Milyen meglepetések értek az Optimus Transszal?

Kellemes meglepetés volt minden szempontból (Fotó: http://www.optimustrans.ro)

Kedves hölgyismerősöm vette fel velem a kapcsolatot a minap Kanadából: hazautazik. Felajánlottam, hogy foglalkozom a Budapest-Kolozsvár szállítással. Kisbusszal akkor utaztam a magyar fővárosból haza, amikor még zöldövezet ékesítette Főteret, sőt, még annál is sokkal-sokkal korábban, így nem tudtam, melyik cég szállít még utasokat ezen az útvonalon.

Betértem a Smiley Travelnél dolgozó ismerőseimhez, mondtam, hogy mi a helyzet, azonnal ajánlották az Optimus Trans nevű céget. Egy héttel korábban lefoglalták Emese számára a helyet, néhány napra rá, amikor fizettem, leírtak minden szükséges adatot, a sofőr nevével és magyarországi mobilszámával együtt. Nem gondoltam, hogy szükségem lesz rá, de – mint utólag kiderült -, volt.

A Szabadságban megjelenő reklámjuk alapján még hallottam róluk, de nem ismertem őket, s ebből következően nem bíztam bennük. Emese repülőgépe 9 órakor szállt le Budapesten, így a ferihegyi 11 órás indulás jól hangzott. Feltételezem, hogy a transzkontinentális járatok esetében nagy esély van a késésre, ezért a két órás biztonsági időövezet megnyugtatóan hatott.

Kiderült, szükség is volt rá, mert Emese gépe két órás késéssel indult Torontóból.

Hogy ne kelljen fölöslegesen várakoznom a Kis-Szamos partján (bár utólag belegondolva, kellemes lett volna ott olvasni Dragomán György A fehér király című könyvét), gondoltam felhívom a sofőrt. Emesét nem tudtam, mert kanadai SIM-kártyáját Európában nem tudja használni. Mégis SMS-t küldtem a gépkocsivezetőnek, hátha az nem zavarja annyira. Én barom.

Egy utas hozzátartozója

– így írtam alá az elektronikus üzenetet.

Bele sem telik három perc, hívás érkezik egy ismeretlen számról. A sofőr. Kedves, barátságos hangon bemutatkozik, Miklós András vagyok, mondja, s tájékoztat, hogy baleset miatt állnak, hívjam vissza egy órácska múlva, akkor megmondja, mi a helyzet.

Na, ez igen, gondoltam.

Nekem a történelem előtti időkből a morcos, unott, agresszíven vezető, az utasokat krumplis zsáknak tekintő, velük lenézően és civilizálatlanul viselkedő sofőrök maradtak meg. Olyasmiről sohasem hallottam, hogy egy nemzetközi járaton közlekedő sofőrnek küldesz egy SMS üzenetet, felhív, s felajánlja, hogy egy óra múlva ismét érdeklődj, hol járnak, mert jelenleg éppen baleset miatt állniuk kell, s nem lehet tudni, mennyi időt vesz igénybe a helyszínelés, s mikor indul újra a forgalom. Aztán amikor ismét felhívom, akkor kedvesem, készségesen tájékoztat, hogy Bánffyhunyadon vannak, s körülbelül 50 perc múlva érkeznek Kolozsvárra.

Mégis, ki a fészkes fene vagyok én, hogy ilyen készségesen tájékoztassanak? (egy) Senki.

Mégis valaki: egy utas ismerőse. Na, s akkor mi van? A sofőr feladata az, hogy vezessen, nem az, hogy tájékoztató iroda legyen – mondhatná valaki. Miklós András mégis informált, méghozzá készségesen, kedvesen, barátságosan. Belátta, hogy ő ebben a kontextusban nem csupán sofőr, hanem az Optimus Transnak az (utazó)közönség, a kolozsvári közösség fele mutatkozó arca. Rajta keresztül ítéli meg valaki a céget, neki köszönhetően formál valaki róla véleményt. Neki köszönhetően ajánlják a céget másoknak, vagy írnak pozitív kicsengésű bejegyzést róla egy olyan blogon, amelyet jelenleg 2316-on követnek (köszönöm, lenyűgöz és kötelez!). Elvégre csak egy telefonhívás, illetve egy hívás fogadása és egy rövid infó. Ennyin múlik sokszor az egész.

Amit még megfigyeltem, s még Írországban sem láttam, amikor busszal utaztam: az Optimus Trans sofőre, Miklós András segített kivenni az utasok csomagjait. Igen, mondhatná valaki, ez csak természetes, benne van a munkaköri leírásában, no, de kérdem én: ki látott itt nálunk ilyet az utóbbi időben? Lehet, nem utazok sokat busszal, inkább a rozsdás Daciámat hurbolom, de én nem láttam. Ti?

Megnyugodtam, hogy telefonhívásommal nem veszélyztettem az utasok biztonságát: a sofőr hands free készüléket használt.

Emese elégedett volt az utazással.

Még légkondi is volt

– mondta, ugyanis évek óta nem volt itthon, s ő is a totál-fatál-generál-brutál-horror-terror-kámikázé-harakiri buszokra emlékezett… 🙂

Ilyen esetek után fogalmazódik meg bennem: talán mégis jó irányba haladunk: a biciklijavító után ismét egy kellemes meglepetés – ezúttal egy szállító céggel.