VIDEÓRIPORT – Végre láttam medvét!!! (Köszönöm, Szín János!)

Megvagy, maci! 🙂

Tudom, hihetetlen: bár még csak a Dobrudzsai-hegyekben nem jártam, Tusványoson immár tizenvalahányadik alkalommal veszek részt, több ízben gyalogtúráztam Tusnádfürdőről a Szent-Anna tóhoz (itt találkozni leggyakrabban medvével), a tavat többször körbejártam (amikor kiáltottak, jaj, itt a medve, odaszaladtam, már ne volt ott), semmi, nem láttam medvét. Tusványoson évekig olyan helyen voltam elszállásolva ahol naponta/éjszakánként többször járt a maci (folyton mondták: ejsze magát ott meghántja), eddig mégsem láttam egy medvét sem a szabadban, csak egyet, bezárva.

Mi több, amikor a lányok fejvesztve szaladtak ki a tusványosi zuhanyzóból, hogy ott a barna (ez nem kaka), szaladtam velük szembe, még a riadalom miatt a törölköző alól kikandikáló formás melleikre sem néztem (alapból tudom, hogy formásak, tényleg, nem néztem meg őket!), annyira akartam látni a macit. SEMMI.

Óvatosan közeledett…

A medvementes életről szóló sztorimat hallva néhány vadőr a Keskeny út sátor közvetlen közelében levő szemétlerakathoz vivő csapáshoz vitt, s azt mondták:

Na, maga hitvány városi, kóóólozsvári fiú, medvét akar látni? Itt lesz! Fogadtunk, fél óránként adunk egy sört, ha nem jön.

Hát nem jött, de legalább alaposan becsiccsentettem.

Két forgatókönyv körvonalazódott. Vagy feladom, s frusztrál, hogy mindenki látott, de én nem, vagy Tusványos alatt üzletelek: én vagyok a medveijesztő. Biztonságban haza akarsz érni? 10 lej. Más megoldást választottam: elmegyek medvelesre.

Bereczki Barna hegyi túravezető felvette a kapcsolatot Szín Jánossal, aki Tusnádfürdő és a Szent Anna-tó környékén két medvelest is működtet. S megmentette a helyzetet: LÁTTAM MEDVÉT!!! A székelyföldi medvepásztor a megmondója, de szerintem ilyen kevés medve még nem volt egy alkalom során…

Köszönöm, János!

Saját életterében, civilizált, kulturált körülmények között, közvetlen közelről akarok látni medvét, s Olivértől tudom, hogy Jánosnak jó humora van, kellemes az időtöltés is. OK, ide kattintok!

************************

VIDEÓINTERJÚ Szín Jánossal itt (Előadást tartott Tusványoson)

***********************

 

FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Új korszak előtt néhány erdélyi szász erődtemplom

Pénteken, július 13-án este az E60-as főútról letérve, Radnót (Iernut) után a Királykőre menet sok településen a szász erődtemplomokra lettünk figyelmesek, de sajnos sötét volt. Visszafele jövet kihagytuk a levezető kirándulást (bal túrabakancsom talpa levált, amúgy sem tudtam volna csatlakozni), s néhány erdélyi szász erődtemplomot látogattunk meg.

Évekkel ezelőtt a holland újságíróknak köszönhetően már jártam néhányban, szerencsére viszont sokat felejtek, így ismét új élményt, felüdülést jelentettek…

 

A történetért kattints az első fotóra!

Első állomásunk: Kissink (románul Cincșor), a Fogaras városágtól 14 kilométerre, Nyugatra fekvő település erődtemploma. A német Schenk szó kocsmát, csapszéket jelent, határában római castrumot tártak föl. A szász település éke a szász erődtemplom

Az erődtemplom közvetlen közelében levő ingatlanon látható felirat

Az erdélyi szász gyermekek mit csináltak szabadidejükben?

Az előbbi képaláírásban szereplő kérdést tettem fel a műemlék kertjében futballozó gyerekeknek. Egyikük határozottan azt válaszolta: akkoriban semmi nem volt…

Megkérdeztem: a franciáknak drukkoltak, vasárnap, július 15-én este volt a világbajnokság döntője

A Wikipédia szerint 1850-ben 782 lakosából 576 volt német, 143 román és 56 cigány nemzetiségű; 576 evangélikus és 198 ortodox vallású. 2002-ben 651 fő lakott a településen, közülük 597 volt román, 31 német, 13 magyar és 10 cigány nemzetiségű; 577 ortodox, 32 evangélikus és 23 adventista vallású. Ebben az erődtemplom melleti házban már senki sem lakik…

Az első templom a 13. században román stílusban épült, ezt 1421-ben gótikus stílusban átépítették. Még a 15. században kettős védőfallal vették körül, amibe beépítették a római castrum köveit is. Négy toronnyal erősítették meg. Egyik harangját 1489-ben öntötték

Milyen élet lehetett akkoriban…

Őrző-védő szolgálat

Elindultunk az udvaron. Hátul egy pincehelyiségbe zárták be a veszekedő házaspárokat. Enni-inni adtak nekik egy szűk ablakon. Amikor kibékültek, kiengedték őket…

Külön toronyban tárolták a szalonnákat. A család nevével és számokkal jelölték meg őket

Az erdélyi szászok (saját nyelvükön Siebenbürger Sachsen) első hulláma 1150 körül érkezett Erdélybe, amikor II. Géza magyar király a 12. század közepén a keleti országrész nagyobb arányú betelepítésébe kezdett

A 17. században az Erdélyi Fejedelemség létrejötte után a székelyek, a magyar nemesség és a szászok szövetségre léptek (Unio trium nationum) a török hódítók ellen. A szászok kiépítettek egy egész Európában egyedülálló templomerőd-láncot. Veszedelem esetén a lakosság a templomerődben talált menedéket. A szászok városainak gyors kiépülése oda vezetett, hogy Erdély német nevét (Siebenbürgen) a hét legnagyobb erődített szász városról kapta

1989-ben még 95 ezer szász élt (az 1910-es népesség 40%-a) Erdélyben. 1991–92-ben további 75 ezer személy vándorolt ki. 2003-ban a nagyszebeni szász evangélikus püspökség adatai szerint az erdélyi szászok létszáma 14 770 főnyire apadt

Következő állomásunk Nagysink volt. Costică bácsi elmondta: az erődtemplomot a 13. században építették

Itt is jelen van az őrző-védő szolgálat

Otthonosan

Fókusz1

Fókusz2

A toronyba is felmentünk

Időtlen idők

A két világháború között

Erős

Időgép…

Costică bácsi a rendkívül jó állapotban levő zárat mutatja

Csak az öreg testemen keresztül…

A kulcsokkal rendelkező Costică bácsi szerint a templomot nemsokára felújítják

Így nézett ki eredetileg

Nincs minek égnie…

Még játszanak rajta

Régen használták őket utoljára

Merengő

Régen volt

A 29 méter magas torony nem védelmi célokat szolgált

Kíváncsiskodó

Félénken és büszkén…

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Királykő gerinc: 2000 m szint, 15 óra, 21 Km

Sokszor be kellett kapcsolni a “négyszernégyet”…

Ez volt a túraleírás, amelyet Zernest/Zărneşti előtt egy-két órával kaptunk meg. Pénteken, július 13-án a közel 16 órai indulásig bizonytalan volt, hova megyünk. Végül úgy döntöttünk, a Hám Péter által javasolt Királykő-túrára esik a választás. Akkor, különböző kommunikációs zavarok miatt, még nem tudtuk, hogy a Marosvásárhelyi EKE a főszervező… Ezért is mondtam néhány ekésnek, mi a Hám Péter kakukktojásai vagyunk… 🙂

A túraleírás így hangzott:

Július 14-én, szombaton reggel 7-kor indulás a sátraktól kis hátizsákokkal a Királykő északi gerincére.

Útvonal: Plaiul Foii turistaház – Spirlea védkunyhó – Deubel útja – Grind-nyereg – Pásztor-csúcs (2238 m) – Vârful Căldării Ocolite (2202 m) – Kis-Cimbalom (2231) – Nagy-Cimbalom (2177 m) – Hegyes-csúcs (2150 m) – Csoránga-őv – Reménység védkunyhó – Călineţ-szakadékvölgy alsó szakasza – Plaiul Foii turistaház – sátrak.

A túra hossza: 21 km.

Szintkülönbség: +1700 m / -1700 m.

Várható időtartam pihenőkkel együtt: 12 óra.

Minősítés: nehéz sziklatúra, nagy szintkülönbséggel, időnként kétkezi mászással, drótköteles, kitett szakaszokkal, kőfolyásokkal.

Látnivalók: látványos mészkőszikla falak, tornyok és gerincek, lélegzetelállító kilátás, sok védett virág Kötelező felszerelés: esőköpeny, szélkabát, 1,5 – 2 liter folyadék, kemény talpú túrabakancs.

Ajánlott felszerelés: jól összecsukható túrabot, napkrém, napellenzős sapka v. kalap, lábszárvédő.

Igen, volt minden. Bibi nehezebben bírta, így számunka végül a GPS szerint: 15 óra, 2000 méter szintkülönbség, 21 Km össztávolság. Hiszem és vallom: csak azt tudja, milyen, aki megtette Románia legnehezebbnek tartott túráját a Királykőn…

Köszönjük szépen segítőinknek (György Enikőnek, Kádár Gyulának és Német Leventének), az Marosvásárhelyi EKE valódi túrázóinak, akik senkit, semmilyen körülmények között nem hagynak hátra!

*********************

 

 

*********************

 

Hadd beszéljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre, ne aggódj, nincs sok!

 

Indulás szombaton hajnali 7 órakor a Plaiul Foii menedékháztól/szállodától…

Igen, odáig mászunk fel. Igen, mászunk… 🙂

Rejtélyes

Kaliforniai CouchSurfing vendégem, Kat (középen) is csatlakozott a túrához

Valóban: nagyon sok helyen láncok segítettek a gerincre

Megérte a kilátás…

Egy kis bemelegítő: fémsodrony

Perspektívák

Van még sok?!

Levente az oldalas megoldás mellett döntött

Nem találom a fogást!

Kicsi a távolság közöttünk

Néhány perccel a fotó készítése előtt hegyi zergék kaccsintottak ránk

Örökkévalóság

Végre a gerincen

Csúcs

Másfajta csúcson… 🙂

Killing me softly 🙂

Ott a végén mentünk le

Ártatlannak tűnt, de aztán bedurvult, esett, rendkívül csúszós lett minden

Hegyi Mikulás

FOTÓRIPORT – Hangulatképek Csádból…

A kilátástalanság mellett volt néhány vicces pillanat is Csádban. A tehetetlenség érzését többször a mosoly váltotta fel. De a szokásosnál több alkoholt is fogyasztottunk néhányan a helyzetek könnyebb emésztése végett…

Korábbi blogbejegyzésem itt.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is… 🙂

Nos, éppen ennyit azért nem ér az euró… 🙂

N’Djamena reptérbusz… Jó, na, azt hitték, fontosak vagyunk

Csádon belül csupán az ENSZ kisgépei közlekednek

Köszönöm Édesanyámnak, Édesapámnak… 🙂

Nem tudok aludni ha fény van

Csád, azaz itt éppen semmi…

Moundou repülőtér

Taxik?

Tüzelőfa

Ritkán, de járnak a távolsági buszok…

Ki ez a sok fehér ember?

Autó és motorbicikli mosó…

A vendéglő konyhája

Mindenhol rácsodálkoztak a sok fehér emberre

🙂

Az egyik tartály kilyukadt…

Eladók, de még élnek?

Vásárlás

Minden eladó

Vendéglő

Ismét csidálkoznak, mit keres itt ennyi fehér ember

Mosoly

Úttalan utakon

Fociztunk volna, de nem volt labdájuk. Ők nem menekültek, az egyik faluból származnak

Tilos

Első szállásom

Moissala környéke

Munka

Ebédünk és vacsoránk

Irodaasztalból ágy

Kíváncsiskodók

A csádi katonák felszerelése

Védik a Csád és a Közép-afrikai Köztársaság közötti határt

Akár egy számítógpes játékban…

Szerencsére csak a hullát láttuk

Bevásárlás

Második éjjel is kellett védekezni a szúnyogok ellen…

Bejelentkezési lap a rendőrségnél. Nem csaka vallásunkra voltak kíváncsiak, hanem arra is, melyik szektához tartozunk…

Két éve integet

D’Djamena, szálloda, új vendég…

Nem zavartatja magát

Éhesek…

A szállodából nem engedtek ki, sorompó és katonák ügyeltek ránk

A Royal Air Maroc légitársasággal utaztam N’Djamena városából Casablancába. Befújtak nekünk… 🙂

 

FOTÓRIPORT – Néhány szó Csádról, a menekültekről, az alultáplált gyermekeket kezelő kórházról, a halál arcáról

Belülről a férgek, kívülről a legyek eszik meg a testét. Vajon meddig él még? (Saját felvételek)

Többen kérdezték: miért nem írok a blogomon a közép-afrikai országban tapasztaltakról? Mert még mindig a látottak-hallottak-tapasztaltak hatása alatt vagyok, alig tudtam elkezdeni írni a riportot. Mi több, tegnap amikor Bódizs Editnek köszönhetően a Marosvásárhelyi Rádió adásba hívott a Vibe Koli keretében az low cost – high class experience típusú utazásról tartott előadásom után, elcsuklott a hangom, fojtogatott a sírás…

Többeteknek mondtam: nem félek már a világvégétől, hisz láttam, milyen…

A Közép-afrikai Köztársaságot és Csádot elválasztó Pendé folyó túloldalán a milíciák, a lázadók, az ellenőrizetlen fegyveres csoportosulások rettegés alatt tartják a lakosságot. Mihelyt sikerül átjönni az alig 100 méteres vízfelületen, a menekültek biztonságban érezhetik magukat. A 10 millió lakosú Csád körülbelül 500 ezer menekültet fogadott be eddig…

Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, nemzetközi pályázat által elnyert, 2018. június 25-29. időszakban zajlott riportút (a teljes időszak úttal: 2018. június 23 – július 2.) során a polgárháború miatt szétesett és a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból a szomszédos Csád déli területeire menekültek nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik.

A menekülteket regisztrálja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, az UNCHR. Év végéig újabb 30 ezerre számít Csád csupán a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságból…

A fegyverropogás, az erőszak, a felgyújtott falvak, az ellopott háziállatok, vagyis a teljesen ellehetetlenített élet miatt a világ második-harmadik legszegényebb országába menekülő idősek, középkorúak fiatalok és gyerekek értetlenül álltak a „nagy fehér lepedő” látványa előtt. A hideg, az emberek vastag öltözete, a mély hóba süppedt ló látványa azonnali magyarázatra szorult, így a közepes francia nyelvtudásomnak is köszönhetően sikerült könnyebben szóba elegyednem az elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket, beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Azonosításra és regisztrációra várva…

A teljes képet nézve igen összetett a kérdés: egyrészt emberi szolidaritásból humanitárius segélyt és támogatást biztosítunk számukra, másrészt minden bizonnyal (mi is) fegyvereket adunk el azoknak, akik a Csád környéki országokban (is) kiváltják a véres és tragikus konfliktusokat, amelyek következtében elindul a menekültáradat.  Más szempont is közrejátszhat, de hangsúlyozom, szerintem elődleges az őszinte segíteni vágyás: a Csádba menekülők számára (is) megteremteni az alapvető megélhetési és boldogulási feltételeket annak érdekében, hogy megelőzzük az Európába érkezésüket…

Részletes riport a Szabadságban. Soon… 🙂

Kérlek, kattints az első fotóra!

A sárga óra…

Az Európai Unió támogatásával az egyik menekülttáborban biciklijavító műhelyt létesített egy menekült. A 2014-ben létesített táborból lassan falu lett, kiskereskedők, útszéli üzletek jelentek meg

Előbb azt hitték, valamelyik nem-kormányzati szervezet illetékese vagyok, panaszáradat fogadott. Elmondták, szívesen dolgoznának, de még nem kapták meg a „helyi önkormányzat” által ígért földeket, nincs vetőmag, eke…

Regisztrálják őket, menekült státust kapnak

Pihenő a nyilvántartásba vétel előtt. Ezek a menekültek 2017 decembere óta Csádban vannak, regisztrációjukra csak most került sor…

Minden adatot rögzítenek…

Ne mozogj!

A hivatalosan lezárt határt a katonák őrzik, a menekülteket átengedik

Az Élet folyója, szerintem. A bal oldalon a vér áztatta Közép-afrikai Köztársaság, ideát pedig a szegény, de békés Csád

Náluk női munka

Víz szerencsére valamennyi menekülttáborban van

A család három tagja az ételosztás után

Dilingala menekülttábor. Itt is több ezren találtak menedéket

Az Európai Unió humanitárius szervezetének (DG ECHO), az ENSZ-nek és több civil szervezetnek köszönhetően a menekültek ellátásban részesülnek

Pontos nyilvántartás

Gyújj már meg…

Ki kire büszkébb?

Hetedmagammal vettem részt az EU által finanszírozott, pályázati úton elnyert riportúton. Alice, a belga RTBF rádióállomás és televíziós csatorna munkatársa és Marie Louise, a dániai Jyllands-Posten riportere éppen Olivier Brouant urat, a DG ECHO csádi koordinátorát interjúvolja meg

Kommentár nélkül

Csádi játék

Figyelem

Vajon javul a sorsunk?

Boldogság

Meddig leszünk még itt?

Az ENSZ által épített házikók, amelyben legtöbbesetben öt-tíztagú család él…

Segélyt hoztak?

Az egyik terület prefektusa

Semmi

A legelkeserítőbb a DG ECHO által finanszírozott kórház, amelyben a súlyos alultápláltságban szenvedő gyermekeket kezelik. Azaz igyekeznek gyógyítani és ápolni, ám egyharmaduk 24 órán belül elhalálozik. Az orvosok szerint napi több száz gyermeket hoznak ide az édesanyák, akik rendszerint nagyon későn ismerik fel a bajt… Cécile Barbière (Euractiv) felvétele

Próbálnak segíteni az alultáplált gyerekeken, de legtöbb esetben az édesanyák túl későn fordulnak az egészségügyi szakemberekhez

Sokan vannak…