Keresztolvasás – „Edward király, angol király, románul dumál”

Magyarul és románul szólaltak meg az angol “urolakodók” (Fotó: Kilin Zsolt)

A Kolozsvári Rádió nagytermében baráti, mondhatni családi hangulatban zajlott le szombaton a Fehér Holló Román-Magyar Küldőkönyvtár gálaműsora, amely során román és magyar kisdiákok ugyanilyen nyelvű irodalmi műveket és azok fordítását adták elő.

Szabó Csaba, a mozgalom kezdeményezője és vezetője a gálaműsor keretében adta át a Szabadság ifjúsági rovatában, a Bonifáczban is író Mátyás Orsolyának a 300 euróval járó Fehér Hollófióka-díjat; a laudációt Dézsi Ildikó, a Szabadság rovatvezetője olvasta fel a hallgatóságnak.

A rendezvény során a kolozsvári Octavian Goga Általános Iskola és az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum román és magyar diákjai Ady Endre és József Attila románra fordított verseit adták elő.

A gálaműsor keretében máramarosi, marosvásárhelyi és regáti értelmiségiekis beszámoltak a közönségnek saját olvasói élményeikről azt követően, hogy magyar művek román nyelvű fordításait olvasták a közelmúltban.

Folytatás a WebSzabadságon.

Reklámok

FOTÓ – Kontraszt

Iulius Mall, Kolozsvár

Radu Jude, a hazaáruló

Hazafiasság vagy hazaárulás? (Fotó: youtube.com)

Már csak ez hiányzott annak a férfinek a szájából, aki pénteken este a Radu Jude rendező Mindegy nekem, ha a történelembe barbárokként vonulunk be című filmjének vetítését követően Ion Antonescut magasztalta. Még azokra is haragudott, akik a Monostor lakónegyedben a Gheorghe Funar által a második világháborús marsallról elnevezett utcát ismét Tavaszra (Primăverii) keresztelték. Szerinte kár, hogy a román nép így bánik vezetőivel, főleg a Centenárium évében.

Bár körülbelül 2 óra 20 percet tartott a vetítés a Győzelem (Victoria) moziban, a filmet nem untam végignézni. Tabut döntő és polgárpukkasztó stílus, eredeti megközelítés. Ioana Iacob viszont gyengén alakított, alkalomadtán szöveget betanult és felolvasó félszeg kisiskolásként viselkedett a vásznon. Valamivel többet vártam volna el egy ilyen kaliberű színésznőtől.

A bukaresti Palota-téren (Piața Palatului) játszódott jelenet statisztákból és csőcselékből álló amorf tömeg reakciója volt a legértékesebb. Igaza van Bibinek, aki azt állítja, a film tulajdonképpen azáltal érte el a célját, ahogy az a tömeg reagált.

A hónap filmjét a Győzelem (Victoria) moziban vetítik.

A Radu Judével készített interjú itt tekinthető meg.

RIPORT – Csád, ahol a szinte semmit is megosztják a menekültekkel (Második és harmadik rész)

Védik a Csád és a Közép-afrikai Köztársaság közötti határt. Strandpapucsban (Saját felvételek)

Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, sikeres nemzetközi pályázat révén elnyert riportúton június végén közel egy hetet töltöttem Csádban, abban az igen szegény országban, amely mégis korlátozás nélkül befogadja a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból érkező menekülteket.

Utóbbiak igencsak nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik, de a fogás bevált: így sikerült könnyebben szóba elegyednem a számunkra szinte elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, akik közül sokan akkor láttak először nemcsak havat, de személyemben fehér embert is.

Boldogság

Többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket: fegyverropogás, erőszak, felgyújtott falvak, ellopott háziállatok – így váltak földönfutókká. De beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Tény és való: semmi sem tudott felkészíteni arra, amit Csádban tapasztaltam. Hiába néztem meg a tavaly novemberi, hasonló riportút során a Dominique Catton által készített fotósorozatot, az országban készített videókat, hiába olvastam el az állami berendezkedésre vonatkozó elemzéseket, a gazdasági állapotok további hanyatlásával kapcsolatos kimutatásokat vagy éppen a biztonsági helyzetre vonatkozó figyelmeztetéseket, a helyszínen valóságos „kulturális sokkot” kaptam. Még az a sok tapasztalat sem segített, amit az eddigi utazásaim során – 64 országban – gyűjtöttem.

******************************************************************

A Szabadságban megjelent riport első része itt található.

A második rész itt olvasható.

A harmadik itt érhető el. 

 

A legelkeserítőbb a DG ECHO által finanszírozott kórház, amelyben a súlyos alultápláltságban szenvedő gyermekeket kezelik. Azaz igyekeznek gyógyítani és ápolni, ám egyharmaduk 24 órán belül elhalálozik. Az orvosok szerint napi több száz gyermeket hoznak ide az édesanyák, akik rendszerint nagyon későn ismerik fel a bajt… Cécile Barbière (Euractiv) felvétele

FOTÓ – Két kontinens között egyensúlyozva

Kényes egyensúly

Kirgizisztán harmadik legnagyobb településén, Jalal-Abat városában szeptember 11-én készített felvételem amolyan jelképe annak, ami a régióra jellemző: egyfajta geopolitikai kényszeredett egyensúlyozás Európa és Ázsia között.

Az ország vezetői, egyébként akárcsak a szomszédos Kazahsztán  politikusai, kényesen ügyelnek arra, hogy úgy Oroszországgal, mint többnyire a szintén muzulmán szomszédokkal, ugyanakkor viszont a Kínával és a Nyugattal is jó viszonyt ápoljanak.

A Szovjetunió nemzetiségeinek sajátosságait ábrázoló gyermekkori képeskönyvet virtuálisan kezemben tartva utaztam végig augusztus 26 – szeptember 16. között Kazahsztánt és Kirgizisztánt.

Köszönjük, Wizz Air!

Körülbelül harmincöt évvel ezelőtt annyira emlékezetembe vésődött a közép-ázsiai nemzetiségek tagjainak arca, szemük formája, a gyönyörűséges hegyi tájak és a végtelen gyapotültetvények látványa, hogy már 35 évvel ezelőtt eldöntöttem, valamikor majd a „sztánokba” utazom. A Wizz Air légitársaságnál már január elsején lefoglaltuk a repülőjegyeket, így csupán 110 eurót fizettünk. Három hét alatt a két országban szállításra, alkalomadtán szállásra (többnyire viszont a vendégszerető klubbal, azaz a CouchSurfing segítségével intéztem ingyen alvást), étkezésre és egyebekre összesen 300 eurót költöttem.

Köszönöm önzetlen támogatóimnak!

Kazakhstan and Kyrgyzstan, here we come!

Kolsai-lake, Kazakhstan

More and more Eastwards: after Israel, Palestine, Jordan, Dubai, Georgia, Armenia, Azerbaijan and Iran, it’s now time for these two wonderful countries. Between August 25 and September 17 we’ll be out of town.

We booked the Wizz Air ticket on January 1^st for only 110 Euros! Indeed, it’s exactly one third of my monthly salary, but fortunately I always have sponsors with big hearts. And wallets. 🙂

We’ll use CouchSurfing, public transportation (shared taxis, buses, trains), plus the local airlines are extremely cheap. Also, we’ll eat in small, cheap places with the locals, so no restaurants, only if there’s not other choice.

Altyn Arashan, Kyrgyzstan

We’ll travel to Budapest by car sharing the cost of the gasoline. I estimate that the total budget (international airline ticket, health insurance, local airline, train ticket, food, accommodation where we’ll not be able to use CouchSurfing, transport etc) will not go over 500 euros for 3 weeks.

Our general itinerary:

Astana – Almaty – Saty – Charyn Canyon – Kaindy-lake – Kolsai-lakes – Cholpon-Ata (Tscholponata) * World Nomad Games* – Karakol – Altyn Arashan – Ak-Suu – Karakol – Kazarman – Arslanbob – Osh – Bishkek – Almaty – Astana
See you in Asia! 🙂

Menj te is vért adni, Zoltánnak szüksége van rá(d)!

dav

Bár holnap indulunk Kazahsztánba és Kirgizisztánba, s 3 ezer méter fölötti hegyekben is járunk majd, még nehezebb lesz felmenni oda, a Gondviselés Segélyszervezet felkérésére, Szabó Laci elektronikus postán küldött alapján ma voltam vért adni. Menj te is!

Alább a felhívás:

Véradásra vonatkozó kéréssel fordulunk mindazokhoz, akiknek egészségügyi állapota és 18 év feletti életkora lehetővé teszi az ilyenfajta segítségnyújtást.

Kiss Zoltán torockói fiatalembernek van szüksége vérre, mivel súlyos gépkocsibalesetet szenvedett.

Alapvető fontosságú: a véradás előtt közölni kell, hogy az kinek a javára történik. A célszemély személyazonosító igazolványában szereplő nevét kell bediktálni: Kiss Dionisie Zoltan, majd az ő személyazonosító számát: 1860225010378.

A véradáskor meg kell jegyezni, hogy Kiss Dionisie Zoltan a kolozsvári sürgősségi osztályon (Spitalul Clinic Judetean de Urgenta) fekszik.

 A véradók kapnak/kérjenek egy igazolást, amelyen szerepel a célszemély neve, majd a véradás tényét közöljék velünk, hogy párhuzamos nyilvántartást vezethessünk a felajánlott segítségről.

Példaértékű, hogy a kolozsvári városi rendőrök csoportosan mentek el vértadni Zoltán részére. Részletek az alábbi cikkben. 

(https://ziuadecj.realitatea.net/eveniment/politistii-locali-doneaza-sange-pentru-soferul-ranit-grav-in-accidentul-de-pe-motilor–177184.html)

A felmerülő más kérdésekben is rendelkezésükre állnak az alulírottak.

Köszönjük a segítő szándékot: Bálint Róbert Zoltán, Szabó László, Vagyas Attila