FOTÓRIPORT – Feketetó, minden eladó

A japán vendég kedvéért töltöttünk időt szombaton a feketetói vásárban. Ezt láttam:

Gyerekkel vagy gyerek nélkül?

Kipróbáljuk?

Hulltak a pénzérmék

Októberi hőségre

Megveszi vagy csak motoszkál?

Így hatékonyabb

Eladó

Ez érdekel

Corrado Cattani

A japán vendég és a miccs

Terméktenger

Társra találtam

Reklámok

A japán vendég

Miccs Feketetón

Néhány évvel ezelőtt felhívott Aymeric, a párizsi újságíró kollégám.

Te, küldök egy japán lányt, foglalkozz vele egy kicsit. Semmi extra, vidd el magaddal, ahova mész, mutasd meg azt, amit és ahogyan te látsz.

Kyoko depresszióig dolgozta magát, a főnöke pedig elküldte Európába kulturális sokkra. Nyugat-Európa nem volt elég, a kontinens keleti részére volt szükség. A japán vendég leszállt a vonatról. Azon lepődött meg, hogy nálunk van villanyáram; nem tudom, milyen előzetes infói voltak rólunk. Aztán elvittem nagybátyámhoz, Székely Tamáshoz, ott látott szabadon élő tehenet, lovat, kakast, tyúkot, macskát, kutyát, mindenfélét. És ugyanígy élő embereket.

Kyoko csak a televízióban és az állatkertben látott állatokat. Élőben pedig csak modern rabságban élő embereket. Maga is tízen felüli órát dolgozott naponta. Ezért kapott idegösszeroppanást.  És került Kercsedre. A pálinka kiütötte, pedig váltig erősítette, a száké legalább annyira erős. Hazahoztuk a Solenzával, túlélte a Mély Erdélyi Élményt. Hosszú évekig kapcsolatban maradtunk.

Petinek és Cugának köszönhetően Miya felfedezte a Szelek-barlangját is

A minap Miya jelentkezett be a Vendégszerető Klubon/Kanapészörfölőkön. Fogadtam. Újabb reveláció volt az eredmény.

A globalizáció felfokozottsága, valamint a világhálónak köszönhető villámgyors információ-áramlásnak köszönhetően azt gondolná az ember, Európában a japánok sem lepődnek meg sok mindenen. Dehát…

Miya rendkívül okos, barátságos és intelligens nő. Harminchét éves. Felmondott a munkahelyéről, s elindult világot látni. Szombaton a feketetói vásárba vittem a Daciával, egy jóra fordult tévedés miatt nem Sallai Jánossal és családjával túráztunk, hanem külön. A legérdekesebb az volt, hogy számára minden meglepő és új volt: a vásár, a mindenféle tárgy, az ócskaságok, a blúzok, a cipők, a zoknik, minden. Élmény volt a miccs, a mustáros kenyér, a káosz… a MINDEN.

Az elején csak egy kicsit…

Sonkolyoson a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) alapembere, a Juli által szervezett bulinak és természetesen Szász Petinek köszönhetően Miyának sikerült bejutnia a Szelek-barlangjába. Naná, hogy ilyen helyen sohasem volt még. Részére két via ferrata kimaradt, de egyet (a Nagy Magyar-barlang melletti 42 méterest) végigcsinált. Ez is első volt az életében. Akárcsak a pufuleț, a miccs, a șmen szó és jelentése, a mountain dew szénsavas üdítőital. Rácsodálkozott ugyanakkor a Bánffyhunyadon látott cigány palotákra. S arra is, miért a jobb oldalon közlekedünk a közutakon…

… aztán a Nagy Magyar-barlang mellettit végig…

Vasárnap a Hója-erdőben voltunk kirándulni, a Kémia Intézettől indultunk. A túra előtt el kellett magyaráznom, Kolozsváron miért van annyi (ortodox, görög és római katolikus, evangélikus-lutheránus, unitárius, református templom, zsinagóga és mecset) Mindenható-imádó hely. Aztán azt is, Makovecz miért tervezett ufóhoz hasonlító templomot, s a katolikusoknak miért van annyira progresszíven kinéző temploma a Dónát negyednek ezen a részén. S ki az a férfi a kereszten? Hogyan, mikor került oda?

Szokatlan volt számára az is, hogy az Uliulu (Kányafői) utcában csak úgy esnek a diók az utcára, s felszerelés nélkül, dió dió ellen technikával sikeült feltörni őket. ..

Nem értette ugyanakkor, hogyan lehet csak úgy tüzet rakni az erdőhöz közel, miért sütünk húst a mikrohullámú sütőből származó rácson, mi az a geoládázás, miért jönnek ki az emberek kocsival túrázni a jármű mellé, miért, miért, miért.

Vajon jómagam is ennyi mindenen csodálkoznék, ennyi mindenre rácsodálkoznék Japánban?

Köszönöm a kérdéseket és az élményeket, Miya! Ahogy megbeszéltünk: 2020 októberében találkozunk Yokohama polgármesteri hivatala előtt. Deal… 🙂

Biblioteca româno-maghiară Corbii Albi. Titus Popovici: Ipu két halála

Sat din Transilvania chiar pe la sfârşitul celui de-al doilea război mondial. Friedrich, un soldat german este găsit spintecat pe câmp, iar comandanţii săi jură răzbunare. Dar cine este făptaşul?

Nu vă speriaţi: nu este o nuvelă în care anchetatorul desluşeşte iţele oribilei crime, îl demască pe ucigaş prin metode specifice, iar la sfârşit ne apucă somnul şi uşor ne scufundăm în vise. În această nuvelă Titus Popovici nu atacă spectrul politic, social sau economic, nu ne prezintă o satiră a societăţii (doar puţină: ce a falsei respectabilităţi) sau a celor care o compun sau conduc.

Continuare pe portalul de contact român-maghiar, Corbii Albi.

FOTÓK – Az 1568 bisztrónak köszönhetően: hagymaleves újragondolva (Második fogás macskacsaláddal fogyasztva…)

Yummy. Összefut a nyál a számban (Saját fotók)

A Vallásszabadság Háza alatt működő 1568 bisztró hatalmas udvarának nyári avatását elszalasztottuk ugyan, de a késő őszi gyönyörű idő feledtette a mulasztást: ugyanolyan kellemes volt kint ülni, mint júliusban, augusztusban vagy szeptemberben.

Siessetek, mert András tájékoztatása szerint a szakács ajánlata általában három-négy napot tart, de akár minden nap változhat a szezonalitástól és a készletektől függően…

Amikor Pócsai András meghívására tegnap bementünk a bisztró ajtaján, s megnéztük, mit ajánl a szakács, kissé aggódni kezdtem. Nem szeretem a hagymalevest. Pontosítok: azt, amit eddig ettem. Sebaj, gondoltam, kipróbálom, lássuk, itt milyen.

Hangulatos, családias, ízlésesen kialakított terasz fogadja a vendégeket

Az óvár falára emlékeztető kőkerítés mellett foglaltunk helyet, s az udvar végében található fészer alól elősurranó macskahadat azonnal észrevettük. Mindketten nagyon szeretjük az állatokat (fontos szempont számunkra, hogy a vendégfogadó egység állatbarát legyen), s az ételt is szívesen megosztjuk velük még akkor is, ha például a macskák kéregetnek, karmolnak. Nem történt ez másként most sem. De ne szaladjunk a dolgok elébe.

Az ízlésesen kialakított, macskaköves terasz ideális reggelizni, ebédelni, vacsorázni vagy akár egy sör vagy kávé elfogyasztására. Időben minden bizonnyal több lesz a virág, a cserje, a hangulat viszont így is remek.

Én is éhes vagyok!

Anamaria, a kedélyes pincér gyorsan hozta a hagymalevest. A felszínen levő olívaolaj cseppecskékre figyeltem, s próbáltam eltekinteni attól, hogy mit próbálok ki. Minden eddigi tapasztalatomat meghazudtoló ízlavina öntötte el a számat: hamar kikanalaztam a levest. Szerencsére, a kismacskáknak nem kellett adnom belőle, nehezemre esett volna: nagyon ízlett.

A spenóttal bolondított csirkemell nagyon passzolt a tarhonyával, a sajtos szószt pedig mind kimártogattam 🙂 Bár a kakaós kekszszalámi mellé inkább kóla ment volna, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, s még kértem egyet a Dezső Péterék által gyártott kézműves sörből: Bere a la Cluj/Phaza lunii. Bibi a narancs fresht nem bánta meg…

Még október közepén is kellemes

Nem csak dekoráció

Na, ennek jó szaga van, finom lesz. És volt!

Fára mászó kiscica társaságában

Legközelebb több meggyszirupot kérünk… 🙂

Este is hangulatos

Ízlavina

FOTÓRIPORT – Kirgizisztán, te kegyes és kalandos…!

A fotók mindent elmesélnek a 2018. augusztus 26. – szeptember 16. időszakban megejtett kazahsztáni és kirgizisztáni körút második, kirgizisztáni részéről…

A kazahsztáni fotós élménybeszámoló ide kattintva tekinthető meg.

A kazah-kirgiz határátkelős kaland után (lásd a Kazahsztánról szóló blogbejegyzésemet) egyenesen a Nomád Világjátékok helyszínére mentünk, akkreditált újságírókként vettünk részt a harmadik alkalommal megszervezett eseményen. A nomád népek olimpiájaként számon tartott rendezvény korábbi kiadásait (a résztvevők tapasztalata szerint) kaotikus módon szervezték meg. Képzelem, mi lehetett akkor, ha most például a sajtókitűzők átvételekor ez volt…

A szervezők viszont kitettek magukért, kedvesek, rendesek, segítőkészek voltak, szállást, étkezést és szállítást biztosítottak az újságíróknak. A sajtótájékoztató viszont amatőr módon volt megszervezve, ezért inkább a dolgok komikus oldalára összpontosítottunk. Itt például egy fotón látható John Lennon és ninja turtle

Hagyományos öltözetben

Stílusos résztvevők

Ő is kíváncsi volt

A szálloda előtt kaptam lencsevégre ezeket a szép kirgiz gyermekeket…

Készülnek a fellépésre

Mégis, hány sztán van az Orosz Föderációban?

Bírók

A kuvaiti küldöttség…

Hogy a németek mit kerestek a Nomád Olimpián, azt még ők sem tudták meggyőzően elmagyarázni…

Sok volt az újságíró, ezért egyesek számára egy éjjeli klubban alakítottak ki étkezdét. Finom falatokkal fogadtak bennünket reggelente is…

A magyar küldöttség képviselői (többek között talpas és lovas íjászat, bothúzók, szkanderesek, bírkózók, illetve a szambós és a szumós kiválóan szerepelt, nagyon szép eredményt ért el. Orbán Vitor felesége, Lévai Anikó is meglátogatta őket. Nagyíts rá a küldöttségvezető, Bíró András arcára… 🙂

Mongóliából érkeztek a Kircsin-völgybe, ahol a Nomád Világolimpia nagyrésze zajlott

Portékák

Kirgiz család

Túl sokat piáltak, kidőltek a nomád harcosok

Esküvői székekből nomád játékokat…

A magyar küldöttséget hatalmas tisztelet és megbecsülés övezte. A Kircsin-völgyben tartott megnyitót követően az államelnökök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenlétében ők léptek fel elsőként

A köböre bajnokságot a hippodromban tartották. Ez itt az afganisztáni csapat…

Itt tényleg lefejezett kecskével szervezik a köböre-bajnokságot, nem ám szalmazsákkal…

Honnan jön a Korán?

Ooops

Etnokulturális összejövetel

Melyik ország zászlaja rajzolódik ki?

Van annál vonzóbb, mint egy lóháton levő nő? 🙂

A magyarok nyilaitól…

Fordítva

Bontják a Kircsin-völgyben felállított jurtákat

Karakolból kisbusszal vágtunk neki az Altyn Arashan (Arany Gyógyfürdő) völgynek. Előbb kisbusszal Ak-su faluig, majd innen 14 kilométer gyaloglás után értük el a csodás völgyet

Kolozsvárhoz közel is van ilyen település, itt viszont egy csodás hegyet neveztek el így: Palatka. Magassága: 5020 méter

Útban

Az Ala kül-hágból (3800 méter) csodás kilátás nyílik úgy az azonos nevű tóra, mint a Tien-san (Mennyei Hegye) láncos röghegységre, ahol nem ritkák az 5, sőt 7 ezre csúcsok sem…

Ahhh…

A tavat az olvadó gleccser táplálja

Adil, egy francia újságíró kolléga, akit a Nomád Világjátékokon ismertem meg, szeptember 7-én sajnos balesetet szenvedett a hágóból lefele jövet. Segítettünk levinni őt a hegyaljban levő jurtákig, egy izraeli katonai ápoló segítségével elsősegélyben részesítettük. Csak másnap hozták le, Karakolban ellátták, majd Biskekben megműtötték (combcsont, alkar-törést szenvedett, betört a feje), később pedig Párizsba szállították. Még mindig kórházban van, tartjuk vele a kapcsolatot…

Lesiettünk Altyn Arashanba értesíteni a barátait. Nem sokkal a korábbi fotón látható dara után kisütött a nap és szivárvány keletkezett. Mi több, patkót is találtam. Tudtuk, Adil rendben lesz…

Szeptember 8-án elhagytuk Altyn Arashant és Karakol érintésével

Szeptember 8-án elhagytuk Altyn Arashant és Karakol érintésével Balykchy városába siettünk. A felvétel Karakolban készült

Lenin Karakolban

Balykchy-ben a karakoli házigazdánk, Shamil felesgének rokonai fogadtak be. A nagyon vallásos férfi az imádkozó szobából egy másik helyiségbe vitte át a Koránt és a kis asztalkát, csakhogy külön helyen alhassak. Ez Emmáéknak is kijárt, ugyanis Kamat folyton mondta: nagy a szerelem, lehetőséget kell biztosítani annak kibontakozására… 🙂

Szeptember 9-én Emmáék visszafordultak, én a tervet követve (sajnos viszont, hogy a Song kül-tó kihagysával) egyedül folytattam az utat Kazarmanba, a magas hegyekbe. Itt éppen Naryn városában kémlelem a múltat…

Egy nap várakozás után sikerült átkelni a hegyeken

Kazarman közelében

Együtt csinálják

A hágó 3 ezer méteren található

A Naryn városában levő CBT iroda (Community Based Tourism) közbenjárásával és segítségével szeptember 11-én hajnali hatkor indultam két holland és egy francia turista társaságában Narynból Oshba. Érintettük Kazarmant és Jalal-abat városát. Ez a felvétel utóbbi településen készült

A kazah-kirgiz határátkelős kaland után (lásd a Kazahsztánról szóló blogbejegyzésemet) egyenesen a Nomád Világjátékok helyszínére mentünk, akkreditált újságírókként vettünk részt a harmadik alkalommal megszervezett eseményen. A nomád népek olimpiájaként számon tartott rendezvény korábbi kiadásait (a résztvevők tapasztalata szerint) kaotikus módon szervezték meg. Képzelem, mi lehetett akkor, ha most például a sajtókitűzők átvételekor ez volt… A szervezők viszont kitettek magukért, kedvesek, rendesek, segítőkészek voltak, szállást, étkezést és szállítást biztosítottak az újságíróknak. A sajtótájékoztató viszont amatőr módon volt megszervezve, ezért inkább a dolgok komikus oldalára összpontosítottunk. Itt például egy fotón látható John Lennon és ninja turtle. A magyar küldöttség képviselői (többek között talpas és lovas íjászat, bothúzók, szkanderesek, bírkózók, illetve a szambós és a szumós kiválóan szerepelt, nagyon szép eredményt ért el. Orbán Vitor felesége, Lévai Anikó is meglátogatta őket. Nagyíts rá a küldöttségvezető, Bíró András arcára… 🙂 A magyar küldöttséget hatalmas tisztelet és megbecsülés övezte. A Kircsin-völgyben tartott megnyitót követően az államelnökök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenlétében ők léptek fel elsőként A köböre bajnokságot a hippodromban tartották. Ez itt az afganisztáni csapat… Itt tényleg lefejezett kecskével szervezik a köböre-bajnokságot, nem ám szalmazsákkal… Karakolból kisbusszal vágtunk neki az Altyn Arashan (Arany Gyógyfürdő) völgynek. Előbb kisbusszal Ak-su faluig, majd innen 14 kilométer gyaloglás után értük el a csodás völgyet Kolozsvárhoz közel is van ilyen település, itt viszont egy csodás hegyet neveztek el így: Palatka. Magassága: 5020 méter Az Ala kül-hágból (3800 méter) csodás kilátás nyílik úgy az azonos nevű tóra, mint a Tien-san (Mennyei Hegye) láncos röghegységre, ahol nem ritkák az 5, sőt 7 ezre csúcsok sem…   Adil, egy francia újságíró kolléga, akit a Nomád Világjátékokon ismertem meg, szeptember 7-én sajnos balesetet szenvedett a hágóból lefele jövet. Segítettünk levinni őt a hegyaljban levő jurtákig, egy izraeli katonai ápoló segítségével elsősegélyben részesítettük. Csak másnap hozták le, Karakolban ellátták, majd Biskekben megműtötték (combcsont, alkar-törést szenvedett, betört a feje), később pedig Párizsba szállították. Még mindig kórházban van, tartjuk vele a kapcsolatot…   Lesiettünk Altyn Arashanba értesíteni a barátait. Nem sokkal a korábbi fotón látható dara után kisütött a nap és szivárvány keletkezett. Mi több, patkót is találtam. Tudtuk, Adil rendben lesz… Szeptember 8-án elhagytuk Altyn Arashant és Karakol érintésével Balykchy városába siettünk Balykchy-ben a karakoli házigazdánk, Shamil felesgének rokonai fogadtak be. A nagyon vallásos férfi az imádkozó szobából egy másik helyiségbe vitte át a Koránt és a kis asztalkát, csakhogy külön helyen alhassak. Ez Emmáéknak is kijárt, ugyanis Kamat folyton mondta: nagy a szerelem, lehetőséget kell biztosítani annak kibontakozására… 🙂 Szeptember 9-én Emmáék visszafordultak, én a tervet követve (sajnos viszont, hogy a Song kül-tó kihagysával) egyedül folytattam az utat Kazarmanba, a magas hegyekbe   A Naryn városában levő CBT iroda (Community Based Tourism) közbenjárásával és segítségével szeptember 11-én hajnali hatkor indultam két holland és egy francia turista társaságában Narynból Oshba. Érintettük Kazarmant és Jalal-abat városát   Jalal-Abat. Ez a felvétel tulajdonképpen azt jelképezi, ahogy Kirgizisztán egyensúlyozni próbál Európa és Ázsia között. Két nagyhatalom közé szorítva (egyikkel határos is) koránt sincs könnyűhelyzetben…

Még aznap, azaz továbbutaztam Osh városába. A Kazarman környéki hegyeken kívül azért döntöttem az eredeti terv folytatása mellett, mert kíváncsi voltam az ország eme részére is, ahol sok üzbég él. Nazgulia, a CouchSurfing házigazdám angol tanártő egy helyi kereskedelmi iskolában. Megkért, tartsak előadást Európáról a diákjainak…

Osh. Kommentár nélkül

Jurták Osh városában

Osh fellegvára

Múzeum a szoklában

Sziklarajzok. A fene tudja, eredetiek-e vagy sem…

Lenin bátyánk Oshban is mutatja az irányt

Muszlim esküvő

Házigazdám legnagyobb lányának esti feladata: megmosni a kistestvérek lábát

Angol házi feladat

Tetszett, hogy Oshban a fiúk hosszasan beszélgetnek, mi több, udvarolnak a lányoknak

Hanyatt feküdtem a puha szőnyegen és fotóztam. Majd a mecset léleksimogató hangulatától elszenderedtem. Felébresztettek: itt nem szabad aludni…

Osh, könyvtár

Szeptember 13-án búcsút vettem biskeki házigazdámtól, Zhyrgaltól (a középkorú hölgy) és Almatyba utaztam… Innen tovább a Kazahsztánról szóló blogbejegyzés mesél…

FILM – „Ők már a tranzit zónában vannak” (Az Örök Tél című film margójára)

Alzsír, volt női munkatábor Asztanától néhány kilométerre Akmol/Ivanovka település határában (Saját felvétel)

„Csodás” képi megjelenítése volt a csütörtökön este a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara Hunyadi Mátyás dísztermében a Filmtettfeszt keretben vetített Örök tél című film annak, amit szeptember elején Asztana mellett láttunk. A verőfényes napsütésben, tele hassal könnyű volt végigjárni Alzsírt, Szász Attila filmje viszont realisztikus képet adott arról, ami a jelenlegi Kazahsztán területén Sztálin uralma idején létesített női lágerben történhetett: szenvedés, megaláztatás.

Nem hozzáértő számára csupán egy „tárgyi tévedés” volt észlelhető: a barakkok nem fából készültek. A tranzit zónát sem láttuk, de minden bizonnyal volt olyan.

Igen, a film végén én is elsírtam magam…

Jelenet a filmből (www.hvg.hu)

 

A nők építették fel a barakkokat, s valójában ilyenekben laktak. Alzsír, volt női munkatábor Asztanától néhány kilométerre Akmol/Ivanovka település határában. További fotók itt: https://koliver.wordpress.com/2018/09/26/fotoriport-kazahsztan-te-szep-kaosz/ (Saját felvétel)

„Ezek mindent túlélnek?!” (A FilmtettFeszten láttam az 1945 című produkciót. KIVÁLÓ!)

Az (újra) végigvonulás rettegést eredményez (Fotó: magyar.film.hu)

Ha jól belegondolunk, Török Ferencnek bizonyos értelemben könnyű dolga volt, mert ismert témát dolgozott fel: Holokauszt. Igen ám, de a zsidó népet ért emberi ésszel felfoghatatlan tragédiát teljesen más megvilágításba helyezi: a túlélők feltételezett hazatérési szándékának hatását méri és elemzi. Tükröt állít elénk a történelemnek a lelkünket kénsavként maró pillanatáról. Talán ezért ennyire ütős az alkotás. Természetesen a fekete-fehér technika is lényegesen növeli a cselekmény és a színészi alakítás hitelességét.

A kelet-magyarországi faluból a második háború utolsó éveiben marhavagonokban a haláltáborokba elhurcolt zsidók vélt hazatérése valóságos pánikot kelt a településen, a helyi lakosság rémülten nézi végig, ahogy két ortodox zsidó férfi végigvonul a központot és a…. fele veszi az irányt, ahol….

A két világszemlélet és generáció ütközése is feszültséget eredményez (Fotó: magyar.film.hu)

A szép, verőfényes napsütéses nyári napon néhány óra alatt minden a feje tetejére áll. Felszínre kerülnek a hajdani a hamis tanúvallomások, a rossz lelkiismeretek, a feljelentések, az összeesküvések, a rejtett szerelmek, megtörténnek a szembesítések, megvillan a római katolikus egyháznak a feltételezett szerepe is.

A legmegrázóbb pillanat, amikor a jegyző megkérdezi:

Ezek mindent túlélnek?!

Az esküvő és a temetési szertartás ellentéte csak akkor lehetett volna hatásosabb, ha Török Ferenc előbbi helyett születést épített volna a produkcióba. A vasútállomáson távozáskor maradt füst erősen jelképes: ennyi maradt a magyarországi zsidókból, akik holttestét a haláltáborokban elégették…

Vajon mikor és hol lehet még látni a filmet?

S akkor most ki segít? (Fotó: 24.hu)