Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2016. december


Receptlesőben a transznisztriai gagauzoknál – ez lehet a néhány percen belül induló expedíció jelmondata.

S hátha sikerül velük szilvesztereznünk Európa Észak-Koreájában. Egy olyan országban, amelyet senki sem ismer el, s mégis létezik. Elnézést, más szakadár “köztársaságok” hivatalosan tudomásul vették létezését… 😎

KALAND INDUL!

Read Full Post »


20161226_125715

Araszolunk…

Jelszó: mindenhol jó, de a legjobb a természetben. Menekülünk a doboz élettől, nem akarjuk szívni a friss szmogot!

Megismételtük a tavalyi performanszot: ismét túráztunk karácsonykor. Bár végig köd volt, mesebeli táj fogadott a Hója-erdőben, a Csigadombon és a Bácsi-szorosban.

Idén Xéni, Zitz és Sönc is csatlakozott hozzánk. Ja, és Baby is… 🙂

Kb. 15 kilométer, mintegy négy óra túrázás…

Read Full Post »


20161225_111146

Innováció… 800 év után: karácsonyi istentisztelet a szindi unitárius paplakon…

A történet tulajdonképpen hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sándor Boglárka kolléganőmnek köszönhetően elmentem a Kolozs megyei Szindre az Erdély Mentőcsoport (egyik) alakuló ülésére, s egyben az első mentési gyakorlatra. Ott ismertem meg (jobban) többek között Szabó Lászlót, a Magyar Unitárius Egyház mindenesét, Gergely Balázst és a legendába illő Kolozsi Ernőt… De ez már… történelem.

Már nem is emlékszem pontosan, mikor ajánlottam fel Szabó Lacinak, szívesen elkísérem Szindre. Talán a Gondviselés Segélyszervezetnek a december 17-i hagyományos karácsonyi humanitárius segélyakciója során, amikor említette, hogy karácsony első napján istentiszteletet tart a nemzetiségi (Szind lakosságának 97 százaléka román) és vallási szempontból (itt sajnos alig él még mintegy 16-17 unitárius) is szórványnak számító magyar közösség tagjainak.

Mit szólsz, legyél, kérlek, a ministránsom!

kapott az alkalmon Laci. S én is ám!

20161225_091200

2016, karácsony első napja, reggel 9 óra 10 perc. Ilyen kihaltnak még sosem láttam Kolozsvár eme részét…

Kegyetlen volt a mai hajnali (7:45) ébredés. Úgy egyeztünk, 9:15-kor találkozunk a Hajnal negyedben, a stopposoknál. Varázslatos karácsonyi hangulatot teremtett a néhány centiméteres hóréteg, ropogott talpam alatt a fehérség. Attól tartottam, elnéztem az órarendet, s nem jön a 43-as busz. Pedig az app azt mutatta, itt kell lennie.

Taxi sehol.

8:58.

Úgy döntöttem, kilenckor felhívom Lacit. Megjelent a jármű.

9:06, hív Laci, mi a helyzet. Már majdnem megérkeztem. Időben ott voltam, jött ő is. Azonnal mesélni kezd, mire számítsak. Talán érzi, hogy kissé félek, amikor a kormánynál van, valamivel puhábban vezet, mint általában. Pusztaszentmártonban (Mărtineşti) majdnem padlófék. Egy stoppoló idős nénit veszünk fel.

20161225_091323

Bizonytalanság

Meséli, benézünk a pünkösdistákhoz, jó kapcsolatot ápol velük. Nem merevedek le, elvégre Szindtől nem messze, Tordán hirdettek vallásszabadságot nemrég, na jó, 1568-ban, mi több, az évek során az unitáriusok vonatkozásában azt tapasztaltam, nyitottak, szabadelvűek, nem vetik meg az ökumenizmust, mint ahogy a szindi ortodox pap, aki több tanú szerint több felekezet közös nemrégi ünnepségén kijelentette, karácsonyi ajándék az lenne, ha “a Bibliában megírtak alapján” (vajon hol olvasta?!) mindenki áttérne az ortodox vallásra? WTF?!

A „lelkipásztor” miatt a település ortodox híveinek száma csökken, „átigazolnak” a pünkösdistákhoz stb. Mesél ugyanakkor Liviu Crişan görög katolikus pap barátjáról is, aki keményen harcolt az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Életével fizetett a kitartásért.

20161225_094259

Mennyivel is haladtunk itt? Kiatalálod? Igen, Szabó Laci vezetett… 🙂

Laci azt mondja, két fő feladatom lesz: az adventi koszorún meggyújtani a gyertyákat és tizenegy órakor a szindi unitárius templom bejáratához menni, nehogy valakihez ne jutott volna el az üzenet, hogy (800 év után először!!!) Szinden nem Isten házában tartják a karácsonyi istentiszteletet. Mert nagyon hideg van, az idősek felfázhatnak. Tudatnom kell majd, hogy át kell jönniük a felújított és immár metángázzal fűtött paplakra, ott lesz a szertartás.

20161225_100413

Laci nevében is leírhatom: meghatódtunk. Meleg szívvel, barátságosan, nyitott lélekkel fogadott bennünket a szindi román pünkösdista közösség!

Minden bizonnyal sohasem mentem volna be egy neoprotestáns templomba, ha ma nem vállaltam volna el a ministráns szerepet. Barátsággal, őszinte szeretettel, (nem vagyok érzelgős és könnyen meghatódó ember, de) meleg szívvel és nyitottsággal fogadtak bennünket az első pillanattól.

Felszabadultan imádkoztak, papjuk előre szólt nekünk, hogy náluk mindenki egyénileg és hangosan imádkozik. 2003-ban a Georgia állambeli Atlantában egy gospelen vettem részt, na, ez is majdnem olyan volt. Később Szabó Laci beszédet mondott, majd mindkettőnket kihívott és megáldott Dan Pavel pünkösdista pap. Mit mondjak, tényleg megható élmény volt. Ökumenizmus magas fokon.

20161225_094710

Padlófék, érkezés, azonnali telefonos és helyszíni ügyintézés. Igen, a toronyban van valaki…

Istentisztelet előtt ministránsi teendők paplakon (válogatás): hó elseprése, gázóra állásának leolvasása, az udvarra nyíló bejárati ajtó melletti kerítésre írt rendkívül trágár (s**** de p**** s egy román név) acetonnal történő eltávolítása és más ínyencségek… 🙂

A templom előtt nem volt senki 11-kor, visszaékreztemkor tehát kezdődhetett az istentisztelet. Ez még sohasem függött tőlem. Ez is, akár a 800 év és a ministránskodás is történelmi jelentőségű esemény… 🙂

A szertartás közben kegyetlenül nyávogott egy macska. Éppen az ajtó előtt. Megbántam, hogy pár perccel korábban megsimogattam, s kilátásba helyeztem, hogy később ételt szerzek neki.

Testvéreim!

így Szabó Laci.

Miááááááúúúúúúúúú!!!!

Cingárka kintről.

Karácsony szent ünnepe…

 Laci

Miiiáááááúúú, miáááááúúúú!

S ugyanez számtalanszor.

Tudtam, érezem, hogy a helyzet mihamarabbi megoldása egyértelműen és kétségtelenül a ministráns feladata. Mihelyt véget ért az ima, s Laci mutatta, le lehet ülni, cselekedtem. Tudtam, ilyenkor zaj keletkezik, s nem tűnik annyira fel, hogy kinyitom az ajtót, s kimegyek. Így is volt. Csakhogy az ajtónyitást Cingárka meghívásként dekódolta. Majdnem besurrant. Laci azon pillanatban menesztett volna, lebőgök… Szerencsére a fenékbe paskolás megtette a hatását, s Cingárka távozott. De nem sok időre. A szertartás végén éppen a Himnusz éneklésekor hallottam, hogy ismét nyávog…

Fiatalok, sőt románok is voltak a szertartáson. Sajnos a szép hölgyeket csak az istentisztelet végén láthattam szemből, a legutolsó padon foglaltam helyet.

Aztán két hölgy szállítása Laci kocsijával, ablakkeret-mérés, mosogatás, s ismét gázóra-leolvasás stb. Időközben Laci megtisztította a vécét, az elmúlt napokban/hetekben valaki nem volt elég körültekintő…

Aztán ministrálás egy beteg hölgynek a lakásán, ahova Laci „haza szállította” az úrvacsorát.

Különleges élmény volt. Köszönöm, Laci! Mikor segédkezhetem ismét? 🙂

Read Full Post »


horvath anna uj4

“Békeidőben”, amikor éppen videóinterjút készítettem az RMDSZ-es alpolgármesterrel…

Az ankarai merénylet és a berlini ámokfutó okozta tragédia, mi több, megannyi más sokkoló esemény mellett, no, meg a karácsonyi készülődés és rohanás közepette nehéz átérezni egy másik ember drámáját. Mit érezhet egy magát ártatlannak valló családos ember, aki ahelyett, hogy az ünnepekre készülne, s reménykedve, derűlátással tekintene az új esztendőre, vívódik, talán alkalmakkor magába süllyed, elbizonytalanodik, kételyek fogalmazódnak meg benne, emészti magát. S ezt nyilvánosan nem mutatja: én legalábbis ezeket láttam Horváth Annán.

Már az nagy csapást jelenthetett, hogy néhány nappal ezelőtt a szabadságjogok betartását felügyelő bíró jóváhagyta a DNA-nak a hatósági felügyelet meghosszabbítására vonatkozó kérését, így február 7-ig továbbra sem hagyhatja el az országot, semmilyen formában nem veheti fel a kapcsolatot bizonyos személyekkel stb.

A hír és Horváth Anna reakciója itt olvasható.

Read Full Post »


arab-nok-kolozsvar

Jelen vannak közösségünkben, s jól van ez így… (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Furdalt a kíváncsiság: vajon Romániában hány menedékjogot és ideiglenes letelepedési engedélyt kérő migráns található? Hol vannak elszállásolva? Vajon hány külföldi tartózkodik Kolozs megye területén? Hány külföldi diák tanul Erdély fővárosában?

Hosszú heteket dolgoztam a témán: megkerestem a belügyminisztérium illetékes szakosztályát és szakembereit, hivatalos kéréseket küldtem, várnom kellett a válaszokra, feldolgoztam az adatokat.

Korántsem zavarna, ha Kolozsváron például lenne 100-200 migráns. Ennyi, a háború, az éhínység elől menekülőt képes lenne „megemészteni” az ország második legnagyobb városa, a félmillió lakóst számláló metropolisz. Szívesen foglalkoznék egy-két egyénnel, netalán egy családdal. Gondoskodnék, hogy román nyelvtanfolyamokra járjanak, állást igyekeznék találni nekik. Amennyiben viszont azt tapasztalnám, hogy csak az ingyen megélhetés reményében jöttek Erdélybe, jelenteném őket a hatóságoknak, amelyektől szankciókat kérnék. A fiatalokat szívesen bevonnám az általam szervezett tevékenységekbe, amelyek által sok ismerősre, barátra tennének szert, s talán sikerülne gyorsabban integrálódniuk a helyi társadalomba. Mert szegregálódva, valahol a város szélén elszigetelve élve erre nem lenne esélyük. Az történne, amit például Strasbourg külvárosában, Neuhofban láttam: frusztrált, radikálizálódott fiatalok.

Emlékszem, valamikor 1995-ben vagy 1996-ban szólt nekem Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság akkori főszerkesztője: mecsetet építenek Kolozsváron. Cikket írtunk a szokatlan esetről, Arabok Kolozsváron címmel később a Művelődésbe írtam hosszabb anyagot. Azt tapasztaltam, Kolozsvár toleráns közeg az itt tanult és nálunk maradt arab diákokkal szemben.

Na, de visszatérve a migránsokra: a témával kapcsolatosan a Szabadság szombati, december 18-i számában megjelent cikkem ide kattintva olvasható. Igen, egy része fizetéses.

Igen, nekünk is jönnek a villany- és gázszámlák… 🙂

Read Full Post »


segelycsomag

Egyben szomorú és felemelő érzés…

Holnap a Gondviselés Segélyszervezettel és az Erdély Mentőcsoporttal megyünk humanitárius akcióra: Szabó Laci irányításával az aranyosszéki településeken élő rászorulók otthonait keressük fel, s élelmiszerrel, édességgel lepjük meg őket.

Az Aranyosszéken zajlott akció a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Kolozsvári Unitárius Óvoda és Bölcsőde, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség, illetve az imént említett két másik civil szervezet közös gyűjtésének köszönhetően valósulhat meg.

Szintén holnap indul a kolozsvári off-road társaság, a CERT (Community Emergency Response Team) segélyakciója. A sok-sok lelkes és nagylelkű ember a Gyalui-havasokba megy.

Ha kíváncsi vagy a két szervezet által a korábbi években szervezett segélyakciói során általam készített beszámolókra, fotó- és videóriportokra, akkor a WebSzabadság régi változatának keresőjébe írd be, hogy Gondviselés Segélyszervezet és/vagy Community Emergency Response Team.

Vasárnap minden bizonnyal tűzrakós, hússütős és melegítő gyanánt pedig pálinkás kirándulást szervezünk a Bükkbe. Csatlakoznál?

Read Full Post »


pelikan1

Mi lett veled védtelen állat? (Fotó: Simion Margit)

A Bătrâna-csúcson és annak környékén megejtett szombati kirándulás kapcsán, pontosabban a “hiúztámadást” követően ötlött fel bennem: vajon mi van a szeptemberben a Kolozs megyei Telekfarkán (Câmpeneşti) észlelt pelikánnak. A kicsi drága, védtelen és eltéved madár(ka).

Korábban két cikket is írtam róla, követtük sorsának alakulását.

Egyébként hasonló esetekben hívható a Milvus Csoport segélyszáma: 0722 – 533816

Nos, ez a végkifejlet, ide kattintva olvasható a cikk… 🙂

***************************************************

A Duna-deltába történt áthelyezése során készített videó:

Read Full Post »

Older Posts »