Életem, életed, életünk
A címben szereplő kérdés, persze, sokkal ütősebb, mint az, amit a minap mondott a K+ Közösségi Térben Csata Zsombor.
A szociológus ódzkodik a hangsúlyosabb megfogalmazástól, ám lényegében ezt mondta a gazdasági etnocentrizmusról tartott előadásában: amennyiben magyarként valaki román vállalkozó által birtokolt vagy román többségű munkahelyen dolgozik, akkor akár 200-300 lejjel több jövedelemre tesz szert, mintha magyar cégnél fejtené ki tevékenységét.
MIÉRT?
mert 25 éve ugyanott dolgozom. Azoknak, akik készülnek felmondani, íme néhány hasznos tanács Pálfi Szilárdtól, a kolozsvári Hummark HR-cég vezetőjétől.
a humán erőforrásokkal, a piaci folyamatokkal, tendenciákkal, munkaüggyel kapcsolatos témákban, ugyanis úgy tartom, jó szakember, rálátása van a kérdéskörökre.
Ezen kívül jó az energiatere, vidám és pozitív gondolkodású, személyisége és viselkedése, beszédstílusa, testtartása, arckifejezése megbízhatóságot, nyugalmat és higgadtságot sugároz.
A munkahelyváltással kapcsolatos cikkem ide kattintva olvasható.
elvégre vitairatot mutatnak be, s olyan fogalmak voltak a napirenden, mint az anyanyelvhasználati stratégia és a gazdasági etnocentrizmus (Csata Zsombor szociológus előadásában). Vagyis miért nem terjesztjük ki az anyanyelvhasználatot olyan helyekre, közegekre, felületekre is, amelyek úgymond hozzánk tartoznak, mi rendelkezünk velük? Illetve, a második fogalom tekintetében: bár egyre hangsúlyosabb az elszakadásunk a román többségtől, már-már teljesen párhuzamos világban élünk, mégis tendálunk újból és újból magyar munkahely, baráti társaság, szociális háló fele vonzódni.
Szerdán nyilvánosságra hozták a Magyar Ifjúsági Központ (MIK) YZ Intézetének vitairatát a K+ Közösségi Térben szerda este, amelynek szerzője Bethlendi András kisebbségjogász, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola doktorandusza.
A Szabadságban megjelent cikkem itt olvasható.
valamint a sorozatos politikai botrányok, illetve a fogyasztói társadalom szabályainak megszegése mohóság miatt, az erre visszavezethető gazdasági válság következtében alapvetően megingott az európai polgárok bizalma a demokratikus intézmények és a kapitalizmus alappilléreiben – vonhatjuk le a következtetést a november 6–8. között Strasbourgban az Európa Tanács által szervezett Világfórum a demokráciáért (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvény során tartott előadásokat követően.
és a karikaturisták masszív jelenléte és kritikus hangvételű rajzai adták meg az Európa Tanács (Council of Europe) által Strasbourgban immár nyolcadik alkalommal szervezett Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) rendezvénysorozat jó hangulatát.
joggal voltak fogékonyak az ukránok által szervezett eredeti tiltakozásra: az orosz agresszió elleni megmozdulásra kis méretű, műanyagból készült játékkatonákat hoztak és azt írták, hogy ezeket a gyermekek számára gyártották, ám az orosz befolyás katonái jelen vannak a nyugat-európai politikában, közigazgatásban, médiában.
A rendezvényen készült hangulatképek a Szabadság hírportálon tekinthetők meg.
akkor kezdődött, amikor az ingyenességre szoktatott polgárok nem voltak többé hajlandók fizetni a nyomtatott és on-line sajtó által szolgáltatott tartalomra, a médiaorgánumoknak pedig tulajdonos után kellett nézniük.
a médiapiacra betörtek a politikusok és a sok esetben hozzájuk közel álló üzletemberek, akik fokozatosan meghatározták a szerkesztőségi politikát, jóváhagyva vagy tiltva bizonyos témákat. A médiaintézmények tulajdonképpen a túlélésért harcoltak, s megfeledkeztek arról, hogy az átállás milyen következményekkel járhat. Az sem fordult meg a sajtót irányító és a benne dolgozók fejében, hogy elindultak a lejtőn, a médiafogyasztók ugyanis ráéreztek az irányítottságra és elfordultak az újságíróktól.
mint a szerkesztőségi függetlenség. Nyereség, persze, az is, ha jó pontot szereznek a hatalmon levő politikusoknál, az ászt a legközelebbi versenytárgyaláson akár ki is lehet játszani.
A polgárok nem fizetnek a hírekért, mégis, hogyan várhatják el, hogy a politikusok vagy üzletemberek által birtokolt vagy ellenőrzött sajtóorgánumok, közösségi platformok következmények nélkül szolgáltassák nekik a tartalmat?! Ilyen értelemben a Facebook számára éppen te vagy az érték, a termék.
Kisebbségi helyzetben még számkivetettebb állapotok uralkodnak, de ez már más téma.
A fentiekről és sok más, az újságírók számára érdekfeszítő témákról volt szó a ma zárult Világfórum a Demokrációért rendezvénysorozatán, amely szerda óta tart Strasbourgban.
mégis egy más világ. Főleg az volt: idővel az urbanizáció elérte a megye ezen szegletét is.
Háznak a rendbetételével kapcsolatos kalákában vettem részt, a feladat egy szoba kitakarítása volt. Mások a tetőszerkezetet javították vagy az udvaron levő faépítményeket bontották le.
szakad be a tetőszerkezet, omlik le a vakolat, pókhálók sok helyen. Előkerültek az évtizedekkel ezelőtt készített, fekete-fehér családi felvételek, dokumentumok, személyes tárgyak, újév alkalmából készített, naptárként használatos Sanex-csempék.
s mégsem voltak boldogtalanok. Kihozták a helyzetből a maximumot, az élet a megszokott rendben zajlott: születés, keresztelő, iskola, érettségi, munka a mezőgazdaságban, eljegyzés, házasság, gyerek, család, nyugdíjazás, halál. Ugyanez a városban is, azzal a különbséggel, hogy a munka a gyárban, üzemben zajlott.
ahol a becsület, a tisztesség, a munka alapvető értékek voltak. Kisközösség, ahol mindenki mindenkit ismert, az egyén a közítéletnek volt kitéve. Ezzel szemben a nagyvárosban sokszor a mesterkedés, a lopás, csalás, átverés volt napirenden. És az ételhiány. A falu, a föld már nem tudta ellátni a nagyvárosok étkeztetési feladatát.
Elrohadt az ágy, kifakult a huszárfényképből az arc, kisgyermek egy fekete-fehér március 8-i fotón, édesanyának. Elromlott a régi rádió, nem szükséges már az antenna. Megannyi tárgy, amelynek korábban értéke volt, s nagy hasznát vették…
Időutazás Kolozsvártól alig 20 kilométerre…
