Áskálódó, újságíró kollégákat becsmérlő Transindex és vagdalózó Czika Tihamér


Pisilnek, kakálnak vagy okádnak? Esetleg szexparti? (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)

A Szabadság szerkesztősége úgy döntött, nem kíván Fülöp Noémi által a Transindex hírportál Fütyi (illő és találó hely!) rovatában közölt írására, illetve Czika Tihamér RMDSZ-es tisztségviselőnek (a Szabadelvű Kör frissen megválasztott /újraválasztott alelnöke) a Facebook-on indított vitájára, illetve az általa ott leírtakra reagálni, de magánblogomon reflektálok néhány aspektusra.

Kezdeném a fütyivel.

Zavar a mi és ti besorolás, azaz az állítólag progresszíven és retrográd módon gondolkodók táborokra osztása. Amiért valaki a zöldövezet elpusztítása (habár még mindig nem értük el, mi több, meg sem közelítjük az egy lakosra mért négyzetméternyi zöldövezet arányt, így nagyon sok helyen fákat kellene ültetni, élősövényt létrehozni, zöldövezetet kialakítani!) ellen emeli fel a szavát, zavarja a Főtér átalakítási módja, felemeli szavát az ellen, hogy törvénytelenség történt, ellenzi azt, hogy felmásznak a Mátyás-szoborra, hányjanak, vizeljenek, kakáljanak a Szent Mihály templom kertjébe, nos, mindezek miatt valaki nem feltétlenül muzeális példány.

Igen, továbbra is állítom, hogy

átverték a kolozsvári magyarságot a Főtér átalakításával. Miért nem szerveznek hasonló rendezvényeket a hasonló nagyságú Bocskai/Avram Iancu téren? Ugye, tudjátok: azért nem, mert hajdanán Bartolomeu Anania volt ortodox püspök megtiltotta ezt. Vajon miért? Mert túl hangos volt, zavarta a görög keleti misét, mert nem volt elég hordozható közvécé, s a „nagyérdemű” a román színház és opera mögötti parkban pisilt és kakált. Hajdanán Funar a Farkas utcába tette a borfesztivált (volt miccs és sör is), s az akkori amerikai konzul

Ez az, fiú! Így kell, a többség ezt akarja! (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)

erélyesen tiltakozott. Volt hatása, mert a szélsőségesen nacionalista városvezető több ilyesmivel nem próbálkozott. Ezzel szemben ránk nem hallgatnak: hiába tiltakozik a katolikus egyház (lásd mit nyilatkozott Kovács Sándor címzetes kanonok a Krónikának), teszi szóvá az ügyet László Attila alpolgármester, a KIFOR, a helyi, regionális és országos magyar sajtó. Ezért írom azt, hogy megaláznak.

Ezt érezte Szabó-Györke Zsombor volt KMDSZ-es tisztségviselő is,

aki nagyon találóan megfogalmazta: megalázva érezte magát, amint a Szent Mihály templomba a koncert és sörfesztivál miatt nem hallotta a pap hangját.

Apropó: gyerekes és gyermeteg Fülöp érvelése:

sörfesztivál valamennyi, kocsmában szervezett könyvbemutató”, ugyanis „pusztán csak attól, hogy egy rendezvényen sört árusítanak, az illető rendezvény nem válik automatikusan sörfesztivállá.

Kedves kisasszony, engedje meg, hogy ne definíció szerint (amit magácska nem talált sehol), hanem tapasztalatból írjam én Önnek, szerintem mi a sörfesztivál: a funári szellemben szervezett rendezvény, ahol ömlik a sör, sörsátrak vannak, s a résztvevők a közvécék hiányában (hogyan is lehetne elég néhány tucat doboz 10 ezer embernek?) egy templom falára vizelnek, a mellé kakálnak, hánynak. Nevezhetjük ezt evolúciónak (Ursus Evolution), koncertnek, de inkább involúció, azaz  visszafejlődés.

Szeretném azt mondani, hogy nagyon jó buli volt (…)

– írja az ifi Fülöp. Vajon számára azok, akik ellenzik, hogy a Főtéren tartsanak ilyen fesztivált, már azonnal vaskalaposak, retrográdok? Elhiszem, kisasszony, hogy magácska jól tud szórakozni, miközben műemlékekre másznak fel, illetve templomok tövébe

Át lehet gázolni mindenen! (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)

vizelnek, kakálnak és okádnak. Én nem. Azért sem, mert egy 2002-ben elfogadott tanácsi határozat kimondja: csak a helyi döntéshozó testület beleegyezésével lehet más helyen népünnepélyt szervezni, mint a sportcsarnok előtt. Ezzel akkoriban Funart sikerült visszafogni, de magácskát és Apostut nem. Mert Önöknek, minden jel szerint, megfelel a törvénytelenség.

Talán transindexes műfajjá avanzsálja magát az újságíró kollégák becsmérlése,

mert az elmúlt időszakban gyakrabban előfordult. Most Fülöp követi el, aki rólam és két kollégámról, nevezetesen Papp Annamáriáról és Kovács Hont Imréről, akikkel közösen írtuk a cikkébe belinkelt anyagot, azt írja:

Egy, a sajtóban is szóhoz jutó csoport azonban már azelőtt lehúzta ezt a rendezvényt, hogy egyáltalán elkezdődött volna.

Paff!

Talán az sem számít, hogy 16 évvel ezelőtt,

amikor kezdtem újságírói pályafutásomat, Fülöp kisasszony még hátulgombolós volt (talán ki sem nőtte még azt a ruhát), az sem fontos, hogy valaki az amerikai kormány és a Világsajtó Intézet ösztöndíjasa volt, az Európai Bizottság díjjal tüntette ki (nem idén vagy tavaly, hanem 2005-ben), így nyugodtan lehet rólam írni, hogy

Egy, a sajtóban is szóhoz jutó csoport

-hoz tartozom.

Köszönöm, Fülöp kisasszony! Kedves az Ön részéről. A 16 éves újságírói tapasztalat, a néhány ösztöndíj s a 35 életév már azonnal azt jelenti, hogy valaki retrográd, s beillik muzeális kiállítótárgynak? S ilyen szakmai háttérrel képes “szóhoz jutni” a sajtóban? Fújj!

Más: számon kérjük Apostutól a törvénytelenséget

a Iorga-idézetet tartalmazó ügyben, de amikor a városi tanács jóváhagyása nélkül szerveznek népünnepélyt a Főtéren, akkor bezzeg szemet hunyunk a jogszabály megsértése fölött.

A probléma csak annyi, hogy a másik oldalon jóval többen vagyunk

írja Fülöp, s ezzel azonnal csapdába is esik, mert felveti a többség-kisebbség viszonyt. Ezzel talán azt akarja mondani, hogy a magyar kisebbség igényeit nem kell figyelembe venni, mert „a másik oldalon többen vannak”? Tessék?

Úgy tűnik, a Transindex politikája az,

hogy leszámol az újságírók között levő relikviákkal, s fiatalos lendülettel odamond, polgárt pukkaszt, okád, lenéz és kioktat. Ő az etalon, a

Okádjunk együtt című országos verseny helyi szakasza (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)

szabadelvűen progresszív, s a progresszíven szabadelvű, az erdélyi társadalmat a retrográd, nemzetféltő, muzeális  pokolból a brüsszeli paradicsomba felemelő  Messiás. Ó, mekkora szükségünk volt erre! Főleg most, röviddel a világvége előtt.

Még egy Fülöptől, a kegyelemdöfés:

Jóval többen tekintjük magunkénak a Șuie Paparudet, Zdob și Zdubot, Irist, Puyát, satöbbit, mint egy néptáncelőadást vagy egy klasszikus zenei koncertet (legfeljebb annyi a különbség, hogy nem tiltakozunk az utóbbi kettő ellen sem).

Szóval egy kategória az egész. Nincs érték, értékkülönbség, esztétikai élvezet, szellemi lépcsőfok eltérés ezek között? Fülöp szerint nincs. Rendben.

Ja, bocsánat, rájöttem: sznob vagyok. 🙂

Czika azzal az értékítélettel linkeli be a Fülöp-szösszenetet:

Ízléstelenűl drámázó Szabadság Szerkesztőségesek & konzervatív co., ezt olvassátok (…)

Tihamér, drága, menj szépen aludni! Inkább Bányai Józseftől idézek: „A véleményemet már elmondtam 1 párszor, neked is, ezért próbálok hatni inkább a helyesírásodra. A lényeg, h. én meguntam a nagyképű produkciódat.” Én is meguntam, Tihamér!

VÁRATLAN FORDULAT! Megoldódhat a Brassai Sámuel Elméleti Líceum helyezte!


Érdekes dolgok történnek ebben az intézményben...

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal egyik magas rangú vezető tisztségviselőjétől származó mai információk szerint (persze, a legkönnyebb László Attilára gondolni, de nem minden esetben ő a forrás!) megoldódni látszik a Brassai Sámuel Elméleti Líceum kérdése.

Előzmények: idén iskolakezdéskor a tanintézmény vezetősége kiverte a biztosítékot amiatt, hogy

tíz év alatt sem sikerült orvosolni

a líceum „teremgondját”. Az egész ügyet László Attila alpolgármester nyakába varrták, aki – leszünk őszinték – nem foglalkozott kellőképpen ezzel a kérdéssel. De az is megtörténhet, hogy ténykedései, próbálkozásai nem kerültek a sajtó, s ezáltal a közvélemény tudomására, ugyanis a tisztségviselő köztudottan rosszul kommunikál. Nem, korántsem az a gond, hogy elutasítóan, titoktartóan viselkedne az újságírókkal, vagy nem lenne kedélyes és barátságos, elérhető és nyitott, s emiatt tevékenysége nem lenne tükrözve a román és a magyar sajtóban, hanem az: sokszor olyan dolgokat nem mond el, amelyekről tudomást kellene szerezzünk. Túl óvatos, adott pillanatban mintha félne, tartana valamitől. Máskor pedig olyasmit mond, amit nem akkor és főleg nem úgy kellene, lásd

hülyeségekre nem válaszolok

Az ügyből próbált politikai tőkét kovácsolni Czika Tihamér, ismert egyházellenes (bocsánat: “szekuláris humanista”) RMDSZ-politikus, a Szabadelvű Kör frontembere.

No, de ez más kérdés, hadd térjek vissza a témához.

A Kolozsvár belvárosában levő épületet visszakapta az Erdélyi Unitárius Egyház (EUE), és létrehozta a János Zsigmond Unitárius Kollégiumot. Az állami iskola fokozatosan teret vesztett, nem tudta felvenni az verseny a jelentős anyagi forrásoknak örvendő egyházi iskolával.

Úgy érzem, az unitáriusok eléggé türelmesek voltak az állami iskolával.

Megoldódik a Brassai Sámuel Elméleti Líceum helyzete? (Fotó: http://www.panoramio.com)

De ugyanakkor egy visszás helyzet alakult ki: az évek során az RMDSZ harcolt azért, hogy a történelmi magyar egyházak visszakapják ingatlanjaikat, s hirtelen azzal a helyzettel szembesült, hogy szintén neki kell megoldania azoknak a magyar tanintézményeknek a helyzetét, amelyeket az egyház valósággal kiutasított a helyiségekből.

Megoldást jelentett volna a két iskola egyesülése, de itt már az egók harca jelentkezett. A hivatalos érv az volt:

Az osztályok száma ugyanis jóval nagyobb, mint amit az épület megbírna, függetlenül attól, hogy két különálló, vagy egy egyesült iskola működne benne.

S megfeneklett az ügy.

A mai fejlemény viszont rekord időn belül viszont kimozdíthatná az ügyet a holtpontról. Információim szerint ma Anca Podoleanu, a Victor Babeş Líceum igazgatónője a Városházán járt, egy magas rangú tisztségviselővel találkozott, és felajánlotta, hogy az általa vezetett tanintézmény a Meseriilor utcában levő David Prodan iskolába költözik.

Paff!

Állítólag az líceum vezetősége belátta, hogy csak akkor tud pályázni és befektetéseket eszközölni, ha az iskola az önkormányzat, azaz az állam tulajdonában van.

Tudomásom szerint ezek után a Victor Babeş Líceum vezetőtanácsának jóvá kell hagynia az elképzelést, a városháza illetékes osztályának pedig láttamoznia. Elméletileg a költözés jövő év szeptemberében lenne esedékes.

Ha minden igaz, akkor a helyzet rendezésére miért nem került sor az idei iskolakezdés előtt?

Czika Tihamér és a besz mesz


Szükség van rá, de árt is...
Szükség van rá, de árt is...

Kedves ismerősömmel, Czika Tihamérral találkozom a minap a belvárosban, pontosabban a Jókai utcában. Örvendek a találkozásnak, hisz annyira riktán látjuk egymást. Többnyire, sőt szinte kizárólag a világhálón váltunk néhány szót, olvasok róla a neten, valamikor belenéztem a blogjába is (most csak engedéllyel lehet hozzáférni).

Tulajdonképpen Tihamért az internet ismertette meg velem. Ott hallottam, olvastam róla először. Aztán egy március 15-i belvárosi felvonuláson ismertem rá. A netes fényképei alapján. Akkor egyfajta revelációban volt részem. Végre azonosítani tudtam a véleményt az arccal.

Szinte ugyanaz történt, mint amikor először láttam meg a tévében a Szabad Európa Rádiós hőseimet, akiknek hangját annyi éven keresztül hallottam otthon: Virgil Ierunca, Monica Lovinescu, Neculai Constantin Munteanu.

Neculai Constantin Munteanu
Az egyik hősöm: Neculai Constantin Munteanu

Persze, telejesen más szinten és egészen más érzéstöltettel történt szinte ugyanaz.

Azon a találkozáson jöttem rá, mennyire fontos, pontosabban mennyire más a személyes találkozás. Igaz ugyan, a Szabad Európa Rádiós stáb egy részét sem személyesen láttam, de ugyanaz volt a hatás, mint az internetes ismerkedés, majd személyes találkozás esetében.

Tihamér elkísért a szerkesztőség kapujáig, s ösztönszerűen úgy váltam el tőle: akkor találkozunk a neten. Igen, a hálón. Amúgy ez már egyre gyakoribb és meghatározóbb: besz mesz. Vagyik társalgunk a messengeren.

Ez a virtuális találkozás, társalgás viszont korántsem tudja pótolni a személyes találkozás örömét! Számomra legalább is nem. Vajon túl vén zokni vagyok?

Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt egykori főszerkesztőnket, néhai Balló Áront győzködtem a Yahoo Messenger fontosságáról. Úgy emlékeszem, én voltam az első, aki a szerkesztőségben felinstallálta a messt a gépre, s a főszerknek meg kellett indokolnom a plusz időtöltést. Azt mondtam: bárkivel kapcsolatba kerülhetek, nem kell telefonálnom ahhoz, hogy interjút készíthessek valakivel.

Azóta viszont eltelt egy kis idő, az eredeti elképzelésből teljesen más lett…