Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Erdélyi Kárpát Egyesület’


Feleki gömbkövek, télen… (Saját felvétel)

Határozottan állíthatom, hogy gyermekkorom óta soha ennyi kocogót nem láttam a Bükkben. Úgy látszik, ez most a menő. Mi több, sok biciklis is szembejött velünk vasárnap az Árpád-csúcsra menet. Nosztalgiáztam: gyermekkoromban rengeteget jártam ide túrázni, mi több, régebb a hó sem ijesztett meg, több ízben télen is biciklire pattantam.

Lévén, hogy nem voltam biztos, a fürdőszobai ventilátor felszerelése szombaton befejeződik (rendesen megszenvedtünk Marci bácsival, s még mindig nincs vége), így töröltem a Függetlenek Klubjában meghirdetett eseményt, de hát amúgy is csak Andi jelentkezett, akivel aztán SMS-ben egyeztettünk tovább, hogy mégis lesz túra. Sajnos kihagyta.

A klasszikus útvonalat jártuk be, geoládákat is találtunk, remélem Bónis Endre lányai érdeklődnek majd a szabadidős tevékenység iránt… 🙂

Az útvonal: Minerva üzletház-Mehedinţi utca vége-Huedinului utca, majd az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által felfestett piros turistajelzésen az Árpád-csúcsig. Ennek közelében találkoztunk a visszaúton tartó Arnolddal is, aki young and restless, s bár ő is a Monostorról indult, nem várt meg bennünket, már 10 órakor elindult, mi csak 11-kor.

Szerencsére az Áprád-csúcstól néhány méterre égő tüzet találtunk, körülötte sajnos elég sok szemetet is. Kiváló érzés: ropogó tűz hóval körülvéve, verőfényes napsütés…

Megtaláltuk Mr. Erikusz earth cache-ét, majd a BEEnci által az Árpád-csúcsnál elrejtett geoládát. Mi találtuk meg elsőként?

****

Kattints, kérlek, az első fotóra:

Reklámok

Read Full Post »


20160507_133846 [800x600]

Derűsen várjuk a nehezét (Saját felvétel)

Kellőképpen megadva a módját – a 80-86 kilométeres Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra befejezésével – ünnepelték meg több tucatnyian szombaton, május 7-én az Erdélyi Kárpát- Egyesület (EKE) fennállásának 125. évfordulóját.

Branea Robinak köszönhetően a teljes élménybeszámoló ide kattintva érhető el.

Read Full Post »


kicsi

Vajon most is annyi gumidefekt lesz, mint a tavalyi Kós Károly Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrán? 🙂 (Saját felvétel)

Holnap hajnali hétkor a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) székházánál kell lennem – indul a Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra…!

Ma biciklivel jöttem a szerkesztőségbe, nem mintha ez edzést jelentene, de látnom kellett, hogy a bringa tűrhető állapotban van, nem is emlékszem, mikor használtam utoljára. Szerencsére a gumiabroncsok éppen csak annyira ereszkedtek le, hogy túrabiciklizni lehessen velük… 🙂

Szeretem a változatosságot, a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra „bringásítása” után Branea Róbert barátom szerencsére megszervezte a Jókai Emlék- és Teljesítménytúra biciklis változatát. Csak ő és Lixandru Róbert tudja igazán, mit jelentett ez a szervezés. Ezalatt az idő alatt én inkább hölggyel foglalkoztam volna, no, de mi lenne, ha mindenki így gondolkodna… Ebben az esetben nem lenne holnap bringázás, hanem ismét végiggyalogolnánk a Jókai TT 30 kilométeres távját.

Számomra ebben az esetben is nem a teljesítmény, hanem az élmény az elsődleges, így lementem a GPS készülékemre az útvonalat, s a saját tempómban haladok.

Nem szabad elfelejtenem helyettesíteni a Hordos-kútnál elhelyezett, s sajnos időközben eltűnt geodobozomat.

A kerékpártúra útvonala vázlatosan: Kolozsvár / KMDSZ-székház (RAJT) – Monostor / Egyesülés (Unirea) Sporttelep (1. EP) – Bükki Silva Kemping (2. EP) – Sáros-bükk – Adrenalin Park / Mikesi házak (3. EP) – Hordós-kút (4. EP) – Túri-hasadék (5. EP) – Szind (Săndulești) / Unitárius Paplak (6. EP) – Tordai-hasadék (7. EP) – Curmătura-nyereg (8. EP) – Várfalva (Moldovenești) / Községháza (9. EP) – Csegez (Pietroasa) – Székelykő-nyereg (10. EP) – Torockószentgyörgy (Colțești) / Unitárius Lelkészi Hivatal (11. EP) – Torockó (Rimetea) / Koccintó Bár (CÉL).

Nem lesz ám semmi, a 80 (igen, nyolcban) kilométeres terepbiciklizés, hátha kibírom… Kiderül…!

Read Full Post »


document

Kibírod!

Ügyes ez a Branea Róbert. Szeretem, mert szereti az új, innovatív dolgokat, friss leheletet igyekszik vinni a hagyományos rendezvényekbe. Innovál. S ezen kívül igen teherbíró, alapos munkát végez. Szerintem enyhén perfekcionista, alkalomadtán vehetné lazábban a dolgokat. Ez – természetesen – magánvélemény, ne kövezzetek meg miatta.

A Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrát mittomhányadik alkalommal szervezte az EKE Kolozsvár 1891. Gyalog. No, Robi lebringázta a távot. Ugyanezt tette Erdély legnagyobb természetjáró egyesülete által idén tizenkettedik alkalommal szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra nyomvonalával. Lebiciklizte. S azt mondta: miért ne lehetne kerékpárral megtenni a távot: új élmény, más társaság, más hangulat.

Reméljük, nem esik az eső. Ha igen, akkor miénk az aszfalt. Hátha nem lesz (túl) sok gumidefekt… 🙂 Robi szerint mindenki kibírja. Szerintem is. Az egyetlen nehéz szakasz a Kakasos templomtól a Törökvágáson át kimászni a Hója-erdő tetejére, Szászfenes és Gyalu magasságába. Azután piece of cake. Igaz, van még egy-két szakasz, ahol tolni kell majd a bringát (megnézem, ki az, aki azokon kitekeri…), de rövid.

Bringára fel!

**********************************************************************************************

A Branea Robival készített videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.

A WebSzabadságon itt elérhető cikkben minden infót megtalálsz.

**********************************************************************************************

Read Full Post »


DSCF1611

Itt Prokop Zoli és Hajnal kisasszony fotózási technikája a lényeg… (Nagy Zoli felvételei)

Örvendtem, amikor november 10-én írt Nagy Zoltán, a kolozsvári EKE egyik alapembere, hogy hat nap múlva Kalotaszeg-túrát szervez. Tudtam, nem véletlenül, s több lesz az ilyenből, ígyhát születésnapi rendezvénysorozatomat e köré szerveztem: pénteken elmentünk a Transilvania Filharmónia szokásos pénteki szimfonikus hangversenyére, majd Vandával vonatra ültünk, s kimentünk Sztánára.

Végre, vonatozás annyi kocsikázás után!

DSCF1616

Sztána – Kék Iringó panzió

Előzetes egyeztetés alapján a Szabó Zsolt menedzselte, a felújított Varjúvár közelében levő Riszeg Vendégházban (Szentimrei villa) kaptunk szállást, még macskánk is volt reggeli és vacsora közben. Kis Johny, a csíkos. Török Bélával, a gondnokkal csak futtában találkoztunk vasárnap reggel, átadtuk a pénzt, csoportot várt. Mi útban a sztánai vasútállomás fele találkoztunk a lányokkal, hatalmas bőröndöt cipeltek a vasúti sínek között. Sajnos néhány percet késtünk – Nagy Zolinak és csapatának csak annyit mondtunk: több időbe telt Nagyváradról idáig gyalogolni, mint gondoltuk volna. Indult a túra! Ha jól láttam, körülbelül húsz résztvevővel.

DSCF1622

Yes, we can! Sztranyiczki Gábor kislánya és kisfia voltak a túra igazi hősei!

Kiváló őszi nap, verőfényes napsütés, jó társaság, laza túra – mi kell még? Egy kis verbális hancúrozás, léháskodás útközben. Volt mini flört is, de úgy tudom, ez tilos az EKE-túrákon. Ez csak áttételesen volt az, így hát bűn félig megbocsátva.

Sztánán, a faluban, egy öreg nénivel beszélgettem. Ott a valószínűleg uniós pénzből a háza elé bevezetett vízpumpa, de bezzeg más falut részesítettek előnybe, neki esőben-hóban, melegben-hidegben a szomszédba kell mennie vízért.

A fiam is beteg, telefonált a nejem, hogy hányt, cukorbeteg szegény, nem tudom, mi lesz vele

mondta szinte könnybe lábadt szemekkel a falu végén egyedül élő idős néni, akiben élete végéig elevenen él az anyai ösztön – előbb a fiára gondol, s csak aztán magára.  Beszélgettünk vele, hagytuk, mondja el gondját-baját, mert oltja szomorúságát, enyhíti lelki fájdalmát, talán valamelyest megnyugvást jelent számára az, hogy valakinek elmondhatja, mi bántja, s valaki meghallgatja, rákérdez, esetleg segítséget ajánl. Ilyen volt a helyzet, amikor az Erdély Mentőcsoporttal a Buzău megyében tavaly télen bekövetkezett katasztrófa során nyugtattuk az időseket.

DSCF1625

Itt is mi vagyunk 🙂

Az Almási várnál kissé elméláztam: milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a létesítmény Erdély nyugati határát őrizte…

Követtük a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra 25 kilométeres szakaszának útvonalát, piros csíkkal jelzett turistajelzés segítségével.

Farnason kerestük a kocsmát, de több egybevágó útmutatás ellenére sem találtuk. Magyarbikal fele lehetetlen lett volna elmenni a pálinkafőzde mellett. Egyrészt azért, mert a cefrét az árokba engedték, s csak követni kellett a bűzt. Másrészt, mert a Magyarbikal/Bicălatu helységnévtábla éppen a pálinkafőzde kerítésén található.

DSCF1680

Na, csak kinek van a kezében pohár a pálinkafőzde előtt?! Elismerem: én bírtam a leggyenbébben a gyűrődést: kétszer-háromszor annyi időben telt meginni azt a három kortyot, mint másoknak…

Zoli és csapata sajnos hazarohant, pedig milyen jó lett volna egy tábortűz, szalonna- és hússütés, dalolás. Pótolta mindezt Szabó Mihály helyi református lelkipásztorral a beszélgetés. Misivel, akit még a kolozsvári teológiáról ismerek, sokat beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről. Na, ez eléggé általános ahhoz, hogy senkinek ne legyen baja belőle… 🙂

DSCF1629

Elől a gúnár (Nagy Zoli felvételei)

A paplakkal szembeni épületben szálltunk meg: volt melegvíz, fűtés, tiszta ágy, környezet. Annak ellenére, hogy korán feküdtünk, csak a fél tíz órás harangszóra ébredtünk. Nem volt sok a 22-25 kilométeres szombati gyalogtúra, de múlt héten (nagyon) keveset aludtunk, így kikészített.

Bárkinek ajánlom ezt a bikali szálláslehetőséget – remélem, mi is mihamarabb visszatérünk Magyarbikalra és Misihez, s kedves feleségéhez, Melániához. Lehet, a közeljövőben – biciklivel… 🙂

DSCF1632

Bravó, Dávid!

Vasárnap simán begyalogoltunk Bánffyhunyadra. Persze, hogy útba ejtettük István bácsit és Éva nénit – nem idősek ők, a szüleimmel egyidősek, s már gyerekkoromtól így szólítom őket. S kacsintottunk Nagy Zoli házának is, ahol nagyon remélem, hogy legközelebbi Kalotaszeg-túra során tábortüzet rakunk, gitározunk, s kiviseljük magunkat… 🙂

DSCF1634

Almási vár: felgyújtották, lerombolták, elhordták

Bánffyhunyadon figyelmes lettem a zsidó temető kiváló állapotára. A Heritage Foundation for Preservation of Jewish Cemeteries elnevezésű amerikai alapítványnak köszönhetően karban tartják a város eme emblematikus helyét. Dicsértes feladat!

Köszönet Nagy Zolinak az ötletért, túráért, szervezésért – bár beteg volt, nem mondta vissza a túrát!

Read Full Post »


IMG_7878

Kiválóan bírták a lányok (Saját felvétel)

Nagy lendülettel vágtunk neki 2012-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) és a Szentimrei Alapítvány szervezte Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrának (KKETT), de a kijelöletlen útvonal, általunk rosszul értelmezett útleírás miatt nem tudtunk végigmenni a teljes távon. Eltévedtünk, lementünk Magyarvistára, így legalább másfél-két órát vesztettünk. Ez sem lett volna gond, de a felsértett lábfejek miatt a Gorbói-úttól órányi gyaloglásra kénytelenek voltunk feladni a menetelést. Kiskapusnál lementünk az E60-as országútra, felhívtam Lenke unokatestvéremet, aki az Erdély Mentőcsoport tagjaként „megmentett”. Eldöntöttük: 2013-ban mindenképpen megtesszük a távot.

A hivatalos túra után egy héttel, magánúton, ötödmagunkkal nekivágtunk az 50 kilométeres távnak. A gyalogtúrát a számítástechnikához és a globalizált világhoz közel álló szórakozással egészítettük ki: geodobozolás.

Az élménybeszámoló a Szabadság 2013. szeptember 9-i számában jelent meg.

A Művelődésben megjelent élménybeszámoló.

Read Full Post »


IMG_7893

Magunk mögött hagytuk a Gyerőffy-szöktetőt

Múlt szombaton a Marosvásárhelyen szervezett geoboboz-kereső, nemzetközi részvétellel zajlott országos találkozó miatt nem vehettünk részt az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) és a Szentimrei Alapítvány által szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra hivatalos változatán, így most hétvégén negyedmagammal magánúton vágtunk neki az 50 kilométeres távnak. Nem volt ellenőrző pont, időhatár, rohanás, stressz. A saját ritmusunkban haladtunk, megálltunk pihenni, enni, mi több Magyargyerővásárhelyen még a kocsmát is meglátogattuk. 🙂 Tavaly nekivágtunk a távnak, de a hatalmas vízhólyagok és eltévedés miatt VaKol csapatnak kapitulálnia kellett…

IMG_7897

A Körös forrásához épült motel felett…

Szépen felvettem az Étienne-től ajándékba kapott szuper sportcipőt. Barátom megsajnált a tavalyi, a gyatra minőségű cipő okozta kapitulálás miatt, s 300 lejes Decathlon utalványt ajándékozott novemberi születésnapomra…

Szombaton hajnali 7 órakor találkoztunk a Törökvágás tetején levő Falumúzeum bejáratánál. Persze, hogy mi is késtünk, ugyanis csak negyed hétkor ébredtünk Vandával, de a Szél utca mégis közelebb van, mint a Monostor… Semmi stressz, a lányok (Popovics Emma és Linda) csak 20 perccel később érkeztek, Biró Jocó már nyugtalanul várt.

7 óra 25 perckor indultunk. A Kakasos templomtól kellett volna, mert hát Kós Károly különböző területeken kifejtett munkásságáról is szól ez a túra, de hát, na, hárman közelebb voltunk a Törökvágáshoz…

Sajnos nem jegyeztem az időt, mikor, hány órakor, milyen tempóban érkeztünk. Megálltunk enni, inni, pihenni, mi több, Jegenye előtt megbotránkoztattunk néhány helybéli nénit azzal, hogy Kolozsvártól Sztánáig gyalogolunk (lásd a videót). Bár a néni bevallotta: egyszer világításra ő is elment gyalog Kolozsvárra.

Én nem mennék semennyi pinzért

reagált a „határon” levő egyik nő.

Sok időt veszítettünk azzal, hogy folyton meg kellett győződnünk arról, jó úton haladunk. Köszönet Nagy Zoli barátunknak, az EKE ifi tagozata koordinátorának, aki annak ellenére segített telefonon, hogy vendégei voltak. A Medvepadig emlékeztünk az útvonalra, de azután járatlan rész következett.

IMG_7899

Sötétedés után érkeztünk le a Riszeg-tetőről. Szerencsére Jocó nagyon jól ismerte az erdei utat, ellenkező esetben, sokat bolyongtunk volna a fák között…

Most, hogy visszagondolok, milyen távot tettünk meg, felötlik bennem, hogy talán nem is volt való. Így utólag olyan lehetetlennek tűnik, bár az évek során, pontosabban 2004-től több tucatnyian megtették már gyalog ezt az 50 kilométeres távot. Egyesek a teljesítményért, mások, mint mi, az élményért és baráti hangulatért. A jövő évire minden bizonnyal elmegyünk. Csak tartson ki addig az Étienne barátomtól ajándékba kapott nagyon jó sportcipő… 🙂

Kiváló volt a hangulat és a társaság, tökéletes az időjárás, megfelelő a hőmérséklet. Vasárnap még Lajcsi sztánai lovardájához, s az 1-2 kilométerre legelő 5 napos kiscsikóhoz is ellátogattunk… 🙂

Azt ajánlom, aki próbálkozni akar a túrával, kérjen térképet, s részletes útleírást.

Szabó Zsolt felkérésére minden bizonnyal lesz anyag a Művelődésbe: Kultúra, természetjárás és számítástechnika, azaz geodobozolás…

Addig beszéljenek a fényképek és a videó… 🙂

Read Full Post »

Older Posts »