Szükségállapot, emlékekben (A séták és a macskák világa)


Mi történik?! (Saját felvétel)

 

A ma estével ellentétben akkor

sehonnan sem dübörgött a zene, egyetlen kocsi sem dudált, egyszerűen kibéreltem a várost. Az enyém volt. Ugyanazon az útvonalon sétáltam végig.

A szükségállapot idején szinte minden este, éjjel vagy hajnalban végigsétáltam az óvár körül. Sokkterápiát alkalmaztam. Volt nyilatkozat nálam, törvényes és érvényes, de inkább elkerültem a rendőröket és a katonákat.

A Jókai utca közepéből betértem a Vár/Fortăreței,

majd innen a Búza/Inocențiu Micu Klein utcába, elhaladtam a Piarista templom mellett, s a Király/I.C. Brătianu utca érintésével eljutottam a Babeș-Bolyai Tudományegyetem épületének hátához.

De még ezelőtt hosszasan beszélgettem

a Történelmi Intézet kapusával, éjszakai szolgálatot teljesített. Félt, féltette a családját, gyalog járt munkába.

Éjszakai és hajnali sétáim során sokszor találkoztam kissé zavart, az utca közepén tanyázó macskákkal. Ma este egyet sem láttam. Visszahúzódtak. Már nem a miénk a város, nem béreljük többé, lejárt az idő…

Picit hiányzik a szükségállapot csendje, mélysége, intimitása.

FOTÓRIPORT – Porolissum előtti sztánázás


Új virág

Az első lovaglós szerelmem

a Bonchidai Kastélynapok maradnak, 2013-ban erről a rendezvényről lovagoltam Sztánáig, mert Riki palánkmászás közben megsérült. Ez 72 kilométer lovaglást jelentett két nap alatt. A második kedvencem a Porolissum Római Fesztivál: ez 52 kilométer lovaglást jelentett oda, s természetesen ugyanennyit vissza. Ezen első ízben 2016-ban vettem részt.

Idén az új koronavírus-járvány miatt

a Zilah melletti Mojgrádon (Moigrad) szervezett rendezvénysorozat elmarad: nem lesz talpasíjász verseny, kenyérsütés, gladiátorok és rabszolgák közötti harc, nem kerül sor a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszásra. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) mégis úgy döntött, tagjai a régi szép idők emlékére ellovagolnak Sztánáról a Dacia provincia területén a második században létesített ókori római város romjaihoz és találkoznak a Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum képviselőivel, a rendezvény szervezőivel.

A tervek szerint csütörtökön este már Sztánán leszek,

pénteken reggel indul a lovaglás. Ma sajnos leestem Emeséről (2013 óta kisebb-nagyobb rendszerességgel lovagolok, ez eddig még nem történt meg), de viszont nem tántorít el a hétvégi és a jövő hét eleji lovaglástól…

FOTÓRIPORT – Lelki fellegekben a Fogarasi-havasok bércein


Találkozás (Saját felvételek)

Sokan ugyanúgy gondolkoztak,

s ugyanazokat a meteorológiai előrejelzéseket nézték, mint mi, ezért szerencsére szombaton voltunk azon a túrán, amelyet sok, a természeti szépségeket nem feltétlenül tisztelő, a hegyet nem magáénak érző is bevállalt, vasárnap pedig Sallai János vezetésével egy olyan útvonalon mentünk végig, amelyen alig találkoztunk emberekkel.

Hiába, ilyenek és ilyenek is maradnak azok a helyek

ahová ki lehet jutni személygépkocsival: zsúfoltak, hangosak és lassan-lassan élvezhetetlenek. Ilyen például a Transzfogaras és környéken lévő hegyek és csúcsok.

Szerencsére Bibivel már pénteken este kimentünk

Cârţişoara faluba, megszálltunk, s szombaton korán reggel elindulhattunk a túrára. A fotók mesélnek, melyik útvonalat választottuk.

Szombaton a Călţun-tóig túráztunk Bibivel, este pedig találkoztunk a Transzfogarast a faluból elektromos biciklikkel megmászó Jánossal és Krisztiánnal, vasárnap (Bibi a repedt meniszkusza miatti térdfájdalmak miatt kihagyta) pedig velük túráztam.

Hadd meséljenek a fotók. Kattints az elsőre!

FOTÓRIPORT – Sima hétvége Sztánán (Árvízfélével)


Ők bármikor/bárhol jól érzik magukat… 🙂

Szabó Zsoltnak és Csillának köszönhetően hétvégén ismét kimentünk feltöltődni Sztánára. Szerencsére már pénteken este sikerült kimenni a Szentimrei-házba, ahol tisztaság, kényelem fogadott.

Lovakat, csikót simogattunk a De Martin Lajos vezette Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok)

Hadd beszéljenek a fotók:

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Kalandokban bővelkedő túrák az év első magashegyi kiruccanásán


Összetartozunk

Megosztottam a Szabadság napilap olvasóival is

az év első magashegyi túráján szerzett feledhetetlen élményeket, egyben arra bátorítva mindenkit, hogy lépjen ki a komfortzónájából vállalja be a fizikai nehézséggel járó kirándulást, az elégtétel, a lelki feltöltődés, a természet szépségei kárpótolni fogják.

Bianka volt a túracsapat legkeményebb tagja:

mindkét térdében meniszkusz-szakadás, pajzsmirigy problémák és súlyos tériszony. Mégis sikerült feljutnia az 2509 méter magas Peleaga-csúcsra. Gratulálok, kimagasló teljesítmény volt! De hát, aki Erdély egyik legnehezebb túraútvonalát teljesíti a Királykőn… 🙂

Az élménybeszámoló ide kattintva olvasható.

FOTÓRIPORT – Árvízkárosultak segítése: 2013-ban és ma


A 82 éves Izsák Apollónia kijött a kert végébe, mert azt hitte “a cigánypurdék mind ellopják a krumplit, a murkot és a hagymát”… 🙂 (Saját felvételek)

***

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

***

A történelem megismétlődik – jó és rossz vonatkozásban

Kedden a Maros megyei Rava faluban segítettünk az árvízkárosultakon, hazaérkeztem pillanatában pedig a Facebook emlékeztetett: 2013 júniusának közepén az Erdély Mentőcsoporttal és a Gondviselés Segélyszervezettel a magyarországi Pilismaróton ugyanilyen feladatot láttunk el.

Rossz, hogy kellett, jó viszont, hogy mindkét esetben tudtunk segíteni

Raváról még nem hallottam – tudatlanság.

Hétfőn olvastam a Szabó Laci által küldött riasztást: menni kell, baj van a túlnyomó többségében romák által lakott, a Gyulakuta községez tartozó Maros megyei településen, Raván. Kedden reggel 7 órakor elindultunk.

Jocó, köszönöm szépen, hogy eljöttél, jól esett a támogatásod!

Beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre!

Csabai Csaba tanár úr vidám asztala


Csütörtökön már nem várt… 😦

A szükségállapot alatt csupán találkozásaink elején jött ki a bejárati kapuhoz. Emlékszem, első alkalommal nem találtam a címet, felhívtam, kijött oda, ahol a Juhar/Arțarului utca a Bună Ziua úttal/Békási utcával kereszteződik.

Volt, amikor kijött a kapuhoz,

de legtöbbször az „asztalunknál” várt, tudta, hogy a Bónis Endrétől az idősek megsegítésére kölcsönkapott robogóval percek alatt felérek hozzá.

Mindig mindent előkészített,

mondta, mire lenne szüksége, pontos jegyzéket állított össze a Compart számára a táblagépe újrainstallálása érdekében. Nem bevásárlásra volt szüksége (közel volt a Lidl), hanem specifikus dolgokra: permetezőszerekre, az ágvágó gép magyar nyelvű használati utasítására, „egy szép hölgy” által kötött, talán nem annyira előnyös Orange-szerződés esetleges módosításával kapcsolatos tanácsokra, legutóbb, azaz június másodikán pedig

a farontók és társaik tanárszomorító szexügyeinek

kezelésére kért fel.

Bevallom, lemeredve olvastam az SMS üzenetet,

kitérő választ adtam, nem értettem a poént, írtam neki, inkább felviszem a táblagépét, sajnos mégsem sikerült akkumulátort találni hozzá.

Kiderült, a Palocsay-kertből alászálló valamiféle röpködő kártevők „szexpartijától”

tartott a tanár úr és a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Intézetétől hormoncsapdákat rendelt volna, de számítástechnikai gikszer lépett közbe, ezzel kapcsolatban kérte a segítségemet.

Június másodikán láttam utoljára,

amikor 19 óra körül elmagyarázta a kártevőknek valamiféle hormon segítségével törtébő tőrbe csalását. Nevettünk, hogy a nőstények által kibocsátott hormonok szagát a hímek (vagy fordítva?) akár 10 kilométer távolságból megérzik, elbódulnak, s a csapdába röpülnek, megkímélve a fákat a szenvedéstől. Nevettem. Nevetett, hogy nevettem. Nevetett, mert látta, hogy nemigen értem az egész biokémiai folyamatot. Jót szórakoztunk.

Érdekes, mennyi minden eszembe jut az utolsó találkozásunkról.

Talán azért, mert csütörtökön késő este – hagyományos módon szintén robogóval – elmentem oda, ahol utoljára találkoztunk. Felbolydult lelkiállapotomban nem találtam a sikátort, ahol mindig bementem a fák lombja alá a “vidám asztalhoz“, ahol sokszor várt és ahol megnevettetett.

A frissen levágott fűben találtam viszont egy földön heverő rózsaszálat. Az „asztalunkra” helyeztem.

ISTEN NYUGTASSA, TANÁR ÚR!

(Korábbi blogbejegyzésem itt)

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Fordított dalmatakutya-élmény a Retyezát-hegységben


Szombaton az Encián/Gențiana menedékház – Peleaga-csúcs (2509 méter) volt műsoron. A csúcsról a Bucura-tó látszik

Már a múlt héten terveztünk elmenni,

de az időjárás eltántorított. Most elhatároztuk: mindenképpen „meghódítjuk” a régi szép emlékeket, azaz visszatérünk a Retyezát-hegységbe.

Erdély egyik legszebb hegyvonulata kora nyári fordított dalmátkutya-stílusban fogadott: fekete/szürke alapon fehér hófoltok.

A többiről hadd meséljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre!

***************

 

FOTÓRIPORT – Lélek-oázis Sztánán


A szükségállapot miatti szünet után ismét lehet lovagolni Sztánán (Saját felvételek)

Feltöltődés, új ismerős, a régi, stabil és tartalmas baráti kapcsolatos ápolása: hétvége a Szentimrei-házban és Lajcsinál.

Igen, lehet már menni  Szentimrei Alapítvány által működtetett és Szabó Zsolt által igazgatott, építészeti és irodalomtörténeti szempontból is jelentőséggel bíró Riszeg-panzióba, Ferenc, a gondnok-mindenes minden feltételt biztosít a vendégek számára.

Külön élmény volt megismerkedni Péterrel, Ferenc barátjával, a horgásszal. Jó Ferenc és Péter társaságában lenni: derű és sok jó vicc kering.

(Inside jokes, a történelmi hűség kedvéért: Malcom-X, Longo. Na, mi volt még?)

Hadd beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre!

Macskás éjféli séta akár a szükségállapot idején. Valami azért mégis változott…


Most is uralják a helyet

Most is a környéken tanyázó macskák kísértek el az éjféli sétán az óvárban

Alig volt sűrűbb a forgalom, mint a szükségállapot idején. Akkor is szinte minden éjjel, de sokszor a hajnali órákban is sétáltam a lakhelyem közelében.

Szinte ugyanolyan kihalt volt a Kaja Tanya-Bulgakov utca, a Főtér – lassan ébredünk fel az éjszakai életre, s jól van ez így.

Mohón falnám a rám szakadt szabadság finom falatjait,

de egyelőre hiányoznak az ínyencségek: kulturális és szabadidős rendezvények, sportesemények.

Micsoda perverz ez a vírus: távol tartatja egymástól az embereket. Lényünk egyik alappillére a társasági élet, az ismerkedés, a másik felfedezése, a kíváncsiság.

Kétirányú radar

Most is összeszorult a gyomrom a rendőrautók láttán,

a zsebemhez kapok: vajon nálam van a „nejlonbugyiba” tartott papír és a személyi? Végigmentem a Jókai utcán, betértem a sétálóutcába, alkalomadtán elbeszélgettem a történelmi intézetnél és az Egyetemiek Házánál szolgálatot teljesítő éjjeli őrrel. Rendszerint csak akkor ásítottam és mondtam, hogy én most nyugovóra térek, amikor a konteókkal hozakodtak elő…

Ismét fel kell fedeznem a várost

Ez nem a bezártság utáni spirituális expedíció: a szükségállapot idején a szakmám és az önkéntesség következtében szinte egész nap jártam fel-alá.

Fel kell fedeznem az újjászületett Kolozsvárt.

Már nem csak enyém az út, az utca, a tér, a körforgalom, amelyeken magabiztosan és veszélytelenül haladtam gyalog, bringával, a Bónis Endrétől kapott és Áprilkának keresztelt robogóval élelmiszerért, orvosságért stb. Már nem érzem úgy, hogy kibéreltem a várost vagy én vagyok a meteorit becsapódást túlélt egyetlen emberi lény. Felszabadító és nyomasztó érzés egyaránt.

Kettős vágás: bánom, nagyon bánom azokat a dolgokat, amelyeket a szükségállapot előtt nem tettem meg, de azt is, amit március közepétől május 15-ig elmulasztottam.

FOTÓK – Tankolj tele! Sörtöltő állomás nyílt Szászfenesen


Isten hozott a kézműves sörök világába (Saját felvételek)

Míg sok kisvállalkozó továbbra sem folytathatja tevékenységét,

vannak olyanok, akik Kolozsvár térségében most indítják üzletüket, derűlátóan tekintenek a jövőbe: ilyen például a Moldova Köztársaságból származó Igor Leşan, aki pénteken sörtöltő-állomást nyitott Szászfenesen.

Minőségi kézműves sörökkel „tankolhatsz tele”, amennyiben a Kolozsvár vonzáskörzetéhez tartozó település Eroilor utca 378. szám alatt múlt pénteken nyílt sörtöltő-állomáshoz viszel pillepalackot.

A sörkedvelő szomszédok már nagyon kíváncsiak voltak, s már a pénteki hivatalos nyitás előtt bekukkantottak

De Igor Leşan, a RomBeer képviselője arról biztosított, hogy mindenkinek tudnak palackot biztosítani, s választhat a harminc kézműves sör közül, de kilenc borfajtát is forgalmaznak. Az ötlet Európa keleti részéből származik, ő maga is Moldova Köztársaságból származik.

Megnyugtatott: hamarosan Kolozsvár-szerte nyílnak sörtöltő-állomások,

így nem kell majd Szászfenesig autóznunk a folyékony kenyérért.

A benzinkutaknál üzemanyagot vásárolhatsz, itt kézműves, azaz általam élő söröknek nevezett nedűvel tankolhatsz tele. Nincsenek megszűrve, nincs bennük tartósítószer, ezért öt nap alatt fogyasztandók. Ezzel, gondolom, nem lesz probléma

mondta Leşan a csütörtökön tartott rövid bemutatón.

Aki a friss, hideg (5,5 C fokon tárolják őket) kézművest sört kívánja, látogasson el a szászfenesi sörtöltő-állomásra vagy (hamarosan) rendeljen interneten a www.rombeer.ro honlapon. A termékek között természetesen az Igazi Csíki Sör és a Bere à la Cluj több fajtája is szerepel.

Igor Leşan hangsúlyozta: a termékeket közvetlenül a kézműves sörfőzdékből vásárolják, ezért az árak alacsonyak.

A helyszínen készített fotóriportom itt található.