Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2016. január


Tudatában vagyok annak, hogy rengetegen meg fognak lepődni, de igenis, tavaly május óta nekem is van keresztlányom! Legjobb barátom, Égly János és felesége, Melinda kért fel, legyek harmadik gyermekük keresztapja, s élete során Vandával együtt mutassunk neki több vonatkozásban példát, a szülőkkel együtt egyengessük életútját.

Nem kis feladat. Ezért úgy döntöttem, csak egy gyermeknek leszek a keresztapja. Úgy érzem, nagy, életre szóló felelősség ez.

Tegnap meglátogattam Égly Máriát, azaz Mimit. Még az ölömben is ült… 😎

Read Full Post »


14

Földi szépség, feltöltődött lélek (Hám Péter felvétele)

Bár ismét hajnalban (pontosabban 5 órakor) kellett ébredni, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek: Hám Péter-féle téli túra (itt hirdeti meg őket) a Máramarosi-havasokban.

*****************************************************************************************

Szombaton, január 23-án a Zimbroslavele/Zimbostaviile csúcsait (1601 méter) vettük célba. Ne kérdezzétek, merre mentünk kocsival, hol álltunk meg, honnan indult a túra. Örvendtem, hogy nem kell vezetnem (ehelyett szórakoztattam a még kómás társaságot, ébren tartottam a sofőrt), kérdezősködnöm stb.

Itt az első napi túra (Motogna Marius Viorel és Hám Péter képei), szöveggel:

**************************************************************************************************

Második nap, azaz január 24-én 5 óra 45 percre állítottam az ébresztőt… Aznap 1300 méter szintkülönbséget kellett megtennünk, amely összesen 1600-nak bizonyult. Nehéz, téli körülmények között jutottunk fel a Mihály-havasra (Mihăilecu, 1911 méter).

Tizenketten indultunk el, s kilencen jutottunk fel. Hágóvas nélkül, sokszor négykézláb. Két túrázónak hóvédője sem volt. Több helyen jégpálya fogadott, szerencsére nem a kitett részeken. Párszor tanakodtunk: forduljunk-e vissza, vagy sem… A Garmin Dakota 10 GPS-készülékem (köszi a csodás ajándékot, VaVa!) azt mutatta, a túra összesen a 10 órát és 30 percet tartott.

Read Full Post »


lg leon 4g lte

Ilyen a szerkesztőségtől kapott is… 🙂

Addig húztam az időt, ameddig csak lehetett, akárcsak a hajdanán az iwiw, majd később a Facebook esetében. Kész, ma megadtam magam… 🙂

Bár 2013-ban kaptam ajándékba egy ideig használt HTC Desire típusú okostelefont Glytz barátomtól, ellenálltam a kísértésnek, s nem tértem át. Úgy emlékszem, akkoriban sokat segített az is, hogy több helyen képtelenek voltak átmenteni a közel 1700 telefonszámot az új herkentyűbe. Kapcsolatemberek, telefonszámok, s következtetésképpen információ nélkül az újságíró annyit ér, mint a fogkefe a bicikli küllője nélkül.

A szerkesztőségtől egy LG Leon 4G LTE típusú okostelefont kaptam a minap, a Szabadságnak ugyanis idővel felgyűltek a thank you pontjai, s így ingyen készülékekben részesült. Napokig babráltam az új szerkentyűt, állítgattam, nézegettem. Ma azt mondtam, elmegyek egy szakszervizbe, s kipróbálom a lehetetlent.

Jó napot kívánok, hatalmas, megoldhatatlan problémával jöttem Önökhöz. Megpróbálom azt, amit 2013 tavaszán több helyen sem sikerült. Kérem, helyezzék át az 1648 névjegyzéket tartalmazó adatbázist a Nokia C2-es telefonomból az újba. A Nokia PC Suite segítségével a nálam levő adathordozóra rámentettem a telefon teljes adatait, ez egy .nbu állomány, s külön csak a névjegyzéket egy .cvs állományba, hátha segít

Eugen, a Főtéren levő Orange Shop műszaki munkatársa kedélyes, kedves, viccelődő volt, hellyel kínált, elmagyarázta, hogyan, miként sikerülni fog az, ami három évvel ezelőtt nem… S mit ad Isten, sikerült nekik átmásolni mind az 1648 telefonszámot…

Más világ az okostelefonoké. Minden információt azonnal megtudsz, hozzá tudsz férni majdnem mindenhez. Eddig például néhány autóbusz órarendjét kinyomtattam, s a pénztárcámban hordtam, erre most nem lesz szükség. Vagy mégis? 🙂

Na, most aztán kezdődhet a különböző beállításokkal eltöltött temérdek idő… Akinek ilyen telefonja van, kérem, szóljon, ne kínlódjak annyit egy-egy funkció beállításával… 🙂

Read Full Post »


Hannes Sjöblad: a kezemben elhelyezett implantátum ennyi mindent helyettesít

Ismét tátva maradt a szám: ezúttal Hannoverben. Mégis, hogyan kerülök oda január közepén? Akárcsak 2015-ben és tavalyelőtt a Deutsche Messe AG meghívására a márciusban sorra kerülő CeBIT előzetesén vettem részt. Itt a szervezők bejelentik az újságíróknak a számítástechnikai és távközlési világvásár újdonságait, előrevetítik az érdekességeket, a cégek a legújabb innovációkat mutatják be.

A CeBIT Press Preview-n derül ki, mi a dörgés eme iparágban, milyen irányban haladnak az innovációk, mit tartanak fontosnak továbbfejleszteni a kisebb cégek és a nagy vállalatok. Ugyanakkor a rendezvény irányadó abból a szempontból is, idén mi várható a számítástechnika és távközlés világában, legyen az mondjuk a nyomdaipar vagy akár a felhasználókra összpontosító cégek esetében.

Oliver Frese, Deutsche Messe-nek a CeBIT-tel foglalkozó vesetőtanácsi tagja: a digitalizáció feje tetejére állítja a világot… (Fotók: CeBIT/Andreas Stech)

Idén a CeBIT partnerországa Svájc lesz, s talán a két legérdekesebb mozzanatot a Dronemasters elnevezésű szervezet által szervezett, természetesen drónkezelők európai találkozója és versenye (!), illetve az emberi test különböző részeibe behelyezett számítástechnikai implantátumok jelentik majd. Eléggé ijesztő kilátás, de a biztonsági veszélyek kiküszöbölését követően korántsem egy annyira futurisztikus elképzelés. Mi több, egy svéd fiatalembernek, név szerint Hannes Sjöbladnak, aki erről külön előadást tartott a jelenlevő újságíróknak, implantátum van beépítve a kezébe…

A CeBIT-re idén március 14-18. időszakban kerül sor.

************************************************

A CeBIT Press Priview-ról szóló fotóriport (amelyen az implantátum használati területe is látható) ide kattintva tekinthető meg.

A részletes beszámoló a Szabadság holnapi számában jelenik meg.

Read Full Post »


Gáll Meli Facebook oldalán találtam, s ezután különböző alkalmakkor én is ezt fogom kérni a többiektől: elnémított, az asztal közepére helyezett mobiltelefonok.

ez igen!

ez igen1

Read Full Post »


vigyazo es lovaglas 016

Január 16., szombat. Álomvilág a Vigyázó-csúcson levő meteorológiai állomásnál (Saját felvételek)

Bosszant, amikor legkésőbb hét közepén nem tudom, hétvégén mi a szabadidős program. Ilyenkor aztán jönnek az improvizációk, a különböző kompromisszumok (szerencsére múlt hétvégére sikerült tartalmas programot összehozni!), az utolsó pillanati változások. Ezekkel sincs baj, rugalmasnak, spontánnak tartom magam, a mobilitásom is tűrhető, gyorsan el tudok érni ide vagy oda, de akkor vagyok a legboldogabb, amikor már pénteken délután elszabadulhatok a betondzsungelből, s nem kell többé szívnom a friss szmogot. Engem ez tesz boldoggá, ez dob fel, nekem ez ad erőt. Most is elmentem volna már pénteken, vállaltam a sátorozást, de nem volt kivel. Van téli sátor, hálózsák, teljes felszerelés. Tapasztaltam: minél több a szerkó, annál kevesebb a túrázás… 😦

vigyazo es lovaglas 033

Január 17., vasárnap. Nemsokára megérkezünk a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület/Sztánai Lovasok főhadiszállásához. Havazik. Szerencsére mindenki jól felöltözött…

Sajnos múlt hétvégén három fele szakadt a társaság (régen volt már egy Nagy Közös Túra), legtöbben sízni mentek, volt egy extrém magántúra (az illető Matterhornra készül), mi pedig ötön a Vigyáróra mentünk volna, el is jutottunk, de csak négyen. Festői szépségű táj.

Szombaton Havasrogozból (Rogojel) felmentünk a menedékházig, innen a meteorológiai állomásig, végig a gerincen, leereszkedtünk a Fehér-kövekhez, innen pedig az úton vissza a Ionaş vezette menedékházhoz, majd le a kocsihoz (izé, a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editionhoz). Ketten a menedékháznál maradtak, elindultak a Fehér-kövekhez (téli körülmények között másfél óra az út egy irányba), félúton találkoztunk velük, visszafordultak velünk. Minden alkalommal eléggé különös érzések kerítenek birtokukba, amikor a 46 évvel ezelőtt út közelében lezuhant Tarom repülőgép áldozatainak emlékére állított keresztek mellett haladok el…

vigyazo es lovaglas 025

Szombat, január 16., szombat. Ereszkedünk a Fehér-kövekhez.

Vasárnapra szerencsére összejött egy spontán lovaglás Sztánán. Igaz, az utolsó pillanatban. Kiváló társaság, jó ló, s jó hideg… 🙂 Télen csak akkor lovagoltam még, amikor a sztánai farsangra mentünk a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjaival. Ezúttal Tulipánon lovagoltam. Ne volt annyira energikus, mint Rékával… A vágta sem volt annyira viharzó, mint amikor Réka van a hátán. Jocó szerint ezért, mert a többi ló csak ügetésben követett.

********************************************************************************************

 

 

Read Full Post »


csapat es kazgebi

A kulturális örökség megtekintése mellett a természetjárás rendkívül fontos eleme volt a kaukázusi kiruccanásnak. Itt éppen a Kazbegi-túrán a csapat. Balról jobbra: Kruk Zoltán, Csoma Botond, Kertész Lenke, Pătcaş Csaba György, Vadas Vanda és jómagam. Fotó: Canon PowerShot G3 (2003)

A Szabadság mai számában jelent meg az örményországi és grúziai élménybeszámoló második (és egyben utolsó) része. Sok pozitív visszajelzést kaptam, remélem, a írások folyamatot indítottak el egyesekben annak érdekében, hogy vegyék a bátorságot, s utazzanak.

Az élménybeszámoló itt olvasható.

Read Full Post »

Older Posts »