Húsvéti tervek

Vajon sikerül átkelnünk a Véka-szurdokon (Cheile Băniţei)? (Fotó: http://www.traveltotransylvania.com)

Bent lesz a Bibi laptopja,

foglalkozom a WebSzabadsággal, ám húsvétkor a szabadtéri tevékenységek, a kirándulás, a túrázás, a Vajdahunyad környékének felfedezése lesz elsősorban napirenden.

Abban reménykedtem,

hogy a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) alaptagjai megszervezik a hagyományos Nyuszitúrát, ám a megváltozott személyes élet miatt ez sajnos elmaradt. Jó lett volna elmenni a Tisza-tó körüli biciklitúrára, ám Borbély László, a Vendégszerető Klub/Kanapészörfölők tiszafüredi tagja, akinél korábban már megszálltunk, időközben Németországba emigrált. Lehet, Magyarország mégsem teljesít annyira jól…

Ráadásul társaság hiányában

korántsem lett volna olyan dinamikája és hangulata a bringázásnak.

Sebaj, legalább annyira izgalmas tervvel rukkoltunk elő: Vajdahunyad és környéke. A hangsúly elsősorban a Krivádia-szurdokon (Cheile Crivadiei), a Bóli-barlangon (Peştera Bolii) és a Véka-szurdok (Cheile Băniţei). Viszünk ugyan gumicsizmát, de minden valószínűség szerint túl magas lesz a vízállás az átkeléshez. Szandálban pedig túl hideg lesz a víz…

Nos, meglátjuk…

FOTÓK, VIDEÓ – Visszatért az Élet

Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Kilátás reggel…

Égi Erő

Így a legszebb az Élet

A Gondolkodó

Bogi asztalterítőket is hozott. Jó háziasszony lesz belőle.

Reggeli

Törke vízgyűjtő gát áramfejlesztővel. Az osztrákok munkája. Becsületükre legyen mondva, a környéket nem tették tönkre

Mind egy szálig legális

Kihagyhatatlan fotó: Ördögmalom-vízesés

Lábterápia a jéghideg vízben

Bocsásza-csúcs igy…

Bocsásza-csúcs igy is

Természet = Élet

A kihagyhatatlan borókás. Kemény harc volt

Irány

FOTÓ- és VIDEÓRIPORT, ZENE – “Mariachi” Nyuszitúra kontaktlencse-kereséssel és barlangászokkal…

Levitáció a Királyerdőben…

Mindig van egy rendkívül érdekes, megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan dinamikája a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK, CSA) tagjai és szimpatizánsai által szervezett, nem hivatalos Nyuszitúrának. Idén sem volt ez másképp… Váratlan fordulatok, visszatérő motívumok, eső és napsütés.

Sok minden viszont változott. Mi is. Korral jár? Vagy ezt sokat emlegetjük? Ez már nosztalgia? Azt vettem elsősorban észre, hogy néhányan sokkal-sokkal érzékenyebbek lettek. Ugyanazok a poénok, szívatások más, mélyebb hatást váltanak ki. Hamarabb veszünk zokon dolgokat. Kezdjük túl komolyan venni magunkat?!

Emlékszel erre?

Az április 14-17. időszakban megejtett kiruccanás során régi és új résztvevők is voltak: fiatalok és tapasztaltak egyaránt. Bár csupán az érdekesebb mozzanatokat dokumentálta, valakiről azt hitték, kém… 🙂 S meg is kérdezték tőle… 🙂 Elgondolkodtam a dolgon: ha valakit így megkérdeznek, a kíváncsiskodó szerint az érintett igennel fog válaszolni? 🙂 S mégis, mit lehet egy Nyuszitúrán kémkedni?! 🙂 🙂 🙂

Az útvonal? Királyerdő… 🙂 Kolozsvár- Biharfüred- Lesi-tó környéke – Erdődámos – Cărmăzan-hegy – Vársonkolyos. Alvás? Hol félig elhagyatott erdészházban a Lesi-tónál (én a horkolás miatt külön, ugyanabban az épülőfélben levő hétvégi házban, mint a múltkor), hol low-cost panzióban, hol pedig az egyik barlangász által készségesen felajánlott hétvégi házban (a többiek a szobákban a földön, én – szintén a horkolás miatt  – a padláson).

A kontaktlencse-keresés… rejtély… 🙂

A SZABADSÁG érzése és átélése, a félig-meddig nomád életmód megtapasztalása, a bajtársi hangulat, az együvé tartozás – megfizethetetlen. Még akkor is, ha a bal térdemben bekövetkezett meniszkusz-szakadás miatt fizikailag végig fájdalmas volt a gyalogtúra: első nap egy-két kilométer, második nap nyolc, harmadik nap pedig tizenöt. Sebaj, májusban megműtik, s visszakapom a régi életemet, ami nélkül nem érdemes… élni.. 🙂 Feleségem nincs, gyermekem nincs, érte/értük nem kell gürcölnöm, pénzem nagyon kevés van, nem gyűjtök, vagyonom nincs és nem is lesz, tehát (másképp) ÉLEK.

Inkább meséljenek a fotók (képaláírásokkal és a videóösszeállítás):

 

Kattints az első fotóra!

Végre vonattal utazik az ember

Vuk is veünk van

Kire került a szájkosár…

Performansz következik

Szívmelegítő

S innen, azaz a biharfüredi vasútállomástól mégis hogyan jutunk fel a Lesi-tóhoz?

Zene is kerül, hangszóró is

Fáradtan

Horkolásmentes alvóhely egy épülőfélben levő menedékháznál a Lesi-tó környékén…

A többiek az alig használy erdészházban aludtak

Ez már a panzióban van…

Kint esik, bent Mocsár van

Isten előbb a Földet teremtette, s aztán az Embert…!

Megvendégeltek

Függőben

Noszalgia

Kedélyesen fogadott

Levitáló falusi élet

Ilyet még nem láttam

Technológia a “vadonban”

Tovább megyünk?

Hold

Elfáradtam

🙂

Bajnokság

Ittak a sikerre

Ők nem parlamenti képviselők

Varázs-parázs varázslat

Feladat

Közösen, de nem együtt

Én a padláson aludtam.

Alig hallottam a horkolást… Füldugóval

Reggeli csendélet

Falusi szendó

A Ház

Bemutatót tart

Bevált a hangszóró, de csak kis módosítással

Nyuszitúra INDUL!

Gyalogolunk, s ahol besötétedik, megalszunk… Melyik évben sátoroztunk itt, Szász Péter?

Összeszorul a gyomrom, picikét izgulok, alig várom látni a vasútállomást, hallani akarom a sípoló vonat, már látom a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK /CSA) tagjainak és szimpatizánsainak az arcán a felszabadultságot, mosolyt: ismét Nyuszitúra, amely feltölt, kivisz a Természetbe, azaz szabadulunk a betondzsungelből, nem szívjuk többet a friss szmogot. Szász Péternek köszönhetem, hogy évekkel ezelőtt bekapcsolódtam a klub hivatalos és magánjellegű tevékenységeibe. Köszönöm, P***!

Kint a Természetben érzem magam igazán Otthon. A szakadt meniszkuszom akadályozhat a Király-erdőben történő menetelésben, sebaj, segítenek, a múltkor is ezt tették a barlangászok: akkor a bal kulcscsontom volt eltörve biciklizés miatt…

FOTÓK – Köszönöm szépen, kolozsvári barlangászok!

Idén is emlékezetes volt a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (CSA – KABK) alaptagjai által szervezett, de a civil szervezet programjegyzékében nem szereplő, tehát nem hivatalos Nyuszitúra.

Idén a Torockói-hegység volt a célpontja a hagyományos gyalogtúrának (bár egyik évben személygépkocsikkal vágtunk neki az útnak): szombaton Remetei kolostor – Faţa Pietrii – Csáklyakő – Nárciszmező – Gáldközi-szoros (fent) – Modoleşti volt az útvonal, vasárnap kipihentük az előző nap fáradalmait, hétfőn pedig úttalan utakon tértünk vissza a személygépkocsikhoz (lásd, Szülüke, hogy mégsem kérdezem a pontos útvonalat?!).

Köszönöm, Száddámnak (Szeles Ádám), Mózesnek és Andrisnak, hogy cipelték a sátramat, hálózsákomat és a hőszigetelő habszőnyegemet. Köszönöm a kiváló társaságot, a jó túrát!

Adris fotói: