Emlékezetes volt a Dogaru-házaspár és a Mike Béla által közösen szervezett Retyezát-túra: a február közepe alatt leülepedett élmény-kavalkád és kalandhalmaz még mindig lelki táplálékot biztosít számomra. Feltölt, erőt ad folytatni a szürke mindennapok egymást követő filmkockáinak tartalommal való feltöltését. Visz előre, mint fizikailag az a hóvihar, amely szerencsére többnyire hátulról ért a gerincen és az ereszkedés során. 🙂
Igen, nagyon hideg volt, megfagyott a szendvicsem, a teát csupán a termosz tartotta „életben”. Megkínlódtam felfelé, Csoma Boti és Biró Jocó barátomnak köszönhetően viszont rendelkeztem a szükséges felszereléssel (hágóvas, jégcsákány, hótalp, síszemüveg), így technikai szempontból nem voltak gondok. Lelkemnek a Hegy, a Természet adott erőt.
A Szabadságban megjelent élménybeszámoló ide kattintva olvasható.
Botitól kölcsön kértem a hótalpakat, a jégcsákányt és a síző szemüveget, Jocótól pedig a hágóvasat (köszönöm nagyon szépen, fiúk!), indulhatott a Jégverem-túra a Retyezát hegységbe – az előrejelzések szerint -35 vagy akár -41 fokos fokos valós hőérzet várt ránk…
Bibi mentő ötlete nélkül nem hívtam volna fel Márton Editet, a Petrozsényi Unitárius Egyházközség lelkészét és nem lett volna szállásunk! Köszönjük, Bibi!
A Cristian Băluță és a Robert Dogaru által a Piule-csúcs (2081 méter) megmászása közben készített csodálatos fotók ide kattintva tekinthetők meg.
Az 1946 méteres Oslea-csúcs megmászása közben készített fotók ide kattintva érhetők el.
A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezői az imént bejelentették: a kulturális rendezvény fennállásának 20-ik évfordulóját július 23-augusztus 1. időszakban ünneplik, a mozgóképes seregszemlére is ekkor kerül sor.
Tudvalevő, hogy Tusványosra idén július 20-25. között kerül sor, így a hétvége átfedés, de valahogy megoldjuk… 🙂
Az Electric Castle zenei fesztivált július 14-18. között tartják, az Untoldraaugusztus 5-8. időszakban kerül sor, a Jazz in the Park két részre oszlik: június 24-27. (În Tot Oraşul) és szeptember 3-5. (az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlege, Hója-erdő).
Kihagytam valamit?
*** A Szabadság hírpotálon a TIFF-fel kapcsolatos hír ide kattintva olvasható ***
A Jazz in the Park idei kiadásáról többet itt. ***
Alapvető problémám, hogy nem dokumentumfilm, hanem fikció, s ráadásul történelmi pontatlanságokat tartalmaz. Egy novella filmadaptációja…
Nem emlékszem már, hol jött szembe velem a film, ám Bibi szerencsére megtalálta a neten, s megnéztük. Nemigen hatott meg, ugyanis a végkifejletig szinte minden kiszámítható, előrelátható, nincs váratlan fordulat, meglepetés.
Újszerű, ugyanis egy gyermek prizmáján keresztül mutatja be zsidó népet és a világot ért tragédiát. Igen ám, de a novella és a rá épülő forgatókönyv elsősorban a magasrangú német tiszt kisfiára összpontosít, aki szinte teljesen tudatlan azzal kapcsolatban, ami körülötte és vele történik…
Akár a novella betűjétől és szellemétől eltérve, a film rendezője úgy is dönthetett volna, hogy a finálé során nem csak a náci családot ért tragédiára és szenvedésre összpontosít, hanem inkább a történelmi kontextust előtérbe helyezve a haláltáborokra és a kiirtásra ítélt európai zsidók sorsára fókuszál.
Apropó, történelmi tények, íme néhány, amellyel mind a novella, mind pedig a film hadilábon áll.
A Világsajtó Intézet (World Press Insitute) 2003-as ösztöndíja során egy napot tölthettünk a floridai Kennedy Space Centernél, ahol a NASA (National Aeronautics and Space Administration, magyarul: Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) élményparkot alakított ki.
Életreszóló élmény volt: űrsiklók, űrhajók, űrrakéták stb.
Ugyanilyen élményben lehet részük azoknak is, akik a május közepéig Kolozsváron kialakított élményparkot látogatják meg.
Az itt elérhető videóriportban a Showtime Production illetékesét, Istvándi Botondot kérdeztem. Gyermekeknek: a képsorokban egy asztronauta is megjelenik… 🙂
A Rohonyi D. Iván kollégám által készített fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
az évek során több ízben kipróbáltuk a különféle indiai ételeket: a diáknegyedben található Indigo vendéglőben mindig a kényelmes teraszon foglaltunk helyet, s fogyasztottuk el a finom, többnyire csípős ételeket – legutoljára tavaly augusztus végén.
Most viszont sajnos elmaradt a személyes találkozás Hangával és ízlés-kikérdezés (ki, mit kedvel, mennyire csípős legyen, milyen fűszerek legyenek rajta stb.) ám a 0740-910-688-as telefonszámon a rendelést felvevő hölgy is készségesen állt rendelkezésemre: az újdonságnak számító különféle tálak közül a Tikkát javasolta.
Az 1200 grammos finomságokkal teli tál
jó választásnak bizonyult: mindketten jól laktunk belőle, és még másnapra is maradt.
A tál tartalma:
háromféle fűszerpáccal bolondított csirkehús. Az egyik csípős (Tikka), a másik pedig nem (Malai Tikka) és a közepesen csípős (Kasoori Tikka). Utóbbi görögszénafűvel ízesítve, yummy. Voltak még hara bara és aloo tikki olajban sült falatkák, az első spenót-zöldborsó-prézli, a második pedig krumpli-liszt-prézli keverék, mindkettő másként fűszerezve.
Ugyanakkor kétféle indiai kenyér volt a tálon: az egyik panner kulcha házi indiai túróval (paneer), a másik pedig az aloo paratha, a fűszerezett krumpli keverékkel töltött indiai kenyér. Ezen kívül volt két szósz: a tamarind és a menta-joghurt alapú.
Szerintem tökéletes választás (akár a zártkörű) születésnapokra, családi összejövetelekre – a járványszabályok betartásával, natürlich. Érdekes kipróbálni az egzotikus falatokat, nemde?
Mi több, a rendelést a saját flottának köszönhetően a delivery szolgálat fél órán belül kihozta, igaz ugyan, hogy a táv csupán 1 kilométer volt, de úgy hallottam, távolabbra is hamar kiszállítják.
Hangát erről is kérdeztem, s elmondta, hogy Kolozsvár nagy részét lefedik, nem csupán a vendéglőhöz közel eső rendeléseket veszik fel. Tőlük a FoodPanda, a Tazz, a Glovoés a TakeAway segítségével is rendelni lehet, ebben az időszakban ugyanis sem a beltér sem pedig a terasz nem működik, így a házhoz szállításra vannak hangsúlyosan ráállva.
Jelentős kedvezményekkel is csalogatják az éhes szájúakat, így érdemes tőlük rendelni az ízletes indiai ételeket!
A fotókat nézve hiszem csak el, hogy tizenhat napig távol voltunk Kolozsvártól
és egy összesen 3020 kilométeres körutat tettünk meg, amelyből 2500-at Bosznia-Hercegovinában.
Csodálatos élmények és kalandok, amelyek feltöltenek, éltetnek és elégtételt jelentenek, s amelyek hozzájárulnak ahhoz hogy jobban megértsem a világot, könnyebben átlássam a különböző mechanizmusokat.
Amikor utazol, óhatatlanul olyasmit tapasztalsz, ami meghatározza életedet. Nem turista vagy, akinek mindent előkészítenek, hanem utazó, aki maga szervezi az utat, azért megy el valahová, mert valamiért érdekli az a hely, szellemileg gazdagodni akar.
Remélem, utazók vagyunk és nem csupán turisták.
A Szabadság mai lapszámában megjelent az élménybeszámolóm második része. Ha ide kattintasz, elolvashatod.
Az első fotóra kattintva a vizuális elemek segítségével kísérhetsz el bennünket.
A szarajevói szállásunk közelében lévő emléktábla révén máris szembesültünk a háború nyomaival
Szarejevó, belváros
A szarajevói piacon még mindig látható az ostrom során a szerbek által kilőtt aknalövedék becsapódási helye. Vörös színű gyantával töltötték ki a becsapódás helyét és az aszfalt- vagy betonburkolaton létrejött lyukakat. A vörös szín a tragikus körülmények között elhunytak vérét jelképezi
Ezen az alagúton keresztül látták el a közel négy évig ostrom alatt lévő várost élelemmel, gyógyszerekkel, fegyverekkel
Nemrég még ilyen lehetett a valóság
Lévén, hogy a ostrom miatt alig volt üzemanyag, a bicikli fontos közlekedési eszköz volt Szarajevóban
Alija Izetbegovici volt bosnyák államfő sírja egy szarajevói köztemetőben
Korszerű híd ível át a Miljacka-folyón
Szarajevó a Trebević-hegyről
Megérkeztünk
Ők
Szinte hazahoztam… (Gorazde)
Irán is segített…
Lesz végre komoly fotó?
Visegrad, híd, romantikus
Szilveszter a boszniai Visegrádban
Srebrenica
Értük
Utunk legszebb élménye: lehavazott, Srebrenica-Potocariban rekedtünk, a genocídium múzeum munkatársa, Zenaida felhívta kolléganőjét, akinek az idős szülei a világjárvány ellenére befogadtak házukba, náluk töltöttük az éjszakát
Házigazdáink, Asim és Fatima Salihovic
Fatima saját készítésű kenyérrel lepett meg…
… és a spájz kincseit is megmutatta
A televízió nem működött, internetkapcsolat nem volt, így az Oxygame társasjáték-boltnak köszönhetően a MicroMacro Crime City-t játsztottuk
Szobánk
Salim és Fatima lánya és unokája
Mit jelent?
Szálláshelyünk Srebrenica-Potocari faluban
Doboj városában
Ima a Travnic városában található egyik mecsetben (Bibi csodás felvétele)
vállalkozás az új típusú koronavírus elterjedése miatti világjárvány idején útra kelni, viszont figyelembe vettük, hogy karácsonykor és újévkor idehaza minden bizonnyal több emberrel kerülünk kapcsolatba, mint külföldön.
Az út során csupán határőrökkel, a benzinkutak alkalmazottaival, forgalmi rendőrökkel és házigazdáinkkal érintkeztünk. Megannyi alkalommal távolságtartás, maszkviselés és kézfertőtlenítés. S nem fertőződtünk meg. Ezzel szemben, akiket ismerek, valamennyien idehaza kapták el a koronavírust.
Ezúttal sajnos nem a személyes kapcsolatok által színesebb és élménydúsabb
nemzetközi CouchSurfing(Kanapészörfölők, Vendégszerető Klub) módszerrel oldottuk meg a szállást, hanem a booking.com platform segítségével. Szerencsére minden zökkenőmentesen működött.
Másodszor utazom Bosznia-Hercegovinába: 2009 nyarán is elsősorban az 1990-es évek elején szétzilált régió, az emberek lelkében és az épületek homlokzatán egyaránt jelen lévő polgárháborús sebek gyógyulási folyamata érdekelt.
A 2020. december 18. és 2021. január 3. közötti időszakban személygépkocsival megtett, összesen 2500 kilométeres körutunk során természeti szépségeket, turisztikai attrakciókat is megtekintettünk, archeológiai, világtörténeti szempontból fontos helyszínekre (például piramisok Visokóban) is ellátogattunk, megúsztuk a román, szerb és bosnyák határrendészeti vizsgálatot és a vámkezelést, a koronavírus-fertőzést, a „sárga listát”, a földrengést, a rendőri ellenőrzéseket és a Karaula-hegyen történt baleset-sorozatot.
A 16 napos, 2500 kilométeres boszniai körutunkat a Vitacom Electronics támogatta. Köszönjük, Vita László!
Az alábbi, Bibi és általam készített fotók a legreprezentatívabb pillanatokat örökítették meg, és cikk első részéhez kapcsolódnak. Kérlek, kattints az elsőre!
2020. december 17-én COVID-teszt (az enyémet a Gondviselés Segélyszervezet finanszírozta, mert a humanitárius segélyakció során egyik munkatársuk fertőzött volt, a Bibiét a Vitacomtól kapott támogatásból fedeztük), indulás Vajdahunyadra, számomra este, Bibi számára szombaton, december 18-án (már úton voltunk a határ felé) közölt negatív eredmény. Juhéééé!
Zsombolyánál (Jombolia) problémamentesen átkeltünk a román-szerb határon (mondtuk, Boszniába igyekszünk), majd a szerb-bosnyákon
Hirtelen egy másik “köztársaságban” leltük magunkat…
Bijeljina, házigazdáink. Természetesen, azonnal előkerült a rakija
Útban Bijeljinából Tuzlába
Azt terveztük, minden településen készítünk ilyen fotót. Nem mindig sikerült…
Tuzla
Kíváncsian várom azt a pillanatot, amikor Bibi viselni fogja a hidzsábot Kolozsváron
Együtt a keresztények és a muzulmánok
Muzulmán temető Tuzlában
Brutalizmus, Tuzla
Doboj
A Boszniai Szerb Köztársaság fővárosa, Banja Luka
A Boszniai Szerb Köztársaság parlamentje
Ilyet már láttunk, de hol? Részletek az élménybeszámolóban (Ez a felvétel Banja Lukában készült)
Nem Piatra lui Lucaci vagy Dan
Ez már mediterrán éghajlat…
A Szent Jakab-templom Međugorjéban
Itt még elkészült
Csodás volt tömeg nélkül
Klasszikus, de jó
Csak világjárvány idején lehet így látni a Mostar városában lévő Öreg Hidat