Villanypásztor, magas kerítés, a Kis-Szamos partját elérhetetlenné tevő betonfal, a folyó partjára illegálisan épített házak, ingatlancápák, akik földdel tömik be a part közelében lévő kis tavakat, hogy azután tömbházakat építhessenek rájuk, sorompóval lezárt tömbház-szigetek a semmi közepétől balra, nihil és a pokol a törvénytelen szemétlerakatok kapcsán – körülbelül ez a kép tárult elénk a szombati körülbelül nyolcórás bringázás során, amelyen mintegy negyven kilométert tettem meg hozzávetőlegesen ötven résztvevővel.
Verseny az idővel: a Szamos-parti bicikliút lesz meg hamarabb vagy az ingatlancápák érdekei érvényesülnek, és tömhbázak épülnek a folyó partján?
Első napra Kertész Levente, a Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) alapítója és mindenese 50 kilométeres bringázást tervezett be, ám az egyik résztvevő erőnléte miatt csupán a Kolozs és Fehér megye határán lévő fakapuhoz mentünk ki Poiana Horeáról.
Mondjuk, tiszta szerencse, hisz ellenkező esetben még Levi és Attila elképesztő kitartása mellett sem sikerült volna megsütni a húsokat, esőben ugyanis tüzet gyújtani nemigen lehet, fenntartani még igen… Részletek a fotóriportban…
Kiváló volt a kártyázás és a hangulat: mikor megyünk még?
Köszönjük szépen a lehetőséget, Égly Melinda és János!
Kattints az első fotóra a részletekért!
Bicikliszállítás… 🙂
Mindenki azt mondta, szárazság van, a falubeliek a kinti vécét használják…
Hétvégi lazulás a szomszdédokkal
Eszembe jutott drága Vima nagymám és Kercsed…
Frissen fejt, habos tehéntej. EGÉSZSÉG
A csapat vacsora előtt
Csodájára jártunk a néni életútjának, ő csodájára járt bringás élményeinknek
Természetesen, hogy betértünk a kocsmába…
Emlék a filegória falán
Idáig jutottunk el
Nem hagyta magát Levi és Attila
Ha vízhiány van… 🙂
Volt, amikor egyszerűen villanyáram nélkül maradtunk
Magyargyerővásárhelyen annyit kellett várnom a kocsmába rekedt egyik túratársamra, hogy meguntam a várakozást: lebubukáltam egy picit. Természetesen, a fáradtsághoz az előző éjszakai magyar napos buli is picikét hozzájárult… 🙂 Nesze neked, TELJESÍTMÉNYTÚRA… 🙂 (Fotó: Süni)
Ismét felcipeltem a meredek dombra a Kakassy Boti haveromtól #Istentudjamikor 400 lejért vásárolt bringámat a Kismihály Boglárka és Branea Róbert szervezte Kós Károly biciklis teljesítménytúrán. A kicsim villája sárga színű, váza pedig rózsaszín: tökéletes kromatikai összhatás.
Szegény Serény Tibi nem tudja mi vár rá: azt mondta, szeptember közepén mehetek hozzá bringát helyrepofozni. Sárgavillás Rózsaszínkémre ráfér a kényeztetés: Vasvári-túra, majd a Marosvásárhely-Kolozsvár közötti 120 kilométer, s most pedig a Vasvári. Nincs pénzem, ezért őt is elhanyagoltam, most viszont már kötelezővé vált a helyrepofozása.
****
Az idei Kós Károly bringás teljesítménytúráról írt, fotókkal ellátott élménybeszámolóm ide kattintva olvasható.
Faluhelyen nagyot néztek: mit keres itt ez a sok bringás? (Saját felvétel)
Nem emlékszem már, honnan értesültem az Otthonról haza elnevezésű,
határon átívelő biciklitúráról. Írtam a szervezőknek, s felajánlottam: tudósítóként részt vennék a bringázáson. Szívélyes igen volt a válasz.
Eredetileg a Kolozsvár-Zilah szakaszra neveztem be, érdekesnek tűnt a Meszes-tetőt megkerülő útvonal, ám a szomszédos megye székhelyéről rendkívül körülményes lett volna hazavonatozni.
Pontosabban lehetetlen.
Így inkább elszállítottam a Kakassy Boti haveromtól mintegy 10 éve vásárolt Sárgavillás Rózsaszínkét vonaton Marosvásárhelyre, s onnan bringáztam Kolozsvárra. Csoma Boti barátom készségesen felajánlotta az ultaszuper karbon vázas versenybiciklijét, de attól tartottam, történik vele valami, s 10 évig kell dolgoznom, amíg megjavíttatom… 🙂
Huszonöt éve vagyok újságíró, sok mindent láttam-hallottam, azt gondoltam, semmi sem lephet már meg. De igen! Reggel 9 óra 20 perckor egy igen vonzó hölgy napozott a folyó partján…
Ma végre érvényt szereztem egy saját magamnak tett korábbi ígéretemnek,
s a reggeli órákban elmentem biciklizni. Az igazság az, hogy a korai ébredést barátnőmnek, Biankának köszönhetem, aki minden nap nagyon korán (szerintem hajnalban) ébred, s ma engem is felébresztett.
Nem értem, miért nem ébredek minden nap korábban,
s a tornászás mellett, miért nem bringázom: kőhajításnyira van a Sétatér és a Kis-Szamos partja, illetve a Rózsák parkja. Ezt az útvonalat még télen is megetettem, még akkor is, amikor vékony hóréteg borította az aszfaltot és a talajt.
A Kakasy Botitól nemtomhányéve vásárolt Sárgavillás Rózsaszínkémmelnekivágtam ma bringázni. S nem ám csak a Rózsák parkjáig, hanem way beyond a Szamos-partja mellett.
Néhány fotó elmeséli a történetet, kattints az elsőre!
Rucu-buli. Nagyon kár, hogy a kiváló projekt, a Someş Delivery abbamaradt
Nyilvánvaló, hogy ők voltak
A Sun sporttelep irányából több helyen lépcső vezet a Kis-Szamos partjára. Miért szüntették meg a lejárót?
Idáig sikerült eljutnom. Innen vajon mi következik?
Békeidő
Héber vagy arab? Honnan importáljuk az új kanálisfedőket?
a műtött térdemnek legjobb a bringázás, mondta az ortopéd szakorvos, a Sétatér és a Kis-Szamos partja is közel van, így tehát egyértelmű a választás.
Csakhogy tél van, s micsoda meglepetés, hó is hullt. Sebaj, korán felébredünk. Kimegyünk bringázni olyan helyre, ahol nincs vagy minimális a szmog, beindítjuk a vérkeringést.
Nézzük a fotóriportot. Kérlek, kattints az első felvételre!
Indulásra készen
A testvérkék sajnos kint aludtak…
Nincs téli gumiabroncsom, büntetésre számíthatok?
Kibéreltem a Sétateret
Kibéreltem a Kis-Szamos partját is
Megjelenik az első bringás, munkába igyekszik. Respekt!
Egyelőre csak szerényen vágunk neki a távoknak Sárgavillás Rózsaszínkével, de aztán Fellegvár is lesz belőle. Csakis a szmogmentes belvárosi részeket keresem. Tanács?
Érzelmivel messze nem olyan zökkenőmentes a fészekcsere,
mint ahogy azt gondolná az ember, bár „elméletileg” csupán helyszínváltásról van szó.
Természetesen korántsem mindegy milyen módon történik az elbocsájtó szép üzenet, s valaki mennyire és miért kapcsolódik egy adott fészekhez. Mert az első volt? Az elsőre, ugye, mindenki, minden vonatkozásban emlékszik és kötődik. Vajon mert az ember magáénak érezte, s mert minden négyzetcentiméteréhez emlék kapcsolódik?
Fészekcsere, a vele járó derűlátással és kezdeti szorongással. És ügyintézéssel.
Óriási hozadék a barlangi csend,
s az, hogy végre érvényt szereztem a magamnak tett ígéretnek: reggelente sportolni fogok.
Serény Tibinek köszönhetően ismét használható a tőle rengeteg kellemes élményt (de kulcscsont-törést is) biztosító Sárgavillás Rózsaszínke, így ma reggel megembereltem magam, s még zuhanyzás előtt nekivágtam az útnak. Egyelőre csak a Sétatérig, az azonnali, közép- és hosszú távú tervek viszont sokkal merészebbek… 🙂
Nyolc évvel ezelőtt sokkal ambiciózusabb voltam, ugye Kertész Levente? 🙂 Mikor megyünk ismét bringázni?
Derűsen várjuk a nehezét (Saját felvétel)Kellőképpen megadva a módját – a 80-86 kilométeres Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra befejezésével – ünnepelték meg több tucatnyian szombaton, május 7-én az Erdélyi Kárpát- Egyesület (EKE) fennállásának 125. évfordulóját.
Branea Robinak köszönhetően a teljes élménybeszámoló ide kattintva érhető el.
A Tordai-hasadékon is nehéz volt átvinni a bringákat…Az igazság az, hogy Várfalva után már nem videóztam. Esni kezdett az eső, fenének volt kedve telefont tartani a kezében. A hideg miatt, persze, nagyon megfáztak az ujjaim, alig éreztem őket, a zsinórra akasztott GPS készüléket is nehezen tudtam kivenni a pelerin alól.
Az ajándékcsomagokat az új sportcsarnokban adtuk át
Amikor 2011-ben Kertész Levi, a Kolozsvár Teker Kerékpárklub elnöke szólt, mi lenne ha Mikulás ruhába öltösve végigbicikliznénk a városon, s cukorkákat, kisebb ajándékokat osztogatnánk a gyerekeknek, azonnal kaptam az alkalmon: beöltöztem, elmentem hozzá, majd lebringáztunk a belvárosba. A Főtérről többedmagunkkal indultunk útnak, bringázás közben áldásos ünnepeket kívántunk a járókelőknek, s a hagyományos Ho-ho-ho Mikulás-kiáltással üdvözöltük őket.
Tavaly nem vettem részt a rendezvényen, idén viszont igen. Hogy miért bringázunk a hidegben? Mert humanitárius célt szolgál, s mert a ajándékokkal örömöt szerzünk a gyermekeknek. Nem elég? 🙂
Zitz-cel és Sönccel a Gorgó-völgyében “malackodunk”
Az elmúlt időszak szerencsére ismét bővelkedett természetjárásban, különleges tevékenységekben. Augusztus 14-én Szélyes Éva és Levente meghívására részt vettem az Adrenalin Park előavató ünnepségén, ahol a legnehezebb magaslati akadálypályát próbáltam ki. Másnap, pénteken, szabadnap lévén Emmával és Jocóval kigyalogoltunk ugyanoda, ez 18 kilométeres gyaloglás jelentett. Ez volt a következő napi Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra bemelegítője. Annyira komolyan edzettünk, hogy szombaton, augusztus 16-án kicsit megbántuk a túl komoly felkészülést: a Kolozsvártól Sztánáig tartó 50 kilométeres teljesítménytúrán adott pillanatban elég nehezen gyalogoltunk. Na, de megtettük. Igaz, körülbelül 14 óra alatt, a Riszeg-tetőn levő pontbírók meg sem vártak, de Magyargyerővásárhelyen a református lelkipásztortól kaptunk igazoló pecsétet…
Vasárnap, augusztus 17-én sem tudtam a fenekemen ülni. Mihelyt vonattal hazajöttem Sztánáról, elmentem Zitzékkel biciklizni a Gorgó-völgyébe. Geodobozolásis lett volna, de – amint az a fényképeken is látszik, közbeszólt a sár…
Nehezen haladtunk (Zitz felvétele)
Idén sem maradt ki a lovaglás. Tavaly a Bonchidai Kastély Napokon részt vevő Kalotaszegi Turul Hagyományőrző Egyesület egyik tagja lesérült, így DeMartin Lajos felkért, helyettesítsem, s lóháton tegyem meg a 72 kilométert Sztánáig. No, ennyit egy nap a ló sem tud 67 kilót (plusz a csomagok) cipelni, ezért a távot két nap alatt tettük meg. Idén beneveztem az oda-vissza lovaglásra, ami összesen 144 kilométert jelentett.
Ennyi fizikai tevékenység után a szeptember 5-7-i hétvégén már csak a billentyű és az egér rongálásával égettem a kalóriákat: a körülbelül 10 éve folyamatosan szervezett számítógépes játék parti idei kiadásán vettem részt Székelyudvarhelyen. A hazautazás (vasárnap lapszámfelelős voltam) kalandosra sikeredett (hajnali ébredés, majd taxival a buszállomásra, innen Marosvásárhelyre, majd onnan saját kocsival haza), de így szép az élet. Most már csak azt várom, nagyot aludjak. Pihennem kell, mert holnap összpontosításra van szükség: ki kell szabadulnunk a Para Park bezárt szobáiból…
![20160507_133846 [800x600]](https://koliver.wordpress.com/wp-content/uploads/2016/06/20160507_133846-800x600.jpg?w=300&h=169)
![20160507_132026 [800x600]](https://koliver.wordpress.com/wp-content/uploads/2016/05/20160507_132026-800x600.jpg?w=300&h=169)
Kiss Olivér blogja 