Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Magánéletem’ Category


Regisztrálják őket, menekült státust kapnak. Félmillió bajban levőt fogadott be a világ harmadik legszegényebb országa…

 Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, sikeres nemzetközi pályázat révén elnyert riportúton június végén közel egy hetet töltöttem Csádban, abban az igen szegény országban, amely mégis korlátozás nélkül befogadja a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból érkező menekülteket.

Utóbbiak igencsak nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik, de a fogás bevált: így sikerült könnyebben szóba elegyednem a számunkra szinte elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, akik közül sokan akkor láttak először nemcsak havat, de személyemben fehér embert is.

Többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket: fegyverropogás, erőszak, felgyújtott falvak, ellopott háziállatok – így váltak földönfutókká. De beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Pihenő a nyilvántartásba vétel előtt. Ezek a menekültek 2017 decembere óta Csádban vannak, regisztrációjukra csak most került sor…

Tény és való: semmi sem tudott felkészíteni arra, amit Csádban tapasztaltam. Hiába néztem meg a tavaly novemberi, hasonló riportút során a Dominique Catton által készített fotósorozatot, az országban készített videókat, hiába olvastam el az állami berendezkedésre vonatkozó elemzéseket, a gazdasági állapotok további hanyatlásával kapcsolatos kimutatásokat vagy éppen a biztonsági helyzetre vonatkozó figyelmeztetéseket, a helyszínen valóságos „kulturális sokkot” kaptam. Még az a sok tapasztalat sem segített, amit az eddigi utazásaim során – 64 országban – gyűjtöttem.

******

Amennyiben a téma felkeltette az érdeklődésedet, kattints, kérlek, ide.

Reklámok

Read Full Post »


Meteor (balra), a Mars (középen) és a Tejút (jobbra) a felvidéki Gömöralmágy felett 2018. augusztus 12-én. A Föld belépett a Perseida meteorraj összetevõit alkotó 109P/Swift-Tuttle üstökös pályája mentén szétszórt porfelhõbe. A Perseidák az egyik legismertebb, sûrû csillaghullást elõidézõ meteorraj. MTI Fotó: Komka Péter.

Bár Kovács Gabi barátom végig azt állította (s az ég is erre utaló egyértelmű jelekkel szolgált), hogy a borús ég miatt nem látjuk a hulló csillagokat, tegnap kitartottunk, kimentünk, s szerencsénk volt: felszakadozott a felhőzet.

Az égboltot éppen megvilágító hullócsillag miatt sikerült így a fotó… 🙂

Rajtam kívül Bibi, Melinda és Lóri vállalta a kalandot: kimentünk a Kis-Magura csúcsra. Érkezésünk után néhány perccel érkezett Lázok Levi és a CERT (Community Emergency Response Team) csapat egy része, aztán jóval később a többiek.

Azta’, teeee, mekkora volt, láttad?

hangzott fel újból és újból. Természetesen elsősorban akkor, amikor Lóri éppen majszolt valamit. Használtuk a StarWalk2 appot, néztük az egen kirajzolódó csillagjegyeket…

Ödön és Dugó is élvezte a látványt, utóbbi főleg az azonosíthatatlan sziluettet, amelyet kitartóan ugatott.

Jövőre?

Ajnácskõ, 2018. augusztus 13. Meteor az égbolton a felvidéki Ajnácskõ felett 2018. augusztus 13-án. A Föld belépett a Perseida meteorraj összetevõit alkotó 109P/Swift-Tuttle üstökös pályája mentén szétszórt porfelhõbe. A Perseidák az egyik legismertebb, sûrû csillaghullást elõidézõ meteorraj. MTI Fotó: Komka Péter

Read Full Post »


Mennyi mindent kezdtünk már újra. Egyesek karriert, pénzgyűjtést, mások egy egész életet. Megint mások csupán digitális és virtuális életük egy kis szeletét. Kinek nem vitte el a vírus az állományait, álmait, fotóival és videóival emlékeit. Ezek egy részét sikerült visszakaparintani, de többsége örökre elvész. Az agytekervényekben kis szegmense megmarad ugyan, de ott is véges a tárhely.

Okostelefonom gondolt egyet, s a Gboard elnevezésű applikációt módosította, törölte. Valamit csinált vele. Helyette bejött a SwiftKey. Már az elején nem tetszett, ezért ismét installáltam a korábban említettett, visszaváltottam erre, de persze elfelejtette azt, amire korábban megtanítottam: az általam használt szófordulatokat, ragokat, különleges vagy egyszerűen csak más szavakat.

S akkor újrakezdés…

Read Full Post »


Az állatorvosi rendelőnél

A Redut (Erdélyi Néprajzi Múzeum) épülete mellett találtam. Azt hittem, a szárnyával van gond. Állatvédő kolléganőm, Nagy-Hintós Diana tanácsára a Fürdő (Pavlov) utca 20. szám alatt levő állatorvosi rendelőhöz siettem vele. Emberségből az orvos felajánlotta, hogy ingyen injekciókat ad neki, s hátha néhány nap múlva helyrejön. Szárnya, lába nem volt eltörve.

Az egyik üzletbe karton dobozt kértem neki, a nagyobbat Balázs Bence kollégám adta a szerkesztőségben.

Vizet sem ivott már. Vergődött egy keveset, majd egyre lennebb engedte a fejét.

Még egy órát élt. Megsirattam.

Read Full Post »


Bármikor ismét!

Amikor Boros Hanga felajánlotta, vacsorázzunk az általa menedzselt Indigo vendéglőben, nem tudtam pontosan, mire számítsak. Sokat felejtek, s ez most is előnyömre vált: már nem emlékeztem, hogy megjegyezte, indiai stílusú étteremről van szó, így a kellemes meglepetés ereje is hatott rám. Reméltem, hogy az indigó, azaz a másolópapír leképezi az elvárásaimat… Sikerült. Avagy India, go!

Nehezen döntöttünk, de Mihai javaslata alapján jól választottunk…

Tegnap délután komótosan végigsétáltam a Mikó utcán, szemügyre vettem a portákat. Sok vendégfogadó egység kapujára ki volt írva: találkozunk szeptemberben. Bibivel az utca vége és a diáknegyedbe vezető Hegyvölgy (Piezişă) utca sarka közelében találkoztam, siettetett.

Gyere már, királykisasszony, éhes vagyok!

Az én gyomrom sem volt tele. Szándékosan üresen hagytam a déli reggeli után.

Nem bántam meg.

Az eddig meglátogatott 65 országban India nincs benne, de előbb-utóbb sikerül oda is eljutnom…

Impozáns, de mégis otthonos külső, a sikátorban elhagyatottnak látszó robogók viszont, amelyekkel az otthon fogyasztó ügyfelek számára szállítják a rendeléseket, nem keltenek jó benyomást. Pozitív viszont, hogy a konyhában két indiai származású szakácsot pillantunk meg: tudjuk, hiteles gasztronómiai élményben lesz részünk.

Nem újságírói túlzás: nehezen választottunk. A változatos és bőséges menü sem könnyített a dolgunkon, ugyanúgy ahogy az sem, egyikünk sem fogyasztott még vacsorát egy indiai étteremben.

Bár – amint az imént említettem – a belvárosban szinte valamennyi vendéglő zárva van, az Indigo a nyári szünidő ideje alatt is fogadja a vendégeket. S nem keveset…

S akkor jönnek az ízvilág kellékei: Taandori-kemencében készített indiai kenyér, fűszeresen pácolt csirkemell-darabocskák paradicsomos-vajas-fűszeres szószban (most is összefut a nyál a számban), fekete lencse fűszeres szószban. A Madras-csirkemellet tartalmazó pohárka árván maradt, túl csípős volt.

Bár nem a kedvencem, de az itt csicseriborsólisztben elkészített hagymakarikák nagyon finomak voltak.

A desszertet is elpusztítottuk: rizzsel, tejjel, szárított gyümölcsdarabkákkal, mangóval, sáfránnyal és kardámommal bolondított krémpuding. Jujjj, de finom volt.

Az elején azt hittem, éhes maradok, nem tűnt kiadósnak a tál. Tévedtem.

Köszönjük, Indigó, köszönjük, Boros Hanga!

Read Full Post »


Kitiltották a társasjátékozókat. MIÉRT? )(Fotó: http://www.yumstops.com)

Társasjátékozni.

Majdnem (ismét) kiesett a műfogam, amikor a napokban közölték velem a TIFF-házban, hogy a teraszon tilos társasjátékozni. Bibivel a Sankt Petersburg elnevezésű játékot játszottunk volna, de nem engedték. Meglepődve kértem magyarázatot.

Ez a cég politikája, nálunk nincsenek is társasjátékok, s játszani sem szabad

Jött ki a pincérnő szájából. Sajnos az esti órában semmilyen főnök nem volt már a lokálban, így be kellett érnem ezzel a válasszal. Szerintem csacsiság a tiltás, ugyanis az ügyfél fogyaszt, ugyanis a társasjáték akár egy-két órát is eltarthat. Jobb ha valaki csak ül, s telefonozik, e elfoglal egy asztalt?

Más furcsasággal is találkoztunk, igaz, egy sokkal másabb helyen, mint a kolozsvári TIFF-ház. A Bihar megyei Ştei városában szerettünk volna pizzázni. Harcok árán meg is találtuk a pizzázót, leültünk a teraszra, de közölték velünk, hogy a fedett részen csak dobozban lehet falatozni.

WHAT?!

A magyarázat: jelentős légszennyezés, hullnak a levelek (!), por van kint.

Hallottatok már ilyet?!  

Read Full Post »


Megvagy, maci! 🙂

Tudom, hihetetlen: bár még csak a Dobrudzsai-hegyekben nem jártam, Tusványoson immár tizenvalahányadik alkalommal veszek részt, több ízben gyalogtúráztam Tusnádfürdőről a Szent-Anna tóhoz (itt találkozni leggyakrabban medvével), a tavat többször körbejártam (amikor kiáltottak, jaj, itt a medve, odaszaladtam, már ne volt ott), semmi, nem láttam medvét. Tusványoson évekig olyan helyen voltam elszállásolva ahol naponta/éjszakánként többször járt a maci (folyton mondták: ejsze magát ott meghántja), eddig mégsem láttam egy medvét sem a szabadban, csak egyet, bezárva.

Mi több, amikor a lányok fejvesztve szaladtak ki a tusványosi zuhanyzóból, hogy ott a barna (ez nem kaka), szaladtam velük szembe, még a riadalom miatt a törölköző alól kikandikáló formás melleikre sem néztem (alapból tudom, hogy formásak, tényleg, nem néztem meg őket!), annyira akartam látni a macit. SEMMI.

Óvatosan közeledett…

A medvementes életről szóló sztorimat hallva néhány vadőr a Keskeny út sátor közvetlen közelében levő szemétlerakathoz vivő csapáshoz vitt, s azt mondták:

Na, maga hitvány városi, kóóólozsvári fiú, medvét akar látni? Itt lesz! Fogadtunk, fél óránként adunk egy sört, ha nem jön.

Hát nem jött, de legalább alaposan becsiccsentettem.

Két forgatókönyv körvonalazódott. Vagy feladom, s frusztrál, hogy mindenki látott, de én nem, vagy Tusványos alatt üzletelek: én vagyok a medveijesztő. Biztonságban haza akarsz érni? 10 lej. Más megoldást választottam: elmegyek medvelesre.

Bereczki Barna hegyi túravezető felvette a kapcsolatot Szín Jánossal, aki Tusnádfürdő és a Szent Anna-tó környékén két medvelest is működtet. S megmentette a helyzetet: LÁTTAM MEDVÉT!!! A székelyföldi medvepásztor a megmondója, de szerintem ilyen kevés medve még nem volt egy alkalom során…

Köszönöm, János!

Saját életterében, civilizált, kulturált körülmények között, közvetlen közelről akarok látni medvét, s Olivértől tudom, hogy Jánosnak jó humora van, kellemes az időtöltés is. OK, ide kattintok!

************************

VIDEÓINTERJÚ Szín Jánossal itt (Előadást tartott Tusványoson)

***********************

 

Read Full Post »

Older Posts »