Van valami varázslatos ebben az égi mutatványban

On Szerző: koliveritt: MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

A fotó illusztráció (Forrás: Facebook)

Idén sokkal körülményesebb volt megszervezni

a hagyományos Perszeida-csillaghullással kapcsolatos happeninget, s árokba csúszott személygépkocsi is volt.

Már az első SMS üzenetek, a Szerdában közölt esemény pillanatában forró lett a maroktelefon, aztán egyeztetés, ki jön, ki nem stb.

Igyekeztem minél hamarabb kimenni

a Kis-Magura csúcsra, de sajnos nem eléggé korán ahhoz, hogy a helyszínen már ne legyen egy körülbelül húszas, gitározó vallásos csoport. Szerencsére nem hangoskodtak, a gitárzene hallatán még kellemesebb volt a meterorraj megfigyelése.

Három szép nagy hullócsillagot láttam, de kicsiből is volt néhány… 🙂

Jocóka eltévedt, autója árokba csúszott,

valahogy megtalálta a csúcsot (vajon a másik is ilyen nehezére esik?), csatlakozott hozzánk, majd Bónis Endre segítségével autóját kihúztuk az árokból.

Eljött a friss házaspár, Lilla és Ade

(sok kemény orgazmust!), ám a nagy szervezkedésben, logisztikában (Endre mondása) megfeledkeztem a tőlük ajándékba kapott pezsgő kinyitásáról.

Hátha végre lejár ez az év, s jövőre ez az esemény is zökkenőmentesebb lesz.

TIFF – Hét nap, tizennégy film

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Aki (ketten) maradtak… (Fotó: Facebook)

Idén a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF)

az új koronavírus terjedése miatt bevezetett hatósági korlátozások következtében kizárólag szabadtéri helyszíneken, a fénykibocsátó diódás (LED-es), az óriási felfújható vagy a filmvásznat utánzó kivetítőkön a késő esti és éjszakai órákban követhettük a produkciókat.

Lehet, jobb is így: csodás új helyszíneket fedezhettünk fel.

Folytatás itt.

TIFF 2020 – Fájdalmas nosztalgia-időutazás

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánvéleményem, MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Fájdalmas, de jó… (Rohonyi D. Iván felvétele)

Nem a Győzelem (Victoria) mozi bársonyszékében,

hanem egy iskola udvarára a másiktól két méterre elhelyezett fehér műanyag széken ülök (pénteken este az egyik szét is tört egy nem túlsúlyos néző alatt…), bámulom a képernyőt, nézem a nyitófilmet, s nosztalgiázom: milyen szép volt az életünk…

A fájdalmas nosztalgia-utazás

nem csak a La belle epoque (Boldog idők/Cei mai frumoși ani) című nyitófilmen tör rám – nem a régmúlt szerelemre gondolok itt, akár a főszereplő, dehogy, hanem arra: NEMRÉG MILYEN JÓL ÉLTÜNK. Most távolságtartás, lázmérés, szájmaszk, arcvédő, fertőtlenítőszer, szorongás.

Nem vagyunk már ugyanazok az emberek,

nincs meg a közelség.

A film is sokkal kevesebb, a helyek száma is korlátozott, kerülik egymást az emberek, korántsem a régi az érzés és az élmény. Ugyanakkor a digitális „filmvásznon” is azt látom: régebben idegeneket csak úgy simán megölelhettünk, megpuszilhattunk, megérinthettünk…

De legalább a szervezők vették a bátorságot és megszervezik a TIFF idei kiadását.

RIPORT, FOTÓRIPORT – Négynapos lovaglás Erdély római kori végvárának felfedezésére

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, MagánvéleményemMegjegyzés hozzáfűzése

Érkezünk Porolissumra (Saját felvételek)

A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjai az évek során számos fesztiválon felléptek, és lovas bemutatókat tartottak, nomád játékokat és harcászati technikákat mutattak be.

Ez egyúttal lehetővé tette a helyszínekre, majd a haza történő többnapos lovaglást. Július közepén magántúrát szerveztünk, és Sztánától a Zilah melletti Mojgrád határában lévő Porolissumra, az egykori ókori római város részben restaurált területére lovagoltunk.

A riportom itt olvasható.

A Mihai Aganencei által készített videók itt tekinthetők meg.

dav
dav
dav
sdr
dav
dav
dav
dav
dav
dav
dav
sdr
dav
dav
dav
dav

Két nagyon hasonló eset, nyolc év távolságra: válás után gyermeke gyilkosa lesz az édesapa?

On Szerző: koliveritt: Mindennapok2 hozzászólás

Megölte a kisfiát, mert válás után nem látta a kiutat? (Fotó: Facebook)

Amikor az édesapjával eltűnt nyolcéves kisfiú esetéről értesültem, azonnal a 2012-es tragédia jutott szembe, de senkinek sem mondtam: ismét a volt feleségen a gyermek meggyilkolásával bosszút álló apa esete?

A 2012-es tragédia esetében a két gyermekét meggyilkoló apát nem tudták kihallgatni az ügyészek, most viszont annak ellenére, hogy öngyilkos próbált lenni, Takács György (hacsak nem felügyelik megfelelően a sürgősségen, s sikerül véghez vinnie szándékát) nem kerülheti el a sorsát: bíróság elé kell állnia.

Vajon ismét a volt feleségen bosszút álló apa esetéről van szó?

FOTÓK – Ázol, fázol, nem pofázol

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, MagánvéleményemMegjegyzés hozzáfűzése

Úszni nem tudok, maximum 60 kilogramm testsúlyra megtartására alkalmas mentőmellény volt rajtam, egyértelműen le kell fogynom 12 kilót… 🙂

A Máramaros megyei Fernezelyi-tónál

(Lacul Firiza) Csoma Boti által szervezett kajaktesztelő hétvégén Tunyogi Béla mondása jutott eszembe, aki a Szilaj Lovastanyán szervezett rendezvényen mondta ezt az esős időjárásra vonatkozóan.

S igaza van.

Szerencsére már pénteken este kimentünk

a tó közelében lévő Căprioara/Őzike panzióhoz lakókocsival. Kiváló hely, jó szolgáltatás, rendkívül kedves és figyelmes pincér lányok.

Az alapító-tulajdonos László bácsi, 1970-ben állította össze az éjszaka eltöltésére alkalmas pótkocsit/platós utánfutót, majd 1975-ben az első lakókocsit, így teljesen ismeri, átérzi és átlátja az így vakációzók helyzetét, igényeit és elvárásait. Többször beszélgettem vele, története elkápráztató: motorbiciklis bajnok volt, lakókocsit épített, a hétvégi házból háromcsillagos panziót és négycsillagos kis szállodát hozott létre.

Szombaton esett, tehát biciklizni mentünk: ázik, fázik, nem pofázik. A tavat szándékoztunk körbebiciklizni, az út viszont az erdőben vezetett. S nagyon esett. Nem adtuk fel, Barra Lehellel, aki versenybiciklivel ment végig az aszfalton, a faluban találkoztunk.

Vasárnap kipróbáltuk Boti új kajakját, a régiben, a felfújtatóssal én garázdálkodtam.

Történet a képaláírásokban:

Túra indul
A horgászok próbálják kisajátítani az egész tavat
A tó körüli biciklitúra első akadálya: magánterület az erdő közepén. A kutyák nem voltak elengedve, a tulajdonos nem volt ott. A turistajelzés a telken át haladt, mi is
Szakadt az eső
Boti vídám
Én boszorkány arcot vágok a szabakdó esőhöz
Az én COVID19-mentes világom

KÖNYV – Ezeregy tündöklő nap

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, MagánvéleményemMegjegyzés hozzáfűzése

Nagyon régen olvastam ki ilyen hosszú könyvet:

480 oldal. Tudva, hogy fikció, kissé nehezen lendültem bele az olvasásba, aztán  kötet magával ragadott.

Bibinek a Kindle csodaszerkentyűjén olvastam, talán ez a jövő. Félreértés ne essék: továbbra is a papíralapú olvasás híve vagyok, a digitális világot még csak kóstolgatom.

A társadalmi és politikai kéréseket is taglaló regény történelmi háttereként az 1980-as évek Afganisztánja szolgál: szovjet megszállás, háború szenvedés. Ami viszont visszatérő motívum, az a nők jogfosztottságának és teljes kiszolgáltatottságának a világa. Helyenként lélektépő, tragikus történet szeretetről, összetartásról, sorsközösségről, önfeláldozásról.

A tálibok erőszakos hatalomátvétele tovább erősíti a tehetetlenség érzését mindkét főszereplőben (Marjam és Leila), a nők sorsa végképp megpecsételődik.

Újabb kötet következhet.

VIDEÓ – Lépés, ügetés és vágta: Porolissum 2020 emléklovaglás

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok1 hozzászólás

Érkezünk Porolissumra (Saját felvétel)

A koronavírus-járvány miatt idén, sajnos, elmaradt a Porolissum Fest. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) csapata úgy döntött, úgynvezett emléklovaglás keretében a helyszínen tekint vissza az elmúlt évekre és tiszteletét teszi Porolissumon.

Hiszem és vallom: nomád stílusban lovagolni

(dombokon, völgyeken, erdőben, ruhát, élelmet és tisztasági szereket tartalmazó átalvetővel) nyújtja az igazi, megmásíthatatlan szabadság-érzést: tiéd a természet, eggyé válsz vele.

Az évek során az egyes fesztiválokon történő fellépés (lovasbemutatók, nomád játékok és harcászati technikák előadása) lehetővé tette a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjai számára a helyszínre való és a haza történő többnapos lovaglást.

A július 10-14. időszakban szervezett magántúrán,

amely során Sztánától a Zilah melletti Mojgrád (Moigrad) határában lévő Porolissumra, az egykori ókori római város részben restaurált területére lovagoltunk el.

Mivel az új koronavírus-járvány miatt

a Porolissum Római Fesztivál rendezvénysorozat idei kiadását lefújták, így amolyan nosztalgia- és tisztelet-túra volt a mostani: hosszú éveken át a fesztivál szervezőinek a meghívására a Sztánai Lovasok bemutatót tartottak a részlegesen restaurált amfiteátrumban, illetve a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszáson vettek részt.

A képsorokon látszik, ahogy vágtázom Csillán

Makrancos, domináló stílusát és temperamentumát nem kedvelem, de kiváló az ügetése és a vágtája! Jobb oldalon a barna lovon vágtázom, ő Csilla.

2013-ban, amikor elkezdtem lovagolni, vele tettem meg a Bonchida-Sztána közötti 72 kilométeres távot két nap alatt rendkívül kalandos körülmények között.

Köszönöm szépen az életreszóló élményt De Martin Lajosnak és Wagner Richárd-Ernőnek, valamint a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület valamennyi tagjának!

 

Mosolytalanul

On Szerző: koliveritt: MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Csak a szemén látszik, ha mosolyog… (Fotó: The Independent)

Örvendhetnek azok,

akiknek rossz vagy hiányos a fogsoruk: amennyiben nevetnek, senki sem veheti észre a csúnyaságot. Feltéve, ha a zárt helyeken betartják a szabályt, s védőmaszkot viselnek. Mert sajnos a rosszul értelmezett dacolás és a szabályokra való fittyet hányás lassan-lassan divat.

Sajnos a védőmaszkok miatt

nem láthatjuk a hölgyek gyönyörű mosolyát, arcmimikájuk (tetszés, kacérkodás, huncutkodás) nagy részét is eltakarja a vírusszűrő.

Maradnak a szemek. Tanuljunk meg szempárunkkal kommunikálni akkor, amikor szavakban nem tudunk/akarunk/lehet…

Szükségállapot, emlékekben (A séták és a macskák világa)

On Szerző: koliveritt: Magánéletem, Magánvéleményem, MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Mi történik?! (Saját felvétel)

 

A ma estével ellentétben akkor

sehonnan sem dübörgött a zene, egyetlen kocsi sem dudált, egyszerűen kibéreltem a várost. Az enyém volt. Ugyanazon az útvonalon sétáltam végig.

A szükségállapot idején szinte minden este, éjjel vagy hajnalban végigsétáltam az óvár körül. Sokkterápiát alkalmaztam. Volt nyilatkozat nálam, törvényes és érvényes, de inkább elkerültem a rendőröket és a katonákat.

A Jókai utca közepéből betértem a Vár/Fortăreței,

majd innen a Búza/Inocențiu Micu Klein utcába, elhaladtam a Piarista templom mellett, s a Király/I.C. Brătianu utca érintésével eljutottam a Babeș-Bolyai Tudományegyetem épületének hátához.

De még ezelőtt hosszasan beszélgettem

a Történelmi Intézet kapusával, éjszakai szolgálatot teljesített. Félt, féltette a családját, gyalog járt munkába.

Éjszakai és hajnali sétáim során sokszor találkoztam kissé zavart, az utca közepén tanyázó macskákkal. Ma este egyet sem láttam. Visszahúzódtak. Már nem a miénk a város, nem béreljük többé, lejárt az idő…

Picit hiányzik a szükségállapot csendje, mélysége, intimitása.

FOTÓRIPORT – Porolissum előtti sztánázás

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., MagánéletemMegjegyzés hozzáfűzése

Új virág

Az első lovaglós szerelmem

a Bonchidai Kastélynapok maradnak, 2013-ban erről a rendezvényről lovagoltam Sztánáig, mert Riki palánkmászás közben megsérült. Ez 72 kilométer lovaglást jelentett két nap alatt. A második kedvencem a Porolissum Római Fesztivál: ez 52 kilométer lovaglást jelentett oda, s természetesen ugyanennyit vissza. Ezen első ízben 2016-ban vettem részt.

Idén az új koronavírus-járvány miatt

a Zilah melletti Mojgrádon (Moigrad) szervezett rendezvénysorozat elmarad: nem lesz talpasíjász verseny, kenyérsütés, gladiátorok és rabszolgák közötti harc, nem kerül sor a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszásra. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) mégis úgy döntött, tagjai a régi szép idők emlékére ellovagolnak Sztánáról a Dacia provincia területén a második században létesített ókori római város romjaihoz és találkoznak a Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum képviselőivel, a rendezvény szervezőivel.

A tervek szerint csütörtökön este már Sztánán leszek,

pénteken reggel indul a lovaglás. Ma sajnos leestem Emeséről (2013 óta kisebb-nagyobb rendszerességgel lovagolok, ez eddig még nem történt meg), de viszont nem tántorít el a hétvégi és a jövő hét eleji lovaglástól…

Albert Ferenc, a Szentimrei-ház gondnoka asztalosműhelyt rendezett be magának: alaposan, pontosan dolgozik
Új virág
Hé, mi az ott?
Gellért féle szimultán
Megbeszélés
Feszülten figyelik a Mester utasításait
Talál?
Szabadtéri oktatás
Emma új állása
Ha megcsípi, azonnal vége a relaxnak
Lovastúra indul…