Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Transilvania International Film Festival’


Egyszer majd ez a fal is ledől… (Dușmanii păcii/Disturbing the peace, rendezte: Stephen Apkon, Andrew Young)

Személyes megközelítésben esztétikai hullámvölgy jellemezte a TIFF idei kiadását. Nem fogtam mellé azzal, hogy a rangos nemzetközi filmfesztiválon szinte kizárólag dokumentumfilmeket, versenyfilmeket, vígjátékokat és drámákat néztem meg. Igazából mindenáron el akartam kerülni azt, hogy melléfogjak és csalódjak: egyrészt feltétlenül látni akartam azokat a produkciókat, amelyek díjat nyernek, másrészt pedig semmiképp sem akartam kihagyni a dokumentumfilmeket.

A valóság kegyetlenebb, mint a fikció, s amennyiben eltávolodunk a realitástól, s még súlyosabb, ha huzamosabb ideig tesszük ezt, akkor, úgy gondolom, képtelenek vagyunk elhelyezni magunkat térben és időben, nincs annyira rálátásunk a világ dolgaira, könnyebben megvezethetővé válunk, csökkent józan ítélőképességünk. Mi több, a fantáziavilág nem biztosít alkalmat a mély önkritikára, nem nyújt viszonyítási alapot.

Hullámvölgy, írom. Magával ragadó produkciótól olyan filmig, amelyről a felénél (igaz, 183 perces volt, azaz lett volna) ki kellett jönnöm – minden volt az idén, viszont talán egy olyan, amelyik minden bizonnyal hosszú ideig emlékezetemben marad, s amelyik arra késztetett, hogy jövő tavasszal Ciszjordániába töltsek egy-két hetet.

A dokumentumfilmek vonatkozásában kiábrándulások is voltak. A Provocarea/Challange elnevezésű filmet alig tudtam végigülni, bár érdekes témát dolgoz fel. Meggyőződésem, hogy jómagam is fel tudtam volna mutatni egy ilyen anyagot…

Sok a duma, hadd rangsoroljam – személyes megítélés alapján – az idei filmeket

1. Dușmanii păcii/Disturbing the peace, dokumentumfilm

Felemelő, reményt adó, s egyben megrázó film. A végeérhetetlen izraeli-palesztin konfliktus (a véres és lélekszaggató délszláv válság után, voltam úgy Szerbiában, mint Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban és Macedóniában, következő igen erős érdeklődési témám), ám van remény. Ilyen összefüggésben merészség, majdhogynem felelőtlenség leírni a remény szót, de így van. Még 20-50 év, s eljön a béke… Addig viszont, folytatódik a mészárlás. Az észak-ciprusi malőr során éppen palesztin fiatalok fogadtak be lakásukba: a film hatására, s most, hogy van konkrét kapcsolat, eldöntöttem: jövő tavasszal Ciszjordániába utazom!

 

2. Regele fără un ochi/El rei borni), versenyfilm, vígjáték

Bár kilátszik a lóláb, s nagyon érezhető, hogy filmesített színházi darabról van szó, s adott helyzetekben ez zavaró is, a téma és a feldolgozás eredetisége mindenképp dicséretes. A második helyhez az is messzemenően hozzájárul, hogy a videóinterjú készítését követően hosszasan elbeszélgettem a rendezővel, meglátogatta a szerkesztőséget, mi több, együtt söröztünk. Velem sörözött, a senkivel. Meghatott.

 

3. Cetățeanul de onoare/El ciudadano ilustre, fekete humorral fűszerezett dráma

Igen rizikós a visszakapcsolódási próbálkozás azzal a világgal, amelyet végleg elhagytál – még édesapád temetésére sem mentél el. Természetesen előre elveszett szituációs, amikor az értelmiségi/irodalmi státusz legmagasabb szintjéről (irodalmi Nobel-díj) valaki alkalmazkodni próbál a több mint négy évtizede nem látogatott szülővárosi helyzethez, emberekhez, volt szerelmekhez, régi ellenségekhez. A két, egymástól fényévnyire levő világszemlélet, értékrendszer egyszerűen összeférhetetlen. Egyik sem jobb, vagy rosszabb, csak inkompatibilis: s ezt mégis hogyan nem látta előre egy értelmiségi?!

 

4. Regele belgienilor/King of the Belgians, vígjáték

Akár meg is történhet… S ha mégis a Balkánon ragad a belga király? Társadalomkritika és politikai korrektmentesség. Ugyanakkor ízelítő azzal kapcsolatban, mennyire steril lehet egy ilyen közeg.

Ízletes, sokrétű mondanivalóval rendelkező vígjáték, amely azért komolyan gondolkodóba is ejti az embert…

 

5. Piatră pe inimă/Heartstone

Nyert, de nekem mégsem tetszett annyira. Nem sokban tér el a korábbi izlandi filmek rendezési stílusától, de na, azért Gudmundur Arnar Gudmundsson mégis nagyot alkotott. A vele készített videóinterjú itt található.

 

6.Gloria/Glory, versenyfilm

Micsoda kontraszt a közkapcsolatok (PR) szakembere és a súlyos beszédhibás, de őszinte és becsületes ember között. A történet valós alapokon nyugszik, kiváló a rendezői feldolgozás.

 

7. Cine o să mă mai iubească acum?/Who’s gonna love me now?, dokumentumfilm

Bár a homoszexuálisokkal kapcsolatos tematikát idén sokkal több szemszögből megvilágították a szervezők (igen, a Tom of Finland is arról szólt, de nagyon tetszett!), ez azér, természetesen azért, mert dokumentumfilm volt :), kiváló benyomást (uhhh…) keltett.

 

8. Mașinării/Machines, dokumentumfilm

Erről itt írtam.

 

9. Siska deluxe.

A helyenként blőd interpretáció ellenére zaftos vígjáték. Biztos, le lehet tölteni…

 

10. Fukushima, viața merge mai departe/Demi-vie a Fukushima

S ha bármely igyekezeted mellett mégis kificamítod a bokádat, s senki sem segíthet rajtad? Édesapád alig jár, képtelen megérteni, mi történik vele. Rendben van, ingyen golfozhatsz, de egyedül. Nincs orvosi ellátásod, alig van villanyáram. Megéri hősnek lenni? De legalább szimpatikus a pasas… Nem, nem rossz helyre írtam ezeket a sorokat.

 

10+. Unul dinre noi/One of us

Szintén valós történeten alapuló produkció.

A mai Ausztriában mit tesz az, akinek semmi vesztenivalója nincs? Bármit. Igen, pont így. S hogyan lehet őket elkerülni? Egyszerűen: szerencsével. Ennyin múlik az, hogy mikor, hol tartózkodsz. Ha peches vagy, utad keresztezi az övékét.

 

10++ Exodul de suflete/Soul exodus

A klezmer zenéről szóló előzetes és a fordított migráció keltette fel az érdeklődésemet. Nem csalódtam. A bereczki Csabával készített videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.

 

10+++ Țara moartă/The dead nation

S mégis ki mondta, hogy…? Inkább nem írom le…

 

Csalódások:

1. Legea junglei/La loi de la jungle, vígjáték-kísérlet

Bár a trailer kiváló produkciót vetített előre, a film kiábrándító volt!

2. Provocarea/The challange, dokumentumfilm

Jó téma, de elizélték. Még én is jobban megcsináltam volna…

 

Kihagyás: szívesen elmentem volna a Kis-Szamos partján kialakított övezetbe. Milyen volt?

Reklámok

Read Full Post »


Ma még szabad vagy, jössz a TIFF-re, ugye? 🙂

Részemről továbbra is dokumentumfilmek és versenyfilmek. Nem szándékozom sok tervet szőni, túl sok produkciót beszuszukálni, mert aztán ismét kiábrándulás lesz: ezt sem, sőt, azt sem sikerült megnéznem.

Nice and easy: napi három, maximum négy film. Utóbbi esetben csakis úgy, hogy minimum egy óra szünet van közöttük. Egyébként összefolyik minden, az ember képtelen feldolgozni, megemészteni a látottakat, nincs ideje elgondolkodni, mit is látott valójában, mi volt a rendező üzenete, miért volt érdemes elmenni éppen arra a filmre.

Amit ma megnézek:

  1. Dușmanii păcii, dokumentumfilm, 15:45, Tisztek Háza/Cercul Militar

 

 

 

2. Delfinii înnoată spre est, versenyfilm, 17:45, Győzelem/Victoria mozi

 

 

3. Fukushima, viața merge mai departe, EcoTIFF/dokumentumfilm, 22:00, Francia Kulturális Központ

 

Read Full Post »


Ígéretes a spanyol film

Végül is nem bánom a tegnap éjjeli/ma hajnali lazulást a TIFF-házban, de ennek ára az, hogy ma csak valamelyik délutáni filmmel kezdhetem a napot.

Kiválasztottam a mai filmeket:

  1. Amatori în spațiu/Amateurs is space/Amatőrök az űrben, dokumentumfilm, 15:30, Florin Piersic mozi

 

2. Când amanții n-au chef/Even lovers get the blues, 17:30, Győzelem/Victoria mozi

 

 

3. Regele fără ochi/El rei borni, versenyfilm, 20 óra, Győzelem/Victoria mozi

 

Read Full Post »


Alkalomadtán ennél sokkal több bőr látszott…

Ahogy Jakab-Benke Nándor (Nándi) mondta a produkció megtekintése után: persze, könnyű az összes poént két-három percbe összeszedni.

Nahát, megvolt az idei TIFF első kiábrándulása, máris az első napon: a Legea juglei (La loi de la jungle): vígjáték, 15:30, Florin Piersic (volt Köztársaság/Republica) mozi olyan volt, mint egy orgazmus, amely sohasem jön. Gondolod, hogy, na, most, IGEN, ez a pillanat, de csalódás: elmarad. Akár ezen a filmen a nevetés. Nos, hát helyenként azért bekövetkezett, de halványan. Harsány talán senki sem nevetett. Egyesek belealudtak. Szerencsére a csajnak kiváló a teste, az még mentett valamit a helyzeten…

Le sem írom, mikor vetítik ismét.

Read Full Post »


“Senki sem kényszerít bennünket, hogy itt dolgozzunk”

India. Sweatshop. Teljesen kiszolgáltatott tinédzserek, felnőttek: el kell tartani a családot, iskoláztatni kell a gyerekeket… Ugyanaz a lemez. A főnök kizsákmányolja őket.

Ameddig üres a gyomruk, addig ellenőrizhetők

Egyszerű a képlet. Fájón egyszerű. Következő vetítés időpontja: június 11., 18:15, Tisztek Háza (Cercul Militar)

Most muszáj egy vígjáték, azaz a Dzsungel törvénye/Legea junglei.

Read Full Post »


Holnap, pénteken, június 2-án kezdődik…!

Aki ismer, tudja, hogy TIFF-őrült vagyok. Úgy emlékszem, egyik évben sem hagytam ki a nemzetközi filmfesztivált. Barátaim, ismerőseim sokszor fordulnak hozzám tanáccsal: mit érdemes megnézni. Naná, hogy erre igen nehéz válaszolni, mert – s fogózkodj meg, most közhely következik – mindenkinek más az ízlése. Engem elsősorban a dokumentumfilmek, másodsorban a vígjátékok és harmadsorban a drámák érdekelnek.

Zongor Rékával szoktunk minden évben egyeztetni, ki-hova megy, mit néz meg, bár ízlésünk eléggé eltérő 🙂

Pénteken semmiképp sem hagyom ki a következőket:

  1. Mașinării (Machines): dokumentumfilm, 13:15, Tisztek Háza (Cercul Militar)

 

2. Legea juglei (La loi de la jungle): vígjáték, 15:30, Florin Piersic (volt Köztársaság/Republica) mozi

 

 

3. Regele Belgiei (King of the Belgians):vígjáték, 20:45, a TIFF hivatalos és ünnepélyes megnyitója, Főtér

 

Read Full Post »


tiff15

Köszönöm!

Úgy érzem, nehéz felmérnünk, mekkora jelentősége van a város és a régió számára a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválnak (TIFF). Itthon vagyunk, számunkra természetes, hogy a hatalmas visszhangnak örvendő rendezvényt Kolozsváron tartják. A szervezőknek köszönhetően elértük azt, hogy Bukarestből ide járnak rendezvényre – több ismerősömmel is találkoztam, s tudom, minden évben ezt teszik.

kicsi

Ilyen állapotba került a programofüzetem… 🙂

Elégedett vagyok a produkciókkal kapcsolatos felhozatallal, igyekeztem minden műfajból és kategóriából származó filmet megnézni, úgy érzem, sikerült is. Kedvenceim, a dokumentumfilmek közül csupán a tematika szerint számomra érdekteleneket hagytam ki, a többit habzsoltam. Számomra a valóságot bemutató, vagy a valóság alapú produkciók (dokumentumfilmek) a legértékesebbek, ugyanis ezek válaszolják meg a világ menetével és irányával kapcsolatos kérdéseimet. Még „rosszabb”, hogy éppen ezek fogalmazzák meg bennem a legtöbb kérdést. A személyes preferenciák vonatkozásában ezeket a drámák követik, majd a vígjátékok követik.

Top 5:

  1. What our fathers did: a Nazi legacy (Faptele părinţilor noştri).

DOKUMENTUMFILM. A napjainkban véghezvitt tömegmészárlások miatt az elkövetőket a Hágai Nemzetközi Bíróság elé állító zsidó ügyvéd, akinek a családját a második világháború alatt lemészárolták, a felmérhetetlen társadalmi traumát okozó tettekért felelős, rendkívül magas rangú náci tisztségviselők fiaival a tettek helyszínére látogat…

 

         2. On the other side (De partea cealaltă)

DRÁMA. Az 1990-es években dúlt délszláv háború következményének napjainkban játszódó epizódja…

 

 

3. 6,9 de scara Richter (6,9 a Richter-skálán)

VÍGJÁTÉK. Rég nevettem ennyit… 🙂

 

 

             4. Sparrows (Vrăbii)

DRÁMA. A közelgő izlandi utazásunk miatt érdekelt, de a végén rájöttem, hogy nem emiatt kellett volna… 🙂 Kiváló produkció.

 

 

             5. Halal love… and sex (Dragoste în stil musulman)

VÍGJÁTÉK. Bár Libanon illetékes hatóságainak a cenzúrája hozzájárult az anyaghoz, vajon a radikális és fanatikus muzulmánok nem ő lesz a következő Salman Rushdie?

 

Leggyengébb produkció:

Tikkun

Bár az izraeli filmek és a néppel kapcsolatos értékrend, érzés- és élményvilág közel áll hozzám, kénytelen voltam kijönni a filmről.

Érdekes párhuzam

Míg a What our fathers did: a Nazi legacy című filmben az idős férfiak képet és véleményt alkothattak apjuk tetteiről, addig az Under the Sun (Sup Soarele Partidului) című Észak-Koreáról szóló filmben szereplő kislány képtelen felfogni mi és főleg azt nem, hogy miért történik vele. A náci rezsim idejében apjuk vezető pozíciójának köszönhetően luxus életet élt gyermekek – saját mai bevallásuk szerint – sokkhatás alá kerültek, amikor minden megváltozott. S nem értették, miért. Ilyen sorsra jut majd a ma alig hét éves kislány, aki majd az észak-koreai diktatúra bukása után értetlenül áll a tények előtt, s megadatik majd a lehetőség számára felelősségre vonni a szüleit: miért tettétek ezt? Miért működtetek együtt a diktatúrával meghosszabbítva ezáltal annak fennmaradását?!

 

Jó volt a gyalui kastélyban szervezett Magyar Napi rendezvény és koncert

Nem értek egyet T. Koós Imolával. Szerintem a TIFF Magyar Napjával kapcsolatos rendezvényeket (Bagossy Brothers és Republic koncert, illetve a Hajnali láz című film vetítése) igenis jó a városon kívül tartani egy történelmi jelentőséggel bíró helyen. Ne zsúfoljunk bele annyi mindent egy napba, ne rohangáljunk folyton, ne próbáljunk meg mindig mindenhol ott lenni. Amikor viszont elmegyünk valahova (végre ki a betondzsungelből egy várkastély udvarára), akkor LEGYÜNK OTT testben és lélekben. Éljük át az élményt akkor és ott, élvezzük – ebben az esetben – a koncertet és a filmet.

Jómagam kiválóan éreztem magam Gyaluban, jó volt a koncert és a film is (amennyit láttam belőle… 🙂 ) Akit érdekelt, eljött, akit pedig nem, a városban maradt. Persze, sokkal kényelmesebb a Tranzit-háznál vagy a Bánffy palota udvarán megtartani a rendezvényt, de mindig csak a kényelem számít. Szerencsére találtunk sofőrt aki kivitt és behozott (köszönjük, Bianka!), így nem kellett aggódni az alkoholfogyasztás miatt. Hiányzott viszont a bulgakovos Feri által készített finom gulyás…!

Read Full Post »

Older Posts »