Isten hozott a kézműves sörök világába (Saját felvételek)
Míg sok kisvállalkozó továbbra sem folytathatja tevékenységét,
vannak olyanok, akik Kolozsvár térségében most indítják üzletüket, derűlátóan tekintenek a jövőbe: ilyen például a Moldova Köztársaságból származó Igor Leşan, aki pénteken sörtöltő-állomást nyitott Szászfenesen.
Minőségi kézműves sörökkel „tankolhatsz tele”, amennyiben a Kolozsvár vonzáskörzetéhez tartozó település Eroilor utca 378. szám alatt múlt pénteken nyílt sörtöltő-állomáshoz viszel pillepalackot.
A sörkedvelő szomszédok már nagyon kíváncsiak voltak, s már a pénteki hivatalos nyitás előtt bekukkantottak
De Igor Leşan, a RomBeerképviselője arról biztosított, hogy mindenkinek tudnak palackot biztosítani, s választhat a harminc kézműves sör közül, de kilenc borfajtát is forgalmaznak. Az ötlet Európa keleti részéből származik, ő maga is Moldova Köztársaságból származik.
Megnyugtatott: hamarosan Kolozsvár-szerte nyílnak sörtöltő-állomások,
így nem kell majd Szászfenesig autóznunk a folyékony kenyérért.
A benzinkutaknál üzemanyagot vásárolhatsz, itt kézműves, azaz általam élő söröknek nevezett nedűvel tankolhatsz tele. Nincsenek megszűrve, nincs bennük tartósítószer, ezért öt nap alatt fogyasztandók. Ezzel, gondolom, nem lesz probléma
mondta Leşan a csütörtökön tartott rövid bemutatón.
Aki a friss, hideg (5,5 C fokon tárolják őket) kézművest sört kívánja, látogasson el a szászfenesi sörtöltő-állomásra vagy (hamarosan) rendeljen interneten a www.rombeer.ro honlapon. A termékek között természetesen az Igazi Csíki Sör és a Bere à la Cluj több fajtája is szerepel.
Igor Leşan hangsúlyozta: a termékeket közvetlenül a kézműves sörfőzdékből vásárolják, ezért az árak alacsonyak.
A patakhoz, a zöld mezőhöz, a dombhoz, a szellőhöz, a gomolyfelhőhöz, a fákhoz és levelekhez.
A kiránduláshoz.
S végre sátorral, hosszú-hosszú idő után
Mert részben elkényelmesedtem én is, de lehet, az új helyzet értékvisszajátszást eredményez. Remélem. Pénteken délután indultunk Kolozsvárról, vasárnap délután tértünk vissza.
Nagyon jól esett, hogy Boti barátom is velem tartott, hosszú idő után együtt kirándultunk, sok időt töltöttünk együtt, ettünk-ittunk, tábortüzet raktunk, beszélgettünk, túráztunk, léháskodtunk, együtt autóztunk.
Szombaton reggel Paróczi Ákos (a.k.a. INTERPOL) is csatlakozott hozzánk, külön élmény a társaságában lenni: értelmes, okos és intelligens ember, vidám, kiváló humora van, mindig jó kedvre derít, unproblematic, bevállalós, pörgős, szereti a természetet.
Bibi a patakba zuhanás után és a mindkét térdében lévő meniszkusz repedés, illetve a hátgerincbántalmak ellenére is hősiesen bírta a szombati 9 órás túrát. GRATULA! A szellentéseinkkel és böfögéseinkkel együtt… 🙂
Csupán el kell indulni, ki kell lépni a komfortzónából,
különböző érdekes, szokatlan, váratlan dolgok óhatatlanul megtörténnek: Gyulafehérváron például az érseki palota udvarán részt vettünk a Kovács Gergely érsekáltal celebrált misén, a főtéren lévő cukrászda előtti padon pedig süteményt elfogyasztottuk…
Egyelőre csupán szűkebb körben fogok túrázni, kirándulni. Március 16-a óta folyamatosan terepen voltam (újságírói és munka és önkéntesség), lehet, elkaptam a vírust, de tüntetmentes vagyok, s átadom valakinek. Ugyanakkor jelenleg helytelennek és veszélyesnek tartom a csoportos összejöveteleket.
Mircea Coman, köszönöm a GPS útvonalat s azt, hogy anno együtt kirándultunk. neked köszönhetően fedeztem fel Erdély ezen szép helyeit.
Kérlek, kattints az első fotóra!
A péntek esti érkezés után Kisompoly (Ampoița) település után, a patak mellett Bibi látta meg a kiváló sátorozóhelyet
Készül a péntek esti vacsora… Boti spagettit készített magának
Mélázó
Téli hálózsákokban. Elegek lettek volna a nyáriak
Pirkad
Szombat reggel
Vajon hasmenést eredményez? (Utóirat: nem)
Ákos megengedte, Bibi próbálja elzárni
Kér még valaki?
A mi világunk
Prioritások
Kovács Gergely érsek celeberálja a misét a gyulafehérvári érseki hivatal udvarán
hangjában nyugtalanság, sietség és aggodalom, nem tudom-e a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) keretében működő sürgősség telefonszámát. Kérdezem, mi a baj. A macskája a reggeli egér után egy madárfiókát hozott be a nappaliba.
Azt hittem álmodok, a sürgősségen végtelenül kedvesek, segítőkészek, barátságosak voltak a hölgyek, átvették a fürjnek tűnő fiókát, mondták, gondját viselik, mindent megtesznek ahhoz, hogy életben maradjon, s felhívják Botit.
Ja, persze, igen, hogyne, s én vagyok Jimmy Hendrix barátnője, aki a nyelvével gitározik
gondoltam magamban, s elrobogóztam.
Ma az egyik hölgy tényleg felhívta Botit, a fióka túlélte az éjszakát.
Mondom, te, ezek tényleg rendesek. Van ilyen Románia valamelyik közintézményében?
Ébresztő!
Ma a Szent János-kútnál végrehajtott partizánakció (kirobogóztunk, sütöttünk tarját, de kenyeret elfelejtettünk vásárolni) után Bibivel hivatalos és ünnepélyes látogatást tettünk Birdynél. Kiderült, a hölgyek már elkeresztelték az egy-kétnapos fürj- vagy fácánfiókát: Irinel.
Ma délután kirobogóztunk a Szent János-kúthoz ebédelni-vacsorázni
Majdnem kiesett a műfogam,
amikor a hölgy (meghatódottságomban a nevét sem kérdeztem meg) fotókat és videókat mutatott, hogyan gondozták Irinelt(nem Columbeanu!): inkubátor, levegőztető, injekció, Red Bull, mittomén 🙂
Meghatódtam. Ez ritkán fordul elő, de ezek a hölgyek angyalok. Még akkor is meghatottak volna, ha Isten őrizz, Birdynem éli túl az éjszakát. Hozzáállásuk, profizmusuk, viselkedésük példamutató.
A napokban Bibi, Boti és én hivatalos és ünnepélyes látogatást teszünk Irinelnél.
Az imént emailt írtam Andrei Mihalca rektor-helyettesnek, elmeséltem a történteket, megkértem, dícsérje meg a lányokat. Asszem, ő a felsőfokú oktatási intézmény rektor-helyettese. Úgy tudom, jófej srác 🙂
Hajrá, Irinel!
Nézd Irinel törékeny kis testét, lábacskáit! Úgy tűnik, Boti macskája, nem tett kárt benne…
amikor az ortodox húsvét előtt Johannis azt nyilatkozta, hogy amennyiben a lakosság nem tartja be a távolságtartási és más, a hatóságok által előírt szabályokat, a vallási ünnepet temetések követik.
A lelki szemeim előtt láttam az ünneplő családokat, a vidám arcokat, majd a koporsókat és zokogó rokonokat.
Éjfélkor terepen voltam, s azt tapasztaltam, egy-két kivétellel az ortodox hívek visszafogták magukat, távol maradtak a katedrálistól.
Péntektől máig ismét Johannis szavai jutottak eszembe,
s ismét a koporsók jelentek meg lelki szemeim előtt: zsúfolt utcák, terek, üzletek. Mintha a szükségállapot végeztével a vírus is azonnal eltűnt volna. Elpárolgott a félelem, elszabadultak az indulatok, érzelmek: csoportképek, a Kis-Szamos partján szervezett csoportos ivászatok, a régi spotcsarnok előtti motorháztető-pizzázások . Ezeket saját szememmel láttam péntektől hétfő éjfélig.
Minél többen egy helyen
Ennek következményei két hét leforgása alatt jelennek meg. Vajon „örvendenek” majd a temetkezési vállalatok? Igen, megtörténhet, éppen én patkolok el, engem temetnek majd, ám tudom: a lelkiismeretem tiszta minden tőlem telhetőt megtettem, ne kapjam el és ha bennem van, de nincsenek tüneteim, ne adjam tovább a vírust. A szüleimet több mint két hónapja csak 4-6 méteres távolságból láttam. S ez így is marad. De aki családi összejövetelt, bulit szervez, annak is nyugodt marad a lelkiismerete, ha gáz van?!
Elképedve nézem, amint egyesek azonnal családi összejöveteleket, kisebb bulikat szerveztek. Eddig otthon szenvedtek, sínylődtek, most pedig mintha minden addigi eredményt felrúgva, a hatóságok ajánlásait lehányva belelendülnek az életbe. Azon csodálkozom, hogy egyesek a hatóságokkal szembeni frusztrációjukat, tehetetlenségüket úgy vezetik le, hogy saját koporsójukba ütnek egy szeget.
Alapvető létszükséglet, elengedhetetlen, nélkülözhetetlen
Két hónap alatt nappal-éjjel-hajnalban több katonával, rendőrrel, csendőrrel beszéltem: egyáltalán nem élvezték a helyzetet, kényszerből tettek eleget a parancsoknak.
A szakmámmal és az önkéntességgel járó munka következtében
a március 16-május 15., azaz a szükségállapot időszakában nagyon sokat jártam a várost. A Szabadság nyomtatott és online változata számára terepmunkát is feltételező cikkeket írtam, minden nap bementem a szerkesztőségbe, jelen voltam az on-line gyűléseken, fotóriportokat, videókat, videóriportokat és videóinterjúkat készítettem, tudósítottam a különböző látogatásokról: Szijjártó Péter, majd később az egészségügyi miniszter kolozsvári vizitje stb.
Ugyanakkor a www.szomszedok.ro platformon regisztrált nyugdíjasoknak és a magánúton „szerzett” időseknek élelmiszert vásároltam, számlákat fizettem, a családorvosoktól recepteket vettem át és gyógyszereket váltottam ki, permetezéshez szükséges szereket vásároltam, táblagépet szervizeltettem, kihágási jegyzőkönyvvel kapcsolatos ügyintézést vállaltam.
Hogyan tudtam kávé nélkül élni?
Egyik nap például 44 kilométert robogóztam a városban (Bónis Endre és Reform Copy-Print, köszönöm szépen a járgányt!!!), ugyanis három személy számára a híres Euthyroxot kellett beszereznem.
Azt akartam csupán érzékeltetni: van összehasonlítási alapom arra vonatkozóan, hogyan viselkedtek az emberek a szükségállapot idején, milyen volt a közúti forgalom, milyen kihágások és törvénytelenségek voltak akkor és most, milyen mértékben tartották be az emberek a hatóságok javaslatait.
Helyes (Saját felvételek)
Érzésem az, hogy sokan túlzásnak, fölöslegesnek, mi több, alaptalannak tartják a szakemberek javaslatait, a hatóságok által hozott intézkedéseket, most pedig „bosszút állnak” az eddigi bezártság miatt. Lényegében, sajnos, magukat veszélyeztetik.
Rendben, hölgyeim és uraim, akkor most szabad a pálya, a lakosság térfelén a felelősség. Az eredmények május végéig megmutatkoznak.
Nagyon remélem, hogy tévedek: részben oda jutunk vissza, ahonnan indultunk.
Fontos kérdés: ezután milyen ismerkedési, párkapcsolat-létesítési lehetőségek lesznek? (Saját felvétel)
Nehogy azt képzeljük, hogy május 15-e után
életünk hirtelen teljes mértékben visszatér a régi mederbe: család- és rokonlátogatás, a szeretteink ölelgetése, dumaparti, kulturális események és szabadidős tevékenységek sokasága, teljesen szabad mozgás. Lehet, a hatóságok (lényegesen) könnyítnek a személyek szabad mozgására vonatkozó korlátozásokon, ám valószínűleg a koronavírus-járvány következtében bevezetett szükségállapot miatt kiadott katonai rendeletekben foglalt valamennyi előírás nem szűnik meg azonnal.
A korlátozások feloldását követően a józan ész, a polgári felelősség kerül előtérbe
Eddig a személyi szabadságunkat és mozgásunkat lényegesen korlátozó politikusokra haragudtunk, most viszont azokra kell majd orrolnunk, akik megszegik a távolságtartásra és a higiéniai szabályokra vonatkozó előírásokat, ők ugyanis nem csak magukat, hanem minket is veszélyeztetnek.
Két hónap bezártság után mindenki arra számít,
robbanásszerűen megnő a közúti forgalom, tömve lesznek a közszállítási járművek, beindul a társadalmi lavina. Ez részben így is lesz, ám szerencsére továbbra is sokan otthon maradnak – félelemből.
Két hónapig valahogy így éltünk. (Saját felvétel)
Az elmúlt 60 nap megtanított mindenkit arra, hogy részben vagy teljes egészében igazat adjon a korlátozásokat bevezető hatóságoknak: a veszély reális, empirikus és egyhamar nem tűnik el.
Ugyanakkor sokakat gondolkodóba ejtett az,
hogy szinte senkinek a rokona, ismerőse, barátja nem fertőződött meg az utóbbi hetekben, hónapokban. Amennyiben valaki a számarányokat veszi alapul azt mondhatja, a város, a megye, az ország vagy akár a régió nagyon kevés lakója fertőződött és betegedett meg. Reális számadatok, ám a villámgyorsan terjedő, láthatatlan vírus senkit sem kerül el – még a brit miniszterelnök is megbetegedett.
Az én “gyermekem” a Természet
Természetesen, hogy én is már azt tervezem, hova utazom a jövő hétvégén. A szabadidejüknek, a kirándulásoknak és utazásoknak élők számára különösképpen fájdalmas volt az elmúlt két hónap: a szabadulás perspektívája annál jobban motivál. A szedentáris életmódot választottak majdhogynem örvendtek ennek az időszaknak, nekik talán paradicsomi hetek múltak el.
Előbb azt fedezzük majd fel, ami közvetlen környezetünből kimaradt. Aztán távolabbra megyünk, de még mindig az országban maradunk. Hány olyan hely van Erdélyben, ahova még nem jutottunk el?
Alapvető fontosságú a bizalom, az egészségügyi biztonságérzet visszaállítása,
a konkrét és minden bizonnyal rendkívül szigorúan betartott higiéniai szabályok mellett az emberek percepciójának alakítása. Úgy érzem, a helyzet továbbra is képlékeny marad, az emberek sok ideig aggódni, mi több, félni fognak egymástól, az utazástól, a vendéglátó egységektől és azok szolgáltatásainak a használatától.
Úgy érzem, 2008-ban csak a pénztárcánkat “zsebelte meg” a gazdasági válság, a mostani a legértékesebb kincsünket, az egészségi biztonságunkat és állapotunkat, a bezártság miatt pedig mentálhigiéniánkat sebezte meg.
Megbántunk mindent, amit halasztottunk, elnapoltunk, elhanyagoltunk, ugye?
Minden át- vagy felértékelődik. Visszagondolva: a rossz is jó, a nehéz is könnyű volt a régi életünkben…
