Arábia Európában: egy hét a napsütötte Máltán… meglepetésekkel (2. rész) (ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ)


Sziklamedence, a nyugodt fürdőzés helye (Saját felvétel)

A második részben többek között szó van

a Máltán meggyilkolt újságírónőről, „színes” analfabetizmusról, városrész közepén található tehénfarmról, sziklaóriásokról, Csendes Városról, eltűnt sziklakapuról, a menekülteken segíteni próbáló magyarországi számítástechnikusról, a turistákra megvetően néző volt gozói tűzoltóról, házigazdám, Balázs elektromos biciklijéről, máltai plane spottingról, könyvjelzőket készítő idős nőről, illetve arról, miért vár vissza Málta…

Az élménybeszámolóm második része ide kattintva érhető el.

Arábia Európában: egy hét a napsütötte Máltán… meglepetésekkel (1. rész) (ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ)


A máltai halász és a bárkája

Még mindig a máltai nap süt rám,

érzem. Továbbra is az ottani kellemes szellő simogatja az arcomat, érzem. Szüntelenül elém tárul a műemléképületek szépsége, a Három Város öbleinek sötétedés utáni csillogása. Málta még mindig sajátos varázzsal rendelkezik.

Nem a turisztikai látványosságokat pipáltam ki,

bár természetesen volt néhány, amelyiket megcsodáltam. Sokkal inkább a helyi emberek érdekeltek, őket és történeteiket kerestem. S találtam időst, középkorút és fiatalt, volt tűzoltót, horgászt és vendégmunkást vagy akár bártulajdonost.

Házigazdámnak, a budapesti származású,

három éve a szigeten élő Balázsnak köszönhetően teljesen más szemszögből, nem a turista, hanem az előre felkészült és a valamennyire beavatott utazó szemével jártam végig a szigetet.

Az élménybeszámoló első része ide kattintva olvasható.

Az e-személyim


Bankkártya nagyságú

Két hónapot vártam rá,

október 11-én végre hívtak, vegyem át: augusztus 17-én, röviddel a belügyminiszter és Kolozsvár polgármestere által tett bejelentés után beütemeztem magamat, a régi típusú személyazonossági igazolványom novemberben amúgy is lejárt volna.

A sajtótájékoztatón Lucian Bode azt mondta, a kibocsátási idő két hét, s az új személyiben található elektronikus tároló elem (chip) pedig tartalmazza az egészségügyi kártya adatait is. Sajnos egyik állítás sem felel meg a valóságnak.

A magyar személyit még 2018-ban kiváltottam, s több utazás során használtam.

Több helyen nagyot néztek az új személyazonossági igazolvány láttám, olyan haverom is van, aki esetében a rendőr csodálkozott el… 🙂

FilmtettFeszt – a mi kis erdélyi filmes seregszemlénk


Távolságtartva, maszkosan, de megvolt… (Fotó: http://www.filmtettfeszt.ro)

Kimondottan örvendtem, hogy a szervezők megtartották a FilmtettFeszt huszonegyedik kiadását. A mi kis erdélyi magyar filmfesztiválocskánkat: kicsit sárgább (a csikó), kicsit savanyúbb, de a miénk. Mindenképpen csak a miénk.

Tetszett, hogy idén kedvenc mozgófilmes műfajom volt fókuszban: szinte valamennyi dokumentumfilmet megnéztem – a Filmgaloppot nem bírtam végig.

Gratulálok a szervezőknek, csak ők tudják, milyen munkával járt az egész.

Most nem írok a filmekről semmit, csak felsorolom, amit láttam:

1. Legjobb tudomásom szerint (Lőrincz Nándor, Nagy Bálint, 2020)

 

2. Bizalom (Szabó István, 1979)

3. Hasadék (Krasznahorkai Balázs, 2021)

A rendezővel készített videóinterjúm itt található.

 

4. Zárójelentés (Szabó Istán, 2020)

 

5. Hab (Lakatos Nóra, 2020)

 

6. Gyuri (Szigeti Szenner Szilárd, 2020. Filmgalopp 1)

7. Isteni kéz (László Barna, 2020. Filmgalopp 1)

 

8. Zeit der Zwillinge (Visky Sámuel, 2019. Filmgalopp 2)

9. Jutalomutazás (Dárday István, Szalai Györgyi, 1975)

 

10. A feleségem története  (Enyedi Ildikó, 2021)

 

11. Tündérország – Ferenc útja (Nagy Viktor Oszkár, 2018)

 

12. Lángolj és világíts (Maksay Ágnes, 2020)

13. Becsúszó szerelem (Nagy Viktor Oszkár, 2021)

 

S a megjobb film? Az Isteni kéz és a Hasadék… Szerintem

Bezártság és csoportos… magány


S akkor itt… VÉGE?! (Forrás: http://www.psychologicalscience.org)

Természetesen, az már óriási előny,

hogy (harmadízben) beoltottként 20 óra után is lófrálhatok a városban. Valójában, minek? Hisz a kocsmák 22 órakor zárnak. 🙂

Kivéve, egy cseles helyet,

ahol a pincérek nem 21 órakor veszik fel az utolsó rendelést, hanem valamivel később. Ám lehet, hogy mégis 21 órakor, de akkor (szinte) mindenki (legalább) egy láda sört rendel. Ügyes! Két alkalommal jártam ott 23 órakor, s kint is, bent is ivászat volt. Kivéve, hogy rendelni már nem lehetett.

Ma a kvízverseny után

22 órakor mérgezett egérként kellett elrohanni. Nem volt idő viccelődni, mérgelődni, összehasonlítani a válaszokat, nevetni, EGYÜTT LENNI. Ér így az élet valamit?! Bármit? Persze, óriási előny, hogy legalább van például kvízverseny. Ám…

Kíváncsi vagyok,

mennyi ideig bírjuk ép ésszel a jelenlegi, súlyos járványügyi helyzetet. Főleg mi, akiknek (éppen) nincs társa, élettársa, férje-felesége, barátnője, szeretője, gyermeke, testvére?! Szerencsére vannak… VENDÉGEK és BARÁTOK. Ezek lelki támasza jelen pillanatban pótolhatatlan! Ezt viszont nem mindenki érti meg… 😦

Ma este Bartha Álmosnak és Telegdi Andinak köszönhetően

kvízversenyen vettem részt a görög-katalán-román-magyar nemzetiségű résztvevőkből verbuvált csapattal. A Kaktuszos Durex régi csapata (sajnos)… (több okból kifolyólag) összeomlott, így új konfigurációt kellett találni. Köszönöm, Oana, Lenke unokaTestvérem, Flaviu, Remus, Perikles, Flaviu! Jók voltunk! TestvérCsapat, köszönjük a segítséget! Csak ők tudják, miről van szó…! 🙂 Az ősrégi KMDSZ-kötelék és az ÚjGeneráció. Köszönjük, lányok-fiúk! (A többit csak személyesen, ügyvédek és ügyészek nélkül, OK, Sárosi Béla?) 🙂

Szóval, gyötör, emészt a nyílt-bezártság és a zárt-nyitottság érzése. Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel…

Különböző módszerekkel igyekszem kompenzálni-pótolni-helyettesíteni ezt a nyomasztó érzést, a járvány miatti részleges bezártságot, ám egyre nehezebben találom meg a megfelelő megoldást.

S akkor meg… (Így) MI ÉRTELME AZ EGÉSZNEK?!

Szerinted?

FilmtettFeszt: jobbnál jobb filmek tegnaptól vasárnapig


Csak így lehet, de legalább (még) lehet… (Fotó: FilmtettFeszt)

A Café Bulgakovban kedden tartott sajtótájékoztató után Zágoni Bálinttal készített videóinterjút követően azonnal a Győzelem/Victoria mozi pénztárához mentem kiváltani a nulla értékű jegyeket a szerdai, csütörtöki és pénteki vetítésekre.

Szerdán kiváltottam a szombati, ma pedig a vasárnapi jegyeket. Semmit sem bízunk a véletlenre.

Tetszett a Legjobb tudomásom szerint című, Lőrincz Nándor és Nagy Bálint rendezte film, amelynek a főszereplője Bodolai Balázs. A vetítés után „mikrofonvégre kaptam”, a videóinterjú ide kattintva tekintető meg.

A szerdán 21 órától vetített Bizalom című filmről nem találtam leírást a programfüzetben, ennek ellenére belevetettem magamat a mélyébe. Nem bántam meg.

Ma, csütörtökön a 17 órakor kezdődő Hasadék, 19 órától a Zárójelentés, 21:30-tól pedig a Hab című filmet nézem meg.

Péntekre – természetesen – a kedvenc mozgófilmes műfajomhoz, a dokumentumfilmekhez tartozó produkciók vannak beütemezve, amelyeket a Művész moziban vetítenek.

Szombaton a Győzelem/Victoria moziban vetítendő produkciókat nézem meg: 12 órától Seveled, 14 órától a Magyar rövidek 1, 16 órától a Jutalomutazás, 19 órától tervezek részt venni a díjátadó ünnepségen, 20:30-tól pedig A feleségem története van műsoron.

Vasárnap a Művész moziban a dokumentumfilmeké a terep: 15 órakor a Tündérország – Ferenc útja, 17 órától pedig a Lángolj és világíts címűt vetítik. Jó, legyen egy nagyjátékfilm is: 19 órától a Becsúszó szerelem című vígjátékot nézem meg.

S te?

Egy román és két francia játékossal erősítettük a kvízcsapatot


Nos, mi a dal címe? (Antal Lenke felvételei)

Jó, hogy még lehet játszani,

a Bulgakov nyitva tart, bár a zárást előrehozhatják a hatóságok.

Telegdi Andi pedig töretlenül és jól végzi a dolgát, ügyes kvízmester. Itt is kifinomult, selymes a stílusa, de azt is élvezem, amikor csípős, ám ugyanakkor humoros megjegyzései vannak.

Sajnos a Kaktuszos Durex csapat létszáma alaposan megcsappant – különböző okokból. Van benne szakítás, gyermekvállalás, családalapítás, mindenféle, így új csapattagok után kellett néznem. Lenke unokatestvérem és szövetségesem is beszállt, széleskörű tudásának köszönhetően értékes csapattárs.

Nos, miről van szó?

Sajnos múlt hétfőn és a tegnap többen ilyen-olyan okok miatt előzetes egyeztetés ellenére sem tudtak megjelenni a Bulgakovban, így extrém megoldáshoz folyamodtam: egy román hölgyet és két francia fiatalembert hívtam meg a magyar nyelvű kvízversenyre.

Ugyanakkor a húszéves totál-druszámat is meghívtam, akit a Mike Béla által szervezett hétvégi Radnai-túrán ismertem meg. A neve… Olivér-Tamás… 🙂

Nem hiszem, hogy tudod…!

A magyar vonatkozású kérdéseket le sem fordítottuk az „idegenlégiósoknak”, a többiben segítségünkre voltak. Úgyhogy jövő hétfőn: InterDu csapat lesz. Azaz International Durex… 🙂

Na, s ez mi?

Vízválasztó szerda. Beoltottak bulija – hol?


Beoltattad magadat? (Fotó: MTI)

Világjárvány idején,

főleg, amikor súlyosbodik a helyzet, s ismerőseid fertőződnek meg, s otthoni kezelésben részesülnek, nem illik bulit szervezni, ám ünneplése mégis van valamiféle ok: amennyiben a fertőzöttségi arány 7,5 ezrelék fölött marad (Kolozsváron ma 7.9), akkor a kétnapos megfigyelési időszakot követően a helyi sürgősségi esetek bizottsága eldönti, hogy 20 óra után kijárási tilalmat vezetnek be, illetve az üzletek 22 órakor bezárnak.

A beoltott személyek és a betegségen átesettek szabadon közlekedhetnek.

Hol tartjuk a beoltottak éjszakai buliját? Ha már rizikót vállaltunk (harmadízben is beoltottak), akkor legyen valamiféle előnyünk is…

Arábia Európában: egy hét a napsütötte Máltán… meglepetésekkel


Többnyire csak a helyiek által ismert strandolóhely Gozó szigetén (Saját felvételek)

Egyszerű utóvakációs és elő-születésnapos útnak indult

a szeptember végi egyhetes máltai kiruccanás, ám Pécsi Balázs bárzongoristának, a Három Város egyikében lakó házigazdámnak köszönhetően sokkal több lett belőle: a 3 éve a szigeten élő kultúrember a helyi szemével láttatta velem a Mediterrán-térség eme különleges országának sajátosságait.

A Balázs által készségesen rendelkezésemre bocsátott elektromos biciklinek köszönhetően a szigetek szinte valamennyi szegletét bejártam… (A háttérben Gozo sziget kikötője látszik, ahogy katamaránnal keltem át)

Úgy vélem, főszezonban vétek elutazni egy ennyire felkapott helyre,

még a világjárvány okozta jelentős visszaesés ellenére is tömegesen érkező beoltott, az elsősorban a tengerparti fürdőzésre összpontosító turista csorbíthatja a kulturális, társadalmi, politikai, szociális vonatkozások iránt érdeklődő, előre felkészült utazó élményeit.

Ilyen helyre is rendszerint jóval szezon után ildomos utazni, ám a jelenlegi egészségügyi helyzet előreláthatatlansága miatt rizikós lett volna halasztani, főleg, ha az egyik diszkont légitársaság 50 százalékos árkedvezményt ajánlott, így a menettérti (!) repülőjegy csupán 36 euróba (!) került Budapestről.

A magyar fővárosig és vissza személygépkocsival utaztam, az üzemanyag ára a Bla-bla car telekocsi-rendszer segítségével szerzett utasoknak köszönhetően teljes egészében megtérült, Balázs pedig ingyen szállásolt el a fővároshoz, Valettához nagyon közel lévő csodás lakásában, így az ötnapos máltai tartózkodásra (repülőjegy, budapesti buszjegyek, máltai étkezés-italozás stb.) csupán 150 eurót költöttem. A szerény újságírói fizetésből nem is futotta volna többre…

*** Köszönöm ugyanakkor Étienne Desbordes barátomnak a budapesti szállásokat. Arrafelé két, visszafelé pedig egy éjszakát töltöttem el a barátomnak a magyar fővárosban lévő lakásában. ***

A többiről hadd meséljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre!

Esetem két örömlánnyal


Vasárnap késő este parkolok a Tordai úton, csak itt tudok, bár a Főtérhez nagyon közel lakom.

Egy felsőfokú oktatási intézmény nagyon jól kivilágított épülete előtt fiatal örömlány áll. Mondom neki, a jól felfogott érdekében menjen el innen, mert egyrészt térfigyelő kamerák vannak, másrészt pedig a kapus elzavarhatja, vagy kihívhatja a rendőrséget.

Motyog valamit, odajön hozzám.

Lesz szíves felvinni a hídhoz? Szegbe léptem, nagyon fáj a jobb talpam, nemigen tudok járni

– kérdezi csendes hangon, tisztelettudóan, félszegen.

Belegondolok: ki akar rabolni, lefúj gázspray-jel? De hát a híd rögtön ott van a kanyar után, nehogymá’. Vagy kliensfogó technika?

Beleegyezek, segítek rajta, beül hátra. Kérdezem, hány éves. Húsz. Tizenévesnek tűnik, lehet, nem is nagykorú. Kérdezem, mióta csinálja? Csak néhány hónapja. Miért? Édesanyja súlyos szívbeteg, támogatni akarja. Gyermeke van? Nincs.

A buta fejemmel a legfontosabbat elfelejtettem megkérdezni: volt orvosnál, nem fertőződött-e be a seb?

Szempillantás alatt megérkeztünk, kiszáll, köszöni. Elbiceg. Kérdezem, nem lesz gond az itt tanyázó többi örömlánnyal? Egyelőre nincs senki, nem lesz baj.

A híd alatt megfordulok, visszamegyek, leparkolom az autót, aztán belegondolok: a volt tulajdonos miatt igen ismert a rendszám, a forgalmas úton közlekedő ismerőseim, barátaim láthatták, amint örömlány ül az autómba. Ja, s a térfigyelő kamerák… És a rendőrség…

Epilógus

Lenke unokatestvérem ötlete alapján hétfőn éjjel gombászni voltunk a Feleki-tetőn: valami más, valami új, valami szokatlan, valami váratlan, valami meglepő.

A fiatal hölgy nem volt a hídnál. A Tordai út egyik töltőállomásánál tankolt a török ismerősünk, ott egy idősebb, festett szőke örömlány. A fiatal hölgy egészségügyi állapota felől érdeklődöm. Mondja, nem ismeri, s egyébként is hagyjuk a fölösleges bevezető szöveget, térjünk gyorsan a lényegre, az idő pénz… Török ismerősöm nagyot nézett: ilyenkor akasztom le a lányokat? Nem magyarázkodtam…

Vajon megfertőződött a fiatal örömlány talpa, veszélyben van? Férfiak részéről csak magánüzeneteket várok…! 🙂

Astra Dokumentumfilm-fesztivál: a valóság messze felülmúl bármely képzelt világot


Állásfoglalás: ha elfoglaltuk az életterüket, a medvék jönnek filmet nézni… Félretéve a viccet: a szervezők több székre plüssmedvéket helyeztek el, jelezve ezáltal, hogy a pusztító emberi tevékenység miatt szenvedő természeti környezet következtében a vadállatok egyre gyakrabban hagyják el élethelyüket, és jönnek be a településekre. Egyébként az idei filmes seregszemle fókusza éppen a környezetvédelem. (Saját fotó)

Nehéz elviselni a valóságot,

ezért lélektépő élmény dokumentumfilmeket nézni. Mindezek ellenére évek óta a kedvenc filmes műfajom, hiszen a valóság messze felülmúl bármely képzelt világot.

Klisé talán a cím, de igaz… 🙂

Úgy emlékszem, 2018 óta veszek részt a Nagyszebenben szervezett Astra Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon. A filmek vonatkozásában nagyon kevés volt a melléfogás.

Idén csütörtök este érkeztem a fesztiválra és a vasárnapi díjátadó gálát követően indultam vissza Kolozsvárra.

Vasárnapig, szeptember 19-ig szinte valamennyi film megnézhető online itt.

A következő produkciókat láttam:

  1. I’ll stand by you/Sunt alături de tine

Ki és milyen formában segít az egyedül maradt és magukra hagyott időseknek? Főleg, amikor egy olyan városban élnek, ahol Litvánia legmagasabb öngyilkossági rátáját mutatták ki. Ki látogatja, nyugtatja őket, s ad nekik reményt? S mi történik akkor, ha valaki elhatározza: véget vet az életének? Megrázó történetek, tanulságos végkifejet!

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

2. Ca-n codru

Alex Dima dokumentumfilmje az illegális fakivágásokról

 

3. Attention all passengers/Atenţie pasageri

Ki gondolta volna, mennyire lelkileg megterhelő lehet a mozdonyvezetői munka. Az Astra Filmfesztiválon Marek Moučka rendezőt személyesen is alkalmam nyílt társalogni, így lehetőség adódott a produkció még mélyebb megismerésére. Meg is kérdeztem tőle: mégis, miért érdemes a nagyvilág elé tárni a szlovák mozdonyvezetők traumáit – a film ugyanis arról szól, hogyan dolgozzák fel az öngyilkosok halálra gázolása okozta poszt-traumatikus időszakot.

Még mielőtt válaszolt volna, beláttam: egy olyan társadalmi rétegről van szó, amelynek tagjait egyszerűen nem látjuk. Elszállítanak egyik helyről a másikra, s esetleg látjuk őket a mozdony ablakában.

Szerinte is fontos külön arra rávilágítani, mit éreznek, gondolnak a vonat elé ugró embereket halálra gázoló mozdonyvezetők…

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

4. Post mortem Berlin

A film vetítését követő kérdezz-felelek során Anton von Heiseler úgy beszélt a halálról és az azt követő „eljárásokról”, mintha mindkettő a világ legtermészetesebb dolga lenne. Valamennyire érthető, ugyanis a dokumentumfilm forgatása közben annyi koporsót látott, hogy megszokta.

Akárcsak a teljesen iparosított koporsómenedzsmentet lebonyolító munkások, akik ebédszünetben kedélyesen meghívták pizzázni a krematóriumban található munkahelyükön…

Sokkoló látni, mi történik a Berlinben elhunyt és hamvasztásra váró személyek hulláival. S a rendező mégis hogyan lelt rá erre a kitűnő témára: a hamvasztás mellett döntött nagymamája meg akarta nézni, mi lesz vele, miután végleg behunyja a szemét…

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

5. #newtogether

Hogyan vészelték át a világjárvány miatt elrendelt intézkedéseket és a bezártságot a művészek?

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

6. Nun of your business/Fac ce vreau în mănăstirea mea

Igen, a szerb-horvát koprodukció bebizonyítja: az apácák is szerelmesek lehetnek… egymásba. Mégis, hogyan tarthat a fellángolás, ugyanis mindkettőjüknek harcba kell szállnia a szigorú kolostori szabályokkal, a biblia tanításaival és a saját meggyőződésekkel.

Meglepetés!

A kapcsolat kitart, de mi lesz, amikor minden kiderül, s szembe kell nézniük a „kinti” társadalom ítélkezésével? Ivana Marinić Kragić ügyesen kezeli a témát, a meglepetések lépten-nyomon jelen vannak a dokumentumfilmben…

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

7. Between us/Între noi fie vorba

Kérem, a produkció megtekintése után fogadjanak, melyik pár szakít, s kik maradnak együtt! Kérem, indokolják meg egymásnak a válaszaikat! Azután pedig írjanak a Facebookon Dorota Proba lengyel rendezőnek, s ellenőrizzék, helyesen tippeltek-e!

Kétségtelen, hogy az emberi érzelmek, a párkapcsolatok a legbonyolultabb társadalmi képletek közé tartoznak. Ez a film erről szól, de rólunk is, hisz teszteli saját és a partnerünkkel szemben tanúsított őszinteségünket is!

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

8. Stela, in the name of the father/Stela, în numele tatălui

Szakember szerint a főszereplő a kamera jelenlététől befolyásolva csak előadta magát. Ez igaz lehet, ám úgy vélem, személyes traumái és a mélyszegénységben és droggal élők megsegítésére tett próbálkozásai feljogosítják erre.

Vagy mégsem?

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

9. Radiography of a family/Radiografia unei familii

 

10. For your comfort and safety/Pentru confortul şi siguranţa dumneavoastră

Frédéric Mainçon rendező egy bohém figura, aki egyszerűen szóba állt a párizsi Palais de Tokyo kortárs művészeti központ biztonsági őreivel. S felfedezte, hogy valamennyien afrikaiak.

A fekete bőrű férfiak láttán jött az ötlete: dokumentumfilmet készít arról, milyen 12 órát állva dolgozni. Szerencsére a kiszolgáltatott bevándorló-alkalmazottakat arról is kérdezte, mit gondolnak a kortárs művészetről, a látogatókról, saját életükről. Arra is kíváncsi volt, mit gondolnak arról, hogy szinte valamennyi látogató átnéz rajtuk…

Ön is kíváncsi, ugye?

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

11. The certainty of probabilities / Certitudinea probabilităţilor

Bevallom, nem tudtam végignézni a poszt-doktori elméleti dolgozat vizuális megjelenítéséhez hasonlító filmes produkciót, ám a téma iránt érdeklődök számára mindenképpen ajánlott: gazdasági, társadalmi és ipari és turisztikai szempontból 1968-ban Románia még mindig a kelet-európai élvonalban volt, Ceauşeascu csupán három évvel korábban került hatalomra.

A társadalmi rétegeket a derűlátás és a progresszív gondolkodás jellemezte, politikai viszonylatban pedig az 1968-as prágai tavasznak a szovjet tankok általi leverését élesen bíráló későbbi diktátor közmegítélése igen pozitív volt mind bel-, mind pedig külföldön. Ugyanakkor elindult, azaz folytatódott a nyugati országok pocskondiázása…

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

12. Triplex confinium

Magyar nézőnek különösen fájó, amikor több ízben a román-magyar-szerb hármas határnál található obeliszken azt írja: 04.06.1921.

Maria Bălănean viszont más szempontból közelíti meg a témát: milyen számkivetett sorsa van azoknak, akik a határövezetben élnek, a különböző alkalmakkor ünnepségeket szervező vagy a népek közötti mérhetetlen barátságot és összetartást hangoztató hatóságok képviselői ugyanis nem voltak képesek határátkelőket létesíteni a mobilitás megkönnyítése érdekében…

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

13. First class citizen/Cetăţean de prim rang

Elkövettem azt a hibát, hogy Nagyszebenben a dokumentumfilm előtt vitatkozzam a svéd szociális, gyermekvédelmi és igazságügyi rendszerről Diana Maria Olsson rendezővel. Mekkora hiba mindkettőnk részéről!

Az ember ugyanis azt gondolná, hogy a társadalmi berendezkedés, a demokrácia, az igazságszolgáltatás működése szempontjából a skandináv ország minimum példaértékű, az ottani rendszer bírálása pedig legalább tájékozatlanságra vall. A fiatal hölgy személyes drámája alapján készített dokumentumfilm mellbevágó, megindító és… sokkoló.

Mindenképpen ajánlott mindazoknak, akik – akárcsak a rendező – valósággal istenítette a svéd (mindenféle) rendszert…!

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

14. My uncle Tudor / Nanu Tudor

Igenis, a rendező-áldozat, Olga Lucovnicova meri szembesíteni a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzussal a nagybátyját.

Az arcát is megmutatja…

Az agg férfi úgy véli: a hajdanán kilencéves kislány szexuális molesztálása nem vétek. Kezdetben tagadja tettét, aztán… Csak erős idegzetűeknek!

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

 

15. Hymn from the hive/Cântecul stupului

Valóban, sok rendező, sok szempontból rávilágított már az erdélyi szászok masszív emigrációjának kérdésére és az általuk lakott falvak elnéptelenedésére, Jacopo Marzi viszont új perspektívában mutatja be őket: felkeresi azt a házaspárt, aki 30 évvel a Szeben megyei Riomfalván (Richiş) tartotta az ott élő szászok utolsó esküvőjét.

Új megközelítés, eredeti téma. Főleg, hogy a dokumentumfilmben egy szászul rappelő fiatalember is megjelenik. Mindannyian másképp dolgozzák fel és élik meg a szülőföldtől való távolmaradást. Igen, de mi köze az egésznek a méhkashoz és a himnuszhoz?!

Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.

A kedvencem természetesen az iráni dokumentumfilm…

 

Elhunyt a régi színház, eltemették


A “temetés” egyik részlete (Fotó: Reactor de creaţie şi experiment/Facebook)

A művészi rendőrség

képviselőinek kiszivárogtatott információi szerint az agg halálát minden valószínűség szerint a színházi életben jelen lévő generációs különbségek okozta feszültség és ellentét okozta.

Szinte mindenre Diogenész adja meg a választ…

Állj félre a Nap elől!

A fiatal, független művészek szerint

a sokszor áthidalhatatlan véleménykülönbségek messze felülmúlták a mentorok erkölcsi és eszmei elefántcsonttornyáról sugárzó fény erejét.

A temetés végén, a résztvevők (nézők) meglepetésére egy furgon is megjelenik, amely kellékeket hoz a fiatal színészek által létrehozott „obszcén” búcsú-koszorúhoz.

Jól megfogalmazta Leta Popescu rendező:

a helyzeted felülmúlására tett szenvedéses kísérleted kudarcáról szóló önironikus vígjáték

Látva, hogy 120 perces az előadás, nemigen akartam elmenni a Reactorba. Visszatekintve, nem bántam meg.

A Reactor független színházi társulat Facebook-oldala ide kattintva tekinthető meg, hivatalos weboldaluk itt érhető el.