Varga-Mihály Márton, a Román Televízió kolozsvári stúdiója magyar adásának műsorvezetője meghívott, társalogjunk a kedvenc mozgóképes műfajomról, a dokumentumfilmekről.
A beszélgetés ide kattintva érhető el.
Varga-Mihály Márton, a Román Televízió kolozsvári stúdiója magyar adásának műsorvezetője meghívott, társalogjunk a kedvenc mozgóképes műfajomról, a dokumentumfilmekről.
A beszélgetés ide kattintva érhető el.
Tegnap a közszolgálati televízió (TVR) kolozsvári stúdiója magyar adásának meghívottja voltam, nagyszebeni Astra Dokumentumfilm-fesztiválról beszélgettem Varga-Mihály Márton műsorvezetővel. Sok érvet sorakoztattam fel eme mozgóképes műfaj mellett, de elfelejtettem egyik leglényegesebbet, amelyet ő emelt ki, s csak utólag, robogózás közben ülepedett le bennem: toleránsabbakká tesznek.
a dokumentumfilmek által rendszerint olyan világ tárulkozik eléd, amelyről keveset tudsz, vagy egyáltalán nem hallottál róla. Ennek a világnak a megismerése, a tudás mindenképpen toleránsabbá, megértőbbé, empatikusabbá tesz.
Olyan a dokumentumfilm, akár az utazás: látsz, hallasz, tudomást szerzel, hatások érnek, reflektálsz olyan távoli világról és azzal kapcsolatban, amely elérhetetlen számodra. S a megismerés által toleránsabb leszel, empatikusabb.
A dokumentumfilmekről alkotott véleményem további része ide kattintva érhető el.
A dokumentumfilm-fesztivál online elérhetőséget nyújt a produkciók megtekintésére. Részletek itt.
ezért lélektépő élmény dokumentumfilmeket nézni. Mindezek ellenére évek óta a kedvenc filmes műfajom, hiszen a valóság messze felülmúl bármely képzelt világot.
Klisé talán a cím, de igaz… 🙂
Úgy emlékszem, 2018 óta veszek részt a Nagyszebenben szervezett Astra Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon. A filmek vonatkozásában nagyon kevés volt a melléfogás.
Idén csütörtök este érkeztem a fesztiválra és a vasárnapi díjátadó gálát követően indultam vissza Kolozsvárra.
Vasárnapig, szeptember 19-ig szinte valamennyi film megnézhető online itt.
A következő produkciókat láttam:
Ki és milyen formában segít az egyedül maradt és magukra hagyott időseknek? Főleg, amikor egy olyan városban élnek, ahol Litvánia legmagasabb öngyilkossági rátáját mutatták ki. Ki látogatja, nyugtatja őket, s ad nekik reményt? S mi történik akkor, ha valaki elhatározza: véget vet az életének? Megrázó történetek, tanulságos végkifejet!
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
2. Ca-n codru
Alex Dima dokumentumfilmje az illegális fakivágásokról
3. Attention all passengers/Atenţie pasageri
Ki gondolta volna, mennyire lelkileg megterhelő lehet a mozdonyvezetői munka. Az Astra Filmfesztiválon Marek Moučka rendezőt személyesen is alkalmam nyílt társalogni, így lehetőség adódott a produkció még mélyebb megismerésére. Meg is kérdeztem tőle: mégis, miért érdemes a nagyvilág elé tárni a szlovák mozdonyvezetők traumáit – a film ugyanis arról szól, hogyan dolgozzák fel az öngyilkosok halálra gázolása okozta poszt-traumatikus időszakot.
Még mielőtt válaszolt volna, beláttam: egy olyan társadalmi rétegről van szó, amelynek tagjait egyszerűen nem látjuk. Elszállítanak egyik helyről a másikra, s esetleg látjuk őket a mozdony ablakában.
Szerinte is fontos külön arra rávilágítani, mit éreznek, gondolnak a vonat elé ugró embereket halálra gázoló mozdonyvezetők…
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
4. Post mortem Berlin
A film vetítését követő kérdezz-felelek során Anton von Heiseler úgy beszélt a halálról és az azt követő „eljárásokról”, mintha mindkettő a világ legtermészetesebb dolga lenne. Valamennyire érthető, ugyanis a dokumentumfilm forgatása közben annyi koporsót látott, hogy megszokta.
Akárcsak a teljesen iparosított koporsómenedzsmentet lebonyolító munkások, akik ebédszünetben kedélyesen meghívták pizzázni a krematóriumban található munkahelyükön…
Sokkoló látni, mi történik a Berlinben elhunyt és hamvasztásra váró személyek hulláival. S a rendező mégis hogyan lelt rá erre a kitűnő témára: a hamvasztás mellett döntött nagymamája meg akarta nézni, mi lesz vele, miután végleg behunyja a szemét…
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
5. #newtogether
Hogyan vészelték át a világjárvány miatt elrendelt intézkedéseket és a bezártságot a művészek?
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
6. Nun of your business/Fac ce vreau în mănăstirea mea
Igen, a szerb-horvát koprodukció bebizonyítja: az apácák is szerelmesek lehetnek… egymásba. Mégis, hogyan tarthat a fellángolás, ugyanis mindkettőjüknek harcba kell szállnia a szigorú kolostori szabályokkal, a biblia tanításaival és a saját meggyőződésekkel.
Meglepetés!
A kapcsolat kitart, de mi lesz, amikor minden kiderül, s szembe kell nézniük a „kinti” társadalom ítélkezésével? Ivana Marinić Kragić ügyesen kezeli a témát, a meglepetések lépten-nyomon jelen vannak a dokumentumfilmben…
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
7. Between us/Între noi fie vorba
Kérem, a produkció megtekintése után fogadjanak, melyik pár szakít, s kik maradnak együtt! Kérem, indokolják meg egymásnak a válaszaikat! Azután pedig írjanak a Facebookon Dorota Proba lengyel rendezőnek, s ellenőrizzék, helyesen tippeltek-e!
Kétségtelen, hogy az emberi érzelmek, a párkapcsolatok a legbonyolultabb társadalmi képletek közé tartoznak. Ez a film erről szól, de rólunk is, hisz teszteli saját és a partnerünkkel szemben tanúsított őszinteségünket is!
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
8. Stela, in the name of the father/Stela, în numele tatălui
Szakember szerint a főszereplő a kamera jelenlététől befolyásolva csak előadta magát. Ez igaz lehet, ám úgy vélem, személyes traumái és a mélyszegénységben és droggal élők megsegítésére tett próbálkozásai feljogosítják erre.
Vagy mégsem?
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
9. Radiography of a family/Radiografia unei familii
10. For your comfort and safety/Pentru confortul şi siguranţa dumneavoastră
Frédéric Mainçon rendező egy bohém figura, aki egyszerűen szóba állt a párizsi Palais de Tokyo kortárs művészeti központ biztonsági őreivel. S felfedezte, hogy valamennyien afrikaiak.
A fekete bőrű férfiak láttán jött az ötlete: dokumentumfilmet készít arról, milyen 12 órát állva dolgozni. Szerencsére a kiszolgáltatott bevándorló-alkalmazottakat arról is kérdezte, mit gondolnak a kortárs művészetről, a látogatókról, saját életükről. Arra is kíváncsi volt, mit gondolnak arról, hogy szinte valamennyi látogató átnéz rajtuk…
Ön is kíváncsi, ugye?
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
11. The certainty of probabilities / Certitudinea probabilităţilor
Bevallom, nem tudtam végignézni a poszt-doktori elméleti dolgozat vizuális megjelenítéséhez hasonlító filmes produkciót, ám a téma iránt érdeklődök számára mindenképpen ajánlott: gazdasági, társadalmi és ipari és turisztikai szempontból 1968-ban Románia még mindig a kelet-európai élvonalban volt, Ceauşeascu csupán három évvel korábban került hatalomra.
A társadalmi rétegeket a derűlátás és a progresszív gondolkodás jellemezte, politikai viszonylatban pedig az 1968-as prágai tavasznak a szovjet tankok általi leverését élesen bíráló későbbi diktátor közmegítélése igen pozitív volt mind bel-, mind pedig külföldön. Ugyanakkor elindult, azaz folytatódott a nyugati országok pocskondiázása…
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
12. Triplex confinium
Magyar nézőnek különösen fájó, amikor több ízben a román-magyar-szerb hármas határnál található obeliszken azt írja: 04.06.1921.
Maria Bălănean viszont más szempontból közelíti meg a témát: milyen számkivetett sorsa van azoknak, akik a határövezetben élnek, a különböző alkalmakkor ünnepségeket szervező vagy a népek közötti mérhetetlen barátságot és összetartást hangoztató hatóságok képviselői ugyanis nem voltak képesek határátkelőket létesíteni a mobilitás megkönnyítése érdekében…
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
13. First class citizen/Cetăţean de prim rang
Elkövettem azt a hibát, hogy Nagyszebenben a dokumentumfilm előtt vitatkozzam a svéd szociális, gyermekvédelmi és igazságügyi rendszerről Diana Maria Olsson rendezővel. Mekkora hiba mindkettőnk részéről!
Az ember ugyanis azt gondolná, hogy a társadalmi berendezkedés, a demokrácia, az igazságszolgáltatás működése szempontjából a skandináv ország minimum példaértékű, az ottani rendszer bírálása pedig legalább tájékozatlanságra vall. A fiatal hölgy személyes drámája alapján készített dokumentumfilm mellbevágó, megindító és… sokkoló.
Mindenképpen ajánlott mindazoknak, akik – akárcsak a rendező – valósággal istenítette a svéd (mindenféle) rendszert…!
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
14. My uncle Tudor / Nanu Tudor
Igenis, a rendező-áldozat, Olga Lucovnicova meri szembesíteni a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzussal a nagybátyját.
Az arcát is megmutatja…
Az agg férfi úgy véli: a hajdanán kilencéves kislány szexuális molesztálása nem vétek. Kezdetben tagadja tettét, aztán… Csak erős idegzetűeknek!
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
15. Hymn from the hive/Cântecul stupului
Valóban, sok rendező, sok szempontból rávilágított már az erdélyi szászok masszív emigrációjának kérdésére és az általuk lakott falvak elnéptelenedésére, Jacopo Marzi viszont új perspektívában mutatja be őket: felkeresi azt a házaspárt, aki 30 évvel a Szeben megyei Riomfalván (Richiş) tartotta az ott élő szászok utolsó esküvőjét.
Új megközelítés, eredeti téma. Főleg, hogy a dokumentumfilmben egy szászul rappelő fiatalember is megjelenik. Mindannyian másképp dolgozzák fel és élik meg a szülőföldtől való távolmaradást. Igen, de mi köze az egésznek a méhkashoz és a himnuszhoz?!
Vasárnapig, szeptember 19-ig megnézhető online itt.
A kedvencem természetesen az iráni dokumentumfilm…
minél több, de ha lehet, az összes 2500 fölötti hegycsúcsra feljutni ezen a „közeli helyeken” és „ami belefér” típusú nyáron.
Augusztus 28-án, pénteken már délután elindultunk Kolozsvárról, s éjfél tájt érkeztünk a Szombatvölgyi menedékházhoz (Cabana Valea Sâmbetei). A kocsikat a kis vízerőmű fölötti sorompó közelében hagytuk, innen pedig körülbelül másfél óra és az éj leple alatt értünk szálláshelyünkhöz.
s innen szintgörbén eljutottunk a Dara (2501 méter) a Hârtopul Darei (2506 méter) csúcsokra, vasárnap Bibi pihenőt tartott, így Emmával és Jocóval másztuk meg a Nagy-Vista (Viştea Mare, 2527 méter) és a Moldoveanu-csúcsot (2544 méter, Románia legmagasabbja).
Kedden Emma tartott kényszerpihenőt (gyomorrontás), így Hám Péter kiváló körút-ötlete alapján Bibi és Jocó társaságában voltunk a Bucsecs-hegységben lévő Bucura Dumbravei (Vârful Ocolit, 2503 méter) és az Omu-csúcson (2507 méter).
Aztán a Bibi édesapja, Róbert és az élettársa, Ildikó által működtetett, Vajdahunyad melletti Királybányatoplicán (Topliţa) lévő Robildi vendégházban lábadoztunk (gyomorrontás), viszont szeptember 5-6. időszakban nem hagytuk ki a Nagyszebenben zajló Astra Dokumentumfilm-fesztivál első napjait sem…
Részletek a képaláírásokban. Kattints az első fotóra!