FOTÓRIPORT – Belarusz, kilencedik nap: behatolás egy légvédelmi bunkerbe. Gyógyfürdő a kolostorban?


Vajon mit ír itt? (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)

A Bianka által összeállított programban

egy bunker is szerepelt. Korábbi tapasztalataim alapján elővigyázatosan fogadtam az ötletet… 🙂 Nos, de valahogy mégis sikerült bejutni…

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

Reklámok

FOTÓRIPORT – Belarusz, nyolcadik nap: lengyelek Grodnóban, gettó, deformált emberi testek


A volt grodnói gettó bejárata (Saját felvételek. A fotók a forrás megjelölésével használhatók)

Fehéroroszország sok meglepetéssel szolgált,

a legtöbb talán Grodno városában ért. Az ország keleti részében levő településen, akárcsak Bresztben sok a lengyel. Nem véletlenül: valamikor mindkét város lengyel fennhatóság alatt volt.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

FOTÓRIPORT – Belarusz, hetedik nap: mit keres itt a bölény?!


Belarusz nemzeti szimbóluma

Ha már két hetet töltünk az országban,

eltökélt szándékunk volt a természeti szépségek megtekintése is, a hetedik napon (2019. augusztus 31.) erre is sort kerítettünk: Belavezhskaya Pushcha / Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park, az UNESCO Világörökség része.

A fehérorosz-lengyel határon levő erdőt

szabadon látogathatják a Schengen-övezethez és az Európai Unióhoz tartozó lengyelek is, amennyiben gyalog vagy biciklivel kívánnak látogatást tenni a természetvédelmi területen.

Biciklit béreltünk, s irány a kaland!

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

 

 

FOTÓRIPORT – Belarusz, hatodik nap: vasúti múzeum, Breszti Erőd


Bresztben külön érdekesség a mozdonymúzeum, ahol a gőzzel hajtott óriásokat tekinthettük meg…

Az ötödik napon látottak hatása alatt ébredtünk Bresztben

augusztus 30-án, fehéroroszországi tartózkodásunk hatodik napján. Itt is szintén a CouchSurfing (Vendégszerető Klub) segítségével találtunk ingyen szállást.

Természetesen, az alacsony fizetésem miatt fontos az,

hogy térítésmentesen kapjak külföldön szállást, ám az ilyen jellegű lehetőség nagy mértékben hozzásegít a város, az emberek sokkal jobb megismeréséhez, a hely szellemének a megtapasztalásához. A helyi ember ismeri a környezetet, tudja, hova érdemes még ellátogatni, mi nem jelenik meg az átlagos turista radarján. Rendszerint, természetesen, ezek a helyek a legizgalmasabbak.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

 

FOTÓRIPORT – Belarusz, ötödik nap: piac, kastélyok, hátborzongató, nehezen megtalált Holokauszt-helyszín


Fehéroroszországban mindenkinek KELL LEGYEN munkahelye. Diktatúra van, nincs apelláta. Aki nem megy dolgozni valahova, az fizet az államnak! A közszféra túlméretezett, a minszki piacot is például egy állami vállalat működteti. Ezért is van négyzetméterenként két-három alkalmazott, amelyik szinte ugyanazt árulja, mint 10 méterrel odébb négy dolgozó… 🙂 (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)

Augusztus 29-én, fehéroroszországi tartózkodásunk ötödik napján

egy mindennapi, de a társadalmi állapotok szempontjából annál inkább sokatmondó hellyel indítottunk: ellátogattunk a minszki nagypiacra.

Hiszem és vallom,

hogy a társadalmi, szociális, gazdasági berendezkedésre vonatkozóan egy tárgyalóterem, egy szerkesztőség és egy piac a legmérvadóbb. A bíróságra nem sikerült bejutni, az esetleges retorzió miatt nem akartam elárulni, hogy újságíró vagyok, így maradt a piac.

A Minszk környékén, útban Bresztbe

még (eléggé kétes ízléssel és műemlékvédelmi eszközökkel és módszerekkel rehabilitált) műemlékeket, kastélyokat is megtekintettünk.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások!

FOTÓRIPORT – Belarusz, negyedik nap: második világháborús emlékhelyek lavinája


Csak egy sima kiállítás… (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)

Fehéroroszországi tartózkodásunk

(2019. augusztus 25 – szeptember 8.) negyedik napja volt talán a legszomorúbb. Ki gondolta volna, hogy ennyi második világháborús és a Holokauszttal kapcsolatos emlékhely van az ország területén?

Vegyes érzelmekkel látogattam el ezekre a helyekre:

egyrészt hajtott az emberiség legsötétebb időszaka során elkövetett (háborús) bűnök helyszíneinek a felfedezése, másrészt pedig a mélyen gyökerező kíváncsiság: MIÉRT itt, miért így, miért ők. S az örök: hogyan történhetett meg? Miért nem voltak erők, amelyek megakadályozták volna az atrocitásokat, miért süllyedhetett ennyire mélyre az emberiség egy része?

Ma autómosás közben az U FC futballklub

egyik középkorú szurkolójával társalogtam, s mondta: nem tudta, hogy az 1990-es években mennyi atrocitás érte az erdélyi magyarokat. Ha 1990 Fekete Márciusát tömegsírok követik, vajon ugyanúgy nem értesült volna a történtekről? Vajon a németek tudták, katonáik, mit műveltek Belaruszban, értesültek a zsidók szisztematikus kiírtásáról?

Kérlek, kattints az első fotóra, van képaláírás is. Kell zenei aláfestés is…

FOTÓRIPORT – Belarusz, harmadik nap: Macskamúzeum, hazafias háború és Holokauszt-emlékmű


Igen jellegzetes ellentmondás Minszk volt ipari negyedében, ahol a gyárakat szórakozóhelyekké, kulturális klaszterekké alakították át. A múlt valamiféle fétis-kísértetként mégis jelen van, ebben az esetben Lenin mellszobra formájában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)

Augusztus 27-én kedden lájtosan indítottuk a napot:

ellátogattunk a Bibi által preferált Macskamúzeumba. Nem állatkert, nem is kitömött cicákat tekintettünk meg. Várjunk csak, a történet kiderül a fotóriportból…

A fehéroroszországi látogatás időszaka: 2019. augusztus 25 – szeptember 8.

Az első rész itt tekinthető meg. A második rész itt van.

Kattints, kérlek, az első fotóra! Vannak képaláírások is!