FOTÓRIPORT – Kazahsztán, te szép káosz!

A fotók mindent elmesélnek a 2018. augusztus 26. – szeptember 16. időszakban megejtett kazahsztáni és kirgizisztáni körút első részéről… 

Kérlek, kattints az elsőre!

Az első ízlésficamra az asztanai repülőtéren lettünk figyelmesek. Egyébként a beutazási vízumot gond nélkül megadták, fizetnünk sem kellett érte. Adtak viszont egy papír fecnit, amelyet kétszer lepecsételtek. Állítólag, amennyiben csak egy bélyegzővel látják el, öt napon belül valóban jelentkezned kell a repülőtéren. Érkezéskor nem időztünk Asztanában. Azonnal repültünk tovább a volt fővárosba, Almatyba

A European Backpackers Hostelben szálltunk meg: egy éjszaka 27 lej. A repülőtéren csak kevés pénzt váltottunk, a többit a városban. Ezek mellett a radarállomások mellett laktunk… 

Séta Almatyban. Ő elfáradt, ma már nem dolgozik tovább…

Bibi ötlete: fotó a művetékkel

Kazahsztán 70 százalékban muzulmánok, 26 százalékban pedig keresztények lakta szekularizált állam. Feltűnően kevés a mecset

Az Alamtyban, azaz „az almák között” eltöltött idő fénypontját a piacon tett látogatás jelentette: természetesen kipróbáltuk a kumiszt, de csak mértékkel. Dana, az európaiakra kényes hitványokra tekintő idős nő kaján mosollyal nyújtotta a porcelán poharakat, de gyomrunk későbbi állapotára gondolva ellenálltunk a kísértésnek

A nagy élményt a húspiac jelentette: a több évtizedes mérlegek, a csarnok stílusa időutazást jelentett

Érdekes, hogy az általam legszebbnek tekintett kazah lányt éppen ebben a közegben, a hús-, zöldség- , fűszer – és gyümölcspiacon fényképezte le Máté András. Nem ám az a hölgy volt, aki az emeleten levő étkezdében egyből azt írta okostelefonja orosz-angol fordítójába: 37 éves vagyok, s egyedülálló. Az igyekezet tükrözte a többi, európaival vagy amerikaival házasodni kívánó kazah nő vágyát: az internet tele van társkereső weboldalakkal, a hölgyek ugyanis így próbálnak valamelyik nyugat-európai országba jutni, s új életet kezdeni. Érdekes megjegyezni, hogy a hivatalos statisztikák szerint Kazahsztánban kilenc hajadon lány jut egy férfira. Mégis sokuknak külföldi férfi kell… Ezt a számlát a hirtelen támadt rajongóm állította ki

Emma és Jocó is mindenre kíváncsi volt

Az Almaty közelében húzódó csodás hegyeket sajnos nem látogattuk meg

Augusztus 29-én tovább indultunk a hegyekbe. 40 ezer tengéért (95 euró) egy Honda Odyssey típusú kocsival hatunkat a sofőr elvitt a közel 300 kilométerre levő Saty faluba, ahonnan több hegyvidéki tóhoz tudtunk elérni. A buszállomáson sokat alkudoztunk, kalandosan ugyan, de sikerült fuvart találnunk. Türelem, idő, energia és jó alkudozási készség, valamint színészi tehetség szükséges. A cápák rendelkeznek ezekkel az adottságokkal, de szezonon kívül alkalmazkodniuk kellett… Útközben néhányszor megálltunk

Ezt tessék, ez a legfinomabb…

Itt már Kínához közel jártunk, de a sorompó nem a határátkelőt jelzi, hanem a Charin (Charyn) kanyonba történő beléptetőt. Itt még 4543 tengét, azaz 11 eurót fizettünk, s beengedtek

Két és fél kilométert túráztunk a kanyon alsó részén húzódó sétálóúton

Megérte eljönni

A kazah Grand Canyon

Üldöztek a felhők

Saty faluban sok keresgélés után a jurtás szállást választottuk. Almas, a sofőr sokat segített, 3000 tenge (7 euró) plusszal háláltuk meg

Muzulmán temető Saty falu mellett

Gyalog mentünk a Kaindy-tóhoz

Csodásak a kazah tavak, hegyek

A grupi

Augusztus 31-én a Kolsay 1-es tóhoz kocsival mentünk ki, innen pedig körülbelül 5 órát túráztunk a testvéréhez, a Kolsay 2-tóhoz

Lévén, hogy nagyon közel van a kirgiz határhoz, a Kolsay 2-es tónál határőr várt és ellenőrzött. Hivatalosan nem lehet felmenni a Kolsay 3-as tóhoz, amely még néhány óra túrázást jelent, mert határövezet. Tudok viszont olyanokról, akik néhány cigarettát adtak a határőrnek, és felengedte őket. No, meg az útlevelüket is hátrahagyták

Merengő

Saty faluból nagyon nehezen sikerült fuvart találnunk a Karkara/Kegen kazah-kirgiz határátkelőhöz. Egy fiatal autós 25 ezer tengét (60 eurót) kért, és kapott a csupán 130 kilométeres útért. Ez fejenként 10 eurót jelentett. Az üzemanyag litere 160 tenge, azaz 0,37 euró, azaz 1,7 lej…

Közeledünk a kazah-kirgiz határátkelőhelyhez, Karkarához/Kegenhez

Magyar útlevéllel nem szükséges kirgiz vízum, románnal elég az elektronikusan, interneten kiváltott is. Igen ám, de ezen az Isten háta mögötti határátkelőhelyen nincs megfelelő berendezés a vonalkód és a QR-kód leolvasására, így barátunkat visszafordították. Hosszas egyezkedés után a határnál várakozó egyik cápának 22 ezer tengét (52 eurót) fizettünk öten, de végül nem Karakolban, hanem már Typ/Tup városkában kiszálltunk, hisz rájöttünk, hogy innen könnyebb eljutni Cholpon-Ata városába, ahol a Nomád Játékok zajlanak, amelyre Bibivel akkreditálva voltunk

dav

A Nomád Játékokól külön blogbejegyzésben írok. Kirgizisztán meglátogatása után (ez is külön bejegyzés lesz) szeptember 14-én visszatértem Kazahsztánba. Kochkor után Emma és Jocó nem tartott velem, Bibi a Nomád Játéko után Máté András és Telegdi Andi társaságában visszatért Erdélybe, így egyedül utaztam tovább. Ez a felvétel Almatyban készült: a busszal a vasútállomáshoz igyekeztem. Szép dizájn, ugye?

Az „alkotás” a jegycsípő munkája, aki az offline Google fordító segítségével büszkén adta tudomásomra a részleteket: ő szerezte be az anyagot a busz díszítésére. Megdicsértem…

Almaty, Almaty 2 vasútállomás

Éjszakai vonattal utaztunk Emmával és Jocóval Asztanába. A vasútállomáson találkoztunk közel egy hét külön utazás után. A reggeli órákban megkerestük a diákszállót, útközben kukoricával találkoztunk

Street art Asztana

Kommentár nélkül

Régi és új ötvözete az alig 20 éves kazah fővárosban

Mecsetben

Alzsír/Alzhir, a híres női láger, amely a jelenleg Akmol elnevezésű község területén található. A Gulág-táborok egyik helyszíne. Itt kínozták az embertelen sztálini rendszer által népellenségnek titulált férfiak feleségeit, nővéreit, húgait stb.

A szálini terror egyik helyszíne Asztana mellett: Alzsír

Marhaszállító szerelvényekben szállították a nőket

Emlék

Hajdanán 63 nemzetiségből származó 18 ezer nő raboskodott itt, ebből a márványtáblákra 7200 nevet véstek fel, köztük 7 magyarét is

Kegyetlen volt a kihallgatás is

A nők építették fel a barakkokat

Fájó emlék

Street art Asztana

Az ultramodern főváros buszállomásaiban a QR-kód leolvasásával egy-egy szerző művét lehet letölteni. Buszra várva

Modern és hagyományos

Rengeteg a bicikliút, de biciklissel nem találkoztam

Napelemes pad, Wifi, stb. De nem használható.

Még keletibb motívumok

Ez nem a világ legnagyobb üvegsátra, hanem az elnökről elnevezett központ épülete. A személyi kultusz maximálisra hág

A Nazarbayev-központ belülről

Igen, piramist is építettek, de a benne működő intézmény éppen zárva volt…

Asztana, mindennel, Függetlenség térrel

Nem, ő nem Lincoln, hanem Nazarbayev

Hazrat szultán nagymecset

A buszból egy zsinagógát is megláttam. Sajnos nem sikerült bemenni…

FILM – Magadra ismersz?

OK, nesze virág!

Lehet, meglepődsz, s tartogat számodra meglepetéseket az egyébként langyos vígjáték, amelyet ma este néztünk meg a Győzelem (Victoria) moziban. Címe: Povestea unui pierde-vară (Szabad fordításban: Szarrá ment egy nyár).

Elmúlt a film is, de bizonyos önreflexióra serkentett.

Főleg, mert a főszereplő éppen 42 éves, nincs és nem is volt nős, nincs és nem is akar gyermeket. Nyugodt, kiegyensúlyozott, problémamentes és változatos az élete. De messze nem eléggé kalandvágyó. Csak szexuális téren. Igyekszik egyensúlyt teremteni a futószalagon érkező huszonéves lányok (tanár az egyetemen, így nagyon könnyű helyzetben van!), illetve a korban és az érdeklődés terén hozzá illő nő között.

Ám a történet nem érik meg, így a regényt be sem fejezheti író barátja.

De az önreflexió marad.

A Győzelem (Victoria) mozi műsora itt.

Clădind încredere

Cei care nu se cunosc au toate şansele să privească suspicios unul către celălalt. Mai mult, persoanele care nu se ştiu au, poate, chiar o anumită doză de neîncredere în ceea ce priveşte intenţiile celuilalt om. Proiectele comune maghiaro-române din Transilvania, oricât de modeste ar fi ele, sunt esenţiale pentru a clădi încrederea reciprocă.

Continuare pe pagina de contact român-maghiar, iniţiat şi condus de colegul meu ziarist, Csaba Szabó.

Keresztolvasás – „Edward király, angol király, románul dumál”

Magyarul és románul szólaltak meg az angol “urolakodók” (Fotó: Kilin Zsolt)

A Kolozsvári Rádió nagytermében baráti, mondhatni családi hangulatban zajlott le szombaton a Fehér Holló Román-Magyar Küldőkönyvtár gálaműsora, amely során román és magyar kisdiákok ugyanilyen nyelvű irodalmi műveket és azok fordítását adták elő.

Szabó Csaba, a mozgalom kezdeményezője és vezetője a gálaműsor keretében adta át a Szabadság ifjúsági rovatában, a Bonifáczban is író Mátyás Orsolyának a 300 euróval járó Fehér Hollófióka-díjat; a laudációt Dézsi Ildikó, a Szabadság rovatvezetője olvasta fel a hallgatóságnak.

A rendezvény során a kolozsvári Octavian Goga Általános Iskola és az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum román és magyar diákjai Ady Endre és József Attila románra fordított verseit adták elő.

A gálaműsor keretében máramarosi, marosvásárhelyi és regáti értelmiségiek is beszámoltak a közönségnek saját olvasói élményeikről azt követően, hogy magyar művek román nyelvű fordításait olvasták a közelmúltban.

Folytatás a WebSzabadságon.

FOTÓ – Kontraszt

Iulius Mall, Kolozsvár

Radu Jude, a hazaáruló

Hazafiasság vagy hazaárulás? (Fotó: youtube.com)

Már csak ez hiányzott annak a férfinek a szájából, aki pénteken este a Radu Jude rendező Mindegy nekem, ha a történelembe barbárokként vonulunk be című filmjének vetítését követően Ion Antonescut magasztalta. Még azokra is haragudott, akik a Monostor lakónegyedben a Gheorghe Funar által a második világháborús marsallról elnevezett utcát ismét Tavaszra (Primăverii) keresztelték. Szerinte kár, hogy a román nép így bánik vezetőivel, főleg a Centenárium évében.

Bár körülbelül 2 óra 20 percet tartott a vetítés a Győzelem (Victoria) moziban, a filmet nem untam végignézni. Tabut döntő és polgárpukkasztó stílus, eredeti megközelítés. Ioana Iacob viszont gyengén alakított, alkalomadtán szöveget betanult és felolvasó félszeg kisiskolásként viselkedett a vásznon. Valamivel többet vártam volna el egy ilyen kaliberű színésznőtől.

A bukaresti Palota-téren (Piața Palatului) játszódott jelenet statisztákból és csőcselékből álló amorf tömeg reakciója volt a legértékesebb. Igaza van Bibinek, aki azt állítja, a film tulajdonképpen azáltal érte el a célját, ahogy az a tömeg reagált.

A hónap filmjét a Győzelem (Victoria) moziban vetítik.

A Radu Judével készített interjú itt tekinthető meg.

RIPORT – Csád, ahol a szinte semmit is megosztják a menekültekkel (Második és harmadik rész)

Védik a Csád és a Közép-afrikai Köztársaság közötti határt. Strandpapucsban (Saját felvételek)

Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, sikeres nemzetközi pályázat révén elnyert riportúton június végén közel egy hetet töltöttem Csádban, abban az igen szegény országban, amely mégis korlátozás nélkül befogadja a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból érkező menekülteket.

Utóbbiak igencsak nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik, de a fogás bevált: így sikerült könnyebben szóba elegyednem a számunkra szinte elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, akik közül sokan akkor láttak először nemcsak havat, de személyemben fehér embert is.

Boldogság

Többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket: fegyverropogás, erőszak, felgyújtott falvak, ellopott háziállatok – így váltak földönfutókká. De beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Tény és való: semmi sem tudott felkészíteni arra, amit Csádban tapasztaltam. Hiába néztem meg a tavaly novemberi, hasonló riportút során a Dominique Catton által készített fotósorozatot, az országban készített videókat, hiába olvastam el az állami berendezkedésre vonatkozó elemzéseket, a gazdasági állapotok további hanyatlásával kapcsolatos kimutatásokat vagy éppen a biztonsági helyzetre vonatkozó figyelmeztetéseket, a helyszínen valóságos „kulturális sokkot” kaptam. Még az a sok tapasztalat sem segített, amit az eddigi utazásaim során – 64 országban – gyűjtöttem.

******************************************************************

A Szabadságban megjelent riport első része itt található.

A második rész itt olvasható.

A harmadik itt érhető el. 

 

A legelkeserítőbb a DG ECHO által finanszírozott kórház, amelyben a súlyos alultápláltságban szenvedő gyermekeket kezelik. Azaz igyekeznek gyógyítani és ápolni, ám egyharmaduk 24 órán belül elhalálozik. Az orvosok szerint napi több száz gyermeket hoznak ide az édesanyák, akik rendszerint nagyon későn ismerik fel a bajt… Cécile Barbière (Euractiv) felvétele

FOTÓ – Két kontinens között egyensúlyozva

Kényes egyensúly

Kirgizisztán harmadik legnagyobb településén, Jalal-Abat városában szeptember 11-én készített felvételem amolyan jelképe annak, ami a régióra jellemző: egyfajta geopolitikai kényszeredett egyensúlyozás Európa és Ázsia között.

Az ország vezetői, egyébként akárcsak a szomszédos Kazahsztán  politikusai, kényesen ügyelnek arra, hogy úgy Oroszországgal, mint többnyire a szintén muzulmán szomszédokkal, ugyanakkor viszont a Kínával és a Nyugattal is jó viszonyt ápoljanak.

A Szovjetunió nemzetiségeinek sajátosságait ábrázoló gyermekkori képeskönyvet virtuálisan kezemben tartva utaztam végig augusztus 26 – szeptember 16. között Kazahsztánt és Kirgizisztánt.

Köszönjük, Wizz Air!

Körülbelül harmincöt évvel ezelőtt annyira emlékezetembe vésődött a közép-ázsiai nemzetiségek tagjainak arca, szemük formája, a gyönyörűséges hegyi tájak és a végtelen gyapotültetvények látványa, hogy már 35 évvel ezelőtt eldöntöttem, valamikor majd a „sztánokba” utazom. A Wizz Air légitársaságnál már január elsején lefoglaltuk a repülőjegyeket, így csupán 110 eurót fizettünk. Három hét alatt a két országban szállításra, alkalomadtán szállásra (többnyire viszont a vendégszerető klubbal, azaz a CouchSurfing segítségével intéztem ingyen alvást), étkezésre és egyebekre összesen 300 eurót költöttem.

Köszönöm önzetlen támogatóimnak!