FOTÓRIPORT – Az EKE által szervezett túravezetői tanfolyam?! Mit tanulhatnának még?


Mika Zsolt kiváló szaktudását osztotta meg (Saját felvételek)

Üres hétvégének ígérkezett (pánikba is estem, elszomorodtam), a baráti társaságból szinte mindenki foglaltat jelzett személyes vagy munkahelyi okok miatt. Felhívtam Branea Róbert barátomat, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) kolozsvári pillérét, hátha valamilyen tevékenységben önkénteskedni, segíteni tudok: útvonal kijelzése, lejárása, hulladékgyűjtés, kijelző szalagok eltávolítása.

Aranyosrákosra megyek, az országos EKE túravezetői tanfolyamot szervez, Erdély minden szegletéből jönnek a kollégák

mondta.

Dehát, Robikám, mi a szöszt tömhetnek még a fejetekbe, annyi éve szerveztek túrát, tapasztaltak vagytok.

Szkeptikus voltam,

s lehet jobb is így, mert újabb pozitív meglepetésben volt részem: az aranyosrákosi EKE-várban és a várfalvi művelődési házban jól, ELSŐ ALKALOMMAL megszervezett rendezvényen többek között

a következő témakörökkel kapcsolatban

bocsátanak szaktudást a résztvevők rendelkezésére: túravezetők feladatai, gyalogtúrák szervezése és vezetése (Dr. Kovács Lehel István), elsősegélynyújtás (Mika Zsolt), turisztikai célállomás menedzsment (Szabó Károly), magashegyi túrázás (Tőke Dénes), tájékozódás terepen, GPS és térképészet (Böjthe-Bayer Barna), hegyek geológiai felépítése (Jánosi Csaba), meteorológiai ismeretek (Dr. Rusz Ottilia).

Kiváló rendezvény, nagyon jó társaság és hangulat!

Köszönöm, EKE, köszönöm Veres Ági és Branea Robi!

Reklámok

Csomortányi és az EMNP meddő pótcselekedete


Csomortányi fél (Fotó: Facebook)

Állítólag törvénytelenséget, mi több, Alkotmányellenes cselekedetet tapasztalt, s mivel jogállamban élünk, nem a szomszédos országban és valamivel távolabb működő paramilitáris alakulatok bevetéséhez folyamodott, hanem büntető feljelentést tett az EMNP elnöke.

A (fél)paramilitáris alakulatokat a migránsok ellen vetik be néhol, ő viszont „csak” az igazságszolgáltatáshoz fordult.

Miért?

Mert az alaptörvény szerint

a Románia területére vonatkozó 3. cikkelyének a 4. bekezdése egyértelműen leszögezi: a román állam területére idegen népességek nem telepíthetők vagy kolonizálhatók.

De ki beszél itt ilyesmiről?

Hisz csupán arról van szó, hogy Románia hajlandó valamivel több bevándorlót befogadni. S egyébként is: mi ez a zsigeri bevándorló ellenesség, amely egyébként szöges ellentétben van a kereszténység elveivel, s azzal is például, amit Ferenc pápa hirdet?!

Vajon Csomortányit és az EMNP-t a megfelelés vágya vezérli?

Az eset eszembe juttatja a 2016-ban írt tényfeltáró cikkemet és rövidke blogbejegyzésemet…

Belarus, here we come!


Narochansky National Park

I can’t properly remember

how the idea came up to visit Belarus, but I know that we made the airline ticket reservation as early as this February. .. 🙂

People don’t really hear much about this country: it’s kind of isolated, not many tourists go there. I know only one person who has actually visited Belarus…

After thoroughly looking into the matter, we discovered the beauty of this country: cultural diversity, natural parks, nice cities, historical sites.

My girlfriend, Bianka made a detailed and well-documented plan, so BELARUS, HERE WE COME!

FOTÓK – Tiéd lehet Nefertiti!


Nefertiti, a kalotaszegi királynő

Galaci Balázs, az EKE Kolozsvár 1891 önkéntese találta Zsobok környékén az útjelzés közben. Két kutyus volt kidobva, szerencsére az egyik már gazdára talált.

Nézd az árva lelket: gazdára van szüksége.

Branea Róbert, az EKE teljesítménytúráinak a szervezője felajánlotta: amennyiben örökbe fogadod Nefertitit, megoldja a Kolozsvárra szállítását Sztánáról, a Szentimrei-háztól (Riszeg-panzió).

Szóval? 🙂 Hívd, kérlek, Szabó Zsolt urat, a Szentimrei Alapítvány vezetőjét (0745-850004 vagy 0374-959244).

 

Kolozsvári Magyar Napok: mire kiállod a sort, kijózanodsz, mire elérsz a vécére, bevizelsz… (FRISSÍTVE)


Kiváló a helyszín, még csak cizellálni kell a részleteken. (Sajnos az éjjel nem készítettem fotót a tömegnyomorról, így 72varmegye.eu)

Láttam, amint tegnap éjjel Gergely Balázs minden bizonnyal a nagyon kevés sörcsapról tárgyal a magyarországi vállalkozás képviselőjével, így hátha valamilyen módon változik a helyzet a Bánffy-udvarban.

Bevallom: tegnap éjjel kintről hoztam bort,

ugyanis nem akartam kiállni a sorcsapok előtti bődületes sort. Első ízben sikerült valakit elcsípni a sor elején, s jött a fröccs, aztán már egy nonstop üzlet segített. Józanítóan hosszú volt a sor.

Más: vajon miért nem működnek a vécék

a Bánffy-palota földszintjén, mint régen? Bár a Főtér keleti sarkán felállított mobilvécék okésak, veszélyes az átkelés az úttesten. Nem mondja senki, hogy bulizó, enyhén becsiccsentett magyarnapos kivárja a zöldet a villanyrendőrnél… Emelje fel a kezét, aki megtette! Jómagam is átgázoltam az úton, mert fiziognómiai szükségletem eléggé pregnánsan jelentkezett…

Balázs, minden elismerés a kifejtett munkádért, ám ezt a két problémát nem lehet valahogyan orvosolni?

********

FRISSÍTÉS: Köszönöm Gergely Balázsnak, hogy időt szakított a reagálásra, felhívott, megköszönte a kritikai észrevételeket, s elmondta: az udvaron levő vécéket az együttesek használják, a sörcsapokból nemsokára több lesz.

Korrekt, értelmes Emberre valló hozzáállás.

Irány Sztána és a 27 kilométeres Kós Károly TT!


Vajon volt ideje ünnepelni Branea Róbertnek, az EKE Kolozsvár 1891 által tető alá hozott Kós Károly Teljesítménytúrák főszervezőjének? Betöltötte a negyvenet… 🙂 ISTEN ÉLTESSE!

Ma este indulunk Sztánára, Szabó Zsolt jóvoltából a Szentimrei-ház/Riszeg-panzió lesz az otthonunk, szombaton reggel pedig kilenc óra tájt leszünk a vonatállomáson: a 27 kilométeres teljesítménytúrát vállaltuk be.

Találkozunk a túrán?

Az érzelmi kapcsolódás bumerángja


Sok-sok érdekesség van odakint…

Szerencsére

Tibori Szabó Zoltán főnököm pihenőszabadságon van, ellenkező esetben kisebb csetepaté lenne abból, hogy a holnapi délutánig Biankára bízott és ma későbbig rám testált kismacskát behoztam a szerkesztőségbe… 🙂

A cica hovatartozását és lakhelyét nem szabad felfednem.

Cilamér azonnal Dolorest juttatta eszembe: a 2000 őszén örökbe fogadott macskám nemrég távozott közülünk, emléke fáj és gyógyít.

Cilamér, akárcsak valamennyi más kismacska,

rakoncátlan, folyamatosan játszana. Amióta megismertem ellenőrzött érzelmi közeledést (a pilóták szóhasználatával élve: approach) hajtottam végre vele kapcsolatban: nem látogattam túl gyakran nehogy érzelmi kapcsolódás jöjjön létre, mert akkor adott esetben függővé válhatok, ráadásul egyre erősödne bennem egy kismacska örökbefogadásának a késztetése.

Ritkán vagyok otthon,

nem tudnék kellőképpen foglalkozni vele, sokat lenne egyedül. Ráadásul a tulajdonos sem biztos, hogy beleegyezne a cicatartásba.

Óriási és hosszantartó felelősségvállalás állatot örökbe fogadni. Tegnap a kolozsvári kutyamenhelyen járva megkönnyeztem: mesélték az ott dolgozók, hányan dobják el maguktól a korábban kicsi és édes, szeretett kutyát. Macskamenhely nincs. Szigorítottak ugyan az örökbefogadási feltételeken, ám még így is vannak olyanok, akik megválnak ebüktől.

Több ízben előfordult már, hogy a gazda a menhely kapujához kötve hagyta fajkutyáját: megunta. Többször találtak kutyakölyköket is a bejáratnál.

Cilamérrel kapcsolatban

sikerült egyensúlyban tartani az érzelmi mérleget. Úgy tudom, talán sohasem látom már. S így könnyebb elviselni a hiányt.