Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Kolsai-lake, Kazakhstan

More and more Eastwards: after Israel, Palestine, Jordan, Dubai, Georgia, Armenia, Azerbaijan and Iran, it’s now time for these two wonderful countries. Between August 25 and September 17 we’ll be out of town.

We booked the Wizz Air ticket on January 1st for only 110 Euros! Indeed, it’s exactly one third of my monthly salary, but fortunately I always have sponsors with big hearts. And wallets. 🙂

We’ll use CouchSurfing, public transportation (shared taxis, buses, trains), plus the local airlines are extremely cheap. Also, we’ll eat in small, cheap places with the locals, so no restaurants, only if there’s not other choice.

Altyn Arashan, Kyrgyzstan

We’ll travel to Budapest by car sharing the cost of the gasoline. I estimate that the total budget (international airline ticket, health insurance, local airline, train ticket, food, accommodation where we’ll not be able to use CouchSurfing, transport etc) will not go over 500 euros for 3 weeks.

Our general itinerary:

Astana – Almaty – Saty – Charyn Canyon – Kaindy-lake – Kolsai-lakes – Cholpon-Ata (Tscholponata) * World Nomad Games* – Karakol – Altyn Arashan – Ak-Suu – Karakol – Kazarman – Arslanbob – Osh – Bishkek – Almaty – Astana
See you in Asia! 🙂

Reklámok

dav

Bár holnap indulunk Kazahsztánba és Kirgizisztánba, s 3 ezer méter fölötti hegyekben is járunk majd, még nehezebb lesz felmenni oda, a Gondviselés Segélyszervezet felkérésére, Szabó Laci elektronikus postán küldött alapján ma voltam vért adni. Menj te is!

Alább a felhívás:

Véradásra vonatkozó kéréssel fordulunk mindazokhoz, akiknek egészségügyi állapota és 18 év feletti életkora lehetővé teszi az ilyenfajta segítségnyújtást.

Kiss Zoltán torockói fiatalembernek van szüksége vérre, mivel súlyos gépkocsibalesetet szenvedett.

Alapvető fontosságú: a véradás előtt közölni kell, hogy az kinek a javára történik. A célszemély személyazonosító igazolványában szereplő nevét kell bediktálni: Kiss Dionisie Zoltan, majd az ő személyazonosító számát: 1860225010378.

A véradáskor meg kell jegyezni, hogy Kiss Dionisie Zoltan a kolozsvári sürgősségi osztályon (Spitalul Clinic Judetean de Urgenta) fekszik.

 A véradók kapnak/kérjenek egy igazolást, amelyen szerepel a célszemély neve, majd a véradás tényét közöljék velünk, hogy párhuzamos nyilvántartást vezethessünk a felajánlott segítségről.

Példaértékű, hogy a kolozsvári városi rendőrök csoportosan mentek el vértadni Zoltán részére. Részletek az alábbi cikkben. 

(https://ziuadecj.realitatea.net/eveniment/politistii-locali-doneaza-sange-pentru-soferul-ranit-grav-in-accidentul-de-pe-motilor–177184.html)

A felmerülő más kérdésekben is rendelkezésükre állnak az alulírottak.

Köszönjük a segítő szándékot: Bálint Róbert Zoltán, Szabó László, Vagyas Attila


Deák Áprád (jobbról az első) mindig jókedvű (Saját felvétel)

Mostis Gergő, a Planetárium kézműves sörkert és közösségi tér vezetője kért fel, moderáljam a Legendás kolozsvári tanárok című beszélgetés-sorozat meghívottjait. Megjegyzem: jómagam csupán ötletekkel rukkoltam elő, a meghívottakról a szervező és az iskolák gondoskodtak.

A cikk a szerdai Szabadságban olvasható.


Kürthy Katalin (balról) és Balázs Ildikó a Planetáriumban

A cikk ide kattintva olvasható.


Szabó Bertalan és Kassay Ildikó a Planetáriumban

  • Szerdán, augusztus 22-én a Brassai Sámuel Elméleti Líceum által delegált tanárokkal (Kassay Ildikó és Szabó Bertalan) és a jelenlevőkkel beszélgettünk

A cikk itt található.



 


Augusztus 14-én Mihály István rádiós szerkesztő meghívottja voltam. A Kolozsvári Rádió magyar adásában elsősorban Csádról beszéltem, de szó esett a Kolozsvári Magyar Napokról, sőt, még az Untold fesztiválról is.


Filmezni kezdtem tegnap azokat a fiatalokat, akik cigarettadobozt dobtak neki a Caragiale-parkban levő holokauszt-emlékműnek, hangoskodtak, szemeteltek, mi több, a képsorok rögzítése előtt a köztéri alkotásra állva egymás intim testrészeit fogdosták…

A videózást számon kérő csaj adott pillanatban meg is jegyzi: s mi van, ha ittunk, és kábítóztunk? Egyébként a két literes pillepalackban levő sör a videófelvételen is látszik…

A helyi rendőrség a közvetlen közelben levő utcában büntette a szabálytalanul parkoló gépkocsivezetőket. Mire odaértem, már csak hűlt helyüket találtam…


Szerencsénk is van a miniszterelnök asszonnyal: Nagyboldogasszony ünnepe kapcsán hosszú hétvégét biztosított számunkra. Mivel az egész országban esőzést previzionáltak, augusztus 15-19. időszakban a Duna-deltába mentünk. Nem bántuk meg.

Azelőtt való hétvégén (augusztus 10-12.) pedig Poiana Horea (Gyálukáluluj) biztosította a kikapcsolódást. S keresztlány szórakoztatás is volt… 🙂
Kezdjük Poiana Horeával. Kérlek, kattints az első fotóra!

*******************************************************************************************

A hosszú hétvégének köszönhetően augusztus 15-19. időszakban Bibivel a Duna-deltában vakációztunk.
Kattints az első fotóra a történet elolvasásához!

*************************************************


Regisztrálják őket, menekült státust kapnak. Félmillió bajban levőt fogadott be a világ harmadik legszegényebb országa…

 Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, sikeres nemzetközi pályázat révén elnyert riportúton június végén közel egy hetet töltöttem Csádban, abban az igen szegény országban, amely mégis korlátozás nélkül befogadja a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból érkező menekülteket.

Utóbbiak igencsak nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik, de a fogás bevált: így sikerült könnyebben szóba elegyednem a számunkra szinte elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, akik közül sokan akkor láttak először nemcsak havat, de személyemben fehér embert is.

Többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket: fegyverropogás, erőszak, felgyújtott falvak, ellopott háziállatok – így váltak földönfutókká. De beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Pihenő a nyilvántartásba vétel előtt. Ezek a menekültek 2017 decembere óta Csádban vannak, regisztrációjukra csak most került sor…

Tény és való: semmi sem tudott felkészíteni arra, amit Csádban tapasztaltam. Hiába néztem meg a tavaly novemberi, hasonló riportút során a Dominique Catton által készített fotósorozatot, az országban készített videókat, hiába olvastam el az állami berendezkedésre vonatkozó elemzéseket, a gazdasági állapotok további hanyatlásával kapcsolatos kimutatásokat vagy éppen a biztonsági helyzetre vonatkozó figyelmeztetéseket, a helyszínen valóságos „kulturális sokkot” kaptam. Még az a sok tapasztalat sem segített, amit az eddigi utazásaim során – 64 országban – gyűjtöttem.

******

Amennyiben a téma felkeltette az érdeklődésedet, kattints, kérlek, ide.