Kettős identitás, párhuzamos világok, beolvadás – kisebbségi lét Kolozsváron

Balról jobbra: Schwartz Róbert, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke, Bálint Júlia, az Armenia Örménymagyar Baráti Társaság elnöke, Veress Ilka, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, Horváth István, a kisebbségkutató intézet igazgatója és Buchwald Péter, a rendezvény házigazdája. (Horváth László felvétele)

Úgy lettem újságíró,

hogy 1995 tavaszán, az ortodox húsvétkor román nacionalisták megvertek a törvényszékkel szembeni utcában levő Jazz Clubban. Olyan hely volt az akkor, mint most a Bulgakov… Marosán Tamás is kapott néhány pofot akkor, a románok tudták, hogy csak magyarok maradtak a lokálban, a többségiek az ortodox húsvétkor szokásos körmeneten voltak.

Megírtam a cikket,

1995 áprilisában meg is jelent a Szabadság diákmellékletében, a Campusban, majd újabb anyagom jelent meg, azóta a kolozsvári napilapnál és annak hírportáljánál dolgozom.

Utálnom kellene a románokat?

Mondjuk ez azért is „indokolt” lenne, mert a Monostor lakónegyed Mehedinţi (rămâi fără dinţi) utcájában sokszor bántalmaztak magyarságom miatt, az iskolában is sokszor kaptunk verést.

A Kolozsvár Társaságnál a minap tartott előadás rávilágított néhány aspektusra, ami a kolozsvári kisebbségi létre vonatozik…

A kolozsvári magyar, örmény és zsidó kisebbségek helyzete volt a témája a Kolozsvár Társaság (KT) által szervezett beszélgetésnek. Meghívottak: Oláh Emese kolozsvári alpolgármester, Bálint Júlia, az Armenia Örmény-Magyar Baráti Társaság elnöke, és Veress Ilka, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa volt. A moderátor szerepét Horváth István, a kisebbségkutató intézet igazgatója vállalta.

Folytatás a WebSzabadságon.

Reklámok

FOTÓRIPORT – Belarusz, tizenharmadik és tizennegyedik nap: búcsú a fegyverektől (VÉGE)

Rendkívül jól bánnak az állatokkal. Gomelben például a tenyerünkből ettek a galambok és a mókusok… Sok fegyver, tankot, katonai helikoptert láttunk Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például

Sok fegyvert, tankot, katonai helikoptert láttunk

Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

Szerencsére geoládázásra is jutott idő. Igen veszélyes hobbi, a rendőrállam ugyanis azt gondolja, merényletre készülsz. Mindent figyelnek, látnak. Ennek ellenére néhány helyen sikerült geoládát találni. Egyébként nagyon kevés van az országban

Bementem iskolába, egyetemre, kórházba: az emberek alig beszélnek egymással. A felsőfokú oktatási intézményben nem volt zsibongás, egyetemisták közötti társalgás. Mindenki hallgatott, csak a legszükségesebbet mondták el egymásnak

Mindenhol tisztaság, mindenkinek van állása. Adott helyen ketten takarítottak egy kirakatot, az állam több állást is ajánl, amennyiben egyik sem felel meg, fizetned kell a hatóságoknak, nem pedig a munkaügyi hivatal neked! Egy hatasztalos vendéglőben például nyolcan dolgoztak. Állami szociális háló, korántsem piacgazdaság. Hogy is lehetne ilyesmi egy szocialista piacgazdaságban, ahogy Fehéroroszország határozza meg magát?

Rendkívül jól bánnak az állatokkal. Gomelben például a tenyerünkből ettek a galambok és a mókusok… Sok fegyver, tankot, katonai helikoptert láttunk Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például

Félnek a fehéroroszok. Gyanakvóak azzal a nagyon kevés külföldivel szemben, akik meglátogatják országukat, félnek egymástól. Nem lehet tudni, ki a besúgó, a KGB (most is így nevezik a titkosszolgálatot) embere. Szinte mindenki apolitikusnak vallotta magát – addig van jó életük, amíg valamilyen formában szembe nem mennek a rezsimmel (Gomel)

Rengeteg a zöldövezet, tisztelik a természetet (Gomel)

Kiváló az infrastruktúra (14 nap alatt 2500 kilométert autóztunk, körbejártuk az országot), rengeteg az autópálya. Mondjuk, könnyű sztrádát építeni, hisz síkságról beszélünk. Az ortodox egyház nagy becsben van…

Az emberek félnek a diktatúra represszív szerveitől: az utcák végén ott egy nagy kék furgon. Amennyiben valaki valamilyen kihágást, szabálytalanságot, törvényszegést, bűncselekményt követ el, nem mindig büntetik meg, veszik őrizetbe, tartóztatják le. Beviszik a nagy kék furgonba, és megverik, majd útjára engedik. Fellebbezés?! TESSÉK?! Legtöbbször busszal közlekedtünk

Ez már Babruysk/Babrujszk… Valaki mondta: múltkor 2 ezer ember tüntetett a diktátor és a kormány ellen, 1700 személyt letartóztattak. A következő utcai tiltakozó megmozduláson már csak 200-an vettek részt, 175-öt őrizetbe vettek. Azóta nincsenek államfő- és kormányellenes tüntetések…

Modern bárok, akárcsak… Berlinben (Babruysk/Babrujszk)

Babrujszk városát a nyugat felől előrenyomuló németek 1941. június 29-én foglalták el. A megszállás évei alatt mintegy 20 ezer helyi zsidót öltek meg, 1943-ig gettó is működött itt. A város rendkívül véres harcokban (csak a németek 20 ezer katonát vesztettek, a várostól délkeletre bekerített egységeiket felszámolták) szabadult fel 1944. június 29-én. Lakosságszáma 28 ezerre csökkent, a város romokban hevert, ennek ellenére szeptember 20-án területi (oblaszty) székhellyé nyilvánították. A háború után gyors urbanizáció vette kezdetét, 1959-ben 96 ezer, 1989-ben már 232 ezer lakosa volt. Az egyik zsinagóga (a városban egykor 40 működött) romjai

Olvasd el!

Szombat volt, a még működő babrujszki zsinagógába mentünk. Házigazdánk, az örökmozgó és derűlátó Victoria megbeszélte: bemehetünk a szertartásra. Hatalmas élmény volt a kaotikus eseményt végigkísérni. A Tórát is elővették (azt mondták, ritka alkalom, szerencsések vagyunk), a rabbi abból olvasott fel. A szertartás végén elmondták a neveinket, s mi helyeztük vissza a díszeket a Tóra tartóira. Micsoda megtiszteltetés. Imbolyogva jöttem ki zsinagógából, elvarázsolva éreztem magam. KÖSZÖNÖM!

Szomorúan hagytuk el Fehéroroszországot… Viszlát, ha még beengednek…

FOTÓRIPORT – Belarusz, tizenegyedik és tizenkettedik nap: a diktátor szülőfaluja és Európa közepe…

Az egyik zsinagóga romjai Vitebsk városában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet felhasználni)

Két kihagyhatatlan dolog

kecsegtetett ezen a két napon, azaz szeptember 4-én, szerdán és 5-én, csütörtökön: Európa földrajzi közepe és Aljakszandr Rihoravics Lukasenka fehérorosz diktátor szülőfaluja. Előbbi valójában csak blöff, ugyanis ebből több is van a kontinensen, attól függően, milyen szemszögből tekint a térképre a rezsim által felkért geográfus… 🙂

A diktátor szülőfaluja,

a fehérorosz Scorniceşti sok meglepetéssel fogadott.

Kérlek, kattintsd az első fotóra, vannak képaláírások is!

A körülbelül 90 ezer lakosú, a Minszktől 230 kilométerre Polack nem csupán arról híres, hogy itt van Európa (egyik) földrajzi közepe: egyike a legősibb városoknak az országban, számos műemléke maradt fenn az elmúlt századokból. A város első említése 862-ből származik, a Kijevi Rusz krónikáiban, a Poveszty vremennih letben említik

A település leghíresebb épülete a Szent Szófia-székesegyház. A Nyugati-Dvina és a Pologa összefolyása fölé magasodó kéttornyú templomhoz lépcsősor vezet fel a Lenin utcától. A templom előtt áll a 12. századból származó írással a Borisz-kő, melyet 1981-ben helyeztek el itt, eredetileg Podkosztelci faluban állt (a mai Navapolack város része). Engem viszont egy elhagyatott kis utca jobban izgatott…

Ismét örömmel töltött el, hogy a fehéroroszok nem bántják az állatokat, nem rúgják, kergetik őket. Ennek következtében a háziállatok nem félnek az embertől, mi több, itt is megvan a kutya-macska barátság 🙂

Mutatja a geoláda fele vezető utat…

Vicebszk már az első pillantáskor lenyűgözött: a szovjet tankok és helikopterek ékesen helyettesítették a 16-17-18-ik századi architektúrát, amelyet a második világháború során a náci Németország hadserege fellengzősen és két ízben (a megszálláskor és távozáskor) lerombolt. Fújj, szlávok. A szovjet ízű központ inkább egy szabadtéri múzeumra hasonlított, mint egy fehérorosz nagyváros belvárosának esztétikai gyönyörűségére

Műemlékek és emlékművek helyett szovjet tankok és harci helikopterek között

1897-ben Vicebszk lakosságának fele zsidó volt. Több zsinagóga is működött, mára már csak a rook maradtak meg…

Boldogan

Szeptember 5-én, csütörtökön a Európa utolsó diktátorának szülőfaluja volt soron. Összeszorult gyomorral, aggódva közelítettünk Kopys fele. Vajon mennyire őrzött a falu? Hány civil ruhába öltözött ügynök leselkedik majd ránk, követi minden lépésünket. A központban gyanús csend fogadott: minden az átlagnál sokkal tisztább volt, azaz 150 százalékban patyolat tiszta…

Idillikus, festői környezet. Lukasenka tulajdonképpen Alexandria elnevezésű faluban született, de ha már szomszédos település, akkor Kopyst is jól rendbe tette. Az állami hivatalos narratíva szerint a kormány éppen e két településsel kezdte a fehérorosz falvak és községek infrastruktúrájának korszerűsítését, a közművek bevezetését, a közterek felújítását és a közélelmezési egységek létrehozását… Ismerős?

Játszóteret is építettek, bár egyetlen gyermek sincs a környéken…

Ingyenes beköltözést is felajánlott az állam, ám mégis üresen állnak a kormány által felépített házak…

Naná, hogy sportlétesítményeket is építettek a diktátor szülőfalujában. Ismerős? 🙂

FOTÓRIPORT – Belarusz, tizedik nap: A legmeglepőbb hely

Andrást elkápráztatta a régi járgány (Saját felvételek. A fotók csak a forrás megjelölésével használhatók)

A megszokott narratíva szerint a második világháború során

gettókba zárt zsidók ellenállás nélkül tűrték a megaláztatást, deportálást és azt, hogy a haláltáborokba szállítsák őket. Kivétel, ugye, a varsói gettó, ahol 1943 januárjában felkelés tört ki létesítmény felszámolása előtt.

A mindannyiunk számára eddig ismeretlen ellenállás

az Fehéroroszország területén történt. Az eseménysorozat Navahrudak városában történt. Esős reggelen érkeztünk a Bibi által egy nappal korábban véletlenül meglátott helyszínre. Szájtátva hallgattuk a város múzeuma igazagatónője által mesélt történeteket..:!

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

Sikerült befolyásolniuk sorsukat: alagutat ástak, és elmenekültek. Csatlakoztak a Bielski fivérek által létrehozott erdei rejtekhelyen élő zsidókhoz és évekig együtt éltek velük. Ezt a történetet az 2008-ban készült Defiance / Ellenállók című film meséli el. A Bielski brigád olyan zsidó partizánokból állt, akiknek sikerült megmenekülniük a haláltól és akik harcoltak a náci megszállók ellen. Az ellenálló csoport a mai Fehéroroszország nyugati részén ténykedett (Nowogródek, Lida). Nevüket a lengyel Bielski fivérekről kapták (Tuvia, Alexander), akik az alakulat megalapítói voltak. Az ő irányításuk alatt 1 236 zsidó élte túl a háborút, valamint nevükhöz köthető néhány figyelemre méltó zsidó megmenekítése a Holokauszt elől. Kezdetben a csoportot a Bielski családtagjai alkották, akik két évig kényszerültek az erdőben élni

A gyermekeket is bezárták. A német megszállás után a négy Bielski fivér (Tuvia, Alexander [vagy Zus]), Asael és Aron a közeli erdőbe menekültek miután az egész családjukat megölték 1941 augusztusában. Ők négyen valamint 13 szomszédjuk a gettóból képezték a partizán csoport központját 1942 tavaszán. Kezdetben, az alakulat körülbelül 40 embert számlált, de ez a szám gyorsan nőtt

Az áldozatok nevei. A múzeum weboldala: https://www.tracesofwar.com/sights/107720/Museum-of-the-Jewish-Resistance.htm 944 nyarán, mikor Nowógrodek szovjet kézre került, az 1 230 nő, öreg, gyerek és férfi 3 év után elhagyta az erdőt

Lida vár az egyik leghíresebb Fehéroroszország építészeti műemlékei. Gedimin herceg parancsára 1323-ban alapították. Fő célja, hogy megvédje a földeket a Litván Nagyhercegség keresztyénektől, akik kedvelték Európa e részének nagyvonalú földjét. A kastély kétes esztétikai érzékkel rendelkező építészek restaurálják…

Szép fotót készítettünk volna…

Belarusz a retró autók és ezáltal András barátunk paradicsoma… Itt éppen egy Volga személygépkocsit csodál meg. A tulajdonos, látva lelkesedésünket, beültetett a járműbe és egy kört tett meg velünk…

Megvásárolnád?

FOTÓRIPORT – Belarusz, kilencedik nap: behatolás egy légvédelmi bunkerbe. Gyógyfürdő a kolostorban?

Vajon mit ír itt? (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)

A Bianka által összeállított programban

egy bunker is szerepelt. Korábbi tapasztalataim alapján elővigyázatosan fogadtam az ötletet… 🙂 Nos, de valahogy mégis sikerült bejutni…

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

Grodnó és Navahrudak között egy légvédelmi bunkert is útba ejtettünk. A GPS nem segített, tájékozódási képességünk és cirill betűs ismereteink alapján tájékozódtunk. Itt például mit ír?

A kapunál egy mosolygó őr fogadott. Nem tudtuk, jó-e vagy sem. Ügynök-e vagy sem. Kiderült, egy régen használt, mindennel felszerelt légvédelmi bunkerről van szó, amelyet egy magánvállalkozó (legálisan vagy sem) turisztikai attrakcióként használ…

Sikerült bejutni. Kicsi a bejárat, vajon mekkora lehet ez a bunker?

A főajtó. A Shchuchyn környékén levő bunker tavaly nyártól látogatható. Háború esetén a közelben levő katonai légi bázist irányították volna innen

Gyermekszobát is berendeztek

A pilótáknak 4 percük volt arra, hogy az levegőbe emeljék a vadászgépeket. A Szovjetúnió területén összesen öt ilyen légvédelmi bunker volt. Ennek a titkos neve Seignior volt. Békeidőben 10, háború esetén 50 ember teljesített itt katonai szolgálatot. A bunker két bejárattal rendelkezett

A személyzet, a tisztek és a parancsnokok 30 napig tudtak a bunkerben tartózkodni külső segítség nélkül. Akkoriban úgy ítélték meg, ennyi idő elegendő lesz a Szovjetuniónak a győzelemhez. Vagy ahhoz, hogy elveszítse a háborút. A szovjet csapatok 1990-ben elhagyták a bunkert, jelenleg a hidegháborús múzeumként működik

Vajon mit ír itt?

Útban Navahrudak fele egy temetőt is meglátogattunk. Mi feltűnő?

Házigazdánk elvitt forrásvizet hozatni. Ez a hely gyógyfürdő része. Biztos, nem egy kolostor?

Ilyen építkezési stílus is van Fehéroroszországban… 🙂

FOTÓRIPORT – Belarusz, nyolcadik nap: lengyelek Grodnóban, gettó, deformált emberi testek

A volt grodnói gettó bejárata (Saját felvételek. A fotók a forrás megjelölésével használhatók)

Fehéroroszország sok meglepetéssel szolgált,

a legtöbb talán Grodno városában ért. Az ország keleti részében levő településen, akárcsak Bresztben sok a lengyel. Nem véletlenül: valamikor mindkét város lengyel fennhatóság alatt volt.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

1939-ben Belarusz jelentős lengyel területeket szerzett. Noha a második világháború óriási pusztításokat okozott, 1959-ben több mint félmillió lengyel élt a Belorusz SZSZK-ban, ami a népesség 7 %-a (ezeknek mintegy fele volt lengyel nyelvű). A legtöbb lengyel Grodno megyében élt, itt 332 ezren voltak, ami a megye népességének 31 %-a. A ’60-as évektől jelentősen csökkent a belorussziai lengyelek száma, a ’70-es években viszont ismét emelkedés észlelhető. Meglehetősen nehéz magyarázatot találni a lengyel nyelvűek számának ingadozására a szovjet népszámlálásokban. Számuk 1979-ben 31 ezer főre csökkent, de 1989-ben már 132 ezren voltak, ami nyilvánvalóan nem magyarázható a természetes népszaporulat növekedésével. Éppen egy belvárosi katolikus templomban járunk…

Grondó főtere a jellegzetes látképpel…

Hidd el, Mona Liza is látható. Nézd meg jól a fotót

A felújítás alatt levő zsinagógában is jártunk

A grodnói gettót 1941 novemberében hozták létre a nácik. Az SS által működtetett létesítményben, fél négyzetkilométeres térségben körülbelül 10 ezer zsidót tartotta fogva. A deportálások egy évvel később kezdődtek…

Emlékmű

Fehérorosz újságok. A diktátor mindig a főoldalon

Népszerű

Báthory (Batorego) István (Stefana) Szilágysomlyón született és Grodnóban hunyt el. Állítólag rajta végezték az első emberi boncolást. Az emberi deformációkat bemutató tárlatot éppen abban a pincben rendezték be. Kommentár

Szovjet street art

Az ortodox templomba csak így lehetett bemenni

Grodnói házigazdánk, Alexandra (jobbról)

FOTÓRIPORT – Belarusz, hetedik nap: mit keres itt a bölény?!

Belarusz nemzeti szimbóluma

Ha már két hetet töltünk az országban,

eltökélt szándékunk volt a természeti szépségek megtekintése is, a hetedik napon (2019. augusztus 31.) erre is sort kerítettünk: Belavezhskaya Pushcha / Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park, az UNESCO Világörökség része.

A fehérorosz-lengyel határon levő erdőt

szabadon látogathatják a Schengen-övezethez és az Európai Unióhoz tartozó lengyelek is, amennyiben gyalog vagy biciklivel kívánnak látogatást tenni a természetvédelmi területen.

Biciklit béreltünk, s irány a kaland!

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

Biciklit béreltünk, s azonnal kezdődött is a flört Bundurel (alias András) és Bibi között… 🙂

Amolyan tanösvény állt a látogatók rendelkezésére a különféle növényekről, állatokról. Az erdő legsúlyosabban az első világháború során károsodott. A németek 1915 augusztusában foglalták el, az erdő nyugati részén (a mai lengyel területeken) vasutakat építettek a fakitermelés fejlesztésére. Az utolsó bölényt 1919-ben ejtették el, ugyanebben az évben (februárban) a Belavezsai-erdő Lengyelországhoz került. A bölények újratelepítése a második világháború után. 1921-ben a lengyel állam védetté nyilvánította az erdőt, 1929-ben állatkerti bölényeket telepítettek le, ezzel újra meghonosítva a fajt

Gramm szemét nem volt a parkban: mindenhol tisztaság. Gyönyörű volt a táj is

Andrással elbicikliztünk a fehérorosz-lengyel határhoz is. Bár, természetesen, nem volt szabad fotózni, rizikóztam. Nem tudtunk átmenni, mert akkor visszajönni nem tudtunk volna: amennyiben több mint 5 napot ülnek, Fehéroroszországba EU-s állampolgárok csak a minszki nemzetközi repülőtéren keresztül utazhatnak be az országba. Ráadásul 5 nap után on-line regisztrációs ívet kell kitölteniük vagy jelentkezniük kell a milícián…

Nem túlzás: 600 éves fa. Az erdő egyike Európa utolsó fennmaradt őserdeinek, magterülete szigorú védelem alatt áll

A nemzeti park területén egyfajta állatkert is működik

Fehéroroszország nemzeti szimbóluma a bölény, amely már csak egyedül itt él Európában természetes körülmények között