Holnap beutalnak a kolozsvári ortopédiára, s minden bizonnyal csütörtökön kiveszik a tavalyi túrabiciklis-baleset során eltört kulcscsontomra elhelyezett rögzítő lemezt és a hét csavart. Olyan ez mint egy mese: A Lemez és a Hét Csavar Története…
A néhány héttel ezelőtti Röntgen-felvétel készítése alkalmával és az ezt követő vizsgálaton jeleztem a műtőorvosnak, hogy a szerkezetet meg szeretném tartani. Emlékbe. Azt mondta, lehetetlen, mert veszélyes orvosi hulladéknak számít, s meg kell semmisíteni. Amikor nyomatékosan kértem, akkor hajlott arra, hogy ideadja. Megígértem: nem szándékozom még egyszer használni… 🙂
A lemez és a csavarok nem zavartak, de mégis úgy döntöttem, kivetetem. Még most, amikor nem nő rájuk, köréjük a csont. Szerencsére egy év leforgása alatt időváltozáskor sem fájt, csak a múlt áprilisban elszenvedett baleset során alaposan megütött vállam és hátam azzal a következménnyel járt, hogy főleg reggel recsegett-ropogott bal hátsó lapockám körül. A csütörtöki műtét utáni felépülés során kérni fogom az orvostól a rehabilitációs kezelést annak érdekében, hogy ez megszűnjön.
Persze, hogy aggódom és izgulok, de igyekszem elfoglalni magam. Ma este például KocsmaKvízre megyek Vandával és a szűk baráti társaságommal. Tavaly hétvégén is bent tartottak az ortopédián, remélem, most hamarabb szabadulok. Ha mégsem, akkor megismételjük a tavalyi társasjáték-maratont… 🙂