FOTÓRIPORT – Mérnök sem jött rá, hogyan kell kinyitni a geoládát…!

Keressük…

Igen ötletes geoládákat helyeztek el a szervezők az augusztus 11-14. időszakban Székelyudvarhelyen és környékén (a főhadiszállás Ivóban volt) zajlott GeoQuest9 alkalmából.

Szerencsére éppen a főszervezővel, azaz Perretz-cel (a.k.a.) Nagy Istvánnal kerültem egy csapatba, így sokat megtudtam a rejtett kincsek hátteréről, alkotóiról, elrejtőiről. Ez mindenképpen jelentős értéktöbbletet jelentett számomra. A verseny nem izgatott, a megtalált geoládák számát sem vettem figyelembe, inkább a társaság, a hangulat, a tapasztalatcsere (a jelentős régiséggel rendelkező Csipikétől sokat tanultam!) és az érdekesen megalkotott, különleges helyeken elrejtett kincsek milyensége, sajátossága foglalkoztatott.

Az Ivótól a Madarasi Hargitára vezető úton elrejtettek tetszettek a legjobban. Az egyiket a Patakfalván élő Kiss Endre hozta létre, annak rejtélyét még a mérnök Csipike sem tudta megfejteni. Annyi kellett csupán, hogy zoliasi a megfelelő helyre tegye az ujját, s elmozdítsa… 🙂

KATTINTS AZ ELSŐ FOTÓRA!

Itt is van tipp, meg kell találni

Jegyezd fel, mert ha rossz számot írsz le, hiába keressük a geoládát…

Itt vajon mi a szöszt kerestünk?

Megvan?

Igaz

Itt is van geoláda

A kapu miatt helyeztek el ide is egyet

Itt a vége

Mi a kód?

Fára mászni most sem késő

Ez? Itt?

Szórakoznak

Dokumentáljuk

Igen eredeti geoláda… 🙂

Honnan hova?

A sok résztvevő miatt a forrásnál elrejtett geoládát nem volt könnyű megtalálni

Nem volt könnyű az út idáig. A Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker Especially Limited “Trailblazer” Editionnak sem

Vajon miért?

Kötelező versenyfotó: a bal oldalon zoliasi, a jobb oldalon pedig csipike

Jézus fejéből

Az ivói főhadiszállás

Profik

Nem tetszett ez a hely

Bárcsak ez lenne a geoláda

Itt is volt egy

Köszönjük szépen a szállást, Erzsi néni!

Köszönjük szépen a szállást, Domokos bácsi!

Elfoglalták

Szép, látványos

Még nem találjuk

Fotó a fotóról

Keressük…

… még mindig keressük…

Berepült a szobába, az orvosok keze között múlt ki

Mindent megtettek a megmentéséért…

Hajnali egy óra körül már kötözték a kificamodott lábacskáit. Azelőtt antibiotikumos injekciót kapott, majd vitaminos folyadékot töltöttek a csőrébe. Egy részét kiköpte. Volt, amikor hátra engedte fejecskéjét, s becsukta szemeit, sorsára várt. Lábkötözés közben még élt.

Igazából teljes mértékben a sors és az emberek akaratának rabja volt. Előbbi elvont, utóbbi konkrét fogalom. A lelkiismeret megnyugtatására: mi is, az orvosnő és segédjei is minden tőlünk/tőlük telhetőt megtettek.

S ilyenkor jönnek lélekmorzsoló kérdések: mi van, ha…?

Mi van, ha hamarabb találunk rá a szobában? Mi van, ha azonnal a Mócok útján levő Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem sürgősségi rendelőjébe visszük, s előbb nem próbálkozunk meg azzal, hogy megitassuk? Mi van, ha a felsőfokú oktatási intézmény óriási épületegyüttesei között nem kószálunk annyit a sötétben, s hamarabb megtaláljuk az állatorvosi rendelőt? Mi van ha…?

Tegnap este találtuk meg Bibi szobájában. Az ürülék nyomok alapján találtunk rá az íróasztal alatt. Szárnyai nem voltak sérültek, reménykedtünk…

Az orvosnő és segédjei keze között múlt ki. Lábacskáinak kötözése közben hátraengedte a fejét, kinyitotta a szemét, de már nem egyenesedett ki többé, s szeme örökre nyitva maradt.

Itt még életben…