Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014. december


tarsasag szobaban

Talán éppen Maffiát játszanak (A felvétel egy korábbi összejövetelen készült)

 

Utólag sajnálom, hogy csak ennyire későn kapcsolódtam be a számomra Szallai Laci nevéhez fűződő úgynevezett mozgalomhoz: a függetlenek (ideiglenes vagy tartós párkapcsolatban élők, egyedülállók, elváltak stb.) rendszeres, különbözp formákban megnyilvánuló találkozójához. Értelmes, joviális emberek, akik új vagy más társaságot is keresnek, főleg ilyenkor, ünnepekkor, amikor mindenki a NagyCsaládi eseményekkel van elfoglalva.

Lacit néhány évvel ezelőtt a még általam szervezett rendszeres CouchSurfing találkozókon ismertem meg – úgy emlékszem. Így van, Laci? A közösség tagjai alternatív szórakozási lehetőségeket ajánlanak, mint például a permakultúra eredeti vonatkozásainak és jelentőségének sajátos értelmezése által létrejött különböző rendezvények.

Tegnap a CouchSurfing portál segítségével értesültem az esti lazulásról: be is neveztem, s el is mentem, bár tudtam, hogy Lacin kívül senkit sem fogok ismerni. Nem volt ez akadály: azonnal megismerkedtem Adival, Ştefivel és játéktársaival. Aztán egy nagy csoport érkezett, s maffiáztunk. A rentz kártyajátékot elkezdtük, s ma folytatjuk.

Hihetetlen, mennyire változatos volt a tegnapi társaság: vallási csoporthoz tartozók, függetlenek, alternatív szórakozási lehetőség iránt érdeklődő házasok, külföldiek, egyedülállók, húszasok, harmincasok, negyvenesek. Hajnali öt óra tájt értem haza… 🙂

Ma este folytatjuk. 🙂 https://www.facebook.com/events/425665057585626/?sid_reminder=995012462124204032

*************************************************************

FEJLEMÉNY (2014. december 27.): Tegnap Slim lakásán a Warewolf, az Ultimate Warewolf One Night, illetve a valamilyen Village elnevezésű társasjátékot játszottuk. Olyan Maffia/Vérfarkas társasjátékot. Ismét kiváló volt a hangulat. Köszönöm a lehetőséget!)

*************************************************************

Read Full Post »


idos no

😦

Szívszaggató volt hallani, amikor hétfőn a Gondviselés Segélyszervezet (www.gondviseles.org) és az Erdély Mentőcsoport (www.erdelymentocsoport.wordpress.com) által szervezett aranyosszéki humanitárius segélyakción a címben szereplő „fohászt” fogalmazta meg a sinfalvi Bencze Erzsébet. Vajon ennyire megunta már az életet? Szenved? Vérfagyasztó arra gondolni, hogy majd lehet mi is ide jutunk. Vajon mi is egyedül, elszigetelten éljük le életünk utolsó éveit? Boldogtalanok leszünk?

Érdekes párhuzamot vonni a CERT által nemrég szervezett (tizenegy éves az itthoni asztali számítógépem, kiakadt a linkelés, itt érhető az akcióról írt blogbejegyzésem: https://koliver.wordpress.com/2014/12/14/fotoriport-segitesz-segedkezel-vagy-lelkiismeretedet-nyugtatod/ ) és az unitárius egyház által szervezett humanitárius segélyakció között: előbbi a Gyalui-havasokban túlnyomó többségükben elszigetelten élőket segítette, utóbbi pedig a villanyáram és sok esetben a metángáz nyújtotta kényelmét élvező egyház híveit lepte meg karácsonyi ajándékcsomaggal. Mindkét kategóriának szüksége van segítségre: előbbiek és utóbbiak is igen nehéz szociális helyzetben élnek.

Valljuk be: lényegében képtelenek vagyunk változtatni a helyzeten, ezért engem a tehetetlenség érzése emészt és gyötör.

 

kicsi

Bencze Erzsébet egyedül él

 

Az emberi léthez nem méltó halálvárás

 

Lélekszaggató volt látni a tehetetlen, mások kényének-kedvének kiszolgáltatott öregeket. Egyik esetben a segélycsomagot az ugyanazon udvaron lakók vették el – majdhogynem kivették a dobozt a kezünkből. Náluk hagytuk, az öreg néni amúgysem tudott volna mit kezdeni vele. A Mócvidéken riglivel és lakattal házba zárt, szellemi beteg néni jutott eszembe, akit a szomszédok tartanak élve. Olyan ő, mint egy paradicsompalánta. Van. De legalább van, aki ügyel rájuk. Pontosabban életben tartják még őket. Ezzel szemben például a nyugat-európai és amerikai idősek világkörüli útra mennek, aggmenházakban élnek.

Azt éreztem, Aranyosszéken és a Gyalui-havasokban az emberi léthez nem méltó halálvárást látom. Szemben a világkörútakkal és aggmenházakkal…

kicsi1

Mélázva

 

A kommunista rendszer hozta ilyen helyzetbe őket

Szerintem képtelenség, hogy a kommunista rendszer által ilyen helyzetbe hozott emberek (tulajdonképpen hiába dolgoztak, a nyugdíjuk alig pár száz lej…) visszasírják az 1989 előtti időket. A kommunizmus csődbe juttatta az országot, éheztünk, s a sors iróniája: nagyon sokan az elhagyatottsággal, elszigeteltséggel, egyedülléttel, a kilátástalansággal fizetnek az 1989 előtti rendszer bűneiért. Igen, ismét a kisember húzza a rövidebbet.

S egyébként is, vajon most, ebben a hidegben és sötétben mit csinál egyedül Erzsi néni a házban? Vajon meddig él még? Vajon a segélycsomag helyett vagy kiegészítéseként legközelebb nem kellene egy meleg levest vinni neki? Vagy finom másodikat, akár flekkent. Vajon mikor evett utoljára pizzát például? Evett egyáltalán?

Igen, s sok esetben legalább annyit jelent, ha elbeszélgetünk öregeinkkel. A jó szó, az odafigyelés, az érdeklődés szinte gyógyító hatású. Néhány pillanatra elfeledteti velük a kilátástalannak tűnő helyzetet.

Tudom, hogy a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai közül néhányan ezt is csinálják. Tisztelet nekik!

Panaszkodsz arra, amid van? Legközelebb gyere velünk!

Olvastam valahol, hogy egy társadalom fejlettségének és humanizmusának a fokmérője az, ahogyan az időseket és az (elsősorban) szellemi fogyatékkal élőket gondozza, kezeli. Nos, ilyen vonatkozásban fagyponton állunk.

A két segélyakción történő részvételem erkölcsi tanulsága: elégedje meg azzal amid van, ne panaszkodj annyit semmiségekért. Komolyan mondom: a panaszkodókat arra kötelezném, egy-két napig éljenek úgy, mint azok, akikkel a Gyalui-havasokban és Aranyosszéken találkoztam…

Köszönöm mindazoknak, aki lehetővé tették a részvételünket!

*********************************************************************************

A fotóriport itt tekinthető meg: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPhotoReportScreen.vm/id/110768

A videóriport itt található: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/110805

*********************************************************************************

Read Full Post »


Megtámadták a kutyák, az emberek viszont könyörtelenül bántak vele… 😦 Neem, ez nem valami banánköztársaságban történt, hanem Kolozsvártól alig több mint 50 kilométerre…  😦

Vajon mi lett a sorsa?

A hírt valami számítástechnikai gikszer miatt nem tudom belinkelni, de a http://www.citynews.ro hírportálon megtalálható.

Read Full Post »


kicsi

Immár öt éve tartanak hasonló estéket (Forrás: a Drink After Work Facebook oldala)

Komolyan, az utóbbi idő sorozatos lavinái miatt már arra sem emlékszem pontosan, csütörtökön este hogyan jutottam el a Makkai Zsolt kolozsvári vállalkozó által ezúttal a Törvényszéken (La Tribunal) elnevezésű bisztróban szervezett, sikernek örvendő Drink After Work elnevezésű rendezvényére. Úgy rémlik, valamikor az utcán találkoztunk, hívtam a szokásos (sajnos már egyre ritkább szervezett) csütörtök esti pókerezésünkre, s alternatívát ajánlott. Több ízben nem jött össze a részvétel, tegnap viszont megembereltem magam, s elmentem, bár ugyanabban az órában, hagyományos módon, Emil Boc polgármester jelenlétében újságíró kollégáim 2014-et búcsúztatták.

Nem bántam meg, bár előzetesen fenntartások fogalmazódtak meg bennem.

Azt gondoltam ugyanis, a Monostoron a szüleivel 1977 óta tömbházlakásban lakó, nem-árulom-el-mennyit-kereső tojós kis újságírónak ilyen helyen nincs semmi keresnivalója. Ide gazdag üzletemberek, vállalkozók, orvosok, ügyvédek, bírók, ügyészek stb. mennek. Utóbbi vonatkozásban nem tévedtem, de egyikük sem éreztette, mekkora a pénztárcája. Fenntartásaim voltak ugyanakkor amiatt is, hogy biztosra vettem: ilyen upscale környezetben senkit sem fogok ismerni. Ez így is volt, de a házigazda, Makkai Zsolt már az elején bemutatott Istvánnak, egyik üzlettársának, akivel sokat és tartalmasan beszélgettem, onnan aztán folytattam én tovább. Amikor látta, hogy kissé elakadtam, akkor ismét odajött, s újfent bemutatott valakinek. Tette ezt anélkül, hogy nyomulós lenne: a megfelelő pillanatban, a megfelelő módon intézkedett. Látszik, hogy érzéke van az ilyesmihez, ráadásul a megfigyelőképessége is jó.

szep nok

Tegnap este is voltak ilyen szép hölgyek…

 

A zene nem volt feltétlenül ínyemre, a jazz valahogy nem jön be. Tudom, ez a zenei műfaj bizonyos társadalmi rétegek és az azokhoz kötődő helyek kedvence, de nekem akkor sem tetszik, na. 🙂

Bevallom: irdatlanul kívántam a sört. Egy német üzletember nem teketóriázott sokat, kért egyet, s amikor afelől érdeklődtem, a pincérek nem akarták-e kihívni a rendőrséget, mosolygott. Nem lett volna tehát (nagy) gáz, de mégis ellenálltam a kísértésnek elsősorban a növekvő pocakom, másrészt pedig az etikett miatt… Ízlettek a borok, de nem annyira, mint amennyire, mint mondjuk egy búzasör ízlett volna…

kicsi

Főszervezői kiváltság… 🙂

 

Szerintem létjogosultsága, mi több, kereslete van az ilyen fajta informális eseményeknek: ismerkedés, kapcsolat- és hálózatépítés, s miért nem, üzletkötés. A helikonos és EMIL-es Karácsonyi Zsolt és kedves felesége, Noémi volt a kevés magyarok egyike. De az üzletemberek közül is volt néhány. Ahogy néztem azért a nemzetisége arányok itt is leképződtek: körülbelül 80 százalék volt román.

Bár más világ, mint az enyém, korántsem bántam meg, hogy elmentem, jól éreztem magam, a következőn is igyekszem ott lenni. Hatásoknak kell kitennem magam… 🙂 A régebbiek szerint folyamatosan változnak a résztvevők (a helyszín mindig), de vannak „tősgyökeresek” is. Jó volt a hangulat és a társaság, s végre új kikapcsolódási helyet ismertem meg, mert szinte kizárólag a Bulgakovba megyünk, szinte mindent ott szervezek… 🙂

Köszönöm a meghívást, Makkai Zsolt!

Read Full Post »


dubai 067

A cikkből az is kiderül, hol található ez a mecset… 🙂

A napokban, pontosabban december 13-án megjelent a Szabadságban a Dubairól írt élménybeszámolóm első része. Az anyagban nem annyira a turisztikai látványosságokról, hanem inkább a társadalmi, szociális és gazdasági állapotokat részletezem. Természetesen a szövegben vannak politikai vonatkozások, méghozzá a javából.

Az első rész ide kattintva olvasható.

A második rész itt.

A harmadik itt.

A korábbi blogbejegyzésem (képekkel és videóriporttal) itt olvasható.

Read Full Post »


kicsi

A kijelentés az RMDSZ szombati tanácskozásán hangzott el (Fotó: http://www.rmdsz.ro)

A înnebunit lupul! – kiálthatná valaki azt olvasva, hogy terrorizmus gyanúja miatt vizsgálódik a szervezett bűnözés és terrorizmus ellenes ügyészség (DIICOT) olyan nyilatkozatok ügyében, amelyek az RMDSZ kisparlamentjének, az SZKT-nak, azaz a Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülésén hangzottak el.

Na, aztán!

Mégis, mi történt?! Mégis, mi történik?!

Read Full Post »


cert2014 082

Minden évben várnak. Cserben hagynád őket? (Saját felvétel)

(A videóriport ide kattintva tekinthető meg)

Valahányszor humanitárius segélyakciókon veszek részt ambivalens érzések lesznek úrrá rajtam: vajon hathatós segítséget nyújtok azoknak, akiknek ajándékcsomagot adok át vagy csak a lelkiismeretemet nyugtatom? Nem másért, de a jótékonysági tevékenységek bírálói azt állítják, csak saját lelkünk elaltatására használjuk ezeket az alkalmakat.

Nem értek egyet velük!

Úgy az Erdély Mentőcsoport, a Gondviselés Segélyszervezet, mint a CERT (Community Emergency Response Team) önkéntesei szívből, idejük, energiájuk és pénzük feláldozásával immár több éve segítenek igen nehéz helyzetben levő csoportokat. A CERT például már hatodik éve segíti a Gyalui-havasokban elszigetelten élőket. Saját adatbázist alakítottak ki a rászoruló családokkal, s évente kétszer, húsvétkor és karácsonykor ajándékcsomagokat szállítanak neki. Olyan helyekről beszélünk, ahova télvíz idején csak nagy teljesítményű, nyugat-európai gyártású, csörlőkkel, téli gumiabroncsokkal, láncokkal felszerelt terepjárókkal lehet eljutni. Vagy gyalog. Igaz, a társadalom gazdagabb rétegeihez tartozó off-roados társaság számára a ilyen utak során tapasztalt kaland és adrenalin is fontos szempont, de év folyamán van alkalmuk kiélni ilyen jellegű vágyaikat, s a humanitárius segélyakciók során embertársaink megsegítése az elsődleges aspektus.

cert2014 023

Ne tessék aggódni, jövőre is megyünk!

 

Tisztelem, becsülöm őket, mi több, felnézek rájuk, hogy annyi éve vissza-visszajárnak a hegyek tetején elszigetelten élő családokat meglátogatni és megajándékozni. Emberi, mi több, hazafias gesztus. Persze, a terepjárók szennyeznek, esetenként időleges kárt okoznak a mezőn, az erdőben, viszont ilyenkor ilyen helyekre nem lehet másképp feljutni. Gyalog rendkívül körülményes lenne.

A kétnapos akció során ismét a reketói (Răcătău) Ionel vendégszeretetét élveztük. Érkezéskor tábortűz várt, gulyást főztünk, ittunk néhány sört.

A lelki felöltődésre feltétlenül szükség volt annak érdekében, hogy feldolgozhassuk a nap közben látottakat: egy nénit például a szó szoros értelmében belakatolt házban tartanak. Félnek, hogy a megöregedett, rokonok nélküli hölgy magára gyújtja a házat vagy elkószál, s nem találják meg többé. Ott ült a kályha mellett, sajnos már meg sem ismerte azokat, akik évek óta ajándékcsomagot visznek neki… Este mindenki különbözőképpen dolgozta fel a nap közben látottakat: olyan is volt, aki hosszan nézte a tábortüzet, s egy ideig senkihez sem szólt…

Köszönöm a CERT-nek a lehetőséget, s főleg Lázok Levente barátomnak, akinek köszönhetően megismerkedhettem ezzel a szervezettel!

Előrevetítem: december 21-én a Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport Kolozs-Torda fiókszervezetének humanitárius segélyakciójára kerül sor az Aranyos-völgyében.

Mi a véleményed az ilyen jellegű humanitárius segélyakciókról?

**************************************************************************

A  fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

**************************************************************************

Read Full Post »

Older Posts »