Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Biciklivel mentünk le, a fotót gyorsan készítettem, belépéskor

Ha jól számolom, hatodik éve jövök Strasbourg városába az Európa Tanács szervezte Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényre. Most viszont jógával is fűszereztem, rögtön vasárnap délutáni érkezésem után.

Laurent ötlete volt. Ruhákkal is készültem, előrevetítette a lehetőséget. Nem izgultam, figyeltem, vajon milyen mozdulatokat, figurákat kell utánoznom. Szerencsére Laurent közelebb volt, mint az amerikai jógi, így az ő mozdulatait utánoztam. Sok olyan figura volt, ami nem ment, messze nem annyira elasztikus a testem, mint gondoltam. A másik oldalamon levő görög hölgy mintha gumiból lett volna. Elképesztő.

Nem másért, de tiltott is van…

A figurák utáni kukkolás közben valamelyest sikerült érezni a nyugodtságot, a kiegyensúlyozottságot, a békét és belső csendet. A gyors szívverésem ellehetetlenítette a teljes „átállást”. Tervem, hogy otthon továbbfejlesztem a jógát. Itt csupán 5 euró volt másfél óra. Odahaza mennyi, s hol lehet jógázni? Itt kiváló volt, hogy nincs bérlet, előjegyzés, miegymás. Mindenki akkor megy, amikor akar: azaz csütörtökön és vasárnap. Az ajtónál egy kis vászon szatyorban gyűjtik a pénzt. Bizalmi alapon.

Előtérben… (Fotó: CoE.int)

Az idei World Forum for Democracy témája a nemek közötti egyenlőség. Nazgulija jut eszembe, a kirgiz házigazdám Osh városában: azért lettem tanárnő, mert a férjem nem engedte, hogy multinacionális cégnél dolgozzam. Azt mondta, ott túl sok progresszív hatás ér, inkább legyek tanárnő. Az ő akarata az én akaratom. Nos, sok esetben ez a keresztény Európában sincs másképp…

Like… really?! (Fotó: CoE.int)

Reklámok

Szerencsére már pénteken elszabadultunk a betondzsungelből, s november 9-11. időszakban kimentünk a Természetbe. A hegyek feltöltenek, értelmet adnak az életnek, kikapcsolnak, felszabadítnak. Lelki szárnyakat adnak.

Meséljenek a fotók és a képaláírások. Kérlek, kattints az elsőre!

 

***********************


Ilonczay Tekla és Kruk Zoltán táncoktatók (videóról)

A Bukarest utca 15. szám alatti terem felújításával új lendületet kapott a Kolozsvári Társastánc Egyesület tevékenysége. A kezdő, középhaladó és haladó tanfolyamokra egyre több kolozsvári vagy Erdély fővárosában tanuló fiatal iratkozik be.

A címben szereplő kérdésre az alábbiakban Ilonczay Tekla és Kruk Zoltán válaszol.


Felül a régi, azaz a kétégős, alul az új, vagyis az egyégős. Mi a különbség? Kettő van, de az egyikre különösképpen kíváncsi vagyok…!

Bármennyit kerestem, nem találtam meg a magyar kifejezést a sofőr jobb és az anyósülés bal oldala fölötti, az ajtók nyitásakor felkapcsoló égőszerkezetre. Románul plafonieră. Elromlott.

Nos, az történt, hogy második napja keresem a kétégős változatot. Tegnap elvittem Nefertitit a Bartók Béla utca 24. szám alatt levő autóelektromossági szakemberhez, Málnási Pálhoz. Megállapította a hibát, nem árulom el, mi az, hadd gyere rá te magadtól. Lásd a fenti fotót.

Azt tanácsolta, menjek el a Marinescu utca 62. szám alatti Dacia autóbontóba (mobilszám: 0722-913750), vásároljak egyet. Voltam ma, de csak egyégőset találtam. Hadd csak jó az.

Ez egyégős “fejlámpa”, amelyet ma vásároltam a bontóból…

Vajon sok utánajárás, idő eltöltésével és energia elfogyasztása nélkül, honnan lehet kétégőst vásárolni, adjam meg Nefertitinek a tiszteletet? A netes-futárszolgálatos változatot, kérlek, ne ajánld.

Indulok Nefertitihez felszerelni. Legyen fénye… 🙂

****

FEJLEMÉNY: Felszereltem az egyégőst, amelyet ma vásároltam a bontóban. Működik, ám Nefertiti kettőt érdemelne.


Ablak az… ablakra

Elmagyarázom: szombaton a Dogaru-házaspárnak köszönhetően varázslatos szombati kiránduláson vettünk részt. Ők az erdélyi románok. A hongkongi-kanadai pedig Adrian, a román keresztnevű fiatalember, aki a Vendégszerető klubon, azaz a Kanapészörfölőkön (CouchSurfing) igényelt tőlem szállást. Végül sem péntekről szombatra, sem szombatról vasárnapra nem aludt nálam (csak most vasárnapról hétfőre), ugyanis pénteken délután a magyar apanyelvű ortodox barátnőmmel, Bibivel (édesapja magyar, édesanyja román) együtt a barátságunk huszadik évfordulója alkalmából Csoma Botitól kapott Nefertitibe (Dacia Logan Laureate) ültünk, s elmentünk a mexikói-amerikai haveremhez Havasreketyére (Răchițele).

Tábortűz mellet és hússütéssel jobb a hangulat…

Másnap, azaz szombaton csatlakozott hozzánk a Petőfi-ösztöndíjas, a Balassagyarmatról származó Paróczi Ákos (a szamosújvári Téka Alapítványnál végez kiváló munkát! – ő a magyarországi magyar) s a Menyasszony Fátyla (Vălul Miresii) vízesésnél találkoztunk a Dogaru-házaspárral (Mihaela és Robert).

Túra indul! Lespezi-csúcs-Fehér-kövek-elhagyatott bányák-Menyasszony Fátyla vízesés-Havasreketye. Csodás őszi túra, izzadással, a novemberi… hőségben!

dav

S ha már kiváló volt Rogernél péntekről vasárnapra, akkor már meghosszabbítottuk az ott tartózkodást: Ákos csatlakozott hozzánk, tábortüzet raktunk, krumplit sütöttünk, de még ezelőtt elfogyasztottuk a mexikói-amerikai fényképész által számunkra készített ízletes vacsorát a havasreketyei csodaháznál (lásd a képeket).

Igen, vasárnap a Tordai-hasadék érintésével ellátogattunk Tamás bátyámhoz is Kercsedre.

Ja, akkor a többit hadd meséljék el a fotók. Kérlek, kattints az elsőre:


Kedvenc országom: Irán

Formában voltam, (ismét) sokat beszéltem a különleges, mi több, szokatlan országokba (Azerbajdzsán, Irán, Palesztina stb.) történő utazásaimról. Sokan visszajeleztek, hogy hallgatták az adást (főzés, vezetés, vécézés közben), s tetszett nekik. Kritikát is kaptam, hogy nem fedtem fel a támogatóimat, bár ha alaposan meghallgatod az adást, beszélek róluk. Nos, akkor itt ismét megteszem: a szüleim és a barátaim, ismerőseim.

Hogyan lehet olcsón utazni? Melyek a trükkök? Hatszáz euró ajtótól ajtóig Iránba, mindennel együtt? Hogyan lehetséges?

Jó szórakozást! Katt ide!


Három kontinens, tíz ország ételei és “újraköltött” koktélok várják a vendégeket

Már a Baba Novac/Bethlen utca 19. szám alatt levő Nomad Gastro Pubba történő belépéskor gondoltam erre, de csupán később mondtam ki: Isten őrizz, hogy sok pénzem legyen. TESSÉK?! MIÉRT?! Mert folyton az ilyen vendéglőkben étkeznék, a finom falatok mellé pedig a Dezső Péter és Vigh Ferenc által gyártott kézműves söröket fogyasztanám, s seperc alatt 140 kilogramm súlyú alkoholista lennék… Szerencsére ez a veszély az elkövetkező 20-25 évben nem áll fenn… 🙂

Boros Hanga, a vendéglő menedzsere készségesen fogadott, s ízlésünknek megfelelő ételeket ajánlott, előbb viszont elmondta: új, mexikói főszakács van a konyhán, aki ide házasodott. Ez pedig (mármint a séf hatására) nemsokára változásokat eredményez. Na, de ne menjünk a dolgok elébe…

Személyes ízlésünkhöz igazított javaslatok…

Az első lépés volt a házi koktélokból történő válogatás. Bibinek a (ugye, nem meglepetés) a Pink Sangria elnevezésű koktélra (rozé bor, fekete ribizli likőr, citromcseppek, mentalevelek, cseresznye, pezsgő) esett a választása.

Mivel a kedvencem a Cuba Libre (anno Aymeric párizsi barátom készítette nekem először), így könnyű volt a rumos mellett dönteni: Release the Kraken (fűszeres rum, juharfa szirup, narancs- és hárslé, gyömbér és cseresznye). Észrevetted: ezeket nem a szokásos recept alapján keverték, mindkettőben van egy kis csavar

Fjúzsön pizza

Előételként Hanga az úgynevezett fjúzsön pizzát ajánlotta, ezekből pedig a Makhnira esett a választásunk: aromás paradicsomszósz, indiai vaj és fűszerek, tepsiben sült csirkemell, mozzarella sajt és bazsalikom.

Főételként Bibinek az indonéziai satay-ra esett a választása: kókuszrizs, indonéz módon bepácolt és pálcikákon felszolgált csirkehús, mogyoró szószra esett a választása. Nekem az enyhén osztrák ihletésű, puhára, omlósra megsült oldalas mellett döntöttem. Össze is futott a nyál a számban a BBQ szósz hallatán. Az oldalashoz tökéletesen illett a Phaza Lunii kézműves sör. Ahhh!

Csak a csontok maradtak belőle. Azokat is a macskáknak/kutyáknak csomagoltattuk be…

Ízletes vacsora volt!

Indonéz satay…