Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Nézem a posztokat: hol a rádiós-tévés Marci kolléga, hol Gergely Balázs, hol Sólyom Pista bratyizik a macival.

Aki nem szeretne medvével találkozni, csapódjon hozzám: 1996 óta túrázom, sátorozok, 2005-ben vagy 2006-ban voltam először Tusnádfürdőn EU-táborban, majd kb. azóta rendszeresen Tusványoson, de még csak tévében és ketrecben láttam medvét… Űzöm őket.

Mi több, egyik évben, amikor még nagy kupac szemét volt a tábor végén, a Keskeny út sátor mellett, a medve minden este odajárt falatozni, vadászokkal vártuk a macit a “tutti biztos” csapásnál. Persze, hogy nem jött…

Szóval jelenlétemmel garantáltan maci-free övezetet hozok létre…


Norbi készen áll az ellenség megsemmisítésére…!

A szomszéd, Nyikulica csodálkozhatott a legjobban: július 15-e van, s lám, ismét itt vannak ezek a kolozsváriak. Idén talán már harmadik vagy negyedik alkalommal megyünk Poiana Horeára. Legutóbb a július 7-9. között… Ismételt köszönet az Égly családnak!

Alkalmazkodom a radikálisan megváltozott helyzethez: többnyire és különböző okokból szétesett a Szerda csapat, Lacinál már évek óta nincs lazulás Szmidán. Sok minden… megszűnt. Megváltozott, próbálják egyesek szépíteni a helyzetet. Nem: sok minden egyszerűen megszűnt. Messze nincs már olyan intenzitású pörgés és lazulás. Régebben csupán olyankor mentünk Poiana Horeára, amely egyébként több szempontból egy kiváló hely, amikor úgynevezett terápiás hétvégékre volt szükségünk: alvás, evés, alvás, evés, alvás. Szex. Egész hétvégén. Igen, ugyanis annyira kifáradtuk a sok-sok pörgésben. Poiana Horea volt a pihenőhely, most lassan zarándokhellyé válik… 🙂

Ezúttal nem édes kettesben Biankával,  hanem Trombival és Norbival. S igen, sütöttünk is. No, meg áfonyát és szamócát is szedtünk…


Csak dísz? (Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

A Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) újabb korszerűsítési elemet vezetett be: a nagyobb megállókban követni lehet, melyik troli-, illetve autóbusz mikor érkezik.

Mindenhol évek óta ez megfelelően működik. A Szabadságban megjelent cikk itt található.

Mit tapasztaltál, pontos az előrejelzés?


Olajozza, karbantartja a megműtött ízületet…

Legyen szó (ismét) orvosi témáról, mégpedig konkrét személyes tapasztalat alapján. Egyébként azt vettem észre, hogy mihelyt a meniszkusz-szakadásomról és a májusi artroszkópos térdműtétemről írtam, több barátom, ismerősöm jelezte: ő maga is hasonló problémával küszködött. Igen, a sorsközösség.

A műtőorvosom már a kórházi kiutalóra ráírta: hyaluronsav-injekció javallott. Aztán a hat hét után megejtett szakorvosi vizsgálat során elismételte: az artroszkópia során az ízület kenőanyag egy részének helyettesítésére hyaluronsavat tartalmazó injekcióra van szükség, a térd ugyanis csak úgy tud működni, mint egy motor olajjal. Két más ortopéd orvossal is konzultáltam, aki ugyanezen a véleményen volt: a porcműtéteket követően szükség van a hyaluronsavra.

Szüleim segítségével a műtőorvos által ajánlott kereskedőtől 500 lejért be is szereztem az injekciót, amelyet hétfőn be is adott. Pedig mondva mondta: két-három napig ne álljak sokat lábon, s ne erőltessen meg a térdemet. Hancúrozást követően bedagadt, éjjel fájdalomcsillapítóért és gyulladáscsökkentőért kellett menni a non-stop gyógyszertárba. Bár immár második napja jeget teszek a térdemre itthon és a szerkesztőségben egyaránt (a jégnek köztudottan gyulladáscsökkentő és duzzanat mérséklő hatása van), a térdem továbbra is meg van duzzadva.

Az internetes források szerint a duzzadás a injekció beadását követő egy-két órában jelentkezhet. Nekem hat óra alatt nem jelentkezett, csakis a hancúrozás után… 🙂 Igen, akkor ez az ára.

Sebaj, az orvos által preventíven felírt Tador és a Ketospray hét napos kifutású kezelés, addig hátha lelohad…


Kerti lazuláson voltam a minap. Kiváló társaság, jó hangulat, mi több, még a keresztányomat is meglátogattam. Jó, na, foglalkoztam is vele…

Elmerengtem: vajon tényleg így sütik a padlizsánt?!


Reménykedjünk…

Bár június végén az elárusítónők azt mondták, július elején ismét lehet majd vásárolni a kolozsvári Sora üzletház alagsorában levő non-stop élelmiszerüzletből, tegnap a fotón látható üzenet fogadta az érdeklődőket.

Korábbi blogbejegyzéseim (itt és itt) kapcsán néhányan azzal érveltek, mi van, ha nincs folyamatosan nyitva tartó élelmiszerüzlet Kolozsvár óvárosában. Előre kell tervezni, mindent időben meg kell vásárolni, s akkor van friss kenyér, sajt, vaj, olaj, szirup és sütemény is. Ez amolyan családos és fogyasztói társadalom típusú megközelítés: pénteken listát készítünk, mire van szükség, hétvégén kocsival elmegyünk a bevásárlóközpontba, telerakjuk a bevásárlókosarat, ha lehet, valami egészségtelen gyorsétkezdében csillapítjuk éhségünket, iszunk egy kólát. Igen ám, de a rendezvényeken, eseményeken, kocsmai eszmecseréken részt vevő, aktív társasági életet élő függetlenek (nem csak szinglik! 🙂 ) esetében állandó a pörgés és a lazulás, így esetleges a tervezett vásárlás, s van amikor a hajnalban van szükség valamire. Óvszerre, például, de nem ám olyan lyukasra…

Úgy tudom, új tulajdonos vette át a bizniszt, s legkésőbb július végéig újraindul a Dia market. Hajrá!


Romba dőlt a múlt…

Sátorozni indultunk Kisbányára vagy Kisbánya üdülőtelepre. Glytzék oda jöttek volna szombaton. Az eredeti terv szerint ugyanaznap együtt gombásztunk volna. Volnax2. Csakhogy pénteken délután keményen esni kezdett. Bár a kiszemelt régióra csupán 20 százaléknyi csapadékot prognosztizáltak, kiderült, ennél sokkal többre lehet számítani.

Azon nyomban aktiváltuk a B. tervet: az örök és mindig befogadó Poiana Horea. S a szokásos terápia hétvége: végtelen alvás. Égi csend. Remek.

Szombaton késő délután friss kenyérért indultunk, szekerezés, kocsmázás és gyaloglás lett belőle. Volt azért benne ortodox templomlátogatás is, mi több a lelkipásztorral folytatott beszélgetés  során még Bartolomeu Anania is szba került. Kenyeret végül sikerült találunk. Házit. Tíz lejt fizettünk érte. Mit meg nem ér a házi kenyér… De hát a móc család befogadott, palacsintával kínált. S még a nyári zápor elől is fedezéket biztosítottak számunkra…

Este az eső ellenére sikerült tüzet rakni. S az a kolbász…

Kalandos vasárnap: Poiana Horea (Gyálukálului – eredeti hun név) – Guircuța de Sus (Felsőgyurkuca), igen Fiat személygépkocsival, s Bibi vezetett. Incidens nélkül. ÜGYES! Innen Szmida, a tó mellett. Egészen tűrhető az út. Innen már “egyesen út” vezetett Havasreketyére és a vízeséshez…

Szmidán, Lacinál radikális változások, lásd a fotókat.