(5*-os szálloda recepciója, Szaloniki, Görögország. Repeszt a wireless)
Kettő is, nem csupán egy. Az egyik Vandát, a másik engem. Szerencsénkre Athina, az újságíró kolléganő valóban intézett számunkra szállást, s még útitársunkat, Gyarmati Ágnesnek is sikerült kanapét szorítani az amúgyis picike lakásban, de ő nincs itt. Megkérte barátnőjét, Olgát, hogy a közös barátnőjük, Telessila lakásának kulcsát adja át nekünk.
***********************************************************
Hagyományos török teára tértünk be a szkopjei bazár egyik bárjába, ez (is) lett belőle… 🙂
***********************************************************
Ja, visszatérve a macskákra. Az egyik az ágyunk fölött ül egy szivecskén, s rózsával a szájában. Lehet maszlagosabb? A másik ma karmolta meg Vandát, bár csak simogatta.
Igen, a házban minden jel arra utal, hogy egyedülálló, romantikus alkatú nő fészke: plüssmacik (megszámlálhatatlan számban), szivecskék (kulcstartón, párna alakban, plussmacilába, konyhakilincs stb.)
Szkopjéban egy nappal többet maradtunk. A forgalmi káosz (a 2009-ben megejtett Balkán-körút során meglátogatott Koszovóra, pontosabban Pristinára emlékeztetett) kétszer kiborított, végül John Petersennek (őt 1998-ban ismertem meg Csoma Botond barátommal együtt a Dániában szervezett 1 hónapos kisebbségi kurzuson) kellett kijönnie értünk a stadionhoz, bár már csak 350 méterre voltunk lakásuktól. Igen, az albán nemzetiségű Mjelmával lakik, mi több, ő a felesége, s még kisgyermekük is van, az 1,2 éves Nita. Sokat és tartalmasan társalogtunk a macedón-albán viszonyról, a nemzetiségi kérdésekről, illetve a macedón nemzetépítés hamisságáról. Kiderült: sok helyen a szláv eredetű macedón lakosság kisebbségben van a saját hazájában. Még a fővárosban is…
A macedón nemzetépítés elsődleges jele a szoborépítés. Ilyen téren Funar megirigyelhetné a macedón szorgosságot…
Ejutottunk a bazárba, két mecsetbe, a Holocaust múzeumot viszont csak kívülről sikerült megnézni. Sebaj, a szerbiai Nis városában sikerült bejutni a volt náci koncentrációs táborba, de Nemanja Nesic idegenvezető segítségével a Koponya-toronyba is.
Visszatérve Szkopjéra: szerintetek miért van sok-sok piros, új londoni típusú, Hong Kongból vásárolt emeletes busszal tele a város? A helyes választ díjazom!
Most Szaloniki. Tegnap érkeztünk, s máris találkoztunk Salamon Márton Lászlóval, Romániai itteni főkonzuljával, a Szabadság volt munkatársával. Két-három jó cikktéma is akadt…
Sajátos feeling a kikötőváros. Az öböl, a tenger hangulata, a kristálytiszta víz feldobja a hangulatot. Vasárnap, azaz ma is nyitva sok-sok üzlet. Édességet vásároltunk, kiültünk a rakpartra, lelógattuk a lábunkat a víz közelébe, néztük a teherhajókat. Romantikus? A rózsát a szájába tartó macska ötlik fel bennem. Grrrrr!
Ma este csatlakozunk a CS Winter Camphez, holnap szilveszteri buli. Előreláthatóan január 3-án indulunk Szófiába, ahol két napot töltünk, a lányok akarják látni a bolgár fővárost. Innen 5-én Nisbe, majd 6-án haza érkezünk.
- Nis, volt koncentrációs tábor
Kiss Olivér blogja 