Szombaton kisütött a nap, előkerült a bicikli. Gondolom, a tiéd is. S ha már bringázunk, akkor miért ne keresnénk geodobozokat. Popntosabban miért ne szórakoznánk azon, hogyan keresik mások az általunk elrejtetteket. Bár ezúttal ők is kémlelték, én hogyan találom meg a Sunshinegeocache csapat által nemrég cserélt (eltűnt néhány), s általuk már korábban megtalált dobozokat.
Utunk ezúttal az új sportcsarnok közvetlen közelébe, illetve a Rózsák Parkjába vitt. A NapsugárGeodoboz csapat által a sportcsarnoknál elrejtett dobozt nem volt egyszerű megtalálni, ugyanis ismét elbonyolítottam a dolgokat. Másképp értelmeztem a hintet: hanging. Lógott, all right, de nem onnan, ahonnan számítottunk.
Mr. Erikusz és Chrys10 aránylag hamar megtalálta a Rózsák Parkjában elrejtett geodobozt, a gátnál levővel pedig sokat kínlódtak. Sajnos néhány nap alatt az is eltűnt, de helyben helyettesítettem. Eriknek kisebb gondot okozott a rádió- és tévéstúdió mellett elrejtett kis kerek betyár, elválik, meddig bírja ott… Sajnos az Onisifor Ghibu iskola előtt elrejtettet sehogysem sikerült megtalálnunk.
A muglik vajon eltávolítják, ha meglátták, hova van elrejtve?
Nem ér semmit ez az okostelefon, inkább HTC Power kell
Összeegyeztethető, mi több, egymást kiegészítő tevékenységek: biciklizés, kirándulás, geodobozolás, tűzrakás, hússütés, sörfogyasztás…
Érdekes és tartalmas játék a geocaching. Elsősorban azért, mert minél több hobbi, annál kevesebb probléma, s egyébként is: a geocache a day keeps the shrink away… 🙂
Hétvégén két új helyre jutottam el a geodobozolásnak köszönhetően: Leányvár és a Gorbó-völgye és a Szászfenes közötti dombvonulatra. Előbbi helyen talán jártam már, de igen homályos emlékeim vannak, s bár Kolozsvár környékén gyermekkorom óta kirándulok, utóbbi helyről nem is tudtam.
Szombaton a Hideg-Szamos völgyében levő geodobozokat szemeltük ki, ám csak Szászfenes határáig jutottunk. Egyrészt azért, mert későn indultunk el, másrészt pedig a multiláda hosszabbnak és igényesebben bizonyult, mint gondoltuk. S azért is, mert a csúcsra érve hosszan csodáltuk a tájat, a Leányvártól látható kolostort. S tüzet raktunk, tarját sütöttünk. S este még egy lazulásra is hivatalosan voltunk.
Vasárnap is nagyon későn vágtunk neki az útnak: ezúttal a dadfac által a Gorbó-völgy és Szászfenes között húzódó dombvonulat nyomvonalán elhelyezett hat geodobozt szemeltük ki. A Polus Center utáni úton letértünk balra (horror-terror itt biciklivel haladni, legközelebb minden áron alternatív útvonalat választunk!), s neki a helynek. Sok helyen tolnunk kellett a bicikliket, s a műhold-jel sem volt erős. Vanda kitartásának köszönhetően sikerült megtalálnunk az elsőt. A győzelemsör elfogyasztása közel másfél órát tartott… Bár egyeseknek (elsősorban tapasztalt geodobozosoknak) nem sikerült megtalálniuk a kettes számú geodobozt, számunkra ez egyáltalán nem okozott gondot. Nem értem, hogy-hogy nem tűnt el a láda lévén, hogy nagyon látható helyen található…
Az ötödik láda után kis pihenőt tartottunk az erdőben, besötétedett, lemerült a HTC okostelefon is, így erdőben botorkálva (Vandánál fejlámpa sem volt, az enyémben pedig már nagyon gyengék az elemek…) értünk le valahogy a Gorbó-völgyébe, kihagyva a hatos és hetes geodobozt.
Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlani tudom ezt a hobbit. Ha nem lettek volna geodobozok, s nem ezek keresése lenne az egyik hobbink, biztos, hogy nem bicikliztünk volna fel a Polus Center mögötti magas dombra, s a Leányvárnál sem fordulunk meg egyhamar…
(A fotók a Leányvár geodobozhoz írt internetes naplóban találhatók, azaz itt.)
Stealth required? Really? We were stealthy all right… 🙂 At C.A.R.E. 003 – Sunshine Tour 06. Hint: Watergate. Or Waterloo? Anyway, you gotta be stealthy…
Who said geocachingis straight forward? Who told you that it’s a simple game where the player simply grabs some hidden treasures? Well, let me break the news for you: hell, it’s not simple. Only the people who think it is.
After this serious intro let me tell you today’s story.
Tuesday evening I told the myself, why not go with the Sausage Team on a night raid by bike? Went to Chrys10’s house, grabbed the letterbox hybrid and met Mr. Erikusz in town. He only joined us for the Odd architecture mystery by Zbuciumel.
He might have used his sixth sense: Chrys and I had to endure rain and wind.
It started to rain. That was only half of the problem. The other quarter come when we had to bike up C.A. Rosetti street in rain. The last drop was looking for the – according to us – missing Sunshine Tour 06. We simply couldn’t find it. So, instead we triggered the Watergate alarm. When it sounded, we biked away instantly. But, as you can see on the picture we used stealth and, moreover, wrote the mobile number down of an egg dealer… 🙂
A Csapat (balról jobbra): Karina, Noémi, Krisztián, Erik, Vanda és jómagam
A lényeg tulajdonképpen az volt: érezzük jól magunkat. Ehhez adott volt a társaságnak a személyiségek és megnyilvánulási formák által biztosított sokszínűsége, a generációs különbségek. Utóbbiak meg is nyilvánultak, pozitív hatással: Erik gyógyíthatatlan és végeérhetetlen, erőt és kitartást adó energiája és lelkesedése, Krisztián kimértsége és személyisége, Karina testi könnyűsége (több helyre ő mászik fel), Vanda mérnöki képességei és Noémi logisztikai segítsége – nos ezek mind hozzájárultak a (részleges) sikerhez. Hát, azért részleges, mert egyrészt Krisztiánnal gyatra fényvisszaverő csíkokat vásároltunk – Karina, köszi, hogy van olyan jó fajta, de csak otthon… 🙂 🙂 🙂 S ráadásul kezdők vagyunk. Láttunk ugyan már éjszakai geoládát, találtunk is meg kettőt, ha jól emlékszem, de ez volt az első, amelyet csapatunk elhelyezett.
A Csapat még egyszer – ezúttal villanóval… 🙂
Napközben Krisztiánnal szintén a Hója-erdőben bóklásztunk geodobozok után, s egyszer csak elmondta, hogy Erik éjszakai cache-t készít. Onnan aztán elindult a lavina: vásárlás, készülődés, kalapács, szegek stb. Este kilenckor volt a találta a Kányafői (Uliului) utca végén. Szervezőként késtünk. Sebaj, rajtunk kívül úgysem volt senki.
Az lett volna az ideális, ha több waypointot adunk meg. Először is, kell lennie egynek az utca elején. Az eredeti terv szerint itt egy kis feladványt kellett volna megfejtenie a keresőnek, majd a kapott GPS-koordináták alapján el kellett volna jutnia egy elemlámpa formáját öltő geodobozhoz, amelyben az a szöveg van:
tényleg hoztál magaddal jó elemlámpát és csere elemeket? Ne feledd, éjszakai geodobozt keresel, amelyet ráadásul egy kísértetek és ufók által „lakott” területen helyeztünk el.
Innen jött volna a következő waypoint, azaz az utca vége, majd az erdő alatt kezdődött volna a trail. Utóbbi teljesült. Ráadásul odébb mentünk, az ufó tisztáshoz egészen közel, s elhelyeztünk még egy éjszakai geodobozt. Hadd szórakozzanak majd a résztvevők. Remélem, velük megyünk, s megnézzük, hogyan találják meg, s levonjuk a konzekvenciákat.
Remélhetőleg a hétvégén kezdődő országos (nemzetközi) geodobozosok találkozójának, a C.A.R.E. – Cluj Annual Refresh Event a résztvevői értékelik majd munkánkat.
This evening a team of geocaching enthusiasts will place the (as far as we are informed) first ever nightcache at a haunted location: the Baciu/Kisbács forest, right next to Cluj/Kolozsvár/Klausenburg.
It’s not about any woozy legend or gossip, multiple scientists as well as ordinary people have independently documented the strange phenomenon on the skies over Cluj/Kolozsvár/Klausenburg. Series of articles have been written on this issue. The forest covers an area of over 250 hectares and is often referred to as the Bermuda Triangle of Transylvania.
It has a reputation for intense paranormal activity and unexplained events. Reports have included, ghost sightings, unexplained apparitions, faces appearing in photographs that were not visible with the naked eye, and in the 1970s, UFO sightings were reported.
Visitors to the forest often report intense feelings of anxiety and the feeling of being constantly watched.
Moreover, the local vegetation is somehow bizarre in appearance, like something out of a make-believe story with strangely shaped trees, and unexplained charring on tree stumps and branches.
WANT TO KNOW WHAT GEOCACHING IS? Want to be part of the team that places the night cache? Join us!
See you at the end of the Uliului street – until the tarmac lasts – at sunset, today that’s 9:04 PM.
UFO’s not guaranteed!
The GPS coordinates of the meeting point: 46.767271 023.53593 or N 46 46.036 E 23 32.156
PLEASE BRING: big, industrial flashlight or headlamp with extra batteries, tin-tack, spike, containers for geocaches and, of course, light-reflecting things, like car-stickers, as well as smartphones with the c:geo application.
Az egy dolog, hogy a városban elrejtett geodobozokat aránylag könnyű megtalálni. Persze van olyasmi is a dologban, hogy sokban ott a váratlan fordulat, a meglepetés. Egyrészt a városi dobozok óhatatlanul amolyan nemesi allűrrel rendelkeznek, valamilyen szinten ők a hab a tortán, ugyanis valamilyen rendezőelv szerint csoportosíthatók, van bennük rejtély, megfejtendő talány, leleményesség, ötletesség.
A természetben elrejtettek viszont legtöbbször sziklamászási, gyalogtúrázási tapasztalatot igényelnek. Ezek az elmét és a testet egyaránt megdolgoztatják.
Tegnap ismét lenyűgözött a titán ifjúság egyik képviselője a számítástechnikai jártasságával: miközben kokett tablettjét tüszkölte az ujjacskáival, magyarázta, hogyan lehet az androidos telefonok operációs rendszerét újrainstallálni…
Na, ezeknek a fiataloknak (is) szól a Szabadság számítástechnikai rovatában, az inter@ktív2-ben ma megjelent cikkem, de a technológiás kincskeresés gyerekeknek is ajánlott, sőt!
Ma hajnali 5 óra 38 perckor arra ébredtem, hogy zuhog.
Egyébként egész éjjel azzal álmodtam, hogy dobozokat keresek. Nem ám akármilyeneket, hanem ilyengeodobozokat. Lázba hozott a geohaching, még nem múlt el a kezdeti eufória.
Gondoltam, na, ma megszenvedünk a Nagy Zoli szervezte túrán. Sokat nem tévedtem. 🙂
Ambrus Tiborral hajnali 6 óra 50 perckor találkoztunk a Fenesi úton. Ugyanide jött Vanda is, a kocsiban már Hanna és Gábor. Szolcsván vágtunk neki a túrának: Şipote-rét és vízesés, negyven kerengő, Sárkánykapu (itt Vanda megtalálta a geodobozt, hurrá!!!), Csalános, csúcs, Szolcsva vízesés és búvópatak, Szolcsva-kifolyás, lengőhíd.
Ha jól emlékszem, mintegy 20-21 kilométert tettünk meg, 9 órát és 45 percet túráztunk, voltunk a szabadban. A legkeményebb a Sárkánykapu előtt zuhogó esőben mászni…
Kiváló társaság, jó túra, maradandó emlék, s egy újabb doboz… 🙂 (Fényképek később)
Benézett Vanda a szerkesztőségbe, s elindult a lavina: eszembe jutott, hogy meg kellene találni valami dobozt. Elő a Glytztől kapott HTC-t! Köröztünk egy darabig az anyafarkas körül, aztán megnéztük, hogy valaki áthelyezte a geocach-t. Sokan néztek, ahogy térdelünk az aszfaltunk, s keresgélünk. Mindenkit megnyugtattuk: nem kábítószert, nem fegyvert keresünk! Igyekeztünk minél diszkrétebbek lenni, hogy a „be nem avatottak” ne kíváncsiskodjanak.
Silye Lóránd nevét is a naplóban láttuk, s két barlangászét is. 🙂
Érdekes hobbi/sport a geocaching.Teljesen lázba jöttem. Amennyiben a vadászat nem a városban zajlik, hanem távol a betondzsungeltől, még vonzóbb.
Még ma este a szerkesztőségi szolgálat után megkeresem a várfal melletti és a városháza közelében levőt. 🙂
Ezután akárhányszor arra járok, eszembe jut, s néhányszor meg is nézem majd. Mottóm: az elsőre (függetlenül, miről van szó!) mindenki mindig emlékszik! Fura viszont, hogy éppen román jellegű „műemlék” közelében elhelyezett doboz lett az első. Jó lenne, ha minél több magyar vonatkozású műemlékeknél, emlékműnél helyeznének el dobozt annak érdekében, hogy a többségiek és a külföldiek (elsősorban) ezekkel ismerkedjenek…
Itt kell lennie (Fotó: noi.doi/www.geocaching.com)
Évekkel ezelőtt Melegdi Sanyi hozta szóba Szmidán: globális helymeghatározó rendszer (GPS) nyújtotta koordináták segítségével a www.geocaching.com közösség tagjai által ötletes helyekre elrejtett dobozkákat kell megkeresni. Érdekesnek találtam az ötlete, ugyanis a túrázás vagy biciklizést színesíteni lehet, változatosabbá tenni, de sajnos nem volt zsozsó megvásárolni a készüléket.
Nemrég Égly János barátom nyomott a kezembe egy HTC Desire típusú okostelefont, használjam. A mindennapi használatra túl okos és szofisztiké, azért csak biciklizéskor használom. És tegnap dzseokesselni. A Melindánál és Glyztnél tett látogatás után (Melinda édesanyjának köszönöm, hogy olvassa a blogomat Nagyszalontán!), letekertem a belvárosba.
A már néhány hete az okostelefonra installált szoftver segítségével megkerestem a legközelebbi doboz helyét. Néhány nehéznek tűnt, arra összpontosítottam, amit már néhányan megtaláltak: Bridges: #1 – The LOVE Bridge, azaz a magyar színház melletti híd. Szokva vagyok a rejtett dolgok megkeresésével (főleg számítógépes játékokban), volt néhány ötletem, hova lehet elrejtve a noi.doi nevű felhasználó által elrejtett doboz, de mégsem sikerült megtalálnom. Pedig kerestem mindkét hídfőnél, a híd alatt, a kövek repedéseiben, a hidat átszelő vezetékek mentén, a vasstruktúra szinte mindegűn zugában, a Fellegvári (general Drăgălina) utcai oldalon, elmozdítottam a hídfőnél levő köveket, alattukm, mellettük kerestem, bevilágítottam mindenhova. Néhány járókelő majdnem kihívta a rendrőséget (rám mutattak, beszélgettek, matatták a telefonjaikat), azt hitték, öngyilkos akarok lenni.
… s ez kell benne legyen, ugyanis nemrég az eredeti “doboz” vízbe gurult. Ezért kerestem annyit a híd alatt mindenfele… 🙂
A www.geocaching oldalon levő kódolt leírást itthon megfejttettem, s már sejtem, hogy a Fellegvári úti oldalon van valahol. Pedig ott is kerestem: a fák tövében, köveket mozdítottam el. A RATUC-megálló fémszerkezete körül is ücsörögtem. Mivel mágneses típusú, ott lehet. Arra gondoltam, az okostelefonon nem működik rendesen a GPS, ezért nem bíztam a plusz-mínusz 3-4 méteres távolságban, mindenhol alaposan kerestem.
Kiss Olivér blogja 