Mindenki hatalmas lelkesedéssel vágott neki az útnak Erdély különböző szegletből: két kiadásnyi szünet után ismét Tusványos. Az eufória minden formáját látni lehetett: felkiáltások, szoros ölelések, hosszas beszélgetések, hatalmas bulik. A sátrak számának a növekedése is jelezte: mindenki mindent belead.
Keményen kezdtek a szervezők: kedden három együttes lépett színpadra: Transylvanium, Nagy Feró és a Beatrice, valamint Tankcsapda. Őrült jó buli volt, ott tomboltunk az első sorokban.
Sokan már kedden megérkeztek
Kétségtelen: Tusványosaz a hely, ahol az intellektuális feltöltődés (igen, na, voltak jó előadások, beszélgetések is) mellett kiváló alkalom nyílik a lazulásra, s ami a legfontosabb: a találkozásokra. Ugye itt futunk össze mindig azokkal, akikkel másol nem. S már ez egy óriási dolog.
Azt tapasztaltam, idén kevesebb volt a résztvevő, főleg a többnapos. Az épületek körüli sátorhelyek nem teltek meg, a hivatalos sátortáborban is mintha kevesebb volt fiatal. A szervezőknek csak két (egy budapesti és egy csíkszeredai) sajtótájékoztatóra volt idejük, nem láttam reklámokat sem a nyomtatott, sem pedig az online felületeken…
Életemben először vettem részt pálinkakóstolón
Személy szerint a szervezésben nem fedeztem fel hibát, de lehet, annyira nem látok bele a színfalak mögé. Mondjatok ti ilyeneket, mit láttatok, tapasztaltatok.
Hatalmas örömet jelentett számomra, hogy a Magyar Unitárius Egyháznak köszönhetően ukrajnai háborús menekültek is részt vehettek a nyári szabadegyetemen és diáktáborban. Tapasztalatom szerint az unitáriusok segítenek a legtöbbet a szomszédban élő, bajba jutott embertársainkon.
Sikerült bejutnom arra a helyre, ahol a Buzánszky Jenő sátorban vele folytatott beszélgetés előtt Marco Rossi interjúkat adott, a rajongókkal fotózkodott. Szerintem Rossi alázatos, szerény és rendkívül barátságos ember. Hogyan csöppentem bele abbe a sztoriba? Inkább személyesen… 🙂 🙂 A cikk itt http://www.szabadsag.ro/-/marco-rossi-lenyugozo-a-magyar-szurkolok-lelkesedese
Drágaság: sohasem volt ilyen drága a zsíros-hagymás kenyér és a sör. Vérlázító. Ha ez diáktábor, akkor nem elsősorban a fiatalok zsebéhez kellene szabni az árakat?!
Butyka Zsolt, Tusnádfürdő polgármestere (b1), Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke (b2), Popa Ilona, erdélyi főszervező (k), Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára, (j2), Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke (j1) a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitóján Tusnádfürdőn 2022. július 20-án. Fotó: MTI/Veres Nándor
Úgy döntöttem: különösebb kommentár nélkül közzéteszem azokat a nemi aránytalanságokat, amelyeket szinte naponta tapasztalok különböző területeken, legyen az önkormányzat, üzleti, kulturális, oktatási, szociális vagy politikai szféra, szórakoztatóipar vagy akár.. nyári szabadegyetem és diáktábor.
Nem vád, nem packázás vagy szurkálódás, megállapítás csupán. Azaz sokkal inkább kérdés. Miért?
Az “ügyfél” anyagával dolgozom, de remélem, lesznek saját felvételeim is.
********
Vagy akár Tusványos 2016: 5-0 (Kiss Gábor fotói). Kidobta a FB a hat évvel ezelőtti rendezvény fotóit.
************
Zene, művészet, kultúra. Szintén Tusványos, 2016, ugyancsak Kiss Gábor. Arány: 5-0
******************
Jajj, találtam “jobbat is”, szintén Tusványos 2016, szintén FB, szintén Kiss Gábor: 8-0
Egyáltalán nem zavart az első napok sártengere, vittem magammal gumicsizmát (Saját felvételek)
Idén (2019. július 23-28.) is sikerült tudósítani a Szabadságnaka Kárpát-medence legnagyobb, legjelentősebb és legfajsúlyosabb nyári politikai táboráról.
Ha belegondolunk,
a Fidesznek nincs más hasonló nyári megnyilvánulási lehetősége, így az utóbbi években alaposan rátelepedtek az erdélyi rendezvényre.
Kikeresték az őket érdeklő programokat…
Ehhez képest viszont azt tapasztaltam, aránylag kevés volt a hírértékű bejelentés, azaz itt mondom el, hogy ezt és ezt kezdtük el, folytatjuk, fejeztük be, s az eredmények a következők.
Reméltem, a politikusok és (fél)civil aktivisták a Tusványosra időzítik fontos bejelentenivalójukat,
s akkor az idén a szervezők által szolgáltatott laptopok nélkül (előre sajnos ezt nem lehetett tudni) és egy konténerben dolgozni kényszerülő sajtó több sikerélménnyel tudósíthatott volna a helyszínről.
Pozitívum,
hogy az általam kiszemelt előadások időben kezdődtek, a sátrak rendezettek voltak, megfelelő körülményeket biztosítva.
Aztán megoldották
A sártenger egyáltalán nem zavart, szerencsére vittem gumicsizmát, ám néhányan panaszkodtak, hogy későn érkezett a forgács, majd a hőség miatt bomlásnak induló faanyag szemétszagot árasztott.
Idén a politikai fesztivált
szerencsére elkerülték a tragédiák, az üdülőtelep folyamatosan modernizálódik, ám amennyiben a nyári szabadegyetem és diáktábor még évekig itt marad, szerintem FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGvan egy hátsó, autós bejárat kialakítására, mert így biztonsági és kényelmi szempontból sem megfelelő: ki-be járnak a kocsik, kisteherautók, tumi van, parkolás esetén lebénul a forgalom.
Szeretlek, örökké szeretni foglak, te vagy az egyetlen számomra, csókollak… 🙂
Idén sem találkoztam medvével
(életemben eddig egyel sem, csak a Szin János működtette medvelesen láttam, akkor is alig jöttek…), a legjobban a Pesta-sátorban éreztem magam. Remélem, jövőre is… 🙂
Idén elsősorban civil témákra, hangulatképekre -videókra összpontosítottam, a politikától kissé megcsömöröltem… 🙂
Köszönet a szervezőnek! Orbán Viktor nincs közöttük… 🙂 (Fotó: Kiss Gábor/Tusványos)
Bár garantált macimentes tusnádfürdői övezetet hirdettem, mégsem jelentkezett senki, hogy késő este vagy éjjel társaságomban szeretné megközelíteni az erdő közelében levő panziót. De még azok sem vették fel velem a kapcsolatot, akik a Tusványosigen gazdag és színes kínálatú rendezvénysorozata alatt a Hargita megyei település központjában találtak szállást. Sőt, a folyamatosan kukák mellett elhaladó félénkek sem írtak kommentet, hogy szükségük lenne rám: bár több mint húsz éve túrázom a hazai és külföldi hegyekben, a hajdanán Tusnádfürdőn tartott EU-táborban már 2005-től részt vettem, a „FIDESZ nyári lazuló táborában” pedig közel egy évtizede, eddig mégsem sikerült medvét látnom.
Mások testközelből láthatták… (Fotó: Gecse Noémi)
S ez nem elég: néhány évvel ezelőtt a tábort felügyelő fegyveres vadászoknak panaszkodtam, hogy bár a lányok visítoztak a közös zuhanyzó és a kukásládák környékén, mire odaértem, hűlt mancsa volt a medvének. Felajánlották, a „tuttibiztos” csapásnál várjuk meg, az nyerő, mindig ott jön le, csak néhány percet kell várnunk. Fogadtunk is: tízperceként megiszom egy sört, s amikor érzem, hogy szédelgek, abbahagyjuk. Ha nem jön a maci, fizetik a számlát. Szerencséjükre félájult állapotig csak 6-7 alkoholos italt bírtam meginni, nem vittem csődbe őket. Medve sehol.
Kell az adrenalin
Frusztrált is a dolog az idén: a magyarnapos Gergely Balázs, szapis Sólyom István, a rádiós Marci is látott medvét: előbbi sétált, a középső majdhogynem bratyizott vele, utóbbi pedig lóhalálában elrohant előle. Nekem semmilyen adrenalin nem jutott.
Érzésem, hogy az emberek ellenállhatatlan kísértést éreznek arra, hogy veszélybe sodorják magukat, fölpumpálják adrenalin szintjüket. Csakis ennek tulajdonítható, hogy senki sem kapott az ajánlatomon… 🙂
Vigyázz, valaki megpróbál kifütyülni majd, de a helyzet ellenőrzés alatt van, te csak nyugodtan beszélj tovább! (Fotó: Transindex.)
Adrenalinból elégnek kellett volna lennie, amikor az Orbán-koncert (közszájon forgó kifejezés a magyar miniszterelnök szokásos szombati előadásáról) alatt egy fiatal székelyföldi nő fütyülni kezdett. Kamerák, okostelefonok, káromkodás, trágárkodás, erőszak. A hölgyet egy férfi galád módon a hajánál fogva a földre rántotta, majd egy civilben öltözött biztonsági elvezette. Orbán abba sem hagyta beszédét. A hölgy az Olt-folyón átkelve visszatért, s megismételte a mutatványt. Ezúttal már „csak” szitkozódás, gyalázkodás és trágárkodás közepette vitték ki. A tiltakozó első megnyilvánulása során tanúsított viselkedése alávaló volt: hogy lehet egy nővel így bánni?! Sajnos a hölgy bejelentette: nem tesz feljelentést. Gesztusa kinyitotta Pandóra szelencéjét: ezek után erőre kapnak, bátorságot gyűjtenek majd mindazok, akik így kívánnak valamit a magyar miniszterelnök tudtára jutni.
Progresszív Porcsalmi, kilencvenes évek Toró
Adrenalinból a résztvevőknek és minden bizonnyal a főszereplőknek is bőven jutott: Toró T. Tibor és Porcsalmi Bálint vitázott.
Porcsalmi csípett, de nem harapott (Fotó: Tusványos/Facebook)
Elemzők szerint eddig soha nem volt az EMNP és az RMDSZ ügyvezető elnöke közötti nyilvános vita. Persze, a Tusványos tini időszakában nem is lehetett, az előbbi párt ugyanis 2003-ban jött létre. Az első alkalom és a helyzet adta első alkalom mellett megállapíthattuk: amolyan apa-fia generációs vákuum típusú vita zajlott.
Míg Porcsalmi csípett, de nem harapott, sziporkázó és humoros stílusával még a keményen jobboldali hallgatóság egy részét is megnevettette, addig Toró a 90-es évek lemezein levő retorikával vágott volna vissza. A Kozán István (a Csíki Hírlap), Cseke Péter Tamás (a maszol.ro) és a Makkay József (az Erdélyi Napló főszerkesztője) által jól moderált eszmecsere arra is rávilágított: a nemzetpolitikai diskurzusban belebonyolódott Toró a retorika szintjén nehezen tudta felvenni a versenyt a progresszív gondolkozású, innovatív ötletekkel előrukkoló Porcsalmival, aki elméleti és gyakorlati szempontból több hatás ért, sokat járt, hallott, látott, s politikatudományi iskolája nem állt meg Budapestnél.
A szólásszabadság, a hatóságok által engedélyezett és szervezett rendezvények vonatkozásában két nagyon hasonló, de mégis lényegesen eltérő incidens történt Erdélyben az utóbbi hetekben. Lássuk. Higgadtan, tényszerűen.
Vegyük időrendi sorrendben:
2017. július 1-jén melegfelvonulást tartottak Kolozsváron a Kis-Szamos partjának bal oldalán, a Kolozsvár Aréna közelében. Néhány homofób (fehér pólójukon írta ezt) férfi próbálta megzavarni az az LGBTQ (Lesbian, azaz leszbikus, Gay, azaz meleg, Bisexual, azaz biszexuális, Transgender, azaz transznemű, Queer) közösség felvonulását. A szervezők kérésére a csendőrség távozásra kérte fel őket. Engedelmeskedtek, s elvonultak a Szamos másik oldalára. Onnan bekiabáltak. Egy idő után felkérték őket, menjenek el. Megtették. Nem igazolták őket.
Ugyanazon a napon Oana Mardare, a kolozsvári Reactor alternatív színházi társulat színésznője a melegfelvonuláson kapott pólót viselve beleszólt az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) ellentüntetésén felszólaló első mondatába. A hölgyet körbevették a résztvevők, közöttük a rendkívül edzett Călin Mărincuş bokszoló. A szervezők kérésére a csendőrség megpróbálta eltávolítani a hölgyet, aki nem akart távozni. Igazolni sem tudta magát, nem volt nála személyazonossági igazolvány. Az álrendőr és a csendőrség kicipelte őt a térről, a rendőrőrsre szállították. Nem büntették meg. A törvény szerint amennyiben megzavarsz egy engedélyezett, nyilvános rendezvényt, a szervezők kérésére a csendőrség eltávolít a helyszínről.
2017. július 23-án, Tusványoson a Budapesten huzamosabb ideje élő, a székelyföldi Lövéte községből származó Ladó Andrea kifütyüli Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. A résztvevők körbeveszik, a Dakota Security vezetője, András Róbert személyesen lép közbe. A fiatal hölgyet Borbáth Áron (fotós) a hajánál fogva a földre teperi.
Az Andrea ellen Áron által elkövetett fizikai erőszak pillanata (Fotó: azt hiszem az Index videójáról)
A résztvevők trágár szavakkal illetik, Andreát profi módon (!!!) elvezetik.
A tiltakozó az Olt-folyón áthaladva visszatér. (Mégis, milyen biztonsági szolgálat az, amelyik nem felügyeli a rendbontót?!) Ismét fütyül. Ennek már én is tanúja voltam, videót is készítettem: ugyanaz a biztonsági személy elvezeti, professzionális módon, ezúttal sokkal finomabban. Összefüggéstelen dolgokat nyilatkozik. Délután részt vesz egy-két rendezvényen.
Hasonlóságok, párhuzamok és ellentétek:
mindketten megzavartak egy engedélyezett, békésen zajló rendezvényt.Oanát és Andreát erőszakkal elvezették. Előbbit a résztvevők nem bántalmazták, utóbbit igen. Előbbit a rendfenntartók bántalmazták, utóbbit minimálisan szorongatta meg a Dakota Security főnöke. Egyiküket sem büntették meg. Mi több, utóbbi visszatért a rendezvény helyszínére, s megismételte tettét. Egyikük sem tett feljelentést! Oana nem, Andrea nyilvánosan tervezte a közbeszólást, tiltakozást.
Mindketten fiatal hölgyek.
Véleményem, kommentárom:
A szólásszabadság keretei közé mindkét hölgy cselekedete belefér. Mindketten úgy érezték, máshol, másképp nem juttathatják nyilvánosságra mondanivalójukat, nem hallgatják meg, nem sikerül elérnie a célszemélyt.
Oanát semmilyen formában nem engedték volna szóhoz jutni, lényegében ő csak a felszólaló által kijelentett csúsztatást akarta korrigálni. A csendőrök közbelépésekor azt nyilatkozta, csendben ül majd, nem fog többet közbeszólni, végig akarja hallgatni az szónok mondanivalóját, meg akarja ismerni álláspontját.
Andrea esetleges kérdéseit minden bizonnyal „kiszűrték” volna. A tusványosi Orbán-koncert nem az a közeg, ahol kényelmetlen és/vagy kellemetlen kérdéseket lehet feltenni a magyar miniszterelnöknek. Lehet, egyáltalán nincs is már ilyen lehetőség. Andrea nem újságíró, hogy adott esetben lehetősége nyíljon arra, hogy kérdéseit feltehessen Orbánnak, s a választ továbbítsa az olvasóknak/hallgatóknak/nézőknek.
Mindketten a cápa torkába mentek kinyilvánítani véleményüket: bátor hölgyek. Mindketten tisztába lehettek a következményekkel, bár úgy Oana, mint Andrea rendkívül hiszékenynek tűnik nekem. Előbbi lehet, színészkedett is picikét, utóbbi pedig (talán csak a fáradtság miatt) összefüggéstelenül nyilatkozott.
Provokáció? Hagyjuk! Egyébként is a szónak nagyon kommunista a csengése. A TIFF-en láttam egy remek dokumentumfilmet az ilyen esetekről: a provokációt jól megszervezik (Andrea csupán felhívást tett közzé a FB-n), pontosan leosztják a feladatokat, mindenki tudja, ki, mit, mikor csinál, mi a forgatókönyv, mi a B és C terv. Mennyi lehet a büntetés, miből fedezik, feltartóztatás, őrizetbe vétel esetén ki intézkedik, mikor, ki hozza az ügyvédet stb. Oana naív volt, Andrea bugyuta és felkészületlen. Egyikük sem volt képes artikuláltan kifejezni teljes mondanivalóját, röviden, lényegretörően és összefüggően nyilatkozni a sajtónak, amely segítségével akár még milliónyi tömeghez is eljuthat álláspontja. Andrea csupán tiltakozást kísérelt meg, pancser munka volt.
Szem- és fültanúja voltam: Donald Rumsfeld volt amerikai védelmi miniszter 2003-ban beszédet tartott. A teraszról transzparenseket lengető fiatalok szakították félbe:
Mister secretary, how many American soldiers did you kill today? Your hands are full of blood! (Védelmi titkár úr, ma hány amerikai katonát ölt meg ? Keze tele vérrel!)
Rumsfeld megállt. Gyakorlott, vén róka. Minden hájjal megkent politikusként viselkedett. Hagyta, hogy befejezzék, majd kérte eltávolításukat. Megjegyezte:
ezért olyan csodás Amerika ám, van szólásszabadság, még a védelmi miniszter beszédét is meg lehet szakítani.
Zseniális húzás. Körülbelül ugyanezt tette nemrég Obama is, amikor egy Trump-rajongó transzparenst lóbálva félbeszakította. Azt mondta:
olyan országban él, amelyben a szólásszabadság garantált. A férfi minden bizonnyal a katonaságban szolgált, ezt is tisztelni kell. Harmadsorban, idős személyről van szó, tisztelni kell a koros személyeket. S negyedsorban: ne fütyölj, szavazz!
Zseniális! Emberi nagyságra, államférfire, civilizált viselkedésre valló reakció!
Sándor Krisztina állásfoglalása. Bármennyire is szimpatikus, a Tusványos volt főszervezője a ráció és a tények helyett az érzelmes és érzések lenge világába próbál elvinni bennünket és a velünk együtt a történteket. Nagyon meglep, hogy nem tiltakozik a nőt ért erőszak ellen!!!A falunak inkább azt kellene szégyellnie, hogy tudomásom szerint egyik lakó sem szólalt fel az Andreát ért erőszak ellen!
mindkét esetben az illetékesek a hölgyek biztonsága érdekében cselekedtek. Az érzelmileg túlfűtött környezetben könnyen bántalmazhatják őket.
Az RMDSZ Nőszervezete lassan már mindenhol, mindenben ott van, MOST MIÉRT NEM TILTAKOZIK a galád módon bántalmazott nő ügyében?! (FEJLEMÉNY: Köszönöm Csoma Boti barátomnak, hogy felhívta rá a figyelmemet:
Csép Andrea, parlamenti képviselő, az RMDSZ Nőszervezet ügyvezető alelnöke a Transindexnek elmondta, elsősorban a résztvevők és a szervek magatartását utasítja el. “Amennyiben a lány provokált, az nem jelenti azt, hogy agresszíven lépünk fel ellene, és hajától cibálva letiporjuk a földre és ezt megengedjük magunknak. Függetlenül attól, hogy valaki férfi vagy nő, úgy gondolom, hogy az agresszív viselkedésnek nincs helye, még akkor sem, ha indulatok alakulnak ki valakiben”- mondta a nőszervezet ügyvezető alelnöke. Csép Andrea azt is kifogásolta, hogy amíg a sípoló nőt eltávolították a tömegből, addig az őt földre rántó fotóst nem. Ugyanakkor sajnálatosnak tartja a környezet reakcióját is amiatt, hogy a jelenlévők közül senki nem lépett fel a nőt bántalmazó férfival szemben. Csép Andrea azt is hozzátette, hogy a Ladó Andreát földre rántó férfinak nyilvánosan bocsánatot kellene kérnie.
Megdöbbentett, ahogy a Tusványoson több ízben (a Tőkés-Orbán koncert során is) a keresztény elvekről, értékekről, a megbocsátásról van szó, a résztvevők mégsem toleránsak, főleg egy védtelen, gyöngéd nővel szemben. MILYEN VILÁGBAN ÉLÜNK?
Andrea gesztusa nem precedens nélküli. Anno Markó Bélát, az RMDSZ akkori elnökét is kifütyölték. Mi több, Traian Băsescut is 2009-ben. A volt államfőnek AUTONÓMIA feliratokat mutattak a résztvevők. A politikusnak zseniális húzása volt: felhívott egy hölgyet, s megkérte, mondja el, mi az autonómia, miért igényli. A nő semmit sem tudott mondani.
Látjátok, még ti se tudjátok,mit akartok!
– ütötte le a labdát.
(Fotó: VARGYASI LEVENTE / MEDIAFAX)
Végkövetkeztetés: szerintem igencsak aggasztó az ilyen rövid időn belül ennyire prominens, a sajtó, a közvélemény, a nagy nyilvánosság és sajtójelenlét mellett zajló eseményeken, védtelen, illetve csak beszóló vagy fütyülő nők ellen elkövetett brutális, gyomorforgató fizikai erőszak!
Nézem a posztokat: hol a rádiós-tévés Marci kolléga, hol Gergely Balázs, hol Sólyom Pista bratyizik a macival.
Aki nem szeretne medvével találkozni, csapódjon hozzám: 1996 óta túrázom, sátorozok, 2005-ben vagy 2006-ban voltam először Tusnádfürdőn EU-táborban, majd kb. azóta rendszeresen Tusványoson, de még csak tévében és ketrecben láttam medvét… Űzöm őket.
Mi több, egyik évben, amikor még nagy kupac szemét volt a tábor végén, a Keskeny út sátor mellett, a medve minden este odajárt falatozni, vadászokkal vártuk a macit a “tutti biztos” csapásnál. Persze, hogy nem jött…
Valóban jó néhány napja nem jelentkeztem, még mindig Tusványoslelki, szellemi és fizikai feldolgozása folyik. Utóbbi vonatkozásban gyomorproblémák jelentkeztek…
Nemrég az EU-tábor alkalmából voltam szintén kocsival (ha a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editiont így lehet nevezni) voltam Székelyföldön, pontosabban Marosfőn. Most meg Tusványos alkalmából Tusnádfürdőre vezetett az utam.
Szerintem a legjobb útvonal abba az irányba a Kolozsvár-Apahida-Mocs-Szászrégen-Maroshévíz (Topliţa)-Ditró-Gyergyószentmiklós-Marosfő-Csíkszereda-Tusnádfürdő.
Visszafele Szovátáról a Nyárádremete-Szászrégen rövidítést választtuk, nem csalódtam, jó az út, szép a táj, lehet haladni.
A Mezőségen, majd a Nyárádremete (Eremitu) érintésével közlekedni több előnnyel jár: gyér a forgalom, nincs radar, illetve teherforgalom. A kanyargós, nem feltétlenül kiválónak mondható út miatt valamivel lassabban lehet haladni, de rövidebb, s nyugodtabban, kényelmesebben, felszabadultabban vezetsz…
Nem hír, hanem inkább számadás, ugyanis az ügyet a kezdetek-kezdetétől követtem, de amikor a hírportálok beszámoltak a fejleményről, akkor nem voltam az országban.
A legtöbb szakember, sőt még a magándetektívek is arra gyanakodtak, hogy a fiatalember ittas állapotban az Olt-folyóba esett. Amikor a Kovászna megyei Sepsibükszád területén oszlófélben levő holttestet találtak, akkor sajnos már kezdett egyértelművé válni, hogy Csabáról van szó.
Nem ismertem a fiatalembert, de követtem az ügyet, segédkeztem az Erdély Mentőcsoport által folytatott keresésben. Egy önkéntes alapon a keresésbe valamivel később bekapcsolódott kolozsvári magándetektívvel hónapokon keresztül folyamatosan tartottam a kapcsolatot annak érdekében, hogy információt cseréljünk, próbáljunk segíteni. Sajnos, már nem volt hogyan…
Minden valószínűséggel vizsgálat indul a halál okának felderítésére.
A legrosszabb talán a bizonytalanság: s minden valószínűség szerint decemberig nem derül ki, a korondi illetőségű fiatalemberé a Sepsibükszád közelében megtalált holttest, vagy sem.
Irénke büszkén vezeti végig Vandát a gyermekotthonon
Még Tusványosontörtént. Vasárnap a Szent Anna-tóhoz mentünk gyalogtúrázni. Adott pillanatban egy épülethez érkeztünk, zárt kapu, figyelmeztető felirat: a Szent Ferenc Alapítvány magánterülete. Szóba elegyedtünk a játszó gyerekekkel. Készségesen válaszoltak kérdéseinkre, bár néhányan félve tekintettek felénk. Kiderül, nem erre vezet a turistajelzés a tóhoz.
Ott nem lehet átmenni, villanypásztor üzemel
– mondja az egyik kislány.
Kimegyünk az útra, s ízlésesen restaurált, impozáns épület tárul elénk. Valakik éppen ki-be csomagolnak, amikor látják, hogy elcsodálkozunk, behívnak az épületbe. Irénke lesz az idegenvezetőnk. Végigvezet az épületen, elmeséli, hogy hatodikos, s öt éve van a Szent Ferenc Alapítvány gondozásában. Derűs, barátságos, értelmes lány. Könny szökik a szemembe, amikor a sok árva gyereket látom. Miért hagyták el őket? Mit tettek? Sajnos ebben az esetben is a felnőttek felelőtlen magatartásának az áldozatai. Jó viszont, hogy van egy olyan hely, ahol részleges otthonra találhatnak.
Egy internetes forrás szerint az egyik nevelő így nyilatkozott az egyik gyermekről:
Észrevettem, hogy csak akkor eszik, ha nem nézek oda. Sok idő telt el, mire megtudtuk a titkát. Az anyja elhagyta a családot, apjával élt, aki pásztorként dolgozik kint a hegyek között. Ez a gyerek soha nem aludt ágyban, nem találkozott emberekkel, és ha enni akart, verték, mert az is csak elvette az időt a munkától.
Ugyanott olvastam, hogy a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ 2006-ban, amerikai magyarok adakozásának köszönhetően jött létre. Áldásos munkát végeznek!
A magándetektívek szinte kizárólag információt gyűjtöttek (Fotó: Pro Investigation TM)
Talán életemben először találkoztam tegnap magándetektívvel. Nem tudtam, mire számítsak. Felhívtam hétfőn este, kérdezzem meg, mikor, hogyan keresték a Tusványos során eltűnt 18 éves, korondi illetőségű Tófalvi Csabát. Kedden már új információk birtokában találkoztam vele: megtaláltak egy oszlófélben levő holttestet körülbelül 7 kilométerre az eltűnés helyétől, Sepsibükszádon. Az Olt abba az irányba folyik…
A magándetektív alacsonyabb, izmos. Nagyon óvatosan fogalmaz, 2009 óta főleg gazdasági ügyekkel foglalkozik. Barátságos, de rendkívül figyelmes, óvatos. Mondhatni, tart attól, ki látja, ki mit hall. Többször körülnéz, ki ül körülöttünk, rögzíti, amit beszélünk. Adott pillanatban, amikor a szomszédos asztalhoz leül valaki, közelebb ül, szinte suttogva beszél. Érdekes élmény..
Persze, csak találgatni lehet, de most már az eddig legvalószínűbbnek tűnő forgatókönyvek is irreálisnak látszanak. Hol bujkál ennyi ideig, kinél húzódott meg? Barátai, ismerősei szerint pénztárca sem volt nála, az iratai is náluk maradtak…
Kiss Olivér blogja 