A Sany Motorshoz vittem javítani Ápriliskát


A július végi olajcsere alkalmával a Sany Motors műhelyében Ápriliska türelmesen vár… (Saját felvételek)

A Reform Copy&Print, illetve Reform ingatlanügynökség tulajdonosa,

Bónis Endre által a szükségállapot idején a Szomszédok projekt (önkéntes ételszállítás, orvosságbeszerzés és számlafizetés az időseknek) kapcsán rendelkezésemre bocsátott Aprilia SportCity One 50 típusú robogó a szívem egyik csücske.

Gyorsan és hatékonyan tudtam teljesíteni az önkéntes munkát,

amely néhány esetben még a szükségállapot lejárta után is folytatódott, egyes nyugdíjasoknak ugyanis továbbra is nehezére esett a lakás elhagyása és vásárlás megejtése.

A szükségállapot idején, s néhányszor még ezt követően is, gyorsan és hatékonyan sikerült eljutni az idősekhez a Monostorra vagy akár a Békás-lakónegyedbe a környezetvédő papírtasakból nagy túrázós hátizsákba áthelyezett ételcsomaggal

Ugyanakkor, Endre beleegyezésével, a robogót személyes és szakmai célokra is használtam: gyors mobilitást biztosít, rendkívül keveset fogyaszt (2,2 liter/100 km), teljesen felejtős a parkolási macera (bejárattól bejáratig lehet menni vele), kétszemélyes.

Április közepétől mostanáig

1250 kilométert vezettem, volt olyan például, hogy a szükségállapot idején 44 kilométert vezettem Kolozsváron: Euthyroxot kellett vásárolnom egy Szomszédnéni néninek…

Valami gond van itt, forog benne a kulcs…

Eddig a motorolajat cseréltem ki egy csak robogókkal foglalkozó szakembernél, nevezetesen a Méhes / Septimiu Albini 70. szám alatt lévő Sany Motors tulajdonosánál. Elégedett voltam a szolgáltatással, így amikor tegnap forogni kezdett a slusszkulcs az indítóban, s alig tudtam elindítani és leállítani a motort ismét a  Sany Motors jutott eszembe, s ma oda vezetett az utam…

Hátha csak apró gond van Ápriliskával… 🙂 Ugye, Sany Motors? 🙂

Attention beer lovers! The first RoomBeer filling station in Cluj/Kolozsvár is waiting for you!


Ahhh, beer, beer, beer! 🙂 (My own pictures)

I like the concept, the design as well as the implementation of the RomBeer filling station. There’s only one thing that I love more: the craft beer that the express station provides 🙂

Finally, Leşan Igor, the owner of RomBeer,

who spent 10 years in Cluj/Kolozsvár, opened the first craft beer filling station in our city! And, of course, everybody remembers the first… 🙂 Yeah, he has one in Floreşti/Szászfenes, but it’s much easier to get to this one of you’re (and I know you are!) thirsty for craft beer that he calls BEER THAT IS ALIVE.

The beer that comes directly from the brewers, is stored in a special, cooled compartment

The location of the Cluj/Kolozsvár express filling station: Strada Bună Ziua 39A, bloc E6C,

inside the Ambassador Liquor Store. The entrance to the narrow street is right opposite to the MegaImage supermarket. Anyway, I know, you’ll walk, take your bike, your scooter or car and get to the location by using your navigation, so CLICK HERE!  Actually, the express filling station is behind the building.

Why express?

Well, there’s not such a big variety of craft beers one can choose from like in Floreşti/Szászfenes, but the heavyweights are there: for example, Tiltott Csíki krém sör, Zăganu, Tiltott Csíki Vadmálna.

The “lightning rod” beer. WHAT?!

I love Igor’s stories about each craft beer: he’s so passionate, so enthusiastic and knows so much about beers and manufacturers alike… A great beer lover who emphasizes: the beer that is alive (unpasteurized, unfiltered, produced by small, independent brewers) is also at a correct price.

Fill it all up!

Igor even has beer for those men who are questioned at home: were did you go, why did it take so long to buy your beer? Tiltott Csíki Vadmálna will do the trick: if you offer this „lightning rod” (paratrăznet/villámhárító) to your girlfriend/lover/wife, she’ll calmly accept your excuses… 🙂

Koronavírus-sarokban


Elkerülhetetlen? (A szükségállapot idején készített felvételem a WebSzabadság fotóriportjának része volt)

Egyre közelebb süvítenek el a COVID-19 golyók a fülem mellett.

Kezdődött július elején Mircea Abrudeannal, Kolozs megye prefektusával, akivel, mivel újságíróként terepmunkát végeztem, többször is találkoztam. Legutóbb, amikor az új sportcsarnokban kialakított ideiglenes COVID-19 kórházat leszerelték. Aztán jött az örvény: egy haver, akivel legalább két olyan személy potenciálisan találkozott, akikkel néhány nappal azelőtt, testközelből, én is. Aztán egy ifjúsági vezető, akivel a Kolozsvári Magyar Napokon találkoztam – igaz távolról.

Az utóbbi másfél hét soán egyre több COVID-19 golyó süvített el a fülem mellett,

s egyre közelebb. A legutóbbi példa a FilmtettFeszt stábjának a tagja, akivel szerdán kellett volna videóinterjút készítenem a WebSzabadság számára. Az őrangyalom azt akarta, hogy a kolozsvári bíróság mellett működő ügyészség éppen ezen a napok válaszoljon a néhány nappal korábban küldött adatigénylési kérésemre, s belemerültem a vezető anyag írásába, nyilatkozatok, reagálások stb. S a videóinterjú elmaradt. A hivatalos és ünnepélyes fesztiválnyitó előtt kérdeztem tőle, na, akkor most vajon lehet, de hárított, ugyanis kezdődött a film és fáradt volt.

A vetítés után sem került sor a videóinterjúra.

Elfelejtett ügy: Iorga-tábla a Mátyás-szobor előtt. Mit tett az ügyész 9 év után?


2011. május 30-án Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete egy csokor virágot helyezett el a Nicolae Iorga idézetét tartalmazó, törvénytelenül elhelyezett táblára, de a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közösségi rendőre, aki őrzi a táblát, magyar nyelven közölte a diplomatával, hogy nem teheti a csokrot a táblára, hanem csak melléje. A nagykövet a botrány elkerülése végett a néhány méterre lévő Márton Áron-szoborhoz helyezte el a virágcsokrot. Korábban az interneten terjedt az a felhívás, amely arra buzdította az embereket, hogy helyezzenek el virágot a Iorga-idézetes táblára annak törvénytelen kihelyezése elleni tiltakozásként. (Rohonyi D. Iván felvétele)

Bár az 1902-ben felavatott Mátyás-szoborcsoport 2009-2011 között zajlott teljekörű restaurálását

a Nagy Megbékélés, az Európai Szellem és Együttműködés, valamint a Román-Magyar Barátság jegyében a román és a magyar kormány körülbelül 900 ezer euró értékben közösen támogatta, helyi szinten az imént említett szép és dicséretes elvek és erkölcsi normák nem találtak visszhangra: Sorin Apostu, Kolozsvár második Funárja utasítására (egyébként korrupciós ügy miatt börtönben ült, dinnyekereskedőktől is kapott csúszópénzt) 2011. május 22-ről 23-ra virradóra illegális „tájékoztató” táblát helyeztek el Mátyás-szoborcsoport előtti zöldövezetben.

2015-ben adatigénylési kérést fogalmaztam meg az ügyészség szóvivője felé, akkor ezt a cikket írtam.

2020. szeptember 10-én ismét írtam emailt Toader Mirel szóvívőnek, aki a tegnap lakonikusan ezt válaszolta: az ügyet lezárták.

Az ügyről szóló mai cikkem itt olvasható.

FOTÓK – Felfedező reggeli bringázás a szülővárosomban


Huszonöt éve vagyok újságíró, sok mindent láttam-hallottam, azt gondoltam, semmi sem lephet már meg. De igen! Reggel 9 óra 20 perckor egy igen vonzó hölgy napozott a folyó partján…

Ma végre érvényt szereztem egy saját magamnak tett korábbi ígéretemnek,

s a reggeli órákban elmentem biciklizni. Az igazság az, hogy a korai ébredést barátnőmnek, Biankának köszönhetem, aki minden nap nagyon korán (szerintem hajnalban) ébred, s ma engem is felébresztett.

Nem értem, miért nem ébredek minden nap korábban,

s a tornászás mellett, miért nem bringázom: kőhajításnyira van a Sétatér és a Kis-Szamos partja, illetve a Rózsák parkja. Ezt az útvonalat még télen is megetettem, még akkor is, amikor vékony hóréteg borította az aszfaltot és a talajt.

A Kakasy Botitól nemtomhányéve vásárolt Sárgavillás Rózsaszínkémmel nekivágtam ma bringázni. S nem ám csak a Rózsák parkjáig, hanem way beyond a Szamos-partja mellett.

Néhány fotó elmeséli a történetet, kattints az elsőre!

VIDEÓINTERJÚ – Ő így dolgozta fel a szükségállapot miatti bezártságot


A kiállítás még egy ideig megtekinthető (Saját felvétel)

A Planetárium Facebook-oldalán láttam,

hogy ma este héttől kiállításmegnyitóra kerül sor a lokál belső terében. Olvasom, hogy Benedek Levente tervezőgrafikus és képzőművész az új koronavírus

személyes és kollektív tapasztalataira reflektál ironikus és önironikus módon

Azonnal írtam Mostis Gergőnek, mikor lehet videóinterjút készíteni vele a WebSzabadság számára. Amikor ma délután megérkeztem a helyszínre, éppen ebédelt. Jó, na, gyorsétkezdéből származó ételt fogyasztott :), gondolom, csak kevés ideje volt kajálni, éppen a kiállítás anyagait aggatta a falra.

Mihelyt lenyelte az utolsó falatot,

s legurította az utolsó korty kólát, lerohantam. Sokkal többet mesélt a plakátokról a videóinterjú elkészítése után, de jó, hogy nem mondott el mindent, mert egyébként, lehet, el se mennél megnézni a tárlatot.

Levente több a koronavírus-járvány miatt bevezetett szükségállapottal és az otthon dekkolással kapcsolatos személyes és a kollektív tudatban élő történetet mesélt el, illetve ezeket kivetítette a tárlat néhány anyagára. Műtéttel, hórával, „színházi maszkkal” kapcsolatos sztorik ezek, amelyek varázslatossá teszik a kiállítást.

Menj el ma este héttől a Planiba, hátha a tárlatmegnyitó (után) is elmeséli.

VIDEÓINTERJÚ – Benedek Levente: a járvány személyes és kollektív tapasztalatait dolgoztam fel

FOTÓK – A kolozsvári vasútállomás épületén lévő emléktáblákról


A legutóbb kihelyezett emléktábla a bejárat jobb oldalán díszeleg (Saját felvételek)

Magam sem tudtam pontosan, végül mi a helyzet

az idők során a kolozsvári vasútállomáson elhelyezett emléktáblákkal kapcsolatban.

Kiváltképpen Román Államvasutak (CFR Călători) által az állomásfőnök irodája elé 2014 májusában kihelyezett, az 1870-1945-ös időszak (magyar) állomásfőnökeinek neveit nem tartalmazó tábla érdekelt.  A közfelháborodás következtében ezt a táblát 2015 márciusában eltávolították a hiányzó adatok kiegészítése érdekében – azóta se helyezték vissza.

Egyesek úgy tudták az állomásfőnökök nevét tartalmazó, kiegészített plakett mégis visszakerült, a helyszíni terepszemlén viszont ennek hűlt nyomát találtam.

Az épületen jelenleg fellelhető emléktáblák a következők:

Az Állomás-tér (villamosmegálló) felőli főbejárat bal oldalán elhelyezett emléktábla

 

Az Elie Wiesel Országos Holokausztkutató Intézet által 2014 májusában elhelyezett emléktábla a főbejárt jobb oldalán

 

A Funar-időszakban elhelyezett emléktábla szintén a főbejárat jobb oldalán található

 

A 2020. szeptember 7-én kihelyezett emléktábla (Saját felvételek)

FOTÓRIPORT – Közeli helyeken: magashegyi túrák, állószörfözés, majd dokumentumfilm-fesztivál


Távlatok

Popovics Emma ötlete volt:

minél több, de ha lehet, az összes 2500 fölötti hegycsúcsra feljutni ezen a „közeli helyeken” és „ami belefér” típusú nyáron.

Augusztus 28-án, pénteken már délután elindultunk Kolozsvárról, s éjfél tájt érkeztünk a Szombatvölgyi menedékházhoz (Cabana Valea Sâmbetei). A kocsikat a kis vízerőmű fölötti sorompó közelében hagytuk, innen pedig körülbelül másfél óra és az éj leple alatt értünk szálláshelyünkhöz.

Szombaton kimásztunk a gerincre,

s innen szintgörbén eljutottunk a Dara (2501 méter) a Hârtopul Darei (2506 méter) csúcsokra, vasárnap Bibi pihenőt tartott, így Emmával és Jocóval másztuk meg a Nagy-Vista (Viştea Mare, 2527 méter) és a Moldoveanu-csúcsot (2544 méter, Románia legmagasabbja).

Kedden Emma tartott kényszerpihenőt (gyomorrontás), így Hám Péter kiváló körút-ötlete alapján Bibi és Jocó társaságában voltunk a Bucsecs-hegységben lévő Bucura Dumbravei (Vârful Ocolit, 2503 méter) és az Omu-csúcson (2507 méter).

Aztán a Bibi édesapja, Róbert és az élettársa, Ildikó által működtetett, Vajdahunyad melletti Királybányatoplicán (Topliţa) lévő Robildi vendégházban lábadoztunk (gyomorrontás), viszont szeptember 5-6. időszakban nem hagytuk ki a Nagyszebenben zajló Astra Dokumentumfilm-fesztivál első napjait sem…

Részletek a képaláírásokban. Kattints az első fotóra!

 

FOTÓRIPORT – Ízlelőbimbóim (ismét) örömtáncot jártak az Indigó indiai vendéglőben


Annak ellenére, hogy hétfőn, ugye, a fű se nő, estére többen begyűltek a kolozsvári diáknegyedben lévő Indigo indiai vendéglő teraszára (Bibi okostelenfonjával készített saját felvételek)

Tavaly októberben voltunk utoljára

a Boros Hanga menedzselte kolozsvári Indigo indiai vendéglőben vacsorázni. A szükségállapot idején egyszer találkoztunk, a „koronaválságról” és a vendéglátóipar-ágazat igen nehéz helyzetéről társalogtunk.

Szerencsére a hatóságok hozzájárultak a teraszok kinyitásához

és a Hangához hasonló vendéglőmenedzserek-tulajdonosok fellélegezhettek: nem kellett annyi alkalmazottat kényszerszabadságra küldeni vagy elbocsátani.

Az Ingido indiai vendéglő épülete a Piezişă utca 10. szám alatt. Note the chopper! 🙂

Október óta nem fogyasztottam finom indiai falatokat

Isten őrizz viszont, hogy sok pénzem legyen, mert ellenállhatatlan kísértést érzek majd a gyakori vendéglői étkezésre, s az indiai ízek és zamatok vonatozásában biztos, hogy az Indigo éttermet választom.

Na, s mi ezzel a baj? Nos, konkrétan az, hogy amilyen finomságokat főznek, egyszerűen nem tudnék leállni, ennék, ennék, ennék. S innám a finom kézműves sört, így túlsúlyos és alkoholista is lennék.

A bejáratnál

Hétfőn jártunk az Indigóban:

üres diáknegyed, sok zárt gyorsétkezde, étterem és vendéglő. Impozáns, figyelemfelkeltő épület és felirat: Indigo – Café&Restaurant, Indian Cuisine. A hatalmas, kék színű motorbiciklire leszünk figyelmesek, a kétkerekűek számára külön parkolóhelyet tartanak fenn.

Motorbocikli-barát vendéglő / Chopper-friendly restaurant

Kezet fertőtlenítünk és a klasszikus menüt kérjük, bár a QR-kód beolvasásával digitális is a vendégek rendelkezésére áll.

Bibi számára az volt a fontos,

hogy a készítmények ne csípjenek (annyira), így választása a Paneer Pakora elnevezésű előételre esett: házi készítésű sajt csicseriborsó lisztbe panírozva és kisütve.

Előtérben az indiai táskatészta, a szamósza (samosa), háttérben pedig Paneer pakora. Ismét összefut a nyál a számban…!

Hanga hangsúlyozta: a sajt készítésénél használt bivaly tej helyi termelőktől származik.

Jómagam a borsót és burgonyát tartalmazó

Samosa/Szamósza indiai vegetáriánus, fűszerezett táskatésztát választottam. Lehet éppen azért, mert Hanga elmondása szerint a hozzá passzoló szósz tamarindból, azaz az indiai és délkelet-ázsiai ételek alapvető hozzávalójából készül, amely egyébként erős afrodiziákum… 🙂

Tanúm van rá: becsukott szemmel élveztem a számban kavaró finom ízeket, ízlelőbimbóim örömtáncot jártak, majdnem repetát kértem, de tudtam, a főétel is finom lesz.

Annyira, de annyira finom a Biryani…!

Berbécshússal bolondított rizskülönlegességet,

fűszereket és sült hagymát tartalmazó Biryanit rendeltem.

A basmati rizs egy hosszúszemű rizsfajta, híres az ízéről és az illatáról. A basmati tulajdonképpen a „rizsek királynője”, jócskán fűszeres étel, hagyományosan joghurtos salátával fogyasztják. Picit könnyeztem, „beindult” az orrom is, ám nagyon finom ételnek bizonyult.

Előtérben a Biryanihoz használt joghurtos saláta, háttérben pedig a Bibi által rendelt Awadhi Dum Aloo Curry

Bianka választása az Awadhi Dum Aloo curry-re esett:

édes-savanyú-csípős, házi sajttal, gránátalma maggal és fűszer-töltelékkel töltött krumpli fehér szószban elkészítve. A szósz alapja összedarált kesudió (cashew), dinnyemag és fűszerek.

Kellemes estét töltöttünk az Indigónál, érkeztek még vendégek (többnyire párok és barátok), több mint két órát töltöttünk a lokálban.

Ilyenkor miért nem tiltakozó közleménytől hangosak a Nőszervezetek?


Miért maradt el a reakció? (Fotó: Facebook)

A harmincéves nő bántalmazása közterületen történt,

az esetet térfigyelő kamera rögzítette, a nagyon szomorú történésnek szem- és fültanúi vannak, az ügy nyilvánosságra került, az áldozat feljelentés tett a rendőrségen, a tettes beismerő vallomást tett és hatósági felügyelet alatt van, felmondott állásából, a nyomozó hatóság elrendelte a távolságtartást, az ügytől hangos a sajtó, munkája során az egyetemi oktató több nővel került kapcsolatba.

A szebbik nem bántalmazottjainak védelmét is felvállaló Nőszszervezetek miért nem nyilvánultak meg ebben az ügyben?

Cikkek:

Bűnvádi eljárás a barátnőjét súlyosan bántalmazó kolozsvári egyetemi tanársegéddel szemben

Felmondott a nőverő tanársegéd

FOTÓRIPORT – Ha nyár, akkor is Aquastar!


Nagyon jó volt a víz hőmérséklete (A saját felvételek Bibi okostelefonjával készültek)

Hétvégén aggódva gondoltunk arra, menjünk-e vagy sem csobbanni

a hagyományos lubickolós helyünkre, a Szatmárnémetiben működő Aquastar élményfürdőbe. A világjárvány miatt a benti rész be van zárva, így most csupán a szabadtéri aquapark és strand működik több nagy és kisebb medencével, illetve felnőtteknek, valamint a gyerekek számára kialakított csúszdával.

Hahas vagy fejes?

Két éve ismerve Brancsik Zsolt igazgató-helyettest tudtam, hogy a szabadidős létesítmény betartja a hatóságok előírásait: a főbejáratnál, az öltözőkben, a mellékhelyiségekben kézfertőtlenítőket helyeztek el, a bejáratnál lázat mértek. A családok egymáshoz közel foglalhattak helyet, a fürdőzők a napozóágyakat kétméteres biztonsági távolságra helyezhették el egymástól.

Működik a 140 cm mélységű, 30-32 Celsius fokos vízzel feltöltött csúszdamedence,

s a fürdőzők három kedvence: family (zöld színű), az anakonda (sárga) és a kamikaze (piros) csúszda. Szintén használható volt a

Gyors érkezés… 🙂

A 120-140 cm mélységű medenc, a 0,25-0,90 m mélységű szabadtéri gyermekmedence, azaz a bébipancsoló. A 30-32 fokos vízben 6 éves korig bárki megmártózhatott.

A legnépszerűbbnek természetesen a 1,80 m mély, 25 m hosszú, rövidpályás úszómedence bizonyult.

A szabadtéri termálvizes medence most is működött,

de hát ki ül az augusztusi forróságban a közel 38-40 fokos vízben? Hát sokan… A reumatikus és egyéb ízületi bántalmak kezelésére kiváló, lazító, fájdalomcsökkentő, görcsoldó termálvíz nyáron is népszerű. Mások esetében… Számunkra télen (igen, ilyenkor is előszeretettel megyünk az Aquastarhoz) a nyerő.

Ezúttal délután érkeztünk és a vihar előtt távoztunk, de így is kivettük részünket a fürdőzésből… 🙂

Aggódva-felszabadultan


Már augusztus 13-án lefoglaltam

a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) két programpontjára a jegyet, azaz regisztráltam. A XI. Kolozsvári Filmnapokat megnyitó szerdai rendezvényre már hat nappal korábban elfogytak az ingyenes belépők, így az kimaradt.

Még a legelején leírom: gratulálok a szervezőknek, hogy ebben a válságos-ködös-megszorításos-tehetetlen időszakban is bevállalták a KMN kivitelezését.

Idén ismét az önfeledt találkozások fesztiválja volt a KMN: jó néhány eseményen részt vettem, de a találkozás azokkal, akiket szinte csak ilyenkor látok, na, az volt a legfelemelőbb.

Néhány óra múlva véget ér az aggódás

amiatt, nehogy valaki éppen a KMN alatt fertőződött volna meg, nehogy gócpont alakuljon ki Kolozsváron. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) bebizonyította, hogy lehet felelősségteljesen, másokat szem előtt tartva is kultúrát magunkba itatni. A KMN lehet a következő ilyen a sorban…

Számomra a legnehezebb pillanatot a Pál István „Szalonna” népzenei koncertje jelentette: nem lehetett önfeledten táncolni. Sebaj, majd jövőre!

Gergely Balázs főszervező zokon vette,

hogy itt a blogomon már május 26-án megírtam, hogy idén is megszervezik a KMN-t. Elmézést, Balázs, nagyon fellelkesültem.

Az fért bele, amit belefértettünk. S abból sok volt a lélek, az aggódás, de leginkább a felszabadultság!