Nem, nincs gond a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (!) Especially Limited Edition személygépkocsimmal, de kiszámoltunk, hogy amennyiben csak ketten utaznánk vele Budapestre, akkor az oda-vissza fejenként körülbelül 225 lejes kiadást jelentene, így útitársakat keresünk, vagy betársulunk valakihez, aki a magyar fővárosba utazik.
Lázok Levente barátom minden valószínűség szerint el tudna vinni, de csak vasárnap, ha egy mód van rá, akkor mi szombaton szeretnénk Budapestre utazni. Innen majd tovább (no, nem kocsival, hanem repülővel) Malmöbe, s aztán egy kis Lund, tengerparti séta, Koppenhága… 🙂 Jelszó: nyáron északra, télen délre (Dubai lesz műsoron november végén, december elején, az olcsó WizzAirjegyeket már hónapokkal ezelőtt megvásároltuk)
Nos?
Indulás Budapestre: 2014. augusztus 2-án, szombaton dél tájt. Ekkor mész, s eElvinnél? Velünk utaznál?
Szabó Csaba és Orbán S. Katalin meghívására néhány héttel ezelőtt az alternatív utazási lehetőségekről, trükkökről beszéltem a kolozsvári televízió magyar adásában…
Az imént beszéltem telefonon Filip Gheorghe vezető rendőrügynökkel, a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség szóvivőjével, aki cáfolta a hírt, miszerint felfüggesztették vagy leállították a csütörtök hajnalban a Hargita megyei Tusnádfürdőn zajlott 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborból eltűnt Tófalvi Csaba keresését.
Ma hajnalban látták utoljára a táborból a főút fele vezető híd környékén azt a tinédzsert, akit ma délután már keresett a rendőrség, az Erdély Mentőcsoport, a magyarországi Életjel Mentőcsoport, a Román Vöröskereszt Gyergyószentmiklósi Fiókszervezetének önkéntesei. A keresésbe az eltűnt fiú barátai, ismerősei is bekapcsolódtak, nemrég (19 óra) érkezett meg Tusnádfürdőre a tini édesanyja és édesapja.
Ha láttad, értesítsd az édesapját, Tófalvi Csabát a 0744-152913-as mobilszámon.
Az eddig elszenvedett malőrök után még csak ez jöhetett: tegnap estétől a település szinte egész területén szünetel a vízszolgáltatás… Ma reggel Erdély Mentőcsoport-stílusú, azaz a bevetéseken alkalmazott tisztálkodás volt soron…
Most éppen fotóriportot nem tudok feltölteni, mert – bár a ma reggeli/délelőtti műszaki hiba elhárítása után végre beindult a WebSzabadság– most éppen a fotókat nem tudja csatolni. Pozitív végkifejletre várva blogbejegyzéssel ütöm el az időt…
Éppen bütykölik a szakik. Tegnap lóhalálában Bálványosra, ahol a nulladik napi rendezvények zajlottak, jegyzetelés, videóinterjú, fotózás. Záporban a Grand Hotel Bálványoshoz, bőrig áztam, későre járt már, el kellett küldenem az anyagot a szerkesztőségnek, csurom vizes nadrágom és ingem miatt alig akartak beengedni a bárba, hogy a gépet konnektorhoz csatlakoztassam, s dolgozhassak. Ki kellett húznom egy hangfalat, hogy áramot kaphassak… Akkor vettem észre, hogy nagyon sötét a hely, nemigen látom a kisgép miniatűr billentyűzetét. Vajon a kor? 🙂
A recepcióval szembeni asztalhoz mentem, az ügyeletes hölgynek jeleztem, hogy sajnos egyik wi-fi sem működik, erre kábelt vett elő, de a falban nem volt hálózati csatlakozó. Próbáltam a kicsi gépre felinstallálni a mobilnetet, sikerült is, de a kütyü valami miatt képtelen volt adatátvitelt megvalósítani. Akkor a vendégek számára fenntartott gépet ajánlotta, azon, s csak azon nem működött az internetkapcsolat. Megsajnált. Odaengedett a recepciós szolgálati géphez, onnan sikerült dolgoznom. Még a Sántha Attilával készített videóinterjút is sikerült feltöltenem. KÖSZÖNÖM NAGYON SZÉPEN, KRISZTINA!
Remélem, ezután véget ér a malőrsorozat… Hatalmas szerencse, hogy hoztam gumicsizmát. A képekből kiderül, miért… 🙂
A Szabadság hírportálra feltöltött fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
Igen, tudom, lehet, hogy éppen Tusványosonleszel, de megtörténhet, hogy már elcsent valamelyik tengerpart, esetleg a hegyekben sátorozol, vagy tematikus táborban lakózol.
Az uh.ro hírportálon található, a Csedő Attila által készített fotóriportból kiderül, hogy tegnap közel háromszáz biciklis karikázott végig Udvarhely utcáin. A baloldali és a középső bringást nézve ismét felötlik bennem a kérdés: ennyire veszélyes biciklizni a városban?
Az EU-táborban beszélgettem a László Szabolccsal, a Székelyudvarhelyi Helyi Rendőrség frissen kinevezett/megválasztott vezetőjével. Elmondtam neki is: különös városnak tartom Udvarhelyt: ritkán járok ott, de egyre többet hallani felőle. Sajnos, többnyire negatív vonatkozásban. Vagy Kolozsváron csak ezekre leszünk figyelmesek? Nem tudom, mi a helyes válasz, de ha van valami hír onnan, akkor ismét valami verekedés, erőszak, megleckéztetés, probléma, baj, feszültség, baleset, halál.
Régebb történt, de valami verekedésekre, erőszakra emlékszem Udvarhely kapcsán. Kobra Zolit megverték, aztán valami tüntetést tartottak, majd a térfigyelő kamerák által rögzített felvételeket láttam (igen, azt is néhány évvel ezelőtt láttam, de nagyon megmaradt), amint a főtéren verekedett két csoport.
Most itt van például Egyed Ufó Zoltánfotós kollégám esete a szabálytalanul parkoló rendőr csajának autójával. Mégis, mit képzelnek a rendőrök?
A Kakasy Boti, s társai által készített videóból tudom meg, hogy három hónap alatt Székelyudvarhelyen nyolc biciklist gázoltak el, kettő meghalt. Ennyire még a közel félmilliós Kolozsváron (ahol alig vannak bicikliutak) sem rossz a helyzet…!
Persze, tudom, a videóriport végén ott áll a nyílt felszólítás (NEM ZAVAR?), de úgy gondolom, akkor is kellett volna valamiféle megoldást javasolnia Kakasy Botinak és az uh.ro hírportálnak a helyzet orvoslására: villámcsődület, nagyszabású biciklis felvonulás, petíció, beadvány, tiltakozás, forgalmi rendváltozás, a legveszélyesebb övezetek foszforeszkáló sparyjel történő megjelölése, a városvezető biciklire ültetése, s végigvezetése a településen stb. A “jobb lenne vigyázni egymásra” szintagma túl poetikus és patetikus, hogy konkrét eredménnyel járjon…
Sajnos ismét mindenki vacilált, variált, várt. Sajnos, mi is. A távolság okozta üzemanyag-fogyasztás miatt próbáltunk útitársakat találni, végül nem sikerült, de mégis útnak eredtünk. Ez szép kis lyukat (ha már Băsescu is erről beszél, gondolom, én is leírhatom) eredményezett a pénztárcánkban, de a célt tartottuk fontosnak: Természet, Hegyek, Túrázás. S szerencsére egy támogató is akadt, így nekivágtunk az útnak. Igen, már pénteken, ahogy szoktuk. Az időszak: július 4-6.
A többiről hadd beszéljenek a fényképek, s a videó…
Péntekről szombatra virradóra a Peleaga-rét melletti patak közvetlen közelében sátoroztunk. Meglepően tiszta volt minden, igaz, kis egérkék szaladgáltak a közelben. A tűzhely körül sem volt szemét. Mégiscsak változik valami ebben az országban… 🙂
Mivel az egyik fakorlát részben leszakadt, igen körülményes volt átkelni a Peleaga-tisztás mellett folyó patakon…
Szombaton délben elindultunk a Bucura-tóhoz. Nagy zsákokkal
Lépegetés
Nehéz a mászás
Hurrá! Bucura-tó
Az ijedtség napozást eredményezett
Új típusú bakancs
A Bucura-tóhoz történő érkezés és a napozás után nekivágtunk a Peleaga-csúcsnak…
Örömmámor…. 🙂
Még van hó
Legyen művészfotó is…
Szellemek
Az Élet értelme
Még sok helyen van hó
Vasárap a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének a csapatával másztuk meg a Judele-csúcsot. A többi a videón… 🙂
A sors iróniája: Vincent-Péter éppen ott járt, ahova néhány hónappal később eltemették… (Fotó: Lukács József)
Lukács Józsefnek, a tavaly május közepén 12 éves korában vélhetőleg orvosi műhiba miatt elhunytLukács Vincent-Péter édesapjának kérésére a román újságíró kollégákhoz fordultam az ügyben. Vasile Măgrădean, a Mediafax kolozsvári tudósítója Andreea Popával, az Antena3 hírtelevízió munkatársával foglalkozott az üggyel annak érdekében, hogy a többségi közvélemény is tudomást szerezhessen erről a tragikus ügyről.
A cél felhívni a hatóságok, az orvosi szakma figyelmét a tragikus esetre annak érdekében, hogy a jövőben az ilyenek elkerülhetők legyenek. Ugyanakkor feltétlenül szükséges a szülők figyelmének felhívása, hogy erélyesebben, határozottabban nyilvánuljanak meg, s ne minden esetben fogadják el azt, amit mondanak nekik, ismerjék jogaikat, bontsák le magukban a tekintélyelvűség eredményezte visszafogottságot, görcsöt, s lépjenek fel gyermekük érdekében.
Az imént beszéltem telefonon Filip Gheorghe vezető rendőrügynökkel, a 
Igen, tudom, lehet, hogy éppen 
Kiss Olivér blogja 