VIDEÓ – Az RMDSZ-székház előtt is tiltakoztak

Email üzenetet kaptam a Nem az én nevemben csoporttól. Névtelen email, akárcsak korábban a Muszáj-Musai esetében.

Ezt írják:

Ismét megragadnánk az alkalmat az elhatárolódásra: NEM a mi nevünkben történtek az RMDSZ eheti parlamenti ténykedései. És nem érdekes, hogy mivel fogják magyarázni a magyarázhatatlant. Jó volna, ha végre nem dőlnénk be az elmúlt 20 évben oly sokszor elsütött kommunikációs trükkjüknek. Most is azt fogják mondani, hogy a mi érdekünkben tették, amit tettek. Ez nemcsak azért pofátlan, mert hazugság, hanem azért is, mert ha van választási lehetőség, akkor nem a demokrácia alapértékeit és az alapvető emberi értékeket tesszük mocskos alku tárgyává, ezzel gyakorlatilag kompromittálva az erdélyi magyarokat, és ellehetetlenítve egy egész országot. Ismételten hangsúlyoznánk, hogy az RMDSZ soha nem kapott az erdélyi magyaroktól felhatalmazást arra, hogy a PSD-vel együttműködjék, vagy akár annak egyetlen mocskos húzását is támogassa. Ahogy azt a csoportból többen is hangoztatják: “Én nem erre szavaztam”.

Nyugi, szerintem esetükben nem kell összeesküvésre, lefizetésre (hol vagy, Soros?), manipulációra, limitáltságra, észmentességre gondolni, valószínűleg eléggé érettek és van annyi eszük, hogy átlássák a helyzetet, mérlegeljenek, saját véleményt alkossanak, s azt, lám, nyilvánosan ki is fejtsék.

Kíváncsi vagyok: kikből áll ez a csoport? Okés a tiltakozás, de miért zárkóznak el mereven az esetleges magyarázattól, miért zárkóznak el az esetleges párbeszédtől?

Reklámok

Nyaralási tippekről a Kolozsvári Rádió magyar adásában

Soldiers everywhere…

Mihály István, köszönjük szépen a lehetőséget, hogy tegnap a palesztinai élményekről, kalandokról beszélhettünk az általad vezetett műsorban. Egyelőre egy-két nyaralási tippet adtunk a (jóval) 2 ezer lej alatt keresőknek… 🙂 Tippjeink itt hallgathatók meg.

FOTÓRIPORT – Világ gasztronómiai nomádjai, egyesüljetek!

S még Anglia-Tunézia mérkőzést is figyelemmel lehetett követni…

Azt írja nekem Ulu a CouchSurfingen, hogy 2015 óta érdekes küldetése van: célja a folytatásos kocsmatúra. Nem sok mindenen lepődöm (már) meg, de ezt a kanapékérő felizgatott. Így folytatja:

Nem lerészegedésről szól, hanem a különböző vidékek kocsmakultúrájának a megismeréséről, átéléséről, ismerkedésről az emberekkel, a szokásokkal.

Folytatja: 103 városban 1243 kocsmában járt.

Ulunak is tetszett a Gastro Nomad Pub…

2006 óta voltak couch-os tapasztalataim, közel másfél éve szerencsére nekem is lehetőségem nyílik vendégeket fogadni, de ilyen érdekes személy még nem kért szállást tőlem.

Ha már éppen a Nomad Gastro Pubban tartózkodtam (Boros Hanga, köszönjük a lehetőséget!), gondoltam, meghívom egy sörre. Értékelte. Ő is észrevette, s ez tetszett neki a legjobban, hogy belvárosi vendéglő (Baba Novac/Bethlen utca 19. szám) belső része olyan, mintha kint lennél, még „kanálisfedő” is van az egyik teremben.

No, de mielőtt Ulu (igen, ez a beceneve) megérkezett, sok-sok finomságot fogyasztottunk. Azt is mondtam, Isten őrizz, hogy pénzhez jussak, jobb, ha szegény maradok, mert ha nem 170 kilogramm lennék és alkoholista. Azok az ízletes ételek, azok a finom kézműves sörök, amelyeket a Boros Hanga vezette Nomad Gastro Pubban felszolgálnak… OMG!

Bár Hanga azt mondta, hétfő lévén, jaaaj, üres lesz a helyiség, két nagy asztalnál külföldiek ültek, mi pedig egy pár mellett foglaltunk helyet a holland szobában. Igen, országokra van osztva a vendéglő.

Hétfő este is vannak vendégek: két nagy csoport és egy pár volt a mi “országunkban”. Cîmpean Tímea, a képen is látható pincérnő kedves, barátságos volt, ajánlatokat tett, természetesen mosolygott

Az első támadást a Nemţeana sör és a mandzsúriai szósszal leöntött, ropogós csirkemell darabkák ellen intéztem. Olyan finom volt, hogy megfeledkeztem magamról, s csámcsogtam picikét. Mi több, hosszú másodperceken keresztül a nyelvemmel a szájpadlásomhoz rögzítettem a finomságot, s élveztem az ízét.

Bibi az előétel vegetáriánus változatát választotta: mandzsúriai szósszal leöntött, sült karfiol és keleti gyümölcsökből készített limonádé.

Az ízbomba csak ezután következett: marhahús, gyömbéres és szezámmag szósszal. Bibi a kubai ízvilág mellett döntött: kukoricalepény (tortilla) csirkemell darabkákkal, csípős paprikával, hagymával és cajun fűszerkeverékkel. A végzetesen finom ételt fagylalttal leöntött almás palacsintával nyomtattuk le. Ketten egyet… 🙂

Részletek a képaláírásokban. Kérlek, kattints az első fotóra!

Ajánlat

Órarend is van

A szokás szerint üres hétfői nap ellenére sok volt a vendég

Külföldi vendégek

Bár Boros Hanga ügyvezető-tulajdonosnak sok volt a teendője, készségesen állt rendelkezésünkre

Hitchcock is itt vacsorázik?

A kettő együtt… csodálatos. Vagy bort kellett vona választanom?

Bibi beleveti magát

A világbajnokság soron következő mérkőzését is megnéztük

Yummmy…!

Ulu szakvéleményt mond Hangának: nagyon tetszik!

Ulu “kocsmavadász” szemügyre veszi… Angliát

 

Palesztináról Bibivel ma a Kolozsvári Rádió magyar adásában

After visiting the Jewish cemetery in the settlement, we came upon this scene. A Jewish and a Palestinian man talking/arguing about something. Two IDF soldiers assisted. We went into the shop very close by. The soldiers looked amazed: why would to Jews buy from the Arabs. The Palestinians were also very surprised, but they served us without any problem…

Mihály István, a címben szereplő médiaintézmény szerkesztő-műsorvezetőjének meghívására a ZeneTerefere című műsorban Palesztináról mesélünk. Részletek itt.

A következő kérdésekre válaszolunk majd:

1. Mit írt házigazdánk, Mo vécéje fölött Hebronban?
2. Milyen közel kerültünk Jézus megkeresztelkedési helyéhez?
3. Miért kísért bennünket izraeli katona Hebronban?
4. Hánykor kell felkelnie az Essla kisfaluban lakó palesztin földművelőnek, ahhoz, hogy a földjét kettészelő izraeli katonai utat őrző katonák át- és visszaengedjék?
5. Mi volt a legnagyobb csalódás Jerikóban?
6. Milyen a fal Kelet-Jeruzsálemben és Betlehemben?
7. Mitől félt a házigazdánk Rammalahban?
8. Mi Qalqilya érdekessége?
9. Milyen érzésekkel haladtunk át a Qalandiya ellenőrzőponton?
10. Melyek voltak a legveszélyesebb helyzetek?

Egyáltalán: mi a fenét kerestünk mi egy olyan veszélyesnek tartott helyen, mint Palesztina?

We wondered around for a long time when we reached a dead end. A surreal scene: two Israeli soldiers at the end of the street with an iron gate behind their backs. An Arab boy selling falafel. In the middle of nowhere. Curious eyes gazed at us from the buildings – mostly children. I approached the soldiers, telling them we want to enter the mos… the church, but we cannot find the main entrance, the others are all closed. I also told them that at a nearby checkpoint their colleague asked if we’re Jews, we said no, but we are Christians, so he said yes, we can enter, and indicated the general direction where to get in, but we are unable to locate it. One of them said, he can accompany us. I felt very uneasy: going back to the Arab merchants with an Israeli soldier makes us automatically Jews, but we told them we’re from Hungary and Romania. We traveled with these passports, we didn’t want to elaborate about our ethnical background and how come we’re both Hungarians from Romania, we travel with different travel documents… What if the soldier is attacked by some Arabs, and we’ll be prosecuted for “luring” him into the danger zone. At each corner he looked left, then right and advanced only then. After asking some Arabs where the entrance is, and them telling him it’s the one we’ve already been to, but it’s closed, her said he has to return to his colleague. An eerie silence followed. More Palestinians gathered around us. He left. We quickly did the same. The Palestinians looked at us with suspicion

“Ia uită-te, mă, vin ungurii să ocupe Ardealu’!”

“Scriitorul român, István Nagy”. Sintagma “românul” i-a scăpat şi unui elev de la Liceul Avram Iancu. Acest lucru nu a umbrit, însă, deloc acest eveniment deosebit…!

Am crescut în faimosul cartier Mănăștur din Cluj/Kolozsvár/Klausenburg. Și nu oriunde, ci pe și mai cunoscuta stradă Mehedinți (rămâi fără dinți), ne-am jucat pe malul pârâului Țiganilor (actualmente, foarte corect din punct de vedere politic, se numește Calvaria…) cu românii din cartier, ne-am jucat de-a v-ați ascunselea pe șantierul dintre strada mea și Parâng.

Pe atunci relațiile etnice se construiau pe bătaie, strigăte, înjurături, etc. 

Totuşi, unde vrea să ajungă, ce vrea să spună omul ăsta? Afli aici.

AUDIÓ – Kolozsvár szégyene, Patarét. Frusztrációval

🙂

Bosszant, emészt, frusztrál a tehetetlenség érzése. Édesapámtól örökölhettem ezt is. S a hulladékok menedzsmentjével kapcsolatban meg vannak kötve a kezeim: sokat, túl sokat termelek. Megveszek egy kefirt, ott a műanyag doboz. Ugyanez a helyzet a kakaós kávéval stb.

A legjobban a sörvásárlással kapcsolatos mizéria idegesít: nem veszik vissza az üvegeket. A Sorában levő non-stop üzletben például nem. Hiába egyeztem meg Róberttel, az üzlet egyik képviselőjével, hogy számomra kivételesen beleegyeznek az üvegek visszaszolgáltatásába, sajnos többszöri próbálkozás ellenére sem veszi fel a telefont.

Mihály István, a kolozsvári rádió magyar adásának szerkesztő-műsorvezetőjével ezekről, de főleg Erdély fővárosának évtizedes szégyenéről beszéltem. A fő meghívott Szakáts István civil aktivista, az ügy kiváló ismerője volt.

A műsor ide kattintva hallgatható meg.

TIFF apropie sau dezbină românii şi maghiarii?

Cine pe cine? 🙂

Putem numai intui cât de norocoşi suntem că un asemenea eveniment de talie internaţională se desfăşoară la Cluj/Kolozsvár/Klausenburg. E la mintea cocoşului faptul că un festival de film de o asemenea anvergură ne pune pe harta Europei şi chiar a lumii. După aproape 30 de ani, în sfârşit, se aud lucruri pozitive despre România, despre Transilvania, nu suntem asociaţi doar cu munca la negru, cu cerşetoria, cu jaful şi corupţia la nivel politic, administrativ şi economic, ci cu sportul de performanţă, cu arta filmului.

Continuare pe portalul de contact român-maghiar Corbii Albi…