Vajon mit ír itt? (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
A Bianka által összeállított programban
egy bunkeris szerepelt. Korábbi tapasztalataim alapján elővigyázatosan fogadtam az ötletet… 🙂 Nos, de valahogy mégis sikerült bejutni…
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Grodnó és Navahrudak között egy légvédelmi bunkert is útba ejtettünk. A GPS nem segített, tájékozódási képességünk és cirill betűs ismereteink alapján tájékozódtunk. Itt például mit ír?
A kapunál egy mosolygó őr fogadott. Nem tudtuk, jó-e vagy sem. Ügynök-e vagy sem. Kiderült, egy régen használt, mindennel felszerelt légvédelmi bunkerről van szó, amelyet egy magánvállalkozó (legálisan vagy sem) turisztikai attrakcióként használ…
Sikerült bejutni. Kicsi a bejárat, vajon mekkora lehet ez a bunker?
A főajtó. A Shchuchyn környékén levő bunker tavaly nyártól látogatható. Háború esetén a közelben levő katonai légi bázist irányították volna innen
Gyermekszobát is berendeztek
A pilótáknak 4 percük volt arra, hogy az levegőbe emeljék a vadászgépeket. A Szovjetúnió területén összesen öt ilyen légvédelmi bunker volt. Ennek a titkos neve Seignior volt. Békeidőben 10, háború esetén 50 ember teljesített itt katonai szolgálatot. A bunker két bejárattal rendelkezett
A személyzet, a tisztek és a parancsnokok 30 napig tudtak a bunkerben tartózkodni külső segítség nélkül. Akkoriban úgy ítélték meg, ennyi idő elegendő lesz a Szovjetuniónak a győzelemhez. Vagy ahhoz, hogy elveszítse a háborút. A szovjet csapatok 1990-ben elhagyták a bunkert, jelenleg a hidegháborús múzeumként működik
Vajon mit ír itt?
Útban Navahrudak fele egy temetőt is meglátogattunk. Mi feltűnő?
Házigazdánk elvitt forrásvizet hozatni. Ez a hely gyógyfürdő része. Biztos, nem egy kolostor?
Ilyen építkezési stílus is van Fehéroroszországban… 🙂
A volt grodnói gettó bejárata (Saját felvételek. A fotók a forrás megjelölésével használhatók)
Fehéroroszország sok meglepetéssel szolgált,
a legtöbb talán Grodno városában ért. Az ország keleti részében levő településen, akárcsak Bresztben sok a lengyel. Nem véletlenül: valamikor mindkét város lengyel fennhatóság alatt volt.
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
1939-ben Belarusz jelentős lengyel területeket szerzett. Noha a második világháború óriási pusztításokat okozott, 1959-ben több mint félmillió lengyel élt a Belorusz SZSZK-ban, ami a népesség 7 %-a (ezeknek mintegy fele volt lengyel nyelvű). A legtöbb lengyel Grodno megyében élt, itt 332 ezren voltak, ami a megye népességének 31 %-a. A ’60-as évektől jelentősen csökkent a belorussziai lengyelek száma, a ’70-es években viszont ismét emelkedés észlelhető. Meglehetősen nehéz magyarázatot találni a lengyel nyelvűek számának ingadozására a szovjet népszámlálásokban. Számuk 1979-ben 31 ezer főre csökkent, de 1989-ben már 132 ezren voltak, ami nyilvánvalóan nem magyarázható a természetes népszaporulat növekedésével. Éppen egy belvárosi katolikus templomban járunk…
Grondó főtere a jellegzetes látképpel…
Hidd el, Mona Liza is látható. Nézd meg jól a fotót
A felújítás alatt levő zsinagógában is jártunk
A grodnói gettót 1941 novemberében hozták létre a nácik. Az SS által működtetett létesítményben, fél négyzetkilométeres térségben körülbelül 10 ezer zsidót tartotta fogva. A deportálások egy évvel később kezdődtek…
Emlékmű
Fehérorosz újságok. A diktátor mindig a főoldalon
Népszerű
Báthory (Batorego) István (Stefana) Szilágysomlyón született és Grodnóban hunyt el. Állítólag rajta végezték az első emberi boncolást. Az emberi deformációkat bemutató tárlatot éppen abban a pincben rendezték be. Kommentár
eltökélt szándékunk volt a természeti szépségek megtekintése is, a hetedik napon (2019. augusztus 31.) erre is sort kerítettünk: Belavezhskaya Pushcha / Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park, az UNESCO Világörökség része.
A fehérorosz-lengyel határon levő erdőt
szabadon látogathatják a Schengen-övezethez és az Európai Unióhoz tartozó lengyelek is, amennyiben gyalog vagy biciklivel kívánnak látogatást tenni a természetvédelmi területen.
Biciklit béreltünk, s irány a kaland!
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Biciklit béreltünk, s azonnal kezdődött is a flört Bundurel (alias András) és Bibi között… 🙂
Amolyan tanösvény állt a látogatók rendelkezésére a különféle növényekről, állatokról. Az erdő legsúlyosabban az első világháború során károsodott. A németek 1915 augusztusában foglalták el, az erdő nyugati részén (a mai lengyel területeken) vasutakat építettek a fakitermelés fejlesztésére. Az utolsó bölényt 1919-ben ejtették el, ugyanebben az évben (februárban) a Belavezsai-erdő Lengyelországhoz került. A bölények újratelepítése a második világháború után. 1921-ben a lengyel állam védetté nyilvánította az erdőt, 1929-ben állatkerti bölényeket telepítettek le, ezzel újra meghonosítva a fajt
Gramm szemét nem volt a parkban: mindenhol tisztaság. Gyönyörű volt a táj is
Andrással elbicikliztünk a fehérorosz-lengyel határhoz is. Bár, természetesen, nem volt szabad fotózni, rizikóztam. Nem tudtunk átmenni, mert akkor visszajönni nem tudtunk volna: amennyiben több mint 5 napot ülnek, Fehéroroszországba EU-s állampolgárok csak a minszki nemzetközi repülőtéren keresztül utazhatnak be az országba. Ráadásul 5 nap után on-line regisztrációs ívet kell kitölteniük vagy jelentkezniük kell a milícián…
Nem túlzás: 600 éves fa. Az erdő egyike Európa utolsó fennmaradt őserdeinek, magterülete szigorú védelem alatt áll
A nemzeti park területén egyfajta állatkert is működik
Fehéroroszország nemzeti szimbóluma a bölény, amely már csak egyedül itt él Európában természetes körülmények között
Bresztben külön érdekesség a mozdonymúzeum, ahol a gőzzel hajtott óriásokat tekinthettük meg…
Az ötödik napon látottak hatása alatt ébredtünk Bresztben
augusztus 30-án, fehéroroszországi tartózkodásunk hatodik napján. Itt is szintén a CouchSurfing (Vendégszerető Klub) segítségével találtunk ingyen szállást.
Természetesen, az alacsony fizetésem miatt fontos az,
hogy térítésmentesen kapjak külföldön szállást, ám az ilyen jellegű lehetőség nagy mértékben hozzásegít a város, az emberek sokkal jobb megismeréséhez, a hely szellemének a megtapasztalásához. A helyi ember ismeri a környezetet, tudja, hova érdemes még ellátogatni, mi nem jelenik meg az átlagos turista radarján. Rendszerint, természetesen, ezek a helyek a legizgalmasabbak.
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Házigazdánktól trolibusszal mentünk be Breszt belvárosába. A lengyel, szovjet, német, majd ismét szovjet fennhatóság nyomai az architektúrában is megmutatkoznak. A trolibuszt vezető hölgynek ehhez semmi köze… 🙂
A breszti vasútállomás épületét több ízben lebombázták, ám a kitartó fehéroroszok folyamatosan újjáépítették. A pályaudvaron cigarettázó fiatalembert láttunk. Nem sokáig dohányzott, egy biztonsági őr azonnal mellette termett, s számon kérte tőle a szabálytalanságot. A férfi meghunyászkodva eloltotta a cigit, eldobta a csikket. Bezzeg nálunk…
A breszti vasútállomás épületében betartják a többnyelvűségre vonatkozó erkölcsi szabályokat…
Bresztben külön érdekesség a mozdonymúzeum, ahol a gőzzel hajtott óriásokat tekinthettük meg…
A Breszti Erőd előtti ismét tankok üdvözöltek bennünket…
Az erőd megépítésének gondolata már Napóleon 1812-es hadjárata után felmerült. A Szovjetunió elleni támadás során az előrenyomuló német csapatok az első napon körülzárták az erődben levő határőröket, akik csaknem egy hónapon át kitartottak a túlerőben levő támadók ellen, akik csak rendkívül heves harc és nagy áldozatok árán tudták bevenni az erődöt. A védők közül csak néhányan maradtak életben. Az emlékműkomplexumot 1971-ben avatták fel
A Breszti Erődben található múzeumban rendkívül élethű viaszmakettek elevenítik fel az ádáz harcokat
Olyan, mintha élnének
A második világháború során elszenvedett pusztítás sebei
Fehéroroszországban mindenkinek KELL LEGYEN munkahelye. Diktatúra van, nincs apelláta. Aki nem megy dolgozni valahova, az fizet az államnak! A közszféra túlméretezett, a minszki piacot is például egy állami vállalat működteti. Ezért is van négyzetméterenként két-három alkalmazott, amelyik szinte ugyanazt árulja, mint 10 méterrel odébb négy dolgozó… 🙂 (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
Augusztus 29-én, fehéroroszországi tartózkodásunk ötödik napján
egy mindennapi, de a társadalmi állapotok szempontjából annál inkább sokatmondó hellyel indítottunk: ellátogattunk a minszki nagypiacra.
Hiszem és vallom,
hogy a társadalmi, szociális, gazdasági berendezkedésre vonatkozóan egy tárgyalóterem, egy szerkesztőség és egy piac a legmérvadóbb. A bíróságra nem sikerült bejutni, az esetleges retorzió miatt nem akartam elárulni, hogy újságíró vagyok, így maradt a piac.
A Minszk környékén, útban Bresztbe
még (eléggé kétes ízléssel és műemlékvédelmi eszközökkel és módszerekkel rehabilitált) műemlékeket, kastélyokat is megtekintettünk.
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások!
A miri kastély három évszázadon át a Radziwiłł-család birtokában volt. A jellegzetes vörös téglából épült vár és a mellette levő kisebb park napjainkig megmaradt. A kulturális Világörökség rangjának elnyerése óta folyamatos rekonstrukció folyik. A négy, egyenként 25 méter magas sarokbástyával védett várudvar mintegy 75 méter átmérőjű, a bejárat felett egy ötödik bástya magasodik. A várfal magassága 13 méter, vastagsága mintegy 3 méter
Impozáns, kívülről is mesebelinek tűnő: Nyaszvizsi vár. A Világörökség részének nyilvánított vár szintén a Radziwiłł család birtokában volt. 1939 szeptemberében Nyaszvizs a Szovjetunió része lett, az arisztokrata családok minden birtokát államosították. A nyaszvizsi kastélyban szanatóriumot rendeztek be, ezt a célt szolgálta egészen 1994-ig, amikor a Belarusz Köztársaság Kulturális Minisztériumának kezelésébe került. A várkertben geoládát is találtam… 🙂
Neogótikus kastély is utunkba került: Kosava. Jelenleg az utolsó simításokat végzik a kétes esztétikai érzékkel és műemlékvédelmi szakértelemmel felújított várkastélyon
Útban Bresztbe újabb Holokauszt-emlékhelyet látogattunk meg: Bronnaya Gora / Bronna Góra. Még az útikalauzok leírása alapján is körülményes volt megtalálnunk vasúti sínek mellett levő szerény emlékművet
Hátborzongatóak a közelében levő vasúti sínek: ezeken hozták a helyszínen főbelőtt és tömegsírokba helyezett lengyelországi zsidókat. 1942 májusától novemberig körülbelül 50 ezer (!) zsidót mészároltak itt le, a hullákat 4 méter mély, 60 méter hosszú tömegsírokba helyezték el
A háború végén a közeledő szovjet csapatok miatt a nácik próbálták eltörölni a tömeggyilkosságok és a tömegsírok nyomait: két hét alatt kiásatták és elégették a hullák egy részét. A helyszínre fákat ültettek
Csak egy sima kiállítás… (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
Fehéroroszországi tartózkodásunk
(2019. augusztus 25 – szeptember 8.) negyedik napja volt talán a legszomorúbb. Ki gondolta volna, hogy ennyi második világháborús és a Holokauszttal kapcsolatos emlékhelyvan az ország területén?
Vegyes érzelmekkel látogattam el ezekre a helyekre:
egyrészt hajtott az emberiség legsötétebb időszaka során elkövetett (háborús) bűnök helyszíneinek a felfedezése, másrészt pedig a mélyen gyökerező kíváncsiság: MIÉRTitt, miért így, miért ők. S az örök: hogyan történhetett meg? Miért nem voltak erők, amelyek megakadályozták volna az atrocitásokat, miért süllyedhetett ennyire mélyre az emberiség egy része?
Ma autómosás közben az U FC futballklub
egyik középkorú szurkolójával társalogtam, s mondta: nem tudta, hogy az 1990-es években mennyi atrocitás érte az erdélyi magyarokat. Ha 1990 Fekete Márciusát tömegsírok követik, vajon ugyanúgy nem értesült volna a történtekről? Vajon a németek tudták, katonáik, mit műveltek Belaruszban, értesültek a zsidók szisztematikus kiírtásáról?
Kérlek, kattints az első fotóra, van képaláírás is. Kell zenei aláfestés is…
A sikeres és problémamentes autóbérlés után (előre lefoglaltuk neten a rentalcars.com segítségével, a biztosítást is náluk fizettük, de az Budget-Avis cégnél újabbat kellett kötnünk, a korábbi ellenértékét szerencsére visszautalták. Egyenesen a Budget-Avis cég honalpján béreljetek!) útnak indultunk… volna. Előbb viszont el kellett mennünk a milíciára ideiglenes tartózkodási papírost szerezni számomra, az online regisztráció ugyanis rendszerhiba miatt nem sikerült. Szerencsére Yulia, a házigazdánk velünk tartott, a hivatalban ugyanis senki sem beszélt angolul. Külön élmény, de kerülendő. Ezt a papírost kaptam. Na, most végre indulhatott a fehérorosz kaland…!
Hatiny. 1943. március 22-én a falut az országot megszálló német haderő megsemmisítette. A második világháború idején a nácik további 186 települést tettek a földdel egyenlővé Fehéroroszországban…! “Véres szőnyeg” vezet az emlékhelyhez…
A Hatinyi-erdőben tevékenykedő partizánok egy autókonvoj elleni támadásuk során 6 km-re a falutól megöltek egy német parancsnokot. A megszállók bosszúból elhatározták Hatiny felégetését. A nácik a teljes lakosságot a kolhozistállóba zárták, majd felgyújtották azt, elevenen égetve el az embereket. Az égő ruházattal menekülni próbálókat géppuskával lőtték le. A falu kizárólag fából készült házait szintén felgyújtották. A 149 halott közül 75-en 16 évnél fiatalabbak voltak…
Két kislánynak sikerült az erdőbe menekülni, őket Hvorosztyenyi falu lakosai fogadták be, de később a németek ezt a falut is fölégették és megölték őket. Rajtuk kívül 5 gyermek és 1 felnőtt (az 56 éves kovács, Joszif Kaminszkij) menekült meg, akit a fotón látható emlékmű ábrázol. Kezében a kisfia, aki az égési sebek miatt a karja között halt meg…
Itt is tökéletesítik a tisztaságot: a kőkockák közül távolítják el a gazt…
1943 február-márciusában a németek a Winterlauben-offenzíva során ukrán és lett kollaboránsokból álló SS-hadosztályokat vetettek be a partizánok és a polgári lakosság ellen. 143 települést égettek fel, néhányat teljes lakosságával együtt. Nagyon sok gyermek esett a nácik kegyetlenségének áldozatául
Az offenzíva során a Fehéroroszorság területén mintegy 3500 embert öltek meg, 2000-et németországi kényszermunkára, mintegy 1000 gyereket pedig a salaspilsi megsemmisítő táborba hurcoltak
A második világháborúban harcolt szovjet katonák emlékére állított Mound of Glory közvetlen közelében egy kis kiállítással leptek meg bennünket… 🙂
A legmegdöbbentőbb helyet a nap végén látogattuk meg: Maly Trostinets náci haláltábor, Minszk külvárosában egy 200 hektáros kolhoz helyén épült, most a tömbházak közelében található. Erre a helyre hozták vonaton a zsidókat Ausztriából, Németországból, Csehszlovákiából, Hollandiából és Lengyelországból… kivégezni. Leszálltak, lelőtték őket, a hullákat pedig tömegsírokba helyezték el. Az emlékhelynek ezt a részét 2015-ben építették
Még csak néhány másodpercig élt…
Idén az osztrák kormány anyagi hozzájárulásával újabb emlékmű épült
Gondtalanul…
Vajon tudják a szülők, éppen hol, milyen elképzelhetetlen atrocitások helyén játszanak a gyermekeik?
Néhány évtizeddel ezelőtt itt embereket dolgoztattak halálra, lőttek főbe és helyeztek tömegsírokba, ők meg piknikeznek…
Igen jellegzetes ellentmondás Minszk volt ipari negyedében, ahol a gyárakat szórakozóhelyekké, kulturális klaszterekké alakították át. A múlt valamiféle fétis-kísértetként mégis jelen van, ebben az esetben Lenin mellszobra formájában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
Augusztus 27-én kedden lájtosan indítottuk a napot:
ellátogattunk a Bibi által preferált Macskamúzeumba. Nem állatkert, nem is kitömött cicákat tekintettünk meg. Várjunk csak, a történet kiderül a fotóriportból…
A fehéroroszországi látogatás időszaka: 2019. augusztus 25 – szeptember 8.
Kattints, kérlek, az első fotóra! Vannak képaláírások is!
Hiszem és vallom, bíróság előtt is hajlandó vagyok tanúskodni: nincs olyan tiszta ország, mint Belarusz. Természetesen, ez is a beillik abba a képbe, miszerint Fehéroroszország Sztálin-dekorációs Patyomkin-falu szürreális színpadi elemekkel. Mindenhol tisztaság van, erre nagyon ügyelnek, minden tökéletesnek kell kinéznie. Óhatatlanul Észak-Korea jut az ember eszébe: a külsőségekre való figyelem, a tisztág, a rend és a fegyelem rögeszméje, mint a tökéletes társadalmi berendezkedés és élet bizonyítéka a külvilág számára. Igen ám, de az ázsiai országban csupán a fővárosban, Phenjánban patyolat tiszta minden, Fehéroroszországban MINDEN, MINDENHOL!
A második világháború során szinte mindent a földdel egyenlővé tettek a nácik. Nagyon kevés a régi épület, architektúra szempontjából nem sok különlegességgel büszkélkedhetnek. Amit pedig megmutathatnának a világnak, azt bagatellizálják: ezt itt például egy… cukrászda
A Macskamúzeum igazgatója morcos volt, így az alattvalóival barátkoztunk. A létesítmény több célt szolgál: menedékhely a kóbor cicák számára és örökbefogadási központ. Valóságos terápia az odalátogató számára: a macskákat simogatva, hajhászva minden gondjáról-bajáról megfeledkezik az ember…
Ételt kapnak a Macskamúzeum lakói…
Fehéroroszországban nem a Második Világháborúról, hanem a Nagy Hazafias Háborúról beszélnek, amely során a nép felszabadította magát a náci elnyomás alól. Úgy döntöttünk, meglátogatjuk a háborúnak és a hőstetteknek szánt múzeumot
Fehéroroszország (vagy Belarusz) történelme egészen az őskorig nyúlik vissza, bár a beloruszok első független állama csak 1991-ben jött létre. Az első világháborúban a keleti front évekig az ország területén húzódott. A megszálló németek jóváhagyásával 1918-ban megalakult az első belorusz állam, amely azonban rövid életű volt, mert a németek kivonulása után Szovjet-Oroszország szállta meg az országot és tanácsköztársaságot hoztak létre
A második világháborúban sokat szenvedett az ország, lakosságának jelentékeny részét (750 ezer és 3 millió között) elvesztette, ipara elpusztult. A világháború után főleg a gépjárműgyártás és a vegyipar fejlődött, Belarusz a szovjet gazdaság „összeszerelő üzemévé” vált
Rendkívül élethű a Nagy Hazafias Háború Múzeuma
Irány kellett
Lelő?
Holokauszt-emlékmű Minszkben: Fehéroroszországban 800 ezer zsidót öltek meg a második világháború idején. Történészek szerint az egykori Szovjetunió tagköztársaságában több mint száz gettót létesítettek, ahová külföldről – többek között Németországból, Lengyelországból, Csehországból, Ausztriából és Franciaországból – szállítottak több százezer zsidót. A minszki gettó volt a legnagyobb, itt százezer embert zsúfoltak össze
Rálátás a jövőre: QR-kóddal letöltöd az appot, majd megjelenik a virtuális szobor
A régi station helyére új épült Minszkben
Ismét a volt ipari övezet rekonverziója: tökéletes megoldás
Étterem egy volt Ikarusz autóbuszból… 🙂
Igen jellegzetes ellentmondás Minszk volt ipari negyedében, ahol a gyárakat szórakozóhelyekké, kulturális klaszterekké alakították át. A múlt valamiféle fétis-kísértetként mégis jelen van, ebben az esetben Lenin mellszobra formájában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
