Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. augusztus


Trixy,  a sofőr... :) (A kutya az autista gyermekek vezetője lesz majd)

Trixy, a sofőr... 🙂 (A kutya az autista gyermekek vezetője lesz majd)

Szombattól annyi élményben volt részem, hogy az imént Andival, kiváló házigazdámmal (ez nem hizelgés vagy kedveskedés, hanem a valóság) kellett egyeztetnem, mikor, merre jártunk…

Többek között miért írtam, hogy kiváló: mert szombaton, érkezésem napján Andrea, aki Bralney községben lakik, eljött értem Cork városába, vitt, hozott, reggelit készített, vacsorát főzött, látványosságokról mesélt, szendvicseket csomagolt – egy szóval jó barátként, több mint házigazdaként gondoskodott rólam.

Még a bot végét se fogta...

(Vajon Szoli mennyire érezheti egyedül magát a kolozsvári reptér prakolójában?) Erről jut szembe, hogy pénteken elpörögtem Vandáért, majd együtt mentünk a reptérre, a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker pedig ott maradt a parkolóban (szerencsére van ingyenes kártyám), majd az ír fővárosba induló BlueAir járat következett. Nem késett, de buszként működött: megálltunk Bukarestben felvenni utasokat. Akik elégedetlenkedtek, mert… mindenért.

Bezzeg egyeseknek nem volt hideg a víz...

A repülőben a vészkijárathoz kerültem, ahol jóval több hely volt a lábomnak. Szóba elegyedtem a mellettem ülőkkel: Besztercéről jöttek le Bukarestbe, hogy felülhessenek a dublini járatra. Nem tudták, hogy Kolozsváron száll fel.

Hármasban az Old Head of Kinsale félsziget közelében (Trixy ismét ételt remél...)

A dublini reptéren,

ahova helyi idő szerint szombaton hajnali fél négykor érkeztem, a szentegyházi illetőségű Bettivel ismerkedtem meg, ő Corkaba tartott, ahol babysitter lesz. Szerencsére így volt kivel társalogni a mintegy 5 órás úton, amelynek végén Andrea várt Cork városában. Innen egyenesen ide vezetett az utam, a csodálatos golf üdülőhelyet kiszolgáló luxus szállodába.

A szikla szélére is kimegyek a Kolozsvári Magyar Napok polómmal, elvégre mindentől megvéd... 🙂

Szombaton néhány óra alvás után:

túra indul! Kocsiba ültünk Andreával, s lepörögtünk Kinsale közelébe, majd Garretstown mellé, innen pedig az Old Head of Kinsale félszigetre. Álomi hely. Este buli következett: csúnya, kurvás, vulgáris lányokkal – öltözet és viselkedés terén egyaránt. Nem, nem velük buliztunk, de összefutottunk velük. Annyit ittak a lányok, hogy a bárok előtt a földön ültek, szinte fetrengtek. Hiába, tudják, mi az igazi szórakozás…

A Csoda: Old Head of Kinsale

Vasárnap ismét Irish breakfast

(volt szombaton is), majd Inchydoney, A tengerpart. Nagy A betűvel. De valahogy az Old Head of Kinsale jobban tetszett. A dagály „elűzött”, így Baltimore kikötővárosba mentünk (nem az amerikai városba), innen pedig komp szegítségével Sherkin szigetére.

Ma  közelben levő Blarney kastély volt műsoron. Egész délutánt ott töltöttem. Gondolom a fényképek elárulják, miért…

Reklámok

Read Full Post »


Szédítő szépségek várnak rám Írországban. Ez itt Kinsale közelében található

Mit sem sejtettem, mi vár rám, amikor július végén sikerült elintéznem a Kolozsvár-Dublin-Kolozsvár repülőjegyet a BlueAir fapados légitársaságnál: 2006 óta először sikertelen ingyenes szálláskeresés a Kanapészörfölők (CouchSurfing) és a Vendégszeretők (Hospitality Club) közösségénél, váratlan fordulatok, stressz és adrenalin, csüggedés és mámor. Volt minden.

Amikor megtudtam, hogy a BlueAir légitársaság járatot indít Erdély és Írország fővárosa között, azonnal kihasználtam a lehetőséget, ugyanis Írországban még nem voltam. Ez lesz a 31-ik ország, ahova ellátogatok.

Lehet ennél szebb? (Szintén Old Head of Kinsale)

Végül szerencsére sikerült központi és egyben kiváló szállást intéznem Dublin belvárosában, de hab a tortán, hogy megtekintem az ország dél-keleti (például Cork és Kinsale) részén levő csodálatos tájakat is. Ilyen vonatkozásban kellemes meglepetéssel járt az írországi magyaroknak írt üzenetem: többen térítésmentes szállást ajánlottak fel az ország eme részében, ahova egyébként nem lett volna lehetőségem ellátogatni.

Velük repülök

Fel kell viszont jól öltöznöm: míg itt rekkenő hőség teszi próbára az embereket, a napokban Cork város környékén (pontosabban Blarneyben, ahova holnap, azaz szombaton megyek) maximum 14-15 Celsius fokot mérnek. Reggelente 7-8 fokra ébredek majd.

Szóval a végén a sok szervezkedés meghozta a várt eredményt, így ma éjjel IRÁNY DUBLIN, CORK, BLARNEY és KINSALE! Többek között… 🙂

Read Full Post »


Szombaton, augusztus 27-én hajnalban már ott leszek. De hol szállok meg? 🙂

Sajnos több fronton (Couchsurfing, Hospitality Club, katolikus egyház, katolikus ifjúsági szervezetek, „sima” ifi szervezetek, személyes ismerős stb.) történt próbálkozás ellenére sem sikerült ingyen szállást találnom Dublinban, ahova a péntek éjjeli/szombat (augusztus 27) hajnali BlueAir járattal utazom.

Dublini tartózkodásom időszaka: augusztus 27-szeptember 3.

Immár évek óta a fapados repülőjárat (azaz nagyon olcsó jegy) és ingyen szállás kombinációval utazom (újságírói, meg-nem-mondom-de-úgyis-tudod-mennyi fizetéssel csakis így lehet!), s eddig mindig sikerült ingyen vagy nagyon olcsó (mondjuk 5 euró egy éjszakára) szállást találnom, most viszont a több fronton történt „támadás” sem hozta meg az eredményt.

Ismersz valakit, aki el tudna szállásolni? Ötlet ingyenes/olcsó szállásra?

Read Full Post »


Augusztus 13-14. között Kertész Levi, a Kolozsvár Pedázolik Kerékpárklub elnöke elcsalt Torockóra. Biciklivel. Rekkenő hőségben tekertünk úttalan utakon, majd szombatról vasárnapra virradóra a Székelykő alatt sátoroztunk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A Határon Túra 2011 Kolozsvár-Pádis szakaszát (100 kilométer és összesen 1760 méter szintkülönbség) a fogorvosnál kezdtem (köszönet Haltek Rozáliának, hogy helyrepofozta a fogamat, s tudtam bringázni!). Szerencsére keddre, augusztus 16-ra a fogam helyrejött (igaz, éjjel nem sokat aludtam), így reggel kilenckor nekivágtam a killernek ígérkező szakasznak. Kertész Levi, Kovács Péter és Barta Zoli is figyelmeztetett: horror lesz Havasnagyfalura feltekerni. Úgy is volt. Ez a szakasz Kolozs megyében az egyik legbrutálabb. A Rosetti utcát leszámítva…

Nagyon szakadozva haladtunk, mindenki a saját tempója szerint. A motoros kísérők két kilométerenként adtak banánt, ásvány- és sima vizet. Így tűrhető volt a táv. Voltak frissítők is, ahol kolbászt, kenyeret, édességet, üdítőt adtak – ez a rész is kiválóan volt megszervezve.

Mit sem sejtettünk arról, mi vár ránk,

amikor beereszkedtünk Gyálukálulujra (Poiana Horea): a totál-fatál emelkedő Felsőgyurkucára (Giurcuţa de Sus). Majdnem megkrepáltam. Itt ismét a nyakunkba zúdult a zápor. Ugyanúgy, mint az ereszkedőn Ic Ponor fele.

Grafikusan: a Kolozsvár-Pádis szakasz

Másnap, szerdán, augusztus 17-én a Pádis menedékházhoz valóságos üdülés volt kitekerni.

Csak vasárnap, augusztus 21-én sikerült

hazaérnem. Egyedül nem akartam visszatekerni, senki sem tudott utánam jönni. Laci barátom szmidai házában húzódtam meg a csodára várva: nem következett be. Annál inkább vasárnap: miután viszontagságos körülmények között Laci a BMW GS F800-as túra motorbiciklijével kivontatott a Prislop-hágóig (hátul Vanda a hatalmas hátizsákommal, amit oda a Határon Túra kísérő autója vitt fel), majd extrém módon beereszkedtem Havasreketyére (Răchiţele), a kocsma előtt egy utánfutós kocsi. Azonnal megkérdeztem, kié. Az illető behozott Kolozsvárra!

Inkább meséljenek a fényképek és a kisfilm.

A nap célállomása: Ic Ponor üdülőtelep

Minden sáros

A Transzfogarasra kibringázni könnyebb volt…

Áldozatok

Ic Ponor-Pádis: felüdülés a Kolozsvár-Ic Ponor szakaszhoz képest

Formában

Read Full Post »


Tegnap este 21 órakor érkeztünk Kolozsvárra. Biciklivel Torockóról a következő útvonalon: Borrév (Buru)-Alsójára (Iara),

Csatlakozz te is: élmény és teljesítmény. Bringázás, sport, természetjárás

Járabánya/Kisbánya (Băişoara)- Magyarléta (Liteni)-Tordaszentlászló (Săvădisla)-Magyarfenes (Vlaha)-Felsőlóna (Luna de Sus)-Szászfenes (Floreşti)-Kolozsvár. Kissé megáztunk, kisütött a nap, megszáradtunk. A bögyöstől még palacsintát is ettünk Alsójárán.

Szombaton reggel arrafele a piros vonalon mentünk, de sokszor letértünk róla. Igazából csak Kertész Levi, a Kolozsvár Pedázolik Kerékpárklub elnöke tudja merre mentünk, mi őt követtük. Sokszor vakon, mert a hőségtől az izzadtság a szemünkbe folyt, s a sós lé néhányszor lehetetlenné tette a szemgolyó forgását.

Szombatról vasárnapra virradóra a Székelykő alatt sátoroztunk, hullócsillagot csak egyet láttam. A többit a sátorban a sörtől. Ketten több hulló csillagot és Perseidát vettek szemügyre. Segített a pálinka.

Videó és fotóriport a napokban… 🙂

Azt terveztük, hogy ma kimegyünk Mócsra vagy Apahidára a Határon Túra 2011 biciklisei elé. A hétvégi tátott szájjal bringázás miatt viszont én a mai napot a fogorvosnőmnél, Haltek Rozáliánál kezdtem. Igen, végtelenül kedves volt, hivatalos szabadnapon is fogatott. Évek óta ő ápolja a fogaimat. Túlzás nélkül: ha ő nem lett volna, akkor már régen kiestek volna a fogaim! A mostani gond a hanyagságom miatt történt, ezt most nem részletezem.

Ja, és tegnap (is) rettenetesen fájt a fenekem a bringám ülése miatt (egy másik 100 euróba kerül, ennyi volt az egész cagla, tehát jobb szék nem lesz egyhamar…), ezért is jó volt beiktatni a pihenő napot…

Kertész Levi kiment a magyarországi bringások elé, jómagam délután, a Főtérre történő érkezéskor találkozom velük.

Holnap pedig irány Pádis. A hétvégi bringázás egyáltalán nem járt  izomlázzal, de a fenekem teheti még az eszét…

A Szabadság médiapartnere a rangos, Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke által fővédnökölt eseménynek. Elkísérem a magyarországi bringásokat Bogatelepig, riportot készítek a nyomtatott változatnak, fotóriportot és videót a WebSzabadságnak. A visszaút még rejtély. Lehet ismét Lázok Levi-féle searh and rescue operation lesz… 🙂

Ha te is csatlakoznál a túrához, vedd fel velem a kapcsolatot!

Read Full Post »


Minden mennyiségben... (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Augusztus 10-én oldalas anyagom jelent meg a Szabadságban ezzel a címmel.

Egy kis ízelítő:

Az uborkaszezon ellenére az elmúlt napokban-hetekben négy kirívó eset borzolta fel a kedélyeket Erdélyben, Romániában, de Magyarországon és Nyugat-Európában is: július 19-én Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott a Mátyás-szoborcsoport talapzatán törvénytelenül elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára. Nem sokkal ezután, pontosabban július 26-án Landnam Gábor holland állampolgár, a Németalföldön bejegyzett Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa elnevezésű szervezetének képviselője villámakció során két öntapadóst ragasztott a Iorga-tábla jobb alsó és bal felső sarkára. Pénteken, augusztus 5-én az RMDSZ Kolozs megyei szervezete úgy döntött, felbontja a megyei szintű kormánykoalíciós egyezségnek a helyi vonatkozású kitételeit, ugyanis betelt a pohár: Sorin Apostu polgármester döntése alapján szombatonként zöldség- és gyümölcspiacot szerveznek a Főtérnek a magyar főkonzulátus felőli oldalán, a parkolóban. Hétfőn, augusztus 8-án hat magyar állampolgárt – köztük egy tízéves kisfiút – kísértek be a kolozsvári 6-os számú rendőrőrsre, amiért magyar nyelvű táblát helyeztek el a város Torda felőli bejáratánál. Négyet közülük kihallgattak, a csoporthoz tartozó nő és a kisfiú szabadon mozoghatott, őket nem hallgatták ki, vádat sem emeltek ellenük.

Négy eset, négy teljesen más forgatókönyv, érvrendszer, politikai vonalvezetés, szemlélet és eljárás.

Itt egy másik:

Hantz, Soós és Landnam akciója beillik a polgári engedetlenség kategóriájába. A három szereplő közül kettő (a BKB ügyvivő alelnöke és az Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa képviselője) marad néhány napot, aztán elhagyja a várost,

Megfelelő ez a hely? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Megfelelő ez a hely? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

mi pedig itt maradunk viselni a következményeket. Ez a helyzet áll fenn a miskolci magyarok esetében is, akik közül az egyik, nevezetesen Miklós Árpád a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője…

S még egy kicsi:

Hétfőn este a Realitatea hírtelevízió kolozsvári stúdiójának műsorában azt is elmondtam, hogy a felháborodás, a frusztráció érthető. A kolozsvári magyarságot zavarja és bántja, hogy míg Emil Boc ex-városvezetővel többnyire lehetett tárgyalni (ne feledjük, a volt polgármesternek köszönhető, hogy részben betömték a gödröket a Főtéren), Sorin Apostu azt tesz, amit akar, nem egyeztet az RMDSZ-szel, sem úgy mint koalíciós partnerrel, de úgy sem mint a magyarságnak a helyi döntéshozó testületben képviselt érdekvédelmi szervezetével.

Még nincs vége..

A tehetetlenségi érzés jelzései másképp nyilvánulnak meg: míg egyesek műanyagtáblát ragasztanak, mások az öntapadós mellett döntenek, az EMNT és a diplomata inkább virágokat helyez el az ominózus táblára. Előbbiek a polgári engedetlenség jeleit hordozzák magukon, a másik kettő pedig a finom jelzések eszköztárát használja. Pedig, ugye, az EMNT részéről erélyesebb, határozottabb fellépést várna az ember, ugyanis ebben is más akar lenni, mint az RMDSZ. Egyébként a polgári engedetlenség gondolatát éppen a sokak által puhánynak titulált érdekvédelmi szövetség képviselője, Csoma Botond, a városi tanácsosok frakcióvezetője vetette fel először. Nem is akárhol, azaz nem magánbeszélgetésen, hanem a szervezet Megyei Állandó Tanácsában és a sajtóban.

Persze..

Nincs szükségünk Kolozsváron ilyen hőzöngésekre, fotózásokra, HVIM-es és magyar gárdás, jobbikos feszültségkeltésre!

És a következtetés…

Hátha a kolozsvári és az erdélyi románság egy része átlátja, hogy az épített örökségnek azt a részét akkor hozták létre, amikor a mostani többség kisebbség volt a városban, azazszinte teljesen fordítottak voltak a mai etnikai arányok. A jelenlegi többségnek nem sok köze van ehhez az épített örökséghez, ezért úgy tűnik, nem is értékelik azt. Hátha átérzik viszont, hogy számunkra fontos és jelentőséggel bír, s ha ott piacot létesítenek, táblát helyeznek el, akkor az bennünket zavar és bánt.

Kolozsvár polgármestere Focşani városában született, meg sem fordul a fejében, hogy a kolozsvári magyarságot zavarja, ha a templom közelében, a Főtéren zöldség- és gyümölcspiac létesül. Nincs többnemzetiségi, interetnikus tapasztalata, nem érez rá. Lehet viszont, hogy nem ilyen egyszerű a képlet, s talán még egy kis rosszindulat is van a dologban…

Egyelőre sem az észérvek felsorolása, sem a politikai egyeztetés, sem a polgári engedetlenség nem járt eredménnyel. Ha sikerül azonban elérni a zöldség- és gyümölcspiac elköltöztetését, akkor lépéselőnyben van a kerekasztal-megbeszélés, az érzelmi és észérvek felsorolása és a politikai egyeztetés, közigazgatási intézkedés.

Ezek csak szemelvények. Az anyag teljes egészében ide kattintva olvasható el.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Read Full Post »


Amikor még szent volt a béke László Attila RMDSZ-es alpolgármester (balról) és Sorin Apostu között...(Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Ma pontos céllal mentem Sorin Apostu kolozsvári polgármester sajtótájékoztatójára: egy elvi kérdésre adott válaszra voltam nagyon kíváncsi.

Meg akartam kérdezni tőle, mit jelent, mint mond számára a multikulturalizmus, s hogyan akarja életbe ültetni azt Erdély fővárosában. Hogyan gondolja, hogy a mulikulturalizmus gyakorlati vonatkozásait életbe lehet ültetni, holott a RMDSZ-es tanácsosok és László Attila alpolgármester által 2009 novemberében átnyújtott 11 pontból szinte semmi sem valósult meg. Miként akar eljárni annak érdekében, hogy 2020-ban Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosa legyen, s addig gyakorlatba ültessék, megvalósítsák a reális multikulturalizmusra vonatkozó elemeket?

Kilenc év telt el attól a pillanattól, amikor a városi tanács szavazott a háromnyelvű helységnévtábláknak a város be- és kijáratánál történő elhelyezéséről, s pontosan kilenc év van 2020-ig. Ezeket mikor teszik ki?

Ezeknek a kérdéseknek csak egy részét sikerült feltennem, ugyanis a sajtóértekezlet végén a polgármester hárította a válaszadást: azt mondta, majd külön interjút ad. Ezt meg is tette, viszont nagyon irritált volt, zavarta az egész téma, nem engedte feltenni a kérdéseket. Látszott rajta, hogy alig várja, szabaduljon tőlem, s a kellemetlen kérdéseimtől. Sajnáltam viszont, hogy nem adott átfogó, elvi választ a felvetéseimre, pedig az elején mondtam neki, hogy ne ragadjon le egy aktuális témánál, a zöldség- és gyümölcspiacnál. Komolyan kíváncsi lettem volna arra: konkrétan, mint mond, mit jelent számára a multikulturalizmus, s hogyan akarja életbe ültetni azt Erdély fővárosában.

Érdekes, szinte ugyanazt éreztem, mint amikor 1997-ben és később, amikor Gheorghe Funar volt polgármesternek kellett feltennem a magyarokkal kapcsolatos kényes, kényelmetlen és kényes kérdéseket…

A videóinterjú a Szabadság honlapján tekinthető meg.

Read Full Post »

Older Posts »