A Virtual Currency Girls együttes fellépése… (Fotó: Facebook)
Kétkedve tekintek
a virtuális fizetőeszközökre. Nincs állami ellenőrzés, felügyelet és irányítás, a csalások és visszaélések lehetősége elég nagy.
Emlékszem, egyik barátom több számítógépen bányászta a kriptovalutát, a gépeket nem megfelelő helyiségben tárolta, jött egy nyári zápor, néhány meghibásodott.
Kíváncsi vagyok, vajon még foglalkozik a kriptodevizák bányászásával?
A Szabadságban megjelent cikkemben (kattints ide) egy kolozsvári szakember s megszólal, aki nem volt hajlandó arra a kérdésre válaszolni: kereskedik még virtuális pénzzel?
A beütemezési platformról az angol mondás jutott eszembe: az élet nehéz, aztán meghalsz…
Persze, tudtam, hogy a hatóságok által bejelentett
péntek 15 óra csak blöff, a Ro Vaccinare platform üzemzavaros lesz, de arra viszont már számítottam, hogy az éjjeli órákban stabilizálódik a helyzet, s sikerül a 65 év fölötti szüleim digitális előjegyeztetése.
Pénteken az esti órákban még bosszankodtam, mondogattam magamnak: mégis, mit képzeltél, este már működni fog? Aztán on-line társasjáték után még próbálkoztam, aztán folyamatosan szombat hajnali 3 óra 37 percig.
Alaposan meglepődtünk, amikor a 2020. december 18. és 2021. január 3. közötti időszakban Bosznia-Hercegovinában megejtett körutunk során, tanácsot kérve az érdekes és izgalmas látnivalókkal kapcsolatban, Kovács Lehel István, a Sapientia – EMTE egyetemi adjunktusa, az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke, valamint Hám Péter rendkívül tapasztalt világutazó azt javasolta, feltétlenül menjünk el a Szarajevótól mintegy 30 kilométerre északra elhelyezkedő Visoko városába, és vegyük szemügyre… a boszniai piramisok völgyét. Lévén hogy utolsó pillanatban döntöttünk a boszniai körút mellett (eredetileg Rodostóba és Drinápolyba készültünk, ám néhány órával indulásunk előtt Törökország felkerült a magas Covid-19-megbetegedésarányt jelző „sárga listára”), nem volt idő útitervet készíteni, utánanézni a dolgoknak, ezért megfogadtuk a két tapasztalt utazó tanácsát, és ellátogattunk egy olyan helyre, amelyről korábban semmilyen információnk nem volt, s amely alaposan meglepett.
Két okból: egyrészt, mert megtetszett, másrészt pedig mert másodízben és harmadszor egy rendkívül szokatlan helyen játszottuk.
A kolozsvári Oxygameáltal forgalmazott társasjátékot decemberben kaptam Tánczos Csillától, s mivel személygépkocsival utaztunk, s elfért a csomagtartóba, a boszniai körutunkra (2020. december 18 – 2021. január 3.) is magunkkal vittük.
A játékhoz nagyító is jár, ám szerintünk fejlámpa is szükséges… 🙂
Ki gondolta volna, hogy éppen Srebrenicában, az 1992-1995 között zajlott boszniai polgárháború egyik legborzalmasabb helyszínén fogjuk ismét játszani?
Lehavazott, nem tudtunk eljutni Szarajevóig:
Zenaidának, a srebrenicai genocídium múzeum segítőkész munkatársának köszönhetően sikerült Potocari faluban, a tömegsíroktól alig néhány száz méterre egy idős muzulmán házaspárnál (kolléganője szüleinél) szállást találnunk, nem volt internet, a televízióban is csak helyi adókat sugároztak, így volt időnk játszani…
A román nyelv gyakorlására is alkalmas. A fordítás igényes munkára vall
Szokatlan és kissé furcsa helyzet: a MicroMacro: Crime City elnevezésű társasjáték segítségével csupán virtuális gyilkosokat kerestünk, a tőlünk alig néhány száz méterre tömegsírban eltemetett muzulmánok hóhérjait pedig a Hágai Nemzetközi Törvényszék csípte nyakon, és ítélte el…
Egyik általam eddig játszott társasjáték sem hasonlít a MicroMacro Crime Cityre
Kártyalapokra írt utasítások alapján meg kell találnod a gyilkosság helyszínét az igényesen megrajzolt virtuális város térképén, majd a nyomok segítségével, illetve a deduktív és induktív logikát használva meg kell találnod a gyilkost. Ezt úgy sikerül leggyorsabban, ha kikövetkezteted, vajon mi oka volt a gyilkosság elkövetésére.
Ekkora a térkép
Bár a tizenhat különböző nehézségű esetet két vagy három alkalommal sikerül megoldanod, a játékkal jól tudod majd szórakoztatni a vendégeidet, akikkel ezúttal nem kell hosszas szabályzatot megértetned, hanem játékvezetőként azonnal kezdheted velük a gyilkos felkutatását. Jól fogtok szórakozni!
A MicroMacro Crime City az Oxygame társasjáték-forgalmazótól vásárolható meg.
Nálunk a Kolozsvári Járványkórház alkalmazottait oltották be először (Fotó: Facebook)
Mi másról szólhat az év első blogbejegyzése,
mint az új típusú koronavírus elleni oltásról. Ámulva olvasom a sok konteót, a kételkedők táborának hangos megnyilvánulásait. Az én hibám: nem kellene. Az általuk elutasított vakcinát pedig azonnal szívesen átvenném, ám nem lehet.
Olvastam nemrég a villanyáram bevezetésével és az izzólámpa használatával kapcsolatos ugyanilyen jellegű, típusú, hangvételű és stílusú megnyilvánulásokat. Ilyen vonatkozásban az emberiség mit sem fejlődött…
Megértem, persze, az ismeretlennel, újjal szemben szkeptikusak vagyunk,
ugyanakkor kérdéseket teszünk fel, tájékozódni próbálunk. A tudósokat ugyanolyan meglepetésszerűen érte a vírus megjelenése, mint minket és a hatóságokat. Mindenki a legjobb tudása és szellemi képessége szerint próbált alkalmazkodni a rendkívüli, bizonyos vonatozásban háborús időszakhoz hasonlítható helyzethez.
A vírus minden társadalmi réteget érintett, függetlenül a folyószámlán lévő pénzösszegtől, politikai tisztségtől, tudományos fokozattól vagy katonai rangtól. Mindenki számára hátrányos volt, ezért nemigen értem az ezzel kapcsolatos konteókat sem…
A vakcina által alig várom, hogy
fokozatosan visszatérhessek a korábbi változatos, pörgős életemhez.A legjobban viszont azt várom, hogy végre megölelhessem és megpuszilhassam Édesanyámat és Édesapámat.
Március óta újságíróként és önkéntesként sok helyen jártam, nagyon sok emberrel kapcsolatba kerültem, nem vállaltam annak az ódiumát, hogy idős szüleimet a sírba küldjem…
Ugyanakkor nagyon várom, hogy
ismét szabadon utazhassak: az újságírót a KÍVÁNCSISÁGvezérli és ösztönzi, látnia, hallania, kísérleteznie kell, hatások kell hogy érjék, élményeket, sztorikat kívánatos gyűjtenie. A különböző gondolkozású, értékrendű, életstílusú, életvitelű, vallású, nemzetiségű, a más társadalmi vagy gazdasági modellekben szocializálódott, más Istenekben hívő emberekkel történő interakciók vagy akár viták során mérhetetlen értékű és méretű tapasztalatokkal gazdagodhatunk. A posztmateriális értékek mentén berendezett életvitel folytatása esetében ugyanakkor elengedhetetlen kritérium a szérum.
Számomra alig érthető az általános, életünk és cselekedeteink szinte minden vonatkozását átszövő bizalmatlanság.
Úgy vélem, az ilyen jellegű vakcinák kifejlesztésére végzett tudományos kutatások és az utóbbi hónapokban a rendkívüli helyzetre való tekintettel felgyorsított munka megfelelő eredménnyel járt, bízom azokban a tudományos kutatókban, akik kifejlesztették a vakcinát, bízom az oltásban, vállalom az esetleges mellékhatásokat.Alig várom, hogy beoltassam magamat, ezáltal pedig biztonságban tudhassam a szüleimet, a barátnőmet és mindazokat, akikkel kapcsolatba kerülök.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ingyenes oltóanyagot az Európai Uniónak köszönhetően kapjuk meg…
azonnal lecsaptam rá: kipróbálnám. Nem bántam meg, ráadásul szerintem kiváló ajándék karácsonyra. 23 óra után úgyis kijárási korlátozás van, hamar sötétetik: legyél detektív! 🙂
Amennyiben nem családtagokkal játsszuk a távolságtartás nem releváns, másokkal nehezebb, de megoldható: az asztalnyi nagyságú várostérképhez egyenként férhetünk hozzá, s a különböző gyilkosságokra vagy az egyszerű törvénytelenségekre utaló nyomokat csak a játékvezetővel közöljük, s jöhet a következő játékos… Persze, így több idő, de na, kovid.
Nagy asztal szükséges, sok a gyilkos és a hulla… 🙂
Ilyen jellegű társast még nem játszottam:
ki kell deríteni, ki a gyilkos vagy a rabló, milyen indokból ölt vagy lopott, a várostérkép pedig tele van rajzok segítségével feltüntetett nyomokkal. Eddig csupán néhány esetet oldottunk meg, de tetszett az ötlet, a koncepció, a kivitelezés, ugyanakkor az esetek összetettsége is ajánlja a játékot.
Az első bűnügyi helyszín és az első áldozat már a dobozról ránk köszön…
A nyomozási készség, a figyelem, a deduktív és az induktív logika
sokat segít ebben a társasjátékban, amelyet két vagy négy személy játszhat. Érdekes, hogy a játékos fantáziáját már az beindítja, hogy a nyomozást már a játék dobozán elkezdheted: ott az első gyilkosság elkövetőjét máris nyakon csípheted.
A jelenlegi járványügyi helyzetben a szabadidős programokat
igen nehéz megfelelően szervezni, méretezni: új is legyen, közel is legyen, ne is kerüljön sokba s főleg: biztonságos legyen.
Nincs ám ilyenkor összezsúfolódás az autóban az üzemanyag-kiadások elosztása végett, ugyanakkor a március óta érvényes két jelszó – a közeli helyeken és ami belefér – továbbra is a kiruccanások meghatározó mottója.
Kilátás a Nagy-Sukár csúcsról
Ilyen vonatkozásokban október utolsó és november első napjaiban Zsilvásárhelyen, Szörényváron, Orsován, Dubován, Herkulesfürdőn, a Kazán-szorosban és a Cserna-völgyében őgyelegtünk, illetve Hám Péter ismert és elismert túraszervező kezdeményezésére Törcsvár környékén barangoltunk, s csodáltuk meg a festői szépségű tájakat.
A Szabadság mai számában megjelent élménybeszámoló ide kattintva olvasható.
vezetett a szombati, december 5-i gombászáshoz: az Égly Melindától és Jánostól ajándékba kapott ruhásszekrényem két fafogantyúja kijött a menetes csavarból, letört a szélük. Kiírtam a Facebook-falamra, faiparost keresek, aki újakat készít. Sebestyén Áprád tanár úr jelentkezett.
Javítani, kicserélni kell őket
De innen mégis hogyan jutunk el a téli gombaszedéshez?
Ismertem őt, bár engem nem tanított. Hallottam, hogy szigorú matematika tanár, de hát melyik nem az? 🙂 Legendás személyiség, sokoldalú.
Írtam neki magánüzenetet, néhány perc múlva már a lakásán voltam
a rossz darabokkal, átvette őket. Behívott, mutatta a kis műhelyét, a kiadó szobát. Megpillantottam a befőttes üvegekben lévő gombákat, azt hiszem, eme hobbijáról már azelőtt beszélni kezdett. Bevallom, nem tudtam, hogy ennyire ismert és elismert gombász. Csak később néztem meg a kolozsvári televízió által vele készített műsorokat.
Még gombalikőrrel is megkínált, mutatta a befőttes üvegekben féltve őrzött példányokat.
Mondtam, tavasszal-nyáron szívesen társulnék egy gombaszedéssel összekötött kiránduláshoz, vagy fordítva. Hétvégén mehetnénk, mondta. Megkértem, nézzen a naptárra: tanár úr, december van!
S indult a mini kaland a Bükk-erdőben. A videóriport megtekintéséhez, kérlek, kattints ide!
hogy kétféle plazmaferézis-gép létezik. Egyszer az én véreremet is rácsatlakoztatták egy ilyenre, egy órát néztem, amint „átdolgozza” a testemben lévő piros folyadékot, ám akkor vérszegényeknek volt szüksége vörösvértestjeimre.
Most kiderült, speciális gép segítségével levett vérből
több, súlyos állapotban lévő koronavírus-betegen segíthetnek azok, akik már átestek a fertőzésen. Igen ám, de eddig a Kolozsvári Véradó Központ nem kérvényezte az egészségügyi minisztériumtól ezt a felszerelést, mert a „sima véradóktól” származó plazmából is elő tudják állítani a koronavírusos betegeknek szükséges „készítményt”, mi több, „sima vér” is marad nekik.
Meg kell szokni a változást, le kell szokni az autó használatáról…
Ma adták át a felújított Béke/Lucian Blaga teret,
a legtöbb gépkocsivezetőt pedig meglepte az átalakítás: a Béke (Lucian Blaga) térről a Jókai (Napoca) utcába már nem három, hanem csupán két sáv vezet, ugyanennyi segítségével lehet feltérni a Majális (Republicii) utcára is.
a magashegyi túrák során évek óta vadászom a felhőtengereket. Most aztán volt bőven részem belőlük.
A koronavírus-mizéria miatt a Hám Péter barátom által szervezett túra pénteken délben összeomlott, sok dolgom volt a szerkesztőségben, így csupán este hétkor kezdtem alternatíva után keresni.
Szerencsére a Dogaru házaspár ötlettel rukkolt elő:
szép lesz az idő, menjünk a Retyezát-csúcsra! Taxiba be, Botihoz fel, Jocó hágóvasait el, vissza, csomagolás, alvás, hajnali 4 óra 6 perckor ébredés, 5-kor indulás. Szinte: Paróczi Ákos barátommal és a hegedűművész Bencével 5 óra 50 perckor találkoztam a Sora üzletház előtt .
A szombati túra után
Bianka barátnőm édesapja, Róbert és élettársa, Ildikó által Királybányatoplicán (Toplița) működtetett Robildi vendégházban pihentük ki fáradalmainkat: első osztályú vendéglátás, disznóvágás utáni finom falatok, nagyon jó pálinka, tiszta és meleg szoba, forró víz… Ahhh…
A többiről meséljenek a Robert Dogaru által készített fotók. Kérlek, kattints az elsőre:
Indulás Râușor elnevezésű üdülőtelepről. A piros háromszög turistajelzésen haladtunk a Retyezát-csúcsig
Itt még a fenyőfák uralják a tájat, ám a felhőtenger is megjelenik
Csodálat
Hó borította sziklákon haladtunk
Hágóvasra nem volt szükség, figyelemre annál inkább
Nincs már messze a nyereg… (Istvánfi Ildikó felvétele)
Bibi ötlete alapján
november 6-8. időszakban tett kiruccanásunk alkalmával a Csindrel-csúcsot kellett volna megmásznunk. Szinte sikerült. Érdeklődtünk a TransCindrel erdészút állapotáról, az egyik helybéli viszont azt mondta: ha lehull a hó, akkor csak láncokkal és csak ha valaki már haladt előttünk.
Szerencsére már pénteken éjjel lehavazott,
így amikor szombaton reggel felébredtünk, fehér öltönyt viselt a táj.
A többiről hadd meséljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre! Istvánfi Ildikó és Geberán Bianka felvételei.
Pénteken este a születésnapomat ünnepeltük. Igen, a negyvenediket… 🙂
Szombaton ködben és havazás közepette túráztunk
Az Onceşti-csúcs közelében lévő távközlési központhoz tartozott
Nincs rossz idő, csak gyenge turista
A szombati túra adatai. Păltiniş üdülőtelepről mentünk fel az Onceşti-csúcsra, majd a Poiana Lupilor elnevezésű tisztáson keresztül tértünk vissza szálláshelyünkre
Vasárnap már sokkal szebb volt az idő: verőfényes napsütésben másztunk ki a Găujoara-nyeregbe
Művészi
A háttérben a Fogarasi-havasok látszanak
Pihenő és merengő
A Paradicsom
Ketten, azaz Bibi és a fenyőfa, a háttérben pedig a Fogarasi-havasok vonulata
A nyeregből leereszkedtünk a Muncel-tisztásra
Célunk, a Csindrel-csúcs megmászása most nem jött össze. Sebaj, legközelebb…
