Életem, életed, életünk
Tegnap Sergiu Bogdan ügyvéd azt nyilatkozta a Szabadságnak, hogy ma 16 órakor hirdetnek végleges és visszavonhatatlan ítéletet Horváth Anna és Fodor Zsolt ügyében.
Közölte, hogy nem utazik le, fővárosi kolléganője jelen lesz a legfelsőbb bíróságon.
Ma amikor hívtam, közölte: az ítélethirdetést elhalasztották.
A WebSzabadságon levő hír itt.
Kiszámíthatatlan, a virtuális világban mi lesz a sorsa a WebSzabadságra feltöltött egy-egy videómnak, videóriportomnak, videóinterjúmnak.
Április 13-án első ízben vettem részt a Gondviselés Segélyszervezet húsvéti humanitárius segélyakcióján. Korábban csupán a karácsonyi tevékenységen készítettem fotó- és videóriportot, illetve segítettem. Most kíváncsi voltam, milyen a húsvéti. Lényegben ugyanaz a forgatókönyv: vásárlás és/vagy gyűjtés a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjainak és családjaik körében, segélycsomagok összeállítása, illetve kihordása ugyanazokhoz a családokhoz.
viszont teljesen másban rejlik.
Kövenden áthaladva Vagyas Attila, a segélyakció mindenese megállt néhány pillanatra. Ekkor vettem észre a nagy sürgést-forgást: füvet nyírtak, az emberek kezében kapa, kasza, talicskát toltak. Megkérdeztem: tavaszi nagytakarítás?
Igen, április elsejétől új unitárius lelkész van a faluban, közmunka zajlik.
jött a válasz.
Mondom, készítenék vele egy videóinterjút, a háttérben éppen füvet nyírnak, megy a meló, mozgalmas, érdekes, Kövenden úgysem készült még ilyen anyag a WebSzabadság számára.
a lelkipásztor férje volt jelen, Attila készségesen felhívta Farkas Izoldát, aki éppen Tordán volt, de már indult Kövendre. Kissé bosszankodtam, mert sejtettem, hogy mire visszaérünk, a munka véget ér. Így is történt, ám szerencsére a falubeliek leültek ebédelni, a talicskák is fel voltak sorakoztatva, mégis volt háttér.
Elkészül a videóinterjú, a lelkész röviden, velősen összefoglalja a lényeget, jól válaszol a kérdésekre, nem fél a kamerától.
teltöltöttem a videóinterjút.
Az anyag azonnal bekerült a legolvasottabbak közé, most már a topon található.
Kellemes meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyien érdeklődnek a kövendi unitárius templomban és akörül zajló közmunka iránt… 🙂 Persze, más itt a dinamika alapja: az új lelkipásztor, a lendület, a lelkesedés. Remélem, kitart.
A videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.
Szerencsére Sallai János születésnapján ellenálltam a miccsnek, szombaton Kövenden már az ebéd végére érkeztünk, ma pedig Tamás bátyámnál úgy intéztem, hogy ne kerüljenek elő a húsos finomságok.
Van pörkölt
mondta ma édesanyám testvére Kercseden. Szerencsére hamar meggyőztem, hogy induláskor sokat ettem, s csupán levest fogyasztok. S az éppen almából készült.
A napokban adok majd vért, kíváncsi vagyok az eredményekre, ugyanis hétfőn, 2019. április 15-én lesz HÁROM HETE, hogy nem ettem húst. (A kezdeti nehézségekről itt)
Tapasztalatok:
FOLYTATOM a vegetáriánis étkezési stílust! (Aztán majd jön a sült tarja és a miccs kísértése, s ÁMEN… ) 🙂
A repülőjegyet már tavaly júniusban megvásároltuk, Bibinek köszönhető, hogy csak 120 euróért: Budapest-Porto-Funchal és vissza – 2019. március 17-22.
A szállást sikerült ingyen megoldani annak a korábbi CouchSurfing vendégemnek köszönhetően, aki egy szobát és fürdőszobát biztosított számunkra Machico városában, a repülőtér mellett. Innen nagyon könnyen el lehetett érni a sziget bármelyik részét.
Életemben első ízben kocsit is béreltem. Együtt 151 eurót fizettünk 5 napra egy 2017-es Renault Clio személygépkocsira. Ajánlom a FunchalEasy rent-a-car céget! Tudtam debitkártyával fizetni, nem kértek garanciapénzt, rendesek, kedvesek, pontosak voltak.
Köszönöm a szüleim, barátaim és ismerőseim anyagi támogatását!
Kérlek, kattints az első fotóra:
Amennyiben hétvégén nem hagyom el a betondzsungelt, s továbbra is szívnom kell a friss szmogot, általában rosszra fordul a hangulatom: egész héten a beton, az aszfalt, a por és a kipufogó gázak, legalább hétvégén szívjunk friss levegőt, együnk egészségesen, s új helyeket látogattunk meg.
már-már pánikhangulat uralkodott el rajtam, még mindig nem tudtuk, hova lesz a pörgés. Aztán Bibinek kiváló ötlete támadt: menjünk a Túri-hasadékba, próbáljuk ki a via ferratát. A szindi paplakon kialakított közösségi ház le volt foglalva, eszembe jutott, 2013 óta nem jártam az EKE-várban – akkor is csak az avató ünnepségen. Azonnal hívtam Istvánffy Attilát, aki röviden és velősen annyit mondott: gyertek!
Gyors csomagolás, majd busszal a Donát negyedbe, s FiFivel (Bibi Fiat Puntója) irány az autópálya és Aranyosrákos.
ki is értünk a Túri-hasadékba… Szerencsére a késői érkezés ellenére sem voltak sokan.
Hogy kell-e vasaltút-felszerelés és milyen körülmények között lehet végigmenni a via ferrátán, milyen volt Pisti szombati születésnapi bulija, hadd meséljenek a videók és a fotók:
*********************************
Kérlek, kattints az első fotóra:
Kedden este Bart Imre aktív plane spotter hívta fel a figyelmemet a FB-n közölt szotrijával: landol az első Ryanair-gép Kolozsváron!
S meg is történt: kedden este 21 óra 30 perckor landolt a London Southendről érkező legelső Ryanair-járat a Kolozsvári Nemzetközi Repülőtéren.
A Kolozs Megyei Tanács hatáskörébe tartozó intézmény már 2018 júniusában bejelentette: Kolozsvár lesz az ötödik légikikötő a diszkont légitársaság romániai portfóliójában. Csak a hír feledésbe merült.
A David Ciceo vezette repülőtér akkor azt is közölte, hogy a Ryanair heti három járatot működtet majd a londoni Southend repülőtérre. A vezérigazgató emlékeztetett: a repülőtér vezetősége több mint 10 évet tárgyalt a légitársasággal annak érdekében, hogy Erdély fővárosából is indítsanak járatokat.
Kolozsváron kívül jelenleg a Ryanair a következő romániai városokba repül: Bukarest, Krajova, Nagyvárad és Temesvár.
Egy „jót” sem találtam, amikor a halálhír kapcsán rövid FB-szöveg végére felbolydult lelki világom kifejezőjeként emotikonos segítséget kértem a virtuális világtól. Vajon könnycseppben rejlik, s csak nagyítóval látható? A most már másként érintő szél hozza, s elhelyezi az egyik billentyűzeten? A Munka sugárúton kattogó villamoson lenne? Vagy a vasútállomáson várakozik a vonatra?
Az ikontárban nem találtam a lelki űrre emotikont…
Az elmúlt években csak ritkán találkoztunk, de az elmúlt hetekben többször. Nincs klasszikus értelemben vett rokoni viszony, mély, lélekbúvár beszélgetéseket sem folytattunk, sajnos sok időt sem töltöttem társaságában, ám emészt a halála. Egy ideje nála, kedves feleségénél, Évánál és fiuknál, Ákosnál laktunk valahányszor Budapest volt az Iránba, legutóbb pedig Madeirára vezető tranzitváros. Készségesen, barátságosan, előszeretettel fogadtak bennünket még akkor is, ha éjnek idején érkeztünk, s fáradtan ágyba bújtunk. Étellel, őszinte vendégszeretettel vártak, meséltünk a meglátogatott távoli helyekről, videókat mutattak rendkívül tehetséges és sokoldalú fiúk iskolai tevékenységéről.
György kenyérért ment, intézkedett, vigyázott a kocsimra, házuk garázsa előtt parkolhattam, biztonságban. Politikai nézeteit nem feltétlenül osztottam, civilizáltan beszélgettünk közéleti kérdésekről is.
Elment otthonról, s nem tért többet haza… Miért nincs az embereknek is fekete doboza, hogy megtudjuk, ilyenkor milyen gondolatok fogalmazódnak meg az agyban? Miért nincs emotikon annak kifejezésére, amit ilyenkor a közeliek éreznek?
Maradnak az emlékek, marad a hangja, az arca, a kedvessége, a segítőkészsége, a baráti segítsége.
Köszönjük mindenkinek a segítséget!
Isten nyugtassa! Őszinte részvétem a családnak!
