FOTÓRIPORT – Hangulatképek Csádból…

A kilátástalanság mellett volt néhány vicces pillanat is Csádban. A tehetetlenség érzését többször a mosoly váltotta fel. De a szokásosnál több alkoholt is fogyasztottunk néhányan a helyzetek könnyebb emésztése végett…

Korábbi blogbejegyzésem itt.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is… 🙂

Nos, éppen ennyit azért nem ér az euró… 🙂

N’Djamena reptérbusz… Jó, na, azt hitték, fontosak vagyunk

Csádon belül csupán az ENSZ kisgépei közlekednek

Köszönöm Édesanyámnak, Édesapámnak… 🙂

Nem tudok aludni ha fény van

Csád, azaz itt éppen semmi…

Moundou repülőtér

Taxik?

Tüzelőfa

Ritkán, de járnak a távolsági buszok…

Ki ez a sok fehér ember?

Autó és motorbicikli mosó…

A vendéglő konyhája

Mindenhol rácsodálkoztak a sok fehér emberre

🙂

Az egyik tartály kilyukadt…

Eladók, de még élnek?

Vásárlás

Minden eladó

Vendéglő

Ismét csidálkoznak, mit keres itt ennyi fehér ember

Mosoly

Úttalan utakon

Fociztunk volna, de nem volt labdájuk. Ők nem menekültek, az egyik faluból származnak

Tilos

Első szállásom

Moissala környéke

Munka

Ebédünk és vacsoránk

Irodaasztalból ágy

Kíváncsiskodók

A csádi katonák felszerelése

Védik a Csád és a Közép-afrikai Köztársaság közötti határt

Akár egy számítógpes játékban…

Szerencsére csak a hullát láttuk

Bevásárlás

Második éjjel is kellett védekezni a szúnyogok ellen…

Bejelentkezési lap a rendőrségnél. Nem csaka vallásunkra voltak kíváncsiak, hanem arra is, melyik szektához tartozunk…

Két éve integet

D’Djamena, szálloda, új vendég…

Nem zavartatja magát

Éhesek…

A szállodából nem engedtek ki, sorompó és katonák ügyeltek ránk

A Royal Air Maroc légitársasággal utaztam N’Djamena városából Casablancába. Befújtak nekünk… 🙂

 

Reklámok

FOTÓRIPORT – Néhány szó Csádról, a menekültekről, az alultáplált gyermekeket kezelő kórházról, a halál arcáról

Belülről a férgek, kívülről a legyek eszik meg a testét. Vajon meddig él még? (Saját felvételek)

Többen kérdezték: miért nem írok a blogomon a közép-afrikai országban tapasztaltakról? Mert még mindig a látottak-hallottak-tapasztaltak hatása alatt vagyok, alig tudtam elkezdeni írni a riportot. Mi több, tegnap amikor Bódizs Editnek köszönhetően a Marosvásárhelyi Rádió adásba hívott a Vibe Koli keretében az low cost – high class experience típusú utazásról tartott előadásom után, elcsuklott a hangom, fojtogatott a sírás…

Többeteknek mondtam: nem félek már a világvégétől, hisz láttam, milyen…

A Közép-afrikai Köztársaságot és Csádot elválasztó Pendé folyó túloldalán a milíciák, a lázadók, az ellenőrizetlen fegyveres csoportosulások rettegés alatt tartják a lakosságot. Mihelyt sikerül átjönni az alig 100 méteres vízfelületen, a menekültek biztonságban érezhetik magukat. A 10 millió lakosú Csád körülbelül 500 ezer menekültet fogadott be eddig…

Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, nemzetközi pályázat által elnyert, 2018. június 25-29. időszakban zajlott riportút (a teljes időszak úttal: 2018. június 23 – július 2.) során a polgárháború miatt szétesett és a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból a szomszédos Csád déli területeire menekültek nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik.

A menekülteket regisztrálja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, az UNCHR. Év végéig újabb 30 ezerre számít Csád csupán a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságból…

A fegyverropogás, az erőszak, a felgyújtott falvak, az ellopott háziállatok, vagyis a teljesen ellehetetlenített élet miatt a világ második-harmadik legszegényebb országába menekülő idősek, középkorúak fiatalok és gyerekek értetlenül álltak a „nagy fehér lepedő” látványa előtt. A hideg, az emberek vastag öltözete, a mély hóba süppedt ló látványa azonnali magyarázatra szorult, így a közepes francia nyelvtudásomnak is köszönhetően sikerült könnyebben szóba elegyednem az elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket, beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Azonosításra és regisztrációra várva…

A teljes képet nézve igen összetett a kérdés: egyrészt emberi szolidaritásból humanitárius segélyt és támogatást biztosítunk számukra, másrészt minden bizonnyal (mi is) fegyvereket adunk el azoknak, akik a Csád környéki országokban (is) kiváltják a véres és tragikus konfliktusokat, amelyek következtében elindul a menekültáradat.  Más szempont is közrejátszhat, de hangsúlyozom, szerintem elődleges az őszinte segíteni vágyás: a Csádba menekülők számára (is) megteremteni az alapvető megélhetési és boldogulási feltételeket annak érdekében, hogy megelőzzük az Európába érkezésüket…

Részletes riport a Szabadságban. Soon… 🙂

Kérlek, kattints az első fotóra!

A sárga óra…

Az Európai Unió támogatásával az egyik menekülttáborban biciklijavító műhelyt létesített egy menekült. A 2014-ben létesített táborból lassan falu lett, kiskereskedők, útszéli üzletek jelentek meg

Előbb azt hitték, valamelyik nem-kormányzati szervezet illetékese vagyok, panaszáradat fogadott. Elmondták, szívesen dolgoznának, de még nem kapták meg a „helyi önkormányzat” által ígért földeket, nincs vetőmag, eke…

Regisztrálják őket, menekült státust kapnak

Pihenő a nyilvántartásba vétel előtt. Ezek a menekültek 2017 decembere óta Csádban vannak, regisztrációjukra csak most került sor…

Minden adatot rögzítenek…

Ne mozogj!

A hivatalosan lezárt határt a katonák őrzik, a menekülteket átengedik

Az Élet folyója, szerintem. A bal oldalon a vér áztatta Közép-afrikai Köztársaság, ideát pedig a szegény, de békés Csád

Náluk női munka

Víz szerencsére valamennyi menekülttáborban van

A család három tagja az ételosztás után

Dilingala menekülttábor. Itt is több ezren találtak menedéket

Az Európai Unió humanitárius szervezetének (DG ECHO), az ENSZ-nek és több civil szervezetnek köszönhetően a menekültek ellátásban részesülnek

Pontos nyilvántartás

Gyújj már meg…

Ki kire büszkébb?

Hetedmagammal vettem részt az EU által finanszírozott, pályázati úton elnyert riportúton. Alice, a belga RTBF rádióállomás és televíziós csatorna munkatársa és Marie Louise, a dániai Jyllands-Posten riportere éppen Olivier Brouant urat, a DG ECHO csádi koordinátorát interjúvolja meg

Kommentár nélkül

Csádi játék

Figyelem

Vajon javul a sorsunk?

Boldogság

Meddig leszünk még itt?

Az ENSZ által épített házikók, amelyben legtöbbesetben öt-tíztagú család él…

Segélyt hoztak?

Az egyik terület prefektusa

Semmi

A legelkeserítőbb a DG ECHO által finanszírozott kórház, amelyben a súlyos alultápláltságban szenvedő gyermekeket kezelik. Azaz igyekeznek gyógyítani és ápolni, ám egyharmaduk 24 órán belül elhalálozik. Az orvosok szerint napi több száz gyermeket hoznak ide az édesanyák, akik rendszerint nagyon későn ismerik fel a bajt… Cécile Barbière (Euractiv) felvétele

Próbálnak segíteni az alultáplált gyerekeken, de legtöbb esetben az édesanyák túl későn fordulnak az egészségügyi szakemberekhez

Sokan vannak…

 

 

Csád, de nem élményutazás

Magányosan… (Fotó: European Commission/ECHO/Dominique Catton)

Megpályáztam, sikerült: az Európai Bizottság által finanszírozott és a brüsszeli GopaCom.eu által szervezett riportút az afrikai országban levő menekülthelyzet felméréséről, a Közép-afrikai Köztársaságban dúló háborúnak a Csádra mért következményeinek a megtapasztalásáról szól. Jelenleg (a bizonyos statisztikák szerint) a világ harmadik legszegényebb országa több százezer menekültnek biztosít új otthont…

A Csádba menekülő gyerekek, nők és férfiak szülőföldjén is nagy a szegénység, ám lőnek is. Sokat, sokszor, s nem a levegőbe…

Az angol szöveg:

This media visit aims to raise awareness about the humanitarian consequences of the crisis in Central African Republic and its spill over into neighbouring countries such as Chad. It also aims to inform EU citizens about humanitarian aid projects funded with their taxes by the budget of the European Commission. These projects contribute to assist Central Africans who have fled violence and taken refuge in Southern Chad.

The European Commission’s Civil Protection and Humanitarian Aid Operations (DG ECHO) has been supporting Darfur refugees since their arrival and is one of the few donors still doing so. After a decade of sustained emergency assistance, a prolonged crisis of this type requires a longer term approach that focuses on making refugees more autonomous and self-reliant.

The overall focus of the trip was the European Humanitarian Aid response supporting Sudan refugees in the Eastern part of Chad. More than ten years after the Darfur conflict, Chad still hosts close to 300 000 refugees and the security situation across the border does has not yet allowed for their return.

Szombaton hajnalban indulok, s München, Frankfurt, illetve Casablanca érintésével vasárnap este érkezem meg N’Djamenába, Csád fővárosába.  Innen aztán a déli városokba utazunk a többi hét európai újságíró kollégával és a szervezőkkel: többek között Gore és Moïssala lesz a célállomásunk.

Kommentár nélkül (Fotó: European Commission/ECHO/Dominique Catton)

VIDEÓ – Az RMDSZ-székház előtt is tiltakoztak

Email üzenetet kaptam a Nem az én nevemben csoporttól. Névtelen email, akárcsak korábban a Muszáj-Musai esetében.

Ezt írják:

Ismét megragadnánk az alkalmat az elhatárolódásra: NEM a mi nevünkben történtek az RMDSZ eheti parlamenti ténykedései. És nem érdekes, hogy mivel fogják magyarázni a magyarázhatatlant. Jó volna, ha végre nem dőlnénk be az elmúlt 20 évben oly sokszor elsütött kommunikációs trükkjüknek. Most is azt fogják mondani, hogy a mi érdekünkben tették, amit tettek. Ez nemcsak azért pofátlan, mert hazugság, hanem azért is, mert ha van választási lehetőség, akkor nem a demokrácia alapértékeit és az alapvető emberi értékeket tesszük mocskos alku tárgyává, ezzel gyakorlatilag kompromittálva az erdélyi magyarokat, és ellehetetlenítve egy egész országot. Ismételten hangsúlyoznánk, hogy az RMDSZ soha nem kapott az erdélyi magyaroktól felhatalmazást arra, hogy a PSD-vel együttműködjék, vagy akár annak egyetlen mocskos húzását is támogassa. Ahogy azt a csoportból többen is hangoztatják: “Én nem erre szavaztam”.

Nyugi, szerintem esetükben nem kell összeesküvésre, lefizetésre (hol vagy, Soros?), manipulációra, limitáltságra, észmentességre gondolni, valószínűleg eléggé érettek és van annyi eszük, hogy átlássák a helyzetet, mérlegeljenek, saját véleményt alkossanak, s azt, lám, nyilvánosan ki is fejtsék.

Kíváncsi vagyok: kikből áll ez a csoport? Okés a tiltakozás, de miért zárkóznak el mereven az esetleges magyarázattól, miért zárkóznak el az esetleges párbeszédtől?

Nyaralási tippekről a Kolozsvári Rádió magyar adásában

Soldiers everywhere…

Mihály István, köszönjük szépen a lehetőséget, hogy tegnap a palesztinai élményekről, kalandokról beszélhettünk az általad vezetett műsorban. Egyelőre egy-két nyaralási tippet adtunk a (jóval) 2 ezer lej alatt keresőknek… 🙂 Tippjeink itt hallgathatók meg.

FOTÓRIPORT – Világ gasztronómiai nomádjai, egyesüljetek!

S még Anglia-Tunézia mérkőzést is figyelemmel lehetett követni…

Azt írja nekem Ulu a CouchSurfingen, hogy 2015 óta érdekes küldetése van: célja a folytatásos kocsmatúra. Nem sok mindenen lepődöm (már) meg, de ezt a kanapékérő felizgatott. Így folytatja:

Nem lerészegedésről szól, hanem a különböző vidékek kocsmakultúrájának a megismeréséről, átéléséről, ismerkedésről az emberekkel, a szokásokkal.

Folytatja: 103 városban 1243 kocsmában járt.

Ulunak is tetszett a Gastro Nomad Pub…

2006 óta voltak couch-os tapasztalataim, közel másfél éve szerencsére nekem is lehetőségem nyílik vendégeket fogadni, de ilyen érdekes személy még nem kért szállást tőlem.

Ha már éppen a Nomad Gastro Pubban tartózkodtam (Boros Hanga, köszönjük a lehetőséget!), gondoltam, meghívom egy sörre. Értékelte. Ő is észrevette, s ez tetszett neki a legjobban, hogy belvárosi vendéglő (Baba Novac/Bethlen utca 19. szám) belső része olyan, mintha kint lennél, még „kanálisfedő” is van az egyik teremben.

No, de mielőtt Ulu (igen, ez a beceneve) megérkezett, sok-sok finomságot fogyasztottunk. Azt is mondtam, Isten őrizz, hogy pénzhez jussak, jobb, ha szegény maradok, mert ha nem 170 kilogramm lennék és alkoholista. Azok az ízletes ételek, azok a finom kézműves sörök, amelyeket a Boros Hanga vezette Nomad Gastro Pubban felszolgálnak… OMG!

Bár Hanga azt mondta, hétfő lévén, jaaaj, üres lesz a helyiség, két nagy asztalnál külföldiek ültek, mi pedig egy pár mellett foglaltunk helyet a holland szobában. Igen, országokra van osztva a vendéglő.

Hétfő este is vannak vendégek: két nagy csoport és egy pár volt a mi “országunkban”. Cîmpean Tímea, a képen is látható pincérnő kedves, barátságos volt, ajánlatokat tett, természetesen mosolygott

Az első támadást a Nemţeana sör és a mandzsúriai szósszal leöntött, ropogós csirkemell darabkák ellen intéztem. Olyan finom volt, hogy megfeledkeztem magamról, s csámcsogtam picikét. Mi több, hosszú másodperceken keresztül a nyelvemmel a szájpadlásomhoz rögzítettem a finomságot, s élveztem az ízét.

Bibi az előétel vegetáriánus változatát választotta: mandzsúriai szósszal leöntött, sült karfiol és keleti gyümölcsökből készített limonádé.

Az ízbomba csak ezután következett: marhahús, gyömbéres és szezámmag szósszal. Bibi a kubai ízvilág mellett döntött: kukoricalepény (tortilla) csirkemell darabkákkal, csípős paprikával, hagymával és cajun fűszerkeverékkel. A végzetesen finom ételt fagylalttal leöntött almás palacsintával nyomtattuk le. Ketten egyet… 🙂

Részletek a képaláírásokban. Kérlek, kattints az első fotóra!

Ajánlat

Órarend is van

A szokás szerint üres hétfői nap ellenére sok volt a vendég

Külföldi vendégek

Bár Boros Hanga ügyvezető-tulajdonosnak sok volt a teendője, készségesen állt rendelkezésünkre

Hitchcock is itt vacsorázik?

A kettő együtt… csodálatos. Vagy bort kellett vona választanom?

Bibi beleveti magát

A világbajnokság soron következő mérkőzését is megnéztük

Yummmy…!

Ulu szakvéleményt mond Hangának: nagyon tetszik!

Ulu “kocsmavadász” szemügyre veszi… Angliát

 

Palesztináról Bibivel ma a Kolozsvári Rádió magyar adásában

After visiting the Jewish cemetery in the settlement, we came upon this scene. A Jewish and a Palestinian man talking/arguing about something. Two IDF soldiers assisted. We went into the shop very close by. The soldiers looked amazed: why would to Jews buy from the Arabs. The Palestinians were also very surprised, but they served us without any problem…

Mihály István, a címben szereplő médiaintézmény szerkesztő-műsorvezetőjének meghívására a ZeneTerefere című műsorban Palesztináról mesélünk. Részletek itt.

A következő kérdésekre válaszolunk majd:

1. Mit írt házigazdánk, Mo vécéje fölött Hebronban?
2. Milyen közel kerültünk Jézus megkeresztelkedési helyéhez?
3. Miért kísért bennünket izraeli katona Hebronban?
4. Hánykor kell felkelnie az Essla kisfaluban lakó palesztin földművelőnek, ahhoz, hogy a földjét kettészelő izraeli katonai utat őrző katonák át- és visszaengedjék?
5. Mi volt a legnagyobb csalódás Jerikóban?
6. Milyen a fal Kelet-Jeruzsálemben és Betlehemben?
7. Mitől félt a házigazdánk Rammalahban?
8. Mi Qalqilya érdekessége?
9. Milyen érzésekkel haladtunk át a Qalandiya ellenőrzőponton?
10. Melyek voltak a legveszélyesebb helyzetek?

Egyáltalán: mi a fenét kerestünk mi egy olyan veszélyesnek tartott helyen, mint Palesztina?

We wondered around for a long time when we reached a dead end. A surreal scene: two Israeli soldiers at the end of the street with an iron gate behind their backs. An Arab boy selling falafel. In the middle of nowhere. Curious eyes gazed at us from the buildings – mostly children. I approached the soldiers, telling them we want to enter the mos… the church, but we cannot find the main entrance, the others are all closed. I also told them that at a nearby checkpoint their colleague asked if we’re Jews, we said no, but we are Christians, so he said yes, we can enter, and indicated the general direction where to get in, but we are unable to locate it. One of them said, he can accompany us. I felt very uneasy: going back to the Arab merchants with an Israeli soldier makes us automatically Jews, but we told them we’re from Hungary and Romania. We traveled with these passports, we didn’t want to elaborate about our ethnical background and how come we’re both Hungarians from Romania, we travel with different travel documents… What if the soldier is attacked by some Arabs, and we’ll be prosecuted for “luring” him into the danger zone. At each corner he looked left, then right and advanced only then. After asking some Arabs where the entrance is, and them telling him it’s the one we’ve already been to, but it’s closed, her said he has to return to his colleague. An eerie silence followed. More Palestinians gathered around us. He left. We quickly did the same. The Palestinians looked at us with suspicion