Űrt töltenek be, szükségünk van rájuk, mégis embertelenül viselkedünk velük… (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható)
Évek óta kapcsolatban vagyok a kolozsvári vendégmunkásokkal. Kezdetben a szíriai háborús menekültekkel, mostanság pedig az indiai, pakisztáni és bangladesi diákokkal és dolgozókkal.
Úgy hallottam, hogy a belvárosi Rosa gyorsétkezde tulajdonosa például anno azért alkalmazott a romániai menekülttáborokba a háború elől elmenekült szíriaiakat, mert a romániai dolgozók loptak, állandóan késtek, nem megfelelően dolgoztak, folyamatosan elégedetlenkedtek, indokolatlanul betegszabadságot kértek, lógtak stb.
Emlékeszem, Mahmoud, aki most Jászvásárban él,
egyszer fizikai agresszió áldozata volt, mert egy ittas fiatalember kifogásolta, nem tud rendesen románul. A videófelvételek alapján a tulajdonos és Mahmoud beperelte az elkövetőt.
Az utóbbi időben egyre több az ázsiai vendégmunkás Kolozsváron. Valamivel pótolni kell a külföldön dolgozókat. Hányan vállaltak munkát Nyugat-Európában? Két-három millióan?
A legjobban az szomorít el, hogy az ázsiai vendégmunkásokat kizsákmányoljuk. Ugyanúgy, mint sok esetben a nyugatiak a romániaiakat.
*** A fentiekről szóló cikkemet, amelyben Pálfi Szilárd, a kolozsvári Hummark HR-cég vezetője és egy bangladesi egyetemi hallgató és vendégmunkás szólal meg, ide kattintva olvashatod.
Kiss Olivér blogja 