Miközben ügyintézés zajlott, a Buzău megyei ISU-val izzottak a mobiltelefon-hullámok a csapat megállt egy csoportképre. Azt vettük észre, valaki hirtelen kiugrik egy terepjáróból, s fotózni kezd. Kollágám, Bodgan, a Reuters fotósa volt, akivel anno egy újságíró happeningen találkoztunk. Végtelenül barátságos személy. Derengtünk egymásnak. Mondta, hogy érdekesnek találta a helyzetet, lencsevégre kapta a csapatot, s az alattunk tornyosuló hó rengeteget.
Igen bosszantó, hogy nem rendeződött az egyenruha-ügy, s Bálint hátán nincs ott az Erdély Mentőcsoport embléma. Világraszóló reklám lett volna ez!Ilyen helyzet 10-12 évben egyszer adódik! Sajnos ez most elúszott.
Legközelebb előre szólok neki, hátha munka közben örökíti meg az Erdély Mentőcsoportönkénteseit!
Sírógörcs kapott el, amikor az első bevetési nap estéjén a kiértékelőt tartottunk. Azt próbáltam elmondani: felemelő, hogy segítünk, de lehangoló, hogy segíteni kellett. Csak két részletben tudtam elmondani.
Úgy tudom, hogy másoknak is könnybe lábadt a szeme az akció során. Mások csendben szenvedtek, s esetükben a lehető legváratlanabb pillanatokban, s legfurcsább módon robban majd felszínre a feszültség, a tehetetlenség érzése miatt érlelődő és felgyűlt elkeseredés.
Olyanok is sírtak, akik mentőszolgálatnál vagy a rohammentősöknél dolgoznak, s aránylag meg vannak szokva a látvánnyal.
Vártam a végzetet
mondta az egyik öreg a Buzău megyei C.A. Rosetti községhez tartozó Lunca nevezetű faluban, akinek a házát kiástuk a hó alól. Szomorú szemei elárulták: felkészült a halálra. Vállamra tette a kezét, s azt mondta:
a Nagy Kaszás megváltást jelentett volna
Gyermekei külföldön, az itthoniak nem látogatták meg, nem segítettek. Ezt még senkinek nem mondtam… Persze, hogy most is potyognak a könnyeim…
Minden ilyen bevetés lélekerősítést jelent a következő, talán még keményebbre. Vajon mostani tapasztalatok miatt az érzések, érzelmek, lelki megindulások szempontjából a következő bevetés túl keménynek ígérkezik, s már nem lesz lelki tartalék arra, hogy a mérleg nyelve ne a beletörődés, közöny irányába billenjen el?
Mégiscsak hatott a Szabó Lacinak, az Erdély Mentőcsoport ügyvezető elnökének bemutatott pénteki, majd hétfői minihisztim, hogy menjünk segíteni Buzău vagy Vrancea megyébe: ma délután indulunk, s a tervek szerint vasárnap jövünk vissza. Ha tudunk…
Nagy nehezen sikerült szerezni terepjárókat, jelentkeztek túrasízők, jönnek mentősök, rohammentősök, hegyimentők, illetve a kemény téli túrákhoz szokott legények és lányok. Lehet, jön a Román Alpin Klub két túrasízője. Lesz szakácsunk is… 🙂
Természetesen, hogy a hatóságok koordinálásával cselekszünk majd. A Buzău megyei Katasztrófavédelem (ISU – Sürgősségi Esetek Felügyelősége) lesz a „házigazdánk”.
FEJLENÉNY1: szerda, február 15., hajnali 4 óra 9 perc:
Tragikomédia: az Országos Meteorológiai szolgálat előrejelzése szerint fokozott felmelegedésre, mi több árvizekre lehet számítani… Tegyem be a gumicsizmát?!