ha annak idején nem csupán a száraz adatokkal tűzdelt történelemkönyvből, hanem a csataújrajátszásokkal, középkori lőfegyver és harci bemutatókkal, tűzzsonglőrök performanszával, vadászfelszerelések kiállításával, középkori zenével és tréfákkal, korabeli kézműves műhelyekkel és ruházat felsorakoztatásával színesített fesztiválokon ismerkedhettünk volna meg a különböző történelmi eseményekkel.
Ilyen vonatkozásban mekkora szerencséjük van a mai gyerekeknek.
Szerintem csillagos tízes jár
a Nagyváradi Középkori Fesztivál szervezőinek: autentikus környezet, korhű csatajelenteket, illetve polgári és harci öltözékek, kiváló hangulat, minőségi középkori vásár.
Jó, na, voltak kisebb eltévelyedések is, nem minden volt teljesen korhű… 🙂
A rendezvényen a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) kötelékében vettem részt, a csapat a hun harcászati eszközöket és hagyományokat mutatta be, versenyeken vett részt. A videóriportban De Martin Lajos, a Sztánai Lovasok vezetője az eredményekről is beszél.
Milyen kegyetlen lehetett az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc, ha ilyen nehéz az egyik vezéregyéniségéről elnevezett, az EKE Kolozsvár 1891 által szervezett 100 kilométeres biciklitúra – morfondíroztam a havasnagyfalui elágazásnál, a szervezők által felállított ellenőrzőpont utáni szakaszon, miközben meredeken emelkednem, s folyamatosan tekernem kellett.
A mócok ellen harcoló szabadcsapatoknak mindenképpen sokkal nehezebb dolga lehetett e dombvidéken – ám az előzetes edzés nélküli jelentős erőfeszítés sem könnyű, tettem hozzá akkor, amikor már annyira kifáradtam, hogy leszálltam és tolni kezdtem a bringámat.
A Szabadságban megjelent élménybeszámolóm ide kattintva tekinthető meg.
A túra alkalmával készített hangulatképek itt láthatók.
Hétvégén edzel egy picit, s kiválasztod az erőnlétedhez illő gyalogos vagy biciklis teljesítménytúrát, s jövő szombaton, július 13-án indulhat a csodálatos Kalotaszeg felfedezése.
Daray Erzsébet ötletét
felkarolta az EKE Kolozsvár 1891, s máris összeállt a túra.
Lehet, túl gyakran követik egymást a túrák (Jókai Mór – május 11., Vasvári Pál – június 29., Bánffy Miklós – július 13., Kós Károly – augusztus 17.), de legalább van miből válogatni… 🙂
Részeltek a Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúráról itt.
Organizatorii s-au gândit şi la cei cărora le place şahul. Printre ei se numără şi preotul reformat, Károly GÁSPÁR (în mijloc)
Deşi ştiam de acest eveniment emblematic pentru sat şi regiune, în anii precedenţi nu am putut participa la Zilele Budai Nagy Antal din Vechea, judeţul Cluj.
De prea multe ori, din păcate, zilele unei comunei sau cele ale unui sat sunt repetitive, inovaţia în ceea ce priveşte programul nu este deloc la ordinea zilei. Acelaşi lucru se întâmplă cu cele mai multe comemorări.
În această privinţă care e situaţia în satul cu doar 50 de maghiari?Aflaţi aici.
Ez a Bodonkúton vasárnap elfogyasztott finom miccs adta meg a kegyelemdöfést a vegetáriánus étkezési stílusomnak… 🙂
Március 18-án kezdtem Budapesten, s június 30-án vetettem véget a húsmentes életnek. Kísérletként, próbaként indult, s az lett volna az elképzelés, hogy összehasonlítsam a „húsos” és a „vegetáriánus” véreredményeket. 2001 óta vagyok önkéntes véradó, kíváncsi lettem volna a különbségre. De vasárnap ettem egy miccset…
Tapasztalatok:
két kilogramot híztam
könnyebb gyomorműködés, jobb általános közérzet
többnyire ugyanolyan mértékű teherbírás (bár a Vasvári-bicilitúrát nem bírtam olyan jól)
a zsírmentes étkezés miatt messze nem csúszott olyan jól a hideg sör
Ezután lényegesen kevesebb húst fogok enni, bár a miccsnek és a rácson sült tarjának képtelen leszek ellenállni.
Véleményem, hogy ki kell próbálni ahhoz, hogy valaki megalapozott, hihető, empirikus tapasztalaton alapuló véleményt formálhasson a vegetáriánus életstílusról!
Jómagam azoknak az orvosoknak hiszek, akik azt állítják, az emberi szervezetnek szüksége van a húsra. Te is?
Gáspár Károly református lelkipásztor is részt vett a sakkversenyen…
Huszonnégy év újságírói tevékenységet (1995 tavaszán kezdtem, 19 évesen) követően szinte semmin sem hatódom már meg, ám nagyon lélekmelegítő volt látni ma a bodonkútiak, különösképpen Jakab István és csapata tenni akarását, kitartását, közösségi munkáját!
Az utóbbi években többször szándékomban állt kimenni a bodonkúti Budai Nagy Antal Napokra, de az év eme időszakában rendszerint éppen elcsángáltam valamerre, így nem került rá sor.
Idén Branea Róbert barátomnak
a Kolozsvári Rádió műsorában tett megjegyzése
a Vasvári után lesz egy kis levezető túra Bodonkút környékén
alapján figyeltem fel ismét az eseményre.
Előbb kövezett, majd földút vezetett a dombon keresztül Csonkatelep/Szelistye (Săliștea Nouă) faluból Bodonkútra…
Tudtam, hogy a tegnapi Vasvári-bringatúra után nem bírom ki a Veres Bendegúz által szervezett 85 kilométeres (1200 méter szintkülönbség) Budai Nagy Antal Kerékpáros Emléktúrát, ezért ma csak a nem hivatalos, rövidített, saját ihletésű változatot vállaltam be: Kolozsvár – Nádaspapfalva (Popești) – Nádaskóród (Corușu) – Csonkatelep/Szelistye (Săliștea Nouă) – La Conac panzió – Bodonkút (Vechea), azaz 20 kilométer.
Bármennyire is furán hangzik,
a panzió környékén „ölbe vittem” a biciklit a makadám úton: balra fedett karámot láttam, attól tartottam, juhászkutyák támadnak rám. Még a szél irányát is néztem: vajon érzik a szagomat (nem a bűzömet…)?
A település szélén vizet kértem, Fantát kaptam a szerény körülmények között élő kétgyermekes családanyától… 🙂
Andrei, a faluszéli tanyán élő fiú buszkén mutatta: neki is van ám bringája… 🙂
Utam az első látható templomtoronyhoz vezetett, arra gondoltam, nem lehet messze tőle a központ és a kocsma, ahol teljeskörű tájékoztatást kapok majd a rendezvényről. A segítség viszont egy kedves hölgyismerősömtől érkezett.
Kiváló benyomást tett bennem Jakab István: helytörténeti ismeretei, töretlen lelkesedése, a szülőföldje iránti elkötelezettsége tiszteletre méltó. Példás vendégszeretete lenyűgöző volt: mesélt, történelmi visszatekintést nyújtott, felekezeti és etnikai arányokat sorolt, sörrel és étellel kínált, mindenkinek bemutatott. Hálás köszönet!
Megérkeztek a biciklitúra első résztvevői 🙂
Ja, s még Gyuszikával, a rendes, pontos, becsületes, s nem utolsó sorban kiváló vízszerelő (s szinte mindenes) szakemberrel is találkoztam. Gyuszika, te ilyen kemény bringás vagy?! 🙂
Szóval jövőre mindenképpen igyekszem ott lenni a jubileumi rendezvénysorozaton!
***
A vasárnap késő délutáni bringás érkezésem miatt csupán néhány mozzanatát sikerült elcsípnem a rendezvénysorozatnak. FOTÓRIPORT itt.
