TIFF 2020 – Fájdalmas nosztalgia-időutazás

Fájdalmas, de jó… (Rohonyi D. Iván felvétele)

Nem a Győzelem (Victoria) mozi bársonyszékében,

hanem egy iskola udvarára a másiktól két méterre elhelyezett fehér műanyag széken ülök (pénteken este az egyik szét is tört egy nem túlsúlyos néző alatt…), bámulom a képernyőt, nézem a nyitófilmet, s nosztalgiázom: milyen szép volt az életünk…

A fájdalmas nosztalgia-utazás

nem csak a La belle epoque (Boldog idők/Cei mai frumoși ani) című nyitófilmen tör rám – nem a régmúlt szerelemre gondolok itt, akár a főszereplő, dehogy, hanem arra: NEMRÉG MILYEN JÓL ÉLTÜNK. Most távolságtartás, lázmérés, szájmaszk, arcvédő, fertőtlenítőszer, szorongás.

Nem vagyunk már ugyanazok az emberek,

nincs meg a közelség.

A film is sokkal kevesebb, a helyek száma is korlátozott, kerülik egymást az emberek, korántsem a régi az érzés és az élmény. Ugyanakkor a digitális „filmvásznon” is azt látom: régebben idegeneket csak úgy simán megölelhettünk, megpuszilhattunk, megérinthettünk…

De legalább a szervezők vették a bátorságot és megszervezik a TIFF idei kiadását.

RIPORT, FOTÓRIPORT – Négynapos lovaglás Erdély római kori végvárának felfedezésére

Érkezünk Porolissumra (Saját felvételek)

A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjai az évek során számos fesztiválon felléptek, és lovas bemutatókat tartottak, nomád játékokat és harcászati technikákat mutattak be.

Ez egyúttal lehetővé tette a helyszínekre, majd a haza történő többnapos lovaglást. Július közepén magántúrát szerveztünk, és Sztánától a Zilah melletti Mojgrád határában lévő Porolissumra, az egykori ókori római város részben restaurált területére lovagoltunk.

A riportom itt olvasható.

A Mihai Aganencei által készített videók itt tekinthetők meg.

dav

dav

dav

sdr

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

sdr

dav

dav

dav

dav

Két nagyon hasonló eset, nyolc év távolságra: válás után gyermeke gyilkosa lesz az édesapa?

Megölte a kisfiát, mert válás után nem látta a kiutat? (Fotó: Facebook)

Amikor az édesapjával eltűnt nyolcéves kisfiú esetéről értesültem, azonnal a 2012-es tragédia jutott szembe, de senkinek sem mondtam: ismét a volt feleségen a gyermek meggyilkolásával bosszút álló apa esete?

A 2012-es tragédia esetében a két gyermekét meggyilkoló apát nem tudták kihallgatni az ügyészek, most viszont annak ellenére, hogy öngyilkos próbált lenni, Takács György (hacsak nem felügyelik megfelelően a sürgősségen, s sikerül véghez vinnie szándékát) nem kerülheti el a sorsát: bíróság elé kell állnia.

Vajon ismét a volt feleségen bosszút álló apa esetéről van szó?

FOTÓK – Ázol, fázol, nem pofázol

Úszni nem tudok, maximum 60 kilogramm testsúlyra megtartására alkalmas mentőmellény volt rajtam, egyértelműen le kell fogynom 12 kilót… 🙂

A Máramaros megyei Fernezelyi-tónál

(Lacul Firiza) Csoma Boti által szervezett kajaktesztelő hétvégén Tunyogi Béla mondása jutott eszembe, aki a Szilaj Lovastanyán szervezett rendezvényen mondta ezt az esős időjárásra vonatkozóan.

S igaza van.

Szerencsére már pénteken este kimentünk

a tó közelében lévő Căprioara/Őzike panzióhoz lakókocsival. Kiváló hely, jó szolgáltatás, rendkívül kedves és figyelmes pincér lányok.

Az alapító-tulajdonos László bácsi, 1970-ben állította össze az éjszaka eltöltésére alkalmas pótkocsit/platós utánfutót, majd 1975-ben az első lakókocsit, így teljesen ismeri, átérzi és átlátja az így vakációzók helyzetét, igényeit és elvárásait. Többször beszélgettem vele, története elkápráztató: motorbiciklis bajnok volt, lakókocsit épített, a hétvégi házból háromcsillagos panziót és négycsillagos kis szállodát hozott létre.

Szombaton esett, tehát biciklizni mentünk: ázik, fázik, nem pofázik. A tavat szándékoztunk körbebiciklizni, az út viszont az erdőben vezetett. S nagyon esett. Nem adtuk fel, Barra Lehellel, aki versenybiciklivel ment végig az aszfalton, a faluban találkoztunk.

Vasárnap kipróbáltuk Boti új kajakját, a régiben, a felfújtatóssal én garázdálkodtam.

Történet a képaláírásokban:

Túra indul

A horgászok próbálják kisajátítani az egész tavat

A tó körüli biciklitúra első akadálya: magánterület az erdő közepén. A kutyák nem voltak elengedve, a tulajdonos nem volt ott. A turistajelzés a telken át haladt, mi is

Szakadt az eső

Boti vídám

Én boszorkány arcot vágok a szabakdó esőhöz

Az én COVID19-mentes világom

KÖNYV – Ezeregy tündöklő nap

Nagyon régen olvastam ki ilyen hosszú könyvet:

480 oldal. Tudva, hogy fikció, kissé nehezen lendültem bele az olvasásba, aztán  kötet magával ragadott.

Bibinek a Kindle csodaszerkentyűjén olvastam, talán ez a jövő. Félreértés ne essék: továbbra is a papíralapú olvasás híve vagyok, a digitális világot még csak kóstolgatom.

A társadalmi és politikai kéréseket is taglaló regény történelmi háttereként az 1980-as évek Afganisztánja szolgál: szovjet megszállás, háború szenvedés. Ami viszont visszatérő motívum, az a nők jogfosztottságának és teljes kiszolgáltatottságának a világa. Helyenként lélektépő, tragikus történet szeretetről, összetartásról, sorsközösségről, önfeláldozásról.

A tálibok erőszakos hatalomátvétele tovább erősíti a tehetetlenség érzését mindkét főszereplőben (Marjam és Leila), a nők sorsa végképp megpecsételődik.

Újabb kötet következhet.

VIDEÓ – Lépés, ügetés és vágta: Porolissum 2020 emléklovaglás

Érkezünk Porolissumra (Saját felvétel)

A koronavírus-járvány miatt idén, sajnos, elmaradt a Porolissum Fest. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) csapata úgy döntött, úgynvezett emléklovaglás keretében a helyszínen tekint vissza az elmúlt évekre és tiszteletét teszi Porolissumon.

Hiszem és vallom: nomád stílusban lovagolni

(dombokon, völgyeken, erdőben, ruhát, élelmet és tisztasági szereket tartalmazó átalvetővel) nyújtja az igazi, megmásíthatatlan szabadság-érzést: tiéd a természet, eggyé válsz vele.

Az évek során az egyes fesztiválokon történő fellépés (lovasbemutatók, nomád játékok és harcászati technikák előadása) lehetővé tette a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjai számára a helyszínre való és a haza történő többnapos lovaglást.

A július 10-14. időszakban szervezett magántúrán,

amely során Sztánától a Zilah melletti Mojgrád (Moigrad) határában lévő Porolissumra, az egykori ókori római város részben restaurált területére lovagoltunk el.

Mivel az új koronavírus-járvány miatt

a Porolissum Római Fesztivál rendezvénysorozat idei kiadását lefújták, így amolyan nosztalgia- és tisztelet-túra volt a mostani: hosszú éveken át a fesztivál szervezőinek a meghívására a Sztánai Lovasok bemutatót tartottak a részlegesen restaurált amfiteátrumban, illetve a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszáson vettek részt.

A képsorokon látszik, ahogy vágtázom Csillán

Makrancos, domináló stílusát és temperamentumát nem kedvelem, de kiváló az ügetése és a vágtája! Jobb oldalon a barna lovon vágtázom, ő Csilla.

2013-ban, amikor elkezdtem lovagolni, vele tettem meg a Bonchida-Sztána közötti 72 kilométeres távot két nap alatt rendkívül kalandos körülmények között.

Köszönöm szépen az életreszóló élményt De Martin Lajosnak és Wagner Richárd-Ernőnek, valamint a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület valamennyi tagjának!

 

Mosolytalanul

Csak a szemén látszik, ha mosolyog… (Fotó: The Independent)

Örvendhetnek azok,

akiknek rossz vagy hiányos a fogsoruk: amennyiben nevetnek, senki sem veheti észre a csúnyaságot. Feltéve, ha a zárt helyeken betartják a szabályt, s védőmaszkot viselnek. Mert sajnos a rosszul értelmezett dacolás és a szabályokra való fittyet hányás lassan-lassan divat.

Sajnos a védőmaszkok miatt

nem láthatjuk a hölgyek gyönyörű mosolyát, arcmimikájuk (tetszés, kacérkodás, huncutkodás) nagy részét is eltakarja a vírusszűrő.

Maradnak a szemek. Tanuljunk meg szempárunkkal kommunikálni akkor, amikor szavakban nem tudunk/akarunk/lehet…

Szükségállapot, emlékekben (A séták és a macskák világa)

Mi történik?! (Saját felvétel)

 

A ma estével ellentétben akkor

sehonnan sem dübörgött a zene, egyetlen kocsi sem dudált, egyszerűen kibéreltem a várost. Az enyém volt. Ugyanazon az útvonalon sétáltam végig.

A szükségállapot idején szinte minden este, éjjel vagy hajnalban végigsétáltam az óvár körül. Sokkterápiát alkalmaztam. Volt nyilatkozat nálam, törvényes és érvényes, de inkább elkerültem a rendőröket és a katonákat.

A Jókai utca közepéből betértem a Vár/Fortăreței,

majd innen a Búza/Inocențiu Micu Klein utcába, elhaladtam a Piarista templom mellett, s a Király/I.C. Brătianu utca érintésével eljutottam a Babeș-Bolyai Tudományegyetem épületének hátához.

De még ezelőtt hosszasan beszélgettem

a Történelmi Intézet kapusával, éjszakai szolgálatot teljesített. Félt, féltette a családját, gyalog járt munkába.

Éjszakai és hajnali sétáim során sokszor találkoztam kissé zavart, az utca közepén tanyázó macskákkal. Ma este egyet sem láttam. Visszahúzódtak. Már nem a miénk a város, nem béreljük többé, lejárt az idő…

Picit hiányzik a szükségállapot csendje, mélysége, intimitása.

FOTÓRIPORT – Porolissum előtti sztánázás

Új virág

Az első lovaglós szerelmem

a Bonchidai Kastélynapok maradnak, 2013-ban erről a rendezvényről lovagoltam Sztánáig, mert Riki palánkmászás közben megsérült. Ez 72 kilométer lovaglást jelentett két nap alatt. A második kedvencem a Porolissum Római Fesztivál: ez 52 kilométer lovaglást jelentett oda, s természetesen ugyanennyit vissza. Ezen első ízben 2016-ban vettem részt.

Idén az új koronavírus-járvány miatt

a Zilah melletti Mojgrádon (Moigrad) szervezett rendezvénysorozat elmarad: nem lesz talpasíjász verseny, kenyérsütés, gladiátorok és rabszolgák közötti harc, nem kerül sor a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszásra. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) mégis úgy döntött, tagjai a régi szép idők emlékére ellovagolnak Sztánáról a Dacia provincia területén a második században létesített ókori római város romjaihoz és találkoznak a Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum képviselőivel, a rendezvény szervezőivel.

A tervek szerint csütörtökön este már Sztánán leszek,

pénteken reggel indul a lovaglás. Ma sajnos leestem Emeséről (2013 óta kisebb-nagyobb rendszerességgel lovagolok, ez eddig még nem történt meg), de viszont nem tántorít el a hétvégi és a jövő hét eleji lovaglástól…

Albert Ferenc, a Szentimrei-ház gondnoka asztalosműhelyt rendezett be magának: alaposan, pontosan dolgozik

Új virág

Hé, mi az ott?

Gellért féle szimultán

Megbeszélés

Feszülten figyelik a Mester utasításait

Talál?

Szabadtéri oktatás

Emma új állása

Ha megcsípi, azonnal vége a relaxnak

Lovastúra indul…

VIDEÓK – Csodálkozó juhok, vonuló felhők a Fogarasi-havasokban

“Útitársaink” ellenkező irányba haladtak

Június 26-28. időszakban emlékezetes túrán vettünk részt a Fogarasi-havasokban.

A fotóriport itt tekinthető meg.

FOTÓRIPORT – Lelki fellegekben a Fogarasi-havasok bércein

Találkozás (Saját felvételek)

Sokan ugyanúgy gondolkoztak,

s ugyanazokat a meteorológiai előrejelzéseket nézték, mint mi, ezért szerencsére szombaton voltunk azon a túrán, amelyet sok, a természeti szépségeket nem feltétlenül tisztelő, a hegyet nem magáénak érző is bevállalt, vasárnap pedig Sallai János vezetésével egy olyan útvonalon mentünk végig, amelyen alig találkoztunk emberekkel.

Hiába, ilyenek és ilyenek is maradnak azok a helyek

ahová ki lehet jutni személygépkocsival: zsúfoltak, hangosak és lassan-lassan élvezhetetlenek. Ilyen például a Transzfogaras és környéken lévő hegyek és csúcsok.

Szerencsére Bibivel már pénteken este kimentünk

Cârţişoara faluba, megszálltunk, s szombaton korán reggel elindulhattunk a túrára. A fotók mesélnek, melyik útvonalat választottuk.

Szombaton a Călţun-tóig túráztunk Bibivel, este pedig találkoztunk a Transzfogarast a faluból elektromos biciklikkel megmászó Jánossal és Krisztiánnal, vasárnap (Bibi a repedt meniszkusza miatti térdfájdalmak miatt kihagyta) pedig velük túráztam.

Hadd meséljenek a fotók. Kattints az elsőre!

Szombaton korán ébredtünk, Cârţişoara faluból kocsival felmentünk a Bâlea-vízesésig, innen viszont nem tudtunk folytatni az utunkat, mert a Transzfogaras hivatalosan le van zárva. A hatalmas betonelemek a tűkanyar utáni betonnal fedett útszakasznál voltak elhelyezve, ám az egyiket éppen annyira mozdították el, hogy mellette elférjen egy gépkocsi is. Az árus azt mondta: megtörténhet, hogy büntetnek a rendőrök. Napközben rengeteg gépkocsi, motorbicikli és bicikli ment fel a Bâlea-tóig, tudomásom szerint a rendőrök nem jártak a helyszínen, senkit sem büntettek meg. A Bâlea-vízeséstől drótkötélpályás felvonóval jutottunk el a tóig, innen pedig a Negoj-csúcs volt a cél. A Bâlea-tónál sízőket is láttunk…

Még van hó bőven. A kék csíkon indultunk el e Negoj-csúcs irányába

Itt már a piros csíkon haladunk, közeledik a Călţun-tó

A nyeregből már látszik a Călţun-tó és az ultramodern menedékházikó

Útitársaink ellenkező irányba haladtak

Így néz ki belül az ultramodern formatervezésű menedékhely a Călţun-tónál

Kezdenek megjelenni a sátrak a Călţun-tónál

Nyugalom

Amennyiben a hó annyira elzárja a bejáratot, hogy nem lehet kimenni, van még egy megoldás… 🙂

A Negoj-csúcsra nem sikerült feljutni, itt már útban vissza a Bâlea-tóhoz

Lassan visszaérünk a Bâlea-tóhoz. Szerencsn volt: egy nagyszebeni fiatalember felvett, és levitt a Bâlea-vízesésig, ahol a kocsinkat parkoltunk

A szombati adatok

Vasárnap egy számomra járatlan útvonalon túráztunk Sallai János barátom kezdeményezésére: Bâlea-tó (kocsival Cârţişoara faluból a Bâlea-vízesésig, majd drótkötélpályás felvonóval a Bâlea-tóig), majd Zerge-nyereg (Şaua Caprei). Innen Buteanu-csúcs, majd a élen le egészen a szerpentines útig

Útban a Buteanu-csúcs felé

A Buteanu-csúcsról csodálatos kilátás nyílt a Moldoveanu-csúcs fele vezető útra

Beereszkedtünk egy katlanba

Olvadófélben

Más szemszögből

Rododendron-mező. Szép a havasszépe

Türköződés

A vasárnapi túra adatai. Nem 65.8 Km/h-val száguldottunk a nyeregben, hanem még néhány percig be volt kapcsolva miután beültem a kocsiba… 🙂

FIGYELEM! Elmarad a Bánffy-túra

Elmarad (Saját felvétel)

Van-e még értelme ennek az évnek?

Törülnünk kellene, kezdjünk a 2021-et. A Bánffy-teljesítménytúra reményt keltett, hogy a dolgok valamennyire rendeződnek – erre mégsem.

Branea Róbert magára vállalta a teljesítménytúra elmaradását, ám mi is figyelmeztethettük volna, hogy a június 16-i rendelkezés értelmében tilos az ilyen jellegű rendezvény megszervezése.

Bezzeg amikor a Főtéren szabadtéri koncertet szerveznek,

akkor lehet több mint 6 személy, ám több száz vagy ezer hektáros, mittoménhány négyzetkilométeres területen nem engedélyezik a természetjáró rendezvényeket. Értelmetlen.

Ugye mégis elmegyünk egyénileg ugyanazon az útvonalon túrázni?