FOTÓRIPORT, VIDEÓ – A Maros Bike elektromos bringájával is kipróbáltam…

Mi exz a tünemény?! (Saját fotó)

… a Vasvári Pár Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra útvonalát. Részben… 🙂

A Maros Bike által rendelkezésemre bocsátott elektromos bringa használata miatt Bodola Zsolt viccből árulónak nevezett a FB-n. Vajon annyira ördögtől való az ilyen típusú bicikli használata?

Kertész Levinek, a Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) vezetőjének közbenjárására életemben másodszor használtam elektromos bringát. Először Serény Tibi bocsátott rendelkezésemre egy ilyet, hogy a 2020-as vesztegzár idején élelmiszert tudjak szállítani az idős személyeknek, ám amikor megtudtam, mennyit ér, azonnal visszaszolgáltattam: ha valami történik vele netán ellopják, 3 ezer évig kell dolgoznom a kár megtérítéséért.

Az elektromos bringával távolabb és gyorsabban tudsz eljutni (Saját fotó)

Pénteken a Maros Bike Aurel Vlaicu utca 25. szám alatt lévő székhelyéről Tudor Maros úrtól átvettem a bringát, s beriasztott helyen tartottam, a túra szombaton délelőtt indult. Bár csak az egyes elektromos segítőfokozatot használtam, villámgyorsan felértem a belvárosból a Monostorra Levihez, innen pedig furgonnal szállítottuk a bicikliket Gyaluig.

A Havasnagyfaluig történő mászás gyerekjáték volt – az elektromos segítséget maximum egyes fokozaton használtam, ugyanis a szó klasszikus értelmében tekerni akartam, mi több, kínlódni is egy picit. Sárgavillás rózsaszínkémmel, a jelenlegi ősrégi bringámmal megannyi alkalommal tettem meg már ezt a szakaszt. Most tangó volt.

Itt a Vasvári útvonala jobbra tér, mi balra fordultunk

Az időjárás miatt a havasnagyfalui elágazásnál nem jobbra tértünk Avram Iancu keresztjének az irányába, hanem balra, s leereszkedtünk a csodálatos kilátást nyújtó úton. Meglepetés: a La Nelu elnevezésű helyen miccset, tarját és oldalast sütöttek, ettünk-ittunk. Itt már egyáltalán nem kellett használnom a „motort”, az eső után „kullogtunk”, de végül telibe kapott, s csurom vizesen értünk vissza a kocsihoz.

Egy ideig lassan tekertünk, ne érjük utol az esőt, ám…

Kétségtelen, hogy elektromos biciklivel könnyebben, hosszabb távot lehet megtenni. Ez főleg egy bizonyos éltkor után már fontos tényező. Ötven év alatt azért talán mégsem… 🙂

Mi más előnye van az elektromos bringának?

Köszönöm Kertész Levente és Maros Bike!

A fotók egy részét és a videót Kertész Levi készítette.

sdr

sdr

sdr

Tömeggyilkosság az ukrajnai Buchában: az orosz hadseregre mutató újabb bizonyítékok kerültek elő

Ezt a Kijev külvárosának egyik utcájában meggyilkolt nőt arról ismerték fel rokonai és ismerősei, hogy körömfestője egyedi stíluselemeket használt (Fotó: REUTERS/Zohra Bensemra)

Az évtizedek, évszázadok során mennyi mindent tagadott már a szovjet/orosz hadsereg és a szovjet/orosz kormány?!

Most is tagadnak, de az igazság kiderült, akárcsak az, ki hajtotta végre például a katyńi tömeggyilkosságot. Igaz, több mint fél évszázadot kellett várni…

Hisz valaki még nekik?!

A szerb és a boszniai szerb kormány és hadsereg ugyanúgy tagadta a bosnyákok lemészárlását, például Srebrenicánál. Itt 8,372 civilt gyilkoltak meg a szerb és boszniai szerb katonai erők és paramilitáris alakulatok.

A Reuters újságíróinak tényfeltáró riportja ide kattintva olvasható.

 

Népszámlálás – tizenkét perc, két pánikkal

Gyors és intuitív. Az etnikumra, anyanyelvre és felekezetre külön figyeljünk, anélkül ne küldjük el a digitális kérdőívet!

Azt hittem, az önkitöltés (hi-hi…) során, jó romániai módra,

a digitális kérdőív lefagy, kiakad, kék képernyő tárul elém, error, fatal error, ilyenek, ezért Póka János András kollégám jó tapasztalatából kiindulva elmentem az RMDSZ által a Szentegyház utcában működtetett irodába. Öcsi azt mondta, tíz perc alatt nyélbe ütötték. Gördülékenyen ment minden, jegyezte meg a kollégám, a hölgyek csak kattogtattak, pörgött a dolog. Gondoltam, a lányok már gyakorlottak, ne fedezzem fel a spanyolviaszt.

Az irodában öten várakoztak,

egy hölgy segédkezett. Kiszámoltam: ez minimum 40 perc. Másfél óra múlva visszamentem, a Kindle társaságában, olvasnivalóval, négyen voltak előttem, a két hölgy irodaasztalánál egy nyugdíjas nő és egy idős házaspár.

Olvasmányos ugyan a Papírsárkányok (köszönöm, Bibi!), ám valaki felhívott, intézni kellett valamit, nem tudtam maradni.

Hozzáláttam a szerkesztőségben

A www.nepszamlalas.ro oldalon rákattintottam a Kezdd a kitöltést itt aktív hivatkozásra, s megjelent egy oldal. Kezdődtek a kérdések, töltögettem, egy perc után már aktív lett a Trimiteţi formularul gomb. Hoppá! De hát hol van az anyanyelv, az etnikum és a felekezet?!

Pánik!

Írtam FB-n a népszámos Botinak, aki gyorsan válaszolt: megnyugtatott, ez csak az előjegyzés, azaz a regisztráció. S valóban: jött az email, rákattintottam a benne foglalt linkre, 11 perc alatt kitöltöttem a digitális formanyomtatványt, háromszor ellenőriztem a nemzetiségre, anyanyelvre és vallásra vonatkozó mezőket, s el is küldtem. Küldtem volna, de írta, hogy négy kérdésre nem válaszoltam.

Pánik!

Pedig a végén minden zöld volt. Az online népszámos ismét megnyugtatott: azok a hivatalos népszámláló kódjára vonatkozó és egyéb irreleváns adatok. Complete Interview. Küldés! Tizenkét perc.

A fenébe, nem kellett volna mindezt leírnom, most már nem kérhetem a törvényes szabadnapot… 🙂

🙂

VIDEÓ- és FOTÓRIPORT: Segélyszállítmányunk Kárpátaljára

Április 20-21. időszakban két színültig teli furgonnal 15 ezer euró értékben tábori ágyakból, matracokból, hálózsákokból, pelenkákból, mosóporokból, hőszigetelő fazekakból, mikrohullámú sütőkből, villanyrezsókból, adó-vevő készülékekből és tartós élelmiszerekből álló segélyszállítmányt adtunk át Beregszászon a Kárpátaljai Református Egyházkerület által működtetett Diakóniai Koordinációs Irodának (Saját felvétel)

Úgy éreztem, az Oroszország által Ukrajna ellen indított február 24-i invázió első napjaiban a határövezetben van a legnagyobb szükség segítségre: önkénteskedtem és riportot írtam a Szabadság számára.

A napilap számára helyszíni riportot készítettem, kis segélyszállítmánnyal átkeltem a határon, a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezet illetékeseinek pedig tájékozódó munkát végeztem arról, mi jellemzi az övezetet, milyen mértékben érkeznek, s milyen demográfiai és társadalmi csoporthoz tartoznak a menekültek, hányan maradnak, illetve mennyien csupán tranzitországként használják Romániát.

A háromnapos riport- és információgyűjtési utamat követően, március elején az Egy tál meleg étel/O masă caldă humanitárius egyesület által létrehozott és működtetett tranzitövezetben volt szükség segítségre. A kritikus időszakban nyolc éjszakát folyamatosan teljesítettem szolgálatot, szívszorító és lélektépő jelenetekben, helyzetekben volt részem. Lelkileg kissé megviselt a háború elől menekülőkkel történő foglalkozás, sokan traumatikus állapotban érkeztek a kolozsvári pályaudvarra…

Mihelyt a vasútállomáson stabilizálódott a helyzet

a Kolozsváron menedéket talált ukrajnai menekültekre és a magukkal hozott háziállatokra összpontosítottam. Az unitáriusok által indított ukrán nyelvű óvodai csoportot például csodálatos projektnek találom: a legsérülékenyebb demográfiai csoporton segít, ugyanakkor munkát adva a szakképzett ukrán pedagógusoknak, akik szintén a háború elől menekültek el. Sikerült ezer eurót szereznem a projekt részbeni finanszírozására, erről viszont bővebben majd a támogatási szerződés aláírásakor – a kezdeményezést szívügyemnek tekintem.

Legutóbb pedig segélyszállítmányt kísértem el Kárpátaljára. Köszönöm Szabó Lászlónak, Vagyas Attilának és Székely Kinga Rékának, hogy velük tarthattam! Meghatott elkötelezettségük, emberségük, fáradhatatlan munkájuk.

A riport ide, a fotóriport pedig ide kattintva tekinthető meg.

Úgy gondolom, lehetőségeinkhez mérten, valamennyi alkalommal feltételek nélkül segítenünk kell bajba jutott embertársainkon…

FOTÓK – ProfITP – itt voltam elvégezni Nefertiti műszaki vizsgáját

Izgultam a műszaki vizsga előtt, mert az 2018-ban Csoma Botitól barátságunk huszadik évfordulója alkalmából ajándékba kapott (emiatt egy sort sem tudok leírni róla a Szabadságban…) Dacia Logan (1,5 Diesel) típusú személygépkocsim immár tizenhat éves, közel 300 ezer kilométert gurult.

Itt kell betérni (Saját felvételek)

Ügyelek rá, mivel sohasem lesz pénzem (használt) autót sem vásárolni, Nefertitit életem végéig használnom kell. A minap kicseréltettem féktárcsákat és fékpofákat, ráment a havi nettó fizetésem közel 20 százaléka. Szerencsére Misti Csaba autószerelő haverom szimbolikus munkadíjat számolt fel.

S akkor jött a műszaki vizsga

Eszembe jutott, hogy tavaly ősszel a Monostor és a Donát lakónegyed között Boda Attila tanár (vajon innen a Prof névelő?) ProfITP néven műszaki ellenőrző műhelyt (ITP) nyitott, gondoltam, kipróbálom.

A jármű törzskönvve (talon) és forgalmi engedélye/”személyazonossági igazolványa” (carte de identitate al autovehiculului), a kötelező biztosítás (asigurare) és a tulajdonos személyazonossági igazolványa (buletin) szükséges a műszaki vizsga elvégzésére

Nem bántam meg, sőt!

Könnyen és gyorsan el lehet érni a műheyhez, hiszen éppen a főúton a bekötőúton van, nem kell eldugott kis utcákat keresgélni. Hamar felértem a Monostorra, a fenesi híd (Nodul N) előtt jobbra fordultam, máris láttam a nagy feliratot: ITP. Befordultam az udvarra, az épület első „fülkéjében” máris kiszolgáltak.

Új műszerek, profi alkalmazott

A szakember gyorsan és hatékonyan dolgozott, javaslatokat tett, megjegyezte, mire figyeljek oda, minden kérdésemre válaszolt, tanácsokat adott.
Elégedett voltam a szolgáltatással, mindenkinek ajánlom!

Facebook oldaluk ide kattintva érhető el, online beütemezés itt lehetséges.

dav

dav

dav

dav

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Szicília: hol van a maffia és a kitört-e az Etna?

Merengő a Scala dei Turchin (Saját felvétel Bibi telefonjával)

Körülbelül 10 éves terv vált valóra: elutaztam a mediterrán szigetre. Az egyhetes utazás összköltségvetése (repülőjegy, autóbérlés, üzemanyag, szállás, étkezés, egyebek) 1500 lej volt fejenként, szép élményekkel és kalandokkal tértünk haza.

Az élménybeszámoló a Szabadság mai számában olvasható, a WebSzabadságra feltöltött anyag ide kattintva érhető el.

VIDEÓRIPORT – Ukrán nyelvű óvodai csoport indult a kolozsvári unitárius bölcsődében

Ártatlan, háború elől elmenekült ukrán óvodás gyermeket karolt fel a Magyar Unitárius Egyház (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Mély hatást gyakoroltak rám az ukrajnai háború elől édesanyjukkal elmenekült gyermekek.

Nincs gyermekem,

így szinte teljesen ismeretlen világba toppantam a tegnap. A bölcsőde, az óvoda és az iskola rejtélyes és meglepetésekkel teli univerzum számomra. Az évek során szoros együttműködést alakítottam ki a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezettel, Szabó Laci szólt, hogy sikerült beindítani az intézményes formában első kolozsvári ukrán óvodai csoportot.

Az unitáriusok által befogadott egyik ukrán hölgy

internetes munkájának köszönhetően négy ukrajnai szakavatott óvónő is került, ketten már munkába is álltak.

A bucsai mészárlás fotói láttán igen lehangolt lelki állapotban kerültem, a gyermekek, a jövő generációjának a látványa viszont reménykeltő volt számomra: van remény. Igen ám, de ki lát bele a lelkükbe, ki tudja felszínre hozni és orvosolni a gyermekek és édesanyjuk által átélt láthatatlan és mélyen rejtőző traumákat?

A cikkem és a videóriportom, illetve Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportja ide kattintva tekinthető meg.

FOTÓK – Egy kis Sztána…

Együttlét, boldogság

Sehogysem sikerült lefotózni Akyt…

Dívák (Kiki lovai)

Ki csodálja meg a Varjúvárat?

Relikvia

Tanakodás

Samu

Samu… nyoma

A gazdára hangolódva

Teljes lojalitás

Ilyen kevés sört fogyasztottunk

Mit néz Lajcsi?

Csilla és Zsolt: köszönöm a szállást a Riszeg panzióban/Szentimrei villában!

Külön falkák, egyben érzelmek és érzések

Ők is külön falka (Saját felvétel)

A rendezővel és a férfi főszereplővel tartott közönségtalálkozón elhangzottakkal együtt lett egész a Külön falka.

Bár Nándika közvetlen, engedd-el-magad hangulatot teremtett, mindhárman a színpad szélére ültek, mégis silánynak éreztem a kezdetet. Kis Hajni rendező mintha csak nagyot akart volna mondani azzal, hogy vívódásai, katartikus, filmes „lázálmai” miatt a producer arra bíztatta, csináljon egy rossz filmet. S mintha az azonnali szubliminális megerősítő ellentmondásra várt volna a közönség részéről, de ez csak gyengén rezgő érzelmi hullámokon érkezett el hozzá, s lehet, nem perceptálta őket. Pedig, gondolom, mindenkiben benne volt: jó volt a produkció, tetszett.

Aztán két ásítás közben váratlanul csúcsosodott a hangulat: Hajni és Gusztáv (a főszereplő) nagyon mély és személyes történeteket meséltek. Az is rendkívül érdekes volt, a rendező hogyan talált rá az amatőr főszereplőre, illetve Gusztáv milyen érzelmi hullámvölgyeket járt meg a forgatás alatt…

Bár a gyermekkel kapcsolatos filmeket nem kedvelem különösképpen, ez egy jó produkció. Főleg, mert szerintem Kis Hajni gyermekkorának szilánkjairól is szól…

A filmet a kolozsvári Győzelem/Victoria moziban vetítik.

Orbán Viktor politikai-választási szerencséje és a szomszédsági dilemma: az ukrajnai háború

A magyar érdekek vagy a szomszéd?

Külső veszély esetén összefognak egy ország polgárai, úgy érezhetik, ilyen kritikus időszakban nem célszerű bármit változtatni. Az állam vezetőjétől határozottságot, egyenes beszédet várnak el. Jogosan, mondhatnánk. Igen ám, de választópolgárok még kerülnek, a bársonyszékbe még vissza lehet ülni, de a szomszéd akár évszázadokig szomszéd marad… Lehet, később fordul a kocka, s hiába kérünk majd kölcsön lisztet vagy cukrot…

Kétségtelen, hogy perverz politikai értelemben Orbán Viktornak szerencséje van az ukrajnai háborúval. A magyarországi közvélemény kemény vezetőre vágyhat, amely megvédi az országot, s kizárólag a magyar emberek érdekeit veszi figyelembe. Kíváncsi lennék: hány százalékuk ért egyet a magyar kormánynak Ukrajnával szemben a háború kitörése óta tanúsított politikájával…

Tavaly ilyenkor Kelemen Hunor azt mondta Orbán Viktorról, hogy egy győztes. Szerencsés is. Pillanatnyilag. De a brutális és barbár orosz katonai invázió miatt segítséget kérő szomszéddal kapcsolatos dilemmára adott válasz nem most, hanem jóval később mutatja meg hatásait…

Segítsünk az ukrajnai menekültek beilleszkedésében!

A 40 éves Natalia a 14 éves azonos nevű lányával és a 7 éves Alexanderrel érkezett Kolozsvárra. Grúziába igyekeztek, de lemondtak a tervről. A nő szépségszalonban keres állást. A csonka család a Zsitomir közelében található Vinnica városából menekült el, egy magyarfenesi panzióban szállásolták el őket a nagylelkű tulajdonosok (Saját felvétel)

Úgy látom, jelen pillanatban elsősorban a nálunk maradt ukrajnai menekültek

átmeneti vagy végleges integrálása a legégetőbb feladat. Fontos, hogy hasznosnak, fontosnak és nem eltartottnak érezzék magukat, ezért a munkahelyszerzés elsődleges kihívás. A gyermekek számára megteremteni a lehetőséget az ukrajnai távoktatás lebonyolítására, illetve tevékenységek, szabadidős programok által integrálni őket a hasonló korúak helyi mikroközösségébe. Ezekre kiváló lehetőséget biztosítanak a kolozsvári magyar iskolák.

Legcélszerűbb szakmában találni állást a Kolozsváron tartózkodó vagy letelepedni kívánó ukrajnai nők számára. A nyelvi akadályok csak ideiglenesen jelenthetnek kihívást, főleg olyan mesterségek vagy munkák esetében, amelyek nem igénylik a román vagy magyar nyelv ismerését.

Próbáljunk állást keresni az ukrán (akárcsak korábban például a szíriai) menekültek számára, segítsünk nekik integrálódni a kolozsvári és a környékbeli közösségekbe. Csak így vészelhetik át a lelki traumákat, a lélektépő honvágyat, a szomorúságot és az elkeseredettséget. Az idő segít, ám mi is sokat tehetünk a teher enyhítésében.

Néhány konkrét eset

Március 7-14. időszakban nyolc egymás utáni estén és éjszakán át a Raimonda Boian és a Fodor Edina vezette Egy tál meleg étel/O masă caldă humanitárius szervezet által a kolozsvári vasútállomáson kialakított tranzitközpontban önkénteskedtem, s az ott szerzett tapasztalatokról írtam átfogó riportot, konkrét esetekkel.

Az új koronavírus okozta világjárvány után Oroszországnak az Ukrajna ellen indított inváziója miatt hirtelen ismét a helyi „frontvonalon” volt szükség ránk, a segítségünkre. Remélem, sikerült eleget tennünk. A munka folytatódik.

Jómagam még a háború kirobbanása előtt lefoglaltam a repülőjegyeket Szicíliába, kisebb lelkiismeret-furdalással ugyan, de elmentem az előnyaralásra. Jövő héten visszatérek a vasútállomásra, úgy érzem, jelen pillanatban ott van szükség leginkább rám, az álláskeresés mellett itt tudok a legtöbbet segíteni.

**************

A határövezetbeli helyzetről, a nagytarnai önkormányzat segélyszállítmánynak az ukrán oldalra történő elkíséréséről, a Kolozsváron átutazó siketména és árva zsidó gyermekek sorsáról, valamint legújabban a tranziövezetbeli helyzetről és néhány konkrét esetről szóló cikkeim, fotóriportjaim, riportjaim:

1. RIPORT – Folyamatosan érkeznek a határ túloldaláról Szatmárnémeti környékén az Ukrajnából menekülők
2. FOTÓRIPORT – Ukrán-román határövezet: „Nem tudom mi lesz velünk, hová megyünk tovább”
3. FOTÓRIPORT – Máramarosszigeten gyalog is érkeztek sokan Ukrajnából
4. VIDEÓRIPORT – Segélyt szállítottak Kárpátaljára, elkísértük őket
5. VIDEÓRIPORT – Három határátkelőnél jártunk, ezt tapasztaltuk
6. RIPORT – Eddig Viktória és leánya segítette a rászorulókat, most menekültté váltak
7. RIPORT – „A szívem Ukrajnában van, mihamarabb vissza akarok térni a szülőföldemre”
8. VIDEÓ – Idős személyek is érkeznek a vasútállomáson kialakított tranzitszállásra
9. FOTÓRIPORT – Árva zsidó gyermekek, siketnémák találtak menedékre Kolozsváron
10. VIDEÓ – Csecsemők, kisgyermekek, a vasútállomási tranzitszálláson
11. VIDEÓK – Mintegy százötven ukrán menekült érkezik egy éjszakai vonattal
12. RIPORT – Emberek, sorsok: ukrajnai menekültek átutazóban Kolozsváron

Ukrajnai menekültek: emberek, arcok, sorsok. LEGYÉL TE IS ÖNKÉNTES!

A kolozsvári vasútállomáson az ukrajnai menekültek számára az Egy tál meleg étel/O masă caldă humanitárius szervezet által kialakított és működtetett tranzitszállásra és –központba leginkább (kis)gyermekes édesanyák érkeznek (Saját felvétel)

Lelkiismeret-furdalásom van amiatt,

hogy globálisan eddig nem sikerült többet segítenem. Frusztrált és bosszús vagyok amiatt, hogy a hatóságok és az egyházak csak eléggé későn és sok esetben sután, esetlenül kapcsolódtak be az ukrajnai menekültek megsegítésébe.

Tudatosítanom kell, hogy képtelen vagyok megmenteni a világot, nem tudok mindenkin segíteni.

A háború kirobbanása utáni napon kezdtem foglalkozni a menekültekkel a határövezetben, február 25-én segélyszállítmánnyal keltem át a határon, aztán pedig Kolozsváron csatlakoztam be a munkába mindenesként, mégis úgy érzem, nem tettem eleget. Örvény van, s fuldoklok. A lelkiismeretem is alámerül, kevés a levegő. Világos, ez a felfokozott lelkiállapot mellékhatása, nyugtatom magamat, s néhány, a tehetetlenség érzése miatt vívódó önkéntestársamat is.

Ismerőseimben, barátaimban, mindenkiben

hatalmas mérteteket ölt a tenni akarás. Mindenki ott segít, ahol tud. S ez felemelő. Reményt ad, hogy az önkénteseket temeti a maga alá a tonnányi tennivaló. Elképesztő, amit Fodor Edina és Raimonda Boian, illetve az összes többi önkéntes tesz!

Szeretném, ha mindenik menekültre emlékeznék,

akivel február 25. óta kapcsolatban kerültem: emberek, arcok, sorsok. Sajnos nincs idő jegyzetelni, az emlékezetemre kell hagyatkoznom.

Eszembe jutnak azok, akiket „különválogattam”, s személyesen foglalkoztam velük a határövezetben és Kolozsváron. Egy részükkel még mindig kapcsolatban vagyok: Viktória és a tinédzser gyermekei, akikkel a máramarosszigeti határátkelőnél találkoztam (jól vannak, a hölgy visszatért Prága melletti állásához), férje, aki még mindig Kárpátalján van, s próbál átjönni. Yana, akit elszállásoltam és együtt készítettük a reggelit (Kölnben van, letelepedett), az a család, amelyet a kolozsvári vasútállomáson kiragadtam a sorból, mondtam, jöjjenek velem, ágyat kerestem nekik, elláttam és biztattam őket, a csokoládés dobozzal többször megfordultam a gyermekeknél. Retinámba égettem arcukat.

Ott van a tizenegy éves Albert, akinek a minap ünnepeltük a tizenegyedik születésnapját az állomáson kialakított tranzitövezetben és a testvére Amina (huzamosabb ideig Kolozsváron maradnak, elszállásolták őket), Natalia a kislányával és kisfiával (a Gondviselés Segélyszervezet vette gondozásba őket, jól vannak), a kutyás nő, a macskás nő, az Ukrajnából indult, s Lengyelországon, Csehországon, Szlovákián, Magyarországon és Románián keresztül (!) a Moldovai Köztársaságba igyekvő idős nő, aki ma hajnali 3 óra 15 perckor jelent meg a menekültközpontban, zombi állapotban. S sokan mások…

A háború a legeslegocsmányabb dolog, amit az ember el tud követni.

„Fogadd örökbe” a menekülteket, személyesen vagy virtuálisan, adománnyal. Ugyanilyen vívódásaid lesznek, mint nekem, fuldokolni fogsz, frusztrált leszel, fáradt, ám a nehéz pillanatok, az álmatlan éjszakák után előbb-utóbb felülkerekedik az elégtétel érzése: nem tudom megmenteni a világot, de lehetőségeim függvényében megtettem, amit tudtam.

Jelentkezz önkéntesnek a Gondviselés Segélyszervezetnél, az Egy tál meleg étel/O masă caldă egyesületnél vagy a kormányzati portálon!

Mást is tehetsz: adományozzál valamelyik szervezetnek, az önkéntesek pontosan tudják, mikor, mire, és hol van szükség!