CIKK – A gazdasági halálspirál rosszabb/ellenőrizhetetlenebb, mint a koronavírus?


Függőben (A saját felvétel március 19-én készült a Sétatéren)

A világjárvány romániai megjelenése óta

próbálom felgöngyölíteni a gazdaságra mért hatását, következményeit. Több szakma, iparág képviselőjével beszéltem, megszólaltattam a kis- és középvállalatok képviselőit, kisiparosokat, egyéni vállalkozókat, cikkek sora jelent meg a Szabadságban.

Úgy érzem, míg a járvány terjedése kapcsán (a neheze csak most jön!)

az állam kétségbeesve reagál, a részleges kijárási tilalommal pedig szinte teljesen megbénult a gazdasági élet, a központi illetékes hatóságok nem fordítanak elég figyelmet a gazdasági intézkedésekre.

A Szabadság mai számában megjelent cikkemben a romániai gazdaság motorja kerül reflektorfénybe, kattints ide.

Mikor leszünk ismét emberek?


Ebédidő (A saját felvételek 2003-as Canon PowerShot G3 típusú digitális fényképezőgéppel készültek)

Távoktatás, távközlés, távszex, videókonferencia, online gyűlés, távolságtartás

Mikor fogunk ismét kezet, veregetjük meg egymás vállát a barátság, elismerés jeléül?

Fizikai és lelki távolságot is tartunk,

beszélni sem közeledünk már egymáshoz. Félünk, bizalmatlanok, gyanakvóak vagyunk, az emberek már nem néznek egymás szemébe. Sok-sok szolidaritásról szóló gesztusról olvashatunk: ebben mutatkozik meg a társadalom ereje.

Hogyan viszonyulunk az idősökhöz, a gyermekekhez és az állatokhoz: a víruskrízis néhány év múlva (teljesen) lecseng, az emberi szolidaritás megnyilvánulásai maradnak. A mostani kötelékek hosszútávon megmaradnak.

Mérföldkövek: második világháború, az 1970-es évek olajkrízise, a terrorizmus évtizedei, a 2008-as világgazdasági válság és az új koronavírus eredményezte világválság.

Mikor pattog ismét a tűz és sül a tarja, mikor nem kell félni a munkahely miatt?

Bőrtől távol

CIKK – A koronavírus-járvány hatása a kisiparosokra, kisvállalkozókra, bizonyos szakmákra


Serény Tibor a Timişului utca 50. szám alatt lévő biciklijavító műhelyében (Saját fotó)

Az eddigi cikkeimben a következő kisvállalkozók, kisiparosok vagy bizonyos iparágak alkalmazottai, szakmák képviselői szólaltak meg: pilóta, szájsebész, fodrász, biciklifutár-cég alapító-tulajdonosa, vendéglők menedzserei stb.

Arra voltam kíváncsi, eddig a krízis hogyan érintette a biciklijavító műhelyeket, illetve cégeket.

Cikkem itt olvasható.

FOTÓK – Az elmúlt napokról


Nem volt maszkja. Monostori út. A rendőrkocsi megállt, jól megnézték, majd továbbhajtottak. Az időjárás-változásra is felkészült… (A felvételt törvényes körülmények között készítettem)

Múlt hétfőn még hullt a hó, fehér lett minden, felkerült a túrabakancs, vastag zokni, torokvédő, síkabát, alsónadrág, indult a túra fotóriportot készíteni.

Kattints az első fotóra!

 

INTERJÚ – Kijárási tilalom ide vagy oda: hazautazhatunk-e húsvétra?


Ellenőrzés a Főtéren (Saját felvétel)

Misit, azaz Mihai-Constantin Avorniculuit évek óta ismerem. Értelmes, jól képzett, okos és intelligens ember, ezért neki tettem fel néhány kérdést a szükségállapottal, a kijárási tilalommal, a hatóságoknak felmutatandó iratokkal, a büntetésekkel kapcsolatban.

Elvégre jogász és rendőr-főfelügyelő is.

Itt vannak a válaszai.

A csupán néhány lényeges kérdésre vonatkozó videóinterjú itt tekinthető meg.

Koronavírus-napló: FOTÓRIPORT – Gyérebb közúti forgalom, szigorúbb ellenőrzés Kolozsváron (XII.)


Őrségben. Semmi különös, semmi különleges, semmi más, semmi, ami hatást válthat ki bárkiből (Saját felvétel)

Kritikát fogalmaztak meg irányomban,

állítólag túl érzelgős, teátrális és drámai vagyok egy-egy bejegyzésemben. Meggondolom, alszom rá néhányat. Ingadozom a letojom és a

ha több mint három ember mondja, hogy részeg vagy, menj szépen haza, s feküdj le

között.

Érzéseimet és érzelmeimet korlátok nélkül közlöm,

bizonyos dolgok a jártasság ellenére hatást váltanak ki belőlem, így volt ez legutóbb, a katonaság kivonulása esetén is.

Ma ezt a fotóriportot készítettem.

Eszköz: a 2003-ban az amerikai kormány biztosította ösztöndíjból vásárolt Canon PowerShot G3 típusú fényképezőgépem (750 dollárt adtam érte, azt reméltem, életem végéig kitart, újra sohasem lesz pénzem) LCD-képernyője kezdi felmondani a szolgálatot. Ez egy kiváló gép, mert nem oda nézek, akit/amit fényképezek… 🙂