Tudatában vagyok annak, hogy rengetegen meg fognak lepődni, de igenis, tavaly május óta nekem is van keresztlányom! Legjobb barátom, Égly János és felesége, Melinda kért fel, legyek harmadik gyermekük keresztapja, s élete során Vandával együtt mutassunk neki több vonatkozásban példát, a szülőkkel együtt egyengessük életútját.
Nem kis feladat. Ezért úgy döntöttem, csak egy gyermeknek leszek a keresztapja. Úgy érzem, nagy, életre szóló felelősség ez.
Tegnap meglátogattam Égly Máriát, azaz Mimit. Még az ölömben is ült… 😎
Földi szépség, feltöltődött lélek (Hám Péter felvétele)
Bár ismét hajnalban (pontosabban 5 órakor) kellett ébredni, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek: Hám Péter-féle téli túra (itt hirdeti meg őket) a Máramarosi-havasokban.
Szombaton, január 23-án a Zimbroslavele/Zimbostaviile csúcsait (1601 méter) vettük célba. Ne kérdezzétek, merre mentünk kocsival, hol álltunk meg, honnan indult a túra. Örvendtem, hogy nem kell vezetnem (ehelyett szórakoztattam a még kómás társaságot, ébren tartottam a sofőrt), kérdezősködnöm stb.
Itt az első napi túra (Motogna Marius Viorel és Hám Péter képei), szöveggel:
A Zimbroslavele csúcsai felé meglepően könnyen sikerült kocsival a csúcsok alá parkolnunk.
Nehéz a hajnali indulás…
… de kiváló a hangulat
Tankolunk
Éppen arra gondolok, milyen boldog vagyok, amikor társasággal túrázom…
Az igazi elégtétel, amikor hétvégén ilyen helyre sikerül eljutnom
Lépésben
Egyre fennebb
Meredek
Túllépni a határokon
Bátorítjuk egymást
Na, melyik csúcs ez?
A fény és árnyék játéka
Nem szab határt a hideg és a hó
Az ukrajnai radar állomások
Már nincs sok hátra
Tőled nekem
Utolérlek
Bár a Zimbroslavele Mari csúcs csupán 1,602 méter magas, a heves szél miatt eléggé nehéz volt feljutnunk
Második nap, azaz január 24-én 5 óra 45 percre állítottam az ébresztőt… Aznap 1300 méter szintkülönbséget kellett megtennünk, amely összesen 1600-nak bizonyult. Nehéz, téli körülmények között jutottunk fel a Mihály-havasra (Mihăilecu, 1911 méter).
Tizenketten indultunk el, s kilencen jutottunk fel. Hágóvas nélkül, sokszor négykézláb. Két túrázónak hóvédője sem volt. Több helyen jégpálya fogadott, szerencsére nem a kitett részeken. Párszor tanakodtunk: forduljunk-e vissza, vagy sem… A Garmin Dakota 10 GPS-készülékem (köszi a csodás ajándékot, VaVa!) azt mutatta, a túra összesen a 10 órát és 30 percet tartott.
Addig húztam az időt, ameddig csak lehetett, akárcsak a hajdanán az iwiw, majd később a Facebook esetében. Kész, ma megadtam magam… 🙂
Bár 2013-ban kaptam ajándékba egy ideig használt HTC Desire típusú okostelefont Glytz barátomtól, ellenálltam a kísértésnek, s nem tértem át. Úgy emlékszem, akkoriban sokat segített az is, hogy több helyen képtelenek voltak átmenteni a közel 1700 telefonszámot az új herkentyűbe. Kapcsolatemberek, telefonszámok, s következtetésképpen információ nélkül az újságíró annyit ér, mint a fogkefe a bicikli küllője nélkül.
A szerkesztőségtől egy LG Leon 4G LTE típusú okostelefont kaptam a minap, a Szabadságnak ugyanis idővel felgyűltek a thank you pontjai, s így ingyen készülékekben részesült. Napokig babráltam az új szerkentyűt, állítgattam, nézegettem. Ma azt mondtam, elmegyek egy szakszervizbe, s kipróbálom a lehetetlent.
Jó napot kívánok, hatalmas, megoldhatatlan problémával jöttem Önökhöz. Megpróbálom azt, amit 2013 tavaszán több helyen sem sikerült. Kérem, helyezzék át az 1648 névjegyzéket tartalmazó adatbázist a Nokia C2-es telefonomból az újba. A Nokia PC Suite segítségével a nálam levő adathordozóra rámentettem a telefon teljes adatait, ez egy .nbu állomány, s külön csak a névjegyzéket egy .cvs állományba, hátha segít
Eugen, a Főtéren levő Orange Shop műszaki munkatársa kedélyes, kedves, viccelődő volt, hellyel kínált, elmagyarázta, hogyan, miként sikerülni fog az, ami három évvel ezelőtt nem… S mit ad Isten, sikerült nekik átmásolni mind az 1648 telefonszámot…
Más világ az okostelefonoké. Minden információt azonnal megtudsz, hozzá tudsz férni majdnem mindenhez. Eddig például néhány autóbusz órarendjét kinyomtattam, s a pénztárcámban hordtam, erre most nem lesz szükség. Vagy mégis? 🙂
Na, most aztán kezdődhet a különböző beállításokkal eltöltött temérdek idő… Akinek ilyen telefonja van, kérem, szóljon, ne kínlódjak annyit egy-egy funkció beállításával… 🙂
Hannes Sjöblad: a kezemben elhelyezett implantátum ennyi mindent helyettesít
Ismét tátva maradt a szám: ezúttal Hannoverben. Mégis, hogyan kerülök oda január közepén? Akárcsak 2015-ben és tavalyelőtt a Deutsche Messe AG meghívására a márciusban sorra kerülő CeBIT előzetesén vettem részt. Itt a szervezők bejelentik az újságíróknak a számítástechnikai és távközlési világvásár újdonságait, előrevetítik az érdekességeket, a cégek a legújabb innovációkat mutatják be.
A CeBIT Press Preview-n derül ki, mi a dörgés eme iparágban, milyen irányban haladnak az innovációk, mit tartanak fontosnak továbbfejleszteni a kisebb cégek és a nagy vállalatok. Ugyanakkor a rendezvény irányadó abból a szempontból is, idén mi várható a számítástechnika és távközlés világában, legyen az mondjuk a nyomdaipar vagy akár a felhasználókra összpontosító cégek esetében.
Oliver Frese, Deutsche Messe-nek a CeBIT-tel foglalkozó vesetőtanácsi tagja: a digitalizáció feje tetejére állítja a világot… (Fotók: CeBIT/Andreas Stech)
Idén a CeBIT partnerországa Svájc lesz, s talán a két legérdekesebb mozzanatot a Dronemasters elnevezésű szervezet által szervezett, természetesen drónkezelők európai találkozója és versenye (!), illetve az emberi test különböző részeibe behelyezett számítástechnikai implantátumok jelentik majd. Eléggé ijesztő kilátás, de a biztonsági veszélyek kiküszöbölését követően korántsem egy annyira futurisztikus elképzelés. Mi több, egy svéd fiatalembernek, név szerint Hannes Sjöbladnak, aki erről külön előadást tartott a jelenlevő újságíróknak, implantátum van beépítve a kezébe…
A CeBIT-re idén március 14-18. időszakban kerül sor.
************************************************
A CeBIT Press Priview-ról szóló fotóriport (amelyen az implantátum használati területe is látható) ide kattintva tekinthető meg.
A részletes beszámoló a Szabadság holnapi számában jelenik meg.
Gáll Meli Facebook oldalán találtam, s ezután különböző alkalmakkor én is ezt fogom kérni a többiektől: elnémított, az asztal közepére helyezett mobiltelefonok.
Január 16., szombat. Álomvilág a Vigyázó-csúcson levő meteorológiai állomásnál (Saját felvételek)
Bosszant, amikor legkésőbb hét közepén nem tudom, hétvégén mi a szabadidős program. Ilyenkor aztán jönnek az improvizációk, a különböző kompromisszumok (szerencsére múlt hétvégére sikerült tartalmas programot összehozni!), az utolsó pillanati változások. Ezekkel sincs baj, rugalmasnak, spontánnak tartom magam, a mobilitásom is tűrhető, gyorsan el tudok érni ide vagy oda, de akkor vagyok a legboldogabb, amikor már pénteken délután elszabadulhatok a betondzsungelből, s nem kell többé szívnom a friss szmogot. Engem ez tesz boldoggá, ez dob fel, nekem ez ad erőt. Most is elmentem volna már pénteken, vállaltam a sátorozást, de nem volt kivel. Van téli sátor, hálózsák, teljes felszerelés. Tapasztaltam: minél több a szerkó, annál kevesebb a túrázás… 😦
Január 17., vasárnap. Nemsokára megérkezünk a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület/Sztánai Lovasok főhadiszállásához. Havazik. Szerencsére mindenki jól felöltözött…
Sajnos múlt hétvégén három fele szakadt a társaság (régen volt már egy Nagy Közös Túra), legtöbben sízni mentek, volt egy extrém magántúra (az illető Matterhornra készül), mi pedig ötön a Vigyáróra mentünk volna, el is jutottunk, de csak négyen. Festői szépségű táj.
Szombaton Havasrogozból (Rogojel) felmentünk a menedékházig, innen a meteorológiai állomásig, végig a gerincen, leereszkedtünk a Fehér-kövekhez, innen pedig az úton vissza a Ionaş vezette menedékházhoz, majd le a kocsihoz (izé, a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editionhoz). Ketten a menedékháznál maradtak, elindultak a Fehér-kövekhez (téli körülmények között másfél óra az út egy irányba), félúton találkoztunk velük, visszafordultak velünk. Minden alkalommal eléggé különös érzések kerítenek birtokukba, amikor a 46 évvel ezelőtt út közelében lezuhant Tarom repülőgép áldozatainak emlékére állított keresztek mellett haladok el…
Szombat, január 16., szombat. Ereszkedünk a Fehér-kövekhez.
Vasárnapra szerencsére összejött egy spontán lovaglás Sztánán. Igaz, az utolsó pillanatban. Kiváló társaság, jó ló, s jó hideg… 🙂 Télen csak akkor lovagoltam még, amikor a sztánai farsangra mentünk a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület(Sztánai Lovasok) tagjaival. Ezúttal Tulipánon lovagoltam. Ne volt annyira energikus, mint Rékával… A vágta sem volt annyira viharzó, mint amikor Réka van a hátán. Jocó szerint ezért, mert a többi ló csak ügetésben követett.
Szombat. Hegyre fel, fiatalok!
Klasszikus, de szép vigyázói felvétel…
Magasabbra!
Természet
Meghajolok a Természet ereje előtt
Együtt
Égreforgó
Ösvény az égiekhez
Arnold előbbre jár, ő nem fotózik, nem készít videót…
A kulturális örökség megtekintése mellett a természetjárás rendkívül fontos eleme volt a kaukázusi kiruccanásnak. Itt éppen a Kazbegi-túrán a csapat. Balról jobbra: Kruk Zoltán, Csoma Botond, Kertész Lenke, Pătcaş Csaba György, Vadas Vanda és jómagam. Fotó: Canon PowerShot G3 (2003)
A Szabadság mai számában jelent meg az örményországi és grúziai élménybeszámoló második (és egyben utolsó) része. Sok pozitív visszajelzést kaptam, remélem, a írások folyamatot indítottak el egyesekben annak érdekében, hogy vegyék a bátorságot, s utazzanak.
Itt még csak a mellettem ülő delikvensen mutatja a stílust a Mester… 🙂
Amikor az ember azt gondolná, hogy már semmi sem lepheti meg, akkor felhívja Csép Réka. Ajánlatot tett:
akarsz-e ingyen nyiratkozni egy hair stylistnál?
Majdnem kiesett a műfogam. Ilyet csak a tévében láttam… Bevállaltam, legyen ami lesz, amúgy sem irreverzibilis a folyamat, ha rosszul sikerül a kaland, legrosszabb esetben leborotválom a fejemet.
Tudtam, hogy tanfolyamon levő diákok kezére kerülök. Voltam a barikád mindkét oldalán: tanuló és oktató, de más területen… Sejtettem, hogy a tanonc izgul majd, de bíztam benne: jó lesz.
Nem csalódtam.
Szerencsére kialkudtam, hogy a szokásosnál később menjek, egyébként egy órát kellett volna várnom a kezdésig. Így csak 20 percet. Elhúzódott az ebédszünet.
Minimalista, de mégis ultramodern helyiség a Berde Mózes/ Frederic J. Curie utca 2. szám alatt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium épülete és az Olympos cukrászda között. A homlokzaton nincs cégér, így Réka ad eligazítást: a 2-es kapucsengőt kell megnyomni.
Minimalista, de mégis stílusos. Raktárhelyiségre emlékeztet, van benne valami je ne sais quoi… (Fotó: http://www.popacademy.ro)
Óriási, tetőtől talpig üveg ajtó. Készségesen fogadnak a recepciós hölgyek, vállfára és szekrénybe kerül a kabátom. Kávéval kínálnak, nem iszom. Bevezetnek egy hatalmas szobába, tele széken ülő, okostelefonozó férfiakkal. A másik szobában ugyanez. Ennyi kan egy helyen – aggódni kezdek. A rejtett kamerákat kutatom, gondolom, Réka megviccelt. Szóba elegyedek a mellettem ülővel, a többiek póker arccal neteznek a telefonjukon. Ő is kissé aggódik, nem tudja, mire számítson.
Magas, regény oldalai közül kilépett körszakállas férfi lép be, utána néhány hair stylist. Felosztanak minket, nekem azt kell mondanom, hogy László modellje vagyok. Halljunk oda, én, s a modellje. Féltem, kihívják a rendőrséget és a csendőrség gyors bevetésű egységét. Gondoltam, megkérdezik, mit keres itt, maga vén fakír. Nem vettem volna rossz néven, lesütött fejjel távoztam volna, hisz körülöttem senki sem töltötte be a harmincat. Sőt, legtöbben a húszat sem… 🙂
Nem hagytam magam, amíg meg nem kerestem Lászlót. Mondtam neki, legyen, ami lesz, én a tiéd vagyok. A fő hair stylist utasítására székbe ülök. Mondom, azért mégis 40 éves vagyok, hátha nem vetik majd el nagyon a sulykot. Mondja is Lászlónak:
Világos, hogy az úr nem cool, trendy és nem is absztrak. Ő klasszikus, hagyományos. Változtassunk valamit, de ne legyen radikális.
Még a következő szempillantásom befejezte előtt egyetértek.
László nekilát a munkának. Megmossa a hajam (fölösleges lett volna megjegyeznem, hogy készültem, tegnap ezt én már megtettem, s tiszta fehérneműt is vettem, sőt, zoknit is cseréltem!), hagyom. Foglalkozik az ügyféllel: bár érezhetően izgul, kérdez, mindent megtesz azért, hogy az ügyfél otthonosan érezze magát. Nem is sejti, mennyivel túlhaladtam a komfortzónámat. Viselkedése feledteti velem a teljesen új helyzetet.
Visszamegyünk a szalonba (tudok ám ilyen szavakat is…) Răzvan (akit én fő hair sylistként határozok meg) szakmai tanácsai, utasításai. László hozzálát a munkához. Jól dolgozik, merőben másképp, mint az eddigi borbélyaim. A seasoned hair stylist néha-néha, azaz sometimes, de inkább seldom odajön, mondja, hogy square meg ilyenek. Azt hittem, tudok angolul. Nem mindent értek meg. 🙂
Alakul a dolog, nem is meglepő, hisz már eltelt két óra.
Szerencsére indulás előtt voltam a vécén. Sejtettem, hogy az ilyen kísérletezés/tanulás elhúzódik. Csattog az olló, a gépet az egész procedúra alatt alig használják. A fő hair sylist és egy alkalommal egy másik mondja, mutatja, de hagyja Lászlót csinálni is. Érződik, hogy profik.
Az én borbélyom maximum tizenöt perc alatt végez – nincs is több időt ülni nála. Szerintük az mészárlás. Az órára nézek: közel 3 órája ülök s székben. Nem másért, a final touchra várni kell: valaki éppen használja az Expertet. Kiderül, ez nem e fő-fő hair stylist, hanem egy gépecske, amely speckó (tudok ám én trendi szavakat is!) méretre intézi a hajamat.
Kiváló élmény volt: új világot fedeztem fel, ismét komfortzónám határait feszegettem. Ráébredtem arra, hogy valamivel többet kell foglalkozni a hajjal – vajon mikor fésülködtem utoljára?!
Kétségtelen, hogy a hair stylist-ok new generation-jának new wave-je új nyírási technikákat alkalmaz, de azt tapasztaltam, sok a varázslat, sőt, a körítés is… 🙂 Hiába, megadják a módját: hatalmas szobák, érdekes design, kreatív stílus, sajátos mozgás, ruházat, mi több, koreográfia. Az ügyfélnek nem csupán levágják a haját, hanem egy érzést indukáltatnak benne. Nekem személy szerint csak gyors hajvágásra van szükségem… 🙂 De nem ma… Legyen valami más, valami új, szokatlan, váratlan, érjen valami új hatás, hadd feszegessem a határokat.
Tény: feldobva érzem magam, új, egyedi, eddig sohasem tapasztalt élményben volt részem.
Azt hittem, már nemigen érhetnek kellemes meglepetések. Na, de felhívott Csép Réka…! 🙂
Hogy milyen lett a végkifejlet?! A személyes találkozás alkalmával megmutatom! 🙂 Nekem tetszik…!
2015 csodálatos év volt az utazások szempontjából. Még Grúziába és Örményországba is sikerült eljutnunk… Most olvasom, hogy március végétől a WizzAir heti két járatot indít Budapestről Reykjavíkba. Máris megnéztem, július-augusztusban mikor olcsók a jegyek… 🙂 Izland régi célpont…
A Szabadság mai számában jelent meg a két kaukázusi országban szeptemberben megejtett utunk élménybeszámolójának első része. Enjoy!
Mi november elején voltunk Tenerife sziget déli részén, napoztuk, sőt, még fürödtünk is…
Ilyenkor is nagyon jó leutazni Tenerifére, Budapesten felpattansz a WizzAir diszkont légitársaság járatára, s körülbelül 5 óra alatt ott vagy. Ott most 20 Celsius fok fölötti a hőmérséklet….
A Szabadságban 2015. december 18-án megjelent élménybeszámolóm itt található.
Kiss Olivér blogja 