Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Magánéletem’ Category


A japán vendég kedvéért töltöttünk időt szombaton a feketetói vásárban. Ezt láttam:

Reklámok

Read Full Post »


Miccs Feketetón

Néhány évvel ezelőtt felhívott Aymeric, a párizsi újságíró kollégám.

Te, küldök egy japán lányt, foglalkozz vele egy kicsit. Semmi extra, vidd el magaddal, ahova mész, mutasd meg azt, amit és ahogyan te látsz.

Kyoko depresszióig dolgozta magát, a főnöke pedig elküldte Európába kulturális sokkra. Nyugat-Európa nem volt elég, a kontinens keleti részére volt szükség. A japán vendég leszállt a vonatról. Azon lepődött meg, hogy nálunk van villanyáram; nem tudom, milyen előzetes infói voltak rólunk. Aztán elvittem nagybátyámhoz, Székely Tamáshoz, ott látott szabadon élő tehenet, lovat, kakast, tyúkot, macskát, kutyát, mindenfélét. És ugyanígy élő embereket.

Kyoko csak a televízióban és az állatkertben látott állatokat. Élőben pedig csak modern rabságban élő embereket. Maga is tízen felüli órát dolgozott naponta. Ezért kapott idegösszeroppanást.  És került Kercsedre. A pálinka kiütötte, pedig váltig erősítette, a száké legalább annyira erős. Hazahoztuk a Solenzával, túlélte a Mély Erdélyi Élményt. Hosszú évekig kapcsolatban maradtunk.

Petinek és Cugának köszönhetően Miya felfedezte a Szelek-barlangját is

A minap Miya jelentkezett be a Vendégszerető Klubon/Kanapészörfölőkön. Fogadtam. Újabb reveláció volt az eredmény.

A globalizáció felfokozottsága, valamint a világhálónak köszönhető villámgyors információ-áramlásnak köszönhetően azt gondolná az ember, Európában a japánok sem lepődnek meg sok mindenen. Dehát…

Miya rendkívül okos, barátságos és intelligens nő. Harminchét éves. Felmondott a munkahelyéről, s elindult világot látni. Szombaton a feketetói vásárba vittem a Daciával, egy jóra fordult tévedés miatt nem Sallai Jánossal és családjával túráztunk, hanem külön. A legérdekesebb az volt, hogy számára minden meglepő és új volt: a vásár, a mindenféle tárgy, az ócskaságok, a blúzok, a cipők, a zoknik, minden. Élmény volt a miccs, a mustáros kenyér, a káosz… a MINDEN.

Az elején csak egy kicsit…

Sonkolyoson a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) alapembere, a Juli által szervezett bulinak és természetesen Szász Petinek köszönhetően Miyának sikerült bejutnia a Szelek-barlangjába. Naná, hogy ilyen helyen sohasem volt még. Részére két via ferrata kimaradt, de egyet (a Nagy Magyar-barlang melletti 42 méterest) végigcsinált. Ez is első volt az életében. Akárcsak a pufuleț, a miccs, a șmen szó és jelentése, a mountain dew szénsavas üdítőital. Rácsodálkozott ugyanakkor a Bánffyhunyadon látott cigány palotákra. S arra is, miért a jobb oldalon közlekedünk a közutakon…

… aztán a Nagy Magyar-barlang mellettit végig…

Vasárnap a Hója-erdőben voltunk kirándulni, a Kémia Intézettől indultunk. A túra előtt el kellett magyaráznom, Kolozsváron miért van annyi (ortodox, görög és római katolikus, evangélikus-lutheránus, unitárius, református templom, zsinagóga és mecset) Mindenható-imádó hely. Aztán azt is, Makovecz miért tervezett ufóhoz hasonlító templomot, s a katolikusoknak miért van annyira progresszíven kinéző temploma a Dónát negyednek ezen a részén. S ki az a férfi a kereszten? Hogyan, mikor került oda?

Szokatlan volt számára az is, hogy az Uliulu (Kányafői) utcában csak úgy esnek a diók az utcára, s felszerelés nélkül, dió dió ellen technikával sikeült feltörni őket. ..

Nem értette ugyanakkor, hogyan lehet csak úgy tüzet rakni az erdőhöz közel, miért sütünk húst a mikrohullámú sütőből származó rácson, mi az a geoládázás, miért jönnek ki az emberek kocsival túrázni a jármű mellé, miért, miért, miért.

Vajon jómagam is ennyi mindenen csodálkoznék, ennyi mindenre rácsodálkoznék Japánban?

Köszönöm a kérdéseket és az élményeket, Miya! Ahogy megbeszéltünk: 2020 októberében találkozunk Yokohama polgármesteri hivatala előtt. Deal… 🙂

Read Full Post »


Sat din Transilvania chiar pe la sfârşitul celui de-al doilea război mondial. Friedrich, un soldat german este găsit spintecat pe câmp, iar comandanţii săi jură răzbunare. Dar cine este făptaşul?

Nu vă speriaţi: nu este o nuvelă în care anchetatorul desluşeşte iţele oribilei crime, îl demască pe ucigaş prin metode specifice, iar la sfârşit ne apucă somnul şi uşor ne scufundăm în vise. În această nuvelă Titus Popovici nu atacă spectrul politic, social sau economic, nu ne prezintă o satiră a societăţii (doar puţină: ce a falsei respectabilităţi) sau a celor care o compun sau conduc.

Continuare pe portalul de contact român-maghiar, Corbii Albi.

Read Full Post »


Yummy. Összefut a nyál a számban (Saját fotók)

A Vallásszabadság Háza alatt működő 1568 bisztró hatalmas udvarának nyári avatását elszalasztottuk ugyan, de a késő őszi gyönyörű idő feledtette a mulasztást: ugyanolyan kellemes volt kint ülni, mint júliusban, augusztusban vagy szeptemberben.

Siessetek, mert András tájékoztatása szerint a szakács ajánlata általában három-négy napot tart, de akár minden nap változhat a szezonalitástól és a készletektől függően…

Amikor Pócsai András meghívására tegnap bementünk a bisztró ajtaján, s megnéztük, mit ajánl a szakács, kissé aggódni kezdtem. Nem szeretem a hagymalevest. Pontosítok: azt, amit eddig ettem. Sebaj, gondoltam, kipróbálom, lássuk, itt milyen.

Hangulatos, családias, ízlésesen kialakított terasz fogadja a vendégeket

Az óvár falára emlékeztető kőkerítés mellett foglaltunk helyet, s az udvar végében található fészer alól elősurranó macskahadat azonnal észrevettük. Mindketten nagyon szeretjük az állatokat (fontos szempont számunkra, hogy a vendégfogadó egység állatbarát legyen), s az ételt is szívesen megosztjuk velük még akkor is, ha például a macskák kéregetnek, karmolnak. Nem történt ez másként most sem. De ne szaladjunk a dolgok elébe.

Az ízlésesen kialakított, macskaköves terasz ideális reggelizni, ebédelni, vacsorázni vagy akár egy sör vagy kávé elfogyasztására. Időben minden bizonnyal több lesz a virág, a cserje, a hangulat viszont így is remek.

Én is éhes vagyok!

Anamaria, a kedélyes pincér gyorsan hozta a hagymalevest. A felszínen levő olívaolaj cseppecskékre figyeltem, s próbáltam eltekinteni attól, hogy mit próbálok ki. Minden eddigi tapasztalatomat meghazudtoló ízlavina öntötte el a számat: hamar kikanalaztam a levest. Szerencsére, a kismacskáknak nem kellett adnom belőle, nehezemre esett volna: nagyon ízlett.

A spenóttal bolondított csirkemell nagyon passzolt a tarhonyával, a sajtos szószt pedig mind kimártogattam 🙂 Bár a kakaós kekszszalámi mellé inkább kóla ment volna, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, s még kértem egyet a Dezső Péterék által gyártott kézműves sörből: Bere a la Cluj/Phaza lunii. Bibi a narancs fresht nem bánta meg…

Read Full Post »


A fotók mindent elmesélnek a 2018. augusztus 26. – szeptember 16. időszakban megejtett kazahsztáni és kirgizisztáni körút második, kirgizisztáni részéről…

A kazahsztáni fotós élménybeszámoló ide kattintva tekinthető meg.

Read Full Post »


Alzsír, volt női munkatábor Asztanától néhány kilométerre Akmol/Ivanovka település határában (Saját felvétel)

„Csodás” képi megjelenítése volt a csütörtökön este a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara Hunyadi Mátyás dísztermében a Filmtettfeszt keretben vetített Örök tél című film annak, amit szeptember elején Asztana mellett láttunk. A verőfényes napsütésben, tele hassal könnyű volt végigjárni Alzsírt, Szász Attila filmje viszont realisztikus képet adott arról, ami a jelenlegi Kazahsztán területén Sztálin uralma idején létesített női lágerben történhetett: szenvedés, megaláztatás.

Nem hozzáértő számára csupán egy „tárgyi tévedés” volt észlelhető: a barakkok nem fából készültek. A tranzit zónát sem láttuk, de minden bizonnyal volt olyan.

Igen, a film végén én is elsírtam magam…

Jelenet a filmből (www.hvg.hu)

 

A nők építették fel a barakkokat, s valójában ilyenekben laktak. Alzsír, volt női munkatábor Asztanától néhány kilométerre Akmol/Ivanovka település határában. További fotók itt: https://koliver.wordpress.com/2018/09/26/fotoriport-kazahsztan-te-szep-kaosz/ (Saját felvétel)

Read Full Post »


Az (újra) végigvonulás rettegést eredményez (Fotó: magyar.film.hu)

Ha jól belegondolunk, Török Ferencnek bizonyos értelemben könnyű dolga volt, mert ismert témát dolgozott fel: Holokauszt. Igen ám, de a zsidó népet ért emberi ésszel felfoghatatlan tragédiát teljesen más megvilágításba helyezi: a túlélők feltételezett hazatérési szándékának hatását méri és elemzi. Tükröt állít elénk a történelemnek a lelkünket kénsavként maró pillanatáról. Talán ezért ennyire ütős az alkotás. Természetesen a fekete-fehér technika is lényegesen növeli a cselekmény és a színészi alakítás hitelességét.

A kelet-magyarországi faluból a második háború utolsó éveiben marhavagonokban a haláltáborokba elhurcolt zsidók vélt hazatérése valóságos pánikot kelt a településen, a helyi lakosság rémülten nézi végig, ahogy két ortodox zsidó férfi végigvonul a központot és a…. fele veszi az irányt, ahol….

A két világszemlélet és generáció ütközése is feszültséget eredményez (Fotó: magyar.film.hu)

A szép, verőfényes napsütéses nyári napon néhány óra alatt minden a feje tetejére áll. Felszínre kerülnek a hajdani a hamis tanúvallomások, a rossz lelkiismeretek, a feljelentések, az összeesküvések, a rejtett szerelmek, megtörténnek a szembesítések, megvillan a római katolikus egyháznak a feltételezett szerepe is.

A legmegrázóbb pillanat, amikor a jegyző megkérdezi:

Ezek mindent túlélnek?!

Az esküvő és a temetési szertartás ellentéte csak akkor lehetett volna hatásosabb, ha Török Ferenc előbbi helyett születést épített volna a produkcióba. A vasútállomáson távozáskor maradt füst erősen jelképes: ennyi maradt a magyarországi zsidókból, akik holttestét a haláltáborokban elégették…

Vajon mikor és hol lehet még látni a filmet?

S akkor most ki segít? (Fotó: 24.hu)

Read Full Post »

Older Posts »