Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2009. július


Kotor, Montenegró. A tervek szerint augusztus tizedike körül leszünk itt.

Kotor, Montenegró. A tervek szerint augusztus tizedike körül leszünk itt.

Szombaton ilyenkor már javában úton leszünk.

Most nyiratkozás, ajándékvásárlás, ilyen-olyan apróságok. Indulás: szombaton reggel 8 órakor…

Read Full Post »


Szinte mindenki tanácsokkal lát el, mintha az Északi-sarkra indulnánk… 🙂 Tudom, ketten elég meredek dolog elindulni ennyi időre ilyen helyekre, dehát egyszer élünk, nemde? Az az érzésem, hogy olyan vélt vagy valós félelmek leszenk úrrá rajtam, mint amikor a nyugat-európaiak készültek Romániába, mondjuk 10 évvel ezelőtt… Erről jut eszembe, hogy szinte mindenki azt mondja: a mentalitás, a társadalmi berendezkedés, a szociográfiai sajátosságok, a hatóságok viselkedése szempontjából olyanok a balkáni országok, mint Románia 10-15 évvezel ezelőtt.

A végleges útvonal. Az Észak-Albánián átvezető szaggatott útvonalon még gondolkozunk... Senki nem ajánlja. Talán még nekünk is extrém lenne. A helyszínen döntünk arról, hogy arra megyünk-e vagy sem.

A végleges útvonal. Az Észak-Albánián átvezető (itt fent látható) szaggatott útvonalon még gondolkozunk... Senki nem ajánlja. Talán még nekünk is extrém lenne. A helyszínen döntünk arról, hogy arra megyünk-e vagy sem.

Kissé összeszorul a gyomrom, amikor arra gondolok, hogy 16 napig (augusztus 1 – 16.) úton leszünk. S nem akárhol, hanem egy volt háborús övezetben. Persze, a konflikutnsak 13 éve vége szakadt, de Koszovóban viszont még mindig puskaporos a helyzet… A hosszas utazásról az jut eszembe, amikor 2003-ban a Világsajtó Intézet (World Press Institute) ösztöndíjasaként 5 hónapot utaztam körbe-körbe az Egyesült Államokban. Igen ám, de ott mindent biztosítottak, most viszont a magunk lábán kell megállnunk.

Mi terveztük meg az útvonalat, foglaltuk le a szállásokat a CouchSurfing rendszeren keresztül, magánszemélyeknél. Írtam a turisztikai irodáknak, tanácsokat, tippeket kértem lévén, hogy az utazást követően élménybeszámolót tervezek közölni a Szabadságban. A spontán útirány-változáson, a kitérőn, a helybéliektől való információszerzésen van a hangsúly, de egy-két profi tanácsa sem árthat… 🙂

A szuper Dákroverben (Dacia Solenza, 45 000 Km) motor olajat, olaj-és levegőszűrőt, féktárcsát, fékpofákat cseréltem, alaposan átnézettem Szekrényes Attilánál, így készen állunk az útra. Lesz még betegbiztosítás, CASCO, megnézem a pótkereket, egészésügyi dobozt vásárolok (a gyárból jött ki, ami most benne van), s zöldkártyát azokra az országokra, amelyekre a jelenlegi nem érvényes.

Mindenki figyelmeztetett: be kell tartani a sebességkorlátozásokat. – Legyen nálad apróba euró, ha látod, hogy nagyon akadékoskodik a rendőr… – tanácsolta valaki. Welcome to the Balkans!

Read Full Post »


A survivor from Srebrenica cries out against the inaction of the United Nations. Tuzla 1995 (Fotó: Ron Haviv; Blood and Honey: A Balkan War Journal)

A survivor from Srebrenica cries out against the inaction of the United Nations. Tuzla 1995 (Photos by Ron Haviv; Blood and Honey: A Balkan War Journal)

Vegyes érzelmekkel készülődök az augusztus 1-16. között esedékes Balkán-körútra… Már nagyon, nagyon régen készülök Szerbiába, Horvátországba, Bosznia-Hercegovinába, Montenegróba, Koszovóba. Furcsán hangozhat, de nem feltétlenül a turisztikai attrakciókat, a csillogást-villogást, a tengerpartot, hanem valamilyen szinten a hajdani háború sebeit keresem.

A délszláv válság mély nyomokat hagyott bennem. Mindig el akartam látogatni azokra a helyekre, ahol a tömeggyilkosságok, a kivégzések, az atrocitások, az etnikai tisztogatás, a falu égetés, az erőszak történt, ahol a vér folyt.

A Muslim begs for his life as he is taken prisoner by Serb fighters in the first battle of the Bosnian war. Bilijenia 1992

A Muslim begs for his life as he is taken prisoner by Serb fighters in the first battle of the Bosnian war. Bilijenia 1992

Korántsem mazochista indíttatásból, hanem teljesen más meggondolás alapján. Látni akartam azt a történelmet, amely itt zajlott mellettem. Míg tinédzserkorom levelezőtársa, aki dél-kelet Magyarországon lakott, a szerb és horvát harci repülők zaját hallotta, addig én naponta figyeltem az EuroNews és más hírcsatornát, s hallottam a halálhörgést, láttam azt, ahogy leheletét adja a szarajevói piacon az a férfi, aki egy tüzérségi lövedék áldozata lett.

Autopsy center in Vukovar. Croatia 1991

Autopsy center in Vukovar. Croatia 1991

Továbbá soha nem felejtem el azt, amikor szintén egy tüzérségi lövedék a Szarajevó egyik domboldalán szánkózó gyermekek közé csapódott. Kiknek ártottak? Miért bántották őket? Emlékszem 1995 tájékán lehetett, éppen egy vizsgára tanultam, s a horror képek láttán letettem a kurzusokat, s kinéztem az ablakon. Elméláztam. Fájt amit láttam. Hirtelen gyerekzsibongásra lettem figyelmes: az ablakom előtti dombon önfeledten és boldogan szánkóztak a kicsinyek. Milyen szerencsések! – gondoltam magamban. Cikket is írtam erről az élményről a Szabadságban. Milyen könnyen megtörténhetett volna a fordított szereposztás

Szarajevó - ma...

Szarajevó - ma... (www.hudin.com)

Látni akartam azokat a helyeket, ahol ez megtörtént, beszélni akartam azokkal az emberekkel, akik átélték a XX. század utolsó évtizedének eme tragédiáját, amely nem a távoli és számunkra érdektelen Szomáliában vagy Pápua Új Guineában, hanem itt a szomszédban történt. Ugyanolyan emberekkel, mint amilyenek mi vagyunk. S velünk is ugyanúgy előfordulhatott volna 1990 véres márciusa után. Akkor, Marosvásárhelyen vagy a Székelyföldön.

Békés együttélés (http://callan1.com)

Békés együttélés (http://callan1.com)

Úgy gondolom, a délszláv válság örök szégyene lesz a modern Európának. Bihac, Prijedor, Banja Luka, Doboj, Brcko, Bijeljinia, Tuzla, Srebrenica, Gorazde, Pale, Mostar, Sarajevo, Manjaca, Trnopolje, Tenja, Vukovar, Grbavica, Kraiijna, Grbavicaa fájdalom, a tragédia néhány színhelye. Míg a Nyugat kerekasztal-megbeszélésről, tárgyalóasztalról, megbeszélésről, egyeztetésről, megállapodásról, békeszerződésről, biztos övezetekről beszéltek, addig a volt Jugoszláviában ropogtak a fegyverek, csapódtak be a tüzérségi lövedékek, tankok vonultak végig a falvak, községek, kisvárosok utcáin.

Békés hétköznapok Szarejevóban (http://callan1.com)

Békés hétköznapok Szarejevóban (http://callan1.com)

Kíváncsi vagyok ezekre a helyekre, milyenek közel 20 év után. Mennyire vannak jelen a háború sebei. Persze, szórakozás is lesz a Balkán-körútunk során, érdekességek megtekintése. Ellenkező esetben fájdalmas időutazássá válik a nyári vakáció… Lesz kis horvát tengerpart, izgi Koszovó is…

Azoktól kérdezem, akik már meglátogatták ezeket a helyeket: mit tanácsolnak személygépkocsival történő utazás esetén? Mire kell ügyelnünk? Milyen más tanácsokkal lehet ellátni valakit, aki ilyen kürútra indul? Három útvonal közül akarunk válogatni, a legvalószínűbb a rózsaszín és/vagy a rikító zöld.

Merre?

Merre?

Read Full Post »


Álomi tájak fogadnak Székelyföldön (www.erdelyikulcsoshaz.ro)

Álomi tájak fogadnak Székelyföldön (www.erdelyikulcsoshaz.ro)

Az elmúlt hetekben huzamosabb ideig tartózkodtam a Székelyföldön. Kezdődött a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományi Kara (Csíkszereda) és a Magyar PR Szövetség (Budapest) által július elején szervezett I. PR Nyári Egyetemmel, folytatódott a Tusnádfürdőn zajlott EU-táborral, illetve a Tusványossal.

A rendkívül bosszantó műszaki gondjaim ellenére, nagyon jól telt az EU-táborban és a Tusványoson.

Székelyföldben egy más, provinciálisabb világot ismertem meg, mint Kolozsvár. Nem szeretném, ha bárki is megsértődne vagy felkapná a vizet emiatt. Egyszerűen így érzem. Fontos a nüánsz: -bb, mint… Ugyanis ugyanúgy tekintenek rám, kolozsvárira Budapestről vagy Bukartestből, mint ahogy én, a kolozsvári tekintek a székelyföldiekre. És úgy érzem magam én, a kolozsvári Székelyföldön, ahogy a bukaresti vagy budapesti érzi magát Kolozsváron. Vagyis sok minden szokatlan, különleges, megmagyarázhatatlan, furcsa, érdekes. Egyszerűen: más.

A távolság és a települések mérete talán a leglátványosabb: míg idehaza szinte minden távol van, Csíkszeredában a központból gyalog is el lehet jutni szinte bárhova 15-20 perc alatt. Például a megyei kórházhoz vagy a Hargita Népe szerkesztőségébe, a Szentlélek utca 45. szám alá. Érdekes, sőt furcsa, hogy a szerkesztőség ablakából látszik a település végét jelző tábla…

Valahogy úgy éreztem, hogy ez a vidéki régió továbbra is keresi identitását. Az emberek érezhetően sokkal kevesebbet utaznak, nincsenek annyi lehetőségük külfödön nyaralni, így talán nem annyira kozmopoliták, mint mondjuk Kolozsváron. Kissé idegenek magukkal szemben. Bizonytalanok. Az erősnek tűnő székely identitás alkalomadtán kissé eltompul…

Miközben haladtam végig a falvakon elgondolkodtam azon, milyen érzés, élmény lehet egy ilyen kis településről felkerülni egy közel fél millió lakost számláló nagyvárosba. Mennyire új, szokatlan és furcsa lehet minden. A nagyvárosi életvitel szempontjából mennyire

A Gyilkos-tónál a tavaly jártunk utoljára (Fotó: www.outdoorcapital.ro)

A Gyilkos-tónál a tavaly jártunk utoljára (Fotó: http://www.outdoorcapital.ro)

tájékozatlan és bizonytalan, unsecure lehet valaki, aki ilyen közegből kerül fel Kolozsvárra, s esetleg még románul se beszél rendesen. Mennyire ki van téve az átveréseknek, a csalásoknak, a kiábránduásnak. Mintha én költöznék el mondjuk Isztanbulba…

Szeretem, mi több, keresem a csendet, a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, a problémamentes életet. Kedvenc helyem a Glytz barátom hétvégi háza Poiana Horeán vagy a Roger haveromé Havasreketyén, ahol csak bizonyos helyeken van térerő, csend van és nyugalom. Akkor tetszett leginkább, amikor Poiana Horeán még villanyáram se volt. De azt hiszem, Csíkszereda például túl nyugis, relaxos lenne egy idő után. A helybéliek mesélik, hogy nemigen van mit csinálni hét közben. Még ősszel, tavasszal, sőt télen se.

Székelyföldön barátságosak, közlékenyek és közvetlenek az emberek. Mintha mindenki mindenkit ismerne. Kérdezem a fő utcán, hol van a Hargita Népe szerkesztősége. A hölgy nem tudja, de azonnal megállít valakit és simán, elegánsan letegezi a fiatal párt: Sziasztok, tudjátok-é hol van a Szentlélek utca? Ez csak egy példa a sokból…

Hiányzott a kolozsvári pezsgés, a megszámolhatatlan kulturális, network buliding, szórakozási lehetőség, s az, hogy meneküljek, valahova menekülhessek a túlzott zsúfoltság, pörgés elől. Mert Kolozsváron van hova, van miből válogatni. Ezzel szemben úgy éreztem, hogy Csíkszeredában nemigen van hova menekülni, nemigen van hol keresni a pezsgést, a túlzott zsúfoltságot, a pörgést, a kulturális, network bulding, szórakozási lehetőségeket.

Vagy mégis?

UPDATE (július 21.): Mondhatnám azt is, hogy Kolozsváron azokba a baráti társaságokba, ahova járok, vagy másol, ahol megfordulok, sohasem hallottam, annyi román szót, mint Székelyföldön több helyen. Napirenden van a buletin, a talon, a csertifikát, a bon, a kárd, stb. Így azért még Kolozsváron se beszélünk, holott a lakosság 80 százaléka román….

Read Full Post »


Együtt. Egymásért (Saját felvétel)

Együtt. Egymásért (Saját felvétel)

Szinte kizárólag kellemes meglepetések értek a Tusnádfürdőn sorra kerülő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor ideje alatt.  Persze itt is megvolt az, hogy :

1. Nem működött hol a mobil internet, hol a wireless, hol a sima net a sajtószobában. Mégis az utóbbiban volt a legstabilabb és legjobb a netkapcsolat.

2. Az Asus Eee PC nem ismerte fel a mobil internet kütyüt.

3. stb.

4. stb., etc.

A legkellemesebb élményt az EDDA koncert (hatalmas buli, kiváló hangulat, Pataki Attila mindent beleadott), illetve szállásokat intéző haverem, Kovács Gábor rendkívül pozitív és segítőkész hozzáállása jelentette.

Ugyanakkor a sajtószoba mindenese (technikus, internet varázsló codec szerző, driver letöltő), Okos Zsolt is kitett magáért. Mihelyt valamilyen gond jelentkezett, azonnal a sajtószobában volt, intézkedett, érdeklődött mindenki esetleges gondja felől, pro aktív módon kezelte a felmerülő kéréseket. Mihelyt megkértem valamire, azonnal intézkedett, a lehető legjobb körülményeket biztosította a sajtósok számára.

Rendkívül kellemes meglepetés, mert rendszerint a műszakisok türelmetlenek, unják, nincs kedvük és pancsernek tekintik a mezeibb felhasználókat.

Több más kellemes meglepetés is volt, de az már szakmai titok… 🙂

Read Full Post »


Az EU-táborban Eckstein Kovács Péter elnöki tanácsos keményen nekiment a HVIM-nek és az EMI-nek.

A videó ide kattintva tekinthető meg.

Borboly pedig kiáll az EMI mellett. Videó itt.

Miért rüheli Eckstein ezt a két szervezetet? Kommenteld!

Read Full Post »


Itt vannak a legmenőbb helyek

Itt vannak a legmenőbb helyek

Nagyon jól érzem magam Csíkszeredában. Ez elsősorban Zitának és családjának, illetve Ildikónak, Zita barátnőjének  köszönhető!

Az EU-tábor és a Tusványos között fölösleges volt visszamennem Kolozsvárra, ezért úgy döntöttem, itt töltöm a vasárnapot, a hétfőt és a kedd délelőttöt míg elkezdődik a Tusványos, amelyről szintén tudosítanom kell a Szabadságnak.

Vasárnap WebSzabadság, minden mennyiségben, de ez volt ma délutánig is. Holnap már csak délelőtt.

Tetszik mert nyugis, s az emberek állandóan köszönnek egymásnak. Kicsi a város, mindenhova el lehet jutni gyalog. Ma nekivágtam a városnak azzal a szándékkal, hogy meglátogatom Isán István Csongort, a Hargita Népe főszerkesztőjét, akivel a tavaly ismerkedtem meg egy brüsszeli Winkler-féle sajtós kiruccanáson ismerkedtem meg.

A központban kérdezem: merre van a Szentlélek utca 45. szám. – Jujj, hát a messze van ám – mondja valaki, s útba igazít. – Ott tessék menni ahol a sok terasz van, aztán a konzulátusnál úgy balra – jött a szöveg. – S ott lesz ehejt.

Ettől kissé berezeltem, mert néhány évvel ezelőtt a Székelyföldön túráztunk, s egy falusi bácsi azt mondta: ahajt lesz. Még 4 órát andalogtunk.

– Ehejt lesz vagy ahajt? – úgy gondoltam jobb, ha biztonságból megkérdezem.

– Ehejt lesz csak, de sokat kell menni ám.

 Nekivágtam a hosszú útnak. Alig menetelek 4 perce, már a Szentlélek utca (vajon a Hargita Népe megváltja a világot?) 17. szám alatt voltam. Na, gondolom, hacsak a 27. és a 45. szám között nincs egy 3 kilométeres mező, akkor már közel járok.

honlineHamar meg is érkeztem. Beszéltgettem Szüszer-Nagy Róberttel és Darvas Attilával az on-line újságírásról. Hihetetlen mennyire azonosak a problémák, dilemmák. Javasoltam neki, a szeptemberi MÚRE-tábor keretén belül szervezzünk egy erdélyi on-line újságíró találkozót és osszuk meg egymással a tapasztalatokat. S lépjünk fel közösen azok ellen, akik lopják tőlünk a tartalmat.

Dumáltam még Csongorral és Mihály Lacikával is, ő most főszerkesztő helyettes.

Innen pedig a megyei kórházhoz próbáltam eljutni, ahol Bodor Péter belgyógyász főorvos haverom dolgozik. Sajnos mire odaértem volna, már nem dolgozott. A kórház sem volt távol pedig a bácsi azt mondta, legalább 3-4 kilométer.

Közeben a központban találkoztam a “szapientiás” Kingával és a barátnőjével, Ágival. Ebéd, viccelődés, lazaság. Közben persze, hogy Téesz is megjelent. Hogy miért kellett megszólítanom? Azonnal flörtölni kezdett a lányokkal. Ejnye!

Read Full Post »

Older Posts »