FOTÓRIPORT –Jereván és környéke, Garni és Geghard (ötödik nap)

A szeptember 7-19. időszakban megejtett örményországi és grúziai utazásunk ötödik napján (szeptember 12-én, szombaton) Jerevánban és környékén jártunk.

On the fifth day of our trip in Armenia and Georgia (September 7-19.) we visited Yerevan, the capital of Armenia and it’s surroundings.

Az első nap itt / The first day here…

A második nap itt / The second day here…

A kétnapos körút első napjáról itt / The first day of the two-day round-trip in Armenia here.

A kétnapos örményországi körút második napja itt / The second day of our two-day round-trip in Armenia here.

Köztársaság-tér, Jereván központja. Impozáns épületek, sajátos stílus

Vízesés/Cascade. Kissé megalomanisztikus. Nincs is befejezve…

Formák

A Vízesésnek nevezett struktúra közepén vagyunk, eléggé jól látszik a város

Megörökítik

Megvárjuk, míg Borbély László (Zsebián) barátunk befejezi a munkát, majd együtt megyünk egy csodás helyre: Garniban vagyunk, az örmény Akropolisznál. Eredetileg pogány templomnak épült az I. században. Érdekes megjegyezni, hogy évente egyszer itt pogány rituálét játszó enyhén ateista egyének amolyan fesztivált szerveznek, állatokat áldoznak fel…

A szelfi nem maradhat ki… 🙂

A gyönyörűséges hercegnőnek fürdőt építtettek. A görök „vendégmunkások” nem kapták meg az ígért pénzt. Sebaj, leírták. Az örmények csak évszázadok után tudták meg, mi van oda írva…

Geghard, a kőfalba vájt, ma is működő kolostornál megmosakszunk a sziklából fakadó vízzel (a képen éppen nem mi vagyunk). Állítólag minden jót jelent, ha ez megtörténik…

Sok mindent kőbe véstek, hogy évszázadokig megmaradhasson…

Petrában, Jordániában is készült ilyen. Ez itt Geghard, Örményország… 🙂

Geghard a középkorban az örmény szellemi élet központja volt. A sziklába vájt kolostor és a lakások ma is láthatók. Mi is eléggé vizibilisek vagyunk… 🙂

Balról barátunk és mentorunk Borbély László (Zsebián), aki egyben idegenvezető is. Neki köszönhetően feledhetetlen volt az örményországi tartózkodásunk. Amennyiben az örmények földjén jársz, feltétlenül vedd fel vele a kapcsolatot a zsebian@gmail.com emal címen. Jobbról Szedelényi János (Jani) jereváni házigazdánk

Ilyen buszon tértünk vissza Jerevánba. A sofőr ittas és/vagy fáradt volt. Valahogy leértünk. Ennyire ittas gépkocsivezetőt nem láttam még…

FOTÓRIPORT – Örményország és Grúzia (negyedik nap)

Kicsit összekuszáltam a dolgokat, az alábbiakban tulajdonképpen az örményországi tartózkodásunk során megejtett, Borbély Lacinak (aki igénybe szeretné venni idegenvezetői szolgáltatásait a zsebian@gmail.com email címre írhat neki) köszönhető kétnapos körút második napjáról számolok be fényképekben, a túra első napjáról itt olvashattok.

Az első nap itt / The first day here…

A második nap itt / The second day here…

A kétnapos körút első napjáról itt / The first day of the two-day round-trip in Armenia here.

Kétnapos örményországi körúton második napján (az ott tartózkodásunk negyedik napján), szeptember 11-én pénteken elvonatkoztattunk a dátum végzetes csengésétől és korán reggel útnak eredtünk Harsnadzorból (Halidzor falutól négy kilométerre) , ahol Garnik úrnál és családjánál szálltunk meg. Festői szépségű hely. Még mielőtt elhagytuk volna a Tatev kolostor környékét lementünk az Ördög hídjához, amely a Voratan-szurdok alján található

Amennyiben elvonatkoztatunk az ország területén mindenhol (így sajnos itt is) található szeméttől, a természeti képződmény csodás látványt nyújt

A tetőn levő kilátótól, amely szálláshelyünkhöz közel van, ismét rátekintünk a Tatev kolostorra, ezúttal a reggeli napfényben

Elbúcsúzunk csodálatos szálláshelyünktől és észak-nyugat fele vesszük az utat

Győzelem! 🙂

A volt szovjet nomenklatúra egyik kedvenc üdülőtelepe, Jermuk. Itt a vízesést tekintjük meg. Bár eléggé, sőt nagyon beépített a környék, mégis csodálatos látványt nyújt

A 30 Celsius fokos termálvízből lehet inni…

… az 53 fokosból viszont már nem…

Csúcson…

Körülbelül 80 kilométeres autózás után érünk egy megható helyhez érkezünk: a Selyem Útján található Selim Caravanasaraihoz

Az állítólag 1332-ben épült karavánszeráj rendeltetésszerűen az elfáradt embereket és állatokat fogadta be. Naná, hogy pénzért… Sokan itt teleltek

Vissza az időben: Selim Caravanasarai

A karavánszerájtól alig 55 kilométert kocsikázunk, elérünk a Sevan-tó partjához. Sztálin elvtárs öntözésre használta a tó vizét, ezért a szint mintegy 20 méterrel csökkent… Itt a Noratus-temetőt látogatjuk meg, ahol körülbelül a X. Században készült kősírokat tekintjük meg. Megérintesz egyet, becsukod a szemed, s érzed, hogy visszamész az időben: lovagok hangja, lovak patáinak dübörgése, az állattenyésztés hajai a környékről…

Fura helyen pihennek… 🙂

Hőstettek, történetek sírkőbe vésve. Laci történeteket magyaráz. Ezeket a Szabadságban megjelenő élménybeszámolómban részletezem… 🙂

Ha itt iszol, majd az üres üveget a földhöz vágod, szerencsés leszel. Fura egy szokás, főleg egy temetőben…

Minden eladó

A Szeván-tavon levő félszigeten a IX. századi Szevanavank/Sevanavank kolostort tekintjük meg

Itt Jézust úgy ábrázolják a kereszten, mintha igét hirdetne. Mongoloid vonásai, vágott szemei arra voltak hivatottak, hogy a leigázó népek saját maguk arcképét lássák, s a kőkeresztet ne tegyék tönkre. Ugyanez volt a célja a raszta hajnak is… 🙂

Sevanavank/Szevanavank kolostor, a háttérben a Szevan-tó

A kétnapos túra egyik legizgalmasabb mozzanata egy alagúton történő áthaladás volt. No, nem maga a hossz vagy a mélység, hanem a kontraszt. Pontosabban: a bemenetelnél száraz, majdhogynem afrikai, amolyan marokkói tájakra emlékeztető környezet, a másik oldalon pedig Erdély: ugyanolyan erdő, csodás zöld mezők, szép táj. Nem csoda, hisz az alagút másik végén a Dilijan Nemzeti Park található. Itt Goshavank kolostorhoz megyünk, ahol egy csodálatosan kidolgozott kőkeresztet látogatunk meg. Amikor egy volt magas rangú katonatiszt megtudja, magyarok vagyunk, azonnal azt mondja: Petőfi Sándor. Sajnos nem tudom viszonozni a kedvességét. Laci mondja, hogy nehéz lenne, mert az örményeknek több nemzeti költőjük van…

Felmegyünk még Haghartsinba is. Tizenharmadik század. Érdekes, s ugyanakkor megmagyarázhatatlan, hogy a Sasok Játékát az egyik emirátusi sejk pénzéből restaurálták. Ezzel véget ért a kétnapos körtúra, de azért még nem hagytuk el Örményországot…

FOTÓRIPORT –Kétnapos körút Örményországban (harmadik nap)

A szeptember 7-19. időszakban megejtett grúziai és örményországi élménybeszámoló első része itt található. / First days of our trip to Georgia and Armenia (September 7-19) here.

A második rész itt van / Second part here.

Szeptember 10-én kocsit bérelünk, Borbély Laci segít mindent intézni. Érdekes, se nyugtát, se számát nem kapunk. A kifizetett összeget (napi 40 euró és 400 eurós letét) beírják a szerződésbe, annyi. Egyébként úgy Grúziában, mint Örményországban szinte sehol, semmiért sem kaptunk nyugtát… Első állomásunk Khor Virap, ahova az Ararát-völgy síkságain keresztül utazva érkezünk. Laci nem különösebben örvend annak, hogy Krisztus után 301-ben „Elhomályosító” Szent Gergely a keresztény vallásra térítette az örményeket, mert a történelem során ebből a népnek rengeteg baja származott. Igen, ez egy leegyszerűsített változata a hosszú történetnek. Khor Virap híres zarándokhely, ugyanis a kolostor börtönében Szent Gergelyt súlyos kínzásoknak vetették alá: csúszómászók között és nagy bűzben 14 éven át szenvedett. Eközben titokban egy özvegyasszony táplálta. Lélegzetelállító kilátás nyílik az ősi ellenség, azaz a török területen levő Ararátra, az örmények szent hegyére

Állítólag itt raboskodott 14 évig Szent Gergely. Fémlétrán másztunk le a mélybe

A híres örmény kőkereszt (hachkar) a Noravank kolostorban

Nyolcvanöt kilométer autókázás után (közben áthaladunk a híres Areni borvidéken) Noravankba érkezünk. A kolostor a kétszintes Szt. Astvatsatsin templomról híres, amely második emeletére a falból kiálló keskeny köveken lehet feljutni. De nem csak ezért látogatják: itt Laci barátunk Szűz Mária és a kis Jézus eredeti ábrázolására hívja fel a figyelmünket. – Figyeljétek csak meg, Szűz Mária törökülésben ülve tartja a kis Jézust. Ilyet máshol nem látni – magyarázza

A Noravank kolostor udvara

A következő állomásunkról, amely a Noravank kolostortól 100 kilométerre található Laci csak annyit mond: 7500 éves. Étkedve fogadom az infót, mert hirtelen elfelejtem, hogy Örményországban, az emberiség kulturális örökségének egyik fellegvárában járunk. Kiderül, hogy az örmény Stonehenge-ről, a világhírű Carahunge-ről, azaz a beszélő kövekről van szó. Megtudjuk, hogy valószínűleg csillagvizsgálóként használták ezt az örmény megalitikus építményt, amely kétszáznál is több óriáskőből áll. Éppen egy orosz televíziós stab forgat, csak egy kis idő után tudunk közelebb menni. A Jerevántól 200 kilométerre található Carahunge megalitikus építmény korát 7500 évesre becsülik, vagyis két és fél évezreddel idősebb angliai társánál. Lehet, hogy mégis igaz

Az építmény Sziszián városa mellett látható, ahol egy héthektáros területen kétszáznál több óriás kő található. A kövek némelyikébe lekerekített szögletű lyukakat fúrtak, amelyeken keresztül az égbolt különböző pontjai láthatók. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy ez a világ legősibb csillagvizsgálója

Mindenki jól érzi magát (útban Szisziánból Tatevbe)

Elérkezünk aznapi célunkhoz, a Dél-Örményországban, az azerbajdzsáni és iráni határhoz közel levő Tatev kolostorhoz. Előbb viszont libegőre pattanunk, de nem ám akármelyikre: a világ leghosszabb kötélpályáján utazunk. Ezt a Guinness Rekordok Könyve is tanúsítja… Hirtelen Dubai jut eszembe. Ott szinte minden a legnagyobb, leghosszabb stb. A kilátás orgazmusztikus

A kolostort 9. században építettek egy imaház helyére. Tatev jelentése: adj szárnyat. Ennek az elnevezésnek legendája van, erről majd a Szabadságban megjenelő részletes élménybeszámolómban írok… 🙂

A Tatev kolostor része: karám

Mélázó

Tatev: elmélyülve

Tatev: mindennapok

Halidzor városkától négy kilométerrre, Tatevhez közel levő Harsnadzorban hordókban töltöttük az éjszakát

… akciós áron.

Harsnadzor, Tatev közelében: ide nem mernék ittasan kiülni…

Együtt

Harsnadzori szállásunk: a megnövelt ablaknak köszönhetően még csodásabb volt a kilátás…

FOTÓRIPORT – Örményország és Grúzia: második nap/ Trip to Armenia and Georgia – second day

Hadd beszéljenek a fotók… Kattints, kérlek, az elsőre… 🙂 / Let the pictures talk… 🙂 Click on the first one, please… 🙂

Az első nap itt / The first day here…

Második nap, azaz szeptember 9-én átcuccoltunk Pepéhez, új jereváni házigazdánkhoz. A költözés zökkenőmentesen ment: a marsrutka, azaz az iránytaxi levitt a központba, a Shakarov/Szaharov-téren találkozunk a spanyollal, aki a közvetlen közelben lakik egy tömbházban. Számítástechnikus, egy-egy hónapot tölt bizonyos városokban vagy országokban, otthonról dolgozik. Helyi barátnői vannak, jól elvan… A Shakarov/Szaharov-téren található az örmény szociális juttatások hivatala. Előtte a szerény állami juttatásból tengődő hivatalnokok rozoga, rozsdás, lerobbant járművei. Kontraszt…

A tömbház eléggé szocreál állapotban leledzik. Emlékszel még az 1989 előtt használt, majd raktárhelyiségekké avanzsált szemétledobókra? Itt még használják. Ezek a retró elemek is nagy mértékben hozzájárulnak Örményország és különösképpen Jereván varázsához. A képen nem látszik, de az ablak ki van törve…

Mond valamit?

Mindenki abból él, amiből lehet. Szinte minden eladó. Pepe lakása mellett árusok próbálnak ügyfeleket találni…

Nosztalgia. A közlekedés kaotikus, minél nagyobb kocsid van, annál nehezebb… Vagy könnyebb, mert nem mernek beléd hajtani… 🙂

No comment

A Shakarov/Szaharov-téren várnunk kellett egy kicsikét, amíg a nagyon kedves néni helyi sajátosságokat készített nekünk. Hús is volt benne

Száz éve történt az örmény genocídium. A világ szinte egyáltalán nem beszél erről, pedig – amint az egy későbbi képen látható – dokumentumok, tanúvallomások maradtak meg a törökök tetteiről. Törökország hatalmas nyomást gyakorol azon országokra, amelyek elismerik, vagy elismerni akarják a gaztetteket. Az örmények tömegmészárlásának messze nincs akkora PR-ja, mint a Holokausztnak, sokkal kevesebbet hallani róla…

Már nem jár többé…

Szinte minden kapualjban a street art jelei mutatkoztak meg. Ízléses, stílusos falfestmények. Grafitit szinte sehol sem láttunk

Kína is segít. Kukkantsd meg jól, mi tükröződik az ajtók üvegében…

Matenadaran, az ősi örmény kéziratok gyűjteményének helye. Gondoltuk, meglátogatjuk Borbély Lászlót (Zsebian), akit Laping Mihály kolozsvári állatorvos barátom ajánlott. Az unokatestvére. Szamosújváron (Armenopolis) született, majd hat évvel ezelőtt „hazatért” az anyaországba. Rengeteget tanultunk tőle, hatalmas szerencsénk volt vele. Érkeztünkkor egy magyar turista csoport éppen az ő idegenvezetői szolgáltatását igényelte. Hozzájuk csapódtunk mi is… Az épület előtt az örmény ábécé megalktója, Meszrop Mastoc tanítványával. Mastoc 405-ben alakotta meg az örmény ábécét. Laci szenvedélyesen beszélt az ókori kéziratokról, azok megőrzéséről. Ez a szenvedély, az örménységgel kapcsolatos minden vonatkozású hazafiasság végigkísérte és meghatározta a vele töltött időnket, amelyből – szerencsére – sok adatott

Sajnos igen körülményesen jutottunk el az Örmény Genocídium Múzeumhoz, s időnk sem volt elég a látogatáshoz. Mellbevágó volt a sok-sok dokumentum, tanúvallomás, amely bizonyítja a törökök által az örmények ellen elkövetett, több éven át tartó tömegmészárlást. A múzeum bejárata számunkra nehezen volt fellelhető. Különböző országok elnökei fát ültettek a múzeum udvarán ezáltal jelezve, hogy országuk elismeri, mi történt

A népirtás 1915-1917 között zajlott – a muzulmán vallású törökök mintegy 1,5 millió örményt gyilkoltak meg. A szisztematikus, tervezett genocídium az első a modern világban. Kis-Ázsiában kezdődött. Az örmény genocídium állítólag bizonyos mértékben példaként szolgált Hitler számára…

Megrázó képek, dokumentumok az Örmény Genocídium Múzeumban

Emlékezzünk…

FOTÓRIPORT – Örményország és Grúzia: első nap(ok)/ Trip to Armenia and Georgia – first day(s)

Jereván: boltív és falfestmény… 🙂

******************************************

We spent 12 days in Armenia and Georgia. Seeing the photos you can make an idea how it was… 🙂

English language summary: Thanks WizzAir, without you (two flights per week from Budapest to Kutaisi, book early to benefist from the low prices!) and our CouchSurfing hosts, the Hungarian exchange student, Szedelényi János (Jani), the IT specialist Spanish national, Pepe it wouldn’t have been possible. Borbély László, the Armenian-Hungarian (he considers himself solely Armenian…) who “emigrated” from Transylvania to his motherland 6 years ago played an essential role in defining and coloring our experience in that wonderful country. Laci’s unlimited passion for Armenia got to us: we were much more impressed by Armenia than by Georgia. The latter impressed us by the scenery and the Kazbegi mountain, while the previous country by it’s unmatched cultural heritage.

We spent a night at my girlfriend’s, Vanda’s brother, Szabolcs and his wife Tünde. Szabó thanks for taking us (again) to the airport, it did help us a lot!

We landed at the Kutaisi airport in the early hours of on September 8. We went directly to Jerevan, Armenia by public transport. From the airport terminal in Kutaisi to Jani’s (our first CouchSurfing host in the Armenian capital) apartment we traveled a “only” 14 hours. But the beer at the arrival… 🙂

On the first evening we already met with our mentor, Borbély László, and, of course, we had some beers… 🙂 Plus, we made a plan…

******************************************

… tulajdonképpen az első napok, ugyanis egy nappal az indulás előtt, pontosabban szeptember 6-án indultunk útnak Kolozsvárról Budapestre.

Effektív kedden, szeptember 8-án landoltunk a kelet-grúziai Kutaisi város repülőterén, tehát két nappal korábban ültünk be a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (! Nem ám csak pathfinder !) Especially Limited Edition járműbe (nem tartozik a személygépkocsi kategóriába).

Vasárnap és hétfőn a barátnőm, Vanda testvérének, Szabolcsnak és feleségének, Tündének, valamint unokahúgának, a kicsi Emmának a vendégei voltunk. Utóbbit csak tavaly láttuk, kicsike volt még… Akkor éppen Dubaiba utaztunk szintén a magyar fővárosból. Mostani ottlétünkkor Tünde várandós volt, mire szeptember végén visszatértünk Budapestre, már meg is szülte Bálintot… 🙂

Hétfőn, szeptember 7-én valamivel éjfél előtt szállt fel a gép Budapestről kelet fele (Szabó, köszönjük, hogy kivittél a repülőtérre, nagy segítség volt!). Kevesebb mint két óra alatt a grúziai Kutaisiben voltunk. Szász eurós menettérti repülőjeggyel, a WizzAir diszkont légitársaságnak köszönhetően. A WizzAir nélkül nem lett volna sem Grúzia, sem Örményország! Legalábbis nekünk nem… 🙂 A fapados légitársaság hétfőn és pénteken repül Kutaisibe, illetve kedden és szombaton vissza Budapestre. Részletek itt.

A többit meséljék a fotók… 🙂

Úgy döntöttünk, előbb Örményországot látogatjuk meg, s csak azután Grúziát. Logikus is, ugyanis szeptember 19-én hajnalban Kutaisiből repültünk vissza Budapestre. Az első nap, szeptember 8-a húzós és rázós volt: előbbi a hosszú út, utóbbi az utak minősége miatt. Csupán 500 kilométert kellett megtennünk a Kutaisi reptértől Tbiliszin keresztül Jerevánba, de ez mindennel együtt 14 órát vett igénybe… A reptérről 40 láriért elvittek a grúz fővárosba, itt örmény pénzt váltottunk (Popovics Linda azt mondta feltétlenül legyen nálunk, a határon ugyanis kell fizetni a vízumért – azóta ezt eltörölték, de akkor is jó volt az a néhány ezer dram…), megkérdeztünk egy helyi fickót, mennyiért visz el egy taxi a buszállomásig. Azt mondta, 5 lári. A taxis, persze, a dupláját kérte az elején, de végül szívesen és készségesen elvitt a feléért… Itt a híres marsutkába ültünk (marsrutka, azaz iránytaxi), s potom 30 láriért elvittek Jerevánba. Egy lári 1,60 lej

Este hét előtt már Jani külvárosi lakásában söröztünk: MEGÉRKEZTÜNK JEREVÁNBA!

Nem sokkal később újabb sörözés: Ezúttal Borbély Lászlóval, Laping Mihály kolozsvári állatorvos barátom unokatestvérével, Jereván központjában. Laci professzionális idegenvezető. Neki köszönhetően varázslatos volt az örményországi tartózkodásunk. Mindenkinek ajánljuk, vegye igénybe szolgáltatásait. László a zsebian@gmail.com email címen érhető el. Hat éve él Örményországban, Szamosújvárról “emigrált” (erről majd később). No, persze, ott van, házigazdánk Jani is, ő is iszik, kék ingben. Az egyetlen hölgy meg, persze, Vanda… 🙂 Kiváló hangulat, olcsó sör. Laciról azt hittem, hogy házigazdánk, Jani. A jerevéni vasúti pályaudvarra érkezéskor fel is hívtam, hogy nos, akkor hova kell mennünk, hol találkozunk. Belefagyott a vér. Utólag minden tisztázódott: simán felcseréltem őket. Nem csoda, 24 órája lábon voltunk…

Ennyi is bőven elég az utazónak: paplan a földön. Kiválóan éreztünk magunkat Janival és Janinál, ő a két napos örményországi körútra (erről később) is elkísért, mi több, később is velünk tartott néhány rendkívüli nevezetesség felfedezésénél…

Grúzia és Örményország: végre a Kaukázus!

A Kazbegi-csúcs fele vezető úton ezt is látjuk majd… A meteorológiai állomásig (3680 méter) igyekszünk feljutni.

Ha nem lenne a WizzAir diszkont légitársaság, ide is csak álmunkban jutottunk volna el…

Néhány perc múlva indulás, talán csak szeptember 21-én leszek ismét on-line…

RÁDIÓMŰSOR – Bőrszerkóban Mihály Istvánnal az olcsó és különleges utazásokról

Műsorosan (Mihály István felvétele)

Köszönöm szépen a meghívást, István!

S ahogy a Kolozsvári Rádió Magyar Adásának honalpján olvasható:

„Kell egy hely, ahova boldogan érkezel”… Izgalmas, kalandos, egzotikus utazásairól, legfrissebb élményeiről faggattam Kiss Olivér újságírót, bloggert a ZeneTér szeptember 3-i kiadásában. Az „utazás filozófiájáról”, Olivér „ars poeticájáról” is beszélgettünk, arról, hogy hogyan lehet olcsón és mégis jól utazni, lakni, étkezni (sőt, még sörözni is), nagyon távoli országokba eljutni. Vendégemet nem a turizmus felkapott, divatos formái – a welness és spa, a sokcsillagok szállodák – érdeklik, hanem  a célország mindennapi életét próbálja egészen testközelből megismerni, vagy talán inkább úgy kellene fogalmaznom: megÉLNI. Ennek mikéntjét, lehetőségeit is megbeszéltük, különos tekintettel az úgynevezett „csereturizmus” elméletére és gyakorlatára,  s közben Olivér kedvenceit,  a Hooligans, Horváth Charlie, Szabó Leslie, az Edda és D.Nagy Lajos dalait hallgatva is folyton “úton voltunk”. Úgy gondolom, aki lekéste a csütörtöki ZeneTeret,  annak érdemes „most”  velünk tartani.

A teljes műsort az Éjszakai Váltásban ismételjük meg szeptember 14-én, hétfőn, hajnali 2 óra 2 perctől. (Mihály István)

A rádióműsor ide kattintva hallgatható meg.

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Négy nap alatt 144 kilométert tett meg lóháton a Kalotaszegi Turul csapata

Lajcsi kifogja? (Sebastian Cornea felvétele/Facebook)

Az önfeledt szabadság érzése csakis nomád életstílusban, Erdély tájait lóháton barangolva érezhető – ez ismét bebizonyosodott a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz a Sztánai Lovasok csapatával megtett 144 kilométeres mini expedíció alkalmából.

A négynapos, Sztána-Méra-Bonchida-Kajántó-Sztána „portyázás” célja nem valaminek a felfedezése, ahogy az expedíciók során történik, hanem eljutni a Transylvania Trust által szervezett Bonchidai Kastélynapokra, s vissza. Az expedíció kifejezés tulajdonképpen mégis talál a lovas túrára, ugyanis kiváló lehetőséget nyújtott önmagunk ismételt felfedezésére, a mély introspekcióra, a részletes önelemzésre.

Igazi nomád életmód (Saját felvétel)

Ugyanakkor egyedi alkalmat jelentett a csapat régi és új tagjainak arra, hogy egymást is jobban megismerjék. Hiszem és vallom ugyanis azt is, hogy egy embert igazán az utazással járó örömök és bánatok, váratlan pozitív és negatív fordulatok közös átélése során lehet igazán megismerni.

A viszontagságok elviselése, a nehéz helyzetek közös erővel történő megoldása, a sikerek és eredmények együttes ünneplése láthatatlan fonalként összeszövi az embereket, a bajtársi hangulat képzeletbeli kalapácsként összekovácsolja az ilyen élményben részesülőket. Bár gyötör a kánikula, szomjasak, fáradtak, alkalomadtán nyűgösek vagyunk, a közös élmény, egymás társasága, a többiek segítőkészsége erőt ad, és összetartja az embereket. Ezek különös, egyedi, szintén az önfeledt szabadság érzéséhez hozzájáruló hangulatot eredményeznek.

A sztánai lovasok immár tizenegyedik alkalommal vettek részt a Bonchidai Kastélynapokon, tizetik alkalommal pedig lóháton mentek Sztánáról a Bánffy-kastélyig, és vissza…

Távol vagy a betondzsungelektől, a számítástechnika és távközlés eszközeitől, hegyeken-völgyeken barangolsz lovad hátán, szalonnát és hagymát eszel, alig van térerő, s ha mégis akad, akkor kikapcsolt mobiltelefonnal haladsz lépésben, ügetsz, vagy akár vágtázol. Szeled a tájat, hálás vagy a lovadnak, hogy szabad vagy, megsimogatod a nyakát vagy a szügyét, akár az életed történéseit elemzed. De mindenképpen örvényként magával ragad a SZABADSÁG érzése. Csodás pillanatok…

Pihenő Méra határában. Antal Ágota mesél, a fiúk feszült figyelemmel kísérik mondanivalóját… 🙂 (Saját fotó)

Csütörtökön, augusztus 27-én a reggeli vonattal megy ki a kolozsvári csapat: Guttmann Emese, Kis Réka, Gabor Alexandru és jómagam. A többiekkel, azaz Ádámmal, Norbival, Robival, Rikivel, Lajcsival, és Lalival a sztánai vasútállomás mellet levő „főhadiszálláson” találkozunk. Kikészítjük a kellékeket (pajzsok, kelevézek, háló, nyilak stb.), a hozzáértők lovakat patkolnak. A szombati fellépéshez szükséges kellékeket kisebb teherkocsival szállítják Bonchidára – ezek közül talán a jurta a legfontosabb. A nomád életmódot szimbolizáló, a hun őseinkre emlékeztető lakhatási eszköz sok érdeklődőt, kíváncsiskodót vonz a kastélynapokon. Ismerjük az útvonalat: Sztána vasútállomás-Egeres falu-Egeres gyártelep-Bogártelke-Türe-Magyarnádas-Méra-Kajántó. Tudjuk, hogy este Mora László kajántói református lelkipásztorhoz kell elérnünk.

*** Folytatás a Szabadságban megjelenő élménybeszámolómban… ***

**********************************************************************************************

**********************************************************************************************