Nincs már messze a nyereg… (Istvánfi Ildikó felvétele)
Bibi ötlete alapján
november 6-8. időszakban tett kiruccanásunk alkalmával a Csindrel-csúcsot kellett volna megmásznunk. Szinte sikerült. Érdeklődtünk a TransCindrel erdészút állapotáról, az egyik helybéli viszont azt mondta: ha lehull a hó, akkor csak láncokkal és csak ha valaki már haladt előttünk.
Szerencsére már pénteken éjjel lehavazott,
így amikor szombaton reggel felébredtünk, fehér öltönyt viselt a táj.
A többiről hadd meséljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre! Istvánfi Ildikó és Geberán Bianka felvételei.
Pénteken este a születésnapomat ünnepeltük. Igen, a negyvenediket… 🙂
Szombaton ködben és havazás közepette túráztunk
Az Onceşti-csúcs közelében lévő távközlési központhoz tartozott
Nincs rossz idő, csak gyenge turista
A szombati túra adatai. Păltiniş üdülőtelepről mentünk fel az Onceşti-csúcsra, majd a Poiana Lupilor elnevezésű tisztáson keresztül tértünk vissza szálláshelyünkre
Vasárnap már sokkal szebb volt az idő: verőfényes napsütésben másztunk ki a Găujoara-nyeregbe
Művészi
A háttérben a Fogarasi-havasok látszanak
Pihenő és merengő
A Paradicsom
Ketten, azaz Bibi és a fenyőfa, a háttérben pedig a Fogarasi-havasok vonulata
A nyeregből leereszkedtünk a Muncel-tisztásra
Célunk, a Csindrel-csúcs megmászása most nem jött össze. Sebaj, legközelebb…
hallottam a beharangozó spotot, s azonnal rácuppantam: palesztin filmeket lehet a virtuális térben megtekinteni. Juhééé…!
Két évvel ezelőtt látogattunk Palesztinába (Qalqilia, Essla falu, Nablus, Ramallah, Jerikó, Jeruzsálem, Betlehem, Hebron stb.) kiválóan éreztük magunkat, csodálatos az ottani arab emberek vendégszeretete is.
Bár Égly János barátomnak, a szervezőknek és a Szabadság szerkesztőségének köszönhetően 2001 óta minden év márciusában (kivéve idén) részt vettem és tudósítottam Európa és a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb számítástechnikai és távközlési vásáráról (itt láttam először lapos képernyőt, drónt stb.), a CeBIT-ről, mindig arra gondoltam, újságírói fizetésemből sohasem lesz pénzem az itt látott, gyorsabb lejátszást, sokkal jobb képminőséget biztosító, internetkapcsolatot, csatlakozást lehetővé tevő csodakütyük megvásárlására, amelyen pedig jelenleg van, s támogatásból vásároltam, annak ki kell tartania, amíg élek.
Nos, huszonöt év után (az első húszat ne számoljuk)
saját pénzből megvásároltam első televíziós készülékemet: ha olcsó a tévé, akkor 5 év garancia szükséges hozzá, mondtam magamnak, így volt összesen 520 lej. Nos, a Vortex LED-televízió minősége kiváló, mi több, HDMI-kábel segítségével a szerkesztőség által kiszuperált itthoni laptopomhoz is csatlakoztatható. Néztem a hordozható számítógép oldalait, nem láttam rajta HDMI-csatlakozót, ezért elvittem a Szentegyház utcában lévő Vitacom elektronikai üzletbe, mondják meg, milyen átalakító szükséges. A hátsó felén megmutatták a HDMI kimenetelt, boldog voltam…
Tegnap és ma a csodatévé segítségével
és a Bukaresti Cseh Kulturális Központnak köszönhetően két cseh filmet néztem meg: The Sound is Innocent és Cutting it short, azaz Sörgyári capriccio. Előbbi a hang és a zene misztikus „összeesküvését” hivatott feltárni, utóbbi pedig a Bohumil Hrabal cseh író és vasműben dolgozó fizikai munkás világát és életét igen jól értő és átérző, két és fél hónappal ezelőtt elhunyt Jiří Menzel rendező által alkotott „duó” egyik remekműve.
Milyen jó lett volna az Astra Filmfesztivál dokumentumfilmjeit így nézni néhány hónappal ezelőtt… 🙂
***
S ha már lúd, legyen kövér: nagyon olcsó mikrohullámú sütőt is vásároltam, miután kiderült, nem lehetséges egy régi elöröklése… 🙂
László Attila főesperes: “(…) csak megéltem a sötétség közelségét… Az viszont nagyon erős volt, hogy a sötéten túl nem a semmi van, hanem az élő Isten, Aki most valamiért hallgat.”
Az új koronavírus-fertőzésen átesett személyek tapasztalatairól, gondolatairól szóló második összeállításom (az első ide kattintva olvasható) közéleti személyiségeket és egyházi vezetőt foglal magába – négyük közül hárman könnyen esett át a betegségen, egyikük az élet és a halál mezsgyéjén volt.
Mindkét anyagot azért írtam,
mert vélekedésem szerint szükségünk van a vírus és az általa kiváltott betegség minél jobb megismerésére, a fertőzöttek tapasztalatainak megismerésére, mert az információk birtokában szélesebb a rálátásunk a jelenségre, s talán kevésbé félünk attól, ami valószínűleg minket sem kerül majd el.
Az összeállítás ugyanakkor rávilágít
a különböző emberi viszonyulásokra, a fertőzésnek az egyén egészségi állapota függvényben eredményezett könnyebb vagy súlyosabb lefolyásra, de arra is, ki, hogyan dolgozta fel életének eme drámai pillanatát.
Tizennégy nap, ám néhány esetben az ember szervezete hosszútávú károsodást szenvedhet.
Persze, mert… fogalmazhatunk meg felületesen elítélő szentenciákat. Úgy vélem, az összeállításban szereplő személyek (Horváth Anna, Gergely Balázs, László Attila főesperes és Antal Géza) betartották a szakemberek tanácsait és a hatóságok előírásait. Mégis megfertöződtek…
A meteorológiai előrejelzés szerint napsütés és szélvihar is lesz… (Fotó: ma7.sk)
Az hírlik, a parlamenti választásokat követően további szigorításokat vezetnek be, ezért ki kell használni a hátramaradt időt. S azt is, hogy (még) egészségesek vagyunk.
Bibi ötlete alapján (én már kifogytam ezekből) hétvégén a Szebeni havasokat vesszük célba.
Induláspénteken, november 20-án 16 órakor, szállás a Complex Turistic Alpina elnevezésű helyen (itt volt a legolcsóbb), Szebenjuharos vagy Magascsorgó (Păltiniș) mellett, hazaérkezés vasárnap késő este.
Szombaton és vasárnap túra, ha le nem fúj a szél a hegyről.
Nem hat meg különösebben, de mégis valamennyire elégtétel, hogy célba érkezett, s esetleg hatása is volt. A declic.ro egyik petícióját láttam el virtuális kézjegyemmel, s emailt kültem Iohannisnak…
Hatása volt… Csak áltatom magamat?
Ahogy nálunk működnek a dolgok, nem hittem, hogy egyáltalán számba veszik az automatikusan generált email üzenetemet…
A koronavírus-járvány és Hám Péter szükséges ahhoz, hogy Erdélyben festői szépségű helyekre jussak el.
Az előbbi azért, mert rendszerint ilyenkor valami déli célállomást nézünk ki magunknak, ahol meleg van, most viszont nem(igen) lehet külföldre utazni, a barátom pedig azért, mert másoknál nem tapasztalt leleményességgel, hozzáértéssel és rátermettséggel szervezi meg számunkra ezeket a csodálatos túrákat. Köszönet érte, Péter!
Hétvégén (november 6-8) Törcsvár (Bran) környékén túráztunk: szállás szinte önköltségi áron (35 lej/fő/éj) egyedül az egész panzióban, közeli helyeken megejtett kirándulás, észbontó tájak, kiváló társaság, finom vacsora. Kell ennél több a boldogsághoz?
Amikor láttam, hogy túratársaim milyen fényképezőgépekkel készítenek felvételeket, elő sem vettem az okostelefonomat…
Hadd meséljenek a fotók, kérlek, kattints az elsőre:
*** Hám Péter felvételei:
Születésnapos is volt közöttünk: Isten éltessen, Dénes Laci (tortával a kezében)
Az október 30-november 2. hosszú (beleértve a hétfőt) hétvégén kiruccantunk, a szombatra előrjelzett rossz időjárás sem akadályozott meg abban, hogy Vajdahunyad és két… egzotikus város érintésével túrázzunk a Kazán-szorosban és a Cserna-völgyében.
Melyik ez a két város? Milyen rejtelmes barlangba csalogatott a geoládázás? Hány falétra vezet fel az Ineleţ elnevezésű tanyára? Melyik a legsikkebb hely Herkulesfürdőn?
Kérlek, kattints az első fotóra, s mindenre fény derül… 🙂
Pénteken délután indultunk Kolozsvárról, este már Vajdahunyadon voltunk, Bibi édesanyjánál szálltunk meg. Szombaton, tudtuk, esős lesz az idő. Bibi ötlete alapján… Zsilvásárhely (Târgu Jiu) felé vettünk utunkat. Tudtuk, egy ilyen kiruccanás során sokkal kevesebb emberrel kerülünk majd kapcsolatba, mint Kolozsváron. S még bomlasztó (disruptive) élményekben és kalandokban is részünk lesz… 🙂
Világhírű hely, ismét disruptive: Gorj szálloda. OMG!
Szombaton Târgu Jiuban még geoládázásra is jutott idő…
Ebből a képsorozatból kimaradt Szörényvár (Drobeta Turnu Severin), lásd lennebb a Bibi okostelefonjával készített fotókat. Vasárnap erről a helyről vágtunk neki a Nagy-Sukár csúcsnak. A hely Dubova mellett található, a focipályával szemben.
Innen indul az ösvény a Nagy-Sukár csúcsra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kazán-szorosra
A csúcson
Vasárnap este a Nagy-Sukár túrát követően lementünk a Vaskapu 1-es vízerőműhöz
Hétfőn ismét korán ébredtünk és herkulesfürdői bázisunkról (Casa Vlad&Luca, gondnok Nicu úr) nekivágtunk a falépcsőkön megközelíthető Ineleţ tanya irányába. Sallai János által rendelkezésünkre biztosított útvonal segítségével azonosítottuk az aszfaltút menti kiindulópontot. Az úriember a közelbe sietett éppen… 🙂
A kiindulópont Ineleţ irányába
A hídon is át kell kelni
A piros háromszög visz fel a domb tetejére
Úristen! A helyiek rövidítésként használják őket. Egy férfi gázpalackot hozott le, sajnos, nem sikerült lencsevégre kapni őt…
Bibi lassan legyőzi a tériszonyát
A létrák után szintgörbén haladtam, s eljutottam a geoláda rejtekhelyére
Kísérteties és kissé hátborzongató: kik járnak ide?
A létrák után már nyíltak Ineleţ kapúi
Kik ezek az emberek?
Barátkozás
Megállt az idő
Legközelebb benézünk
Az Ineleţ tanya templomának falán és a mellette lévő filegóriában
Szentháromság
Vajon hány hónapig tudnék itt élni?
A volt iskola most egészségügyi ellátó. Ablakában a helyiek termékei találhatók. A szirupot megvásároltam… A felvétel a pénz kifizetése előtt készült
Legközelebb érdemes egy éjszakát itt tölteni
A hosszú, kevésbé meredek és létramentes útvonalon tértünk vissza a völgyben lévő műúthoz. Mindenkinek megvan a saját pohara?
Lóra várva…
*******************
Bibi sokkal jobb lencsével rendelkező okostelefonjával készített felvételek és a hozzájuk rendelt szöveg:
Puszi Târgu Jiuban a Csók kapujában. Aki csak ennyit érdemel…
Szombaton este már Szörényváron (Drobeta Turnu Severin) voltunk…
Vasárnap reggel: túra indul a Nagy-Sukárra
Kilátás a Nagy-Sukár csúcsról
Túl Szerbia
Elkápráztató
Legyen panoráma fotó is
Kilátás a Dubova-öböl irányába. Nem csupán a Nagy-Sukár csúcsra mentünk ki, hanem körutat tettünk meg
Ő
A hajókázás után (Croaziere Danubius) brutalista stílusban épült katolikus templomra bukkantunk Orsovában…
Felirat az orsovai római katolikus templom bejáratánál
Miért ilyen stílusban?
Ez már a herkulesfürdői vasútállomás épülete
A herkulesfürdői vasútállomás
A herkulesfürdői vasútállomás előtt valamikor fiákerek álltak
Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik gyöngyszeme Herkulesfürdőn: a Szapáry-fürdő
Hajdanán itt sok pénz volt…
Remember the time…
Szörényvár (Drobeta Turnu Severin), víztorony
Pihenő az Ineleţ tanyára vezető úton
Ineleţ tanya. Kevés ember jár erre, még a bocik is ránk csodálkoztak… 🙂
Tavasszal és kora nyáron amolyan űrbéli megoldásnak tűnt az, hogy a koronavírus-fertőzésen átesett személyek vérükkel tudnak segíteni azokon, akik éppen most esnek át a betegségen.
Az első ismerős személy, aki elkapta a vírust, Mircea Abrudean prefektus volt, aki nem sokkal gyógyulását követően maga is adott vérplazmát és segített a súlyos tünetekkel rendelkező embertársain.
Azóta többen jelentkeztek vérplazmát adni, a napokban pedig kampány zajlik.
Hátha a szomorúságot derű váltja fel (Fotó: Facebook)
Felborult az életünk, minden bizonytalanná vált, percről-percre változnak a dolgok – hogyan alkalmazkodunk? Az utóbbi 8 hónap egyik leggyakrabban ismételt kérdése. Ljubomir Petrov pszichológus a Szabadságnak azt nyilatkozta: nagyszüleink sem éltek át ilyen helyzetet.
Életstílusunk felborult, életvitelünk megváltozott, napi rutinunk több vonatkozásban a feje tetejére állt, terveink dugába dőltek: lassan már családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket sem tudjuk meglátogatni, megölelni, megpuszilni.
Mindannyiunk lelki állapotát megviselte a március óta tartó harc és háború a láthatatlan, megfoghatatlan ellenséggel: előbb a távoli országokat, régiókat érintette az új koronavírus terjedése, majd a veszély egyre inkább közelített hozzánk, mígnem közeli barátaink, ismerőseink, netán családtagjaink fertőzöttek meg az új vírussal.
Vajon mit hoz a jövő? (Fotó: Facebook)
Bizonyos intézmények, személyek gondatlansága és hanyagsága miatt azt vehettük észre, a kolozsvári magyar közösség köreibe is egyre inkább begyűrűzik a baj, Kolozsvár társadalmilag aktív, akár közéleti szerepet is vállaló tagjai betegedtek meg, estek ágynak, és általában könnyebb lefolyású betegség után meggyógyultak. Az új koronavírus lelki vonatkozásai egyre inkább felszínre kerülnek és minden valószínűséggel hosszútávon kihatnak érzelmi világunkra.
Sokan úgy gondoltuk, a 2020-as év kimagasló lesz, kulturális, társadalmi, közösségi események és a gazdasági teljesítmény vonatkozásában túlszárnyaljuk a 2019-es évet, családunkra, barátainkra és saját magunkra vonatkozó terveket szőttünk, kirándulások, utazások tekintetében új országok nyíltak meg, új kultúrák felfedezése, megtapasztalása, új kalandok átélése kapcsán a lehetőséget tárháza tárult volna elénk, olyan régiók fogadtak be turistákat, amelyek korábban vízumkötelesek voltak.
Többen nagyszabású esküvőket, keresztelőket, családi évfordulók megünneplését helyeztek kilátásba, a tervek viszont egyáltalán vagy csupán igen szigorú feltételek betartása mellett zajlottak.
Az új koronavírus felgyorsult terjedése miatt hatalmas nyomás nehezedik a családorvosokra, miután az egészségügyi rendszer tehermentesítése érdekében a kormány úgy döntött, a tünetmentes vagy a fertőzés enyhébb formáival küzdő betegeket ezután nekik kell felügyelniük.
Így nem csoda, hogy a rendszer túlterhelt, a DSP-t lehetetlenség utolérni. Vajas Tímea családorvos szerint ők sincsenek könnyű helyzetben, hiszen nemcsak védőruhát nem biztosítanak számukra a rájuk váró betegfelügyelethez, de sokszor még a DSP-től kapott, fertőzöttekre vonatkozó adatok is hiányosak.
Szeptember közepén az Erdélyi Magyar Filmszemle stábtagjának megfertőződése miatt lefújták az eseményt, de lám, néhány nap múlva nem a filmvásznon, hanem a laptopunk képernyőjén nézhetjük meg az elmaradt produkciókat.
Ezúttal nem a hagyományos helyen, azaz a Győzelem (Victoria) moziban, sőt, nem is annak virtuális felületén, hanem a Művész (Arta) mozi weboldalán nézhetők meg a filmek.
A Filmtettfeszt hagyományaihoz híven az online vetítések is ingyenesek lesznek, a filmek elérhetőek lesznek a megadott időintervallumban bármely romániai IP-címről, eredeti nyelven, román felirattal.
A program a következő:
Október 31., szombat
10:00–20:00 Ifjúsági film – Bácskai Lauró István: Keménykalap és krumpliorr (1978)
A Vadliba kisdobos őrs tagjai szövetkeznek az állatkertből ellopott kismajmok felkutatására. Megpróbálják rendbe hozni, amit a rakoncátlan, rendbontó felnőttek elrontottak. Minduntalan keresztezi útjukat az álruhás, intrikáló Bagaméri, az elátkozott fagylaltos, aki szeretne hozzáférni a majmokért beígért jutalomhoz.
19:00–24:00 – Zolnay Pál: Fotográfia (1972)
Két fiatalember, az egyik fényképész, a másik retusőr, vándorfotósként a vidéket járja. Céljuk, hogy mesterségüket őszinte hivatásnak tekintve, a felismerhetetlenségig agyonretusált képek helyett az ember igazi arcát, beszédes mozdulatait, árulkodó tekintetét örökítsék meg, tehát szembesítsenek a valósággal. Útjukon különféle emberekkel kerülnek kapcsolatba, akik inkább a valóság hazug képmását, „szebb” önmagukat akarták látni. Eközben különös emberi sorsok is feltárulkoztak, indulatok uralta mélységekkel, tragédiákkal. Ezek közül legmegrázóbb a Nyerges házaspár története. A film bekerült a Magyar Művészeti Akadémia minden idők legértékesebb magyar játékfilmjeit listázó, 53 magyar film nevű válogatásába.
kísérőfilm: Ulrich Gábor: Dűne (2020) A hangok, mint tanúk. Átmosódnak emlékeken és félálmokon, eldönthetetlen, valóságosak-e. Hullámzás képzelet és valóság között. Ringatózó képek az elmében, pulzáló, sötét érzések.
Egy szörnyű titok a sejtjeinkben dúló szélben.
(Karafiáth Orsolya)
Kádár Melinda: A forrás és a torony (2019)
Amikor az ökoszisztémát éltető forrás elapad, segélykérése beindít egy folyamatot, mely a világ összes erőforrását egy torony megépítésére fordítja. Ez látszólag romboló hatással van a környezetre, a toronynak azonban nincs más célja, mint a forrást újraindítani.
November 1., vasárnap
19:00–24:00 Nagyjátékfilm – Kísértetek vonata: egy hátborzongató história magyar és román változata
A film az Arnold Ridley színműve és Bíró Lajos forgatókönyve nyomán 1931-ben készült The Ghost Train című, Walter Forde által rendezett angol film remake-je, amely az eredetiből átvette a katasztrófajelenetek snittjeit. A Lázár Lajos rendezte magyar filmet 1933. április 12-én mutatták be. A filmből ugyanebben az évben román nyelvű verzió is készült a Hunnia filmgyárban. A 65–70 perces magyar és román filmet egybevágva mutatjuk be, hiszen nincs annál izgalmasabb, mint egymás mellé tenni ugyanannak az alkotásnak a két különböző változatát. A remake-ekből egybeszerkesztett film Kővári Szabolcs munkája.
A Békeidő egy filmantológia, több, egymásba kapcsolódó történettel. Különböző emberi viszonyokban járja körül a dominancia és kiszolgáltatottság kérdését, képzelet és valóság határán, legyen szó párkapcsolatról, barátságról, szülő és gyerek, állam és polgár viszonyáról. A cselekmény egy éjszaka alatt zajlik, és több fő történetszálat ötvöz, melyek újabb történetek és karakterek felé ágaznak el: egy protestáns pap és családja közötti konfliktus; egy politikai aktivista nő tizenéves lányának kalandjai; egy középkorú színész és a felesége házassági válsága, valamint egy híres színházrendező és fiatal pártfogoltjának története.
Kísérőfilm: Darabos Éva: Pá kis panelom (2019)
A film elején főszereplőnk arról értesül, hogy hamarosan el kell költöznie otthonából, amely egy panelházban található. A felkavaró hír hatására elöntik az érzelmek. Búcsúkönnye betonnehéz monolittá fejlődik, amelynek becsapódásával egy fiktív körkép kezdődik a karakterünk számára hamarosan múlttá váló telepi életről.
