Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2018. május


TIFF 2018

Annyira pörgős volt az élet, sok filmet sikerült megnézni, blogra már nemigen jutott idő

Ma lapszámfelelős vagyok, tanácsülésre is kellett mennem, ezért ma nem sikerül moziba mennem. Igen, vannak késő esti filmek is, műszak után lehetne mozizni, de sajnos a Nagyi projekt/Trei bunici/Granny projekt című filmre sajnos nincsenek már jegyek.

Sebaj, Csoma Botinak és Kingának köszönhetően bekukkantok a Magyar Nap alkalmából ma este szervezett gulyáspartira.

Köszönöm segítőimnek, támogatóimnak, akinek köszönhetően holnap, május 31-én, csütörtökön a következő filmeket nézhetem meg:

  1. Dacii liberi, dokumentumfilm, 17 óra 15 perc, Florin Piersic mozi

2. Hipioţi sovietici, dokumentumfilm, 19 óra 15 perc, Sapientia

3. Lindy Lou, Juratul numărul 2, dokumentumfilm, 22 óra Cinema City, Iulius 4

Reklámok

Read Full Post »


Az eddig látott produkciók közül a Francia Kulturális Központ udvarán tegnap este látott Despre tați și fii (Of fathers and sons. Rendezte: Talal Derki) című volt. Igen meglepődtem, sőt kisség felháborodtam, amikor a bejáratnál két biztonsági ellenőrizte a csomagomat. Egy, állítólag Münchenből éppen a filmfesztiválra érkezett férfi azt mondta, szerinte természetes és szükséges az ilyen, ez jelenti a biztonságot.

Ellenkezőleg: számomra éppen ez ébreszt aggodalmat, szorongást és félelmet, így érzem magam bizonytalanul. Már nálunk is ez van?!

Felötlenek a nagyon frissen látott izraeli és palesztinai élmények, a golyószórót „viselő” 18 éves lányok és fiúk, a feszültség, a gyomorideg, hogy itt bármelyik pillanatban bármi történhet. Sokkal biztonságosabban érzem magam Kolozsváron, mint bármely nyugat-európai városban, ám amikor egy kulturális rendezvényen ellenőrzik a csomagomat, akkor úrrá lesz rajtam a félelem, s keletebbre menekülnék.

Rendben, az Untoldon is ellenőrzik az ember csomagját, ám elsősorban azért, hogy kintről ne vigyen be enni-innivalót, s ott vásároljon háromszoros áron. Valóban, a kést is keresik, de ott rengeteg alkohol fogy el. De egy filmvetítésen?

OK, tudom, radikális iszlamista családról, Szíriáról, a világ legveszélyesebb terrorszervezeteiről van szó, de akkor is…

Egyébként a DOKUMEMNTUMfilm hátborzongató, a mai közel-keleti világ valóságát tárja elénk. Újdonsága az, hogy családi környezetet mutat be, a vérszomjas harcosokká váló, édesapjuk által radikalizált gyermekek szemszögéből mutatja be a terror csontig vágó pengeélének a világát.

Ma mára, azaz vasárnapre kiszemelt filmek:

  1. Tăcerea celorlalți/The silence of others/El silencio de otros/; Florin Piersic mozi, 15:30 óra

A film előzetese itt, YouTube-on nem találtam meg.

 

2. Iarna trădării/Winter brothers; Győzelem/Victoria mozi, 18 óra

 

3. Casa/The Home; (Irán), Győzelem/Victoria mozi, 20 óra

 

4. Vinovatul/The guilty; Győzelem/Victoria mozi, 22 óra

Read Full Post »


A szervezők szerint 3 ezren voltak a megnyitón, ám szerintem olyan kevesen nagyon rég nem maradtak a végéig, mint idén…

Egy héttel a kezdés előtt az elsők között vettem kézbe a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programfüzetét. Idén Palesztina meg sok más miatt lekéstem az akkreditációs határidőt, de jóakaróimnak, segítőimnek köszönhetően máris sikerült több produkciót megnéznem.

A megnyitó lapos és vontatott volt. Ugyanaz a forgatókönyv, ugyanazok szólaltak fel (Tudor Giurgiu, Mihai Chirilov és Emil Boc). Valamennyiükből hiányzott az energia, a vibe, a cucc, a kakaó. Az volt az érzésem, hogy tudor Giurgiu unja az egészet.

Nagyon szép gesztus volt viszont megemlékezni Doina Corneára!

A Foxtrot című nyitófilmet kezdetben állva néztük kintről, aztán amikor egyre többen mentek el, valakinek elkértük a belépőjegyét, s visszamentünk helyettük. Hullámzó figyelem a környezet miatt.

Kiváló a produkció, de semmiképpen sem ilyen miliőben, nyitófilmként kell vetíteni. Kétszer voltam Izraelben, egyszer pedig Palesztinában, úgy gondolom, egyrészt rá tudok hangolódni a témára, másrészt pedig valamelyest ismerem a filmben bemutatott szituációkat, világosak voltak az utalások, dekódolható volt a politikai és társadalmi kritika, ám a Főtér nem megfelelő hely ilyesmire. A nyitófilmre azért megy az ember, hogy szórakozzon, jól érezze magát, nevessen, ide könnyed produkciók illenek.

De még ezelőtt, pénteken délelőtt láttam a Generația $ című filmet. Költségeimet minimálisra csökkentem, másodkézből vásárolom a ruhákat, számomra képtelenség azonosulni a szupergazdagok világával, értékrendjével, életvitelével, életfilozófiájával, de érdekes volt látni, milyen.

A péntekről-szombatra virradó éjszaka a TIFF-házban tartott parti következményei ellenére (4 óra 25 perckor feküdtem le), ma tíz órakor a Győzelem/Victoria moziban voltam megnézni az O droaie de copii, a maimuță și un castel című spanyol DOKUMENTUMfilmet. Igen, idén is ezek a legfontosabbak. Aztán a versenyfilmek, majd a magyar és román produkciók.

A szinopszis nem ígéretes, de a film annál jobb…! Nézd meg!

Aztán szintén ma jött a Nuntă post-mortem című izraeli film. Fantasztikus produkció, ám a végén nagyon túllőttek a célon, s az ember ráébred: várj csak, ez „csupán” játékfilm. Ajnálom.

Ma, azaz szombaton este 20 órától megnézem a Moștenitoarele című versenyfilmet , majd a Despre tați și fii című dokumentumfilmet.

 

Read Full Post »


A bazsarózsák varázsa…

Sok, egyre több a vendéglő Kolozsvár belvárosában. Aki ilyet működtet, tudnia kell, hogy a pénzes és igényes vendégek elvárnak valami sajátosságot, eredetiséget, különlegességet. Azt hiszem, ilyen vonatkozásban éles a verseny, de a Bistro 1568-nak nincs mitől tartania…

Pócsai András meghívására ismét a Bistro 1568-ban vacsoráztunk. Az igényesen kialakított beltérben otthonosan érezheti magát a vendég, könnyen észlelheti, hogy helytörténeti kuriózum fala között fogyaszthatja el az ebédet vagy a vacsorát – hajdanán itt volt az unitárius püspöki rezidencia…

Tetszik a dizájn

Belépéskor azonnal a bazsarózsák illatlavinája kerített hatalmába, a kellemes meglepetés egész ott tartózkodásunkat meghatározta. A speciális „fűszer” még ízletesebbé tette az amúgy is finom ételt.

A tavaszi menüt próbáltuk ki. Igen, késő tavasszal, kora nyáron, hisz ki tudja, meddig fogyasztható.

Kezdetben a serpenyőben sült telemeával (sózótt/sós lében tartósított túró) bolondított grillezett zöldséget (cukkini, vineté) próbáltuk ki mindketten. Semmi sem maradt belőle…

Itt még nem látszik, de semmi sem maradt az előételből… 🙂

Bianka a következő „támadást” a dijoni mártással és széles metélttel körített pulykamell szeletek ellen indította, jómagam arra voltam kíváncsi, vajon hogyan egyeztethető össze a marhapofa a kávéból készített öntettel, a vajban párolt spenóttal és a kemencés krumplival. OMG! A pulykamell és a marhapofa is hamar „megadta magát”, Bianka csupán a múlt héten végzett fogműtét miatt nem tudta megadni a „kegyelemdöfést” a szeleteknek, nekem viszont minden elfogyott a tányéromból.

Nice touch: a dohányzóknak külön kis teret alakítottak ki a bejáratnál

Tudom, bor passzolt volna a marhahúshoz, de egyszerűen képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, s kézműves sört rendeltem, mégpedig a Bere à la Cluj által gyártott Phaza luniit, Bianka viszont az erdei gyümölcsökből készített limonádé mellett döntött. Egyikünk sem bánta meg…

Szintén a tavaszi menüben levő házi meggyes rétesre már nem volt hely…

Read Full Post »


Sátorozni kellett volna (Boti felvételei)

Bár sokkal szívesebben tekertem volna az erdőben, de későn indultunk el. Olyan délután háromkor. Vagy még később. Emlékszem, 14:30-kor indult a 37-es busz a Széchenyi (Mihai Viteazu térről), s olyan 14:48-kor voltam Botinál a Szél utcában. Tegnap is laza nap lett volna, akárcsak szombaton (keresztlányozás Glytzéknél), hacsak Botinak nem jön az ötlete: bringázzunk ki Magyarvistára, s onnan Emőkével, Gorbó község alpolgármesterével tekerjünk tovább valamerre.

Done deal.

Valamikor odáig ért a víz? 🙂

Azt hittem, negyven-ötven év körüli asszonyról van szó. Csodálkoztam is, egy családos, gyerekes nő hogyan fog a mi tempónkban tekerni. (Nehogy valaki diszkriminációt kiáltson, mert elmegyek búvárnak…) Kiderült, egy igen fiatal és alig néhány évvel ezelőtt a Solymosi és JZSUK-féle biciklitúrákon részt vevő hölgyről van szó, aki egyre többet szándékozik sportolni.

Apropó, Boti: nemrég ocsúdtam fel: 20 (húsz) éve barátok vagyunk… With ups and downs. Megtaláltam azt a fotót is, amelyet a dániai utunk során készítettünk Świnoujście kikötőjében. Mi a fogkefét kerestünk mi ott? Dániába igyekeztünk egy nyári egyetemre. S miért onnan? Na, ez már hosszabb, személyesen szívesen elmesélem…

S a kaolin miatti kék szín?

Aztán Magyarvistáról Egeres gyártelep, majd felmentünk a Kék Lagunához. Emlékeszem, Márkékkal és a tanc.ro csapatával voltunk itt utoljára: a bogártelki tánctáborból jöttünk át valami dombra felmenő futószalagon, s aztán le a tóhoz. Akkor még valóban szép smaragdzöld volt a színe… Most már… víz is alig van benne.

Tény: éjfél tájt érkeztünk Kolozsvárra. Persze, a Boti fejlámpája lemerült, én elfelejtettem betenni. Szerencsére volt fényvisszaverő mellényünk, hátul piros villogónk… 🙂 Sajnos lemerült a GPS készülékem akkuja, de ha jól számolom összesen 80-85 kilométer közötti távot tettünk meg.

Hajdanán a Kék Laguna színe is kék volt, a sör is ilyen volt…

Read Full Post »


Ezek mégis hova mennek ennyien?

Mire van szükség ahhoz, hogy az ember szedje a lábát? Május 12-én, a 21. Jókai Emlék- és Teljesítménytúra 30 kilométeres távjának néhány gyalogos résztvevőjét például egy – nem túlzás – másfél méteres óriássikló motiválta, hogy gyorsabban haladjon. Egy másik résztvevő pedig bevallása szerint egy viperát látott, úgyhogy akik félnek vagy irtóznak az efféle „csúszómászóktól”, azok egy ideig mindenképpen gyorsabban szedték a lábukat…

A gomolygó esőfelhők viszont ezúttal nem siettették a résztvevőket, mint más években: a verőfényes napsütés a túra végéig kitartott, ahol a szervezők gulyással várták az érkezőket.

Az élménybeszámoló folytatása itt.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

Read Full Post »


Hebron. After visiting the Jewish cemetery in the settlement, we came upon this scene. A Jewish and a Palestinian man talking/arguing about something. Two IDF soldiers assisted. We went into the shop very close by. The soldiers looked amazed: why would two Jews buy from the Arabs. The Palestinians were also very surprised, but they served us without any problem…

Palesztina életre szóló élményt jelentett. Egyrészt kíváncsi voltam az érem másik oldalára (2013-ban voltam Izraelben), a történelmi és a hírekben szereplő helyeket akartam meglátogatni.

Sikerült.

Szerencsére a Wizz Air légitársaságnak és a több hónappal korábbi jegyfoglalásnak köszönhetően a menettérti ár 303 lej, azaz 65 euró volt, s lévén, hogy kezdetben Sameh családjánál, majd a Kanapészörfölők, illetve ismerősök segítségével oldottuk meg a szállást, a 10 napos ott tartózkodás összköltségvetése 600 lej körül mozog (+/- 50 lej).

A költségeknek a minimálisra csökkentése mellett az otthonokban történt elszállásolásnak két hatalmas előnye és hozadéka van: a helyi ember szemével látod a helyzetet, illetve a közös élmények összekovácsolják az utazót és a házigazdát. Ez pedig maradandó élményt, emlékeket eredményez. Így szeretek utazni.

We wondered around for a long time when we reached a dead end. A surreal scene: two Israeli soldiers at the end of the street with an iron gate behind their backs. An Arab boy selling falafel. In the middle of nowhere. Curious eyes gazed at us from the buildings – mostly children. I approached the soldiers, telling them we want to enter the mos… the church, but we cannot find the main entrance, the others are all closed. I also told them that at a nearby checkpoint their colleague asked if we’re Jews, we said no, but we are Christians, so he said yes, we can enter, and indicated the general direction where to get in, but we are unable to locate it. One of them said, he can accompany us. I felt very uneasy: going back to the Arab merchants with an Israeli soldier makes us automatically Jews, but we told them we’re from Hungary and Romania. We traveled with these passports, we didn’t want to elaborate about our ethnic background and how come we’re both Hungarians from Romania, we travel with different travel documents… What if the soldier is attacked by some Arabs, and we’ll be prosecuted for “luring” him into the danger zone. At each corner he looked left, then right and advanced only then. After asking some Arabs where the entrance is, and them telling him it’s the one we’ve already been to, but it’s closed, her said he has to return to his colleague. An eerie silence followed. More Palestinians gathered around us. He left. We quickly did the same. The Palestinians looked at us with suspicion

Az utazó más, mint a turista, szerintem. Előbbi mélyrehatóan meg akarja ismerni a meglátogatott helyet, előre tájékozódik annak történelméről, a sajátosságokról, a turista elsősorban csak épületeket néz, kényelemre vágyik, szállodában/panzióban száll meg, nemigen kerül kapcsolatba a helyiekkel.

*****

A Szabadságban két részben jelent meg a palesztinai élménybeszámoló:

Golyók, kövek és vízcseppek között, Palesztinában (I.)

Golyók, kövek és vízcseppek között, Palesztinában (II.)

*****

A blogomon angol nyelven megjelent bejegyzések ide kattintva olvashatók.

Read Full Post »

Older Posts »