Telefonhívás, s meghívó a BlaBlaCar személygépkocsi-megosztó csapatával találkozni. Igen kellemes meglepetés. Informális beszélgetés a Che Guevara Social Pubban.
Emlékszem, Kinga 10-15 évvel ezelőtt indította útjára a Kengurut, még a Béke (ma Lucian Blaga) téri Croco kávézóban készítettem vele interjút. Úgy tudom, az a platform már nem működik, helyette feliratkoztam a stoppoljonline weboldalra, de elég sokszor kidob, újra be kell jelentkeznem stb. Dicséretes kezdeményezés, de érezhető, hogy nemigen foglalkoznak az oldallal, nem tartják karban, mi több, nem fejlesztik. Én viszont kitartok mellette… 🙂
Alternatívaként feliratkoztam az autohop.ro ingyenes gépkocsi-megosztó szolgáltatásra, amelyet idén márciustól átvett a BlaBlaCar. A változás zökkenőmentesen zajlott, a honlap külalakja, struktúrája, működése szinte ugyanolyan maradt.
Eddig egy utasnak sikerült segítenem: Géza tavaly decemberben utazott velünk Budapestről Kolozsvárra. Kiváló minősítést kaptam tőle, azért már középhaladó vagyok a rendszerben…
A BlaBlaCar csapata közösséget épít, népszerűsíti az elképzelést. A szolgáltatás egyelőre ingyenes, viszont megtörténhet, hogy bizonyos idő múlva az utasnak kis, mondhatni elhanyagolható összeget kell fizetnie a működtetőnek. Ez még a jövő zenéje.
Sokan ódzkodnak stopposokat felvenni, vagy akár a gépkocsi-megosztás biztonságosnak mondható rendszerét használni. Amellett, hogy megosztod a költségeket, ismerősökre, barátokra, mi több, társra találhatsz. Általában világot járt, nyitott gondolkozású és barátságos személyek ajánlják fel kocsijukat, illetve kérnek helyet egy-egy járműben, így a jó hangulat mondhatni borítékolható. Kellemeset a hasznossal… 🙂
Ilyen kellene. Talán holnap lesz… (Fotó: internet)
Csak navigációra és geoládázásra használom a három évvel ezelőtt Glytz barátomtól kapott okostelefont, de ezekre aztán igen. Az akku szegény kinyiffant, mihelyt a kütyü rákapcsolódik a műholdakra, percei meg vannak számlálva.
Gondoltam, vásárolok egy új akkut, mert lecserélni nincs zsozsóm, GPS készülékre még annyi sem. El is mentem az Unió (Memorandumului) utca egyik kapualjában levő egyik telefonszakihoz. Az egyik azt mondta, csak 90 lejért tud hozni újat, eredetit. Az azért sok. A másik helyen készségesen hozattak 35 lejért egy használt telefonból valót. Amikor másnap mentem, a hölgy sajnálkozott, mihelyt észrevette, hogy nem talál. Igen, a mérettel volt a gond.
Jó, na két kapualjjal alább egy férfihez mentem, ő mégiscsak ismeri a méreteket. Amikor ma, azaz egy napra a rendelést követően megjelentem: meglepetés. Az a méret sem talált. Na, holnapra jót ígért… 🙂 Kíváncsi vagyok…
FEJELMÉNY1 (15 óra 27 perc): A Főtéren levő, a Mátyás-szoborcsoport bemázolásának helyszínelésénél segédkező Horváth Annát arról kérdeztem, mikor történt a cselekedet, ki követhette el, mit mond Kolozsi Tibor restaurátor, s miért elsősorban magyar vonatkozású műemlékek ellen követnek el az utóbbi időben hasonló tetteket. Ugyanakkor arra is kíváncsi voltam, melyek a jelenleg közszájon forgó, az elkövetés okára vonatkozó elméletek.
FEJLEMÉNY2 (16 óra 52 perc): Az eddigi nem hivatalos, meg nem erősített infók szerint a Mátyás-szobor lemázolása hajnali 2 és 3 között történt.
Lehetséges szcenáriók:
* egy narkós „művész” installációja: fosik a ló.
* fogadunk, hogy megcsinálom
Nem értek egyet Horváth Annával, s ugyanaz a véleményem, mint Márkó Lászlónak, s ezt még a Főtéren, a videóinterjú készítését követően elmondtam az alpolgármesternek: ne vegyük egy kalap alá a román személyiségek szobrainak grafitival történő lefestését és a magyar emlékművek és műemlékek lemázolását, lásd Trianon-emlékmű és most Mátyás-szobor.
Valóban jó néhány napja nem jelentkeztem, még mindig Tusványoslelki, szellemi és fizikai feldolgozása folyik. Utóbbi vonatkozásban gyomorproblémák jelentkeztek…
Nemrég az EU-tábor alkalmából voltam szintén kocsival (ha a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editiont így lehet nevezni) voltam Székelyföldön, pontosabban Marosfőn. Most meg Tusványos alkalmából Tusnádfürdőre vezetett az utam.
Szerintem a legjobb útvonal abba az irányba a Kolozsvár-Apahida-Mocs-Szászrégen-Maroshévíz (Topliţa)-Ditró-Gyergyószentmiklós-Marosfő-Csíkszereda-Tusnádfürdő.
Visszafele Szovátáról a Nyárádremete-Szászrégen rövidítést választtuk, nem csalódtam, jó az út, szép a táj, lehet haladni.
A Mezőségen, majd a Nyárádremete (Eremitu) érintésével közlekedni több előnnyel jár: gyér a forgalom, nincs radar, illetve teherforgalom. A kanyargós, nem feltétlenül kiválónak mondható út miatt valamivel lassabban lehet haladni, de rövidebb, s nyugodtabban, kényelmesebben, felszabadultabban vezetsz…
Turistajelzés. Bár azt írja, Krivádia-szoros, azaz Krivádia-szurdok, az ösvény nem oda, hanem a várromhoz visz!
Parkolóhely
A várrom.
A parkolóhelytől Petrozsény irányába indulj el, s körülbelül 200 méter után balra van egy letérő, itt érsz a vasúti sínek alá
El kell haladnon a ház mellett…
… majd a kerten át…
… a patak közelébe jutsz, amelyen fura módon egy óriási gázcső ível át…
… a kert végében a palló következik. Balra a víz folyásának irányában van a sima, családi, látványos változat, balra, az árram szemben az extrém. Mi balra mentünk
Ha pallón balra fordulsz, azaz a nehezebb változatot választod, elhaladsz a ház udvarán levő sírok mellett
A természetvédelmi terület határát jelző kék négyszög
Újabb gázcső…
… majd a Krivádia-patak medre
Árram szemben
Szép hely, bár kutya tetemet is láttuk
Sokat dolgozhattak rajta
Fölöttünk a vasút
Itt értünk ki, majd Hátszeg irányába vettünk utunkat, vissza a kocsihoz
Ha jól számolom, 26 geoládát találtunk a Karánsebesben Valentin (v@lybra) által szervezett geoláda eseményen. Ládái ötleteseknek bizonyultak, látszott, hogy időt, energiát fektetett beléjük, s fantáziából sem volt hiány. Értékelendő a munkája: erre az eseményre több geokesser ment el, mint a nagyszebenire. Érdekes.
The geocaching team….
Az igazi revelációt a kanapészörfölő házigazdánk, Lavinia Grumeza jelentette: az archeológus értelmiségi hölgy szinte börtönben él Karánsebesben. Ilyen helyen sajnos alig van kivel barátkoznia, szakmája és érdeklődési köre annyira sajátos, hogy nem talál társakra a településen. Jóleső érzés, amikor egy többségi személyről megtudod, hogy sokkal szívesebben lanka Budapesten, mint Bukarestben, elismeri az osztrákoknak és a magyaroknak az ország eme részére gyakorolt igen pozitív hatását, s Lucian Boiából idéz az ország etnikai és politikai-közigazgatási struktúrájának a megváltozása kapcsán…
Vasárnapra túrát képzeltünk el: igen nehezen találtuk meg a Krivádia-szurdok (Cheile Crivadiei) bejáratát, sajnos egyáltalán nem népszerűsítik ezt a csodás helyet. Ahol a Hátszeg (Haţeg) – Petrozsény (Petroşani) főút szélén ki volt írva, hogy na, itt van, nem ott volt. Végül a helybéliek segítségével találtuk meg a jelzetlen bejáratot, az extrémebb változatot választottuk: nem a víz folyásának irányában, hanem ár ellenében tettük meg a távot. Így nem volt annyira látványos, de extrémebbnek bizonyult. Visszatérünk majd a családoknak ajánlott, szép látvánnyal tarkított sétára…
Állítólag ennél mélyebb részek is vannak… (Fotó: Cristian Popescu)
Szerencsére már egy hónappal ezelőtt sikerült szállást intézni a Kanapészörfölőksegítségével (Lavinia, előre is köszönjük a szállást!), de még így is bizonytalan volt a kiruccanás: csak geoládázás miatt utazzunk 500 kilométert Karánsebesre, s vissza? Nemrég voltam Nagyszebenben a geokesserek találkozóján, így nem izgatott fel annyira ez a lehetőség. Inkább azon morfondíroztunk, menjünk a Fekete-köveknél levő via ferratára.
Lévén, hogy a via ferrata a helyén marad, s ősszel is kiruccanhatunk oda, Karánsebesre és környékére pedig nagyon valószínűtlen, hogy még elmegyünk (most is csak a geoládázásnak köszönhetően utazunk oda), úgy döntöttünk összeegyeztetjük a geodobozolás a kirándulással: ma érkezés és ivászat, holnap geoládázás és vasárnap túrázás a Véka-szurdokban, a Krivádiai-szurdokban és a Bóli barlangban.
Amikor nem alszik, akkor mobilnetezik. (Saját felvételek)
Ülök a múlt héten a Hargita megyei Marosfőn zajló EU-táborban, figyelem a fiatalokat, próbálom meglesni, mit, mikor, hogyan, meddig olvasnak, hogyan tájékozódnak. Ez számomra mindig egy kuriózum, mi több, néhányszor egy ismeretlen világ. Közel negyvenéves vagyok, de igyekszem tartani a lépést az ifi generációval. Sokszor rájöttem, hogy nem lehet – lehet, nem is kell. Igen ám, de még nyugdíjba sem mehetek, találni kell tehát egy utat ahhoz, hogy stílus- és attitűdváltással, új témaválasztással újságíróként hozzájuk is szóljak. A WebSzabadságnak a piacról kell megélnie, s ők az ügyfeleim. S a kliensnek, ugye, mi is ezt várjuk el, mindig igaza van.
No, hát néhányuknak kezébe adom a Szabadság nyomtatott változatát, átlapozzák, egy-két megjegyzést tesznek, leteszik, s az ingyenes wifinek köszönhetően azonnal hírportálokat néznek. Igen, a már sokaknak réginek számító, de még mindig igen felkapott (vagy ellenkezőleg: éppen mostanság igazán berobbanó?) Facebookközösségi portálra mennek rá (fura, a helyesírás-ellenőrző még mindig kipirosítja ezt a szót, gyorsan hozzáadom az elfogadott szavakhoz, kifejezésekhez), onnan kattintgatnak a számukra érdekeses cuccokra. Nézik (az ő szóhasználatukkal élve) a pörgős, de ugyanakkor laza, chill, relax és in the zone anyagokat. Igyekszem távol tartani magam az általánosításoktól, de elsődleges tájékozódási forrásuk a Facebook. Amennyiben valamelyik hírportál nem osztja meg (bocsánat, sérolja) ott a tartalmat, az a cikk, fotóriport, videóinterjú, videóblog nem létezik. Igen, vannak a hűséges felhasználók (néhány százan, esetleg ezren), akik vissza-visszatérnek, de ha korosztályukat elemzzük, akkor rájövünk, hogy nem fiatalok.
Daydreaming
Még engem, a közel negyvenéves „nyugdíjast” is érdekelt (és más előadásokkal ellentétben végigültem) a 17 éves Dezső Bence (2face) által a videóblogjáról, életéről tartott előadása, ahogy gép elé kerültem, azonnal rákerestem 2face vlog-ra. Ez a tini (is) mutatja az utat, húsz- harminc ezren nézik a videóit (a legtitánabb nyomtatott kiadványoknak 25-30 évvel ezelőtt volt ilyen példányszáma), több száz, elnézést, több ezer eurót keres (az erdélyi újságírók túlnyomó többsége ennek töredékét). Trendy, funky, laza. S többnyire csak arról mesél, hol volt, mit csinál, bernáthegyi kutyákról, fürdőzésről, fesztiválozásról tölt fel videókat. A szervezők felkérik, fizetik, ugyanúgy a egyes cégek. Pörög, él, tanul, s rengeteget keres.
Már szinte mindent mobilról néznek…
Mi lett a hagyományos médiacsatornákkal? Kell még valakinek? Még a „hagyományos” politikusoknak, vállalkozóknak sem: miniszterelnökök, államfők, multinacionális cégek vezetői. Vasárnap Victor Ponta kormányfő is a FB-n posztolta: lemond a Szociáldemokrata Párt (PSD) éléről. Közte és Klaus Johannis közti szócsata is a közösségi portálon zajlik. Mi tűrés-tagadás: lassan már minden a régi-új kommunikációs csatornán, a Zuckerberg-portálon zajlik. Nincs már pecséttel, aláírással, fejléccel, dátummal és kapcsolati adatokkal, telefonszámmal e-mail címmel ellátott, a párt által vagy valamelyik kormányzati struktúra által kibocsátott, s az elektronikus postán vagy Isten bocsá’ faxon elküldött sajtóközlemény. Nincs már ilyen. Már a világ nagyjai is FB-n kommunikálnak. Hosszú hónapok, mi több, évek óta…
Tegnap munkába menet és hazafele jövet is forgalmi dugóba került a Kolozsvári Közszállítási Vállatának trolibusza a Mócok útján – hosszú percekig állt a forgalom. Jelenleg a volt Ursus sörgyár környékén ásták fel az úttest jobb oldalát, ezért csak egy sávon halad a közlekedés.
A 80-100 ezer lakost számláló Monostor lakónegyedből jelenleg talán a leggyorsabb központba jutási közszállítási eszköznek a 101-es villamos ígérkezik, bár a Kolozsvári Állami Magyar Színház előtt szinte mindig torlódás van.
Kipróbálom, lássuk, hogy alakul.
*****************************************
FEJLEMÉNY: Négy percet vártam a villamosra a megállóban, a Kalányos (Primăverii) utcában és a Horia Demian Sportcsarnok környékén zajló útjavítás színház előtti torlódás ellenére 15 perc alatt leértem, onnan pedig 7 perc alatt a szerkesztőségbe. Olyan, mint a jó napokon trolibusszal… 🙂
Elégedett vagyok a szolgáltatásaikkal (Fotó: Puremotion FB-oldal)
Hosszú ideig Serény Tiborhoz jártam bringákat javíttatni, kiválóan dolgozik, de messze van. Mindig be kellett valahogy zippelnem a caglámat a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám csak pathfinder!) Especially Limited Edition csomagtartójába, s levinnem a volt ószer körüli városrészre. Macerás.
Legutóbb Vanda Szélyes Évától és Leventétől kapott, Serény Tibi által profin helyrepofozott bringát a Mócok útja 34-36. szám alatt levő Puremotionbiciklis bolt keretében működő bike szervizbe vittem. Kiváló az üzlet dizájnja, jó a zene, barátságosak az alkalmazottak. Ott dolgozik Attila is, a volt iskolatársam, aki korábban a monostori Kálvária-híd melletti biciklijavítóban dolgozott.
Megigazították a bringa fékrendszerét, a váltó ment nehezen, ezt is megvariálták.
Aztán Lóri barátom Cannondale típusú titán cagláját vittem „átfésülésre”. Szintén pozitív volt a tapasztalatom. Ezután ide viszem a bringákat javíttatni.
Viaţa bate filmul – mondja a román. Az élet ütősebb, mint a film – mondaná a magyar. Dali Csongor az EU-tábor legjobb előadását tartotta (Fotó: Csedő Attila/www.eutabor.miert.ro)
A marosfői EU-tábor programjában csak az szerepelt a péntek esti programban: Tabu Sarok – Téma: Drogok. Gondoltam, ha már a homoszexualitásról, illetve a fogyatékkal élőkről szólóra nem mentem el, ezt legalább meghallgatom. A kezdés után néhány perccel érkeztünk Vandával, Dali Csongor már elkezdett beszélni. Figyeltem a történetet, a testmozgást, a gesztikulációs, a hanghordozást, a hangszínt, a hanglejtést. Igen zaklatott családi hátteréről mesélt, az édesapjától örökölt jelleméről, a kezdetekről – alkoholfüggőség. Sokkoló dolgokat mondott. Aztán jött a durvább, drogos rész. Azt hittem, füllent, túloz, blöfföl, mi több, egy adott pillanatban úgy éreztem, szó szerint hazudik. Hihetetlennek tűnt, amit mondott.
Korábban egyáltalán nem hallottam erről az emberről, s szakmai ártalomból, amikor idegen beszél, hajlamos vagyok csak a felét elhinni annak, amit mond. Főleg ilyenkor. Így volt ez most is.
Aztán megcsapott: lehet, hogy picit túloz, de ez az ember akkor is igazat mond. S onnan már a szájtátós, elképedt, megrökönyödött, s szkepticizmus-mentes Olivér maradt. Sokkolt a történet, mi több, nagyon meghatott: ez az ember megjárta a poklok poklát, s sikerült visszatérnie onnan. Folytatta és befejezte tanulmányait, jelenleg már csak a doktori értekezés megvédése van hátra. Respect!
Megható, mélyen elgondolkodtató, mi több, pozitív értelemben sokkoló Dali Csongor előadása (Fotó: http://www.uiet.eu/archív)
Eléggé nagyképűen úgy gondoltam, hallottam én már mindent, tudok én már sokat a kábítószerekről, olvastam rendőrségi jelentéseket, pszichológiai tanulmányokat, s már semmin sem tudok elcsodálkozni, semmi sem tud meglepni, s még kevésbé meghatni. Nos, hát Dali Csongornak az iméntiek mindenikét sikerült elérnie, főleg a legutóbbi érzést.
Persze, világos: hiszem és vallom, hogy akkor és csak akkor tudjuk teljes mértékben megérteni, s ami még fontosabb, átérezni, mi mindenen ment keresztül ez az ember, ha mi is hasonló emberekkel kerültünk kapcsolatba, vagy ha mi is ugyanilyen helyzetben voltunk. De inkább ne legyünk…
Sajnos több olyan személyt ismerek Kolozsváron, aki drogozik. Egyik haverom börtönben is ült marihuána termesztése miatt. Úgy gondolom, ha iszunk, kijózanodunk, hányunk, kimossák a gyomrunkat, de sokkal nagyobb mértékben ellenőrzés alatt tarthatjuk a jelenséget – bár az alkohol is rengeteg embert megöl, tönkreteszi a szervezetüket, a közvetlen és tágabb környezete életét. A drogfüggőségtől már aligha van visszaút. Főleg Romániában, ahol a kábítószer-fogyasztók nagyon nehezen jutnak szakavatott segítséghez. Szinte teljesen magukra hagyják őket.
Miért olyan könnyű beszerezni az anyagot?
– kérdeztem Csongortól az előadás közben. Válaszát meghallhatjátok, mihelyt Kovács Szabolcs, a Brandigo reklámügynökség munkatársa átküldi a videófelvételt, s beágyazom a blogba.
Megnyilatkoztatást jelentett számomra Dali Csongor előadása.Köszönet a volt Erdély Mentőcsoportos Lukács Kingának, akinek kezdeményezésére a volt drogfogyasztó immár húsz előadást tartott Erdély-szerte. A rendőrök, mittomén milyen “szakemberek” helyett Dali Csongornak kellene beszélnie valamennyi erdélyi magyar középiskolában a drogfogyasztás – számára is szinte halállal végződött – szinte irreverzibilis következményeiről. Iskolaigazgatók, osztályfőnökök, tanárok, javasolom hívják meg Dali Csongort előadást tartani a drogokról!
Azt szeretném, ha az Erdély Mentőcsoportnak vagy a KMDSZ-nek sikerülne elhívnia Dali Csongort előadást tartani a Kolozsvári Magyar Napokon (tudom, nagyon későn jelzem, de hátha mégis lehetséges!) vagy októberben az egyetemistáknak. Biztosra veszem, mindenkinek revelációban lesz része, s minden bizonnyal a hallgatóságnak megváltoztatja eddigi gondolkozását, komoly hatással lesz valamennyi résztvevőre!
Előadás közben legédesebb az álom (Saját felvételek)
Dilemmáim voltak: érdemes-e eljönni az EU-táborba, lesz-e annyi zaft és kakaó benne, hogy megfelelő számú és minőségű anyagot tudjak készíteni a Szabadság és a WebSzabadság(fotóriport, videók) számára, ugyanis alig néhány nappal a kezdés előtt értesültem: a Sapientia kiszállt a buliból, azaz idén nem lesznek itt az előadóik, sem a nyári gyakorlatozó diákjaik. Azta’!
Megtudtam, hogy a Magyar Ifjúsági Értekezletben (MIÉRT) bekövetkezett változások miatt (új elnök, azaz Antal Lóránt és új elnökség) a szervezők későn vették fel a kapcsolatot a Sapival, amelynek tanárai már elígérkeztek különböző helyekre, a diákok pedig máshol végzik a szakmai gyakorlatot.
Pihenj, babám!
Amikor egy-két nappal az indulás előtt átnéztem a programot, úgy döntöttem, mégis jövök, let’s give it a shot. Az első napi előadások közül kiválogattam a Patarétről szólót, arról írtam vezető anyagot, Tonk Gabriella ugyanis szerencsére itt jelentette be, hogy EGYMILLIÓ EURÓBÓL HÁZAKAT ÉPÍTENEK A PATARÉTI ROMÁKNAK, készítettem vele videóinterjút, csütörtökön Kelemen Hunor és Kovács Péter előadásából jött össze print és on-line anyag (Kelemen Hunor videóinterjú itt, Kovács Péter pedig itt), ma pedig Markó Béla mondott néhány érdekességet az ukrán válság következményeiről, elküldtem a printnek, ment fel videóinterjúis.
Jó, na, volt feszült figyelem is… 🙂
Nagyon megkapó és látványos a diáktábor dizájnja. Bár Antal Lóránt MIÉRT-elnök elmondása szerint nagyon rövid idő állt rendelkezésükre a szervezésre, formatervezők és fotóművész bevonásával otthonossá, barátságossá, befogadóvá varázsolták át az előadóteret. Ez mindenképpen pozitívum. Hátrányt is jelent sajnos, mert a tinédzserek annyira chill, relax és in the zone hangulatba kerülnek, hogy a hajnalig tartó (korábban hajnali két órakor lezárták a zenét, s ebben sok ráció volt) bulik miatt térben és időben eltévedve roskadnak mindenfele – FOTÓRIPORT itt. Sokan alszanak, játszanak vagy neteznek. Ildomos lenne az előadások ideje alatt… lezárni a wi-fi kapcsolatot, hátha jobban odafigyelnek az előadásokra. Elvégre érdekelt, motivált fiatalokról van szó, akik a MIÉRT tagszervezetinek aktív tagjai, nemde?!
Szerencsére eltűnt a horrorosztikus színpad, amelyről a politikusok és az akadémikusok “osztották az észt”. Most sokkal közvetlenebb, emberközelibb, barátságosabb hangulatot árasztóbb a pelletekből összerakott mini állvány – FOTÓRIPORT ITT.
Te vagy a legszebb!
Sajnos idén nem lesz tábortűz, szombaton nem lesz hagyományos gulyásfőző verseny (brüsszeli tanulmányútért vetekednek a csapatok). Idén sokkal, de sokkal vérszegényebb a csapatok versenye – a tavalyi volt a legdinamikusabb, leglátványosabb. A diákoknak politikai ideológia szerint pártokat kellett alapítaniuk, volt szabályzat, kampány, műbotrány, műszexbotrány.. 🙂 Kiváló volt!
Nagyon jól esett időt tölteni Jakab Adorján, volt EU-tábor főszervező társaságában időt tölteni a tegnap este. Jó, na, ittunk… 🙂 Barátságos, közvetlen, laza és humoros srác.
Kiss Olivér blogja 