Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Magánéletem’ Category


Csütürtök estétől hétfő hajnalig… 🙂

Öregszik az ember, ha egyre többet nosztalgiázik? Felüdítő élmény volt visszapörgetni az emlékeket a tegnap hivatalosan és ünnepélyesen újraindult Ernesto klubban. Régi ismerősök, megannyi közös élmény és KIVÁLÓ ZENE.

Ismeritek azt a szólás-mondást:

Kolozsváron hol van a polgármesteri hivatal?

Az Ernestóval szemben!

Remélem, az elkövetkező években is sok-sok új élmény kötődik majd ehhez a helyhez! Sok sikert!

Read Full Post »


Ne parázz, próbáld ki!

A kolozsvári Parapark két szabadulós szobáját már kipróbáltam (először a 9-es átjáró nevezetűt, majd a Tetthely ’95-öt), sajnos a a 113-as garzon elmaradt, de jövő csütörtökön esélyem lesz a legújabból társaimmal 1 órán belül kijutnom.

Akik már próbálták a Parapark valamelyik szobáját, azok minden bizonnyal “visszatérnek a tett helyszínére”. Én minden bizonnyal igen…

A Székely Előddel készített videóinterjúm ide kattintva tekinthető meg.

Read Full Post »


irat2

Érdemes kitartóan, következetesen végezni a kezelést…

Múlt kedden véget ért a tíznapos fizioterápiás kezelés: csodával határos módon a nyolcadik naptól már nem fáj a leszakadt meniszkuszom. Az utolsó napon mindenkinek megköszöntem a segítséget. Virágot is akartam vinni a hölgyeknek, de tudod, hogy van: nem ma, mert nem az utolsó nap. Akkor meg nem, mert más csomag is van nálam. Később se, mert… S sajnos elmaradt.

A legfontosabb tipp és tanács: lelki erő, kitartást és rengeteg türelem.

Mihelyt a szakorvos felírta, milyen kezeléseket kell elvégezned, menj le a földszintre, beszélj a kapussal. Ő mindent tud – természetesen. De elmondom én is: előbb a földszinten, a kapusszobával szemben levő ajtón kell bemenned, ott balra lesz egy kis szobácska, fülke típusú ajtócska-ablakocska nyílik. Itt ellenőrzik az egészségügyi kártyád érvényességét, magyarul ez „validare”. Innen L vagy U betű formájában folytatódik az életed.

Tanácsaim:

  1. Ha azt írja a papírodon TENS, akkor az egészségügyi kártyád érvényességi „vizsgálata” után azonnal menj a 21F teremhez. Itt a legnagyobb a sor. Menj be, kérj számot. Nekem piros színű kellett, ez fogy el a leghamarabb. Azt tanácsolom, menj 11-12 óra tájt, ekkor vannak a legkevesebben. Ne pánikolj, ha TENS-nél nem kapsz már számot. Menj, végezd el a többi kezelést, s ezt hagyd a legvégére. Rendszerint 13 óra tájt nincs senki. ÜGYELJ! 10-10:30 között szünet van mindenhol!
  2. A legkevesebbet LASER (lézeres kezelés) szobánál (10E) kell várni. Itt egy kezelés két percet tart. A hölgy kedves, érdemes elbeszélgetni vele, a szoba viszont olyan, mint ez börtön cellája.
  3. Közepes futamidő a DIAPULSE. Itt egy kezelés 10 perc, a páciensek cseréje egy perc. Itt (eltérően TENS-től, ahol adnak számot) meg kell kérdezni, ki az utolsó. Amennyiben hárman vannak előtted, az 35 perc várakozás. Egyszer megjártam: a szoba elé mentem, nem volt senki. Azt hittem, nem látok jól. Már volt bent valaki. Sebaj, gondoltam, az maximum 10 perc. Megjelent egy fehér köpenyes nő, a kórház alkalmazottja. Bement. Aztán egy idős nő tolószékben. Előnye van. Később egy nemrég műtött fiú, előre engedtem. A maximum 10 percből 3 perc alatt azonnal 40 lett.
  4. A kinetoterápiánál plusz motiváció Andrea. Szép, bár nagyon elégedetlen testrészének bizonyos részével. Teljesen más az értékrendünk, az életstílusunk, életfelfogásunk, életvitelünk, a gondolkozásunk, de jól egyeztünk. Itt rendszerint nem kell az ajtó előtt állni. Andrea ügyesen beosztja, ki, mivel kezdjen.

A legfontosabb tanács: kérj betegszabadságot, s ne menj hamarabb, mint 10 óra. A legjobb, ha a déli harangszókor lépsz be az ajtón. A legtöbbet 4 órát töltöttem (ajtón be, ajtón ki), a legkevesebbet 2 órát és 40 percet.

Read Full Post »


kicsi

Köszönöm!

Holnap még tart a fizioterápia, de nem csak abból áll az élet – bár napi 3-3,5 óra igen: délelőttől kora délutánig. Az elektromágneses tértől és elektromos áramtól sugárzom, de csak részben a boldogságtól: lényegesen enyhült a fájdalmam.

De attól is, hogy pénteken ismét részt vehettem a create.act.enjoy alternatív színtársulat I zi de vară című előadásán. S ráadásul egy teljesen új helyen, ahol valamikor a Stuf működött, most pedig a ScoutHouse biztosít teret az ilyen és más jellegű színházi, kreatív, de közösségépítő és közösségszolgáló (például cserkészek) tevékenységeknek.

Nyár, szerelem, váratlan fordulatok. Sławomir Mrožek Egy nyári nap című darabját három fiatal adta elő: két fiú és egy lány. Kelet-európai történet, így még az öngyilkosság pillanatában is előtérbe kerül a szereplők társadalmi háttere. Érdekes, egyikük a sikertelenség, a másik pedig a túlzott siker miatt akar véget vetni életének. Fura pillanatban találkozik a dugába dőlt terv és a totális siker. S itt nem az öngyilkossági kísérletre, hanem az élettörténetre gondolok. Mégis, ki akar öngyilkos lenni az örökké tartó, minden alkalommal bekövetkező siker miatt?

Nem árulok el többet, szemeld ki a következő alkalmat, s nézd meg, éld át!

Read Full Post »


20170215_235532

Pajkos kis történet… 🙂

Kedden, a peches napomon (nem, ez korántsem úgy indul, hogy ma kedd van, rossz napom lesz. Este vagy lefekvés előtt döbbenek csupán rá, miért ment minden annyira balul…) csak a create.act.enjoy társulat alternatív színházi előadása dobott fel.

Velük a Kolozsvári Rehabilitációs Kórház falain találkoztam ismét (korábban voltam néhány darabon) – a fizioterápia elkezdése után. Évek óta gyakorlatba ültetik a művészet-terápia elméletét: bohócoknak öltözve, rövid, játékos előadásokat tartva varázsolnak mosolyt az egészségügyi intézménybe utalt vagy ott éppen kezelésüket végző elkeseredetteknek. Ez pedig dicséretes.

Hiányozni kezdtek az alternatív színházi előadások – itt volt az alkalom szomjat oltani és hálás lenni azért, amit az általam csak áttételesen ismert betegekért tettek. Elmentem tehát az Every day is a Bridget day című előadásra. Voltam már lakásszínházban (Koós Ferenc kolozsvári vállalkozónak, mecénásnak és kultúrembernek köszönhetően), s még néhány érdekes előadáson, de egy kis kávézóban nem emlékszem, hogy végig követtem volna egy színházi darabot.

Meggyőző volt a szerelmi bánatban szenvedő nőt alakító fiatal színésznő, Raluca Lupan. Jól ötvözte a barát/szerető/főnök elvesztése miatti bánatot a humoros, mi több, komikus jelenetekkel. Ugyanakkor messzemenően bevonta a publikumot a „játékba”, így minden még élvezetesebb volt. Igen, valóban, a férfiak attól tartanak, csapdába csalják őket. Hogy mivel? Kiderül a következő “Bridget” előadáson… Kövesd a színjátszó csapat FB-oldalát.

A következő előadás más jellegű. Lehet, érdekel. Pénteken este kerül rá sor…

Read Full Post »


kicsi

Helyt állt, talpra esett, sikerült lehetetlen…

(Az első rész itt olvasható)

Mégsem a Bibitől születésnapomra kapott könyvet kellene olvasnom, miközben az elektromágneses kezelésre vagy a 60 milliamperes erősségű áramkezelésre járok a meniszkusz-szakadásom miatt. A fizioterápia négy állomása (az iménti kettő, továbbá a lézer és a kinetoterápia) között a Carla de Ponte által írt könyvet olvasni korántsem felüdülés. A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék ( International Crime Tribunal for the former Yugoslavia – ICTY) és a Ruandai Nemzetközi Törvényszék vezetője a délszláv államokban és az afrikai országban dúlt háború kulisszatitkaiba, illetve a háborús bűnösök elfogatásának körülményeire világít rá. Ugyanakkor bő lére vannak eresztve a hátborzongató és gyomorforgató részletek: tömegsírok kiásása, a lemészárolt és bomlásnak indult holttestek azonosítása, a politikai, titkosszolgálati vezetők cinikus és képmutató hozzáállása.

A könyvnek viszont – fura módon – bizonyos szinte enyhítő-gyógyító hatása van: tompítja a közvetlen környezetemben felbukkanó klinikai esetek hatását. Mégis hogyan? A könyvben leírtaknál durvább dolog elképzelhetetlen. S éppen ilyenkor jelenik meg a karját levegőben tartó fiatalember. De hát –mégis – ilyen érveléssel hogyan nyugtathatnám őt? Legfeljebb magamat.

kicsi

Város a városban (Fotó: Ziar de Cluj)

Mindenki rendesen végzi a dolgát. Vajon mert tudják, újságíró vagyok? Nem kellett volna elárulnom. Vagy mert főnökük, Irsay László a kezelőorvosom? Bizonyára nem egyedül vagyok ezzel. Szerintem ezek az emberek egyszerűen ilyen segítőkészek, türelmesek, jó szakemberek. Mert mindkettőre tonnával van szükség.

Hannoverből sajátos kinézetű és funkcionalitású „egérpadot” vittem néhányuknak ajándékba – értékelték. Mennyire robotszerűen kell dolgozniuk. A lézerkezelést végző hölgy kórterme olyan, mint egy börtöncella:  méregzöld falak, két ablak a mennyezethez közel. Ő mosolyog, bár… Nem írhatom le. Együtt örvendünk a minap az ablaküvegeken át sütő gyönyörű napnak.

Diapulzus gép csak egy van. Itt, de főleg az áramkezelésénél kell a legtöbbet várni. A páciensek 95 százaléka idős személy. A fiatalok súlyos baleseteket szenvedtek – kontextualizálva: én vagyok talán a legkönnyebb eset. Meniszkusz szakadás. Hawaii, napfény, vonzó nők fürdőruhában.

Egy régi barátommal, akivel sajnos már nem tartjuk a kapcsolatot (családos lett, nincs ideje), jelenlegi ismerősömmel váratlanul találkoztam. Lesütött szemmel jött ki az áramkezelésről. Utána eredtem. Meglepődésemben a nevét is elfelejtettem. Sokkal súlyosabb helyzetben van, mint én. De ez mégis, hogyan boldogíthat?

A többiről később…

Read Full Post »


kicsi

Elképesztő hely a Kolozsvári Rehabilitációs Kórház. Város a városban: van kápolna, menza, könyvtár (beszélgettem a könyvtáros nővel, szerencsére vittem magammal kötetet, így nem kellett innen kölcsönöznöm, nagyon barátságos és segítőkész volt), kis játszótér/gyerekmegőrző. Négy helyre kell mennem: kinetoterápia, diapulse, amelynek még nem fejtettem meg teljesen a rejtélyét, lézerkezelés és TENS. Mindenre rákérdeztem, érdeklődtem, próbáltam rájönni, mi, mire való, mi a célja, mi az eljárás lényege stb. Bár a személyzet barátságos és segítőkész volt, kellett fél óra, amíg felmértem a terepet, s taktikai tervet készítettem, számot vettem. Már a legelejétől magával ragadott az örvény: papírok, pecsétek, aláírások, kórtermek, egészségügyi kártya érvényesítése. Összesen 4,5 órát töltöttem szerdán a fizioterápián…

Amint azt korábban írtam, sajnos még a december elején a bal térdemben jelentkezett, s újévkor csúcsosodott fájdalom következtében elmentem egy ortopéd-traumatológus szakorvoshoz, aki előbb tíz nap kezelést (Sindolor kenőcs és Celebrex fájdalomcsillapító és gyulladás-csökkentő) írt fel. Amikor a kezelés lejárta után visszatértem hozzá, s továbbra is  fájt, mágneses rezonancia vizsgálat elvégzését javasolta. Lévén, hogy legkorábban júniusra ütemeztek be, kifizettem a 250 lejt, a így még aznap elvégezték. Úgy a technikus, mint a digitális felvételeket értelmező szakorvos egybehangzó véleménye az volt: a bal térdemben meniszkusz szakadás következett be.

Lesújtó hír. Semmire sem tudtam visszavezetni: novemberben és decemberben könnyű túrákon voltam (Vigyázó, Hója-erdő), szilveszterkor táncoltam a tiraszpoli szabadtéri bulin.

A felvételeket az ortopéd-traumatológus is megtekintette, s ugyanazt állapította meg. Azt javasolta: előbb fizioterápia, s szükség esetén műtét. Mondtam neki: doktor úr, feleségem nincs, s valószínűleg nem is lesz. Gyermekem nincs, s valószínűleg nem is lesz. Pénzem nincs, s valószínűleg nem is lesz, nem gyűjtöm. Vagyonom nincs, s valószínűleg nem is lesz. Ha nem vagyok egészséges, s a meniszkusz szakadás miatt nem tudok barlangászni, biciklizni, madármegfigyelésre járni, a Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport humanitárius akcióin részt venni, nehéz terepen geoládázni, 30-50 kilométeres gyalogtúrákon részt venni, lovagolni Lajcsiékkal (részt venni a 2 napig tartó, nomád stílusban megejtett 72 kilométeres lovaglásokon), repülőgépleséseken jelen venni, sízni, sportlövészetre menni, sziklát mászni, társastáncolni, akkor mi értelme van még az életemnek? Aktív vagyok, a szendetáris életvitel depresszióba kergetne. 2001 óta önkéntes véradó vagyok, a lehetőségeim függvényében több vonatkozásban igyekszem segíteni másokon, s szerencsére család hiányában sok esetben időm és energiám is van erre. Ha ezt nem tudom folytatni, mi értelme van az életnek?

Erre adott egy jó választ a rehabilitációs szakorvos adta: ha életed zsákutcába került, nősülj meg. 🙂

Tegnap voltam életemben először fizioterápián – a Kolozsvári Rehabilitációs Kórházban. A 2014-es bicikliverseny előtti kulcscsont-törésem után szerencsére erre nem volt szükség. Nem szeretnék a részletekbe bocsátkozni, de szokatlan élményben volt részem. Előjáróban: elsősorban lelki erőre és rengeteg türelemre van szüksége annak, aki fizioterápiára vállalkozik…

Read Full Post »

Older Posts »