Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker’ Category


Undercover photo of the world famous Kalandia checkpoint just outside Ramallah, Palestine (Personal photo)

It was a difficult day: we traveled from Ramallah to the world famous Kalandia refugee camp and Israeli checkpoint… and beyond. Beyond belief. It’s like seeing Yann Tiersen playing on piano, right next to the shores of the Atlantic Ocean. Here, more precisely, humanity has long been abandoned. Hope had the same faith. Palestinians are just fed up and bowed to faith. I saw deep sadness of their eyes as we drove from the bus station in Ramallah, the capital city of Palestine to the checkpoint and wall just some kilometers away.

Click on the first picture for more…

Reklámok

Read Full Post »


A végén még tényleg kocsi lesz belőle… 🙂

Bibi közbenjárásával, s a barátaim születésnapi pénzgyűjtésének köszönhetően hozzáláttam a Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker (nem ám csak hitvány finder) Especially Limited „Trailblazer” Edition rendbetételéhez. 🙂

A holland és kolozsvári barátaim anyagi hozzájárulásának köszönhetően 2006-ban 18500 kilométerrel vásárolt Dacia Solenzának (most 115 ezer van rajta)  ki kell tartania, amíg élek, így folyamatosan szükségeltetik a javítása. A kocsi jó állapotban van, 2004-ben gyártották, a motoron, a kapcsolószekrényen, a kuplungon, az ablakokon és a visszapillantó tükrökön, a fényszórókon kívül már lassan mindent kicseréltem rajta… 🙂 A karosszéria viszont nagyon rozsdás volt.

Az utóbbi napokban sikerült kicserélnem a hajtási jogosítványt (orvosi vizsgálat, illeték), rozsdátlanítani nagy részét (lecsiszolták, kijavították, lefestették), télire cserélni a nyári gumiabroncsokat. Még a csomagtartó bal oldalán levő hatalmas és mély rozsdafoltot kell kijavítanom (a jobb oldalit hajdanán Misi bácsi megcsinálta, a másikra viszont nem volt pénzem), s négy darab nyári gumiabroncsot kell vásárolnom a tavasszal. Ja, s két eredeti dísztárcsát valamelyik bontóból. A mostaniakon már a drót is látszik. S aztán nagyjából rendben leszünk… 🙂

Végül még teljes joggal pályázhat a személygépkocsi státusra a lassan 14 éves Dacia Solenzám… 🙂

Köszönöm szépen a támogatást!

Read Full Post »


A városban esik, a hegyekben hull…

Szervezés, szervezkedés, egyeztetés, szavazás, demokrácia – aztán háromfele szakadt a csapat. Mi szombaton délben úgy döntöttünk: kimegyünk a Vigyázóra. Két jelige vezérelt: A városban esik, a hegyekben hull, illetve Nincs rossz idő, csak gyenge turista.

Az elmélet – ismét – beigazolódott.

Beizzítottam a Dacia Grand Cherokke Pathmaker Especially Limited „Trailblazer” Edition személygépkocsimat (2004-ben gyártották, 113 ezer kilométert gurult, ki kell bírnia amíg élek, majd megvásárolja a müncheni múzeum, a befolyó összeg lesz a hagyatékom… 🙂 ), elmentem Bibiért, s máris pörögtünk.

A mamutfenyő-párnál párosan. Bár kétszer-háromszor a nyakunkba zúdult a dara, sikerült megtalálnunk a geoládát… 🙂

Bánffyhunyadon a nosztalgia kerített hatalmába, de folyattuk utunkat. Rogojelben az üzlet-kocsmában sört ittunk, barátkoztunk, elemet vásároltunk a GPS-készülékbe. Nincs erre szükség a Vigyázón, mondaná valaki. Igen ám, de amikor leszáll a köd, vagy bekövetkezik a white-out, akkor a legtapasztaltabb turista sem tudja, merre van Észak…

Késő este üdvözölt Iustina néni és Ionas (Potra). Mi voltunk az egyedüli vendégek. Elbeszélgettünk. Nosztalgiáztunk. Sokat. Ismét. Karcsit emlegettük sokat… Azon is elcsodálkoztunk, Pityu bácsi és felesége, hogyan bírják decembertől májusig fent a hegyen. Együtt, folyamatosan.

Vasárnap: reggeli-ebéd. Cu de toate… 🙂

Korán tértünk nyugovóra. Abban reménykedve, hogy még lesznek turisták, magunkkal vittük az Alhambra társasjátékot. Mindhiába. Már éjfél előtt ágyba zuhantunk.

Igen, vasárnap délben keltünk ki belőle. Olyan csend volt, mint a barlangban. Szinte.

S verőfényes napsütésben kimentünk a meteorológiai állomáshoz is.

Ugyanott van a Kóréh Barna emléktábla. De vajon emlékét ugyanúgy őrizzük, ahogy illene? Az én saram is, de Mobellino is elhelyezhetett volna ott egy geoládát… Egyik releváns blogbejegyzése itt.

Fáj a szakadt meniszkuszom miatt a bal térdem, alig jöttem le a hegyről. Meg kell műttetnem. Halaszthatatlan. De az élmény, a betondzsungelből történő szabadulás, a Természet – megfizethetetlen.

Read Full Post »


20161127_133400

Hol vannak a túratársak?

Elég volt a betondzsungelből, a friss szmogból: a szombati bükki kiruccanás a péntek késő estig tartó whist kártyajáték (powered by Jakab Adorján), no meg az ezt követő, hajnalig tartó Bulgakov-buli miatt elmaradt, de vasárnap már nem volt kegyelem: a negatív hőmérséklet és a kedvezőtlen időjárás-előrejelzés ellenére (eső, heve széllökések) kimentünk a Vigyázóra.

Mindenhol jó, de a legjobb a természetben

illetve

Mens sana in corpore sano

és

Nincs rossz idő, csak gyenge túrázó

jelmondatokból kiindulva négyen (Bibi, Réka, Arnold s jómagam) nekivágtunk a kalandnak a rozsdás Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited „Trailbalezer” Editionnal.

20161127_154631

Régi kedves ismerőssel a menedékházban. Adi, a meteorológus, az élő legenda… 🙂

Sajnos hóláncot logisztikai okokból nem tudtuk magunkhoz tenni, de szerencsére nem is volt szükség rá.

Megelpő módon csak jóval a menedékház fölött volt hó. A meteóig viszont heves széllökésekben és sűrű ködben volt részünk, Bibi a menedékházban maradt. Jól tette. De mi szadó-mazo túrázók vagyunk, nekünk ez is, így is finom volt… 🙂

 

Read Full Post »


lisszabon

Vár Lisszabon…

Pénteken repülünk Lisszabonba, amolyan születésnapi kiruccanás ez. Nem ám akármilyen alkalom a harmincadik… :), ezért egy új ország (talán az ötvenegyedik) kerül fel a jegyzékemre. Tudom, nem verseny ez, sem önmagammal, sem másokkal, de szeretem az újat, a változatosat, a mást. Utazásra gondolok, természetesen!

Igen ám, de még mindig nem sikerült sem Lisszabonban sem Portóban szállást intézni a Kanapészörfölők internetes platform segítségével, így már az airbnb által posztolt egyáltalán nem zsebeinkre szabott ajánlatait böngésszük… Van talán egy ismerősöd, barátod, aki befogadna? Hálózsákot is tudunk vinni.. 🙂

Porto

… és Porto… 🙂

Természetesen, az ingyen szállás majdhogynem létfontosságú az egyetemi hallgató és a kiskeresetű újságíró számára, de egy helyi személynél lakni nem csak ezért nagyon fontos, hanem azért is, mert szemén keresztül fedezhetjük fel a várost, van egy kapcsolatember, amely biztonságérzetet jelent. Mi több, megmutat olyan helyeket, ahova a turisták nem mennek: például egy lakónegyedi vagy belvárosi kulturális klaszter, szórakozóhely, kocsma, ahova ő jár. Ilyen volt például Tel Avivban vagy Barcelonában is. Van egy név, egy arc, egy történet, egy-egy közös élmény, amely emberi és szakmai szempontból egyaránt fontos – cikket és/vagy blogbejegyzést írok majd élményeinkről. A házigazdán keresztül más helyieket is megismerhetünk, szélesítve, gazdagítva, elmélyítve ezáltal az élmény kavalkádot, bővítve a hatások tárházát. Az utazás, az ismerkedés szélesíti az ember látókörét, hatások érik, toleránsabbá, megértőbbé, mi több, empátiásabbá válik.

portugalia

Hova érdemes még elmenni, mit érdemes megnézni Lisszabonon és Portón kívül?

Legrosszabb esetben kevesebbet eszünk és/vagy iszunk… 🙂 Holnap még gumiabroncs-csere (a határon nézik), Papp Réka segítségével sikerült előjegyeznem magam az egyik műhelynél. Tegnap ellenőriztem, rajta vagyok a jegyzéken! 🙂

S jön még a budapesti szállás csütörtökről péntekre, mert a repülés napján elindulni a Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker Especially Limited „Trailblazer” Editionnal igencsak rizikós. Főleg hideg időben melegen ajánlott egy nappal azelőtt elindulni vele Budapestre… A Wizz Air gép ugyanis innen repül Lisszabonba…

S tartani a kapcsolatot a lisszaboni és portói turisztikai irodával annak érdekében, hogy érdekes helyeket látogassunk meg. Szóval: van még néhány teendő… 🙂 Ja, s a Bla-bla car telekocsi segítségével utasokat találni a benzinköltség csökkentésére és a jó társaság fokozására… 🙂

Tanács, tipp?

Read Full Post »


gumiabroncs-csere

Sokat kell várni…

Persze utolsó utáni pillanatban, azaz az első hóhullás következtében létrejött pánik után, de mégis korán kezdtem. Mármint ma reggel korán. Sajnos, nem jutott eszembe, tavasszal, hol cserélték le a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (!) Especially Limited „Trailblazer” Edition téli gumiabroncsait, de utólag hiába jutott eszembe, mert Péternek ki van kapcsolva a mobiltelefonja. Lehet, nem véletlenül…

Előbb elmentem a Monostor-Hajnal negyed bekötőút elején levő műhelyhez, hátha előjegyeznek. Semmi esély.

Egy fiú dolgozik, a várakozási idő körülbelül 40 perc. Nincs előjegyzés. Szerencse kell

Mondta bájosan a nő.

Bejöttem a szerkesztőségbe, betettem Vass János sofőrünk segítségével a gumiabroncsokat a csomagtartóba, feltöltöttem egy gyorshírt a WebSzabadságra, majd irány a Györgyfalvi negyed végén levő műhely. A tippet a Monostori úton, a volt sörgyár melletti Daciákra szakosodott autósbolt eladója adta.

Non-stop, tehát több esély van, hogy ne legyenek sokan. Hátha programálnak

Biztatott.

A szerkesztőségi intermezzo után oda irányultam. Olyan sor volt, mint hajdanán a benzinért. „Természetesen” itt sincs előjegyzés.

La nimereală

mondták a fiúk. Azaz csakis találomra.

Nem “kápálóznék”, hacsak csütörtökön nem kellene Budapestre utaznom. Múltkor nézték a határon, valahogy kimagyaráztam a kopott nyári gumiabroncsokat, de nem hiszem, hogy ez a végtelenségig megy…

Tippek, ötletek?

*******************************************************************

FEJLEMÉNY1: Papp Réka ajánlotta a Facebookon ezt a műhelyt. Hívtam őket, nem vették fel. Képzeljétek: visszahívtak, s előjegyeztek. Van ilyen is. Lássuk, betartják. S hadd lám, milyen a szolgáltatás…

**********************************************************************

FEJLEMÉNY2: Betartották a szavukat. Az adott időpontban ott voltam, azonnal fogadtak. Ráadsául egy magyarul beszélő dolgozó is volt. Titkuk: magukért dolgoznak, a két munkás egyben tulajdonos is.  A minőséggel is elégedett voltam.

**********************************************************************

Read Full Post »


kicsi

Autópályán Görögországba… 🙂

Valóban fura, de a címben szereplő dolgok összefüggnek. S még FiFi is része a történetnek.

Tegnap Bianka társaságában (köszönjük a lehetőséget, Jászay Evelyn!) életemben másodszor (először Jánosi Andival voltunk ott anno…) megízleltem a kolozsvári Mozart cukrászda finom termékeit. Örvendetes, hogy az évek során megőrizték a minőséget és a névadóhoz kapcsolódó korabeli hangulatot.

Bár a vígjáték az egyik kedvenc műfajom, csütörtökig sajnos nem volt lehetőségem megtekinteni a Comedy Cluj filmfesztivál egyetlen produkcióját sem. Tegnap a volt Köztársaság (ma Florin Piersic) filmszínházban vetített Welcome to Greece (Highway to Hellas Bun venit în Grecia!) vidított fel. Nagyon. A sztereotípiákat önkritikával és öniróniával vegyítő alkotáséra igazán megérte időt szakítani.

Aztán ma FiFi bebikázása a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited „Trailblazer” Edition által. A vártnál simábban ment a művelet Bianka kocsija jelenleg Málnás úrnál, az autóvillanyszerelőnél (Bartók Béla utca 24. szám) található, „redresszálják”. Nagyon ritkán használja a kocsit, lemerült az akku. Magamnak is tanács: a „bornát” (hogy a fenébe mondják neki magyarul, a Trindex szótárában sincs benne) le kell venni ügyesen egy tízes kulccsal… 🙂

Read Full Post »

Older Posts »