Román és magyar civilek az együttélés mindennapjairól
A cím második fele attól a volt szabadságos kollégámtól származik, akinek az áttörő lelkesedése végül engem is lenyűgözött (a tévés Szabó Csabáról van szó), s cikket írtam a tudtommal egyetlen ilyen jellegű, a román-magyar-román párbeszédet elősegítő internetes portáljára.
Folyton azt hallani: nem kommunikálunk a románok fele, nem tudják, kik vagyunk, mit akarunk, mit csinálunk. Ilyenkor, természetszerűen, nő a (kölcsönös) bizalmatlanság, az erre „szakosodott” politikusoknak (mindkét oldalról) könnyebb a dolga összeugrasztani bennünket. A képlet egyszerű, sokan életbe is léptetik. Nem akarom ezt most itt megideologizálni, hosszú eszmefuttatásba bocsátkozni…
Csaba még 2014-ben megkeresett Facebookon, javasolta, írjak a Magyar Unitárius Egyház által fenntartott Erdély Mentőcsoportnál kifejtett tevékenységemről. Igen, románokon is segítettünk többször, a hatalmas havazásokkor például Buzău megyében. Csodálkoztak is… Akkor nem jött össze, most igen… 🙂
Egy lájtos témával kezdtem, olvasd el, ha van kedved…
Az elsőt január végén szerelték be, de csak áprilisig bírta. Az viszont csak augusztus végéig. Ennyire gyengék? Év elejétől három?
Az ügyfélszolgálat telefonos központjának munkatársára 17 percet kellett várnom. Majdnem lemerült a telefonom. Elmagyarázta, el kell mennem a legközelebbi UPC irodába, s kicserélik. Azaz nekem az ügyfélnek kell járnom az ő hibájuk miatt azzal, amire minden hónapban bérletet fizetek?
Elmentem. De csak a dobozzal. Elpanaszoltam, hogy hónapok óta nem jönnek a számlák. Egyébként ezt is jeleztem már. S csak a dobozt hoztam. Hát, kellett volna a régi doboz, a mediabox távirányítója, a kábelek. Mondom, ezt itthagyom, s a többiért jöjjenek majd el, s hozzák az újat is. Engedett. Mondta, akkor csak ezt kapom. Nem zavart.
Még a call centeres pasas mondta, ha a tévémnek van HDMI bemenetele, akkor kérjek HD mediaboxot. Kértem.
Sajnálom, nálunk nincs. Megnézhetem, mely üzletekben van.
Persze, menjek el oda, vegyem el, vigyem haza, s installáljam fel…
Mindent az ügyfélért, UPC!Köszönöm, óóó, köszönöm! 🙂
Hiszem és vallom, hogy az utazás nyíltabbá, toleránsabbá, megértőbbé, mi több, tájékozottabbá és tapasztaltabbá teszi az egyént. Ha meglátogattál egy országot, megismertél egy nemzet vagy nemzetcsoport, betekintést nyertél egy vallási közösség életébe, mindennapjaiba sokkal kisebb az esély, hogy megvezessenek, előítéletes legyél velük kapcsolatban. Igaz, megtörténhet az is, hogy addigi előítéleteidet (ha voltak ilyenek), akkor azok megerősödnek, erre viszont kisebb az esély.
Szerintem a felfedezés vágya és a kíváncsiság alapvető emberi tulajdonság. Legyünk bátrak, induljunk el felfedezni a világot! Sok kellemes meglepetést tartogat számunkra! Főleg, ha a Vendgészerető Klub (CouchSurfing) segítségével valamely helyi lakos segítségével fedezzük fel a várost, a régiót.
Zoli két évvel ezelőtt járt ott, igaz, májusban, amikor még van hó. Szeptember közepén már nem kellene lennie…
Hajnali hármat mutat a laptop, s bár már az ébredésre kellene gondolnom, belemerültem Kobra Zoli blogjának olvasásába. Csodálatos Lélek, kiváló Ember. Néhány éve ismerem, ám csak nagyon ritkán találkozunk, bár nagyon jó lenne vele utazni…! Interjút is készítettem vele.
Láttam, hogy ismét utazgat, de csak a FB-n követtem hegymászásait. Két héttel ezelőtt, amikor a Madarasi Hargitán voltam, benéztem a 21gr menedékházába (ekkora a lélek súlya), ám mondták, nincs ott. Úgy vettem észre, már hazaért. Jó lenne kikérni tanácsát a Damavand (5610 méter) megmászására, amellyel szeptember 10-13. időszakban próbálkozunk. Blogbejegyzései, egyedi székely kommunikációs stílusa lendületet és lelkesedést adott számomra. Köszönöm!
Igyekszem felmenni a hegyre, bár májusban meniszkusz műtéten estem át. Remélem, sikerül.
Te is jártál Iránban? Mi szeptember 9-23. időszakban Tudnál, kérlek, tanácsot adni bizonyos kérdésekben? Megköszönnénk… 🙂
Igen ötletes geoládákat helyeztek el a szervezők az augusztus 11-14. időszakban Székelyudvarhelyen és környékén (a főhadiszállás Ivóban volt) zajlott GeoQuest9 alkalmából.
Szerencsére éppen a főszervezővel, azaz Perretz-cel (a.k.a.) Nagy Istvánnal kerültem egy csapatba, így sokat megtudtam a rejtett kincsek hátteréről, alkotóiról, elrejtőiről. Ez mindenképpen jelentős értéktöbbletet jelentett számomra. A verseny nem izgatott, a megtalált geoládák számát sem vettem figyelembe, inkább a társaság, a hangulat, a tapasztalatcsere (a jelentős régiséggel rendelkező Csipikétől sokat tanultam!) és az érdekesen megalkotott, különleges helyeken elrejtett kincsek milyensége, sajátossága foglalkoztatott.
Az Ivótól a Madarasi Hargitára vezető úton elrejtettek tetszettek a legjobban. Az egyiket a Patakfalván élő Kiss Endre hozta létre, annak rejtélyét még a mérnök Csipike sem tudta megfejteni. Annyi kellett csupán, hogy zoliasi a megfelelő helyre tegye az ujját, s elmozdítsa… 🙂
KATTINTS AZ ELSŐ FOTÓRA!
Itt is van tipp, meg kell találni
Jegyezd fel, mert ha rossz számot írsz le, hiába keressük a geoládát…
Itt vajon mi a szöszt kerestünk?
Megvan?
Igaz
Itt is van geoláda
A kapu miatt helyeztek el ide is egyet
Itt a vége
Mi a kód?
Fára mászni most sem késő
Ez? Itt?
Szórakoznak
Dokumentáljuk
Igen eredeti geoláda… 🙂
Honnan hova?
A sok résztvevő miatt a forrásnál elrejtett geoládát nem volt könnyű megtalálni
Nem volt könnyű az út idáig. A Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker Especially Limited “Trailblazer” Editionnak sem
Vajon miért?
Kötelező versenyfotó: a bal oldalon zoliasi, a jobb oldalon pedig csipike
Hajnali egy óra körül már kötözték a kificamodott lábacskáit. Azelőtt antibiotikumos injekciót kapott, majd vitaminos folyadékot töltöttek a csőrébe. Egy részét kiköpte. Volt, amikor hátra engedte fejecskéjét, s becsukta szemeit, sorsára várt. Lábkötözés közben még élt.
Igazából teljes mértékben a sors és az emberek akaratának rabja volt. Előbbi elvont, utóbbi konkrét fogalom. A lelkiismeret megnyugtatására: mi is, az orvosnő és segédjei is minden tőlünk/tőlük telhetőt megtettek.
S ilyenkor jönnek lélekmorzsoló kérdések: mi van, ha…?
Mi van, ha hamarabb találunk rá a szobában? Mi van, ha azonnal a Mócok útján levő Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem sürgősségi rendelőjébe visszük, s előbb nem próbálkozunk meg azzal, hogy megitassuk? Mi van, ha a felsőfokú oktatási intézmény óriási épületegyüttesei között nem kószálunk annyit a sötétben, s hamarabb megtaláljuk az állatorvosi rendelőt? Mi van ha…?
Tegnap este találtuk meg Bibi szobájában. Az ürülék nyomok alapján találtunk rá az íróasztal alatt. Szárnyai nem voltak sérültek, reménykedtünk…
Az orvosnő és segédjei keze között múlt ki. Lábacskáinak kötözése közben hátraengedte a fejét, kinyitotta a szemét, de már nem egyenesedett ki többé, s szeme örökre nyitva maradt.
Keddtől kapcsolódtam be az idei rendezvénysorozatba, s első érzésem az volt, kevesebben vagyunk, mint a tavaly. Persze, a hét második napján még nagyon sokan a hosszú hétvége előnyeit élvezték, s emiatt is lehetett gyérebb a részvétel.
A keddi főtéri tánckavalkádra alig néhányan voltak kíváncsiak, minden bizonnyal a rekkenő hőség is közrejátszott. Szabadtéri szauna. Érdekes, a Kolozsvári Magyar Filmnapok megnyitójára is kevesen voltak kíváncsiak, bár a gulyásfőzés a programban is szerepelt. Rövid videóinterjúután vissza kellett jönnöm a szerkesztőségbe, lapszámfelelős voltam, így nekem csak a vegetáriánus falánkságból jutott.
A keddi Kowalsky meg a Vega koncerten jó volt „birtokba venni” a Sétateret, bár a sörre hosszan kellett várni a sorban. Sebaj, más alkalommal megoldottuk: máshol vásároltunk. A hat lej kissé soknak tűnt, de Sörudvaros héthez képest mégis valamivel barátságosabb ár.
A szerdai Szent István-napi Néptánctalálkozó felvonulásán mintha kevesebb néptánccsoport lett volna. A főtéri élményt sajnos nagy mértékben zavarta a technikusoknak a közelgő koncertre történő hangolása. Még Pillich Balázs főszervezőnek sem sikerült „lecsitítania” őket, én is hiába mondtam nekik, hogy külföldről érkezett vendégek szemében elég snasssz a helyzet…
Meg kell lennünk, nincs mit csinálni
jött a válasz.
Szauna volt a kolozsvári munkaerőpiac helyzetét taglaló előadáson is. A szakértők véleményét állva hallgattam meg az ajtóból, ott elviselhetőbb volt a hőmérséklet. Kiábrándított viszont a menekülteknek a hazai munkaerőpiacra történő bevonásával kapcsolatos véleményük. Kivéve Pásztor Gyöngyit…
A Ghymes koncert nem ízlésemre való, de legalább egy hosszú beszélgetést sikerült leboncsolítani… 🙂 A sörudvar hozta a formáját, igen érdekes emberekkel sikerült megismerkednem. Németh Zsolt körbeudvarlása kissé visszatetsző volt. Rendben, vendég, de úgy vettem észre sokan pénzforrásként kezelik. Lehet, tévedek.
A civilek csak azoknak mondtak újat a nyelvi jogok betartásáról, akik esetleg nem követték az eseményeket. A sajtó képviselői valami bejelentést, hírt vártak, persze, ez nem minden esetben lehetséges… 🙂
Kíváncsi lettem volna Csók Zsolt és Lupescu Radu előadására a Szent Mihály templom körül talált csontvázakról, de a terem túl kicsinek bizonyult. Ráadásul itt is szauna volt. Vajon nem lehet megoldani, hogy ezeket az előadásokat légkondicionált helyen tartsák?
Tegnap délután már próbálkoztam, sikertelenül, ma végre sikerült levideóznom a sétatári tavon szervezett viking hajózást. A Farkas utcában azt is lencsevégre kaptam, ahogy a rakoncátlan gyermekek provokálják az élőszobrokat. Ilyet Nyugaton nem tapasztaltam.
Igyekszem elérni a sakkszimultánra. Köszönöm szépen Marton-Bardocz Sándor megkeresését és emlékeztetőjét, de Almási Zoltán sakkmesterrel inkább játsszanak azok, akik jobban sakkoznak mint én… Ha holnap hajnali nyolckor sikerül felébrednem, akkor elmegyek az amatőr sakkversenyre… 🙂
Az idei KMN legjobb helyének a Szentegyház utca 4. szám udvarán berendezett sörudvar: a koncertek után eddig valamennyi alkalommal oda mentem. Jó hangulat és társaság, változatos zene. Remélem, jövőre is jönnek a kézműves sörösök!
Nem lehet évről-évre több résztvevő. Nem kell folyton rekordokat dönteni. Most mintha meghittebb, visszafogottabb, családiasabb volt (eddig) a Kolozsvári Magyar Napok. A hétvége minden bizonnyal beindítja az embereket.
***********
P.S.: Találkoztam ma Ladó Andreával, aki Tusványoson kifütyülte Orbán Viktort. Azt mondta, most semmire sem készül… 🙂
Csak egy éjszaka, de az is elég volt. Mármint abból a szempontból, hogy elmenekülni az Untold elől. Igazából nem volt elég: Sztánán is többet kellett volna ülni, s az Untold elől is több napig elmenekülni.
Amikor pattog a tűz, sül a hús, s jó társasággal vagy körülvéve, akkor még a telihold is másképp sugározza a fényt, amikor a szabad ég alatt alszol…
Igen kellemes meglepetés a kolozsvári vasútállomás aluljárójában
A bulizóknak számít, hogy a műtött gyermekek nem tudnak aludni? (Illusztráció)
[RO] Cei care (și) aztăzi petrec la Untold cum își pot împăca conștiința cu faptul că doar la câțiva pași de acest mega-giga-terra eveniment copii operați și/sau internați la Chirurgie și Ortopedie Pediatrică nu pot să doarmă, să se odihnească din cauza zgomotului infernal? Nu am copil, dar îmi pot imagina în ce stare de spirit sunt acești copii și părinții lor… Cei care au sau își doresc copil/copii și participă la eveniment, cum s-ar simți dacă pruncul lor s-ar afla în această situație?!
Câtă fățărnicie!
[HU] Azon morfondírozom, vajon azok, akik szeretik a gyermekeket, vagy vállaltak egyet, esetleg többet, hogyan békélnek meg lelkiismeretükkel, hogy miközben ők az Untoldon buliznak, a totál-fatál-generál-brutál-horror-terror-kámikázé-harakiri rendezvény közvetlen közelében, a kolozsvári gyermekkórház sebészeti osztályán a kicsik nem tudnak pihenni/aludni a förtelmez zaj miatt? Ilyenkor vajon nem gondolnak arra, hogy amennyiben saját gyermekük ugyanilyen helyzetben lenne, mit éreznének? Nincs gyermekem, de aki szeretne, vagy van, az vajon szembe tud nézni magával a tükörben?
OK a buli, de a helyieknek azért mégsem kellene emiatt elmenekülniük, a gyermekeknek és a felnőtteknek a zaj miatt (is) szenvedniük a kórházakban. (Fotó: Untold/Facebook)
Most kezdem igazán érteni, mit éreznek a helyi polgárok Barcelonában és mondjuk Velencében: az Untold miatt hemzsegnek a turisták, forgalmi dugók alakulnak ki a legváratlanabb helyeken, a gépkocsivezetők nem ismerik a várost, behajtanak az egyirányú utcákba, a külön közszállítási sávot használják. Remélem, a helyi rendőrök nem azonnal büntetnek, elsőre csak figyelmeztetik a más városból érkezett, eltévedt sofőröket.
Nekem igazából nem a turistaözönnel van bajom, sőt. A gond a zajjal, zajongókkal van. Az Unió utcában például lassan már létezni sem lehet. A tegnap például a gyalogátkelőn lábteniszeztek, a taxisok dudáltak, kiabáltak, valamivel később valaki hegedülni kezdett. Telefonáltam is a helyi rendőrség forró vonalára (0264-955), azt ajánlom tedd ezt te is, ha nem tudsz pihenni. Ezt ajánlotta nekem Marcel Bonţidean, a helyi rendőrség parancsnoka is. Hátha valahol számít.
Az Untold okozta, hajnalig tartó, a város több pontján hallható és zavaró dübörgő zene, a hangzavar és a felfordulás miatt péntek délutántól vasárnap délig egyszerűen elmenekülök a városból. De nem az kellene hogy legyen a megoldás.
A témáról szóló, a Szabadságban megjelent mai vezércikkem itt olvasható.
Tudom, néhány napja már működik, de én csak a minap voltam először: megnyílt, s széles termékkínálattal várja a nem annyira szervezett és robotizált életet élőket (hétvégén nagy bevásárlás, jegyzék arról, miből, mennyi van még otthon, listás vásárlás mindig előre megtervezve) a Sora üzletházban újranyílt non-stop élelmiszerüzlet. (A vajúdásról szóló blogbejegyzésem itt.)
Bár az üzlethelyiség tulajdonost váltott (most a Safeway/Home Garden bérli), a beltérnek szinte ugyanaz dizájnja, s továbbra is kapható az általam például nagyon kedvelt finom dobos tészta, s az arab szendvicseim elkészítéséhez elengedhetetlen (dăăăă!) arab kenyér, kenősajt, szalonna (ízlés szerint törlendő), petrezselyemlevél. Igen ám, de nincs Piros Arany, amelyet végül a Központi (Central) áruházban levő Billából vásároltam meg a hétvégi kirándulás előtt.
Miért nem számolják már fel ezt a nyavajás forgóajtót?! Akkora bénaság…
Hatalmas negatívum, hogy – bár korábban ezt megtették -, az új tulajdonosok úgy döntöttek: ezután az Igazi Csíki Sör és a Székely Sör esetében nem működik az üvegváltás. Grrr! Nincs hely a raktárban. Gyűlnek tehát a Konnektorban az üvegek. Egyelőre nem találtam megfelelő megoldást: mit csináljak velük? Hol váltják be őket? Persze, külön macera, idő és energia összegyűjteni őket, elmenni beváltani (ha van hol) stb.
No, de a nagy pozitívum: ismét van nagy non-stop élelmiszerüzlet a belvárosban, s lévén, hogy nagy a cég, sokszor megengedheti magának az árleszállításokat, átirányít 24 ezer terméket, amelyet –mivel néhány napon belül lejár a szavatossági ideje – nagyon olcsón meg lehet vásárolni. Bárcsak lenne egy weboldal, ahol ezeket követni lehet, s jönne figyelmeztetés: rohanás a Home Garden nonstopba, csak 50 bani ez vagy az… 🙂
A Bethlen/Baba Novac utca 19. szám alatt találod meg a három kontinens tíz országából származó előételeket, főételeket, italokat és desszerteket (Saját felvételek)
A néhány hónappal ezelőtti hivatalos és ünnepélyes megnyitón más volt a menü struktúrája, mára megváltozott – Bianka vette észre. Most kontinensekre és országokra bontva jelennek meg a különböző ételek a kolozsvári Nomad Gastro Pubban.
Eldöntöttük: Kiran Vasudeva meghívására olyasmit próbálunk ki, amit eddig még nem ettünk. Bianka átszelte az Atlanti-óceánt és a kubai ízvilágból választott: Cubanos. Sertéshús, olasz prosciutto cotto, angol cheddar sajt, kovászos uborka. Én a hollandiai részen levő Fritz rostélyos steak-et kértem. Mindkettő ízlett. Lehet, az ételekhez más passzolt volna, de Biankának a citromos limonádé, nekem pedig a pale ale típusú Bishops Finger és a monostori Hopehead sör vált be… 🙂
Társasjátékozni is nyugodtan lehet…
Florin, a pincér elemében volt, természetesen viselkedett, ajánlatot tett, jóízűen viccelődött velünk, érdeklődött, hogy hozhat-e még valamit, megkérdezte, ízlik-e az étel. Legközelebb mindenképpen ahhoz az asztalhoz ülünk, amelynél ő szolgál ki!
Ügyesen mozognak a gasztrósok: többek között kvízversenyt, karaokét, előadóesteket szerveznek.
Keddenkét kvízversenyre is betérhetsz…
Ami az online menüt illeti: weboldalokon nem találtam. Első benyomásra a honlap igen tetszetős, lefele görgetve a nápolyi pizza történetét olvashatja el az érdeklődő, majd azt az indiai ízvilággal vegyítve próbálja elképzeltetni a látogatóval. Aztán a nyitvatartási idő következik, ám amikor az online rendelésre kattint az emberfia, akkor
Page not available
The page you are trying to access is not available. Please check the URL and try again.
Végül a Facebook oldalukon találtam rá, hol kell a menüt keresnem: www.hipmenu.ro Majd beírtam egy központi címet, s kiadta a közelben levő vendéglőket és gyorsétkezdéket. S így lett meg a Nomad Gastro Pub és a menüje: a világ öt sarkából származó tapas, osztrák, kubai, brit, olasz holland ételek és ízek, különböző típusú pizzák. Utóbbiból kettő különlegesség: Tikka Masala és Makhni. Indiai szószokkal és fűszerekkel.
Olasz pizza indiai hozzávalókkal, szószokkal és fűszerekkel is? WHAT?! Na, ez lesz, amit legközelebb kipróbálunk! Ha neked sikerül előttünk megízlelned, kérlek, írj kommentet… 🙂
![20170801_184517[1]](https://koliver.files.wordpress.com/2017/08/20170801_1845171.jpg?w=322&resize=322%2C181&h=181#038;h=181 "20170801_184517[1]")
![20170801_184552[1]](https://koliver.files.wordpress.com/2017/08/20170801_1845521.jpg?w=310&resize=310%2C551&h=551#038;h=551 "20170801_184552[1]")
Kiss Olivér blogja 