Utazás a világjárvány idején: turisták nélkül Horvátország még csodálatosabb (III.)

Köszönjük, Horvátoszág! (Geberán Bianka felvétele a Plitvicei-tavaknál készült)

A csodálatos horvátországi utazás

utolsó mozzanataihoz érkeztem: Dalmácia festői szépségű városai, s azok velencei építészete, a dalmát tengerpart gyöngyszemei.

Ellátogattunk Trogirba, Splitbe és Dubrovnikba is, közben pedig meg-meg álltunk a tengerpart kisebb-nagyobb településein: lélekbalzsam.

Összességében, de különböző szakaszaiban is

életre szóló élmény volt a több mint 2 ezer kilométeres horvátországi (összesen 3200 kilométer volt) út. Korántsem volt egyszerű világjárvány idején,a  szigorú ellenőrzések közepette több többször átkelni a román-szerb, szerb-horvát, illetve visszafelé a horvát-bosnyák és a bosnyák-szerv, valamint a szerb-román határon, az út veszélytelennek sem tekinthető, a koronavírus pedig még rátett egy lapáttal, ám szerencsére semmi gond nem volt.

Úgy gondolom, az újságírónak utaznia, látnia, tapasztalnia kell

ahhoz, hogy jobban átláthassa a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, a szociológiai jelenségeket. Legtöbb esetben élmény kilépni a komfortzónából, egyben viszont nehéz is.

Az utazó előre tájékozódik az országról,

igyekszik minél több helyivel kapcsolatba kerülni, ezért a Vendégszeretők Klubja/Kanapészörfölők (www.couchsurfing.com) ideális eszköz. Ezúttal csupán Zágrábban sikerült „szörfölni”, ottani házigazdánk, Borna a napokban viszonozta látogatásunkat. Megbarátkoztunk, bemutatott a barátainak, azok révén pedig még inkább „beleszippantottunk a helyi levegőbe”.

Utazni csodálatos érzés: a nehézségek rövid időn belül eltompulnak, az élmények életünk végéig kísérnek!

Az élménybeszámoló harmadik része ide kattintva tekinthető meg.

Utazás a világjárvány idején: turisták nélkül Horvátország még csodálatosabb (II.)

Rovinj – építészeti csoda (Saját felvétel)

Éjszakai élet pandémia idején Zágrábban,

csodálkozó cicák Rovinjban, római épített örökség Pólában, Feszty Árpád emléke Lovránban, Skull Mátyás vasöntödéje Fiumében, „kibérelt” Plitvicei-tavak, sárkányos oroszlán Zádárban, szabadtéri teknősbékák Sibenikben.

A horvátországi élménybeszámoló második része ide kattintva olvasható.

Utazás a világjárvány idején: turisták nélkül Horvátország még csodálatosabb (I.)

Split, kikötő. Feltőltő ereje különleges (Saját felvétel)

Mit tesz a koronavírus ellen beoltott,

utazni vágyó személy világjárvány idején? Folyamatosan az utazási lehetőségeket fürkészi.

Mi sem tettünk másként: hetekig nézegettük a román külügyminisztérium konzuli szolgálatának a különböző országok beutazási feltételeit részletező weboldalát, hogy az emlékeztető oltással és az ezt igazoló dokumentummal rendelkezőknek melyik államba engedélyezik a beutazást.

Koronavírus-tesztet igen költséges lett volna készíttetnünk

(a boszniai út előtt támogatásból fizettük ki), így maradt a március közepén beadott emlékeztető oltást követően kapott vakcina-igazolvány.

A választás végül Horvátországra esett, ahol tematikus, jól átgondolt és megtervezett utazás keretében kilenc napot töltöttünk: csodálatos városok és természeti szépségek, maradandó élmények annak is köszönhetően, hogy a leglátogatottabb helyeken is alig voltak turisták…

Részletes élménybeszámoló a Szabadság mai lapszámában.

Könyvhét

Szellem és szív, nem pedig ideológia… (Fotó: betubazar.hu)

Végre egy nagyszabású, többnapos kulturális rendezvény!

Igyekeztem több programponton jelen lenni, igazán kellemes volt a hangulat, elmés dolgokat mondtak az írók, mi több, jól főztek…

Bevallom, hosszabb ideje geopolitikai tematikájú könyvvel

küszködöm, irodalommal régen kényeztettem magamat, az is „csak” Dragomán volt, azelőtt 480 oldalas afganisztáni tematikájú regényt olvastam egy Kindle segítségével, a kortárs magyar szerzőket, az előbbi szerzőn kívül, sajnos még nem fedeztem fel.

Hallottam, egyeseknek nem tetszett, kit hívtak meg, és miért, ugyanakkor valaki harmadszor sem tett eleget a szervezők felkérésének. Más: másvalaki pedig zokon vette, hogy nem kérték fel a részvételre.

Micsoda világ: már az ideológia vagy más egyebek nyomvonalán fertőzzük meg az erdélyi magyar irodalmi rendezvényeket?

 

Ballagás

Szőke Botond, a Szabadság díjazottja a szőke fiú (Fotó: Facebook)

Élmény volt a Szabadság szerkesztősége részéről

szombaton reggel részt venni a Báthory István Elméleti Líceum maturandusainak a ballagásán: hétvégén rendszerint a természetben vagyok, most viszont így alakult a helyzet.

Lévén, hogy nincs gyermekem, nem is dolgoztam az oktatásban, a tanügy, igen távol áll tőlem. Azt sem tudom, mikor van vakáció, mi az általános tanrend, melyik iskolában, mi a helyzet. Csupán a szülők végeérhetetlen panaszáradatával szembesülök olykor: túl szigorú a tanár, sok a befizetendő osztálypénz, anyagi, szellemi erőfeszítésbe és időbe telik a gyermeknek az iskolával kapcsolatos tevékenysége, nincs szabadidejük, még délután, sőt este is vannak órák, rengeteg a házi feladat. Ez általános megállapítás.

A gyermeknek már nincs gyermekkora, tanuló robot

mondják egyes szülők.

A Báthory minden bizonnyal

a régióbeli magyar iskolák elitje. Az ünnepi műsornál többet tartó díjátadáskor döbbentem rá, mennyire jó tanulmányi eredményeket értek el egyes diákok. Röpködtek a számok, a tinik sorra vonultak ki átvenni az intézmények, magánszemélyek díját. Elárasztották őket velük. Az volt az érzésem, devalválódik a díj értéke, értelme.

A Szabadság díjazottjának, Szőke Botondnak,

a XII. C osztályos licistának azt tanácsoltam: olvasson és utazzon. Gyarapítsa tudását és ismereteit, járja a világot, lásson, halljon, tapasztaljon, hisz ezáltal jobban meg tudja érteni a valamennyiünket érintő különböző társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat.

A rendezvény után találkoztam vele Botonddal, s megkérdeztem, emlékszik-e, mit mondtam a díj átadásakor. Emlékezett. Hátha meg is fogadja a tanácsot…

**************

A Báthory-líceum ballagásáról készített fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

FOTÓK – Megvalósult a FÉRFIAK ÁLMA!

Ötven méter a boldogságig (Saját felvételek)

Lazacos ételkülönlegesség készült,

vásárolni kellett. Felpattantam a Reform ingatlanügynökséget vezető Bónis Endrétől „lízingelt”robogóra, néhány perc alatt elértem a Györgyfalvi lakónegyedben található Auchan bevásárlóközpontba, a termékek megkeresésével és megvásárlásával töltött idő az örökkévalóságnak tűnt.

Évente körülbelül kétszer gyötör fejfájás,

amikor viszont valamelyik mallba kényszerülök menni, vagy vásárolni kell,  valahányszor repedezni kezd a koponyám.

Hívd őket, vagy csengess, s azonnal hozzák, amit rendeltél

A macerát elkerülendő tájékozódni kezdtem: melyik üzlettől lehet otthon rendelni, online fizetni és a helyszínen átvenni. Még jobb megoldást találtam: AUCHAN DRIVE. Online megrendeled és kifizeted a termékeket, s BE SEM KELL MENNED a fogyasztói társadalom fellegvárába, a termékeket maximum két órán belül az épület mögött parkolóba átveheted. Nagyszabású vásárlásól van szó.

Ki is próbáltam a szolgáltatást: tíz perc oda robogóval, három perc átvétel, tíz perc vissza robogóval. Ajtótól ajtóig fél óra.

Ajánlom: AUCHAN DRIVE.

Könyvvel gazdagodtam

Nagyon megörvendtem,

hogy megtartják a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét tízedik kiadását: a világjárvány kezdete óta ez a második legnagyobb, legjelentősebb többnapos kolozsvári magyar kulturális rendezvény. Az első természetesen a 2020-ban is megtartott Kolozsvári Magyar Napok.

Sikerült eljutnom a Bánffy-palota termeiben a kiadók és a könyvesboltok által berendezett standokra, a hivatalos és ünnepélyes megnyitóra, illetve a csütörtökön délután a Bulgakov Irodalmi Kávéházban megtartott, főzéssel egybekötött könyvbemutatóra, amelyet Boros Lóránd moderálásával Cserna-Szabó András és Nyáry Krisztián tartott. Volt, aki nem bízott a „szombatosok paszulylevesének” sikerében, ezért jóval a kóstoló előtt, fittyet hányva a gasztronómiai regáléra, négy miccset rendelt, és fogyasztott el.

A leves, Kovács Feri hozzájárulásának is köszönhetően, természetesen ízletesre sikerült, még repetát is kértem. Gondoltam, több lesz a szöveg, mint az íz, ám kellemesen csalódtam.

Aztán idegenek kérezkedtek az eredetileg Zay Éva és Dézsi Ildikó kolléganőm által elfoglalt asztalhoz. Kiderült az egyik magyarországi kiadó képviselői, illetve egy könyv szerzői. Hosszasan beszélgettünk…

Köszönöm ezeket az élményeket, Kolozsvári Ünnepi Könyvhét!

dav

FOTÓRIPORT – Horvátország: 2000 kilométeres autós körút (VII. rész: Zadar, Sibenik, Trogir, Split, Dubrovnik)

Turistamentes, káprázatosan szép Dalmát-tengerpart (Saját felvétel)

A Plitvicei-tavak után mély lélegzetet vettünk, s nekivágtunk a Dalmát-tengerpartnak. A városokban érzésünk az volt, Velencében járunk.

A fotók ide kattintva tekinthetők meg. 

FOTÓRIPORT – Horvátország: 2000 kilométeres autós körút (VI. rész: Plitvicei-tavak)

A természet csodája (Saját felvétel)

A 2021. április 29. – május 8. között megejtett horvátországi körutunk során az egyik tematikát a természeti szépségek képezték.

Kiváló döntés volt szezonon kívül és hétköznap menni

az UNESCO világörökségi jegyzékén már 1979 óta szereplő Plitvicei-tavakhoz. Ihletett döntés volt az is, hogy a látogatás előtti estén megérkezzünk, a bejárattól csupán 3 kilométerre aludjunk, s nyitáskor már a kapunál legyünk: csupán két lézengő turista volt előttünk. Hallottam, láttam, hogy főszezonban tömegek fordulnak meg itt, élvezhetetlenné téve az élményt.

A természeti szépség feltöltött, erőt adott, beégette magát a retinámba.

A fotók ide kattintva tekinthetők meg.

FOTÓRIPORT – Horvátország: 2000 kilométeres autós körút (V. rész: P**a, Lovrán, Fiume)

Napozni csak így lehetett (Saját felvétel)

Természetesen, hogy Rovinj külön fejezetet képezett, Pulát, Lovránt és Fiume/Rijeka városát viszont egybe veszem.

Amikor az 1990-es évek közepén

a holland barátaim büszkén újságolták, hogy az Isztriai-félsziget alsó csücskén lévő Pulában üdültek, harsányan nevettem. Nem értették…

Lovrán csendesen és méltóságteljesen fogadott: A magyarok bejövetele festőjének elhunytának helye nem is tehette másképp.

Fiume felé több helyen megálltunk a tengerparton. Csodás volt…

A fotók ide kattintva érhetők el.

 

FOTÓRIPORT – Horvátország: 2000 kilométeres autós körút (IV. rész: Rovinj)

Nemes egyszerűséggel: Rovinj, Isztriai-félsziget (Saját felvétel)

Festői szépsége miatt

kénytelen voltam külön fejezetet szentelni ennek a csodálatos városnak. A velencei uralom hatása lépten-nyomon érződik, az építészeti stílusnak köszönhetően az ember a Szent Márk-téren érzi magát. Igazi Olaszország Horvátországban.

Hatalmas meglepetés volt ez a város:

nem tudtam, mire számítsak, szerencsére nem kerestem rá az interneten, nem néztem róla fényképeket.

A lélegzetelállító szépségén kívül, a település különleges hozadéka az volt, hogy szinte alig voltak turisták. Mintha az Isztriai-félsziget eme részét is kibéreltük volna: csatangoltunk az utcákon, simogattuk a cicákat, az átlagosnál sokkal több fotót készítettünk.

A helyi gyermekeknek köszönhetően

egy rejtett kis szegletét fedeztük fel, kis is ültünk napfürdőzni. Lévén, hogy nem volt turistaözön, a helybéliek is elnézőbbek voltak: nem zavartak el.

A fotók ide kattintva érhetők el.

Az Égi Fehér Hollók világába költözött Szabó Csaba

2018. november 17., Monostor-negyedi Octavian Goga Általános Iskola (Saját felvétel)

Átitatódtam a lelkesedéseddel, igazi újságíróra valló, folyamatos terepmunkát végeztél. Szívügyed volt a szórványmagyarság sorsa, emlékszel, anno együtt is voltunk besztercei riportutakon. Harsányan nevettünk a szerkesztőségi személygépkocsiban, ezek a településnevek viccesek is, ráadásul sohasem érnek véget: Mureşenii Bârgăului, Tiha Bârgăului, Prundu Bârgăului, Mijlocenii Bârgăului, Susenii Bârgăului, Rusu Bârgăului. Aztán megérkeztünk Besztercére.

Most te is megérkeztél valamelyik égi Bârgăuluiba, s újra nevetsz, látlak. Újraéled a riportútjaid vicces pillanatait. Megannyi emberben hagytál maradandó nyomot lelkesedéseddel, örökmozgásoddal, szakmai hozzáállásoddal.

Sokat dolgoztál a Szabadságnál, értékeltem a munkádat!

Hibáid is voltak, nem is egy. Ezek viszont eltörpülnek a karakán személyiséged árnyékában.

Szívügyed volt a román-magyar kapcsolatok alakulása. Sokszor nem értettünk egyet, ám nagyon jól együttműködtünk, nekem is több ízben segítettél.

Hitted, hogy az interetnikus kapcsolatok építése az iskolában, a gyermekekkel kezdődik. Akkor még utópisztikusnak tűnt az Octavian Buracu-féle munka, aztán lassan összeállt a kép…

Segítetted a fiatalokat anyagilag, erkölcsileg, román-magyar könyvtárhálózatot, könyvmentő szolgálatot hoztál létre…

Te voltál a no nonsense man, az igazi Fehér Holló.

Most hogyan mutatjuk meg a románoknak, mit csinálnak a magyarok, amikor éppen nem lopják Erdélyt?!

A tőled kapott erkölcsi, szellemi és szakmai útravalót magammal viszem, találkozunk majd az Égi Fehér Hollók világában.

Isten nyugtasson, Csaba!