Gyertyát gyújtottunk az 1989-es decemberi forradalom hőseinek sírjánál is
Idén kevés időnk volt a világításra. Tavaly is sötétedés után mentünk ki a Házsongárdba, így volt ez tegnap is. Kezdetben egy teológusok alkotta társasághoz verődtünk, de miután Reményik Sándor sírjához helyeztünk el gyertyát, elszakadtunk tőlük, ugyanis szóba elegyedtünk Kovács Sándor főesperes-plébánossal, aki szinte álcázva, egymagában sétált végig a temetőn. Jóleső érzés töltött el társalogni vele, feltöltődtem. Kedélyes és alázatos, a közélet napszámosához is szívélyesen szól. Mondta, tudja, hogy szombaton az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) folytatja a Mária-út jelzésének a festését, megkeresték az EKE tagjai. Sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet ott, de a Szent Mihály plébánia valamelyik képviselője minden bizonnyal jelen lesz.
A Brassai Sámuel sírjánál a fiatalok körében igen nagy népszerűségnek örvendő textust produkáló Solymosi Zsolttal, a János Zsigmond Líceum (volt unitárius kollégium) aligazgatójával futottunk össze. Jó szöveget nyomott, az ilyet biztos, hogy megjegyzik a diákok.
Ő is megszűnt…
Bár Solymosi jókat és okosakat mondott, egy idő után velük is szakítottunk, mert az 1989-es decemberi forradalom hőseinek a sírját semmiképp sem akartam kihagyni. Érdekes, magyarjaink nemigen járnak erre, pedig talán nekik köszönhetünk mindent. Bátran néztek farkasszemet a halállal. Ha ők nem lettek volna… inkább nem is folytatom. Úgy vélem, nekik köszönhetünk mindent.
Mindenhol újragyújtottunk néhány lángot, a szél elfújta a gyertyákat.
Hétvégén kirándulás. Sajnos a baráti társaság szétszéledt, csak Szami jön velünk a Mircea-féle (Román Alpin Klub) túrára a Torockói-hegyekbe. Hatig a szerkesztőségbe, aztán PADLÓGÁZ!
Miért nem lehetne ezt például a Széchenyi (Mihai Viteazul) vagy a Bocskai (Avram Iancu) téren szervezni? Mi történik, ha valaki péntektől vasárnapig a parkolóban akarja hagyni gépkocsiját?
Az elöljáró nem konzultált az RMDSZ-frakcióval, de László Attila alpolgármesterrel sem. Minek is? Elvégre a 80 százalékos román többségnek nincs szüksége erre: kétharmados többséggel rendelkezik a városi tanácsban, azt csinál, amit csak éppen akar. Koalíciós partner? Ehh! A magyar kisebbség számára érzékeny hely? Nem számít! Templom közelében piac, akárcsak 70-100 évvel ezelőtt? Nálunk ezt 2011-ben is meg lehet csinálni. Elégedetlen, s tiltakozik Kovács Sándor katolikus főesperes? Lényegtelen. Nemtetszését fejezi ki László Attila és Csoma Botond? Kit érdekel?
Kíváncsi vagyok, hogy emiatt a Megyei Állandó Tanácson ma délután úgy döntenek, hogy helyi szinten szakad a part a PD-L és az RMDSZ között?
Pisilnek, kakálnak vagy okádnak? Esetleg szexparti? (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)
A Szabadság szerkesztősége úgy döntött, nem kíván Fülöp Noémi által a Transindex hírportál Fütyi (illő és találó hely!) rovatában közölt írására, illetve Czika Tihamér RMDSZ-es tisztségviselőnek (a Szabadelvű Kör frissen megválasztott /újraválasztott alelnöke) a Facebook-on indított vitájára, illetve az általa ott leírtakra reagálni, de magánblogomon reflektálok néhány aspektusra.
Kezdeném a fütyivel.
Zavar a mi és ti besorolás, azaz az állítólag progresszíven és retrográd módon gondolkodók táborokra osztása. Amiért valaki a zöldövezet elpusztítása (habár még mindig nem értük el, mi több, meg sem közelítjük az egy lakosra mért négyzetméternyi zöldövezet arányt, így nagyon sok helyen fákat kellene ültetni, élősövényt létrehozni, zöldövezetet kialakítani!) ellen emeli fel a szavát, zavarja a Főtér átalakítási módja, felemeli szavát az ellen, hogy törvénytelenség történt, ellenzi azt, hogy felmásznak a Mátyás-szoborra, hányjanak, vizeljenek, kakáljanak a Szent Mihály templom kertjébe, nos, mindezek miatt valaki nem feltétlenül muzeális példány.
Igen, továbbra is állítom, hogy
átverték a kolozsvári magyarságot a Főtér átalakításával. Miért nem szerveznek hasonló rendezvényeket a hasonló nagyságú Bocskai/Avram Iancu téren? Ugye, tudjátok: azért nem, mert hajdanán Bartolomeu Anania volt ortodox püspök megtiltotta ezt. Vajon miért? Mert túl hangos volt, zavarta a görög keleti misét, mert nem volt elég hordozható közvécé, s a „nagyérdemű” a román színház és opera mögötti parkban pisilt és kakált. Hajdanán Funar a Farkas utcába tette a borfesztivált (volt miccs és sör is), s az akkori amerikai konzul
Ez az, fiú! Így kell, a többség ezt akarja! (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)
erélyesen tiltakozott. Volt hatása, mert a szélsőségesen nacionalista városvezető több ilyesmivel nem próbálkozott. Ezzel szemben ránk nem hallgatnak: hiába tiltakozik a katolikus egyház (lásd mit nyilatkozott Kovács Sándor címzetes kanonok a Krónikának), teszi szóvá az ügyet László Attila alpolgármester, a KIFOR, a helyi, regionális és országos magyar sajtó. Ezért írom azt, hogy megaláznak.
Ezt érezte Szabó-Györke Zsombor volt KMDSZ-es tisztségviselő is,
aki nagyon találóan megfogalmazta: megalázva érezte magát, amint a Szent Mihály templomba a koncert és sörfesztivál miatt nem hallotta a pap hangját.
Apropó: gyerekes és gyermeteg Fülöp érvelése:
sörfesztivál valamennyi, kocsmában szervezett könyvbemutató”, ugyanis „pusztán csak attól, hogy egy rendezvényen sört árusítanak, az illető rendezvény nem válik automatikusan sörfesztivállá.
Kedves kisasszony, engedje meg, hogy ne definíció szerint (amit magácska nem talált sehol), hanem tapasztalatból írjam én Önnek, szerintem mi a sörfesztivál: a funári szellemben szervezett rendezvény, ahol ömlik a sör, sörsátrak vannak, s a résztvevők a közvécék hiányában (hogyan is lehetne elég néhány tucat doboz 10 ezer embernek?) egy templom falára vizelnek, a mellé kakálnak, hánynak. Nevezhetjük ezt evolúciónak (Ursus Evolution), koncertnek, de inkább involúció, azaz visszafejlődés.
Szeretném azt mondani, hogy nagyon jó buli volt (…)
– írja az ifi Fülöp. Vajon számára azok, akik ellenzik, hogy a Főtéren tartsanak ilyen fesztivált, már azonnal vaskalaposak, retrográdok? Elhiszem, kisasszony, hogy magácska jól tud szórakozni, miközben műemlékekre másznak fel, illetve templomok tövébe
Át lehet gázolni mindenen! (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)
vizelnek, kakálnak és okádnak.Én nem. Azért sem, mert egy 2002-ben elfogadott tanácsi határozat kimondja: csak a helyi döntéshozó testület beleegyezésével lehet más helyen népünnepélyt szervezni, mint a sportcsarnok előtt. Ezzel akkoriban Funart sikerült visszafogni, de magácskát és Apostut nem. Mert Önöknek, minden jel szerint, megfelel a törvénytelenség.
Talán transindexes műfajjá avanzsálja magát az újságíró kollégák becsmérlése,
mert az elmúlt időszakban gyakrabban előfordult. Most Fülöp követi el, aki rólam és két kollégámról, nevezetesen Papp Annamáriáról és Kovács Hont Imréről, akikkel közösen írtuk a cikkébe belinkelt anyagot, azt írja:
Egy, a sajtóban is szóhoz jutó csoport azonban már azelőtt lehúzta ezt a rendezvényt, hogy egyáltalán elkezdődött volna.
Paff!
Talán az sem számít, hogy 16 évvel ezelőtt,
amikor kezdtem újságírói pályafutásomat, Fülöp kisasszony még hátulgombolós volt (talán ki sem nőtte még azt a ruhát), az sem fontos, hogy valaki az amerikai kormány és a Világsajtó Intézet ösztöndíjasa volt, az Európai Bizottság díjjal tüntette ki (nem idén vagy tavaly, hanem 2005-ben), így nyugodtan lehet rólam írni, hogy
Köszönöm, Fülöp kisasszony! Kedves az Ön részéről. A 16 éves újságírói tapasztalat, a néhány ösztöndíj s a 35 életév már azonnal azt jelenti, hogy valaki retrográd, s beillik muzeális kiállítótárgynak? S ilyen szakmai háttérrel képes “szóhoz jutni” a sajtóban? Fújj!
Más: számon kérjük Apostutól a törvénytelenséget
a Iorga-idézetet tartalmazó ügyben, de amikor a városi tanács jóváhagyása nélkül szerveznek népünnepélyt a Főtéren, akkor bezzeg szemet hunyunk a jogszabály megsértése fölött.
A probléma csak annyi, hogy a másik oldalon jóval többen vagyunk
írja Fülöp, s ezzel azonnal csapdába is esik, mert felveti a többség-kisebbség viszonyt. Ezzel talán azt akarja mondani, hogy a magyar kisebbség igényeit nem kell figyelembe venni, mert „a másik oldalon többen vannak”? Tessék?
Úgy tűnik, a Transindex politikája az,
hogy leszámol az újságírók között levő relikviákkal, s fiatalos lendülettel odamond, polgárt pukkaszt, okád, lenéz és kioktat. Ő az etalon, a
Okádjunk együtt című országos verseny helyi szakasza (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)
szabadelvűen progresszív, s a progresszíven szabadelvű, az erdélyi társadalmat a retrográd, nemzetféltő, muzeális pokolból a brüsszeli paradicsomba felemelő Messiás. Ó, mekkora szükségünk volt erre! Főleg most, röviddel a világvége előtt.
Még egy Fülöptől, a kegyelemdöfés:
Jóval többen tekintjük magunkénak a Șuie Paparudet, Zdob și Zdubot, Irist, Puyát, satöbbit, mint egy néptáncelőadást vagy egy klasszikus zenei koncertet (legfeljebb annyi a különbség, hogy nem tiltakozunk az utóbbi kettő ellen sem).
Szóval egy kategória az egész. Nincs érték, értékkülönbség, esztétikai élvezet, szellemi lépcsőfok eltérés ezek között? Fülöp szerint nincs. Rendben.
Ja, bocsánat, rájöttem: sznob vagyok. 🙂
Czika azzal az értékítélettel linkeli be a Fülöp-szösszenetet:
Tihamér, drága, menj szépen aludni! Inkább Bányai Józseftől idézek: „A véleményemet már elmondtam 1 párszor, neked is, ezért próbálok hatni inkább a helyesírásodra. A lényeg, h. én meguntam a nagyképű produkciódat.” Én is meguntam, Tihamér!
Kiss Olivér blogja 