Június 26-28. időszakban emlékezetes túrán vettünk részt a Fogarasi-havasokban.
A fotóriport itt tekinthető meg.
VIDEÓK – Csodálkozó juhok, vonuló felhők a Fogarasi-havasokban
FOTÓRIPORT – Lelki fellegekben a Fogarasi-havasok bércein
Sokan ugyanúgy gondolkoztak,
s ugyanazokat a meteorológiai előrejelzéseket nézték, mint mi, ezért szerencsére szombaton voltunk azon a túrán, amelyet sok, a természeti szépségeket nem feltétlenül tisztelő, a hegyet nem magáénak érző is bevállalt, vasárnap pedig Sallai János vezetésével egy olyan útvonalon mentünk végig, amelyen alig találkoztunk emberekkel.
Hiába, ilyenek és ilyenek is maradnak azok a helyek
ahová ki lehet jutni személygépkocsival: zsúfoltak, hangosak és lassan-lassan élvezhetetlenek. Ilyen például a Transzfogaras és környéken lévő hegyek és csúcsok.
Szerencsére Bibivel már pénteken este kimentünk
Cârţişoara faluba, megszálltunk, s szombaton korán reggel elindulhattunk a túrára. A fotók mesélnek, melyik útvonalat választottuk.
Szombaton a Călţun-tóig túráztunk Bibivel, este pedig találkoztunk a Transzfogarast a faluból elektromos biciklikkel megmászó Jánossal és Krisztiánnal, vasárnap (Bibi a repedt meniszkusza miatti térdfájdalmak miatt kihagyta) pedig velük túráztam.
Hadd meséljenek a fotók. Kattints az elsőre!
Szombaton korán ébredtünk, Cârţişoara faluból kocsival felmentünk a Bâlea-vízesésig, innen viszont nem tudtunk folytatni az utunkat, mert a Transzfogaras hivatalosan le van zárva. A hatalmas betonelemek a tűkanyar utáni betonnal fedett útszakasznál voltak elhelyezve, ám az egyiket éppen annyira mozdították el, hogy mellette elférjen egy gépkocsi is. Az árus azt mondta: megtörténhet, hogy büntetnek a rendőrök. Napközben rengeteg gépkocsi, motorbicikli és bicikli ment fel a Bâlea-tóig, tudomásom szerint a rendőrök nem jártak a helyszínen, senkit sem büntettek meg. A Bâlea-vízeséstől drótkötélpályás felvonóval jutottunk el a tóig, innen pedig a Negoj-csúcs volt a cél. A Bâlea-tónál sízőket is láttunk…
Még van hó bőven. A kék csíkon indultunk el e Negoj-csúcs irányába
Itt már a piros csíkon haladunk, közeledik a Călţun-tó
A nyeregből már látszik a Călţun-tó és az ultramodern menedékházikó
Útitársaink ellenkező irányba haladtak
Így néz ki belül az ultramodern formatervezésű menedékhely a Călţun-tónál
Kezdenek megjelenni a sátrak a Călţun-tónál
Nyugalom
Amennyiben a hó annyira elzárja a bejáratot, hogy nem lehet kimenni, van még egy megoldás… 🙂
A Negoj-csúcsra nem sikerült feljutni, itt már útban vissza a Bâlea-tóhoz
Lassan visszaérünk a Bâlea-tóhoz. Szerencsn volt: egy nagyszebeni fiatalember felvett, és levitt a Bâlea-vízesésig, ahol a kocsinkat parkoltunk
A szombati adatok
Vasárnap egy számomra járatlan útvonalon túráztunk Sallai János barátom kezdeményezésére: Bâlea-tó (kocsival Cârţişoara faluból a Bâlea-vízesésig, majd drótkötélpályás felvonóval a Bâlea-tóig), majd Zerge-nyereg (Şaua Caprei). Innen Buteanu-csúcs, majd a élen le egészen a szerpentines útig
Útban a Buteanu-csúcs felé
A Buteanu-csúcsról csodálatos kilátás nyílt a Moldoveanu-csúcs fele vezető útra
Beereszkedtünk egy katlanba
Olvadófélben
Más szemszögből
Rododendron-mező. Szép a havasszépe
Türköződés
A vasárnapi túra adatai. Nem 65.8 Km/h-val száguldottunk a nyeregben, hanem még néhány percig be volt kapcsolva miután beültem a kocsiba… 🙂
FIGYELEM! Elmarad a Bánffy-túra
Van-e még értelme ennek az évnek?
Törülnünk kellene, kezdjünk a 2021-et. A Bánffy-teljesítménytúra reményt keltett, hogy a dolgok valamennyire rendeződnek – erre mégsem.
Branea Róbert magára vállalta a teljesítménytúra elmaradását, ám mi is figyelmeztethettük volna, hogy a június 16-i rendelkezés értelmében tilos az ilyen jellegű rendezvény megszervezése.
Bezzeg amikor a Főtéren szabadtéri koncertet szerveznek,
akkor lehet több mint 6 személy, ám több száz vagy ezer hektáros, mittoménhány négyzetkilométeres területen nem engedélyezik a természetjáró rendezvényeket. Értelmetlen.
Ugye mégis elmegyünk egyénileg ugyanazon az útvonalon túrázni?
FOTÓRIPORT – Sima hétvége Sztánán (Árvízfélével)
Szabó Zsoltnak és Csillának köszönhetően hétvégén ismét kimentünk feltöltődni Sztánára. Szerencsére már pénteken este sikerült kimenni a Szentimrei-házba, ahol tisztaság, kényelem fogadott.
Lovakat, csikót simogattunk a De Martin Lajos vezette Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok)
Hadd beszéljenek a fotók:
A szakácsmester kiselőadása
Mégis a férfiak a legjobb szakácsok?
Love me tender, love me true
Harcban
Itt nem tudom, mi zajlik
Tesó, ki ez a városi idegen?
Az oktató és tanítványai – kortárs festő
Cili mama hagymát is eszik?
A hajszárító cipőre is használható
Na, most akkor komolyan…
Riki ismét magyaráz valamit…
Nehéz panorámafotót készíteni, ha mozognak az emberek…
Újabb próbálkozás
Itt a Bibi ölében lévő Hamus cica a fotó lényege…
Az domboldalról lezúduló víz kimosta a gyökerét
A felhőszakadás áldozata
Lali és a vendégek megúszták. De nem szárazon…
Bemenekítették a lovakat
A kengyeleket, kantárokat, nyergeket “elszállásoló” házikó megúszta…
Nincs türelmünk, elindulunk
Mélázó
Az újságíró szakos diákok is behúzódtak a házikóba az eső elől
Ahhh, de romantikus…
RIPORT – Kalákában segítettek az árvízkárosultakon: több mint öttucatnyian
Hétfőn érkezett a riasztás, kedden reggel 7 órakor már úton voltunk a Maros megyei Gyulakuta községhez tartozó Rava faluba.
Fontos volt segíteni a helybélieken,
mert egy megyeközponttal vagy nagyobb várossal ellentétben itt nincs azonnali és hathatós segítségnyújtás az állami hatóságok részéről.
Amint azt az egyik helybéli elmondta: az ár elvonulása után érkezett meg a rendőrség és a mentő…
A Szabadságban megjelent riportom itt olvasható.
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Kalandokban bővelkedő túrák az év első magashegyi kiruccanásán
Megosztottam a Szabadság napilap olvasóival is
az év első magashegyi túráján szerzett feledhetetlen élményeket, egyben arra bátorítva mindenkit, hogy lépjen ki a komfortzónájából vállalja be a fizikai nehézséggel járó kirándulást, az elégtétel, a lelki feltöltődés, a természet szépségei kárpótolni fogják.
Bianka volt a túracsapat legkeményebb tagja:
mindkét térdében meniszkusz-szakadás, pajzsmirigy problémák és súlyos tériszony. Mégis sikerült feljutnia az 2509 méter magas Peleaga-csúcsra. Gratulálok, kimagasló teljesítmény volt! De hát, aki Erdély egyik legnehezebb túraútvonalát teljesíti a Királykőn… 🙂
Az élménybeszámoló ide kattintva olvasható.
VIDEÓRIPORT – “Ilyen nagy árvíz még sohasem volt a faluban”
Múlt szerdán telefonáltam Vagyas Attilának, a Magyar Unitárius Egyház keretében működő Gondviselés Segélyszervezet elnökségi tagjának és Szabó Lacinak, a humanitárius civil szervezet vezetőjének: hétvégére egész Erdélyben rossz időt jósolnak, minden valószínűség szerint menni kell majd segíteni az árvízkárosultakon, a környéken maradok.
Hétfőn jött az értesítés, kedden reggel 7 órakor már kisbuszon voltunk a Maros megyei Ravába.
A helyszínen a Szabadság számára készített videóriport itt tekinthető meg.
FOTÓRIPORT – Árvízkárosultak segítése: 2013-ban és ma
***
A videóriport ide kattintva tekinthető meg.
***
A történelem megismétlődik – jó és rossz vonatkozásban
Kedden a Maros megyei Rava faluban segítettünk az árvízkárosultakon, hazaérkeztem pillanatában pedig a Facebook emlékeztetett: 2013 júniusának közepén az Erdély Mentőcsoporttal és a Gondviselés Segélyszervezettel a magyarországi Pilismaróton ugyanilyen feladatot láttunk el.
Rossz, hogy kellett, jó viszont, hogy mindkét esetben tudtunk segíteni
Raváról még nem hallottam – tudatlanság.
Hétfőn olvastam a Szabó Laci által küldött riasztást: menni kell, baj van a túlnyomó többségében romák által lakott, a Gyulakuta községez tartozó Maros megyei településen, Raván. Kedden reggel 7 órakor elindultunk.
Jocó, köszönöm szépen, hogy eljöttél, jól esett a támogatásod!
Beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre!
Adorjáni Rebeka és Ferenc a megrázó pillanatokról mesél
A kolozsvári csapattagok egy része
A fiúk nem vicceltek
Ilyen magas még sohasem volt a vízállás
Mentik, ami menthető
A 70 ezer lejes bálázó gépet alig néhány napja kapták a magyar kormánytól
Párban
Adott pillanatban zuhogni kezdett az eső. Az istállóba húzódtuk meg. A tehenek csodával határos módon túlélték az árvizet, az üresen marad pajtában most pálinkát szolgált fel Rebeka…
Attól tartottunk, a zápor következtében ismét megárad a patak, s menekülhetünk. Egyikünk őrt állt. Ő is kapott finom pálinkát… 🙂
Sok volt a munka
Hajlongók
Ez már csak játék
Reménységkapu
Visszaállítjuk
A szomszédok, rokonok is segítenek
Jocó akcióban
Nem fogyasztotta el az árvíz
A 82 éves Izsák Apollónia azt hitte a “cigány purdék” ellopják a terményét
Apollónia szalmakalapnak valót font
Innen tovább már nem megyek
A 82 éves néni nem tud segíteni
Mindent vitt
Összefogás
Egy helybéli roma család segélyt kapott
Csabai Csaba tanár úr vidám asztala
A szükségállapot alatt csupán találkozásaink elején jött ki a bejárati kapuhoz. Emlékszem, első alkalommal nem találtam a címet, felhívtam, kijött oda, ahol a Juhar/Arțarului utca a Bună Ziua úttal/Békási utcával kereszteződik.
Volt, amikor kijött a kapuhoz,
de legtöbbször az „asztalunknál” várt, tudta, hogy a Bónis Endrétől az idősek megsegítésére kölcsönkapott robogóval percek alatt felérek hozzá.
Mindig mindent előkészített,
mondta, mire lenne szüksége, pontos jegyzéket állított össze a Compart számára a táblagépe újrainstallálása érdekében. Nem bevásárlásra volt szüksége (közel volt a Lidl), hanem specifikus dolgokra: permetezőszerekre, az ágvágó gép magyar nyelvű használati utasítására, „egy szép hölgy” által kötött, talán nem annyira előnyös Orange-szerződés esetleges módosításával kapcsolatos tanácsokra, legutóbb, azaz június másodikán pedig
a farontók és társaik tanárszomorító szexügyeinek
kezelésére kért fel.
Bevallom, lemeredve olvastam az SMS üzenetet,
kitérő választ adtam, nem értettem a poént, írtam neki, inkább felviszem a táblagépét, sajnos mégsem sikerült akkumulátort találni hozzá.
Kiderült, a Palocsay-kertből alászálló valamiféle röpködő kártevők „szexpartijától”
tartott a tanár úr és a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Intézetétől hormoncsapdákat rendelt volna, de számítástechnikai gikszer lépett közbe, ezzel kapcsolatban kérte a segítségemet.
Június másodikán láttam utoljára,
amikor 19 óra körül elmagyarázta a kártevőknek valamiféle hormon segítségével törtébő tőrbe csalását. Nevettünk, hogy a nőstények által kibocsátott hormonok szagát a hímek (vagy fordítva?) akár 10 kilométer távolságból megérzik, elbódulnak, s a csapdába röpülnek, megkímélve a fákat a szenvedéstől. Nevettem. Nevetett, hogy nevettem. Nevetett, mert látta, hogy nemigen értem az egész biokémiai folyamatot. Jót szórakoztunk.
Érdekes, mennyi minden eszembe jut az utolsó találkozásunkról.
Talán azért, mert csütörtökön késő este – hagyományos módon szintén robogóval – elmentem oda, ahol utoljára találkoztunk. Felbolydult lelkiállapotomban nem találtam a sikátort, ahol mindig bementem a fák lombja alá a “vidám asztalhoz“, ahol sokszor várt és ahol megnevettetett.
A frissen levágott fűben találtam viszont egy földön heverő rózsaszálat. Az „asztalunkra” helyeztem.
ISTEN NYUGTASSA, TANÁR ÚR!
Isten nyugtassa, Csabai Csaba tanár úr!
Sokkolt a hír, hogy elhunyt Csabai Csaba, a volt kémia tanárom.
A szükségállapot elején találkoztam vele a Széchenyi téren,
amikor egy idős személynek vásároltam élelmet, felajánlottam, neki is segítek. Az elején számlákat fizettünk együtt a Főtéren, aztán a Békás-telepről már nem jött le gyakran a belvárosba, többek között ügyintézésre, permetezőszerek vásárlására és szállítására kért meg.
Mindig víg kedélyű, mosolygós, szellemes volt! Újraolvastam az utóbbi két hónapban küldött SMS üzeneteit, szinte mindenikben volt humor, még abban is, amelyikben az ágvágó szerszám használati utasításának magyar nyelvű változatának internetes fellelésére kért meg.
Aztán az Orange szerződés megújítása után adtunk neki tanácsokat, majd a táblagépét installálta újra önként a Compart.
Az utolsó találkozásunk június másodikán volt, akkor írtunk egymásnak utoljára SMS üzenetet: nem tudtam megoldani a táblagép akkumulátorának cseréjét, felvittem neki, s azt tanácsoltam, használja úgy, hogy áram alatt van.
Mindig a ház bejárati ajtaja előtt lévő asztalnál társalogtunk. Sokat nevetett, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bántja, aggasztja valami, esetleg szorong, sőt!
Mutatta a fáit, bosszantotta, hogy a szomszéd egy fehér színű kábelt vezetett át azokon, megjelölte a telekhatárt, picit aggódott, mikor fog esni az eső vagy fújni a szél, ne permetezzen hiába. Neki köszönhetően megtudtam, hol van gazdabolt a belvárosban, milyen szerek kellenek az ilyen kerti munka elvégzéséhez.
A helyi rendőrség által a szükségállapot idején kirótt büntetés ügye is rendeződött, válaszolt az email üzenetre a helyi rendőrség, Bányai József ügyvéd pro bono vállalta a fellebbezést, két másik ügyvéd/jogász is arról biztosított, nyert ügye lesz. Cikket akartam írni az ügyről, ezért is fényképeztem le, amint éppen veszi le a postaládájára ragasztott jegyzőkönyvet…
Június másodikán találkoztunk utoljára,
akkor vittem fel neki a táblagépet, amelyhez sajnos új akkumulátort nem sikerült beszerezni és behelyezni. Abban maradtunk, együtt felinstalláljuk a WhatsApp, a Facebook és a Skype applikációkat. Az újratalálkozásig ő más csatornákon kommunikál velünk…
ISTEN NYUGTASSA, TANÁR ÚR!
Ismét eredeti szépségében pompázhat a Mátyás-szoborcsoport
Miért, most nem elég esztétikus? De hát néhány évvel ezelőtt restaurálták, mi történt?
FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Fordított dalmatakutya-élmény a Retyezát-hegységben
Már a múlt héten terveztünk elmenni,
de az időjárás eltántorított. Most elhatároztuk: mindenképpen „meghódítjuk” a régi szép emlékeket, azaz visszatérünk a Retyezát-hegységbe.
Erdély egyik legszebb hegyvonulata kora nyári fordított dalmátkutya-stílusban fogadott: fekete/szürke alapon fehér hófoltok.
A többiről hadd meséljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre!
Pénteken 21 óra 30 perckor értünk a Cârnic után lévő parkolóba
Bevetésre készen
Szombaron az Encián/Gențiana menedékháztól indultunk. Útvonal: Bordul Tomii – Bucura-gerinc – Bucura-tó és vissza
Álomi táj
Hova lépjek?
Itt a segítség
Bibi gondmentesen kelt át pénteken éjjel a patakon (szupererő: fejlámpa), szombaton pedig egy csermely egyik kövén csúszott meg…
Együtt
A szombati csapat: Róbert, Bibi, Ildikó és én
Hófoltos élmények
Lélekmelegítő
A Bucura-tó
Testvérekkel
Összetartozunk
Csoda
Nem volt ám könnyű lejönni a Bucura-nyeregből
Elkap az eső
Esti mese helyett
Szombaton az Encián/Gențiana menedékház – Pleaga-csúcs (2509 méter) volt műsoron. A csúcsról a Bucura-tó látszik
Életelem
Szombaton a Peleaga-csúcsról a sárga kereszt jelzésen a Valea Rea völgyben található tavak mentén ereszkedtünk a völgybe, s a piros kereszt jelzésen szintgörbén tértünk rá a kék vonal jelzésre, amely az Encián/Gențiana menedékházhoz vezetett
Napfürdő
Szombaton este Ákos és csapata (Lilla, Ade és Bence) is csatlakozott hozzánk
Vasárnap – hazafele
Vasárnap a tele hátizsákokkal az Encián/Gențiana menedékháztól a Pietrele menedékházig mentünk, majd le a völgybe. A Pietrele állítólag június közepén nyit, az állapotok viszont gyatrák
Bence nem ijedt meg a hideg víztől… 🙂
***************
