FOTÓK – Új Rombat akkunak örvend Nefertiti

Nem a VW az én gépkocsim… 🙂 Köszönöm a segítséget, Lacikám! 🙂

Bármennyire ügyeltem rá

(indításkor nem volt bekapcsolva a rádió és a levegőfújó, novemberben levettem róla a sarut stb.), csak 6 évet tartott az akku, amely már akkor benne volt Nefertitiben, amikor 2018-ban Boti nekem ajándékozta.

Múlt pénteken be akartam indítani,

tudtam, hogy ezen a pénteken szükségem lesz rá, megyek a Szász Köpeczi István (Kafy) vezette Magyar Társasjátékosok Romániai Szövetsége (MATRISZ) szervezte társasjátékos szilveszterre.

Káncs, nem indult, a műszerfalon is alig gyúltak ki az égők.

Kifelé a régivel! 🙂 (Köszönöm a segítséget, Csaba!)

Azonnal riasztottam Székely Krisztiánt,

a Chimszed Kft. vezetőjét, akivel anno egy Pádison szervezett kiránduláson találkoztam, mondta, szerdán, azaz ma tudjuk intézni. Ma Szabó László barátom próbálta ugyan bebikázni a 6 éves, teljesen lemerült akkut, sikertelenül.

Itt az új!

Úgyhogy Krisztián jóvoltából munkatársa, Csaba a helyszínre sietett, kicserélte, majd a Rombat székhelyén, a Munka (Muncii) út 223. szám alatt lemérte a töltést, kiváló.

Tanulság: nem elég levenni a sarut, hideg napokon be kell indítani az autót, sőt, gyakrabban kell használni.

Köszönöm szépen a segítséget, Krisztián, Chimszed Kft. és Rombat!

Az új akku

FOTÓRIPORT – Ilyen volt a Játék-Koktél idei utolsó kiadása. Mikor lesz még?

Jó játékok, jó hangulat, jó társaság (Fotó: Teleky Zsolt)

Milyen fontos, hogy a kolozsvári és a Kolozsváron tanuló magyar fiatalok

anyanyelvükön űzhessék hobbijukat: legyen az társastánc, társasjáték, kirándulás, barlangászás vagy akár lovaglás! Igen, valóban legalább olyan fontos, hogy ne szigeteljék el magukat, s a többségi egykorúakkal is érintkezzenek, ne éljünk párhuzamos univerzumban velük. Mármint a többségiekkel.

Erőmből, időmből és ismerőseimen, barátaimon keresztül a rendelkezésre álló eszközökkel támogattam minden ilyen kezdeményezést, programot, szabadidős tevékenységet.

Az egyik kedvenc hobbim a társasjáték. Hétvégenként nem szoktam Kolozsváron lenni, elmenekülök a betondzsungelből, ezért ritkán vehetek részt a Szász-Köpeczy István (Kafy) vezette Magyar Társasjátékosok Romániai Egyesülete (MATRISZ) által szervezett társasjátékesteken. Hétvégén, bár igen nehéz téli túrán vettem részt, jelen voltam a decemberi Játék-Koktél esten, amelyen 50 résztvevő játszotta kedvenc társasjátékait, vagy tanult meg újat.

Kafy elmondta: a legközelebbi társasjáték-estre 2024. január 20-án, szombaton szintén a Római Katolikus Nőszövetség által működtetett Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám alatt, az első emeleten lévő teremben kerül sor. Jössz?

Részletek majd itt.

A decemberi Játék-Koktélon Teleky Zsolt által készített fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

FOTÓRIPORT, VIDEÓ, VIDEÓINTERJÚ – Eisikovits gyűjtötte klezmer zenéről a Muzeonban

A kiállításon olyan festmények láthatóak, amelyek zsidó zenészeket ábrázolnak (Saját felvétel)

Kellemesen hangzó klezmer zene csengett fel vasárnap este

a kolozsvári Muzeon –Zsidó Történeti Múzeum kiállítótermében. Flavia Craioveanu igazgató megnyitója után a professzionálisan kialakított tárlatnak otthont adó térben Dan Craioveanu társalapító a kiállítás tematikájáról, illetve a tárlaton látható hangszerekről, valamint Eisikovits Max (Miksa/Mihály) terepmunkája során összegyűjtött feljegyzésekről számolt be.

Elmondta: a tárlat a zeneszerző, a zenetudós, a tanár és a román jiddis nyelvű haszid folklór fáradhatatlan gyűjtőjének és kutatójának a munkáján alapszik. Az est során Beth Silver kanadai csellista az Eisikovits Max által gyűjtött máramarosi dalokból adott elő.

Elhangzott: a kiállítás fő témája Eisikovits Max (Miksa, Mihály) terepmunkája során összegyűjtött feljegyzéseire alapszik, aki zeneszerző, zenetudós, tanár és a román jiddis nyelvű haszid folklór fáradhatatlan gyűjtője és kutatója volt. Munkásságával kulcsfontosságú szerepet játszott az erdélyi klezmer zene újjáélesztésében és annak megőrzésében.

Eisikovits a máramarosi régió zsidó településeit látogatta meg,

és végzett ott terepmunkát annak érdekében, hogy dalokat gyűjtsön a környék haszid népétől. Ma ezek a terepfelvételek egyedülálló dokumentációnak számítanak a haszid zsidó kultúra zenei hagyományairól.

A február végéig látogatható kiállításon láthatók majd a gyűjtött dalok kézzel írott kottáinak képei, amelyek Eisikovits Maxtól származnak.

A kiállításon emellett olyan festmények láthatóak, amelyek zsidó zenészeket ábrázolnak. Ezek a festmények Jándi Dávid és Iványi-Grünwald Béla nagybányai művészek alkotásai. A látogatók több érdekességet is megtudhatnak majd a klezmer zenéről, annak eredetéről és arról, hogy milyen hatások érték ezt a műfajt az idők során, mindezt vizuálisan vonzó, hangszerekkel tarkított, meleg környezetbe helyezve.

Közölték: a múzeum célja, hogy a látogatóknak egyedi tanulási élményt nyújtson. A kiállítás szinte teljes mértékben az audió és vizuális elemekre támaszkodik, ezzel megkönnyítve a tanulási élményt. Az egyes szám első személyben elmondott történetek a művészeti installációkkal kombinálva, virtuális valósággal és különböző műtárgyakkal, jelentős hatást gyakorolnak azokra, akik úgy döntenek, hogy meglátogatják a Muzeont.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

A videó ide kattintva érhető el.

A Siklodi Beátával, a Muzeon munkatársával készített videóinterjú itt található.

Két hét Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban: az elnököt övező személyi kultusz, szegénység, emberség…

Dushanbe, rögtön érkezés után. Csodálatos CouchSurfing házigazdám, Sayido Sharafi a Tádzsikisztán szépségeit (a hölgyeket és a tájakat) bemutató videót játszott le. A klip ide kattintva tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=mcJYmQrat_Q

November végén visszaértem Kolozsvárra, leülepedtek az élmények, a kalandok, nekiláttam az úti beszámoló megírásához. Ömlött az írnivaló: még lett volna miről beszámolni, ám 45 ezer leütésnél megálltam… 🙂

Nem bántam meg, hogy Dusanbét is meglátogattam, sőt. Sayidonak, a Couchsurfing házigazdámnak és csodálatos szüleinek köszönhetően sokkal több személyes élmény köt ehhez az országhoz, mint Üzbegisztánhoz, amely látogatásunk tulajdonképpeni célja volt…

Az élménybeszámolómban szó van a posztszovjet örökségről, a muzulmán hit megnyilvánulásáról és állami visszaszorításáról, az elnököt övező személyi kultuszról, a Nyugat majmolásáról, a modernitás sajátos értelmezéséről, az orosz és kínai határokról, gasztronómiáról, építészetről, az életszínvonalról, de elsősorban az EMBEREKRŐL: Sayidoról és családjáról, életkörülményeikről, életvitelükről, életstílusukról, értékrendjükről.

Írok arról is, milyen módon kezelik a térségben a közúti közlekedési során kialakult konfliktusokat. Nem úgy, ahogy gondolod…!

*** Az első rész ide kattintva olvasható.

*** December 11-én Mihály István, a Kolozsvári Rádió magyar adása szerkesztőjének a meghívására a Sajtóklub műsorában vettem részt. A téma természetesen a két ország meglátogatása volt. A műsor ide kattintva hallgatható meg.

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – A háború miatt elhagyott szobájukat, játszóterüket és iskolájukat is megformázták az ukrajnai gyermekek…

Már a helyszínen majdnem elsírtam magamat.

Nem tehettem, mert dolgom volt: fotóriportot, videót készíteni, a nyomtatott Szabadság számára pedig jegyzetelni az Anca Beu vezette Phoneo Egyesület által létrehozott és finanszírozott, a Rudolf (Decebal) utca 17. szám alatt működő CLUB Meeting Point műhelyében a gyermekek által karácsonyra készített kerámiákról.

Csak néhány könnycseppet kellett gyorsan letörölnöm, a gyermekek és a szakavatott ukrajnai műhelyvezetők észre sem vették.

Valahogy mindig ilyen lelki állapotba kerülök,

amikor az Ukrajnából érkezett és a Kolozsváron élő ukrán és orosz háborús menekültek valamelyik rendezvényén veszek részt, legyen az a Függetlenség Napja vagy más esemény.

Vagy amikor a Babeş-Bolyai Tudományegyetem kutatója doktorátusának megírásához szükséges interjút készíti velem a Minerva Művelődési Egyesület által rendelkezésre bocsátott Gr. Lázár Mária teremben. Mara Birou a háború kezdete óta a határövezetben (2022. február 25-27., Pete, Halmi és Máramarossziget), a kolozsvári pályaudvaron az O masă caldă által működtetett tranzitövezetben (2022 márciusa, áprilisa és májusa) és a Kolozsváron (ideiglenesen) letelepedett ukrajnai ukrán és orosz háborús menekültekkel kapcsolatos önkéntes munkám felől érdeklődött. (Köszönöm az ajánlást, Bánffy Béla!)

A fotóriport feltöltése közben ma este a szerkesztőségben már kicsordultak a könnyeim:

ezek a gyermekek elvesztettek szinte mindent, amivel rendelkeztek. Nincs már meg az otthonuk, iskolájuk, játszóterük Harkovban, Mariupolban vagy Herszonban, nem térhetnek vissza Odesszába vagy Kijevbe. Édesapjuk a fronton van, bujdosik vagy remegve várja a katonai behívót, édesanyjuk láthatatlan és lehet időnként előbukkanó traumákkal rendelkezik.

Ezek a gyermekek a napokban feladatot kaptak: gyurmából karácsonyi díszeket, ajándékokat kellett készíteniük. Sokan szobájukat, lakásukat, lépcsőházukat, tömbházukat, játszóterüket, iskolájukat formálták meg…

A fotóriport ide kattintva, a videók pedig itt találhatók.

Tudom, lassan két évvel a háború kitörése után az emberek belefáradtak a témába. Valamennyire érthető, hisz természetes emberi reakció. De legalább a Kolozsváron háborús menekültként írni, olvasni, számolni tanuló és a kerámia műhelyben gyurmázó GYERMEKERŐL ne feledkezzünk meg! Vegyünk részt a rendezvényeiken, tőlük vásároljunk karácsonyi ajándékot.

Még ha könnyekkel is jár…

Megújult a WebSzabadság. Mi köze hozzá Szészinek? :)

Lassan már csak emlékekből élek… 🙂 Emlékszem, amikor 2007 legelején Szélyes Levente (Szészi) barátommal Székelyvarság határában téli túrán vettünk részt, és mondtam neki: meg kellene újítani a Szabadság 1995 óta ugyanolyan formában működő weboldalát – ám akkoriban Tibori Szabó Zoltánnak és Hámos Lászlónak (HHRF) köszönhetően Románia és Magyarország valamennyi napilapja közül elsőként töltöttünk fel tartalmat a világhálóra…!

Emlékszem, amikor 1995-ben Tibori főszerkesztői szobájában sercegett a modem, kérdeztem, mi a fene történik.

Megy a lap New Yorkba…!

Azt hittem, ittas vagy részeg…

Aztán 2007-ben Szészinek köszönhetően Mátis Anikó nulláról (!) felépítette az új honlapot, amely több mint tíz évig működött. Emlékszem, néhányszor Barta Zoltán (Berta), Szilágyi Zoltán és csapata vért izzadott, amikor gondok jelentkeztek.

Aztán Szász István Szilárd újat varázsolt, amely tegnapig működött.

Itt a legújabb, szeressétek. Ja, és a mostanihoz Szészinek az a köze, hogy továbbra is a Codespring szervere biztosítja az adattárolást… KÖSZÖNJÜK!

Elismerés illeti Kopacz Leventét, aki professzionálisan végezte a munkát, az átállás során alig volt gikszer. Köszönjük a Codespring részéről dolgozó Ákosnak is!

(Teljesen) Elfogyott a levegő

Felkiáltójellel szándékoztam írni, aztán meggondoltam magamat: valójában még van levegő, maradt még.

A filmet pénteken láttam a Művész (Arta) moziban, és mély hatást gyakorolt rám. Háromnegyed nyolckor vettem észre, hogy nyolctól vetítik, nem volt időm megnézni az előzetest, vagy olvasni a hátteréről, a rendezőről, a történetről.

Talán jobb is így.

Ismerőseimtől tudtam meg utólag, hogy a film tényeken alapszik. Számomra meglepő viszont, hogy erdélyi, s nem magyarországi esetről van szó. Ezek szerint az anyaországban dúló LGBTQ elleni „harc” nem csak az erdélyi magyar, hanem a román társadalom bizonyos rétegeibe is beszivárgott…

Szomorú.

Szomorú az is, hogy az erdélyi magyarok felülnek a magyarországi spin doctoroknak, akik különféle belső és külső ellenségeket találnak ki a vezető politikusok számára. A cél, persze, egyszerű és egyértelmű: szavazatszerzés és a választások ismételt megnyerése.

A filmet szerdán, december 6-án vetítik ismét.

De miért mondott fel a főszereplő kollégája?