A korábbi negatív élmények miatt ódzkodtam attól, hogy ismét Kárpátaljába utazzam, bár néhány évvel ezelőtt jól telt a szilveszter Ungváron – akkor is csúszópénzt kértek a forgalmi rendőrök. Szóval ilyen ambivalens érzések lettek úrrá rajtam, amikor Hám Péter bejelentette, hogy lecsekkolja a kárpátaljai hegyeket.
S a vezetési stílusa sincs az ínyemre, ám ebben a tekintetben is szerencsém volt: nem tudta annyira taposni a gázpedált, mert valamiféle elektronikai cucc korlátozta őt ebben.
All-in-all kiválóan telt Lenkével és Péterrel a kárpátaljai kiruccanás, szép emlékekkel gazdagodtunk. Köszönöm mindkettőjüknek a lehetőséget.
A Szabadságban ma megjelent élménybeszámoló ide kattintva érhető el.
Csend, nyugalom, baráti környezet, Sztánai Lovasok, Szentimrei villa, íjászat: nyári napfordulóval kapcsolatos hétvége Lajcsiéknál, illetve Szabó Zsoltéknál… Sztánán
Immár több mint három hónapja nem fogyasztok húst,
így keresem azokat a helyeket, ahol vegetáriánus ételt ehetek. Több alkalommal megkívántam a miccset, a hamburgert, a lazacot, de ellenálltam a kísértésnek. A terv az, hogy addig maradok vegetáriánus, amíg sikerül vért adni (ilyen hőségben minden este iszik egy hideg sört az ember, így másnap nem lehet jelentkezni), s összehasonlítom az eredményt a legutóbbival, amikor még ettem húst.
Igen ám,
jöttem rá nemrég, idén már igényeltem a részletes véreredményeket, s úgy tudom, egy évben csak egyszer lehet.
Pocsai András menedzser meghívására csütörtökön a Vallásszabadság Házában működő 1568 Bisztró vegetáriánus kínálatát vettük szemügyre.
A nemrég felújított, ízlésesen és stílusosan berendezett,
virágokkal teli teraszon csak egy hölgy foglalt helyet: ebéd után és vacsora előtt érkeztünk. Kerestük az oly édes cicákat, de csak távolról láttunk egyet. Szerencsére két vízpermetező ventilátor is működött, így az asztalt árnyékba és a két berendezés közé tettük: maximális hűtés 🙂
Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, s sört kértem, pedig ma jó lett volna végre vért adni. Bibi fegyelmezettebb volt, limonádét rendelt.
Adott pillanatban betoppant Pócsai András is, még Szabadságot is olvasott 🙂 Elújságolta, hogy nemsokár lesz új menü, amelyben még több a vegetáriánus ételt.
Máris hozták a rendelést:
az én választásom a salátával és szezonális szósszal megbolondított túrós puliszkára esett, de mivel elfogyasztása után még mindig éhes voltam, kértem még egy erdélyi hagymatokányt gratin sajttal, grillezett puliszkán tálalva. Bibi túróval töltött gombát evett salátaágyon. S lenyomtatta egy ízletes süteménnyel: almás pite.
Mamma mia! Isten őrizz, hogy valami csoda folytán sok pénzem legyen, az ilyen finomságok miatt minden bizonnyal 120 kiló lennék… 🙂
Kíváncsi vagyok, az új menüben milyen vegetáriánus ételek lesznek…!
Ebéd után, vacsora előtt
Ő már kora délután tudták: az 1568-ban vacsoráznak
erdélyi hagymatokányt gratin sajttal, grillezett puliszkán tálalva
Yesterday friends and acquaintances who saw me with kids on the street were… puzzled, to say the least… 🙂
Actually, it was all very simple: I was invited to Cluj Radio by Mihály István to speak about the New Year’s Eve spent in Kosovo (thanks again for everything, Hysen A. Hundozi!) and the holiday in Madeira (thank you Cristina Nunes for hosting us!) and my best friend’s kids (Palkó and Bence) accompanied me.
My goddaughter, Mimi was also present for the family photo! 🙂
I do hope they enjoyed visiting Radio and TVR Cluj!
Before the great entry… 🙂
Let’s see who answeres this call…
Wow, helicopters
Mamma!
Palkó first
What do they do here?
Exploring everything
What’s there?
Speaking about Kosovo and Madeira. Plus our upcoming summer vacation in Belarus and the 2019-2020 New Year’s Eve in… Abhazia
A vulkanikus tevékenység során létrejött Madeira az Atlanti-óceán egyik szigete; Marokkó partjaitól nyugatra található, attól több száz kilométerre. A portugálok által 1419-ben egy viharnak köszönhetően felfedezett szigetnek igen mediterrán a jellege.
A barátnőm, Bianka kitartása és türelme eredményeképpen tavaly júniusban potom 120 euróért foglaltuk le az idei márciusra szóló repülőjegyeket, a szállást pedig egy volt CouchSurfing/Kanapészörfölők vendégemnek köszönhetően ingyen oldottuk meg.
Tudom, régen lejárt, de csak most jutottam oda, hogy megírjam.
Többen nehezményeztétek, miért nem írtam előzetest, ajánlásokat, akárcsak szinte minden évben. Ennek több oka van, ezekre most nem akarok kitérni.
A pápalátogatás miatt kimaradt az első három nap, így csak hétfőn, június 3-án mentem moziba. Az időhiány miatt CSAK versenyfilmeket néztem meg, dokumentumfilmekre és vígjátékokra nem volt alkalom.
A megnézett filmek, preferencia szerint:
1. Fără sfârșit (Sin fin)
Szerelmes, romantikus, bléáh, kissé sablonos, de legalább annyira innovatív a rendező megközelítése, témafeldolgozása.
2. Copilul-problemă (System crasher)
Igen, a gyerek világáról szól, de nem hiába nyerte meg a közönségdíjat…
A közepes nehézségű kárpátaljai túrák utáni napon lapszámfelelős voltam, majd június 12-én indultam is a katonasággal a nagysinki (Cincu) katonai gyakorlatra (Saber Guardian 2019), ahol június 13-ig maradta. Nem tudott olyan sokat és gyorsan dolgozni a mosógép, ahogy én bírta adagolni a szennyest… 🙂
A nagyszabású katonai gyakorlattal egyféleképpen bezárult egy hazai kör: 1995 áprilisában egy Dés mellett szervezett katonai gyakorlatról írtam az első cikkemet, most pedig a Saber Guardian hadgyakorlatról készítettem fotó- és videóriportot. Remélem, hamarosan egy új kör, a nemzetközi katonai bevetésekről készített újságírói anyagok köre és korszaka következik: Irak, Afganisztán stb.
Ez a rendkívül kedélyes, okos és intelligens úriember ma ezt állította a Pont Csoport és a Magyar Ifjúsági Központ által szervezett Innováció és Tehetségkonferencián…
I’ve long been in contact with the devoted, conscious and soulful Crișan Dan to be able to participate as a journalist on assignment in a military exercise in Romania or abroad. And here’s the first result: Saber Guardian 2019 in Cincu, Brașov county.
Thanks, Dan!
I’ll never forger my first journalistic assignment: write about an extensive military exercise near Dej. It was back in the spring of 1995 when I was only 19, at the beginning of my journalistic career. The river crossing by military vehicles, the sound of the helicopters will always be engraved in my memory.