VIDEÓK – Mesés téli túra a Clubul Montan Apuseni csapatával


Január elejétől túrázok velük, kiváló benyomást tettek bennem: változatos nehézségű túrák, komoly és felkészült túravezetők, jól átgondolt útvonalak, vagány társaság.

Tegnap a Mócvidékre szervezett túrát Dan és Ionuț. A nap fénypontja a Kolozs és Fehér megye határnál 1600 méteren található panzió és autentikus móc vendéglő, amelyet a helyi fakitermelő egyesület működtet: mennyei volt mind a leves, mind pedig a palacsinta.

Szinte végig hult a hó, sokszor fúj a szél, a mócvidéki természetjárás és a kiváló társaság viszont ellensúlyozta a fizikai és az időjárással kapcsolatos nehézségeket.

A kepsorokat Dan Moisa készítette
Radu Muntean videóösszeállítása

Hullám. ÉBRESZTŐ, a diktatúra itt és most is lehetséges!


A ZIZ előadóművészeti klaszter őrzője is a Hullámot nézi… (Saját felvételek)

Az egész onnan indult, hogy

Benkő Boróka bejutott a színire. Pontosabban onnan, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor még profi társastáncos volt, a Szabadság szerkesztőségében felkértem csacsacsát és salsát táncolni. Aztán megtudtam az édesanyjától, aki egyben a kolléganőm és a szitakötőm is, hogy bejutott a színire. Megfogadtam magamban, hogy nyomon követem színis tevékenységét.

S így érkezünk el a Hullámig

Papp Annamária (Pami) ugyanolyan büszkén újságolta azt, hogy a lánya is játszani fog benne, mint a bejutást a színire . Vagy fordítva. Bár azt hiszem, mindkettőre egyenlően büszke volt. Főleg a gyermekeik egyetemi vagy szakmai előmenetelét nem szoktam a kollégáimmal megbeszélni, de Boróka a táncok miatt megmaradt az emlékezetemben.

Aztán jött a Hullám

Csakhogy ilyen-olyan gubancsorozat miatt Boróka végül nem játszott benne. Vagy amikor igen, én éppen nem tudtam elmenni a ZIZ-be.

Kezdődik az előadás…

Pedig még azzal is megfenyegettem, hogy beszélek a rendszeres hétfői kvízversenyre járó Hatházi Andrással, s az egyetemi oktató kötelező szemináriumi tevékenységnek írja fel a darabban való részvételt. 🙂

Végül „megszörföltem” a Hullámot

Azt nem tudom, vele milyen lett volna, de így is jó volt: tetszett a film színpadi adaptációja, a színrevitel módja és stílusa, a professzionális és diákszínészek alakítása, illetve az előbbiek rugalmassága arra, hogy részt vegyenek egy alternatív színházi társulat darabjában.

https://www.facebook.com/reel/1533980150670219

A történet természetesen lenyűgöző és elgondolkodtató. Én is felvettem a fehér inget, menj el, nézd meg az előadást, s lássuk, neked sikerül elkerülnöd Mostis Gergő árgus szemeit, aki engem például – csakis az előadás szellemében természetesen – feljelentett, hogy nem vettem fel…

Gratula!

Így zsákmányoljuk ki a Kolozsváron dolgozó vendégmunkásokat…


Űrt töltenek be, szükségünk van rájuk, mégis embertelenül viselkedünk velük… (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható)

Évek óta kapcsolatban vagyok a kolozsvári vendégmunkásokkal. Kezdetben a szíriai háborús menekültekkel, mostanság pedig az indiai, pakisztáni és bangladesi diákokkal és dolgozókkal.

Úgy hallottam, hogy a belvárosi Rosa gyorsétkezde tulajdonosa például anno azért alkalmazott a romániai menekülttáborokba a háború elől elmenekült szíriaiakat, mert a romániai dolgozók loptak, állandóan késtek, nem megfelelően dolgoztak, folyamatosan elégedetlenkedtek, indokolatlanul betegszabadságot kértek, lógtak stb.

Emlékeszem, Mahmoud, aki most Jászvásárban él,

egyszer fizikai agresszió áldozata volt, mert egy ittas fiatalember kifogásolta, nem tud rendesen románul. A videófelvételek alapján a tulajdonos és Mahmoud beperelte az elkövetőt.

Az utóbbi időben egyre több az ázsiai vendégmunkás Kolozsváron. Valamivel pótolni kell a külföldön dolgozókat. Hányan vállaltak munkát Nyugat-Európában? Két-három millióan?

A legjobban az szomorít el, hogy az ázsiai vendégmunkásokat kizsákmányoljuk. Ugyanúgy, mint sok esetben a nyugatiak a romániaiakat.

*** A fentiekről szóló cikkemet, amelyben Pálfi Szilárd, a kolozsvári Hummark HR-cég vezetője és egy bangladesi egyetemi hallgató és vendégmunkás szólal meg, ide kattintva olvashatod.

FOTÓRIPORT, VIDEÓINTERJÚ, RIPORT – Cuki vízirigó-számlálás, profikkal


Jánki Gabriella, Győrfi Csaba és Osváth Gergely pásztázza a tájat, keresi a vízirogót… (Saját felvétel)

A változatos életforma jegyében is esett a választás

a szombati madárszámlálásra. S birdwatchingon amúgyis régen voltam. Ráadásul most is, akárcsak korábban a Román Madártani Intézet (Societatea Ornitologică Română) illetékeseivel, tudományos céllal, s profik társaságában.

A január 4-én megejtett gokart (karting) miatti bordarepedésem

(január 8-án állapították meg a kolozsvári sürgősségen) megakadályozott abban, hogy a Clubul Montan Apuseni vagy az EKE Kolozsvár 1891 által szervezett túra valamelyikét válasszam. Levegővételkor még most is fáj, legalább egy hétvégét kímélnem kellett…

Kiváló élmény volt Szabó D. Zoltán (Zola), a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület mindenesének közbenjárásával Osváth Gergely (Gergő) biológus, ornitológus és muzeológus társaságában nekivágni a kalandnak. A csoportok kialakulását követően csatlakozott hozzánk Jákó Gabriella és Győrfi Csaba is.

Az esemény lehetőséget adott a személyes hangvételű beszélgetésekre is, amikor éppen nem tudtunk a folyómeder mentén haladni: természetesen szó esett a háborúkról, a várható geopolitikai helyzetről és az idei SzuperVálasztásiÉvről is. Ja, igen, az erdélyi magyarság demográfiai problémájának az ügye is napirenden volt… 🙂

Kiváló társaság, szép idő, maradandó élmény! Köszönöm!

*** FOTÓRIPORT – Vízirigó-számlálást szervezett a Sebes-Körösön a Milvus Csoport

*** VIDEÓINTERJÚ – Osváth Gergely ornitológus: itt láttuk az első vízirigót ma a Sebes-Körösön 

*** RIPORT – Füttyentő, fehér mellű kismadarat keresett ötven személy

A múzeumigazgató és a lapidárium


A Báthory-címert ábrázoló építési tábla (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadság számára)

Végre alkalmam nyílt a Szabadság számára megkérdezni Marcu Felix menedzsert,

az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum mikor nyitják meg újra a középkori és kora újkori kőtárat. Az alkalom a Kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeum megnyitója volt.

Tanácstalan volt,

mivel kapcsolatban szándékozok kérdéseket feltenni. Azt hitte, a gyógyszerészeti múzeumról. Amikor elmondtam, hogy a lapidáriumról, kissé meglepődött, de nem hozakodott elő kifogásokkal: most nincs időm, inkább a gyógyszerészeti múzeumról beszéljünk, hiszen éppen ennek a megnyitóján vagyunk, pontos adatok nincsenek a birtokomban, összeszedjük az adatokat és megkeresi az illetékes kollégám, most éppen valakivel társalognom kell egy fontos ügyről, sietnem kell vissza az irodába, fontos dolgom van stb.

Készségesen válaszolt a kérdésekre.

A Emil Boc múlt októberi kirohanását viszont csak magánbeszélgetés keretében kommentálta.

A középkori és kora újkori kőtárnak az egyik napról a másikra történő bezárásával

és a Marcu Felix úr akkori, szerintem meghunyászkodó reakciójával kapcsolatban T. Szabó Csaba ismert és elismert történész azt írta tegnap a FB profilomra kitett Szabadság-cikk kommentárjában:

Kár, hogy a forró kását kerülte, de értem én őt is. A lényeg, pont, ahogy a magyar városnév táblával volt: megengedik, de egy kétszer akkora latin tábla kell alatta legyen a dáko-római múltról. Körülbelül ugyanez van itt is.

Világos: a múzeum vezetősége ködösített,

amikor tavaly október végén azt állította, hogy műszaki okok miatt kellett bezárnia az egy nappal korábban megnyitott középkori és korai újkor kőtárat, amely többek között a Báthory-címert ábrázoló építési táblát is tartalmazza. Egyértelmű, hogy Boc nyomására történt minden, bár az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum nem tartozik sem a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal, sem pedig a Kolozsvári Városi Tanács hatáskörébe.

Ha figyelmesen elolvassuk a cikket, kiderül a kulturális közintézmény menedzsere miért hajolt meg Boc előtt… 🙂

FOTÓK – Év eleji kirándulások új természetjáró csapattal: Clubul Montan Apuseni


Útban Szebenjuharostól (Păltiniș) a Szebeni-havasokban található, közel 2000 méter magas Rozdeşti-csúcs felé (Saját felvételek)

A szűk vagy a szélesebb baráti társaságból származó szervezők

alábbhagytak a hétvégi kiruccanások összehozásával, a Román Alpin Klub kolozsvári fiókszervezete lassan már csak tagok számára hozza össze a túrákat, az Erdélyi Kárpát-Egyesület inkább rövidebb és könnyebb túrákat szervez, Kertész Levi barátom, akivel az utóbbi időben szerencsére nagyon sokat túráztam, el volt utazva, ezért december végén új csapat után néztem.

E-mailt írtam Dan Moisának

a Clubul Montan Apuseni mindenesének, s már az első, december végi túrán kisebb társszervező lettem.

Az első túrára január 6-án a Via Transilvanica nyomvonalán került sor, Gyulafehérvártól egészen Szászsebesig gyalogoltunk és a Vörös-szakadék agyagoaszlopjait csodáltuk meg.

A második túra már nehezebb volt, január 13-án a Szebeni-havasokban Szebenjuharostól (Păltiniș) a közel 2000 méter magas Rozdeşti-csúcsot „hódítottuk” meg.

Gyere velünk túrázni, csodáld meg a természet szépségeit bármely évszakban.

Részletek itt.

Kattints az első fotóra!

Alternatív szilveszter társasjátékosokkal, Székelyföldön


A szabadtéri scrabble (Saját felvételek)

Kereken 22 évvel ezelőtt a Kolozsvári Német Kulturális Központnál kezdtem társasjátékozni, az egyik kedvenc szabadidős tevékenységemmé vált. Később megalakult a Mirakolix társasjáték klub, évekig minden csütörtökön ütközött a dobókocka, égett a szürkeállomány, füstölt a koponya, számoltuk a lépéseket. Sajnos a létrehozók családalapítása miatt a klub megszűnt.

Szervezett formában aztán

a Szász-Köpeczy István (Kafy) által a Katolikus Egyetemi Lelkészségnél (KEL) szervezett társasjáték-estekre kezdtem járni. Természetesen a baráti társasággal meglehetősen gyarkan játszottunk.

Több szempontból az örök kedvenc a Hart an der Grenze. Jó kis balkáni stílus, bár a cselekmény az amerikai-mexikói határon zajlik.

A Kafy-féle társasjáték-estekre nemigen jártam,

mert hétvégenként rendszerint nem vagyok Kolozsváron: többnyire kirándulunk, túrázunk, elutazunk valahová. A mostani előtt hat alkalommal szervezett társasjátékos szilveszterek egyikén sem voltam, hol Kárpátalján, hol Koszovóban, hol a CouchSurfing Winter Camp-en, hol Dnyeszter Menti Köztársaságban (Transznisztria), hol pedig Grúziában (a cél a szakadár Abházia volt), hol pedig Wizz Air pilótával és irániakkal töltöttem az évek közötti időszakot.

Idén Bălţi városában terveztem szilveszterezni,

ám a CouchSurfing lehetőség nem jött össze. Pihenőszabadság már nem maradt, hogy alacsony költségvetésű külföldi utazást szervezzek, ezért Kafy és öt másik személy (köszönöm, Blanka, Anna, Izabella, Sándor, Zsolt!) jóságán múlott, hogy eljuthattam a Magyar Társasjátékosok Romániai Szövetsége (MATRISZ) által a székelyföldi Szelterszfürdőn tavaly átadott Boldog Özséb Ifjúsági Házban szervezett szilveszteri lazulásra – 4 nap, s megannyi kaland és élmény!

Közhely, de igaz:

a társasjáték, önismereti, mások megismerésére alkalmas, tartalmas és a szürkeállományt megmozgató szabadidős tevékenység. S ezeken kívül szórakoztató is.

Az Eiffel elnevezésű betörő (nem ám szabadulós!) társasjáték komoly fejtörést okozott volna, amennyiben nem Rékával (balról) játsszuk…. Félreértés ne essék: csapatkapitányunk, Szendrei Zoltán nem dobta be a törölközőt, ő nem segíthetett, csupán az időt mérte. S közben valamiket nézett…

Értelmes és érdekes, rendkívül szerteágazó társadalmi rétegekből érkező, más-más értékrendű, életvitelű, életstílusú, anyagi hátterű embereket ismerhettem meg, számomra ez volt a legjelentősebb hozadéka az idei szilveszternek – tulajdonképpen ennek a 4 napnak.

Kifogástalan volt a szervezés,

változatos és jó a program (játékmaratonok, bajnokságok, kvízvetélkedő, karszalagos csapatvetélkedők, szabadtéri játékok, karaoke, Just Dance Now), kiváló a helyszín. Utóbbi egyetlen hiányossága, hogy nem volt Erdély közepén, ahová mindenki majdnem egyenlő idő alatt tud eljutni.
Személyre szabott, személyes üzenetek. Nehogy valaki zokon vegye!

  1. Kafy: az Erő legyen veled, hogy ismét megszervezhesd az idei szilvesztert! Amit idén szerveztél, olyan volt, mint egy…. ! Köszönöm szépen a rugalmasságodat, a segítőkészségedet! Üzenet: megalapítjuk a Fülformájú Füldugókat Gyártókat Pártolók Csoportját?
  2. Szabó Anna: legyen csend, rend és fegyelem! Ki következik?
  3. Szabó Zsolt: az Erő legyen veled, hogy ismét segíthess a szervezésben!
  4. Durugy Attila: dopping tesztet végeztél a szlemmelés előtt?
  5. Dalma: Köszönöm, hogy megbüntettél! Te beláttad, hogy rossz voltam, s tettél is róla…
  6. Sanyi: Amit hajnalban láttál, ugye, elfelejtetted? Ha mégsem, akkor itt (N 46° 46.038 E 023° 35.274) találsz egy Eiffel/Alcatraz társasjátékot, benne a „háladíjat”…
  7. Izabella: Hasznos lehetett volna, amit érkezésem pillanatában az asztalnál mondtál, ám sajnos ekszpirát infót szolgáltattál…
  8. Henrietta: jók voltak a színes hajócskák!
  9. Blanche (szándékosan írtam a fehéret, mert olyan, mint a lelked színe): Töltsük fel a káposztát újabb kemény téli túrákkal, amelyeket szintén túlélsz…
  10. Blanka: van még kérdésed a közös témánkkal kapcsolatban?
  11. Szídónia: csak személyesen tudom kifejteni a klónozással kapcsolatos részleteket. Vagy már megtettem?
  12. Ferencz (a Kovács): tanár úr, köszönöm a jó válaszokat!
  13. Zoltán: jó-jó-jó ember, csapatkapitány és slammer!
  14. István, aki Svájcban dolgozik, s Imecs: az első éjszaka volt a legjobb… Számodra is?
  15. Jancsó kisasszonynak: kényszerzubbonyban nem lehet megjelenni a híres Jancsók családi találkozóján… Lásd: https://www.facebook.com/jancsofamily/?locale=hu_HU
  16. Bodó Márta: gratulálok a Szabadságban és a Romkat portálon megjelent cikkekért! Szerkesztőségünk idén is várja ezeket!
  17. András Csaba: slam poetry harmonikával. Új műfajág fejlődött ki, gratula!
  18. Ilon: ha ismét találkozunk, megemberelem magamat, s társalgásba elegyedek veled
  19. Orsolya, a Tamás: szép nő, jó DJ és jó táncos
  20. Réka: Akkor a következő szilveszterezésen lesz Spartan-verseny?
  21. Gáll Melinda: A Márk ihlette guggolásos táncstílus-alágazatot megismételjük?
  22. Luka Gabriella: példaértékű helytállás kisgyermekkel!
  23. Luka László: mikor indul az általad vezetett Just dance now szaktanfolyam?
  24. Durugy Ákos: az Ész veled van!
  25. Mariann: Hebron ismét, oké, de mikor? Párral vagy pár nélkül?
  26. László: Böjte úr kér egy sört!
  27. B. Enikő: én biztosan a C betűért megyek? De biztos?
  28. Miklós: jössz pókerezni, ugye?
  29. Gy. Enikő: konkrét tervek idénre. Alapos, tervező. Dicséretes.
  30. L. István: Szia, Olivér vagyok, hová parkoljak?
  31. Csaba, a Zongor: s akkor az Untold?
  32. Just dance now Zoltán: Jövőre is, ugye?
  33. Gabriella: ha vannak kompromittáló fotóid, tudd: a Blikknél kétszer többet fizetünk! Vatikáni valutában…
  34. Szamikám: a táncparkett és a reggel 9 óráig tartó karaoke egyetemi tanára… Elfelejtettem igényelni egy disco fox gyorstalpalót a volt tánctanáromtól (tőled) az alaplépésekkel és kiegészítőkkel emiatt Gáll Melinda kissé kiábrándult volt, hogy csak három figurát és egy slampos imprót ismételgettem…
  35. Linda: lásd fent a gyorstalpalóra vonatkozó részt
  36. Andrea: szerinted Laci féltékeny rám?
  37. Varga család: azt a lépést, akkor, meg kellett volna tenni… Társasjátékra gondolok, evidens…
  38. Orsi: feltűnő volt?
  39. Demeter-Visky család: Jövőre táncolhatok Évával?
  40. Kerekes István-János: akkor is Freud!
  41. Levente: ügyvédem azt üzeni, a két álmatlan éjszakám miatti bírósági eljárás és erkölcsi kártérítés összértéke 667 euró lesz, nettó.
  42. Norbert: villamosmérnökök nélkül mi lenne a világgal?
  43. Tóth Melinda: köszönöm a lélekmelegítő baráti beszélgetést, s sok minden mást! Nem merek semmi többet írni, mert… De mégis: ha Kolozsváron jártok, s nem szóltok, beperellek. Igyunk meg legalább egy sört!
  44. Zita: ha idén is együtt szilveszterezünk, akkor talán kimegyünk a Madarasi Hargitára…
  45. C. Csaba: rendelhetek tőled egy motívumos mellényt?

Akárcsak ti, én is csak hoztam a formámat, önmagam voltam, megjátszás, álca, megfelelési vágy és elvárások nélkül. Ezért is éreztem annyira jól magamat – gondolom, látszott.

Megállapítás: mindannyian sok társaságban megfordulunk, de azt hiszem abban megegyezünk: itt a legmagasabb az egy négyzetméteren található szinglik aránya… 🙂 Nagyon tetszett, hogy a résztvevők egymásra, a társasjátékozásra figyeltem, nem bújták telefonjaikat…!

Számomra kifejezetten jó év volt, de mégis kukába került…

Kérdés: ki adott nekem/nekünk egy Z betűt a szabadtéri szóváltó versenyen? Nem tudtam azonosítani az illetőt, s így meg sem tudtam hálálni…
Jövőre, ugyanott? 🙂 (Jaaaj, ha Olivér is jön, akkor neeeem!)

*** A bejegyzés már szerdán délután elkészült, ám futottam néhány kört, nehogy az üzenetek miatt esetleg megsértődjön valaki… Amennyiben valaki mégis zokon vesz valamit, bocsánatot kérek! Mi több, jelezze, s átírom a szöveget! ***