Mikor leszünk ismét emberek?


Ebédidő (A saját felvételek 2003-as Canon PowerShot G3 típusú digitális fényképezőgéppel készültek)

Távoktatás, távközlés, távszex, videókonferencia, online gyűlés, távolságtartás

Mikor fogunk ismét kezet, veregetjük meg egymás vállát a barátság, elismerés jeléül?

Fizikai és lelki távolságot is tartunk,

beszélni sem közeledünk már egymáshoz. Félünk, bizalmatlanok, gyanakvóak vagyunk, az emberek már nem néznek egymás szemébe. Sok-sok szolidaritásról szóló gesztusról olvashatunk: ebben mutatkozik meg a társadalom ereje.

Hogyan viszonyulunk az idősökhöz, a gyermekekhez és az állatokhoz: a víruskrízis néhány év múlva (teljesen) lecseng, az emberi szolidaritás megnyilvánulásai maradnak. A mostani kötelékek hosszútávon megmaradnak.

Mérföldkövek: második világháború, az 1970-es évek olajkrízise, a terrorizmus évtizedei, a 2008-as világgazdasági válság és az új koronavírus eredményezte világválság.

Mikor pattog ismét a tűz és sül a tarja, mikor nem kell félni a munkahely miatt?

Bőrtől távol

Koronavírus-napló: lépésről lépésre a teljes zárlatig (VIII.)


Új jövőre pirkad (Saját felvétel)

Hétfő hajnali kettő van,

vasárnap 21 óra után lejárt a hétvégi szolgálat, lement a lap a nyomdába, át is vették. Megittam a harmadik sörömet, következik a pálinka. A Tamás bátyámé, vasárnap adták ide a Drága Szüleim.

Zárt bejárati ajtó mögött fülelő Édesanyámnak

megköszöntem a finomságokat és a kercsedi mókusvizet, azonnal távoztam, nehogy kinyissa a bejárati ajtót, hogy közelebbről lásson. Még hirtelen magához szorít, s meg talál ölelni. Jajj, Isten őrizz, megpuszil! Édesanyám. Nem is emlékszem már, mikor öleltem-pusziltam meg őket utoljára. Mostanság kötelező a fizikai távolságtartás.

A kaputelefon számjegyeit blúzom ujjával nyomtam meg,

beengedtek. Belegondoltam – bármennyire agyrobbantóan hangzik – tulajdonképpen eléggé nehéz védekezni a koronavírus terjedése ellen, az akció ugyanis több sebből vérzik: az emberi gyarlóság, hanyagság, figyelmetlenség áldozatai vagyunk/leszünk.

Észrevettem: legalább 76 alkalommal fordult elő velem is, hogy figyelmetlen voltam: s ha éppen ott volt a vírus, akkor már bennem van.

Hebron, Palesztina 2018. április eleje. Egy-két évig csupán emlékekből élünk…

Készüljünk fel arra, hogy mi is megfertőződünk

Az ismeretlentől való félelem, a sportcsarnokban szükségmegoldásként létrehozott, rögtönzött kórház rémképe  beleégett a retinámba.

A jó hír,

hogy makkegészséges vagyok, 2001 óta önkéntes véradó, nemrég is voltam a Párizs utcai központban, minden rendben volt. Nincs krónikus betegségem, nagy eséllyel túlélem.

Szüleimen és nagybátyámon kívül közeli családtagjaim nincsenek, igyekszem segíteni a szélesebb családomon, ezért amennyiben Szabó Laci igényt tart rám, szívesen csatlakozom a Magyar Unitárius Egyház és a Gondviselés Segélyszervezet akciójához.

Koronavírus-napló – FOTÓRIPORT – Jön a csúcs. Vagy a vég? :) (VII.)


Nem lenne jobb inkább otthon? (Saját felvétel)

Igen, készüljünk fel egyre komolyabban arra, hogy előbb-utóbb szinte mindenkit megfertőz az új koronavírus. Lehet, „jobb” már az elején átesni rajta (ez persze nem garancia arra, hogy nem kapjuk el ismét) amíg van orvosi ellátás és kórházi kapacitás.

Az egészségügyi miniszter mai nyilatkozata szerint, amennyiben a fertőzöttek száma eléri a 4 ezret, az „enyhébb esetek” kezelését csak otthon lehet megoldani.

Na, de addig is: tartsuk be az óvintézkedéseket, ne találkozzunk a szüleinkkel, mossunk gyakran kezet stb.!

Ilyen volt ma a Hajnal negyed.

Koronavírus-napló: FOTÓRIPORT – Még a FoodPanda futárai is unatkoznak (IV.)


Szemből senki. Ugyanennyien előznek meg

Ébredés, reggeli hírek feltöltése a WebSzabadságra,

készülődés, szerkesztőség, munka-lavina, majd fotóriport készítése a biciklivel könnyen járható útvonalon: Jókai utca – Sétatér – Kis-Szamos partja – Rózsák-parkja – Donát negyed vége – rádió- és tévéstúdió – Premier szálloda – Donát út – Kis-Szamos Partja – új sportcsarnok – Sétatér – Jókai utca.

Magányosan

Induláskor felhívtam a keresztlányom családját,

ám semmire sem volt szükségük, mindenből eleget vásároltak, a zacskót a bejárati ajtónál hagytam volna, fertőtlenítik, majd beviszik. Az egyik barátomnak is felajánlottam, neki sem kellett kaja. Biztos, van elég piája… 🙂

Nemigen volt kire/mire dudálniuk a gépkocsivezetőknek, pangás volt a Sétatéren, kihalt volt a folyópart, a Rózsák-parkjában viszont aránylag sokan voltak a sportpályákon. Kedvenc kis kommunista-típusú cukrászdám is zárva volt a Donát úti Premier szálloda mellett. Végül a Ghibu-líceum melletti Nicole édességesben ettem Dobos tésztát, s ittam egy egészségtelen kólát.

A néni nagyot nézett, hogy helyben szeretném elfogyasztani.

Mindenki azt kéri, csomagoljam be

– mondta meglepődve. Jobban esett így.

Érkezéskor és távozáskor is kezet mostam

Kifele menet, csak a polárommal fogtam meg a kilincset.

Ettem volna még egy sütit a Főtéren, de kolléganőm értesített, valamit fel kellene tölteni a WebSzabadságra. Épp csak annyi időm volt, hogy két kajafutárral társalogjak néhány percet.

Unatkozunk. Sokan azt hinnék, rengeteg a rendelés. Nagyon sokan elmentek a városból, mi ugyanannyian vagyunk, nemigen forog a kerék. Amikor kimegyünk, csak résnyire nyitják ki az ajtót, átveszik, gyorsan fizetnek. Sokan félnek. Volt, amikor megjelölték, hova tegyük a csomagot, s kint hagyták a pénzt nekünk

Hiszek Merkel asszonynak,

aki még a múlt héten azt mondta: Európa lakosságának 60-70 százaléka megfertőződik az új koronavírussal. Fontos, hogy ne mindannyian azonnal betegedjünk le, hisz az egészségügyi hálózat képtelen mindenkit ellátni.

S reménykedjünk, hogy kiheverjük. Lehet, még most ez elején „jó” elkapni, amíg vannak helyek a kórházakban. Nem vagyunk Kínában, hogy rekord idő alatt többet építsenek…

Egyelőre úgy tűnik, az óvintézkedések ellenére szerencsén múlik, megfertőződünk-e vagy sem. Tartsuk be a szakemberek és a hatóságok tanácsait!

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

(Negyed tíz. Még biciklizem egy kört…)

Koronavírus-napló: FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Minimálban Sztánán (III.)


Távolság betartva, tömeg nincs: gyakorlatoznak Sztánán a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai

Emlékszem:

2003-ban Washingtonban levonultunk a szálloda pincéjébe túlélni a városon átsöprő hurrikánt.  A hotel munkatársai ragtapasszal igyekeztek jobban rögzíteni az ajtókat és az ablakokat, , néhányat préseltlemezzel lefedtek.

Kalapáltak, törölközőket tettek az ajtók és ablakok alá, mindenkinek csak egy maradt a szobájában.

Lementünk a pincébe,

ettünk-ittunk, ismerkedtünk, vigadtunk. Kint nagyidő tombolt. Néhány óra alatt lejárt az egész, este már fényképeztem a hurrikán okozta károkat.

A koronavírus még néhány hónapot eltart, ez „pincézéssel” nem lehet megúszni.

Csütörtökön este csak söröztünk a Bulgakovban,

pénteken is kerültem a tömeget, este kimentünk Sztánára. A Szentimrei-házban a kiváló gondnokon, Albert Ferencen kívül csak a leánybúcsúsok és a medgyesi hagyományőrzők voltak. Szombaton és vasárnap is csak lófráltam, nagyon kevés emberre kerültem kapcsoltba.

Mi lesz az életünkkel? Milyen rendelkezéseit vezetik be a sürgősségi állapotnak? Meddig tart ki a pénzünk? (Elvégre ha nem megyünk sehova, nem fogy el…) 🙂

 

Koronavírus-napló: részleges elszigetelődés a hétvégén (II.)


Minden elismerésem Vigh Andreának, aki professzionákis szinten birtokolja a közgazdaságtani ismereteket. Jó volt a játék, de korántsem illik a posztmateriális értékrendemhez, életstílusomhoz (Nagyosy Gerő felvétele)

Tegnap is minimálisat jártam fel-alá

Délután öttől bevállaltam a premiernek hirdetett CashFlow társasjátékot, majd koronavírus-lavina a WebSzabadságon.

Kiléptem a Bulgakovba, de tovább már nem mentem a többiekkel. Beváltnak látszik a kézfogást helyettesítő könyök-üdvözlés.

Hétvégén részleges elszigetelődés következik:

még ma este kimegyünk Sztánára a Szentimrei-házba (köszönjük, Szabó Zsolt!). Lesznek ott még vendégek, de külön szobában leszünk.

Segítünk Lajcsinak akár istállót takarítani, trágyát hordani, nyergelni, amire szüksége van.

A vonat valóban rizikófaktor,

főleg, hogy Egeresen is megáll, ám mindent teljesen nem lehet kizárni…

Hétvégén a Máriapócson szervezett Huszárfesztiválra lettünk volna hivatalosak, lemondtuk.

Minden azért mégsem lehet lemondani

Józan parasztésszel, körültekintően és óvatosan hátha túléljük ezt az időszakot. A gazdasági, társadalmi következményeire gondolni sem merek… Belénk ivódik a bizalmatlanság, ki tudja, ki hol járt, miért köhög vagy tüsszent. Oda jutunk, hogy megmérgez a bizalmatlanság, elszigeteljük magunkat, mindentől és mindenkitől igyekszünk távol tartani magunkat.

Jövő héttől minden tevékenység leáll, átalakul

Szép tavaszi napok következnek, sok család ellenállhatatlan kísértést érez majd arra, hogy kimenjen a szabadba. Ez viszont emberi kontaktust eredményez.

Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, ám valószínűség szerint a hatóságok nem tudatnak mindent velünk…

Anikó is kiválóan játszik, sőt!
Bonyolult ez nekem… 🙂
Utolsó lettem, persze…