Felhőtengeres melankólia az Apró-kövek közelében… (László Tamás felvétele)
Amikor van idő, akkor nincs kivel. Amikor van kivel, akkor nincs idő. Sokszor lélektaposó ez a helyzet. Így az óév utolsó napjaiban egyedül bringáztam a belvárosban. Geoládázásnak indult, aztán vacsorázás lett belőle Glytz barátomnál és családjánál. Ja, és a keresztlányom is ott volt… 🙂 Erről még nem írtam a blogomban…
A Botinál és a Transindex/EMNT/szociológia 🙂 csapatnál eltöltött szilvesztert és a morzsát követően ideje volt kimozdulni a dobozból, s elhagyni a betondzsungelt. Eleget szívtuk már a friss szmogot… 🙂
Bár jobb szerettem volna kétnapos túrára menni, nem volt jelentkező. Így ketté szakadt a hétvége: szombaton a megállapodás ellenére nem leptünk meg valakit, de mégis jót túráztunk Kisbánya üdülőtelep környékén. A műsoron az Apró-kövek és egyesek számára az Öreghavas szerepelt. Mínusz 12.5 Celsius fok volt a kocsiknál, mínusz 15 körül a túra során a szélben. Sajnos a Zengő-kövekhez nem jutottunk már el, a vacsora viszont jó hangulatban telt el egy magyarfenesi vendéglőben.
Vasárnap, bár szintén mínusz 10 körül járt a hőmérséklet ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy EarthCache-sel kezdjem az újévet, így a Csillaghegy érintésével elgyalogoltam a Szénafüvek Természetvédelmi Területhez. A fagy miatt az úttól visszastoppoltam a Kajántói-útra…
Mindenhol jobb, mint a dobozban olvasni (ezt is meguntam fél könyv után), tévét nézni és internetezni, a betondzsungelben rothadni, penészedni és dögleni, a friss szmogot szívva, így az utólagos hűlés ellenére nem bánom sem a decemberi biciklizést, sem pedig a januári első napjaiban megejtett túrákat. Remélem, sok lesz belőlük ebben az évben. S gombászásból is, ami a tavaly elmaradt… Legalábbis számomra…
Szombat, január 2-a, Kisbánya üdülőtelep környéke. Milyen jó lenne egy kicsit több hó… (László Tamás felvétele)
Szombat, január 2-a, Kisbánya üdülőtelep környéke. Felhőtenger (László Tamás felvétele)
Csapatunk a csúcson. Az egyiken… 🙂 (László Tamás felvétele)
Vasárnap, január 3-a, Csillag-hegy. Teljesen beépítik a volt gyümölcsöst (Saját felvétel)
Mit keres itt ez az utcanév?! (Saját felvétel)
Szegény Verdi… (Saját felvétel)
Paganini tudja, hogy Isten háta mögötti utcát neveztek el róla?! (Saját felvétel)
Már nem az a Nap süt… (Saját felvétel)
Az EarchCache helyén, a Szénafüvek Természetvédelmi Területen (Saját felvétel)
Szénafüvek Természetvédelmi Terület. Természeti szimmetria
Pisilnek, kakálnak vagy okádnak? Esetleg szexparti? (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)
A Szabadság szerkesztősége úgy döntött, nem kíván Fülöp Noémi által a Transindex hírportál Fütyi (illő és találó hely!) rovatában közölt írására, illetve Czika Tihamér RMDSZ-es tisztségviselőnek (a Szabadelvű Kör frissen megválasztott /újraválasztott alelnöke) a Facebook-on indított vitájára, illetve az általa ott leírtakra reagálni, de magánblogomon reflektálok néhány aspektusra.
Kezdeném a fütyivel.
Zavar a mi és ti besorolás, azaz az állítólag progresszíven és retrográd módon gondolkodók táborokra osztása. Amiért valaki a zöldövezet elpusztítása (habár még mindig nem értük el, mi több, meg sem közelítjük az egy lakosra mért négyzetméternyi zöldövezet arányt, így nagyon sok helyen fákat kellene ültetni, élősövényt létrehozni, zöldövezetet kialakítani!) ellen emeli fel a szavát, zavarja a Főtér átalakítási módja, felemeli szavát az ellen, hogy törvénytelenség történt, ellenzi azt, hogy felmásznak a Mátyás-szoborra, hányjanak, vizeljenek, kakáljanak a Szent Mihály templom kertjébe, nos, mindezek miatt valaki nem feltétlenül muzeális példány.
Igen, továbbra is állítom, hogy
átverték a kolozsvári magyarságot a Főtér átalakításával. Miért nem szerveznek hasonló rendezvényeket a hasonló nagyságú Bocskai/Avram Iancu téren? Ugye, tudjátok: azért nem, mert hajdanán Bartolomeu Anania volt ortodox püspök megtiltotta ezt. Vajon miért? Mert túl hangos volt, zavarta a görög keleti misét, mert nem volt elég hordozható közvécé, s a „nagyérdemű” a román színház és opera mögötti parkban pisilt és kakált. Hajdanán Funar a Farkas utcába tette a borfesztivált (volt miccs és sör is), s az akkori amerikai konzul
Ez az, fiú! Így kell, a többség ezt akarja! (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)
erélyesen tiltakozott. Volt hatása, mert a szélsőségesen nacionalista városvezető több ilyesmivel nem próbálkozott. Ezzel szemben ránk nem hallgatnak: hiába tiltakozik a katolikus egyház (lásd mit nyilatkozott Kovács Sándor címzetes kanonok a Krónikának), teszi szóvá az ügyet László Attila alpolgármester, a KIFOR, a helyi, regionális és országos magyar sajtó. Ezért írom azt, hogy megaláznak.
Ezt érezte Szabó-Györke Zsombor volt KMDSZ-es tisztségviselő is,
aki nagyon találóan megfogalmazta: megalázva érezte magát, amint a Szent Mihály templomba a koncert és sörfesztivál miatt nem hallotta a pap hangját.
Apropó: gyerekes és gyermeteg Fülöp érvelése:
sörfesztivál valamennyi, kocsmában szervezett könyvbemutató”, ugyanis „pusztán csak attól, hogy egy rendezvényen sört árusítanak, az illető rendezvény nem válik automatikusan sörfesztivállá.
Kedves kisasszony, engedje meg, hogy ne definíció szerint (amit magácska nem talált sehol), hanem tapasztalatból írjam én Önnek, szerintem mi a sörfesztivál: a funári szellemben szervezett rendezvény, ahol ömlik a sör, sörsátrak vannak, s a résztvevők a közvécék hiányában (hogyan is lehetne elég néhány tucat doboz 10 ezer embernek?) egy templom falára vizelnek, a mellé kakálnak, hánynak. Nevezhetjük ezt evolúciónak (Ursus Evolution), koncertnek, de inkább involúció, azaz visszafejlődés.
Szeretném azt mondani, hogy nagyon jó buli volt (…)
– írja az ifi Fülöp. Vajon számára azok, akik ellenzik, hogy a Főtéren tartsanak ilyen fesztivált, már azonnal vaskalaposak, retrográdok? Elhiszem, kisasszony, hogy magácska jól tud szórakozni, miközben műemlékekre másznak fel, illetve templomok tövébe
Át lehet gázolni mindenen! (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)
vizelnek, kakálnak és okádnak.Én nem. Azért sem, mert egy 2002-ben elfogadott tanácsi határozat kimondja: csak a helyi döntéshozó testület beleegyezésével lehet más helyen népünnepélyt szervezni, mint a sportcsarnok előtt. Ezzel akkoriban Funart sikerült visszafogni, de magácskát és Apostut nem. Mert Önöknek, minden jel szerint, megfelel a törvénytelenség.
Talán transindexes műfajjá avanzsálja magát az újságíró kollégák becsmérlése,
mert az elmúlt időszakban gyakrabban előfordult. Most Fülöp követi el, aki rólam és két kollégámról, nevezetesen Papp Annamáriáról és Kovács Hont Imréről, akikkel közösen írtuk a cikkébe belinkelt anyagot, azt írja:
Egy, a sajtóban is szóhoz jutó csoport azonban már azelőtt lehúzta ezt a rendezvényt, hogy egyáltalán elkezdődött volna.
Paff!
Talán az sem számít, hogy 16 évvel ezelőtt,
amikor kezdtem újságírói pályafutásomat, Fülöp kisasszony még hátulgombolós volt (talán ki sem nőtte még azt a ruhát), az sem fontos, hogy valaki az amerikai kormány és a Világsajtó Intézet ösztöndíjasa volt, az Európai Bizottság díjjal tüntette ki (nem idén vagy tavaly, hanem 2005-ben), így nyugodtan lehet rólam írni, hogy
Köszönöm, Fülöp kisasszony! Kedves az Ön részéről. A 16 éves újságírói tapasztalat, a néhány ösztöndíj s a 35 életév már azonnal azt jelenti, hogy valaki retrográd, s beillik muzeális kiállítótárgynak? S ilyen szakmai háttérrel képes “szóhoz jutni” a sajtóban? Fújj!
Más: számon kérjük Apostutól a törvénytelenséget
a Iorga-idézetet tartalmazó ügyben, de amikor a városi tanács jóváhagyása nélkül szerveznek népünnepélyt a Főtéren, akkor bezzeg szemet hunyunk a jogszabály megsértése fölött.
A probléma csak annyi, hogy a másik oldalon jóval többen vagyunk
írja Fülöp, s ezzel azonnal csapdába is esik, mert felveti a többség-kisebbség viszonyt. Ezzel talán azt akarja mondani, hogy a magyar kisebbség igényeit nem kell figyelembe venni, mert „a másik oldalon többen vannak”? Tessék?
Úgy tűnik, a Transindex politikája az,
hogy leszámol az újságírók között levő relikviákkal, s fiatalos lendülettel odamond, polgárt pukkaszt, okád, lenéz és kioktat. Ő az etalon, a
Okádjunk együtt című országos verseny helyi szakasza (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)
szabadelvűen progresszív, s a progresszíven szabadelvű, az erdélyi társadalmat a retrográd, nemzetféltő, muzeális pokolból a brüsszeli paradicsomba felemelő Messiás. Ó, mekkora szükségünk volt erre! Főleg most, röviddel a világvége előtt.
Még egy Fülöptől, a kegyelemdöfés:
Jóval többen tekintjük magunkénak a Șuie Paparudet, Zdob și Zdubot, Irist, Puyát, satöbbit, mint egy néptáncelőadást vagy egy klasszikus zenei koncertet (legfeljebb annyi a különbség, hogy nem tiltakozunk az utóbbi kettő ellen sem).
Szóval egy kategória az egész. Nincs érték, értékkülönbség, esztétikai élvezet, szellemi lépcsőfok eltérés ezek között? Fülöp szerint nincs. Rendben.
Ja, bocsánat, rájöttem: sznob vagyok. 🙂
Czika azzal az értékítélettel linkeli be a Fülöp-szösszenetet:
Tihamér, drága, menj szépen aludni! Inkább Bányai Józseftől idézek: „A véleményemet már elmondtam 1 párszor, neked is, ezért próbálok hatni inkább a helyesírásodra. A lényeg, h. én meguntam a nagyképű produkciódat.” Én is meguntam, Tihamér!
Kiss Olivér blogja 