Albert szerint Komiföld 70 százaléka erdő, a többi folyó és mocsár. Persze, vannak azért városok, községek és falvak is. Csodálatos lehet nálunk. Mikor megyünk?
Kanapékérés érkezett a minap a couchsurfing.com platformon.
Jó estet kívánok, Oliver!
A névem Albert. Oroszországból jöttem. Most tanulok Budapesten, tanulom a magyar nyelvet és irodalmat. Nagyon szeretem ezt a nyelvet és nagyon boldog hogy tanulom ezt.
Következő héten lesz az őszi szünet és nagyon szeretnek látogatni Kolozsvárt. Erdekel a magyar törtenelmet, ezért akarok több tudni magyarokról, akik laknak Romaniában, Szlovákiában és Szerbiában.
Megolvastam az oldalodat. Olyan sok pozitív referenciad van. Annyira ügyes vagy!
Nagyon szeretnék találkozni veled. Mivel Te egy magyar újságban dolgozol, akkor tudsz mindent mesélni nekem az Erdélyi magyarorkról. Szuper lesz, ha tidok megjönni hozzád.
Jövök Kolozsvárra következő hétfőn (Oktober 28-an) 20:10-kor.
Több információt rólam látható az oldalomon.
Bocsánat, ha sok hibákkal leírtam ezt az üzenetet.
Üdv.
Albert Komiföldről
Utána se néztem, hol van Komiföld, azt hittem, fikciós régió.
Öt éjszakát maradt volna, kettőt tudtam fogadni
Aztán hétfőn este megérkezett Albert, Budapestről, busszal, egyenesen a kvízversenyre.
Már voltunk haton, nem tudott beszállni, pedig szerintem értette volna a kérdéseket, s válaszokat is adott volna.
Amíg tartott a kvíz, ő sétált, esőben
Sapkát, magas nyakú blúzt és vastag kabátot hordott. Kérdezte, miért nem viselnek ilyet az emberek, ha hideg van. Annyit tudtam csak motyogni neki, hogy biztos sérti az önérzetüket, hisz itt szinte mindenki kemény, bírja a hideget.
Mondta, náluk mindenki rendesen felöltözik, volt már mínusz 52 is
Mínusz harmincnál már kevesebb ruha kerül rájuk, mínusz húsznál már érzik a tavasz első szelét. Huszonöt fokban még jól érzik magukat, annál melegebben már elviselhetetlen a kánikula.
Ösztöndíjas Budapesten, magyarul tanul
Mondta, amikor nemzetközi kapcsolatokat tanult Sziktivkarban, azt hitte, lehetetlen megtanulni Petőfi nyelvét. Aztán sikerült. Lassan kellett beszélnem vele, de megértette.
Itt élnek…
Érdeklődött az erdélyi magyarságról, bemutattam neki a Szabadságot, elhoztam a szerkesztőségbe. Ismerős számára a többnyelvűség (náluk két hivatalos nyelv van, az orosz és a kumi), tudott a Fekete Márciusról.
Végül jó, hogy nem ragadt Kolozsváron, ma elutazott Marosvásárhelyre. Többet lát.
Remélem, még visszajön,
s tudok interjút készíteni vele… Hétfőn a kvízverseny, tegnap a Belarusz-bemutató miatt nem tudtam társalogni vele.
Előadást, élménybeszámolót tartunk ma 19 órától az Apáczai-líceum dísztermében augusztus végén – szeptember elején megejtett kéthetes fehéroroszországi utunkról…
Mit tudsz Belaruszról?
– kérdeztem ismerőseimet, barátaimat, amikor februárban lefoglaltam az augusztus végi szeptember eleji olcsó repülőjegyet abba az országba, amelyet a kontinens Észak-Koreájának, Európa utolsó diktatúrájának tartanak.
Hebegtek-habogtak.
Akárcsak én, mielőtt a megcélzott országnak és rendszerének alaposabban utána nem néztem.
Amennyiben valaki a nemzetközi hírügynökségek honlapjának keresőjébe
azt írja, Belarus, alig-alig olvashat híreket erről a titokzatos, bizonyos nemzetközi szervezetektől is távol tartott országról.
Annál inkább jelen van viszont az emberjogi és a sajtószabadsággal foglalkozó nemzetközi intézmények, valamint az újságírók érdekvédelmi szervezeteinek híreiben. Milyen a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai berendezkedés Fehéroroszországban, ki fizet, ha valaki munkanélküli, hány személyt tartóztatnak le egy esetleges kormányellenes tüntetéskor, és legfőképpen: mire szolgál a Nagy Kék Furgon?
a sima Bükk-sétára: Monostor lakónegyed végén található (hosszú évek óta elhagyatott) sportpályák, Muki hörcsögöm temetkezési helye 🙂 és a vándorcigányok tanyája, át a magasfeszültségű villanyvezetékek alatt, fel arra a dombra, ahonnan szinte látszik a Szent János-kút (gyermekkorom kedvenc kirándulóhelye), majd a Mikes-házakig vezető piros csík turistajelzés, onnan pedig a poros-homokos úton az Árpád-csúcsig.
Itt tüzet raktunk rőzse segítségével,
megsütöttük a Minerva-üzletháznál vásárolt friss tarját, ittunk néhány sört, volt kis böfögőverseny, s egy kis szundi is. Csodálatos indián vénasszonyok nyara… 🙂
Az élet apró örömei
A Nora üzletház mögötti térség teljesen megváltozott: házak és tömbházak tornyosulnak. Eltűnt a régi szánkózó hely a Parâng utca végén, nincsenek már meg a napozóhelyek sem.
Csak egy kis sima szombati kirándulás gyermek-és fiatalkorom helyszínein. Pezsdítő.
Előételem: spenótból készült és fűszerezett krokett borsóval és mentával
Az indián vénasszonyok nyarának
köszönhetően a közismerten Piezişă utca 10. szám alatt levő Indigo elnevezésű indiai vendéglő teraszán foglaltunk helyet a minap.
Boros Hanga meghívásának eleget téve különböző finomságokat próbáltunk ki és picike indiai nyelvtudással gyarapodtunk: tamatar az paradicsom, murg az csirke és ilyenek. Ja, és a tikka az ebben az esetben nem a fejlámpám márkáját fedi… 🙂
Megtudtuk azt is, mi az, amit előételnek ettünk,
s a neve Hara Bhara. Amolyan harababúrának hangzik ez, de korántsem az, hanem spenótból készült és fűszerezett krokett borsóval és mentával. Visszatértem a vegetáriánus ételekre, de nem ám a második fogás vonatkozásában: beugrottam a mélyvízbe, s bárányhúst kértem a pincértől.
Csak forgattam a fűszeres falatokat a számban,
csak mártogattam a foghagymás naan kenyeret a paradicsomos, hagymás szószban, minél hosszabb ideig akartam kényeztetni és kéjmámorban részesíteni az ízlelőbimbóimat és késleltetni a finomságok lenyelését. Ahhh!
Korábbi, máshol szerzett tapasztalataim alapján komoly fenntartásaim voltak a bárányhússal kapcsolatban, de az Indigó indiai szakácsainak köszönhetően véleményem radikálisan megváltozott: picikét csámcsogva fogyasztottam a finom falatokat.
Bár a filmvilág vonatkozásában kedvenceim a dokumentumfilmek, valami miatt mégis csak tavaly vettem részt első ízben a Nagyszebenben szervezett Astra Nemzetközi Filmfesztiválon.
Tudom, plasztikus, de igaz a román mondás:
Viaţa bate filmul.A dokumentumfilm valójában nem film, hanem a valóság szinte teljesen hű tükrözése. Igaz, filmes produkció formájában. A fikciókban van ugyan képzelőerő, sőt, nem tagadom, ám szememben hiteltelenné válnak, mert nem a valóságot ábrázolják. Nem veszem komolyan őket, mert úgysem igaz. Nem villanyozódom fel, mert kitaláció. Nem lelkesít annyira, mert csupán valaki képzelőerejének szüleménye.
A kedvencek a sorszám alapján:
Idén a tavalyinál több produkciót sikerült megnéznem,
ugyanis már csütörtökön este Nagyszebenbe érkeztünk, a vasárnap estig a következő filmeket sikerült megnéznem:
Észtország 1992 – A függetlenség kikiáltása után az első szabad választásokra kerül sor. Az alig 32 éves Mart Laar miniszterelnök lesz.
A politikus és baráti társasága nehezen szokik hozzá a hatalomhoz, konjunktúra szüleménye csupán az, hogy kormányra kerültek. Halászni kell a zavarosban, a belügyminiszter (hölgy) alig tudja a pisztolyt tartani a kezében, nehezen birkózik meg a fejüket felütő paramilitáris alakulatokkal.
Aztán egy váratlan fordulat következik be, s Laarnak távoznia kell.
Érdekelnek a politikai, a társadalmi folyamatokat bemutató dokumentumfilmek, főleg, amikor az igen komoly helyzeteket, eseményeket humoros megvilágításban mutatják be. Ilyen ez a produkció is… 🙂
Ausztria 2019 – Ezt és még egy produkciót kötelezően megnézettetném mindazokkal, akik rettegnek a menekültektől / menedékkérőktől. Tipikus példája a politikai feszültségkeltésnek, s annak is, ahogyan a populista politikusoknak minden alkalommal sikerül saját és pártjuk érdekében félelmet kelteni az emberekben. Ja, s mindez nem a Balkánon vagy Kelet-Európában, hanem a Nyugaton, éspedig a fejlett Ausztriában.
Külön kiemelném az Olaszországban társaival törvényesen dolgozó afrikai munkás álláspontját!
Szovjetúnió 1953 – Rendben, hogy csodálatos politikai, társadalmi korrajz, ám hiszem és vallom, hogy 135 perc helyett 90 percben is ugyanolyan hatást ért volna el a rendező. Sőt! S ez volt a filmfesztivál nyitófilmje… Vajon ott is mindenki olyan nehezen bírta, mint mi?
A sztálini korszak hű tükre, az agymosás és a propaganda iskolapéldája. De ilyen hosszan?!
Afganisztán 2018 – Laila úgy döntött, tesz valamit azért, hogy Afganisztánban kevesebb legyen az utcán, hídon, s az alatta élő drogfüggő. A testvére is hosszú éveken keresztül harcolt a kábítószer ellen. S ezt a harcot egy nő vállalja fel, amelyiknek igen szerény anyagi lehetőségei vannak, s a nők társadalmi helyzete is megérdemelne legalább egy csatát. Az általa alapított és különböző módszerekkel fenntartott rehabilitációs központ léte veszélybe kerül. S akkor mi történik?
A nő egyetlen esélye, hogy nemzetközi elismerésben részesüljön, akár az ENSZ vagy valamelyik amerikai, esetleg európai szervezet díjazottja legyen. Vajon ez bekövetkezik?
Erdély 1989 – Igen, Erdély egyik kis településén is volt forradalom 1989 decemberében, éspedig a Temes megyei Nagyszentpéteren / Sânpetru Mare. S ki dokumentálta? Hát éppen Dobrivoie Kerpenisan, aki éppen december 17-én érkezett a Német Szövetségi Köztársaságból (NSZK) a Romániában élő nagyszüleihez… Fényképei kordokumentumok, a fotókon szereplő személyek pedig elfelejtett hősök, akik érdek nélkül a szabadságért vonultak utcára a magyar határhoz közeli faluban.
Jól összeállított produkció egy teljesen váratlan forrásból: Kerpenisan, akivel személyesen is beszélgettem, véletlenül rátalált a közel 30 évvel ezelőtti filmkockákra, s úgy döntött, dokumentumfilmet készít. A forgatás nem volt egyszerű művelet, hisz még Spanyolországba is el kellett mennie, hogy megszólaltassa azt a nőt (akkor még tinédzsert), aki elindította a forradalmat Nagyszentpéteren… 🙂
Koumbia 2019 – OMG!Megbántam, hogy elmentem erre a filmre, bár izgalmas, általam eddig nem ismert témát dolgoz fel: kolumbiai családoknak a halottak exhumálására vonatkozó szokásai. Vontatott, túl hosszú, unalmas…
Szíria 2011-2019 – A filmfesztiválon vetített KEDVENC DOKUMENTUMFILMEM.Megnézését kötelezővé tenném mindazok számára, akik ellenzik, hogy Európa korlátozott számban befogadja a biztonsági szempontból veszélyt nem jelentő menekülteket/menedékkérőket/migránsokat!
A fájdalom, a szenvedés és a gyász hangja. Inkább nyelve: az arab. A muszlimokkal kapcsolatos annyi fekete filmet láttam már, hogy ezt a nyelvet semmiképp sem tudom mással asszociálni. Főleg nem terrorizmussal.
Beszélgetés Waad Al-Kateabbal és férjével Hamzával:
Bár Werner Herzog rendező rettenetesen hízelgő módon (magyarán nyal) mutatja be a Szovjetunió volt vezetőjét, Gorbacsov történelmi érdemei nem tompulnak… 🙂 Betekintést nyerhetünk az immár 87 éves politikus magánéletébe, illetve megtudhatjuk, mit gondol a jelenlegi vezetőkről és az oroszországi politikai helyzetről.
Oroszország 2019 – Ha nincs gazdag pasasod, szerezz magadnak. Ám ez korántsem könnyű feladat egy olyan társadalomban, amelyben a nők többségben vannak. Pénz akad, de meg kell találni, melyik férfi pénztárcájában vagy folyószámláján van. S ehhez komoly tanfolyamra van szükség: leleményesség, etikett, behálózási el elcsábítási technikák. Igen, erre szakosodott pszichológus is van. Hol?
Izrael – 2019 – Csodálatos dokumentumfilmek készítésére képesek a különböző országokban tanuló fotó, film és/vagy média szakos egyetemi hallgatók, doktoranduszok. Ez nem az.Bár a végén annyit nevettem, hogy csorgott a könnyem… 🙂
Csúcsidőben képtelen voltál taxit találni, bár sürgősen a város másik végébe vagy közelebbi helyre kellett elérned?
Az elmúlt években egyre inkább azt tapasztalhattuk, hogy a lakosság folyamatos növekedését nem követte a taxisok számának gyarapodása, ezért egyre mélyebb egyensúlytalanság jelentkezett a kereslet és a kínálat között. Eddig az önkormányzat a népszámlálási adatok alapján ezer lakósra négy taxis engedélyt bocsátott ki, ám a lakósok száma folyamatosan nőtt, mi több, nem hivatalos statisztikák szerint Erdély fővárosában mintegy 100 ezer egyetemi hallgató folytatja tanulmányait.
A városháza növelné a fuvarozók számát,
s bár a taxis cégek nyomást gyakorolnak az önkormányzatra, egyelőre az nem egyezett bele a tarifák növelésébe. Összefoglaltam a városháza által tervezett módosításokat, egy volt és egy jelenlegi taxissal beszélgettem el.
A Szabadság mai számában megjelent cikkem ide kattintva olvasható.
Balról jobbra: Schwartz Róbert, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke, Bálint Júlia, az Armenia Örménymagyar Baráti Társaság elnöke, Veress Ilka, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, Horváth István, a kisebbségkutató intézet igazgatója és Buchwald Péter, a rendezvény házigazdája. (Horváth László felvétele)
Úgy lettem újságíró,
hogy 1995 tavaszán, az ortodox húsvétkor román nacionalisták megverteka törvényszékkel szembeni utcában levő Jazz Clubban. Olyan hely volt az akkor, mint most a Bulgakov… Marosán Tamás is kapott néhány pofot akkor, a románok tudták, hogy csak magyarok maradtak a lokálban, a többségiek az ortodox húsvétkor szokásos körmeneten voltak.
Megírtam a cikket,
1995 áprilisában meg is jelent a Szabadság diákmellékletében, a Campusban, majd újabb anyagom jelent meg, azóta a kolozsvári napilapnál és annak hírportáljánál dolgozom.
Utálnom kellene a románokat?
Mondjuk ez azért is „indokolt” lenne, mert a Monostor lakónegyed Mehedinţi (rămâi fără dinţi) utcájában sokszor bántalmaztak magyarságom miatt, az iskolában is sokszor kaptunk verést.
A Kolozsvár Társaságnál a minap tartott előadás rávilágított néhány aspektusra, ami a kolozsvári kisebbségi létre vonatozik…
Kettős identitás, párhuzamos világok, beolvadás – kisebbségi lét Kolozsváron
A kolozsvári magyar, örmény és zsidó kisebbségek helyzete volt a témája a Kolozsvár Társaság (KT) által szervezett beszélgetésnek. Meghívottak: Oláh Emese kolozsvári alpolgármester, Bálint Júlia, az Armenia Örmény-Magyar Baráti Társaság elnöke, és Veress Ilka, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa volt. A moderátor szerepét Horváth István, a kisebbségkutató intézet igazgatója vállalta.
Rendkívül jól bánnak az állatokkal. Gomelben például a tenyerünkből ettek a galambok és a mókusok… Sok fegyver, tankot, katonai helikoptert láttunk Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például
Sok fegyvert, tankot, katonai helikoptert láttunk
Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például.
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Szerencsére geoládázásra is jutott idő. Igen veszélyes hobbi, a rendőrállam ugyanis azt gondolja, merényletre készülsz. Mindent figyelnek, látnak. Ennek ellenére néhány helyen sikerült geoládát találni. Egyébként nagyon kevés van az országban
Bementem iskolába, egyetemre, kórházba: az emberek alig beszélnek egymással. A felsőfokú oktatási intézményben nem volt zsibongás, egyetemisták közötti társalgás. Mindenki hallgatott, csak a legszükségesebbet mondták el egymásnak
Mindenhol tisztaság, mindenkinek van állása. Adott helyen ketten takarítottak egy kirakatot, az állam több állást is ajánl, amennyiben egyik sem felel meg, fizetned kell a hatóságoknak, nem pedig a munkaügyi hivatal neked! Egy hatasztalos vendéglőben például nyolcan dolgoztak. Állami szociális háló, korántsem piacgazdaság. Hogy is lehetne ilyesmi egy szocialista piacgazdaságban, ahogy Fehéroroszország határozza meg magát?
Rendkívül jól bánnak az állatokkal. Gomelben például a tenyerünkből ettek a galambok és a mókusok… Sok fegyver, tankot, katonai helikoptert láttunk Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például
Félnek a fehéroroszok. Gyanakvóak azzal a nagyon kevés külföldivel szemben, akik meglátogatják országukat, félnek egymástól. Nem lehet tudni, ki a besúgó, a KGB (most is így nevezik a titkosszolgálatot) embere. Szinte mindenki apolitikusnak vallotta magát – addig van jó életük, amíg valamilyen formában szembe nem mennek a rezsimmel (Gomel)
Rengeteg a zöldövezet, tisztelik a természetet (Gomel)
Kiváló az infrastruktúra (14 nap alatt 2500 kilométert autóztunk, körbejártuk az országot), rengeteg az autópálya. Mondjuk, könnyű sztrádát építeni, hisz síkságról beszélünk. Az ortodox egyház nagy becsben van…
Az emberek félnek a diktatúra represszív szerveitől: az utcák végén ott egy nagy kék furgon. Amennyiben valaki valamilyen kihágást, szabálytalanságot, törvényszegést, bűncselekményt követ el, nem mindig büntetik meg, veszik őrizetbe, tartóztatják le. Beviszik a nagy kék furgonba, és megverik, majd útjára engedik. Fellebbezés?! TESSÉK?! Legtöbbször busszal közlekedtünk
Ez már Babruysk/Babrujszk… Valaki mondta: múltkor 2 ezer ember tüntetett a diktátor és a kormány ellen, 1700 személyt letartóztattak. A következő utcai tiltakozó megmozduláson már csak 200-an vettek részt, 175-öt őrizetbe vettek. Azóta nincsenek államfő- és kormányellenes tüntetések…
Modern bárok, akárcsak… Berlinben (Babruysk/Babrujszk)
Babrujszk városát a nyugat felől előrenyomuló németek 1941. június 29-én foglalták el. A megszállás évei alatt mintegy 20 ezer helyi zsidót öltek meg, 1943-ig gettó is működött itt. A város rendkívül véres harcokban (csak a németek 20 ezer katonát vesztettek, a várostól délkeletre bekerített egységeiket felszámolták) szabadult fel 1944. június 29-én. Lakosságszáma 28 ezerre csökkent, a város romokban hevert, ennek ellenére szeptember 20-án területi (oblaszty) székhellyé nyilvánították. A háború után gyors urbanizáció vette kezdetét, 1959-ben 96 ezer, 1989-ben már 232 ezer lakosa volt. Az egyik zsinagóga (a városban egykor 40 működött) romjai
Olvasd el!
Szombat volt, a még működő babrujszki zsinagógába mentünk. Házigazdánk, az örökmozgó és derűlátó Victoria megbeszélte: bemehetünk a szertartásra. Hatalmas élmény volt a kaotikus eseményt végigkísérni. A Tórát is elővették (azt mondták, ritka alkalom, szerencsések vagyunk), a rabbi abból olvasott fel. A szertartás végén elmondták a neveinket, s mi helyeztük vissza a díszeket a Tóra tartóira. Micsoda megtiszteltetés. Imbolyogva jöttem ki zsinagógából, elvarázsolva éreztem magam. KÖSZÖNÖM!
Szomorúan hagytuk el Fehéroroszországot… Viszlát, ha még beengednek…
Az egyik zsinagóga romjai Vitebsk városában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet felhasználni)
Két kihagyhatatlan dolog
kecsegtetett ezen a két napon, azaz szeptember 4-én, szerdán és 5-én, csütörtökön: Európa földrajzi közepe és Aljakszandr Rihoravics Lukasenka fehérorosz diktátor szülőfaluja. Előbbi valójában csak blöff, ugyanis ebből több is van a kontinensen, attól függően, milyen szemszögből tekint a térképre a rezsim által felkért geográfus… 🙂
A diktátor szülőfaluja,
a fehérorosz Scorniceşti sok meglepetéssel fogadott.
Kérlek, kattintsd az első fotóra, vannak képaláírások is!
A körülbelül 90 ezer lakosú, a Minszktől 230 kilométerre Polack nem csupán arról híres, hogy itt van Európa (egyik) földrajzi közepe: egyike a legősibb városoknak az országban, számos műemléke maradt fenn az elmúlt századokból. A város első említése 862-ből származik, a Kijevi Rusz krónikáiban, a Poveszty vremennih letben említik
A település leghíresebb épülete a Szent Szófia-székesegyház. A Nyugati-Dvina és a Pologa összefolyása fölé magasodó kéttornyú templomhoz lépcsősor vezet fel a Lenin utcától. A templom előtt áll a 12. századból származó írással a Borisz-kő, melyet 1981-ben helyeztek el itt, eredetileg Podkosztelci faluban állt (a mai Navapolack város része). Engem viszont egy elhagyatott kis utca jobban izgatott…
Ismét örömmel töltött el, hogy a fehéroroszok nem bántják az állatokat, nem rúgják, kergetik őket. Ennek következtében a háziállatok nem félnek az embertől, mi több, itt is megvan a kutya-macska barátság 🙂
Mutatja a geoláda fele vezető utat…
Vicebszk már az első pillantáskor lenyűgözött: a szovjet tankok és helikopterek ékesen helyettesítették a 16-17-18-ik századi architektúrát, amelyet a második világháború során a náci Németország hadserege fellengzősen és két ízben (a megszálláskor és távozáskor) lerombolt. Fújj, szlávok. A szovjet ízű központ inkább egy szabadtéri múzeumra hasonlított, mint egy fehérorosz nagyváros belvárosának esztétikai gyönyörűségére
Műemlékek és emlékművek helyett szovjet tankok és harci helikopterek között
1897-ben Vicebszk lakosságának fele zsidó volt. Több zsinagóga is működött, mára már csak a rook maradtak meg…
Boldogan
Szeptember 5-én, csütörtökön a Európa utolsó diktátorának szülőfaluja volt soron. Összeszorult gyomorral, aggódva közelítettünk Kopys fele. Vajon mennyire őrzött a falu? Hány civil ruhába öltözött ügynök leselkedik majd ránk, követi minden lépésünket. A központban gyanús csend fogadott: minden az átlagnál sokkal tisztább volt, azaz 150 százalékban patyolat tiszta…
Idillikus, festői környezet. Lukasenka tulajdonképpen Alexandria elnevezésű faluban született, de ha már szomszédos település, akkor Kopyst is jól rendbe tette. Az állami hivatalos narratíva szerint a kormány éppen e két településsel kezdte a fehérorosz falvak és községek infrastruktúrájának korszerűsítését, a közművek bevezetését, a közterek felújítását és a közélelmezési egységek létrehozását… Ismerős?
Játszóteret is építettek, bár egyetlen gyermek sincs a környéken…
Ingyenes beköltözést is felajánlott az állam, ám mégis üresen állnak a kormány által felépített házak…
Naná, hogy sportlétesítményeket is építettek a diktátor szülőfalujában. Ismerős? 🙂
Andrást elkápráztatta a régi járgány (Saját felvételek. A fotók csak a forrás megjelölésével használhatók)
A megszokott narratíva szerint a második világháború során
gettókba zárt zsidók ellenállás nélkül tűrték a megaláztatást, deportálást és azt, hogy a haláltáborokba szállítsák őket. Kivétel, ugye, a varsói gettó, ahol 1943 januárjában felkelés tört ki létesítmény felszámolása előtt.
A mindannyiunk számára eddig ismeretlen ellenállás
az Fehéroroszország területén történt. Az eseménysorozat Navahrudak városában történt. Esős reggelen érkeztünk a Bibi által egy nappal korábban véletlenül meglátott helyszínre. Szájtátva hallgattuk a város múzeuma igazagatónője által mesélt történeteket..:!
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Sikerült befolyásolniuk sorsukat: alagutat ástak, és elmenekültek. Csatlakoztak a Bielski fivérek által létrehozott erdei rejtekhelyen élő zsidókhoz és évekig együtt éltek velük. Ezt a történetet az 2008-ban készült Defiance / Ellenállók című film meséli el. A Bielski brigád olyan zsidó partizánokból állt, akiknek sikerült megmenekülniük a haláltól és akik harcoltak a náci megszállók ellen. Az ellenálló csoport a mai Fehéroroszország nyugati részén ténykedett (Nowogródek, Lida). Nevüket a lengyel Bielski fivérekről kapták (Tuvia, Alexander), akik az alakulat megalapítói voltak. Az ő irányításuk alatt 1 236 zsidó élte túl a háborút, valamint nevükhöz köthető néhány figyelemre méltó zsidó megmenekítése a Holokauszt elől. Kezdetben a csoportot a Bielski családtagjai alkották, akik két évig kényszerültek az erdőben élni
A gyermekeket is bezárták. A német megszállás után a négy Bielski fivér (Tuvia, Alexander [vagy Zus]), Asael és Aron a közeli erdőbe menekültek miután az egész családjukat megölték 1941 augusztusában. Ők négyen valamint 13 szomszédjuk a gettóból képezték a partizán csoport központját 1942 tavaszán. Kezdetben, az alakulat körülbelül 40 embert számlált, de ez a szám gyorsan nőtt
Lida vár az egyik leghíresebb Fehéroroszország építészeti műemlékei. Gedimin herceg parancsára 1323-ban alapították. Fő célja, hogy megvédje a földeket a Litván Nagyhercegség keresztyénektől, akik kedvelték Európa e részének nagyvonalú földjét. A kastély kétes esztétikai érzékkel rendelkező építészek restaurálják…
Szép fotót készítettünk volna…
Belarusz a retró autók és ezáltal András barátunk paradicsoma… Itt éppen egy Volga személygépkocsit csodál meg. A tulajdonos, látva lelkesedésünket, beültetett a járműbe és egy kört tett meg velünk…
Vajon mit ír itt? (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
A Bianka által összeállított programban
egy bunkeris szerepelt. Korábbi tapasztalataim alapján elővigyázatosan fogadtam az ötletet… 🙂 Nos, de valahogy mégis sikerült bejutni…
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Grodnó és Navahrudak között egy légvédelmi bunkert is útba ejtettünk. A GPS nem segített, tájékozódási képességünk és cirill betűs ismereteink alapján tájékozódtunk. Itt például mit ír?
A kapunál egy mosolygó őr fogadott. Nem tudtuk, jó-e vagy sem. Ügynök-e vagy sem. Kiderült, egy régen használt, mindennel felszerelt légvédelmi bunkerről van szó, amelyet egy magánvállalkozó (legálisan vagy sem) turisztikai attrakcióként használ…
Sikerült bejutni. Kicsi a bejárat, vajon mekkora lehet ez a bunker?
A főajtó. A Shchuchyn környékén levő bunker tavaly nyártól látogatható. Háború esetén a közelben levő katonai légi bázist irányították volna innen
Gyermekszobát is berendeztek
A pilótáknak 4 percük volt arra, hogy az levegőbe emeljék a vadászgépeket. A Szovjetúnió területén összesen öt ilyen légvédelmi bunker volt. Ennek a titkos neve Seignior volt. Békeidőben 10, háború esetén 50 ember teljesített itt katonai szolgálatot. A bunker két bejárattal rendelkezett
A személyzet, a tisztek és a parancsnokok 30 napig tudtak a bunkerben tartózkodni külső segítség nélkül. Akkoriban úgy ítélték meg, ennyi idő elegendő lesz a Szovjetuniónak a győzelemhez. Vagy ahhoz, hogy elveszítse a háborút. A szovjet csapatok 1990-ben elhagyták a bunkert, jelenleg a hidegháborús múzeumként működik
Vajon mit ír itt?
Útban Navahrudak fele egy temetőt is meglátogattunk. Mi feltűnő?
Házigazdánk elvitt forrásvizet hozatni. Ez a hely gyógyfürdő része. Biztos, nem egy kolostor?
Ilyen építkezési stílus is van Fehéroroszországban… 🙂
A volt grodnói gettó bejárata (Saját felvételek. A fotók a forrás megjelölésével használhatók)
Fehéroroszország sok meglepetéssel szolgált,
a legtöbb talán Grodno városában ért. Az ország keleti részében levő településen, akárcsak Bresztben sok a lengyel. Nem véletlenül: valamikor mindkét város lengyel fennhatóság alatt volt.
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
1939-ben Belarusz jelentős lengyel területeket szerzett. Noha a második világháború óriási pusztításokat okozott, 1959-ben több mint félmillió lengyel élt a Belorusz SZSZK-ban, ami a népesség 7 %-a (ezeknek mintegy fele volt lengyel nyelvű). A legtöbb lengyel Grodno megyében élt, itt 332 ezren voltak, ami a megye népességének 31 %-a. A ’60-as évektől jelentősen csökkent a belorussziai lengyelek száma, a ’70-es években viszont ismét emelkedés észlelhető. Meglehetősen nehéz magyarázatot találni a lengyel nyelvűek számának ingadozására a szovjet népszámlálásokban. Számuk 1979-ben 31 ezer főre csökkent, de 1989-ben már 132 ezren voltak, ami nyilvánvalóan nem magyarázható a természetes népszaporulat növekedésével. Éppen egy belvárosi katolikus templomban járunk…
Grondó főtere a jellegzetes látképpel…
Hidd el, Mona Liza is látható. Nézd meg jól a fotót
A felújítás alatt levő zsinagógában is jártunk
A grodnói gettót 1941 novemberében hozták létre a nácik. Az SS által működtetett létesítményben, fél négyzetkilométeres térségben körülbelül 10 ezer zsidót tartotta fogva. A deportálások egy évvel később kezdődtek…
Emlékmű
Fehérorosz újságok. A diktátor mindig a főoldalon
Népszerű
Báthory (Batorego) István (Stefana) Szilágysomlyón született és Grodnóban hunyt el. Állítólag rajta végezték az első emberi boncolást. Az emberi deformációkat bemutató tárlatot éppen abban a pincben rendezték be. Kommentár
![A gyermekeket is bezárták. A német megszállás után a négy Bielski fivér (Tuvia, Alexander [vagy Zus]), Asael és Aron a közeli erdőbe menekültek miután az egész családjukat megölték 1941 augusztusában. Ők négyen valamint 13 szomszédjuk a gettóból képezték a partizán csoport központját 1942 tavaszán. Kezdetben, az alakulat körülbelül 40 embert számlált, de ez a szám gyorsan nőtt](https://koliver.files.wordpress.com/2019/10/img_20190903_113902.jpg?w=86&resize=86%2C153&h=153#038;h=153 "mde")
Kiss Olivér blogja 