az új koronavírus terjedése miatt bevezetett hatósági korlátozások következtében kizárólag szabadtéri helyszíneken, a fénykibocsátó diódás (LED-es), az óriási felfújható vagy a filmvásznat utánzó kivetítőkön a késő esti és éjszakai órákban követhettük a produkciókat.
Lehet, jobb is így: csodás új helyszíneket fedezhettünk fel.
hanem egy iskola udvarára a másiktól két méterre elhelyezett fehér műanyag széken ülök (pénteken este az egyik szét is tört egy nem túlsúlyos néző alatt…), bámulom a képernyőt, nézem a nyitófilmet, s nosztalgiázom: milyen szép volt az életünk…
nem csak a La belle epoque (Boldog idők/Cei mai frumoși ani) című nyitófilmen tör rám – nem a régmúlt szerelemre gondolok itt, akár a főszereplő, dehogy, hanem arra: NEMRÉG MILYEN JÓL ÉLTÜNK. Most távolságtartás, lázmérés, szájmaszk, arcvédő, fertőtlenítőszer, szorongás.
nincs meg a közelség.
A film is sokkal kevesebb, a helyek száma is korlátozott, kerülik egymást az emberek, korántsem a régi az érzés és az élmény. Ugyanakkor a digitális „filmvásznon” is azt látom: régebben idegeneket csak úgy simán megölelhettünk, megpuszilhattunk, megérinthettünk…
De legalább a szervezők vették a bátorságot és megszervezik a TIFF idei kiadását.
A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjai az évek során számos fesztiválon felléptek, és lovas bemutatókat tartottak, nomád játékokat és harcászati technikákat mutattak be.
Ez egyúttal lehetővé tette a helyszínekre, majd a haza történő többnapos lovaglást. Július közepén magántúrát szerveztünk, és Sztánától a Zilah melletti Mojgrád határában lévő Porolissumra, az egykori ókori római város részben restaurált területére lovagoltunk.
A Mihai Aganencei által készített videók itt tekinthetők meg.
Amikor az édesapjával eltűnt nyolcéves kisfiú esetéről értesültem, azonnal a 2012-es tragédia jutott szembe, de senkinek sem mondtam: ismét a volt feleségen a gyermek meggyilkolásával bosszút álló apa esete?
A 2012-es tragédia esetében a két gyermekét meggyilkoló apát nem tudták kihallgatni az ügyészek, most viszont annak ellenére, hogy öngyilkos próbált lenni, Takács György (hacsak nem felügyelik megfelelően a sürgősségen, s sikerül véghez vinnie szándékát) nem kerülheti el a sorsát: bíróság elé kell állnia.
Vajon ismét a volt feleségen bosszút álló apa esetéről van szó?
(Lacul Firiza) Csoma Boti által szervezett kajaktesztelő hétvégén Tunyogi Béla mondása jutott eszembe, aki a Szilaj Lovastanyán szervezett rendezvényen mondta ezt az esős időjárásra vonatkozóan.
S igaza van.
a tó közelében lévő Căprioara/Őzike panzióhoz lakókocsival. Kiváló hely, jó szolgáltatás, rendkívül kedves és figyelmes pincér lányok.
Az alapító-tulajdonos László bácsi, 1970-ben állította össze az éjszaka eltöltésére alkalmas pótkocsit/platós utánfutót, majd 1975-ben az első lakókocsit, így teljesen ismeri, átérzi és átlátja az így vakációzók helyzetét, igényeit és elvárásait. Többször beszélgettem vele, története elkápráztató: motorbiciklis bajnok volt, lakókocsit épített, a hétvégi házból háromcsillagos panziót és négycsillagos kis szállodát hozott létre.
Szombaton esett, tehát biciklizni mentünk: ázik, fázik, nem pofázik. A tavat szándékoztunk körbebiciklizni, az út viszont az erdőben vezetett. S nagyon esett. Nem adtuk fel, Barra Lehellel, aki versenybiciklivel ment végig az aszfalton, a faluban találkoztunk.
Vasárnap kipróbáltuk Boti új kajakját, a régiben, a felfújtatóssal én garázdálkodtam.
Történet a képaláírásokban:
480 oldal. Tudva, hogy fikció, kissé nehezen lendültem bele az olvasásba, aztán kötet magával ragadott.
Bibinek a Kindle csodaszerkentyűjén olvastam, talán ez a jövő. Félreértés ne essék: továbbra is a papíralapú olvasás híve vagyok, a digitális világot még csak kóstolgatom.
A társadalmi és politikai kéréseket is taglaló regény történelmi háttereként az 1980-as évek Afganisztánja szolgál: szovjet megszállás, háború szenvedés. Ami viszont visszatérő motívum, az a nők jogfosztottságának és teljes kiszolgáltatottságának a világa. Helyenként lélektépő, tragikus történet szeretetről, összetartásról, sorsközösségről, önfeláldozásról.
A tálibok erőszakos hatalomátvétele tovább erősíti a tehetetlenség érzését mindkét főszereplőben (Marjam és Leila), a nők sorsa végképp megpecsételődik.
Újabb kötet következhet.
A koronavírus-járvány miatt idén, sajnos, elmaradt a Porolissum Fest. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) csapata úgy döntött, úgynvezett emléklovaglás keretében a helyszínen tekint vissza az elmúlt évekre és tiszteletét teszi Porolissumon.
(dombokon, völgyeken, erdőben, ruhát, élelmet és tisztasági szereket tartalmazó átalvetővel) nyújtja az igazi, megmásíthatatlan szabadság-érzést: tiéd a természet, eggyé válsz vele.
Az évek során az egyes fesztiválokon történő fellépés (lovasbemutatók, nomád játékok és harcászati technikák előadása) lehetővé tette a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjai számára a helyszínre való és a haza történő többnapos lovaglást.
amely során Sztánától a Zilah melletti Mojgrád (Moigrad) határában lévő Porolissumra, az egykori ókori római város részben restaurált területére lovagoltunk el.
a Porolissum Római Fesztivál rendezvénysorozat idei kiadását lefújták, így amolyan nosztalgia- és tisztelet-túra volt a mostani: hosszú éveken át a fesztivál szervezőinek a meghívására a Sztánai Lovasok bemutatót tartottak a részlegesen restaurált amfiteátrumban, illetve a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszáson vettek részt.
Makrancos, domináló stílusát és temperamentumát nem kedvelem, de kiváló az ügetése és a vágtája! Jobb oldalon a barna lovon vágtázom, ő Csilla.
2013-ban, amikor elkezdtem lovagolni, vele tettem meg a Bonchida-Sztána közötti 72 kilométeres távot két nap alatt rendkívül kalandos körülmények között.
Köszönöm szépen az életreszóló élményt De Martin Lajosnak és Wagner Richárd-Ernőnek, valamint a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület valamennyi tagjának!
akiknek rossz vagy hiányos a fogsoruk: amennyiben nevetnek, senki sem veheti észre a csúnyaságot. Feltéve, ha a zárt helyeken betartják a szabályt, s védőmaszkot viselnek. Mert sajnos a rosszul értelmezett dacolás és a szabályokra való fittyet hányás lassan-lassan divat.
nem láthatjuk a hölgyek gyönyörű mosolyát, arcmimikájuk (tetszés, kacérkodás, huncutkodás) nagy részét is eltakarja a vírusszűrő.
Maradnak a szemek. Tanuljunk meg szempárunkkal kommunikálni akkor, amikor szavakban nem tudunk/akarunk/lehet…
sehonnan sem dübörgött a zene, egyetlen kocsi sem dudált, egyszerűen kibéreltem a várost. Az enyém volt. Ugyanazon az útvonalon sétáltam végig.
A szükségállapot idején szinte minden este, éjjel vagy hajnalban végigsétáltam az óvár körül. Sokkterápiát alkalmaztam. Volt nyilatkozat nálam, törvényes és érvényes, de inkább elkerültem a rendőröket és a katonákat.
majd innen a Búza/Inocențiu Micu Klein utcába, elhaladtam a Piarista templom mellett, s a Király/I.C. Brătianu utca érintésével eljutottam a Babeș-Bolyai Tudományegyetem épületének hátához.
a Történelmi Intézet kapusával, éjszakai szolgálatot teljesített. Félt, féltette a családját, gyalog járt munkába.
Éjszakai és hajnali sétáim során sokszor találkoztam kissé zavart, az utca közepén tanyázó macskákkal. Ma este egyet sem láttam. Visszahúzódtak. Már nem a miénk a város, nem béreljük többé, lejárt az idő…
Picit hiányzik a szükségállapot csendje, mélysége, intimitása.
a Bonchidai Kastélynapok maradnak, 2013-ban erről a rendezvényről lovagoltam Sztánáig, mert Riki palánkmászás közben megsérült. Ez 72 kilométer lovaglást jelentett két nap alatt. A második kedvencem a Porolissum Római Fesztivál: ez 52 kilométer lovaglást jelentett oda, s természetesen ugyanennyit vissza. Ezen első ízben 2016-ban vettem részt.
a Zilah melletti Mojgrádon (Moigrad) szervezett rendezvénysorozat elmarad: nem lesz talpasíjász verseny, kenyérsütés, gladiátorok és rabszolgák közötti harc, nem kerül sor a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszásra. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) mégis úgy döntött, tagjai a régi szép idők emlékére ellovagolnak Sztánáról a Dacia provincia területén a második században létesített ókori római város romjaihoz és találkoznak a Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum képviselőivel, a rendezvény szervezőivel.
pénteken reggel indul a lovaglás. Ma sajnos leestem Emeséről (2013 óta kisebb-nagyobb rendszerességgel lovagolok, ez eddig még nem történt meg), de viszont nem tántorít el a hétvégi és a jövő hét eleji lovaglástól…
Június 26-28. időszakban emlékezetes túrán vettünk részt a Fogarasi-havasokban.
A fotóriport itt tekinthető meg.
s ugyanazokat a meteorológiai előrejelzéseket nézték, mint mi, ezért szerencsére szombaton voltunk azon a túrán, amelyet sok, a természeti szépségeket nem feltétlenül tisztelő, a hegyet nem magáénak érző is bevállalt, vasárnap pedig Sallai János vezetésével egy olyan útvonalon mentünk végig, amelyen alig találkoztunk emberekkel.
ahová ki lehet jutni személygépkocsival: zsúfoltak, hangosak és lassan-lassan élvezhetetlenek. Ilyen például a Transzfogaras és környéken lévő hegyek és csúcsok.
Cârţişoara faluba, megszálltunk, s szombaton korán reggel elindulhattunk a túrára. A fotók mesélnek, melyik útvonalat választottuk.
Szombaton a Călţun-tóig túráztunk Bibivel, este pedig találkoztunk a Transzfogarast a faluból elektromos biciklikkel megmászó Jánossal és Krisztiánnal, vasárnap (Bibi a repedt meniszkusza miatti térdfájdalmak miatt kihagyta) pedig velük túráztam.
Hadd meséljenek a fotók. Kattints az elsőre!
