Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Magánéletem’ Category


Undercover photo of the world famous Kalandia checkpoint just outside Ramallah, Palestine (Personal photo)

It was a difficult day: we traveled from Ramallah to the world famous Kalandia refugee camp and Israeli checkpoint… and beyond. Beyond belief. It’s like seeing Yann Tiersen playing on piano, right next to the shores of the Atlantic Ocean. Here, more precisely, humanity has long been abandoned. Hope had the same faith. Palestinians are just fed up and bowed to faith. I saw deep sadness of their eyes as we drove from the bus station in Ramallah, the capital city of Palestine to the checkpoint and wall just some kilometers away.

Click on the first picture for more…

Reklámok

Read Full Post »


Jericho was on my list from the beginning of the trip: we spent a day there…

Please click on the first picture!

Read Full Post »


Why bullets, stones and water drops?

Bullets because, unfortunately, a lot of them are flying in Palestine and the Gaza Strip. They symbolize aggression, occupation, death, injuries, mourning. Stones because it is a form of resistance, retaliation and civic unrest. Why water drops? Wait until we reach Hebron…

Until then, please click on the first picture for the story to be unfolded.

Read Full Post »


Construction, fence, military, checkpoint, refugee camp, settlement, occupation, IDF – I think these are the words that were spoken the most during our stay in Palestine (March 27-April 5, 2018).

Click on the first picture to find out why!

Read Full Post »


Conscription exists for all Israeli citizens over the age of 18. Arab citizens of Israel are not conscripted. We saw many soldiers, everywhere… Of some seen on the streets of Tel Aviv and elsewhere we thought that they are definitely not 18, but, most probably, they were…

If I recall well, it’s the first time I have to censor myself. I cannot write everything I think and feel about our 10-day visit to Palestine. I have to be cautious. The situation in the Middle East and especially in Israel, Palestine and the Gaza Strip is so tense, that whatever one writes, from least one side, accusations, acid remarks will start flying.  Therefore I’ll be extremely cautious. Please understand. I’ll try to tell more during private discussions.

According to The Times of Israel around 6 thousand construction workers help Israel to build, build, build…

I wanted to visit Palestine for a very long time: I was extremely curious of how people live, what they think, how much they earn, get a glimpse into their daily lives, experience the crossing of the various checkpoints, see the refugee camps, talk with the Jewish settlers and maybe the soldiers. During my visit to Palestine (March 27-April 5, 2018) I the success rate was around 90%…

How did it all start?

I simply needed a breakthrough. It came during my unauthorized access to a Turkish military area in Famagusta/Varosha (ghost town), Turkish Republic of Northern Cyprus (a de facto no man’s land only recognized by Turkey). During the most difficult period of my life (tried by a civilian and then a military court, convicted and expelled) I was helped by… two Palestinians. Thanks to my girlfriend, Bianka, who found him on the platform, Sameh Muhammad hosted me for over a week me through CouchSurfing between the military court hearing. He and his flat mates/friends from countries that are regarded by the international community as failing, failed or terrorist states kept my profession secret from the authorities, even though they could have decided to turn me in and be rewarded in various ways.

The first gates exiting the central railway station in Tel Aviv

Sameh was my breakthrough. He was organizing our trip to Palestine from… South Africa.

We bought the Wizz Air ticket as early as December 2017: we paid 303 lei (65 euros) for it.

The flight was in the early hours of March 27, 2018 – we only slept 3 hours prior to departure. We tried to sleep during captain Del Bufalo Manfredi and his team maneuvered the aircraft through the clouds and rising sunshine.  Bibi wore red tanga for luck. Both our socks had holes in them. For luck, of course. The tactic paid off: no delay, smooth landing and entry to Israel – we were prepared to encounter difficulties, rough and tough, down and dirty, because we were headed to Palestine, our destination. What if they would have found out that we want to visit Qalqilya, Nablus, Jenin and the refugee camp next to it, Ramallah, Jericho, Bethlehem, Hebron and East Jerusalem? Would they allow us in? We put up the stupid tourist face, and I strongly think that because of this only two simple questions were asked: purpose of visit and length of stay.

Halleluiah, we were in!

Let the rest be told by these pictures. Click on the first one, please!

Read Full Post »


🙂 Találó üzenet Bethlehemből (Saját felvételek)

Itthon minden még annyira, de annyira hangos, éles, intenzív és intenzív. Hasít az itthoni levegő, szag, illat, bűz. Vág. Visszamennék. Pedig alig néhány órája szálltunk le a repülőgépről. S néhány órával azelőtt Izraelben, s valamivel korábban hosszú napokig Palesztinában voltunk. Csakhogy nem lehetett sem előtte, sem közben kiírni. Aki volt, tudja, miért.

Vigyázat, humor! Ramallah városában, Palesztina fővárosának egyik utcáján

Elfogadtam a baráti felkéréseket, szívből jövő üzeneteket írtam mindenkinek. Adonisz baráti felkérését nem fogadtam el. Mintha mást akarna.

Van Palesztin családom. Van együttérzésem, rálátásom, tapasztalatom, élményem. Hatások értek, olyanok, amelyekről nem gondoltam volna, hogy meghatnak. Van könnyem is, amely a Palesztinában érzett vendégszeretet, barátság következtében buggyant ki. Van lelkiismeret furdalásom is, álmom, tervem, elégtételem.

Köszönöm, Palesztina, s elnézést, hogy az út előtt és a kaland közben nem vállalhattalak!

*****

A legizgalmasabb fotók. Kattints az elsőre!

Read Full Post »


S a történelembe lépsz be… (Saját felvételek)

Szeretem, ha helyhez sztori kapcsolódik: legyen az domboldal, hegycsúcs, vendéglő, vagy akár zarándokút. Amikor olvashatok, hallhatok arról, hogyan festették le utóbbi nyomvonalát, amikor ismerem a lokál valamelyik pincérét vagy tulajdonosát, a helyhez vagy az emberhez valamilyen (közös) élmény köt, amikor emlékszem, hogy arról a hegycsúcsról, étteremről már mesélt valaki egy érdekes sztorit. Természetesen, a pörgős és változatos életstílus híveként igyekszem teljesen új dolgokat kipróbálni.

A Bisztró 1568-ról annyit hallottam, hogy a volt unitárius püspöki rezidencia épületében nyílt meg, s amint arról Zay Éva kollégenőm is írt a Szabadságban, a felújítás során ismeretlen értékekre bukkantak. Ez viszont elég volt az érdeklődésem felcsigázásához. Tudtam, hogy az újságírói fizetésből ott sohasem sikerül majd elfogyasztanom egy vacsorát, így vártam a kínálkozó alkalmat.

A volt Biasini szálloda előtti március 15-i esőnek és Pócsai András társtulajdonos esernyőjének köszönhetően elérkezett… 🙂

Ízlésesen, eredetien kialakított beltér

Általában kissé feszélyezve érzem magam az efféle luxusvendéglőkben, de mivel a hely kötődött sok ismerőshöz, beleértve Andrást, mi több, a sztorija és a kínálata is érdekelt, hamar levetkőztem az aggodalmat.

Tudtam, egy helytörténeti kuriózum tárul elém, a figyelmemet viszont már belépéskor elterelte a különlegesen és ízlésesen és eredeti stílusban kialakított beltér: tetszettek a fújt üvegből készült búrák, s különösképpen a falra ragasztott, kerámia tányérok.

Előnyt jelent a háromnyelvű menü, az ételt viszont eléggé későn hozták. A pincér, Emil barátságos, kedélyes és emberi hozzáállása feledtette a kissé megkésett kiszolgálást: mosolygott, a szemembe nézett, s csak akkor ajánlkozott, hogy mesél a házról, amikor észrevette az érdeklődésemet. Nem volt tehát tolakodó, de szerény sem, jól adagolta a körültekintést, a figyelmességet, a kedvességet. Viccelt, válaszolt a poénokra, bemutatta az épületet, vázolta a tervezett bővítést.

Az egyik helyiség mennyezete

Bianka grillezett kacsmellet rendelt pecsenyelével, vörös káposztával és krumplipürével, jómagam pedig túróval töltött gombát salátaágyon, valamint serpenyőben sült pisztrángot paradicsomszósszal és sült burgonyakarikákkal. Mamma mia! Kulináris orgazmus!

Semmi sem maradt a tányérokban. Nem csoda, az ízkavalkád lenyűgözött.

Ellenállhatatlan kísértést éreztünk a desszert elfogyasztására. Bibi tejberizst választott kandírozott gyümölcsökkel, én a palacsintatorta mellett döntöttem. Bár délután mindketten ettünk, ezekből sem maradt semmi a tányérokban.

Gratula a szakácsnak! 🙂

****

Az egykori Belső-Magyar (ma 21. Decembrie 1989) utca 14. szám alatt álló kétszintes épület utcai főhomlokzata négy nyílástengelyes, középen nyílik a címerrel zárt, csúcsíves kapu. A homlokzatot vízszintesen tagolja a kő épületlábazat, az övpárkány, az emeleten nyíló négy ablak könyöklője alatt végigfutó keskenyebb párkányzat, valamint a koronázópárkány; a felület függőleges tagolását a földszintet átfogó, az épületlábazatra támaszkodó kváderes falsávok adják, az emeletet pedig ezek folytatásában elhelyezett pilaszterek. Utóbbiak a portálé két oldalán húzódnak, valamint a főhomlokzat széleit zárják. A földszinten a kapu két oldalán egy-egy nagyméretű, kőkeretes, egyenes záródású ablak, ezek mellett pedig egy-egy hasonló keretű ajtó nyílik az utcára, előttük egy-egy alacsony lépcsőfokkal. Az udvarra vezető dongaboltozatos kapualjban hatalmas árkádívek láthatók mindkét oldalon, a nyugati szárny irányában már kibontották őket, így újra átjárás nyílt a földszinti helyiségbe. Az épület keleti része a 19. századi építésű szárnyban folytatódik az udvar irányába. Az unitárius püspöki ház kapuja, nyugati része, és a keleti szárny alatti pincéje a 14. század második felében épülhetett – írja Kelemen Lajos a Művészettörténeti tanulmányok II. kötetében.

Jelzi, hogy – csúcsíves – portáléjának zárókövén ugyanaz a „címertanilag balra dűlt pajzsba foglalt máltai kereszt fölött lebegő ötágú csillagos, s t fraktúr névbetűs címer áll”, amelynek hasonló társa a Szent-Mihály templom déli mellékhajójának kezdeténél egy ívborda mellett befalazva is látható. Kelemen Lajos szerint a címer egy olyan tehetős polgáré lehetett, aki a 14. század utolsó negyedében a főtéri templom építtetésében is részt vett, és feltehetőleg a városvezetésben is tevékeny szerepet vállalt.

A levéltári adatok hiánya folytán nem sikerült nevét megállapítania.

****

Kérlek, kattints az első fotóra!

Read Full Post »

Older Posts »