FOTÓK, VIDEÓK – Maroklőfegyveres nőnapi meglepetés a Cluj Shooting Centernél


Vajon Bibi kire/mire gondolt? (Saját felvétel)

Bibinek a kívánsága volt, ezen kívül az elképzelés beletartozott a Milyen szabadidős tevékenységek lehetségesek a világjárvány idején elnevezésű projektembe.

Tény: nem vagyok fegyverpárti, de időnként szeretek lőni, az évek során jó, majd csupán tűrhető eredményeket értem el az újságírók számára szervezett lövészeti versenyeken. Egyszer ajánlatot is tettek nekem, zavaromban azt mondtam, egyeztetnem kell a feleségemmel. A tiszt nyugodt hangon védte ki az alibit:

Kiss úr, önnek nincs felesége…

Alapos háttérinfókkal rendelkeztek…

Most viszont az is lényegesen közrejátszott, hogy sikerült interjút egyeztetnem Búzás Helénával, országos sportlövő bajnokkal…

Szóval lőttünk… 🙂 A Cluj Shooting Centernél. Facebook oldaluk ide kattinva érhető el.

**************************

FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Vasaltút-látogatás a sziklaormok fölötti tündérekhez


Tartsd a kezeidet, dobom a kekszet…! (Robert Dogaru felvétele)

A baráti társaságból többen ismét a hegyeket vették célba, jómagam a változatosság kedvéért vasaltutakat próbáltam ki Mihaela és Robert Dogaruval, Laura Lăpuşteval és Cristian Băluţăval.

A Túra-hasadékban megejtett vasaltút-élmény 2019 áprilisában következett be, azelőtt csak 2016 novemberében voltam a Gyilkos-tónál a Dancúrás  hegyimentők által profi módon kialakított via ferratán. Időközben picit meghíztam (+2 kg), a világjárvány miatt eléggé ellustultam, így nehezebbnek tűnt most megmászni a Körösréven a Bihar megyei hegyimentők által kialakított könnyű és nehezebb vasaltutat: Tündérvár (nehéz) és Sákrányház (könnyű).

A Tündárvár három helyen volt nehéz számomra: a kiálló (kimagasló sziklarész a fejem fölött), a kitett (áthaladni jobbra, szintgörbén, picit emelkedve és átlósan) rész. A harmadikat elfelejtettem… 🙂

Egyébként történelmi jelentőségű helyeken jártunk: a Sebes-Körösön szállították a sót Nagyvárad és Budapest irányába, tutajosok éppen itt kötöttek ki és fizettek vámot, a Révi-szorosban. A „vámház” sziklába épített, restaurált tornya ma is látható.

*** Az ide kattintva elérhető fotókat Robert Dogaru és Cristian Băluţă készítették. Köszönöm a lehetőséget, jó móka volt”! 🙂 ***

Ők profik, akárcsak a drón és profi kamerával készített videójuk. Most döbbenek rá, milyen helyen mentünk ki… 🙂

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Csúcstámadások extrém hidegben a Retyezát-hegységben


Lelki csúcson (Robert Dogaru felvétele)

Emlékezetes volt a Dogaru-házaspár és a Mike Béla által közösen szervezett Retyezát-túra: a február közepe alatt leülepedett élmény-kavalkád és kalandhalmaz még mindig lelki táplálékot biztosít számomra. Feltölt, erőt ad folytatni a szürke mindennapok egymást követő filmkockáinak tartalommal való feltöltését. Visz előre, mint fizikailag az a hóvihar, amely szerencsére többnyire hátulról ért a gerincen és az ereszkedés során. 🙂

Igen, nagyon hideg volt, megfagyott a szendvicsem, a teát csupán a termosz tartotta „életben”. Megkínlódtam felfelé, Csoma Boti és Biró Jocó barátomnak köszönhetően viszont rendelkeztem a szükséges felszereléssel (hágóvas, jégcsákány, hótalp, síszemüveg), így technikai szempontból nem voltak gondok. Lelkemnek a Hegy, a Természet adott erőt.

A Szabadságban megjelent élménybeszámoló ide kattintva olvasható.

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Hágóvas, jégcsákány, hótalp: téli túra a Retyezát-hegységben


Boldogság (Robert Dogaru felvétele)

Botitól kölcsön kértem a hótalpakat, a jégcsákányt és a síző szemüveget, Jocótól pedig a hágóvasat (köszönöm nagyon szépen, fiúk!), indulhatott a Jégverem-túra a Retyezát hegységbe – az előrejelzések szerint -35 vagy akár -41 fokos fokos valós hőérzet várt ránk…

Bibi mentő ötlete nélkül nem hívtam volna fel Márton Editet, a Petrozsényi Unitárius Egyházközség lelkészét és nem lett volna szállásunk! Köszönjük, Bibi!

A Cristian Băluță és a Robert Dogaru által a Piule-csúcs (2081 méter) megmászása közben készített csodálatos fotók ide kattintva tekinthetők meg.

Az 1946 méteres Oslea-csúcs megmászása közben készített fotók ide kattintva érhetők el.

A meteorológusok előrejelzése – szerencsére – csak félig vált be… 🙂

FRISSÍTVE VIDEÓKKAL:

 

TIFF július végén, hétvégi átfedés Tusványossal


A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezői az imént bejelentették: a kulturális rendezvény fennállásának 20-ik évfordulóját július 23-augusztus 1. időszakban ünneplik, a mozgóképes seregszemlére is ekkor kerül sor.

Tudvalevő, hogy Tusványosra idén július 20-25. között kerül sor, így a hétvége átfedés, de valahogy megoldjuk… 🙂

Az Electric Castle zenei fesztivált július 14-18. között tartják, az Untoldra augusztus 5-8. időszakban kerül sor, a Jazz in the Park két részre oszlik: június 24-27. (În Tot Oraşul) és szeptember 3-5. (az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlege, Hója-erdő).

Kihagytam valamit?

*** A Szabadság hírpotálon a TIFF-fel kapcsolatos hír ide kattintva olvasható ***

A Jazz in the Park idei kiadásáról többet itt. ***

FILM – A csíkos pizsamás fiú. Új dimenzióból a holokauszt, ám súlyos történelmi pontatlanságokkal


Alapvető problémám, hogy nem dokumentumfilm, hanem fikció, s ráadásul történelmi pontatlanságokat tartalmaz. Egy novella filmadaptációja…

Nem emlékszem már, hol jött szembe velem a film, ám Bibi szerencsére megtalálta a neten, s megnéztük. Nemigen hatott meg, ugyanis a végkifejletig szinte minden kiszámítható, előrelátható, nincs váratlan fordulat, meglepetés.

Újszerű, ugyanis egy gyermek prizmáján keresztül mutatja be zsidó népet és a világot ért tragédiát. Igen ám, de a novella és a rá épülő forgatókönyv elsősorban a magasrangú német tiszt kisfiára összpontosít, aki szinte teljesen tudatlan azzal kapcsolatban, ami körülötte és vele történik…

Akár a novella betűjétől és szellemétől eltérve, a film rendezője úgy is dönthetett volna, hogy a finálé során nem csak a náci családot ért tragédiára és szenvedésre összpontosít, hanem inkább a történelmi kontextust előtérbe helyezve a haláltáborokra és a kiirtásra ítélt európai zsidók sorsára fókuszál.

Apropó, történelmi tények, íme néhány, amellyel mind a novella, mind pedig a film hadilábon áll.

VIDEÓRIPORT – Kolozsvárról az űrbe: májusig NASA-expó


A Világsajtó Intézet (World Press Insitute) 2003-as ösztöndíja során egy napot tölthettünk a floridai Kennedy Space Centernél, ahol a NASA (National Aeronautics and Space Administration, magyarul: Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) élményparkot alakított ki.

Életreszóló élmény volt: űrsiklók, űrhajók, űrrakéták stb.

Ugyanilyen élményben lehet részük azoknak is, akik a május közepéig Kolozsváron kialakított élményparkot látogatják meg.

Az itt elérhető videóriportban a Showtime Production illetékesét, Istvándi Botondot kérdeztem. Gyermekeknek: a képsorokban egy asztronauta is megjelenik… 🙂

A Rohonyi D. Iván kollégám által készített fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

Ha indiai ízek, s házhozszállítás, akkor is Indigo


Ketten ettünk belőle, mára is maradt: Tikka tál / Platou Tikka, 1200 gr

Boros Hangának köszönhetően

az évek során több ízben kipróbáltuk a különféle indiai ételeket: a diáknegyedben található Indigo vendéglőben mindig a kényelmes teraszon foglaltunk helyet, s fogyasztottuk el a finom, többnyire csípős ételeket – legutoljára tavaly augusztus végén.

Most viszont sajnos elmaradt a személyes találkozás Hangával és ízlés-kikérdezés (ki, mit kedvel, mennyire csípős legyen, milyen fűszerek legyenek rajta stb.) ám a 0740-910-688-as telefonszámon a rendelést felvevő hölgy is készségesen állt rendelkezésemre: az újdonságnak számító különféle tálak közül a Tikkát javasolta.

A rendelés nagyon gondosan becsomagolva, melegen, majdhogynem forrón érkezett meg

Az 1200 grammos finomságokkal teli tál

jó választásnak bizonyult: mindketten jól laktunk belőle, és még másnapra is maradt.

A tál tartalma:

háromféle fűszerpáccal bolondított csirkehús. Az egyik csípős (Tikka), a másik pedig nem (Malai Tikka) és a közepesen csípős (Kasoori Tikka). Utóbbi görögszénafűvel ízesítve, yummy. Voltak még hara bara és aloo tikki olajban sült falatkák, az első spenót-zöldborsó-prézli, a második pedig krumpli-liszt-prézli keverék, mindkettő másként fűszerezve.

Ugyanakkor kétféle indiai kenyér volt a tálon: az egyik panner kulcha házi indiai túróval (paneer), a másik pedig az aloo paratha, a fűszerezett krumpli keverékkel töltött indiai kenyér. Ezen kívül volt két szósz: a tamarind és a menta-joghurt alapú.

Szerintem tökéletes választás (akár a zártkörű) születésnapokra, családi összejövetelekre – a járványszabályok betartásával, natürlich. Érdekes kipróbálni az egzotikus falatokat, nemde?

Mi több, a rendelést a saját flottának köszönhetően a delivery szolgálat fél órán belül kihozta, igaz ugyan, hogy a táv csupán 1 kilométer volt, de úgy hallottam, távolabbra is hamar kiszállítják.

A szószok jól szigetelt kis műanyag dobozokban érkeztek, megőrizték ízüket, zamatjukat

Hangát erről is kérdeztem, s elmondta, hogy Kolozsvár nagy részét lefedik, nem csupán a vendéglőhöz közel eső rendeléseket veszik fel. Tőlük a FoodPanda, a Tazz, a Glovo és a TakeAway segítségével is rendelni lehet, ebben az időszakban ugyanis sem a beltér sem pedig a terasz nem működik, így a házhoz szállításra vannak hangsúlyosan ráállva.

Jelentős kedvezményekkel is csalogatják az éhes szájúakat, így érdemes tőlük rendelni az ízletes indiai ételeket!

FOTÓRIPORT, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Tizenhat napos körút Boszniában (II)


A politikai nagyravágyások, a Tito vezette Jugoszlávia idején felgyűlt, egyes (főleg szerb) politikusok szította nemzetiségi, vallási ellentétek a szomszédos szövetségi állam felbomlásakor a felszínre törtek, megmérgezték a közemberek közötti kapcsolatot és a második világháború utáni legvéresebb európai katonai konfliktushoz vezettek, amelyet tömegmészárlások, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények, tervezett nemi erőszak-sorozatok, népirtás, elképzelhetetlen gaztettek jellemeztek… (Felvételem Gorazde városában készült)

A fotókat nézve hiszem csak el, hogy tizenhat napig távol voltunk Kolozsvártól

és egy összesen 3020 kilométeres körutat tettünk meg, amelyből 2500-at Bosznia-Hercegovinában.

Csodálatos élmények és kalandok, amelyek feltöltenek, éltetnek és elégtételt jelentenek, s amelyek hozzájárulnak ahhoz hogy jobban megértsem a világot, könnyebben átlássam a különböző mechanizmusokat.

Amikor utazol, óhatatlanul olyasmit tapasztalsz, ami meghatározza életedet. Nem turista vagy, akinek mindent előkészítenek, hanem utazó, aki maga szervezi az utat, azért megy el valahová, mert valamiért érdekli az a hely, szellemileg gazdagodni akar.

Remélem, utazók vagyunk és nem csupán turisták.

A Szabadság mai lapszámában megjelent az élménybeszámolóm második része. Ha ide kattintasz, elolvashatod.

Az első fotóra kattintva a vizuális elemek segítségével kísérhetsz el bennünket.

FOTÓRIPORT, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Tizenhat napos körút Boszniában (I)


Figyelmeztetés (Saját felvétel)

Nem volt teljesen rizikómentes

vállalkozás az új típusú koronavírus elterjedése miatti világjárvány idején útra kelni, viszont figyelembe vettük, hogy karácsonykor és újévkor idehaza minden bizonnyal több emberrel kerülünk kapcsolatba, mint külföldön.

Az út során csupán határőrökkel, a benzinkutak alkalmazottaival, forgalmi rendőrökkel és házigazdáinkkal érintkeztünk. Megannyi alkalommal távolságtartás, maszkviselés és kézfertőtlenítés. S nem fertőződtünk meg. Ezzel szemben, akiket ismerek, valamennyien idehaza kapták el a koronavírust.

Ezúttal sajnos nem a személyes kapcsolatok által színesebb és élménydúsabb

nemzetközi CouchSurfing (Kanapészörfölők, Vendégszerető Klub) módszerrel oldottuk meg a szállást, hanem a booking.com platform segítségével. Szerencsére minden zökkenőmentesen működött.

Másodszor utazom Bosznia-Hercegovinába: 2009 nyarán is elsősorban az 1990-es évek elején szétzilált régió, az emberek lelkében és az épületek homlokzatán egyaránt jelen lévő polgárháborús sebek gyógyulási folyamata érdekelt.

A 2020. december 18. és 2021. január 3. közötti időszakban személygépkocsival megtett, összesen 2500 kilométeres körutunk során természeti szépségeket, turisztikai attrakciókat is megtekintettünk, archeológiai, világtörténeti szempontból fontos helyszínekre (például piramisok Visokóban) is ellátogattunk, megúsztuk a román, szerb és bosnyák határrendészeti vizsgálatot és a vámkezelést, a koronavírus-fertőzést, a „sárga listát”, a földrengést, a rendőri ellenőrzéseket és a Karaula-hegyen történt baleset-sorozatot.

A 16 napos, 2500 kilométeres boszniai körutunkat a Vitacom Electronics támogatta. Köszönjük, Vita László!

Az élménybeszámoló első része szombaton jelent meg a Szabadságban, ide kattintva olvasható.

Az alábbi, Bibi és általam készített fotók a legreprezentatívabb pillanatokat örökítették meg, és cikk első részéhez kapcsolódnak. Kérlek, kattints az elsőre!

 

Kukoricaföldön… bevásárlóközpont vagy lakónegyed


Épülőfélben a Polus… (Fotó: http://www.totalinvestcluj.ro)

Emlékszem, a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején hatalmas port kavart a Pászkány Árpád Zoltán (tényleg, vajon mi van vele?) üzletember és a Gheorghe Funar ultranacionalista kolozsvári polgármester közötti nyilvános vita: az Agroindustriala által a Szászfenes felé vezető út mentén lévő kukoricaföldért szálltak harcba.

Mindketten nagyon jól tudták, milyen irányban fejlődik a város. Csakhogy az egyik magyar volt, a másik pedig román…

S azóta mi lett ott… Katt ide…

Rohanj, idő!


Amikor gyanús a helyzet, feltételezem, hogy na, most akkor elkaphattam vagy megfertőzhettem valakit, mert egy pillanatig figyelmetlen, óvatlan voltam, mindig az van: jaj, teljen el minél hamarabb az a pár nap, lássuk, vajon beigazolódik-e a félelmem.

Erről (is) írtam a mai vezércikkemben…