ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Belarusz: Sztálin-dekorációs Patyomkin-falu szürreális elemekkel


Előadást, élménybeszámolót tartunk ma 19 órától az Apáczai-líceum dísztermében augusztus végén – szeptember elején megejtett kéthetes fehéroroszországi utunkról…

Mit tudsz Belaruszról?

– kérdeztem ismerőseimet, barátaimat, amikor februárban lefoglaltam az augusztus végi szeptember eleji olcsó repülőjegyet abba az országba, amelyet a kontinens Észak-Koreájának, Európa utolsó diktatúrájának tartanak.

Hebegtek-habogtak.

Akárcsak én, mielőtt a megcélzott országnak és rendszerének alaposabban utána nem néztem.

Amennyiben valaki a nemzetközi hírügynökségek honlapjának keresőjébe

azt írja, Belarus, alig-alig olvashat híreket erről a titokzatos, bizonyos nemzetközi szervezetektől is távol tartott országról.

Annál inkább jelen van viszont az emberjogi és a sajtószabadsággal foglalkozó nemzetközi intézmények, valamint az újságírók érdekvédelmi szervezeteinek híreiben. Milyen a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai berendezkedés Fehéroroszországban, ki fizet, ha valaki munkanélküli, hány személyt tartóztatnak le egy esetleges kormányellenes tüntetéskor, és legfőképpen: mire szolgál a Nagy Kék Furgon?

„Egy túra folyamán senki se legénykedjen és hülyéskedjen!”


Elsősegély-nyújtási alaptechnikák. Oktató: Milka Lajos, aradi mentőasszisztens (Saját felvétel)

Szerintem is valójában ez a legfontosabb tanács azok számára, akik (főleg) magashegyi túrára indulnak. S egyben az is, hogy fizikai és pszichikai erőnlétük objektív figyelembe vételével vágjanak neki a kalandnak.

Természetesen, egyáltalán nem árt az elsősegély-nyújtási szaktudás sem.

Az EKE által a hétvégén tartott túravezetői tanfolyamon a fentiekről is volt szó. Cikkem itt.

VIDEÓRIPORT – Túravezetői szaktanfolyamot szervezett az EKE


Gyakorlati rész is volt (Saját felvétel)

Kiváló baráti és túratársi hangulatban zajlott a hétvégén az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által a Várfalvához tartozó Aranyosrákoson tartott kétnapos túravezetői szaktanfolyama, amelyre Erdély minden régiójából érkeztek résztvevők.

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

FOTÓRIPORT – Az EKE által szervezett túravezetői tanfolyam?! Mit tanulhatnának még?


Milka Zsolt kiváló szaktudását osztotta meg (Saját felvételek)

Üres hétvégének ígérkezett (pánikba is estem, elszomorodtam), a baráti társaságból szinte mindenki foglaltat jelzett személyes vagy munkahelyi okok miatt. Felhívtam Branea Róbert barátomat, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) kolozsvári pillérét, hátha valamilyen tevékenységben önkénteskedni, segíteni tudok: útvonal kijelzése, lejárása, hulladékgyűjtés, kijelző szalagok eltávolítása.

Aranyosrákosra megyek, az országos EKE túravezetői tanfolyamot szervez, Erdély minden szegletéből jönnek a kollégák

mondta.

Dehát, Robikám, mi a szöszt tömhetnek még a fejetekbe, annyi éve szerveztek túrát, tapasztaltak vagytok.

Szkeptikus voltam,

s lehet jobb is így, mert újabb pozitív meglepetésben volt részem: az aranyosrákosi EKE-várban és a várfalvi művelődési házban jól, ELSŐ ALKALOMMAL megszervezett rendezvényen többek között

a következő témakörökkel kapcsolatban

bocsátanak szaktudást a résztvevők rendelkezésére: túravezetők feladatai, gyalogtúrák szervezése és vezetése (Dr. Kovács Lehel István), elsősegélynyújtás (Milka Zsolt), turisztikai célállomás menedzsment (Szabó Károly), magashegyi túrázás (Tőke Dénes), tájékozódás terepen, GPS és térképészet (Böjthe-Bayer Barna), hegyek geológiai felépítése (Jánosi Csaba), meteorológiai ismeretek (Dr. Rusz Ottilia).
Kiváló rendezvény, nagyon jó társaság és hangulat!
Köszönöm, EKE, köszönöm Veres Ági és Branea Robi!

Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra – a 27 kilométeresre iratkoztunk. Jössz?


2013-ban jóval sötétedés után érkeztünk meg a Szentimrei-villához… 🙂

Szombatra jelentősen enyhül a hőség, lehet túrázni menni…

Az ötvenvalahány kilométeres távot már több ízben legyalogoltam, sőt egy vagy két alkalommal biciklivel is megtettem, itt az ideje újítani: idén többedmagammal a 27 kilométeres távot szándékozom megtenni.

Az útvonal itt.

Beiratkozás itt. CSAK MA, 2019. AUGUSZTUS 12., 16 ÓRÁI LEHET!

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Derűs, vidám hétvége születésnappal, via ferratával


Helyenként nem volt egyszerű feladat a via ferrata a Túri-hasadékban… (Saját felvételek)

Amennyiben hétvégén nem hagyom el a betondzsungelt, s továbbra is szívnom kell a friss szmogot, általában rosszra fordul a hangulatom: egész héten a beton, az aszfalt, a por és a kipufogó gázak, legalább hétvégén szívjunk friss levegőt, együnk egészségesen, s új helyeket látogattunk meg.

Pénteken délután

már-már pánikhangulat uralkodott el rajtam, még mindig nem tudtuk, hova lesz a pörgés. Aztán Bibinek kiváló ötlete támadt: menjünk a Túri-hasadékba, próbáljuk ki a via ferratát. A szindi paplakon kialakított közösségi ház le volt foglalva, eszembe jutott, 2013 óta nem jártam az EKE-várban – akkor is csak az avató ünnepségen. Azonnal hívtam Istvánffy Attilát, aki röviden és velősen annyit mondott: gyertek!

Istvánffy Katalin és Attila, a házigazdáink. Utóbbi éppen azon morfondírozik, mit írjon a 2003-as avatóünnepségen kapott “EKE téglám” hátára, emlékül… 🙂

Gyors csomagolás, majd busszal a Donát negyedbe, s FiFivel (Bibi Fiat Puntója) irány az autópálya és Aranyosrákos.

Szombaton délben

ki is értünk a Túri-hasadékba… Szerencsére a késői érkezés ellenére sem voltak sokan.

Hogy kell-e vasaltút-felszerelés és milyen körülmények között lehet végigmenni a via ferrátán, milyen volt Pisti szombati születésnapi bulija, hadd meséljenek a videók és a fotók:

*********************************

Kérlek, kattints az első fotóra:

FOTÓK – Téli nosztalgia-túra a Bükk-erdőben


Feleki gömbkövek, télen… (Saját felvétel)

Határozottan állíthatom, hogy gyermekkorom óta soha ennyi kocogót nem láttam a Bükkben. Úgy látszik, ez most a menő. Mi több, sok biciklis is szembejött velünk vasárnap az Árpád-csúcsra menet. Nosztalgiáztam: gyermekkoromban rengeteget jártam ide túrázni, mi több, régebb a hó sem ijesztett meg, több ízben télen is biciklire pattantam.

Lévén, hogy nem voltam biztos, a fürdőszobai ventilátor felszerelése szombaton befejeződik (rendesen megszenvedtünk Marci bácsival, s még mindig nincs vége), így töröltem a Függetlenek Klubjában meghirdetett eseményt, de hát amúgy is csak Andi jelentkezett, akivel aztán SMS-ben egyeztettünk tovább, hogy mégis lesz túra. Sajnos kihagyta.

A klasszikus útvonalat jártuk be, geoládákat is találtunk, remélem Bónis Endre lányai érdeklődnek majd a szabadidős tevékenység iránt… 🙂

Az útvonal: Minerva üzletház-Mehedinţi utca vége-Huedinului utca, majd az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által felfestett piros turistajelzésen az Árpád-csúcsig. Ennek közelében találkoztunk a visszaúton tartó Arnolddal is, aki young and restless, s bár ő is a Monostorról indult, nem várt meg bennünket, már 10 órakor elindult, mi csak 11-kor.

Szerencsére az Áprád-csúcstól néhány méterre égő tüzet találtunk, körülötte sajnos elég sok szemetet is. Kiváló érzés: ropogó tűz hóval körülvéve, verőfényes napsütés…

Megtaláltuk Mr. Erikusz earth cache-ét, majd a BEEnci által az Árpád-csúcsnál elrejtett geoládát. Mi találtuk meg elsőként?

****

Kattints, kérlek, az első fotóra:

A TELJES CIKK – Nyolcvan kilométeres, emberpróbáló bringás teljesítménytúrát szervezett az EKE


20160507_133846 [800x600]
Derűsen várjuk a nehezét (Saját felvétel)
Kellőképpen megadva a módját – a 80-86 kilométeres Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra befejezésével – ünnepelték meg több tucatnyian szombaton, május 7-én az Erdélyi Kárpát- Egyesület (EKE) fennállásának 125. évfordulóját.

Branea Robinak köszönhetően a teljes élménybeszámoló ide kattintva érhető el.

Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra, első alkalommal. Kibírjuk?!


kicsi
Vajon most is annyi gumidefekt lesz, mint a tavalyi Kós Károly Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrán? 🙂 (Saját felvétel)

Holnap hajnali hétkor a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) székházánál kell lennem – indul a Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra…!

Ma biciklivel jöttem a szerkesztőségbe, nem mintha ez edzést jelentene, de látnom kellett, hogy a bringa tűrhető állapotban van, nem is emlékszem, mikor használtam utoljára. Szerencsére a gumiabroncsok éppen csak annyira ereszkedtek le, hogy túrabiciklizni lehessen velük… 🙂

Szeretem a változatosságot, a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra „bringásítása” után Branea Róbert barátom szerencsére megszervezte a Jókai Emlék- és Teljesítménytúra biciklis változatát. Csak ő és Lixandru Róbert tudja igazán, mit jelentett ez a szervezés. Ezalatt az idő alatt én inkább hölggyel foglalkoztam volna, no, de mi lenne, ha mindenki így gondolkodna… Ebben az esetben nem lenne holnap bringázás, hanem ismét végiggyalogolnánk a Jókai TT 30 kilométeres távját.

Számomra ebben az esetben is nem a teljesítmény, hanem az élmény az elsődleges, így lementem a GPS készülékemre az útvonalat, s a saját tempómban haladok.

Nem szabad elfelejtenem helyettesíteni a Hordos-kútnál elhelyezett, s sajnos időközben eltűnt geodobozomat.

A kerékpártúra útvonala vázlatosan: Kolozsvár / KMDSZ-székház (RAJT) – Monostor / Egyesülés (Unirea) Sporttelep (1. EP) – Bükki Silva Kemping (2. EP) – Sáros-bükk – Adrenalin Park / Mikesi házak (3. EP) – Hordós-kút (4. EP) – Túri-hasadék (5. EP) – Szind (Săndulești) / Unitárius Paplak (6. EP) – Tordai-hasadék (7. EP) – Curmătura-nyereg (8. EP) – Várfalva (Moldovenești) / Községháza (9. EP) – Csegez (Pietroasa) – Székelykő-nyereg (10. EP) – Torockószentgyörgy (Colțești) / Unitárius Lelkészi Hivatal (11. EP) – Torockó (Rimetea) / Koccintó Bár (CÉL).

Nem lesz ám semmi, a 80 (igen, nyolcban) kilométeres terepbiciklizés, hátha kibírom… Kiderül…!

Szombaton hajnalban indulunk. Tarts te is velünk, kibírod!


document
Kibírod!

Ügyes ez a Branea Róbert. Szeretem, mert szereti az új, innovatív dolgokat, friss leheletet igyekszik vinni a hagyományos rendezvényekbe. Innovál. S ezen kívül igen teherbíró, alapos munkát végez. Szerintem enyhén perfekcionista, alkalomadtán vehetné lazábban a dolgokat. Ez – természetesen – magánvélemény, ne kövezzetek meg miatta.

A Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrát mittomhányadik alkalommal szervezte az EKE Kolozsvár 1891. Gyalog. No, Robi lebringázta a távot. Ugyanezt tette Erdély legnagyobb természetjáró egyesülete által idén tizenkettedik alkalommal szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra nyomvonalával. Lebiciklizte. S azt mondta: miért ne lehetne kerékpárral megtenni a távot: új élmény, más társaság, más hangulat.

Reméljük, nem esik az eső. Ha igen, akkor miénk az aszfalt. Hátha nem lesz (túl) sok gumidefekt… 🙂 Robi szerint mindenki kibírja. Szerintem is. Az egyetlen nehéz szakasz a Kakasos templomtól a Törökvágáson át kimászni a Hója-erdő tetejére, Szászfenes és Gyalu magasságába. Azután piece of cake. Igaz, van még egy-két szakasz, ahol tolni kell majd a bringát (megnézem, ki az, aki azokon kitekeri…), de rövid.

Bringára fel!

**********************************************************************************************

A Branea Robival készített videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.

A WebSzabadságon itt elérhető cikkben minden infót megtalálsz.

**********************************************************************************************

FOTÓK – Újszerű, úttörő Kalotaszeg-túra


DSCF1611
Itt Prokop Zoli és Hajnal kisasszony fotózási technikája a lényeg… (Nagy Zoli felvételei)

Örvendtem, amikor november 10-én írt Nagy Zoltán, a kolozsvári EKE egyik alapembere, hogy hat nap múlva Kalotaszeg-túrát szervez. Tudtam, nem véletlenül, s több lesz az ilyenből, ígyhát születésnapi rendezvénysorozatomat e köré szerveztem: pénteken elmentünk a Transilvania Filharmónia szokásos pénteki szimfonikus hangversenyére, majd Vandával vonatra ültünk, s kimentünk Sztánára.

Végre, vonatozás annyi kocsikázás után!

DSCF1616
Sztána – Kék Iringó panzió

Előzetes egyeztetés alapján a Szabó Zsolt menedzselte, a felújított Varjúvár közelében levő Riszeg Vendégházban (Szentimrei villa) kaptunk szállást, még macskánk is volt reggeli és vacsora közben. Kis Johny, a csíkos. Török Bélával, a gondnokkal csak futtában találkoztunk vasárnap reggel, átadtuk a pénzt, csoportot várt. Mi útban a sztánai vasútállomás fele találkoztunk a lányokkal, hatalmas bőröndöt cipeltek a vasúti sínek között. Sajnos néhány percet késtünk – Nagy Zolinak és csapatának csak annyit mondtunk: több időbe telt Nagyváradról idáig gyalogolni, mint gondoltuk volna. Indult a túra! Ha jól láttam, körülbelül húsz résztvevővel.

DSCF1622
Yes, we can! Sztranyiczki Gábor kislánya és kisfia voltak a túra igazi hősei!

Kiváló őszi nap, verőfényes napsütés, jó társaság, laza túra – mi kell még? Egy kis verbális hancúrozás, léháskodás útközben. Volt mini flört is, de úgy tudom, ez tilos az EKE-túrákon. Ez csak áttételesen volt az, így hát bűn félig megbocsátva.

Sztánán, a faluban, egy öreg nénivel beszélgettem. Ott a valószínűleg uniós pénzből a háza elé bevezetett vízpumpa, de bezzeg más falut részesítettek előnybe, neki esőben-hóban, melegben-hidegben a szomszédba kell mennie vízért.

A fiam is beteg, telefonált a nejem, hogy hányt, cukorbeteg szegény, nem tudom, mi lesz vele

mondta szinte könnybe lábadt szemekkel a falu végén egyedül élő idős néni, akiben élete végéig elevenen él az anyai ösztön – előbb a fiára gondol, s csak aztán magára.  Beszélgettünk vele, hagytuk, mondja el gondját-baját, mert oltja szomorúságát, enyhíti lelki fájdalmát, talán valamelyest megnyugvást jelent számára az, hogy valakinek elmondhatja, mi bántja, s valaki meghallgatja, rákérdez, esetleg segítséget ajánl. Ilyen volt a helyzet, amikor az Erdély Mentőcsoporttal a Buzău megyében tavaly télen bekövetkezett katasztrófa során nyugtattuk az időseket.

DSCF1625
Itt is mi vagyunk 🙂

Az Almási várnál kissé elméláztam: milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a létesítmény Erdély nyugati határát őrizte…

Követtük a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra 25 kilométeres szakaszának útvonalát, piros csíkkal jelzett turistajelzés segítségével.

Farnason kerestük a kocsmát, de több egybevágó útmutatás ellenére sem találtuk. Magyarbikal fele lehetetlen lett volna elmenni a pálinkafőzde mellett. Egyrészt azért, mert a cefrét az árokba engedték, s csak követni kellett a bűzt. Másrészt, mert a Magyarbikal/Bicălatu helységnévtábla éppen a pálinkafőzde kerítésén található.

DSCF1680
Na, csak kinek van a kezében pohár a pálinkafőzde előtt?! Elismerem: én bírtam a leggyenbébben a gyűrődést: kétszer-háromszor annyi időben telt meginni azt a három kortyot, mint másoknak…

Zoli és csapata sajnos hazarohant, pedig milyen jó lett volna egy tábortűz, szalonna- és hússütés, dalolás. Pótolta mindezt Szabó Mihály helyi református lelkipásztorral a beszélgetés. Misivel, akit még a kolozsvári teológiáról ismerek, sokat beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről. Na, ez eléggé általános ahhoz, hogy senkinek ne legyen baja belőle… 🙂

DSCF1629
Elől a gúnár (Nagy Zoli felvételei)

A paplakkal szembeni épületben szálltunk meg: volt melegvíz, fűtés, tiszta ágy, környezet. Annak ellenére, hogy korán feküdtünk, csak a fél tíz órás harangszóra ébredtünk. Nem volt sok a 22-25 kilométeres szombati gyalogtúra, de múlt héten (nagyon) keveset aludtunk, így kikészített.

Bárkinek ajánlom ezt a bikali szálláslehetőséget – remélem, mi is mihamarabb visszatérünk Magyarbikalra és Misihez, s kedves feleségéhez, Melániához. Lehet, a közeljövőben – biciklivel… 🙂

DSCF1632
Bravó, Dávid!

Vasárnap simán begyalogoltunk Bánffyhunyadra. Persze, hogy útba ejtettük István bácsit és Éva nénit – nem idősek ők, a szüleimmel egyidősek, s már gyerekkoromtól így szólítom őket. S kacsintottunk Nagy Zoli házának is, ahol nagyon remélem, hogy legközelebbi Kalotaszeg-túra során tábortüzet rakunk, gitározunk, s kiviseljük magunkat… 🙂

DSCF1634
Almási vár: felgyújtották, lerombolták, elhordták

Bánffyhunyadon figyelmes lettem a zsidó temető kiváló állapotára. A Heritage Foundation for Preservation of Jewish Cemeteries elnevezésű amerikai alapítványnak köszönhetően karban tartják a város eme emblematikus helyét. Dicsértes feladat!

Köszönet Nagy Zolinak az ötletért, túráért, szervezésért – bár beteg volt, nem mondta vissza a túrát!

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Természetjárás, hagyományőrzés, technológia – gyalog Kolozsvártól Sztánáig


IMG_7878
Kiválóan bírták a lányok (Saját felvétel)

Nagy lendülettel vágtunk neki 2012-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) és a Szentimrei Alapítvány szervezte Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrának (KKETT), de a kijelöletlen útvonal, általunk rosszul értelmezett útleírás miatt nem tudtunk végigmenni a teljes távon. Eltévedtünk, lementünk Magyarvistára, így legalább másfél-két órát vesztettünk. Ez sem lett volna gond, de a felsértett lábfejek miatt a Gorbói-úttól órányi gyaloglásra kénytelenek voltunk feladni a menetelést. Kiskapusnál lementünk az E60-as országútra, felhívtam Lenke unokatestvéremet, aki az Erdély Mentőcsoport tagjaként „megmentett”. Eldöntöttük: 2013-ban mindenképpen megtesszük a távot.

A hivatalos túra után egy héttel, magánúton, ötödmagunkkal nekivágtunk az 50 kilométeres távnak. A gyalogtúrát a számítástechnikához és a globalizált világhoz közel álló szórakozással egészítettük ki: geodobozolás.

Az élménybeszámoló a Szabadság 2013. szeptember 9-i számában jelent meg.

A Művelődésben megjelent élménybeszámoló.