Cipőt és SIM-kártyákat vittem, orosz nyelvű könyveket kaptam. (Mit találtam az egyikben?)

A beteg és/vagy (szellemi) fogyatékkal élő ukrajnai menekültek nevében is köszönöm, Vlagyimir! (Saját felvételek)

Bianka mondta:

kolléganőjének nincs szüksége a 40.5-ös cipőre, neki sem jó, hátha nekem. Nos, hát 42-es a lábam… 🙂

Azonnal javasoltam:

felajánlom Vlagyimirnak, lehet, a fiának jó lesz. Az ukrajnai menekültek közül több családot a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban szállásolják el. Tegnap felmente hozzá, s Sebestyén Árpád tanár úr jóvoltából két Vodafone SIM-kártyát is vittem neki.

Köszönöm, Bibi és tanár úr!

Az ukrán nemzeti színekkel ellátott zoknit ajándékozott nekem – egy tragikus haláleset kapcsán utazott haza Odesszába. A Moldovai Köztársaságban élő nővérétől pedig orosz nyelvű könyveket hozott az állami gondozásban lévő, nemrég érkezett, fizikai és szellemi fogyatékkal élő ukrán menekülteknek, akiket a heves bombázások miatt egy lelkipásztor indított útnak, s akinek ittlétéről az egyik FB-csoportból értesültem. Olvasni akarnak…

Ezt találtam az egyik könyvben. Mit jelent?

Vlagyimir iskolaigazgató volt Odesszában. Értelmes, érdekes, intelligens, rendkívül barátságot és hatalmas érzelmi intelligenciával rendelkező ember, szeretek beszélgetni vele.

Megegyeztünk:

rendszeresebben találkozunk, s gyakorlom a BBTE jóvoltából elvégzett ukrán nyelvtanfolyamon tanultakat.

Ezt találtam az egyik könyvben. Mit jelent?

MEGHÍVÓ – Tranzitzóna – a Kolozsváron áthaladó ukrajnai menekültekről társalgunk

A Györkös Mányi Albert Emlékház szervezésében Laczkó Vass Róbert házigazda folytatja a Nyitott szemmel elnevezésű beszélgető esteket. A különböző tematikájú alkalmak sorában ma a kolozsvári vasútállomáson kialakított és működtetett tranzitzónáról lesz szó.

Gyere el, ha van időd és kedved!  A Facebook-esemény ide kattintva érhető el.