Hátha ilyen nem lesz többé… (Balogh Levente felvétele)
A Facebookon és a blogokon több jelzés érkezett arra vonatkozóan, hogy múlt hétvégén ismét több tucatnyian felmásztak a Mátyás-szoborcsoport talapzatára, illetve a műemléket alkotó szobrokra.
Tegnap a Szabadságban vezető anyag jelent meg a kérdéskörről, szerdán Emil Boc polgármestert is megkérdeztem a sajtóértekezleten, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal hogyan szándékszik a jövőben szavatolni a Mátyás-szobor biztonságát és őrzését.
Ma cikk jelent meg arról, Virgil Pop, a műemlékvédelmi bizottság regionális igazgatója, hogyan vélekedik Fadrusz János alkotásának védelméről. Például ellenzi a szobor elé tervezett tiltó tábla elhelyezését…
Köszönöm az alábbi fényképeket, Balogh Levente! Mai telefonbeszélgetésünk kapcsán írom: nagyon igazad van abban, hogy amennyiben a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal képtelen bármit tenni a helyzet rendezésére, akkor a műemlékvédő bizottságnak kellene lépnie, nevezetesen Virgil Popnak, a közhatóság területi képviselőjének. Miért nem bünteti meg a városházát az emblematikus műemlék rongálásáért?
Hozzátenném azt is, hogy amennyiben a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus képviselője lennék, erélyesen tiltakoznék a műemlékvédő bizottságnál és a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnál, ugyanis a magyar adófizető polgárok 400 ezer euróval járultak hozzá a szoborcsoport restaurálásához!
Felhívott Horváth Anna kolozsvári alpolgármester. Közölte, hogy Emil Boc a rendezvénysorozat előtt szóbeli utasítást adott a közösségi rendőrségnek (poliţia locală), hogy őrizzék a Mátyás-szoborcsoportot. A magyar tisztségviselőt meglepték a Balogh Levente felvételein láthatók. Elmondása szerint felhasználja a képeket annak érdekében, hogy a városvezető segítségével felelősségre vonja azokat, akik okolhatók a hétvégén történtekért.
Úgy éreztem, Horváth Annát felbolygatták a felvételek, s valóban tenni akar az ügy érdekében. Ugyanakkor örvendetes, hogy receptív a civil társadalom, a kolozsvári magyarok által jelzett rendellenességekre, s intézkedik az ügyben.
Kíváncsi vagyok, mi lesz a konkrét eredmény.
Vajon legközelebb jobban odafigyelnek a közösségi rendőrök, s nem engednek senki felmászni a szoborra? Sikerül fegyelmi módszerekkel belátásra bírni azokat a városházi vezető tisztségviselőket, akik nem tartanak be egy polgármesteri utasítást aláásva ezáltal Boc és Horváth Anna hitelességét?
Nincs törvény, nincs szabály, nincs rendőr, nincs közhivatal. Így tehát mindenki azt tesz, amit akar. Ha lehet, miért ne?! (Fotó: Móni Rezső/Facebook)
Persze, tudom, sokan már letargikusak, unják a témát, de ha jól emlékszem arról volt szó, hogy a tömegrendezvények alatt védőkorlátok veszik majd körül a Mátyás-szoborcsoportot.
Úgy látszik, nem ez történt a Loreen koncert alatt.
Korábbi blogbejegyzésemben éppen arról írtam, eddig egyetlen kolozsvári magyar alpolgármesternek sem sikerült megoldania a Mátyás-szobor és a Házsongárdi temető védelmét.
Köszönöm Hunor Péter mai oldalba bökését Facebookon:
A szoborról még nincs semmi kommentárod??
Te voltál mindig az éllovas ebben a témában, mind refreshelem a blogod s nem találok semmi újat 😦
Tegnap Rohonyi D. Iván kollégámmal a Házsongárdi temetőben jártam, ugyanis tegnapelőtt egy televíziós stábot nem engedtek forgatni, arra való hivatkozással: tilos fotózni és videózni. Lévén, hogy a tévés kollégákat kisegítette Horváth Anna, mi már nem ütköztünk akadályba: problémamentesen fotózhattunk, videózhattunk.
Képsorokat készítettem Guttman Mihály karnagy és Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök sírjánál: mindkettőről virágokat loptak el, az egyikről lerángattak néhány koszorút. Az újabb arra világít rá, hogy a virágmaffia zavartalanul tevékenykedik a Házsongárdi temetőben. Nemrégi tényfeltáró cikkemben arról írtam, hogy lefestik, majd jó pénzért letisztítják a sírköveket.
A viráglopás, a sírok feldúlásának sajnos sem Boros János, sem László Attila (bár térmegfigyelő kamerákat szereltek különböző helyekre), sem pedig Horváth Anna nem tudott (eddig) gátat vetni.
Megrongált tumba a Házsongárdi temetőben
Erdélyi pantheonunk védtelen. Akárcsak a Mátyás-szoborcsoport, amelyről nemrég darab tört le: a Főtéren ismét sörsátrakat állítottak fel, kezdődnek a népünnepélyes Kolozsvári Városnapok. Remélhetőleg ismét védőkorlátok kerülnek Fadrusz János alkotása köré. Ez viszont csak ideiglenes megoldás. Sajnos a hazai civilizációs nívót figyelembe véve ide olyan elektromos árammal ellátott drótkerítésre lenne szükség, amely védené a műemléket.
Ez nem lehetséges.
A virágágyás nem vált be. A növények kiszáradtak, nem öntözté őket rendszeresen, átmásztak rajtuk. Egy folyamatosan jelen levő őr és egy térdig vagy derékig érő kerítés, valamint legalább öt darab, a kerítésre erősített három nyelvű tiltó tábla viszont hosszú távon megoldaná a helyzetet.
(S kezdődik a TIFFis. Bár a nemzetközi filmfesztivál közönségét más fából faragták, tőlük azért talán mégsem kellene védeni a szobrot. Vagy mégis?)
Bár csak egy előadásán voltam, meghatott a kitartása, a természetszeretete.
Igen, sokan bírálták, de amikor valaki ilyen eredményeket ért el, ennyit fel tudott mutatni, s ennyire reflektorfényben van, akkor elkerülhetetlenek a kritikák, olykor alaptalan vádaskodások.
A WebSzabadságra ma folyamatosan töltöttem fel a szomorúbbnál-szomorúbb híreket:
Bár még nem teljesen reménytelen a helyzet: a Discovery tévécsatornán sugárzott Csoda, hogy élek (I shouldn’t be alive) sorozatban nemrég mutattak be hasonló esetet. Hagyták meghalni (Left to die) volt a címe. Túlélte. Hátha most is csoda történik…
Bár elemzők szerint a német szövetségi kancellár, s szinte az egész Európai Unió igen kesztyűs kézzel kezeli a magyar miniszterelnök „demokratikus kilengéseit”, mi több, ismét mérsékelt kijelentést tett, Angela Merkel mégis megkapta Orbán Viktortól.
A német politikus egy rendezvényen arról beszélt, hogy nem érdemes Magyarországot európai uniós tagságának elvesztésével fenyegetni, vagyis
nem kell rögtön a lovasságot küldeni
Na, ettől Orbánnak eldurrant az agya, s azt mondta:
A németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be.
Igen baráti, a közeledést előtérbe állító kijelentés, amely egy ország miniszterelnökéhez illik. Szép. Stílusos. Éppen olyan valakivel szemben, aki éppen mérsékletességre intett.
Lehet, így vezeti le az ország eléggé negatív nemzetközi megítélését, s éppen oda üt, ahol egyesek szerint túlságosan elnézően viszonyulnak hozzá. Természetesen, a nemzetközi pénzintézetek után a németek barátságára sem lehet szükség, Európa legerősebb gazdaságával viszont összeszólalkozni több mint rizikós lehet.
A magyarországi gazdasági problémák miatt talán Orbán lassan elveszíti valóságérzékét. Olyannyira, hogy német berkekben felmerülhet az Fidesznek az Európai Néppártból történő kizárása. Mi baj lehet ebből, kérdezhetné valaki, hiszen semmi, de aztán egyáltalán semmi sem kötelező. No, de az alkotmánymódosítással kapcsolatos fejleményeket követően Magyarországnak a nemzetközi elszigeteltség irányába mutató csúszása már-már más intézkedéseket is előre vetíthet. Ausztriának van ebbe már tapasztalata, igaz, kissé más okokból…
Szitává lövöm! A ROMANIA polót a kétezres évek elején nyertem egy lövészeti versenyen
Kiváló hangulatban zajlott a csendőrség által az újságíróknak szervezett lövészeti verseny. Éles töltényeket használtunk. Voltak nagyon régi, régi és új kollégák is. A korábbi években többször vettük részt ilyen rendezvényen.
Szükséges is, ugyanis közvetlen kapcsolatot alakítunk ki a parancsnokokkal, szóvivővel, s ezáltal erősödik a köztünk levő kommunikációs kötelék, könnyebben jutunk információhoz annak érdekében, hogy tájékoztassuk Szabadság nyomtatott változatának olvasóit, illetve a WebSzabadság felhasználóit. Jó, azonnal, de inkább hosszú távon felhasználható információt ugyanis ilyen közvetlen társalgások során szerez az ember, a sajtós kollégáktól ilyenkor tudjuk meg a különböző eseményeket, rendezvényeket, amelyre nem hívnak meg a közintézmények.
Nyugalom, visszafogott lélegzet. A lövésnek meg kell lepnie. Ha az ijedtség után ugyanolyan irányba tartod a fegyvert, akkor talált – magyarázta az egyik mesterlövész (Fotó: Horváth Zoltán – ERKE)
No, de a lövészeti verseny is rendkívül fontos. Bár emberre és állatra képtelen lennék rálőni, szeretem használni a pisztolyt, a géppuskát, a golyószórót. Kedvencem a távcsöves puska, azt sajnos tegnap nem használhattuk.
Tegnap sajnos nem lőttem valami jól. 6 golyóval 50 pontot teljesítette. Elégtétel volt viszont, hogy a mindkét fegyverrel lőttem egy-egy tízest. Jééé.
A Szabadságban megjelent cikk ide kattintva olvasható.
A sportlövészeti “teljesítményeimet” taglaló oldalam itt.
“Várat” építettek az erdélyi magyar természetjárók (Saját felvételek)
Alcímnek ez illene: Vár, bástya, központ, ismerkedési hely: „EKE-vár” a Kolozs megyei Várfalván
Igen, tudom, immár sokadik alkalommal írok erről témáról, de (közösségi vonatkozásban hosszú idő után) számomra hatalmas elégtételt jelent valami: az, hogya 122 ével ezelőtt létrejött Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) várat, bástyát, központot, ismerkedési helyet hozott létre a Kolozs megyei Várfalva községhez tartozó Aranyosrákoson.
Internetes naplómban azért írtam annyit erről, mert rajtam is úrrá lett a kifogyhatatlan kezdeti eufória, a tenni akarás, s végre valami rendkívül pozitív dolgot tudtam valamelyest magaménak érezni, s méltatni azok fáradhatatlan és önkéntes munkáját, akiknek köszönhetőn létrejött az aranyosrákosi turistaház. Jómagam is nagyon kis mértékben segédkeztem a háznál, de elengedhetetlennek tartottam, hogy magam eszközeivel a helyi, regionális, országos és nemzetközi közvéleményt tájékoztassam erről a gyönyörű dologról, a megújuló, határozottan és büszkén jövőbe néző ekésekről. Az erdélyi magyar turisták és természetszeretők közösségének eme kiemelkedő teljesítményéről.
Úgy érzem, hogy rettenetesen szomorúak az erdélyi természetjárók közti belső torzsalkodások (ezekről minél kevesebbet hallok, annál boldogabb, felszabadultabb vagyok). Ettől most tekintsünk el.
Ezekben a csodálatos ekés emberekben, akikkel eddig találkoztam, pezseg a civil szervezetek megalakulásának időszakára jellemző kezdeti eufória, lelkesedés. Ez nem halt ki 122 éve. S ez nagy szó, főleg a szórványban élők esetében. Megható, mi több, lenyűgöző az önfeláldozó, önkéntes munka, amit például a tordai ekéseknél tapasztaltam. A város lakosságának alig 10 százaléka magyar, s mégis közülük kerülnek ki a leglelkesebbek, a legönfeláldozóbbak. Igaz, jómagam csak rövid ideje kapcsolódtam be a szervezek életébe, de az eddigi tapasztalatom ezt mutatja. Nagy Zoltán kolozsvári ekésnek köszönhetően veszek részt egyre több EKE-túrán, rendezvényen, úgy látom, ő az, aki következetesen tesz fiatalításért, s személyisége is olyan, hogy ezt szerintem sikerrel teszi. Ambrus Tiborral ketten kiváló mágnesek az ifi korosztály számára. A fiatalítással, ugye, valamennyi erdélyi magyar civil szervezet küszködik, szerencsére az Erdély Mentőcsoportnál például egyelőre nincs ilyen gond. Amennyiben nincs, aki tovább vigye a stafétabotot, akkor már valóban a kihalás előtt állunk.
A fiatalokon a sor, kezükben a kulcs
Ugyanakkor kolozsvári polgárként, EKE-szimpatizánsként méltatom Dezső László országos EKE-elnök fantasztikus munkáját: például amikor egyszer ott voltunk, térden állva sikálta a parkettát és kente be vegyszerrel. Bele se merek gondolni mennyi időbe és energiába telt összehozni az EKE-várat. Jómagam csak 0,3 százalékot láttam csak ebből… 🙂
Csép Miklósnak és kedves feleségének Leyllának köszönhetően csodálatosan éreztük magunkat Vandával Aranyosrákoson! S ezek nem kedveskedő, hanem elismerő szavak: igazán jó vendéglátók. 2007-ben éreztem így legutoljára magam, amikor Laci barátimat ismertem meg Pádison. Az is fontos mozzanata volt az életemnek.
A videóriport vágásakor és a Szabadság nyomtatott változatában található cikk döbbentem rá, hogy sokan azt hihetik, hogy a felvételeket és a képsorokon látható faház az úgynevezett EKE-vár. Nem, a turistaház a bal oldalon található, csak nem látszik, mert eltakarja egy fa. Hála Istennek, nem vágták ki, mint a Főtéren, arra hivatkozva, hogy eltakarja az épületet. Ilyen alapon… 🙂
A Szabadságban ma megjelent cikk ide kattintva érhető el (A szöveg végén négy, a helyszínről nehéz körülmények között – alig csorgott a net – feltöltött fotóriport, illetve a Háromszéki Eszter kolléganőm által szombaton este feltöltött két videó. Ezúttal printes voltam, hanem netes (fotóriportok, vágóképek, videóinterjúk, videóriport összeállítása), Eszter pedig megírta a cikket)
Ambrus Jocónak: kiváló a gyűszűből tálalt barackpálinka!
Halmágyi István Lászlónak: nem feledjük az Ótordai Észbontót, az Ótordai Szívderítőt, s főleg nem az Erdélyi Rettenetest, na, de az Újtordai Gondűzőt sem! Feléltük a vastartalék vastartalékának a vastartalékát?!
Istvánffy (két f y!) Árpádnak: köszi a tányérokat!
Istvánffy (lásd fent) Katinak és Halmágyi Ildikónak: amennyi jót tettetek értünk, a rendezvényért… nem kell félnetek a világvégétől! Nélkületek nélküled mit sem ért volna az egész. (Kati, azt hiszed, elfelejtettük a múltkori csodafinom gombás intermezzót? S a tavalyi gulyást az Jókai-teljesítménytúra után?!)
Józan Miklósnak: józanul hogy lehet?! 🙂
Veres Kendének: hősiesen bírtad!
Elődnek: szegény Csoma Botond nem tudott aludni, ugyanis… 🙂
Imolának: nem ittál vörös, édes bort!
Briginek: önfeláldozás
Veres Áginak: köszönöm az információkat és a baráti gesztust (sajnos a faházban már nem volt hely, mert eltátottuk a szánkat, de gesztusod mindent kárpótolt!)
… s végül, de nem utolsó sorban Nagy Zolinak: neked köszönhetően csodás új ismerősökre tettem szert! Danke!
1891-ben alapították. Idén a rendszerváltás után immár ötödik alkalommal emlékeznek arra, hogy az Erdélyi Kárpát-Egyesületet az Ígéret havának 12-ik napján hozták létre.
A hegyek vannak. Tudom én azt jól. És a hegyekről jön a hideg, éles szél, aki olyan mint az igaz beszéd. Lefagyasztja a korai virágot a fáról, és csak aki erős, aki idevaló, az marad meg utána. És onnan jő az eső is, aki megzöldíti a mezőt, aki a megfonnyadt virágot megfrissíti, aki a gyümölcsöt megduzzasztja. És onnan jő a jég is, aki a korai reménységet a sárba veri le. És onnan jő a hó is, aki betakar mindent, de mindent hófehér szemfedőjével.
A hegy félelmetes, a hegy titokzatos.
A hegyekről nem jó megfelejtkezni. És haragszik a hegy azokra, akik hozzája hűtlenek, akik őt elhagyják. A hegy keményen kegyetlen, a hegy kíméletlenül bosszúálló. De én tudom, hogy a hegy Igazságos!
(Kós Károly–Varju nemzetség)
Hétvégén gyere te is a Kolozs megyei Várfalvához tartozó Aranyosrákosra, ahol átadják az „EKE-várat”. Az átkosban sok megpróbáltatáson keresztülment EKE ünnepel. Az építkezés ünnepe ez – a kommunista rendszer által elkobzott javakért tovább harcolnak, viszont belátják, hogy tovább kell lépni, azokat ugyanis már nem valószínű, hogy visszakapják.
Családom tagjai a fák, a bokrok, nővérem a rigó, bátyám a Dolomitok vagy akár a Tordai-hasadék. Azért érzem magam jól a természetjárókkal, környezetvédőkkel, természetszeretőkkel mert közös az értékrendszerünk. Igaz, vétkezünk is, senki sem szent (utazunk repülővel, személygépkocsival, olykor motoros hószánnal vagy túramotorral közlekedünk), de próbáljuk megvédeni a természetet.
Hétvégén ismét a családomhoz megyek. Gyere te is, fedezz fel egy új világot!
2013. május 10., péntek: – a résztvevők érkezése, sátorverés, a szállások elfoglalása – este: szabadtéri tűz melletti éneklés
2013. május 11., szombat:
– 8.00 órakor: reggeli kürtszó ébresztő – 8.30 órakor: reggeli – 9.30 órakor: EKE-kaláka (faültetés Várfalván és Aranyosrákoson, az Aranyosrákos-patak medrének kitakarítása, az EKE-vár környezetének takarítása, szépítése).
– 13.00–14.00 órakor: a csoportok visszaérkezése az EKE-várhoz
– 15.00 órakor: EKE-NAPI ÜNNEPSÉG
– gyülekező – kürtszóra
– Dezső László EKE-elnök üdvözlete
– Mărginean Ioan, Várfalva polgármesterének üdvözlete
– meghívottak üdvözlete
– Várfalva földrajzi, történelmi, gazdasági ismertetése
– az EKE-vár rövid bemutatása, tervek
– az EKE-vár átadása (kürtszó, zászlófelvonás, kulcsátadás)
– az EKE-vár megáldása
– 16.00 órakor: a várfalvi Aranyosszék néptánccsoport ünnepi műsora
– 16.30 órakor – ÜNNEPI EBÉD az EKE-VÁRBAN
– 20.00 órakor: az első 10 darab (1-10 sorszámú) téglajegy elárverezése, a díszcsomagolású EKE-VÁR ELSŐ TERMÉSE pálinkák árverésen való eladása (1-1 díszcsomagolású alma-, körte- és szilvapálinka elárverezése)
– este tábortűz, éneklés, nótázgatás
Megjegyzés: Kedvezőtlen időjárás esetén az ünnepségre az aranyosrákosi kultúrházban kerül sor.
2013. május 12., vasárnap
– 8.00 órakor: reggeli kürtszó ébresztő
– túra a Berkesi-szorosba, falunézés, istentiszteleten való részvétel stb. – az EKE-VÁR kitisztítása.
Az EKE-vár GPS-koordinátái:
– Garmin: N46 29.812 E23 40.229
– Google Earth: 46°29’48.70″N, 23°40’13.75″E
Megközelítés:
Az autópálya tordai leszállójánál Topánfala (Câmpeni) felé indulunk, Szentmihály (Mihai Viteazu) és Sinfalva (Corneşti) után érünk be Várfalvára (Moldoveneşti). Várfalva központjában a polgármesteri hivatal után balra térünk, majd az aszfaltúton haladunk tovább. Elérve Aranyosrákosra, az út bal oldalán találjuk a református templomot, mellyel szemben van egy utca, ezen befordulunk és az első útelágazásban jobbra térünk, itt a 377. szám alatt található az EKE-VÁR.
Bízunk benne, hogy együtt fogjuk ünnepelni az Erdélyi Kárpát-Egyesület eme jeles napját.
Építsük, szépítsük együtt az EKE-VÁRAT és környékét!
Dezső László
elnök
Szervezési ügyek a 0723-159000-as számon (Veres Ágnes)
Előbb meggyőzzük, hogy nem lesz unalmas és fárasztó… 🙂
Mégis, hogyan lehet elfogyasztani ennek a nemes állatnak a húsát – ötlött fel bennem többször is a hétvégén, miközben Éteinne Desbordes barátom édesapjánál, Eugene (Jenő) Desbordes székelyföldi lovardájánáltartózkodtunk. Bár francia a családneve, Jenő bácsi magyarnak vallja magát, még az árpádsávos zászló is ott lobog az Almásréti Lovasklub bejárata közelében. Igaz, félárbocon, s mellette a gyászt szimbolizáló fekete lobogó.
Így marad, amíg nincs autonómia
– mondja Jenő bácsi, aki ingyen lovaglási lehetőséget biztosít az érdeklődőknek.
Első éjjel sátorban alszunk, a második álmunkat a szénapadlás ringatja. Csodás hely, csodás lovak. A beavatáson valamennyien gyorsan túljutunk, jön a szabadtéri lovaglás. Még ügetésre is futotta.
Üdítő élmény volt ismét Székelyföldön lenni. Az Almási várnál még geodobozt is találtam, igaz, nem a nemzetközileg használt www.geocaching.com weboldalon a www.rejtekhely.ro segítségével. Nem értem, Erdélyben úgyis kevesen űzzük ezt a hobbit, miért külön magyar webes felületet létrehozni?
Telefonszám, ezer perc hálózatban, illetve 50 megabájt mobilnet. Az a blogolvasóm nyerte, aki gyors volt, tehát valószínűleg követi az internetes naplót, s azonnali értesítést kap.
A helyes válasz: Szűz havon a Hideg-Szamos völgyében. 2008. december 20.
And the winner is… Kattints ide, s nézd meg, ki válaszolt a leggyorsabban.
Kiss Olivér blogja 