Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Sokszor be kellett kapcsolni a “négyszernégyet”…

Ez volt a túraleírás, amelyet Zernest/Zărneşti előtt egy-két órával kaptunk meg. Pénteken, július 13-án a közel 16 órai indulásig bizonytalan volt, hova megyünk. Végül úgy döntöttünk, a Hám Péter által javasolt Királykő-túrára esik a választás. Akkor, különböző kommunikációs zavarok miatt, még nem tudtuk, hogy a Marosvásárhelyi EKE a főszervező… Ezért is mondtam néhány ekésnek, mi a Hám Péter kakukktojásai vagyunk… 🙂

A túraleírás így hangzott:

Július 14-én, szombaton reggel 7-kor indulás a sátraktól kis hátizsákokkal a Királykő északi gerincére.

Útvonal: Plaiul Foii turistaház – Spirlea védkunyhó – Deubel útja – Grind-nyereg – Pásztor-csúcs (2238 m) – Vârful Căldării Ocolite (2202 m) – Kis-Cimbalom (2231) – Nagy-Cimbalom (2177 m) – Hegyes-csúcs (2150 m) – Csoránga-őv – Reménység védkunyhó – Călineţ-szakadékvölgy alsó szakasza – Plaiul Foii turistaház – sátrak.

A túra hossza: 21 km.

Szintkülönbség: +1700 m / -1700 m.

Várható időtartam pihenőkkel együtt: 12 óra.

Minősítés: nehéz sziklatúra, nagy szintkülönbséggel, időnként kétkezi mászással, drótköteles, kitett szakaszokkal, kőfolyásokkal.

Látnivalók: látványos mészkőszikla falak, tornyok és gerincek, lélegzetelállító kilátás, sok védett virág Kötelező felszerelés: esőköpeny, szélkabát, 1,5 – 2 liter folyadék, kemény talpú túrabakancs.

Ajánlott felszerelés: jól összecsukható túrabot, napkrém, napellenzős sapka v. kalap, lábszárvédő.

Igen, volt minden. Bibi nehezebben bírta, így számunka végül a GPS szerint: 15 óra, 2000 méter szintkülönbség, 21 Km össztávolság. Hiszem és vallom: csak azt tudja, milyen, aki megtette Románia legnehezebbnek tartott túráját a Királykőn…

Köszönjük szépen segítőinknek (György Enikőnek, Kádár Gyulának és Német Leventének), az Marosvásárhelyi EKE valódi túrázóinak, akik senkit, semmilyen körülmények között nem hagynak hátra!

*********************

 

 

*********************

 

Hadd beszéljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre, ne aggódj, nincs sok!

 

Reklámok

A kilátástalanság mellett volt néhány vicces pillanat is Csádban. A tehetetlenség érzését többször a mosoly váltotta fel. De a szokásosnál több alkoholt is fogyasztottunk néhányan a helyzetek könnyebb emésztése végett…

Korábbi blogbejegyzésem itt.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is… 🙂

 


Belülről a férgek, kívülről a legyek eszik meg a testét. Vajon meddig él még? (Saját felvételek)

Többen kérdezték: miért nem írok a blogomon a közép-afrikai országban tapasztaltakról? Mert még mindig a látottak-hallottak-tapasztaltak hatása alatt vagyok, alig tudtam elkezdeni írni a riportot. Mi több, tegnap amikor Bódizs Editnek köszönhetően a Marosvásárhelyi Rádió adásba hívott a Vibe Koli keretében az low cost – high class experience típusú utazásról tartott előadásom után, elcsuklott a hangom, fojtogatott a sírás…

Többeteknek mondtam: nem félek már a világvégétől, hisz láttam, milyen…

A Közép-afrikai Köztársaságot és Csádot elválasztó Pendé folyó túloldalán a milíciák, a lázadók, az ellenőrizetlen fegyveres csoportosulások rettegés alatt tartják a lakosságot. Mihelyt sikerül átjönni az alig 100 méteres vízfelületen, a menekültek biztonságban érezhetik magukat. A 10 millió lakosú Csád körülbelül 500 ezer menekültet fogadott be eddig…

Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, nemzetközi pályázat által elnyert, 2018. június 25-29. időszakban zajlott riportút (a teljes időszak úttal: 2018. június 23 – július 2.) során a polgárháború miatt szétesett és a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból a szomszédos Csád déli területeire menekültek nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik.

A menekülteket regisztrálja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, az UNCHR. Év végéig újabb 30 ezerre számít Csád csupán a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságból…

A fegyverropogás, az erőszak, a felgyújtott falvak, az ellopott háziállatok, vagyis a teljesen ellehetetlenített élet miatt a világ második-harmadik legszegényebb országába menekülő idősek, középkorúak fiatalok és gyerekek értetlenül álltak a „nagy fehér lepedő” látványa előtt. A hideg, az emberek vastag öltözete, a mély hóba süppedt ló látványa azonnali magyarázatra szorult, így a közepes francia nyelvtudásomnak is köszönhetően sikerült könnyebben szóba elegyednem az elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket, beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Azonosításra és regisztrációra várva…

A teljes képet nézve igen összetett a kérdés: egyrészt emberi szolidaritásból humanitárius segélyt és támogatást biztosítunk számukra, másrészt minden bizonnyal (mi is) fegyvereket adunk el azoknak, akik a Csád környéki országokban (is) kiváltják a véres és tragikus konfliktusokat, amelyek következtében elindul a menekültáradat.  Más szempont is közrejátszhat, de hangsúlyozom, szerintem elődleges az őszinte segíteni vágyás: a Csádba menekülők számára (is) megteremteni az alapvető megélhetési és boldogulási feltételeket annak érdekében, hogy megelőzzük az Európába érkezésüket…

Részletes riport a Szabadságban. Soon… 🙂

Kérlek, kattints az első fotóra!

 

 

Csád, de nem élményutazás


Magányosan… (Fotó: European Commission/ECHO/Dominique Catton)

Megpályáztam, sikerült: az Európai Bizottság által finanszírozott és a brüsszeli GopaCom.eu által szervezett riportút az afrikai országban levő menekülthelyzet felméréséről, a Közép-afrikai Köztársaságban dúló háborúnak a Csádra mért következményeinek a megtapasztalásáról szól. Jelenleg (a bizonyos statisztikák szerint) a világ harmadik legszegényebb országa több százezer menekültnek biztosít új otthont…

A Csádba menekülő gyerekek, nők és férfiak szülőföldjén is nagy a szegénység, ám lőnek is. Sokat, sokszor, s nem a levegőbe…

Az angol szöveg:

This media visit aims to raise awareness about the humanitarian consequences of the crisis in Central African Republic and its spill over into neighbouring countries such as Chad. It also aims to inform EU citizens about humanitarian aid projects funded with their taxes by the budget of the European Commission. These projects contribute to assist Central Africans who have fled violence and taken refuge in Southern Chad.

The European Commission’s Civil Protection and Humanitarian Aid Operations (DG ECHO) has been supporting Darfur refugees since their arrival and is one of the few donors still doing so. After a decade of sustained emergency assistance, a prolonged crisis of this type requires a longer term approach that focuses on making refugees more autonomous and self-reliant.

The overall focus of the trip was the European Humanitarian Aid response supporting Sudan refugees in the Eastern part of Chad. More than ten years after the Darfur conflict, Chad still hosts close to 300 000 refugees and the security situation across the border does has not yet allowed for their return.

Szombaton hajnalban indulok, s München, Frankfurt, illetve Casablanca érintésével vasárnap este érkezem meg N’Djamenába, Csád fővárosába.  Innen aztán a déli városokba utazunk a többi hét európai újságíró kollégával és a szervezőkkel: többek között Gore és Moïssala lesz a célállomásunk.

Kommentár nélkül (Fotó: European Commission/ECHO/Dominique Catton)


Email üzenetet kaptam a Nem az én nevemben csoporttól. Névtelen email, akárcsak korábban a Muszáj-Musai esetében.

Ezt írják:

Ismét megragadnánk az alkalmat az elhatárolódásra: NEM a mi nevünkben történtek az RMDSZ eheti parlamenti ténykedései. És nem érdekes, hogy mivel fogják magyarázni a magyarázhatatlant. Jó volna, ha végre nem dőlnénk be az elmúlt 20 évben oly sokszor elsütött kommunikációs trükkjüknek. Most is azt fogják mondani, hogy a mi érdekünkben tették, amit tettek. Ez nemcsak azért pofátlan, mert hazugság, hanem azért is, mert ha van választási lehetőség, akkor nem a demokrácia alapértékeit és az alapvető emberi értékeket tesszük mocskos alku tárgyává, ezzel gyakorlatilag kompromittálva az erdélyi magyarokat, és ellehetetlenítve egy egész országot. Ismételten hangsúlyoznánk, hogy az RMDSZ soha nem kapott az erdélyi magyaroktól felhatalmazást arra, hogy a PSD-vel együttműködjék, vagy akár annak egyetlen mocskos húzását is támogassa. Ahogy azt a csoportból többen is hangoztatják: “Én nem erre szavaztam”.

Nyugi, szerintem esetükben nem kell összeesküvésre, lefizetésre (hol vagy, Soros?), manipulációra, limitáltságra, észmentességre gondolni, valószínűleg eléggé érettek és van annyi eszük, hogy átlássák a helyzetet, mérlegeljenek, saját véleményt alkossanak, s azt, lám, nyilvánosan ki is fejtsék.

Kíváncsi vagyok: kikből áll ez a csoport? Okés a tiltakozás, de miért zárkóznak el mereven az esetleges magyarázattól, miért zárkóznak el az esetleges párbeszédtől?


Soldiers everywhere…

Mihály István, köszönjük szépen a lehetőséget, hogy tegnap a palesztinai élményekről, kalandokról beszélhettünk az általad vezetett műsorban. Egyelőre egy-két nyaralási tippet adtunk a (jóval) 2 ezer lej alatt keresőknek… 🙂 Tippjeink itt hallgathatók meg.


S még Anglia-Tunézia mérkőzést is figyelemmel lehetett követni…

Azt írja nekem Ulu a CouchSurfingen, hogy 2015 óta érdekes küldetése van: célja a folytatásos kocsmatúra. Nem sok mindenen lepődöm (már) meg, de ezt a kanapékérő felizgatott. Így folytatja:

Nem lerészegedésről szól, hanem a különböző vidékek kocsmakultúrájának a megismeréséről, átéléséről, ismerkedésről az emberekkel, a szokásokkal.

Folytatja: 103 városban 1243 kocsmában járt.

Ulunak is tetszett a Gastro Nomad Pub…

2006 óta voltak couch-os tapasztalataim, közel másfél éve szerencsére nekem is lehetőségem nyílik vendégeket fogadni, de ilyen érdekes személy még nem kért szállást tőlem.

Ha már éppen a Nomad Gastro Pubban tartózkodtam (Boros Hanga, köszönjük a lehetőséget!), gondoltam, meghívom egy sörre. Értékelte. Ő is észrevette, s ez tetszett neki a legjobban, hogy belvárosi vendéglő (Baba Novac/Bethlen utca 19. szám) belső része olyan, mintha kint lennél, még „kanálisfedő” is van az egyik teremben.

No, de mielőtt Ulu (igen, ez a beceneve) megérkezett, sok-sok finomságot fogyasztottunk. Azt is mondtam, Isten őrizz, hogy pénzhez jussak, jobb, ha szegény maradok, mert ha nem 170 kilogramm lennék és alkoholista. Azok az ízletes ételek, azok a finom kézműves sörök, amelyeket a Boros Hanga vezette Nomad Gastro Pubban felszolgálnak… OMG!

Bár Hanga azt mondta, hétfő lévén, jaaaj, üres lesz a helyiség, két nagy asztalnál külföldiek ültek, mi pedig egy pár mellett foglaltunk helyet a holland szobában. Igen, országokra van osztva a vendéglő.

Hétfő este is vannak vendégek: két nagy csoport és egy pár volt a mi “országunkban”. Cîmpean Tímea, a képen is látható pincérnő kedves, barátságos volt, ajánlatokat tett, természetesen mosolygott

Az első támadást a Nemţeana sör és a mandzsúriai szósszal leöntött, ropogós csirkemell darabkák ellen intéztem. Olyan finom volt, hogy megfeledkeztem magamról, s csámcsogtam picikét. Mi több, hosszú másodperceken keresztül a nyelvemmel a szájpadlásomhoz rögzítettem a finomságot, s élveztem az ízét.

Bibi az előétel vegetáriánus változatát választotta: mandzsúriai szósszal leöntött, sült karfiol és keleti gyümölcsökből készített limonádé.

Az ízbomba csak ezután következett: marhahús, gyömbéres és szezámmag szósszal. Bibi a kubai ízvilág mellett döntött: kukoricalepény (tortilla) csirkemell darabkákkal, csípős paprikával, hagymával és cajun fűszerkeverékkel. A végzetesen finom ételt fagylalttal leöntött almás palacsintával nyomtattuk le. Ketten egyet… 🙂

Részletek a képaláírásokban. Kérlek, kattints az első fotóra!