Vendég Komiföldről


Albert szerint Komiföld 70 százaléka erdő, a többi folyó és mocsár. Persze, vannak azért városok, községek és falvak is. Csodálatos lehet nálunk. Mikor megyünk?

Kanapékérés érkezett a minap a couchsurfing.com platformon.

Jó estet kívánok, Oliver!

A névem Albert. Oroszországból jöttem. Most tanulok Budapesten, tanulom a magyar nyelvet és irodalmat. Nagyon szeretem ezt a nyelvet és nagyon boldog hogy tanulom ezt.

Következő héten lesz az őszi szünet és nagyon szeretnek látogatni Kolozsvárt. Erdekel a magyar törtenelmet, ezért akarok több tudni magyarokról, akik laknak Romaniában, Szlovákiában és Szerbiában.

Megolvastam az oldalodat. Olyan sok pozitív referenciad van. Annyira ügyes vagy!

Nagyon szeretnék találkozni veled. Mivel Te egy magyar újságban dolgozol, akkor tudsz mindent mesélni nekem az Erdélyi magyarorkról. Szuper lesz, ha tidok megjönni hozzád.

Jövök Kolozsvárra következő hétfőn (Oktober 28-an) 20:10-kor.

Több információt rólam látható az oldalomon.

Bocsánat, ha sok hibákkal leírtam ezt az üzenetet.

Üdv.

Albert Komiföldről

Utána se néztem, hol van Komiföld, azt hittem, fikciós régió.

Öt éjszakát maradt volna, kettőt tudtam fogadni

Aztán hétfőn este megérkezett Albert, Budapestről, busszal, egyenesen a kvízversenyre.

Már voltunk haton, nem tudott beszállni, pedig szerintem értette volna a kérdéseket, s válaszokat is adott volna.

Amíg tartott a kvíz, ő sétált, esőben

Sapkát, magas nyakú blúzt és vastag kabátot hordott. Kérdezte, miért nem viselnek ilyet az emberek, ha hideg van. Annyit tudtam csak motyogni neki, hogy biztos sérti az önérzetüket, hisz itt szinte mindenki kemény, bírja a hideget.

Mondta, náluk mindenki rendesen felöltözik, volt már mínusz 52 is

Mínusz harmincnál már kevesebb ruha kerül rájuk, mínusz húsznál már érzik a tavasz első szelét. Huszonöt fokban még jól érzik magukat, annál melegebben már elviselhetetlen a kánikula.

Ösztöndíjas Budapesten, magyarul tanul

Mondta, amikor nemzetközi kapcsolatokat tanult Sziktivkarban, azt hitte, lehetetlen megtanulni Petőfi nyelvét. Aztán sikerült. Lassan kellett beszélnem vele, de megértette.

Itt élnek…

Érdeklődött az erdélyi magyarságról, bemutattam neki a Szabadságot, elhoztam a szerkesztőségbe. Ismerős számára a többnyelvűség (náluk két hivatalos nyelv van, az orosz és a kumi), tudott a Fekete Márciusról.

Végül jó, hogy nem ragadt Kolozsváron, ma elutazott Marosvásárhelyre. Többet lát.

Remélem, még visszajön,

s tudok interjút készíteni vele… Hétfőn a kvízverseny, tegnap a Belarusz-bemutató miatt nem tudtam társalogni vele.

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Belarusz: Sztálin-dekorációs Patyomkin-falu szürreális elemekkel


Előadást, élménybeszámolót tartunk ma 19 órától az Apáczai-líceum dísztermében augusztus végén – szeptember elején megejtett kéthetes fehéroroszországi utunkról…

Mit tudsz Belaruszról?

– kérdeztem ismerőseimet, barátaimat, amikor februárban lefoglaltam az augusztus végi szeptember eleji olcsó repülőjegyet abba az országba, amelyet a kontinens Észak-Koreájának, Európa utolsó diktatúrájának tartanak.

Hebegtek-habogtak.

Akárcsak én, mielőtt a megcélzott országnak és rendszerének alaposabban utána nem néztem.

Amennyiben valaki a nemzetközi hírügynökségek honlapjának keresőjébe

azt írja, Belarus, alig-alig olvashat híreket erről a titokzatos, bizonyos nemzetközi szervezetektől is távol tartott országról.

Annál inkább jelen van viszont az emberjogi és a sajtószabadsággal foglalkozó nemzetközi intézmények, valamint az újságírók érdekvédelmi szervezeteinek híreiben. Milyen a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai berendezkedés Fehéroroszországban, ki fizet, ha valaki munkanélküli, hány személyt tartóztatnak le egy esetleges kormányellenes tüntetéskor, és legfőképpen: mire szolgál a Nagy Kék Furgon?

Csak a sima kirándulás


Belső is

Régen vágytam már 20 kilométeres

a sima Bükk-sétára: Monostor lakónegyed végén található (hosszú évek óta elhagyatott) sportpályák, Muki hörcsögöm temetkezési helye 🙂 és a vándorcigányok tanyája, át a magasfeszültségű villanyvezetékek alatt, fel arra a dombra, ahonnan szinte látszik a Szent János-kút (gyermekkorom kedvenc kirándulóhelye), majd a Mikes-házakig vezető piros csík turistajelzés, onnan pedig a poros-homokos úton az Árpád-csúcsig.

Itt tüzet raktunk rőzse segítségével,

megsütöttük a Minerva-üzletháznál vásárolt friss tarját, ittunk néhány sört, volt kis böfögőverseny, s egy kis szundi is. Csodálatos indián vénasszonyok nyara… 🙂

Az élet apró örömei

A Nora üzletház mögötti térség teljesen megváltozott: házak és tömbházak tornyosulnak. Eltűnt a régi szánkózó hely a Parâng utca végén, nincsenek már meg a napozóhelyek sem.

Csak egy kis sima szombati kirándulás gyermek-és fiatalkorom helyszínein. Pezsdítő.

FOTÓK, VIDEÓ – Indiai ízek, sistergések és párák az Indigo vendéglőben


Előételem: spenótból készült és fűszerezett krokett borsóval és mentával

Az indián vénasszonyok nyarának

köszönhetően a közismerten Piezişă utca 10. szám alatt levő Indigo elnevezésű indiai vendéglő teraszán foglaltunk helyet a minap.

Boros Hanga meghívásának eleget téve különböző finomságokat próbáltunk ki és picike indiai nyelvtudással gyarapodtunk: tamatar az paradicsom, murg az csirke és ilyenek. Ja, és a tikka az ebben az esetben nem a fejlámpám márkáját fedi… 🙂

Megtudtuk azt is, mi az, amit előételnek ettünk,

s a neve Hara Bhara. Amolyan harababúrának hangzik ez, de korántsem az, hanem spenótból készült és fűszerezett krokett borsóval és mentával. Visszatértem a vegetáriánus ételekre, de nem ám a második fogás vonatkozásában: beugrottam a mélyvízbe, s bárányhúst kértem a pincértől.

Csak forgattam a fűszeres falatokat a számban,

csak mártogattam a foghagymás naan kenyeret a paradicsomos, hagymás szószban, minél hosszabb ideig akartam kényeztetni és kéjmámorban részesíteni az ízlelőbimbóimat és késleltetni a finomságok lenyelését. Ahhh!

Korábbi, máshol szerzett tapasztalataim alapján komoly fenntartásaim voltak a bárányhússal kapcsolatban, de az Indigó indiai szakácsainak köszönhetően véleményem radikálisan megváltozott: picikét csámcsogva fogyasztottam a finom falatokat.

 

 

Érzések és élmények az Astra filmfesztiválon (Mit sikerült megnézni, milyen a film)


Bár a filmvilág vonatkozásában kedvenceim a dokumentumfilmek, valami miatt mégis csak tavaly vettem részt első ízben a Nagyszebenben szervezett Astra Nemzetközi Filmfesztiválon.

Tudom, plasztikus, de igaz a román mondás:

Viaţa bate filmul. A dokumentumfilm valójában nem film, hanem a valóság szinte teljesen hű tükrözése. Igaz, filmes produkció formájában. A fikciókban van ugyan képzelőerő, sőt, nem tagadom, ám szememben hiteltelenné válnak, mert nem a valóságot ábrázolják. Nem veszem komolyan őket, mert úgysem igaz. Nem villanyozódom fel, mert kitaláció. Nem lelkesít annyira, mert csupán valaki képzelőerejének szüleménye.

A kedvencek a sorszám alapján:

Idén a tavalyinál több produkciót sikerült megnéznem,

ugyanis már csütörtökön este Nagyszebenbe érkeztünk, a vasárnap estig a következő filmeket sikerült megnéznem:

1. Rodeo

Észtország 1992 – A függetlenség kikiáltása után az első szabad választásokra kerül sor. Az alig 32 éves Mart Laar miniszterelnök lesz.

A politikus és baráti társasága nehezen szokik hozzá a hatalomhoz, konjunktúra szüleménye csupán az, hogy kormányra kerültek. Halászni kell a zavarosban, a belügyminiszter (hölgy) alig tudja a pisztolyt tartani a kezében, nehezen birkózik meg a fejüket felütő paramilitáris alakulatokkal.

Aztán egy váratlan fordulat következik be, s Laarnak távoznia kell.

Érdekelnek a politikai, a társadalmi folyamatokat bemutató dokumentumfilmek, főleg, amikor az igen komoly helyzeteket, eseményeket humoros megvilágításban mutatják be. Ilyen ez a produkció is… 🙂

2. The border fence / Gardul de la frontieră

Ausztria 2019 – Ezt és még egy produkciót kötelezően megnézettetném mindazokkal, akik rettegnek a menekültektől / menedékkérőktől. Tipikus példája a politikai feszültségkeltésnek, s annak is, ahogyan a populista politikusoknak minden alkalommal sikerül saját és pártjuk érdekében félelmet kelteni az emberekben. Ja, s mindez nem a Balkánon vagy Kelet-Európában, hanem a Nyugaton, éspedig a fejlett Ausztriában.

Külön kiemelném az Olaszországban társaival törvényesen dolgozó afrikai munkás álláspontját!

3. State funeral / Funeralli naţionale

Szovjetúnió 1953 – Rendben, hogy csodálatos politikai, társadalmi korrajz, ám hiszem és vallom, hogy 135 perc helyett 90 percben is ugyanolyan hatást ért volna el a rendező. Sőt! S ez volt a filmfesztivál nyitófilmje… Vajon ott is mindenki olyan nehezen bírta, mint mi?

A sztálini korszak hű tükre, az agymosás és a propaganda iskolapéldája. De ilyen hosszan?!

4. Laila at the bridge / Podul Narcomanilor

Afganisztán 2018 – Laila úgy döntött, tesz valamit azért, hogy Afganisztánban kevesebb legyen az utcán, hídon, s az alatta élő drogfüggő. A testvére is hosszú éveken keresztül harcolt a kábítószer ellen. S ezt a harcot egy nő vállalja fel, amelyiknek igen szerény anyagi lehetőségei vannak, s a nők társadalmi helyzete is megérdemelne legalább egy csatát. Az általa alapított és különböző módszerekkel fenntartott rehabilitációs központ léte veszélybe kerül. S akkor mi történik?

A nő egyetlen esélye, hogy nemzetközi elismerésben részesüljön, akár az ENSZ vagy valamelyik amerikai, esetleg európai szervezet díjazottja legyen. Vajon ez bekövetkezik?

5. Rebels with a cause / Rebeli cu o cauză

Erdély 1989 – Igen, Erdély egyik kis településén is volt forradalom 1989 decemberében, éspedig a Temes megyei Nagyszentpéteren / Sânpetru Mare. S ki dokumentálta? Hát éppen Dobrivoie Kerpenisan, aki éppen december 17-én érkezett a Német Szövetségi Köztársaságból (NSZK) a Romániában élő nagyszüleihez… Fényképei kordokumentumok, a fotókon szereplő személyek pedig elfelejtett hősök, akik érdek nélkül a szabadságért vonultak utcára a magyar határhoz közeli faluban.

Jól összeállított produkció egy teljesen váratlan forrásból: Kerpenisan, akivel személyesen is beszélgettem, véletlenül rátalált a közel 30 évvel ezelőtti filmkockákra, s úgy döntött, dokumentumfilmet készít. A forgatás nem volt egyszerű művelet, hisz még Spanyolországba is el kellett mennie, hogy megszólaltassa azt a nőt (akkor még tinédzsert), aki elindította a forradalmat Nagyszentpéteren… 🙂

6. Lapü / Lapü

Koumbia 2019 – OMG! Megbántam, hogy elmentem erre a filmre, bár izgalmas, általam eddig nem ismert témát dolgoz fel: kolumbiai családoknak a halottak exhumálására vonatkozó szokásai. Vontatott, túl hosszú, unalmas…

7. For Sama / Film pentru Sama

Szíria 2011-2019 – A filmfesztiválon vetített KEDVENC DOKUMENTUMFILMEM. Megnézését kötelezővé tenném mindazok számára, akik ellenzik, hogy Európa korlátozott számban befogadja a biztonsági szempontból veszélyt nem jelentő menekülteket/menedékkérőket/migránsokat!

A fájdalom, a szenvedés és a gyász hangja. Inkább nyelve: az arab. A muszlimokkal kapcsolatos annyi fekete filmet láttam már, hogy ezt a nyelvet semmiképp sem tudom mással asszociálni. Főleg nem terrorizmussal.

Beszélgetés Waad Al-Kateabbal és férjével Hamzával:

 

8. Meeting Gorbachev / Întâlnire cu Gorbaciov

Bár Werner Herzog rendező rettenetesen hízelgő módon (magyarán nyal) mutatja be a Szovjetunió volt vezetőjét, Gorbacsov történelmi érdemei nem tompulnak… 🙂 Betekintést nyerhetünk az immár 87 éves politikus magánéletébe, illetve megtudhatjuk, mit gondol a jelenlegi vezetőkről és az oroszországi politikai helyzetről.

9. Being Romanian: a family journal / Jurnalul familiei -escu

Joviális, de ugyanakkor mélyreható elemzése annak, milyen átlag románnak lenni. Egyben humoros. S hol vannak a magyarok? 🙂

10. School of seduction / Cursuri de seducţie

Trailert sajnos nem találtam… 😦

Oroszország 2019 – Ha nincs gazdag pasasod, szerezz magadnak. Ám ez korántsem könnyű feladat egy olyan társadalomban, amelyben a nők többségben vannak. Pénz akad, de meg kell találni, melyik férfi pénztárcájában vagy folyószámláján van. S ehhez komoly tanfolyamra van szükség: leleményesség, etikett, behálózási el elcsábítási technikák. Igen, erre szakosodott pszichológus is van. Hol?

11. My father’s son / Fiul tatălui meu

Izrael – 2019 – Csodálatos dokumentumfilmek készítésére képesek a különböző országokban tanuló fotó, film és/vagy média szakos egyetemi hallgatók, doktoranduszok. Ez nem az. Bár a végén annyit nevettem, hogy csorgott a könnyem… 🙂

12. Immortal / Nemuritor

Mélyreható üzenet, politikai és társadalmi mondanivaló, Oroszország. Művészi alkotás, az Astra Nemzetközi Filmfesztivál nemzetközi díjának nyertese, de unalmas.

13. The opposite of love is not hate / Dincolo de dragoste nu e neapărat ură

Izrael 2019 – Hosszú ideig azt hiszed, unalmas, érdektelen, silány, felszínes, szürke. Aztán MEGÜT

****

Érzelem és élmény keveréke a filmfesztivál. Két dolgot nem értek: miért nincs közönságdíj és fesztiválapp…

Egyébként, szerintem, a nemzetközi kategóriában mindenképpen a For Sama / Film pentru Sama című filmet kellett volna díjazni!!!

 

Olcsón még több taxi közlekedik majd Kolozsváron?


Jövő év elejétől kötelezik a taxisokat helymeghatározó rendszer, illetve hordozható bankkártyás fizetési eszközök beszerzésére (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Ismerős a helyzet, ugye?

Csúcsidőben képtelen voltál taxit találni, bár sürgősen a város másik végébe vagy közelebbi helyre kellett elérned?

Az elmúlt években egyre inkább azt tapasztalhattuk, hogy a lakosság folyamatos növekedését nem követte a taxisok számának gyarapodása, ezért egyre mélyebb egyensúlytalanság jelentkezett a kereslet és a kínálat között. Eddig az önkormányzat a népszámlálási adatok alapján ezer lakósra négy taxis engedélyt bocsátott ki, ám a lakósok száma folyamatosan nőtt, mi több, nem hivatalos statisztikák szerint Erdély fővárosában mintegy 100 ezer egyetemi hallgató folytatja tanulmányait.

A városháza növelné a fuvarozók számát,

s bár a taxis cégek nyomást gyakorolnak az önkormányzatra, egyelőre az nem egyezett bele a tarifák növelésébe. Összefoglaltam a városháza által tervezett módosításokat, egy volt és egy jelenlegi taxissal beszélgettem el.

A Szabadság mai számában megjelent cikkem ide kattintva olvasható.

Kettős identitás, párhuzamos világok, beolvadás – kisebbségi lét Kolozsváron


Balról jobbra: Schwartz Róbert, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke, Bálint Júlia, az Armenia Örménymagyar Baráti Társaság elnöke, Veress Ilka, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, Horváth István, a kisebbségkutató intézet igazgatója és Buchwald Péter, a rendezvény házigazdája. (Horváth László felvétele)

Úgy lettem újságíró,

hogy 1995 tavaszán, az ortodox húsvétkor román nacionalisták megvertek a törvényszékkel szembeni utcában levő Jazz Clubban. Olyan hely volt az akkor, mint most a Bulgakov… Marosán Tamás is kapott néhány pofot akkor, a románok tudták, hogy csak magyarok maradtak a lokálban, a többségiek az ortodox húsvétkor szokásos körmeneten voltak.

Megírtam a cikket,

1995 áprilisában meg is jelent a Szabadság diákmellékletében, a Campusban, majd újabb anyagom jelent meg, azóta a kolozsvári napilapnál és annak hírportáljánál dolgozom.

Utálnom kellene a románokat?

Mondjuk ez azért is „indokolt” lenne, mert a Monostor lakónegyed Mehedinţi (rămâi fără dinţi) utcájában sokszor bántalmaztak magyarságom miatt, az iskolában is sokszor kaptunk verést.

A Kolozsvár Társaságnál a minap tartott előadás rávilágított néhány aspektusra, ami a kolozsvári kisebbségi létre vonatozik…

Kettős identitás, párhuzamos világok, beolvadás – kisebbségi lét Kolozsváron

A kolozsvári magyar, örmény és zsidó kisebbségek helyzete volt a témája a Kolozsvár Társaság (KT) által szervezett beszélgetésnek. Meghívottak: Oláh Emese kolozsvári alpolgármester, Bálint Júlia, az Armenia Örmény-Magyar Baráti Társaság elnöke, és Veress Ilka, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa volt. A moderátor szerepét Horváth István, a kisebbségkutató intézet igazgatója vállalta.

Folytatás a WebSzabadságon.