A meteorológiai állomás fölött, a téli útvonalon értünk ki a gerincre, útban voltunk a Nagy Pietrosz-csúcs felé (Saját felvételek)
Igaza van a barátomnak: jó, hogy rugalmas voltam, s beleegyeztem az egynapos túrába.
Január 29-én hajnali 4:30-kor ébredtem, szinte ugyanannyit ültünk kocsiban, mint amennyit túráztunk, de na, megérte, hisz talán az eddigi legszebb téli táj tárult elém…
Adatok: Borsa – Nagy-Pietrosz csúcs és vissza: 15,4 km, 1633 méter szintkülönbség, 7:40 óra.
Köszönöm szépen a hágóvasakat, Jocó, köszönöm a jégcsákány, Boti!
Olcsó felszereléssel,
rendkívül alacsony újságírói fizetésre szabott költséggel is lehet.
Kabát: a Gondviselés Segélyszervezet ajándéka, símaszk: 35 lej (Decathlon), síszemüveg: 40 lej (Decathlon), sínadrág: 50 lej (second hand üzlet), polar: 30 lej (second hand üzlet). Ezek már régen megvannak nekem.
Újrakezdem a 2009-ben László Attila akkori kolozsvári alpolgármesterrel kezdett és utódjával, Horváth Annával 2015-ben befejezett Töltsél egy munkanapot… elnevezésű projektemet.
Grezsa Csaba 2022 augusztusa óta az anyaország kolozsvári főkonzulja,
lassan fél év alatt „belerázódott” az új szerepkörbe (előtte is a külképviseleten dolgozott, konzul volt), örömmel mondott igent arra a felvetésemre, hogy ő legyen az első közszereplő, akivel munkanapot lehet eltölteni. Köszönöm!
A főkonzul úr meglepetést is tartogat a komoly, pontos és megbízható gyakornokok számára…
Lehet, még én is feliratkozom , mert kíváncsi vagyok a napi tevékenységére,
jobban meg szeretném ismeri a munkáját, az embert, belátást akarok nyerni a főkonzuli feladatokba, a román és magyar intézményekkel, közéleti szereplőkkel való kapcsolattartásba, a diplomáciai tennivalókba, faggatni akarom értékrendszeréről, hobbijairól, különböző témakörökben (magyar-román viszony, ukrajnai háború stb.) kialakult véleményéről. Lehet, még egy-két (nyílt) titkot is elárul majd… 🙂 Ja, és külön kérdezem majd a Kolozsvár-Budapest repülőjáratról is…!
Persze, lehet, azt mondja, valami hétpecsétes titok, esetleg nem vehetsz részt egy-ehy megbeszélésen, találkozón vagy a nap folyamán nem kísérheted el valahová. Ez benne van a pakliban, készülj fel rá, ne vedd zokon. A projekt feltételei:
Legyél komoly, pontos és megbízható, ha bejelentkeztél, vegyél is részt!
A nap végén kommentben írj, kérlek, rövid élménybeszámolót.
A projekt időtartama: 2023. február 6-10., hétfő-péntek. Jelentkezés: 2023. január 30 – február 3. Jelentkezni itt a blogon, komment segítségével. First come, first served. Név, e-mail cím, mobilszám és a Facebook-profil hivatkozása szükséges!
A mobilszámot, az e-mail címet és a FB-profilt nem közlöm a blogon, de elküldöm Grezsa Csaba főkonzul úr munkatársának, aki majd felveszi a kapcsolatot a jelentkezőkkel.
Jelöld meg, melyik napot választod! Amennyiben ketten jelentkeznek egy napra, akkor a jelentkezési sorrend a mérvadó.
Minden nap (hétfő-péntek) egy személy a magas rangú diplomata társaságában töltheti a munkanapot. A részletekről Grezsa Csaba munkatársa egyeztet a jelentkezőkkel.
*** Február közepén vagy végén informális kiértékelőt tervezünk (mondjuk a Bulgakovban) azokkal, akik a projektben részt vesznek.***
amíg válaszolt. Arra voltam kíváncsi, hol tart az ügy. Aztán későre közölte, hogy az ügyet 2021-ban lezárták. Írtam neki, hogy az Boné másik pere volt, aztán átirányított a megyei törvényszékre, ahonnan Anca Maria Rad szóvivő és egyben bíró minden alkalommal azonnal válaszolt. Ezzel a papírral indultam ma útnak a törvényszékre.
Körülbelül 20 perccel 11 óra előtt érkeztem
a törvényszék épületébe. Szerencsére (amíg az orvost, az ügyvédet/bíróságot/törvényszéket és a rendőrt el tudja kerülni az ember, addig boldog!) nagyon régen nem jártam erre (utoljára Horváth Anna tárgyalásain vettem részt valamikor 2018-ban…), korszerűsítették és átalakították az épületet, a bejáratnál lévő rendőrtől kérdeztem meg, hol van a 31-es terem.
A tárgyalóterembe érve egy ügyvédi talárba öltözött nőtől
kérdeztem meg, melyik ügynél tartanak. Mondta, az elsőnél, a kábítószer- és emberkereskedőkénél. Mamma mia, micsoda alakok álltak a plexiüveg mögött…
Menjünk ki, s még kérdezhetek, mondta. Átnyújtottam neki a szóvivőtől kapott hivatalos választ (fejléc, dátum, iktatószám, pecsét, aláírás), tüzetesen szemügyre vette. Azt tanácsolta, menjek be, üljek le, s várjak türelemmel. Mellém ült. Megkérdeztem, ő vajon a védőügyvéd vagy az áldozat családját képviseli. Lakonikus választ kaptam: az államot…
Jobb is, hogy a képernyő a bírónő felé volt fordítva, nehezemre esett volna Boné Ferenc arcára vagy a szemébe néznem. A Jilavai Börtönkórházból videókapcsolás útján bejelentkező vádlottat csak a bírónő és a törvényszéki jegyző látta.
Sikerült vele is, azaz az ügyésznővel, a törvényszéki jegyzővel és néhány szót a bírónővel is beszélnem, megértettem, mi a helyzet, rávezettek a lényegre. Cikkem ide kattintva olvasható.
Bár az elmúlt években Emil Boc Kolozsvár polgármestere azt nyilatkozta,
a lakossági panaszáradatra való tekintettel az ünnepek alkalmával a tűzijátékot a nyugat-európai országokban már népszerű drón fényjátékra cseréli, eddig csupán a román nemzeti ünnep alkalmával ötvözte a két szemkápráztató mutatványt. Január 24-én ismét tűzijátékot szerveztek a Főtéren, a pirotechnikai eszközöket a Mátyás-szoborcsoport és a Szent Mihály-templom közötti részről, illetve az istenháza északi oldalán található parkolóból lőtték ki.
A Szabadság több olvasója jelezte, és fotóriporterünk is tapasztalta:
a templomkertben, de még a Brassai Sámuel Elméleti Líceum közelében is maradványokat találtak. Kétségtelen: a környezetszennyezés mellett a tűzijáték az épületeket és a nézők testi épségét is veszélyeztetik. László Attila római katolikus főesperes-plébános és Oláh Emese alpolgármester nyilatkozik.
Már csak három virágárus bódé van csak nyitva… (Rohonyi D. Iván felvétele)
Ajándékba vásárolok virágot a Szent György/Béke téren, szóba elegyedek a hölggyel. Hatvan lejt kér, reflexből alkudozom, ötvenet ajánlok. Nem enged az árból.
Vlagyimirnak, a tavaly márciusban Odesszából Kolozsvárra menekült,
moldovai állampolgárságú, de a Fekete-tenger parti városban élt férfinak hatalmas az előnye: jól beszél angolul, így a Magyar Unitárius Egyházvendégszobáiba befogadott háborús menekültek és az Erdély fővárosában élő ukrajnaiak felé ő a kapcsolatember.
Ezen kívül jelentős kapcsolati tőkéjének köszönhető, hogy tavaly augusztusban a Gondviselés Segélyszervezet humanitárius szállítmányokat juttathatott el a mikolajivi kórháznak és az odesszai rászorulóknak.
Most ismét Odesszesszába vezetett az útja
– feleségét is magával vitte. Én pedig elkísértem őket, segédkeztem, s riportot írtam az útról, a segélyezésről és a két ukrajnai háborús menekült időleges hazatéréséről, családjáról, barátaikról, volt életük helyszíneiről, amelyek látta sebeket tépett fel, nosztalgiára késztette őket…
A fizikai és (egyikük) szellemi fogyatékkal élő, oroszajkú ukrajnai háborús menekülteknek továbbra is szükségük van támogatásunkra.
Több mint fél évvel ezelőtt egy lelkipásztor tette útra őket, az orosz invázió miatt menekülniük kellett. Egyiküket a volán mögé ültette, s útnak indította a kiabuszt.
Valahol üzemanyag nélkül maradtak, több napig egy pincében húzódtak meg. Valaki megsajnâlta őket, adott benzint, így jutottak el a határig.
A Goga Csilla-féle flamingós szatyor…
Itt Kolozsvárra irányították őket, a városban bolyongtak, egy szociális otthonhoz irányították őket. Itt ételt kapnak, orvosi ellátásban részesülnek. Édességet és cigarettát kértek tőlem: adományozóknak köszönhetően havonta többször viszek nekik.
Ma a Goga Csillától kapott flamingós szatyorban egy kolozsvári magyar számítástechnikus által felajánlott cigit és csokit vittem el.
Amennyiben te is csatlakoznál a segélyezéshez, írj nekem.
Gépkocsi akkumulátor, zongora és csodálatos ének Odesszában 2022 karácsonyán… Nem “beállított” fotó! (Saját felvételek)
Életem egyik legkülönlegesebb élménye volt,
ám ez csak napokkal a hazaérkezést követően csapódott le. Kérdésekre válaszolva mesélni kezdtem családtagoknak, ismerősöknek, barátoknak, s amikor végre elmúlt az aggódás, az enyhe félelem, a szorongás, akkor kikristályosodott: nem mindennapi dolgot hajtottunk végre Yuliával és Vlagyimiral.
Egyszer sem voltunk közvetlen veszélyben,
mi több, annak érdekében, hogy „átszoktassák” az ukránokat az „európai” karácsonyra (ennek a vallási, társadalmi és vallástörténeti részleteibe most nem megyek bele) többnyire volt villanyáram is. Korábban hetekig generátorokat használtak az ukrajnai városok lakói. Egyébként erre van a legnagyobb szükség. A fotóriportból kiderül, a hatalmas kereslet miatt, mennyibe kerül egy áramfejlesztő az ukrajnai bevásárlóközpontban…
Kérlek, kattins az első fotóra, vannak képaláírások! Aki mobilon nézi, nyomja meg az i betűt. KÉRLEK, legyen türelmed végignézni a fotókat! Tudom, szokatlanul sok van, de a helyzet sem mindennapi…!
A János Zsigmond Unitárius Kollégium udvaráról hárman indulunk: Vlagyimir Szkalszkij (balról a második), jómagam (középen) és Yulia Szkalszkájá (jobbról a második). Jó utat kíván Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke (balról az első), Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke (balról a harmadik), Elekes Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium iskolalelkésze (jobbról a harmadik) és Vagyas Attila, Gondviselés Segélyszervezet alelnöke (jobbról az első)
Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke is segít
Rögtönzött megoldás: Elekes Zsolt és Vagyas Attila
Szombaton, december 24-én hajnalban valahol a román-ukrán határon
Adott pillanatban az egyik katonai ellenőrzőpontnál az állig felfegyverzett katonák egy ilyet papír fecnit adtak nekünk. Társaik egy másiknál valamivel később elkérték
Odessza város Tairovo lakónegyedének egyik tömbházlakásának a bejáratánál lévő postaládák. Szovjet idők
A szobám tulajdonképpen Vlagyimir lányának a volt szobája. Masha most háborús menekült Kolozsváron. A család 2022 márciusának elején menekült el Odesszából
A lakás bejárati ajtaja a Gondviselés Segélyszervezet kék kabátjával
Júlia és Vlagyimir…
Yulia rendkívül tehetséges énekesnő, oktató. A lakásban maradt kották…
Vlagyimir szinte könnyezik, amikor hajdani odesszai lakásában a korábbi életéről és a fiának a szobájában tárolt tablóképekről mesél: küzdősportok, barátok, kollégák. Megnyílik a szíve, mesél… Eltörli a könnyét. Empátiás gyakorlat: megtámadták Romániát az oroszok, Albániában vagyunk háborús menekültek, s hazatérnénk Kolozsvárra…
Fájó, ugyanakkor léleképítő emlékek
Amikor a gyermekek…
Nos, hol a nullás?
A lépcsőház
Van, akinek átvennie a számlákat?
Vlagyimir átadja a Gondviselés Segélyszállítmányát
Yulia, Vlagyimir és a kedvezményezettek egy része
Nekik még nehezebb
Ételt kérek!
Éhes vagyok!
Az iskola, amelynek improvizált raktárában elhelyeztük a segélyszállítmány tartalmát
Ez a fotó engem is megsirat: Szonjával (lásd a cirill betűket) a kolozsvári vasútállomáson 2022 februárjától áprilisáig az ukrajnai háborús menekültek ideiglenes befogadására kialakított és működött tranzitövezetben találkoztam. Odesszából érkezett, utazott tovább. Sokunknak ezt ajándékozta: szívecske, benne a Szeretlek, a neve és a város. Megható, felemelő és egyben lélektépő. Szonja általam és velem visszatért Odesszába. Remélem, valahol, valamikor találkozunk, Szonja!!! Hátha éppen Odesszában…
Miközben Odessza város Tairovo lakónegyedének Intellekt nevű iskolájának improvizált raktárhelyiségében lerakott segélyszállítmánnyal kapcsolatos teendőket videóztam és fotóztam, egy zongora hangjára lettem figyelmes… ZONGORA, ITT?!
A legínségesebb időkben is, áramfejlesztő és minimális fűtés mellett az oktató, a PEDAGÓGUS dolgozik, felkészíti Ukrajna következő generációját. Huszonhét év újságírás után szinte semmi sem hat már meg, de ez, IGEN!
A háborús körülmények ellenére sem hagyja elveszni a tehetséget
Bámulatos a pedagógus és a kislány kitartása. Az édesanyjával is találkoztam, tudott angolul, beszéltem vele. Azt mondta: nem adják fel. Hát nem csodás…?!
Háborús körülmények között, generátorral, minimális fűtéssel
A múlt és… talán a jövő
Nem adják fel!
Visszasiettem az akcióhoz: lepakolják a generátorokat
A Gondviselés Segélyszervezet egy speciális iskolától vásárolta az Odesszába szállított gyertyákat: kétszeres segítség
Az iskola előterét raktárrá alakították át
Yulia bátyjának kisfia: rendkívül értemes és segítőkész. Nemsokára ismét találkozunk!
Édességbolt mellett mentünk el Yuliával. Mondom, milyen finom a baklava, vásároljunk. Az elárusító mondta, csak „kevés” villanyáram van, nem működik a POS. Egy férfi létrehozta a hotspotot, Yulia rácsatlakozott, s az ukrajnai BT Pay segítségével az elárusító által megadott nyolc-kilenc számjegyű folyószámlára átutalta a pénzt, így fizetett… Van megoldás…! 🙂
Karácsony estéjén elvették a villanyáramot…
Karácsony este Odesszában
Aztán megadták: a Yulia által felkészített gyermekek videóját néztük. Elképesztő munkát végzett ez a nő, rendkívül tehetséges és felkészült!
Pénzváltás…
MICSODA?! 660 eurónak megfelelő hrivnya egy áramfejlesztő?! Spekulánsok
Vlagyimir harcművészet edzője, Nikolai Vasilijevics Alexejev
Nikolai Vaszilievics és Vlagyimir
Tanár (balról) és diákja
Együtt a tanárral és feleségével
Odessza, kommentár nélkül
Odessza, kommentár nélkül
Odessza, kommentár nélkül
Odessza, kommentár nélkül
Védik az épületeket
Elvátolított, orosz vonatkozású szobor…
Bentről is le akartam fényképezni a világhírű odesszai operaházat. Azt vettük észre, mindenki kifelé és a pincébe igyekszik. Nem tudtuk, mire vélni a dolgot. Mondták, légiriadó van. Vlagyimir a kocsiban felejtette a telefonját, nem hallottuk a „RO-Alertet”, az én fostalicska okostelefonomra nem fért fel az speciális applikáció. Vártunk, aztán továbbálltunk. Kámikázé drónt nem láttunk/hallottunk
Préselt lemezen
Préselt lemezen
Valami orosz vonatkozású szobor lehetett, eltávolították
Odesszai mindennapok
Már nem működik
II. (Nagy) Katalin szobrát is eltávolították… 😦
A segélyszervezet belvárosi székhelye
Akkumulátorral zeneművészet kelléket: fényt
🙂
A Tairovo lakónegyed piacán
A Tairovo lakónegyed piacán
A Tairovo lakónegyed piacán
A Tairovo lakónegyed piacán
A Tairovo lakónegyed piacán
A Tairovo lakónegyed piacán
Nálunk van ilyen?
A Tairovo lakónegyed piacán
A Tairovo lakónegyed piacán
A Tairovo lakónegyed piacán
A piaci “zsákmány”
A szobám, induláskor, december 27-én hajnali 4 órakor
Leleményes
Elhagyjuk Odesszát
Hazafelé két és fél órát kellett várakoznunk az Orlivka-Isaccea ukrán-román határátkelőnél, a komp ugyanis csupán bizonyos időközönként közlekedik a Dunán. Az Odessza-Kolozsvár 900 kilométeres utat a kisebb pihenőkkel és a várakozással 18 óra alatt tettük meg
Csupán a 2001-es és 2003-as amerikai ösztöndíjaim kapcsán írtam ilyen hosszú élménybeszámolót, mint most Libanonról. Először 1 hónapot, majd két évvel később négyet utaztam az Egyesült Államokban, most viszont csak hat napot töltöttem a közel-keleti országban, mégis kikerekedett háromszor kétoldalnyi anyagot megírni, 44 ezer leütést összehozni. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy hatalmas élmény volt.
A Szabadságban megjelent első rész ide kattintva olvasható.
Kiváló hangulatú rendezvény volt (Fotó: Riti József Attila)
A népzene és a néptánc megtartó, közösségépítő és megtartó erejét éreztem szombaton Szamosújváron a Kaláka Néptáncegyüttes harmincadik születésnapja alkalmából szervezett gálaműsoron és az ezt követő táncház során.
Milyen nagy dolog ez, főleg a szórványközösségekben! Szerencsére ezek a mágnesek ma is vonzzák a fiatalokat, így még van remény a megmaradásra Erdély eme vidékén (is).
Köszönöm Paróczi Ákosvolt Petőfi-ösztöndíjas barátomnak vendéglátást, a szervezőknek az időt és az energiát, amelyet a sikeres kivitelezésbe fektettek.