Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

A három évvel ezelőtt bekövetkezett légikatasztrófa helyszínén emlékhelyet létesítettek (Saját felvétel)

Az ortopéd szakorvos javaslata az volt: a műtét után egy hónappal lassan-lassan kezdjem kisebb túrákkal edzeni a meniszkuszomat. A betondzsungelből is feltétlenül menekülni akartam, így a kettő nagyon jól passzolt.

Jómagam már pénteken este elmenekültem Kolozsvárról (a ciprusi kiruccanás óta csak Kidében voltam múlt hétvégén, azaz június 16-18. időszakban Antal-Tövissi Zsófia születésnapján), a Arnold és Zsolt szombaton érkezett Poiana Horeára.

Nos, hát a rövid túra körülbelül 25 kilométeresre sikeredett, a szintkülönbség szerencsére csupán néhány száz méter volt. Jó idő, szép tájak. Adott pillanatban a piros pont turistajelzés egy olyan ház mellett ment el, amelynek oldalán írta: Drumul lui Iovan. Vizet kértem (Zsolt és Arnold nem akart ismerkedni, előre ment), beszélgettem a helybéliekkel.

A vizet pálinkával kell hígítani

kínáltak, de nem ittam. Rendkívül barátságok és közlékeny emberek. Megtudtam, hogy a 2014. január 20-án  bekövetkezett légi szerencsétlenség itt történt a közelben. Elmentünk, mi több, a geoládázó közösségnek a történtekről való tájékoztatása érdekében kincset rejtettem el.

Felemelő a pattogó tűz a késő éjszakában. Még akkor is, ha csak férfiak ülik körül… Ilyen volt ez, kanlazulás…

Vasárnap már nem mentem túrázni. Elég a térdemnek a szombati 25 kilométer… A május közepi meniszkusz-műtétemről itt.

Még két geoládát helyeztem el:

Bălcești – Ready for sex?

Mănăstirea Râșca Transilvană


A forgalmat nem akadályozva, a járdán vonulnak fel a melegek

Bár szerintem Ionuţ Ţene, a kolozsvári és erdélyi vasgárdista mozgalom képviselője minden bizonnyal mindent megtett a melegfelvonulás ellehetetlenítése érdekében, a régió LGBTQ közössége mégis megkapta az engedélyt a rendezvényre.

Először szerveznek ilyen felvonulást Kolozsváron.

Szerintem ez a normalitás jele. Aki nem akarja látni őket, július elsején, szombaton kerülje a rendezvény helyszínét. Egyébként csendben, fehér pólóban terveznek felvonulni a járdán, ne zavarják a közúti forgalmat…

Részletek a WebSzabadságon.

A téma kapcsán írt korábbi bejegyzésem itt.


Xavier Bettel, Luxemburg miniszterelelnöke és férje, Gauthier Destenay szombaton találkozott Klaus Johannis államfővel (jobbról Bettel mellett) és feleségével, Carmen Johanis-szal (balról, Gauthier mellett) a Nagyszbeni Színházi Fesztiválon… S akkor mi van?!

Sajnos a hírek szerint a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal illetékes ügyosztályai folyamatosan akadályokat gördítenek a jövő hétre tervezett Cluj Pride elé. A régió LGBT (Lesbian, azaz leszbikus, Gay, azaz meleg, Bisexual, azaz biszexuális, Transgender, azaz transznemű) közösségének tagjai július elsején szerettek volna felvonulni Kolozsvár belvárosában, ám – vajon miért nem lepődöm meg – az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) állítólag ugyanarra a dátumra, szinte ugyanabban az időintervallumra korábban tett le igénylést. S én vagyok Jimmy Hendrix…

Hadd vonuljanak. Kinek ártanak?

Szerintem ez az egész Ionuţ Ţenének, az imént említett szervezet tagjának (?) és szimpatizánsának a munkája, akit Emil Boc polgármesternek már réges-régen el kellett volna helyeznie a kolozsvári városházáról! Annak idején Ţene a rossz emlékű, szélsőségesen nacionalista és magyarellenes Gheorghe Funar jobbkeze volt, együtt szervezték a Corneliu Zelea Codreanu és Horia Sima emlékünnepségeket a közhivatal nagytermében.


#spunedrept – Kampány indult az LGBT felvonulás támogatására.


Emlékszem, kilenc évvel ezelőtt mekkora port kavart a Miss Travesty Románia. A szépségverseny helyszínét hosszú ideig titokban tartották, a szervezők alig akartak nyilatkozni a sajtónak. Féltek a retorziótól. Az eseményt végül sikerült megtartani, akkoriban erről a WebSzabadságon is beszámoltunk, fotóriport is felkerült a hírportálunkra. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt az ortodox teológia hallgatói és a rendőrök valósággal vadászták a Sétatéren összemelegedő melegeket, s több ízben bántalmazták őket…

Korábban jómagam is fanyalogtam a leszbikusok, melegek, a biszexuálisok, a transszexuálisok ilyen felvonulásától. Mi nem „tesszük ablakba” szexuális orientáltságunkat, a heteroszexuálisok nem vonulnak fel, s „mutatják meg magukat”. Ám, ha az LGBT közösség ezt szeretné, adjuk meg nekik a lehetőséget.

Leegyszerűsítve: mi nemzeti, ők szexuális kisebbség. Miért akadályozzuk meg kérésüket?


Fel voltam készülve, hogy Boc polgármestert irritálja majd a kérdésem. Korábban minden alkalommal ez történt. Meglepetésemre ezúttal higgadtan, mondhatni baráti hangnemben válaszolt. Változnak az idők… Ebben az esetben kivételesen jó irányba…

Ma a kolozsvári városházán a légszennyezés csökkentésével kapcsolatos közvitát tartott Emil Boc. Az értekezleten elhangzottakkal kapcsolatban holnap jelenik meg anyag a Szabadságban. Szakemberek szerint emberéleteket követelt a levegő rossz minősége Erdély fővárosában…

Sajnos az utóbbi években Boc nem tart már rendszeres sajtóértekezleteket. Ez sem az volt, de megkérdeztem tőle: mikor kerül ki a többi háromnyelvű helységnévtábla Kolozsváron?

A Szőcs Sándor és Izabella vezette Minority Rights Egyesület által elért végleges és visszavonhatatlan bírósági ítélet szerint a városvezetőnek 30 nap állt rendelkezésére, hogy eleget tegyen a bíróság által állított kötelezettségnek. Azóta eltelt legalább 60 nap. Jogállam vagyunk vagy sem? Érvényesnek és alkalmazandónak tekintjük a jogállam egyik alappillérének, a hatalom egyik ágának döntését, ítéletét?

A videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.


Lélekzetelállító élmény volt ez 1989 előtt. Egyszerre dobogott a szívük, komolyan! 🙂

Kiváló volt Xéni tegnapi ötlete: menjünk el a Hója-erdőbe a Cinemobilul projekt keretében sorra kerülő szabadtári vetítésre a Hója-erdőben.

Meleg nadrág, izolír, sportcipő, mackó és természetesen két hideg sör. Film: Chuck Norris versus Communism.

Lélekbolygató volt feleleveníteni a gyermekkori emlékeket: kulturális, a külvilággal fenntartott bármilyen jellegű kapcsolatok vonatkozásában milyen hihetetlenül szegény világban éltünk, de mégis milyen gazdagok voltunk. Mi jelentette 1989 előtt az értéket, melyek voltak a vonzáspontok, az értékteremtő szereplők, illetve mihez, kikhez vonatkoztattuk létünket, társadalmi, szociális és akár politikai mivoltunkat. Mit jelentett a kommunizmusban a videólejátszó, a színes televízió. Olyasmi, mint most a mondjuk a drón vagy a humanoid robot, amely reggelit szolgál fel nekünk.

Képtelenség, hogy Zamfir mérnök és a Irina Nistor ne lett volna a szeku beszervezett embere! Kiszolgálták a rendszert, a balga módon szinkronizált filmekből bőven jutott a nomenklatúra legfelsőbb rétegeinek embereihez is. Volt ugyan mímelt razzia, picike figyelmeztetés, sőt megfélemlítés is. De minden lecsendesedett.

Nosztalgiáztam is: eszembe jutott a gyermekkorom – 1989-ben 14 éves voltam, Édesapámmal hallgattam a Szabad Európa Rádiót, vártam az amerikaiakat. A Laczi Mihály Szabolcs osztálytársamtól az Amerikai Egyesült Államokba történt kivándorlás előtt nekem eladott Texas Instruments számológép és egy 10 dolláros bankjegy ott lapult a nagyszoba egyik fiókjában, rettegtünk, nehogy egy esetleges házkutatás során megtalálják a rendszer emberei. Mentünk titokban videót nézni, emlékszem 10 lej volt egy vetítés. De mintha ez csak 1989 után történt volna az Unionnal szembeni, a Mucart üzlet hátánál levő kis lyukban.

Micsoda (szép) idők…

Érdekes elemezni (ezt már biztosan tudományosan elemezte valaki), hogy a nyugati filmek milyen hatással voltak az emberek mentalitására, mennyiben ásták ezek alá a kommunista rendszert. Emlékszem, a Dallas sorozatot állítólag azért ütemezték be a tévébe, hogy lássuk, mennyire dekadens a kapitalista-imperialista társadalom. S éppen az ellenkező hatását érte el…

Kiváló, bensőséges, baráti volt a hangulat, szép az idő, nem volt síró-rívó kisgyermek, amely rontotta volna az élvezetet. Szívesen adományoztam pénzt.

Csodás élmény volt, köszönöm, Cinemobilul!

Videó itt.


Kifele tessék! Vagy: kifele, tessék! (Fotó: http://www.ziaruldeiasi.ro)

Elégedetlenkedünk, hogy né, ismét politikai válság van. Ezek a politikusok ismét egymásnak estek, keltik a feszültséget, de bezzeg jól élnek, mi meg… S mégis, mi lenne, ha csupán minden negyedik évben lennének helyhatósági vagy parlamenti választások, a kormányfőt nem mondatná le pártja vagy az utca, nem váltanának le pártelnököt, nem lenne népszavazás (apropó, Johannis mintha ígért volna ilyet…), nem lenne politikai feszültség, kormányválság, valamennyi párt kizárólag csak a nép, a nemzet és az ország javát szolgálná. Nem lenne gőg, emberi gyarlóság, hiányoznának a politikára és a politikusokra jellemző manőverezések, övön aluli ütések, miegymás. Idealisztikus társadalmi és politikai berendezkedés. Az Őrtorony jut eszembe, a báránnyal és az oroszlánnal.

Unalmas lenne az élet.

Persze, mindennek ára, következménye van. A politikai instabilitás feszültséget eredményez a társadalomban, elterjed a bizonytalanság, amely a pénznemre, a befektetésekre, a közhangulatra is kihat.

De ha gyorsan véget vetnek neki, s az RMDSZ ismét kormányra kerül? Nem kell azonnal köpni, harákolni, hányni, kérdést tettem fel csupán…


A Dia marketnek kevés van még hátra. Pedig milyen finom Dobos tésztát lehetett itt vásárolni. S volt arab kenyér is…

Szerintem nincs rendjén az, hogy az ország második városának a központja non-stop élelmiszerüzlet nélkül maradjon. Amint arról már írtam, az unitárius egyház tulajdonában levő Sora üzletházban található Dia market halódik, minden bizonnyal rövid időn belül bezár.

Zitz barátom szerint az üzlet tulajdonosa nem fizetett a beszállítóknak, azok pedig megunták a halogatásokat, egyszerűen nem szállítottak több árut.

A Központi/Central áruházban levő Billa 22 órakor zár, az Egyetem utcában levő üzlet fél órával később. A polgármesteri hivatal, azaz a Petru Maior utcában levő kisüzletbe is talán csak éjfélig lehet bemenni.

Teljesen non-stop üzlet nélkül marad a belváros?!