Már a megnyitó utáni első percekben jelentős volt az érdeklődés (Rohonyi D. Iván felvétele)
Csillog a szemük: hasznossá teszik magukat, feltölti őket az ukrajnai gasztronómiai különlegességek iránt érdeklődők hada, lefoglalják magukat, kiszabadulnak a négy fal közül. Ezért is jó a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) által a Fogoly (Potaissa) utcában szervezett ukrán street food esemény.
Ne töltsük az időnket parttalan vitákkal, ne axiómának hitt kinyilatkoztatásokkal és abszolút igazságoknak hitt véleményekkel untassuk környezetünket, hanem hathatósan segítsünk a háború elől elmenekült és Kolozsváron menedéket talált ukrajnai embertársainknak!
A megnyitó pillanatában voltunk jelen Rohonyi D. Iván kollégámmal.
Tudom, ismét a tehetetlenség érzése és a felháborodás lesz majd úrrá rajtam, de akkor is megnézem a palesztinok sorsával kapcsolatos Let it be morning/Să fie diminieaţăcímű TIFF-filmet, amelyet ma 18 óra 30 perckor vetítenek a Florin Piersic moziban.
Az izraeli hadsereg embertelen viselkedésének jeleit és bizonyítékait saját szemmel láttam a néhány évvel ezelőtt Palesztinában tett látogatásom során, most ezek ismét visszaköszönnek a filmvászonról.
S megnézem az idei TIFF számomra első dokumentumfilmjét, a Mother Lode/Goana după aur című produkciót. A vetítés időpontja, ma, szombat, 22 óra, a helyszín pedig Művész (Arta) mozi.
Ma reggel kezdetét vette az ország legnagyobb és egyben legrangosabb filmfesztiválja, a TIFF. Jövő vasárnapig reggelire, ebédre és vacsorára, sőt éjszakára is mozgóképes produkciók jutnak.
Ma a 15 óra 30 perckor kezdődő Amiracímű filmet nézem meg, egyértelműen a palesztin vonatkozások miatt. Négy évvel ezelőtt jártunk Palesztinában, a hetvenkettőből a második kedvenc országom.
A beteg és/vagy (szellemi) fogyatékkal élő ukrajnai menekültek nevében is köszönöm, Vlagyimir! (Saját felvételek)
Bianka mondta:
kolléganőjének nincs szüksége a 40.5-ös cipőre, neki sem jó, hátha nekem. Nos, hát 42-es a lábam… 🙂
Azonnal javasoltam:
felajánlom Vlagyimirnak, lehet, a fiának jó lesz. Az ukrajnai menekültek közül több családot a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban szállásolják el. Tegnap felmente hozzá, s Sebestyén Árpád tanár úr jóvoltából két Vodafone SIM-kártyát is vittem neki.
Köszönöm, Bibi és tanár úr!
Az ukrán nemzeti színekkel ellátott zoknit ajándékozott nekem – egy tragikus haláleset kapcsán utazott haza Odesszába. A Moldovai Köztársaságban élő nővérétől pedig orosz nyelvű könyveket hozott az állami gondozásban lévő, nemrég érkezett, fizikai és szellemi fogyatékkal élő ukrán menekülteknek, akiket a heves bombázások miatt egy lelkipásztor indított útnak, s akinek ittlétéről az egyik FB-csoportból értesültem. Olvasni akarnak…
Ezt találtam az egyik könyvben. Mit jelent?
Vlagyimir iskolaigazgató volt Odesszában. Értelmes, érdekes, intelligens, rendkívül barátságot és hatalmas érzelmi intelligenciával rendelkező ember, szeretek beszélgetni vele.
Megegyeztünk:
rendszeresebben találkozunk, s gyakorlom a BBTE jóvoltából elvégzett ukrán nyelvtanfolyamon tanultakat.
A Györkös Mányi Albert Emlékház szervezésében Laczkó Vass Róbert házigazda folytatja a Nyitott szemmel elnevezésű beszélgető esteket. A különböző tematikájú alkalmak sorában ma a kolozsvári vasútállomáson kialakított és működtetett tranzitzónáról lesz szó.
Gyere el, ha van időd és kedved! A Facebook-esemény ide kattintva érhető el.
Egy demográfiai és egy speciális figyelmet igénylő csoport
a legsérülékenyebb az ukrán menekültek közül: a gyermekek és a fizikai, valamint szellemi fogyatékkal élők. Kolozsváron mindkettőből van.
A Magyar Unitárius Egyház által befogadott (csonka) családok a JánosZsigmond Unitárius Kollégium bentlakásában találtak menedéket, nemrég óvodai csoport indult, most pedig a vakáció idején írni-olvasni tanulnak a gyermekek. A legalapvetőbb dolog: elsajátítani az írást és az olvasást.
A napokban jutott tudomásokra,
hogy egy ukrajnai lelkipásztor által útnak indított, fizikai és szellemi fogyatékkal élő személyek is Kolozsvárra érkeztek. Ők állami gondozásban vannak: betegek, állandó ellátásra és figyelemre van szükségük. Testüket-lelküket ápolni kell. Nekik orosz vagy ukrán nyelvű újságokra, fólyóiratokra, magazinokra, könyvekre van szükségük. Tudsz ebben segíteni?
Visszatérve:
a Blythswood Románia és a Gondviselés Segélyszervezet közös projektje keretében ukrán tannyelvű elemi osztály indult. Ma jártam a helyszínen és Elekes Zsolt iskolalelkésszel videóinterjút készítettem. Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportot készített.
Hiába vitázunk a háborúról azt gondolván,
birtokunkban van az igazság. Csak az időnket fecséreljük, nem tudjuk befolyásolni a dolgok menetét. Ránk a kolozsvári vasútállomáson az O masă caldă/Egy tál meleg étel humanitárius szervezet által kialakított és működtetett tranzitövezetben van szükség. Ugyanakkor inkább segítsünk a Kolozsváron (ideiglenesen) menedéket kapott ukránokon, ne szentenciákat és valósnak hitt következtetéseket vonjunk le a háborúról, Putyinról, terveiről, az amerikaiak és a nyugat-európaiak vélt vagy valós érdekeiről…
Az ukrán menekülteknek nem arra van szükségük, hogy vitázzunk a helyzetükről, hanem arra, hogy itt és most segítsünk rajtuk, bajba jutott embertársainkon!
Tereza, a legfiatalabb hölgy résztvevő és a Maros Bike bringakereskedő cégtől a túrára kapott szuperjó bringa (Saját felvétel)
Visszaeső bűnös: az EKE Kolozsvár 1891 egyik alapembere, Szima Márton ismét kiváló biciklitúrát szervezett, ezúttal a Kőhalom (Rupea) közelében lévő Bogáti-erdőben. Kiváló helyszín, jó szervezés, első osztályú társaság. E három vádponttal feljelentést tettem a brassói ügyészségen.
A Csángóföldön május végén szervezett nagyon jó (szintén Szima Márton-féle) biciklitúráról írt élménybeszámolóm ide kattintva olvasható.
Hadd beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre, írtam képaláírásokat!
Köszönöm szépen a bringát, Maros Bike! Komolyan: nélküle nem mehettem volna a biciklitúrára
Első nap: pihenő
Első nap: a gyermekek is előszeretettel vettek részt
Első nap: Szima Márton szerint arra kell menni…
Első nap: Pillangó “Kinga” Kisasszony…
Első nap: természeti szépség Kertész Leventével
Első nap: becsatolják a legfiatalabb női résztvevő biztonsági övét
Első nap: naná, hogy Kertész Levente segít
Első nap: s akkor most hogyan lesz?
Első nap: valami csúcson, valahol
Első nap: még az eső előtt ereszkedjünk a völgybe…!
Első nap: Balázs, az akrobata
Első nap: Pillangó “Kinga” Kisasszony elázva
Első nap: szintén ő, sárosan is
Első nap: kibírták a gyermekek is
Második nap: bár borús az ég, esőre áll, elindulunk
Második nap: útközben
Második nap: az alsórákosi Sükösd–Bethlen-kastély belsejének részlete
Második nap: feltétlenül szükséges
Második nap: összefogás
Második nap: vasárnap, június 12-én haza kellett jönnöm, mert másnap lapszámfelelős voltam… 😦 Köszönöm a fuvart, Fesus Zoltán és a társaságot, Szima Szabolcs!
Gondoltam egyet, s május 31-én írtam egy emailt Tudor és Oana Giurgiunak: mi lenne ha, bizonyos feltételek mellett az angolul tudó ukrajnai menekültek megnézhetnének néhány produkciót a TIFF-en.
Ugyanakkor elküldtem az üzenetet a fő PR-osnak és egy nagyon kedves hölgyismerősömnek, aki régi belső ember/szervező.
Nem tudom, hogy ennek hatására vagy sem (időhiány miattTudor és Oana Giurgiu talán el sem olvasa az üzenetet, utóbbit tegnap “lerohantam”), de június 9-én megjelent a hír: bizonyos körülmények között az ukrán menekültek részt vehetnek a vetítéseken, mi több, ingyen koncertre is mehetnek! Ugyanakkor a kicsik gyermekprogramokon vehetnek részt.
Értesítsd Kolozsváron vagy a környéken tartózkodó ukrajnai ismerőseidet.
Az ezeréves határon található őrház (Saját felvétel)
Azonnal feljegyeztem magamnak a dátumot, amikor Szima Márton, az EKE Kolozsvár 1891 bringatúrákat szervező alapembere februárban meghirdette a csángóföldi tekerést. Mégis, hogyan lehet egy ilyet kihagyni?!
A Maros Bike bringakereskedésnek köszönhetően kiváló bicikli állt rendelkezésemre (a régi Sárgavillás Rózsaszínke erre nem lett volna alkalmas…), ráadásul Kertész Levi barátom, a Kolozsvár Teker (Clujul pedalează) és kedves felesége, Adela is csatlakozott, plusz Csíkdelnében a Haynal család vendégszeretetét élvezhettük… tehát minden szépen összeállt.
A fotókkal ellátott élménybeszámoló ide kattintva tekinthető meg.
Ereszkedés a 32-es határvadász emléktúra nyomvonalán…
Távol áll tőlem a mellveregető nagymagyar egymásra borulásos melodráma, tegnap viszont Boldogasszony zarándokvonat kolozsvári pihenőjén jó volt megtapasztalni az eggyüvétartozás-érzést.
A kedvezőtlen időjárás-előrejelzés miatt talán kevesebben voltak jelen a kolozsvári pályaudvaron szervezett ünnepségen, a zápor miatt az sem éppen ott zajlott, ahol a zarándokokkal teli szerelvények megálltak, ám ez mit sem csorbított az csíksomolyói búcsúra igyekvő anyaországiak és a hely- és környékbeli magyarok eggyüvétartozás-érzésének az erősítésében.
Nekem nem ilyenkor, hanem például Munkácson, Újvidéken vagy Szabadkán, Vukovárban és Fiuméban, Szarajevóban és Kassán jobban fáj Trianon…
Belgrádban jártam ismét tizenhárom év után, szintén a román „nemzeti büszkeséggel”, egy Dacia típusú személygépkocsival – ezúttal viszont nem a 2004-ben gyártott Solenza típussal, hanem a piteşti-i gyár kapuját 2006-ban elhagyó, 300 ezer kilométert gurult és Csoma Botond barátomtól ajándékba kapott Logannal.
A fotókkal ellátott élménybeszámoló ide kattintva érhető el.
Előzetes letartóztatásba helyezték (Fotó: rendőrség)
Csütörtök esti nagyváradi elfogását követően huszonnégy órára őrizetbe vették, több órán át kihallgatták, majd ma a bíróság elé állították Bóné Ferencet.
Gyilkosság alapos gyanúja miatt a bíró elrendelte harminc napra szóló előzetes letartóztatásba helyezését.
Kiss Olivér blogja 