Miért utazom Irakba hátizsákkal?


Külföldiek Bagdadban. A következő városi sétára április 6-án kerül sor (Fotó: Iraqi Travellers’ Cafe/Facebok)

Ez az első kérdés, amit mindenki feltesz nekem: miért Irak? Kérdéssel válaszolok: miért ne?

A következő interrogáció: jó-jó, de nem veszélyes? A feleletem: most nem. Tudod, hogy van: később, már késő. Sajnos mindig kirobban egy háború, kitör egy vulkán vagy árvíz, földrengés, esetleg cunami pusztít, becsapódik egy meteorit vagy egy üstökös, kitör egy világjárvány, esetleg megdrágul a kőolaj, terrortámadások történnek, merénylettől hangos a sajtó.

Paraméterek: saját szervezés, hátizsák, low-cost, CouchSurfing.

Utca Bagdadban (Fotó: Ivavi KrMn/Iraqi Travellers Cafe/Facebook)

Ahogy Moloko, az előadóművész énekli: The time is now. Később, túl késő lesz.

Természetesen Irak nem veszélymentes ország, ám minden jel szerint, jelenleg stabil. Iránnal ellentétben, ahol 1979 óta teokratikus diktatúra irányítja az államot, Irakban az intézmények gyengék, vagy nem léteznek. Igaz, bármikor, bármi, bárhol megtörténhet. De jelenleg kicsi ennek az esélye. Legalábbis az elemzők, geopolitikai szakemberek és azok szerint, akik most ott vannak, vagy nemrég ott jártak.

Moszul, néhány nappal ezelőtt (Fotó: Mohammed Talal Al-Meshhdany/Iraqi Travellers Cafe/Facebook)

Irakot 1980 óta folyamatosan fegyveres és vallási konfliktus emészti:

  1. 1980-1988 – Irak-Irán háború, milliós halott
  2. 1990 – Irak lerohanja Kuvaitot. A nemzetközi katonai szövetség 7 hónap után elűzi az iraki hadsereget az országból és retorziós intézkedéseket foganatosított Irakban. Az ENSZ határozata alapján Irakot 13 évig szankciókkal sújtották. Ez még jobban elszegényítette az országot.
  3. A 2001-es terrortámadásokat követően 2003-ben az Egyesült Államok és partnerei lerohanják Irakot, és eltávolítják Szaddám Huszeint a hatalomból.
  4. 2003-2013 között az országot a nemzetközi (főleg amerikai) csapatok és többnyire az amerikaiak által hatalomra juttatott kormány elleni lázadások, felkelések és katonai összecsapások jellemzik. Összecsapások a vallási ellentétet szított a síita és a szunnita iszlám tagjai között.
  5. 2013-2017 – harc az Iszlám Állam, az al-Káida és más terrorszervezetek ellen.

Plusz a kurdok és más kisebbségek ellen, vegyi fegyvereket is bevetve Szaddám által elkövetett borzalmas atrocitások.

Azaz közel 40 év (!!!) folyamatos konfliktus. Az élet valójában most indul be Irakban… Most kell menni, amíg nem árasztják el a turisták. A pápalátogatás után bevezették a VOA-t (visa-upon-arrival), igaz, 80 dollárba kerül, de lehet menni!

Hatra (Fotó: Mohammed Talal Al-Meshhdany/Facebook)

Miért Irak? Mert vonzanak a más, a sajátos, a különleges, az egyedi, a nemigen látogatott helyek, nem kedvelem a megszokott, mindennapi turisztikai célpontokat. Az arab/muszlim országokban különös és megfogalmazhatatlan vendégszeretettel fogadtak, erre számítok Irakban is.

Alaposan felkészültem: január végén foglaltam le a repülőjegyeket, azóta tájékozódom, olvasok úti- és élménybeszámolókat, kapcsolatba kerülök azokkal, akik jelenleg ott vannak, vagy nemrég ott jártak. Regisztráltam magyar konzuli védelemre, ellenőrzött Couchsurfing házigazdákhoz megyek.

Magyarországi család iraki idegenvezetővel (Fotó: https://sablonmentes.blog.hu)

Köszönöm Simo Teklának a tömegfinanszírozás (crowdfunding) ötletet és a tanácsokat! Köszönöm a támogatóimnak, akiknek köszönhetően jó néhány költséget (kuvaiti és iraki vízum, egészségügyi és utazási biztosítás, egyebek)!!!

Tervezett útvonalam:

Oda és ott: Kolozsvár – Budapest (Dacia Logan, 2006, ajándék Botitól) – Abu Dhabi – Kuwait City (Wizz Air), majd Bászra, Nasszíria, Nedzsef, Karbala, Bagdad, Moszul, Erbil, esetleg Szulejmánijja.

Vissza: Erbil – Abu Dhabi (Wizz Air) – Budapest – Kolozsvár.

Eddigi költségek: Wizz Air repülőjegy: 160 euró (Bibi, köszönöm a 20 eurós vócsert!)

Iraki vízum: 80 dollár (crowdfunding)

Kuvaiti vízum: 8 euró (crowdfunding)

Biztosítás: 36 euró (crowdfuding)

Amennyiben támogatnád az utamat (házigazdák vacsoráztatása, tömegközlekedés, Careem olcsó taxi szükség esetén, étkezés olcsó helyeken, esetleg szállás, ha nincs CouchSurfing, belépők) akkor:

BT Pay: 0745891527
Revolut: 0040745891527
PayPal: koliver_01@yahoo.com

További részletek a Facebook profilomon… 🙂

 

Két hét Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban: az elnököt övező személyi kultusz, szegénység, emberség…


Dushanbe, rögtön érkezés után. Csodálatos CouchSurfing házigazdám, Sayido Sharafi a Tádzsikisztán szépségeit (a hölgyeket és a tájakat) bemutató videót játszott le. A klip ide kattintva tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=mcJYmQrat_Q

November végén visszaértem Kolozsvárra, leülepedtek az élmények, a kalandok, nekiláttam az úti beszámoló megírásához. Ömlött az írnivaló: még lett volna miről beszámolni, ám 45 ezer leütésnél megálltam… 🙂

Nem bántam meg, hogy Dusanbét is meglátogattam, sőt. Sayidonak, a Couchsurfing házigazdámnak és csodálatos szüleinek köszönhetően sokkal több személyes élmény köt ehhez az országhoz, mint Üzbegisztánhoz, amely látogatásunk tulajdonképpeni célja volt…

Az élménybeszámolómban szó van a posztszovjet örökségről, a muzulmán hit megnyilvánulásáról és állami visszaszorításáról, az elnököt övező személyi kultuszról, a Nyugat majmolásáról, a modernitás sajátos értelmezéséről, az orosz és kínai határokról, gasztronómiáról, építészetről, az életszínvonalról, de elsősorban az EMBEREKRŐL: Sayidoról és családjáról, életkörülményeikről, életvitelükről, életstílusukról, értékrendjükről.

Írok arról is, milyen módon kezelik a térségben a közúti közlekedési során kialakult konfliktusokat. Nem úgy, ahogy gondolod…!

*** Az első rész ide kattintva olvasható.

*** December 11-én Mihály István, a Kolozsvári Rádió magyar adása szerkesztőjének a meghívására a Sajtóklub műsorában vettem részt. A téma természetesen a két ország meglátogatása volt. A műsor ide kattintva hallgatható meg.

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Nyolcvanhét lejes retúr repülőjegy, ingyen szállás, személyekhez köthető élmények, csodás épületek…


Ezért is szabadultam el a mínusz 15 Celsius fokos hidegből…

A február-középi dél-olaszországi kiruccanás egy diszkont légitársaság által küldött e-mail üzenettel kezdődött, amelyben a cég arra kért, az ügyfelek igényeinek mélyrehatóbb megismerése érdekében töltsek ki egy kérdőívet.

Megtettem, s ezt néhány nap múlva 10 euró értékű utalvánnyal hálálták meg. Az egyetlen feltétel az volt: február 15-ig fel kell használni, pontosabban foglalni. Lévén, hogy a nyári terveink még kezdetleges állapotban vannak, úgy döntöttem, most veszem igénybe.

Keresgélni kezdtem: hová olcsó a menettérti járat. Természetesen elengedhetetlenül fontos szempont volt az is, hogy azon a vidéken meleg legyen. Így esett a választás Bari városára és környékére.

Élménybeszámoló a Szabadság mai számában.

FOTÓRIPORT – Egy kis Mezzogiorno Olaszország… télen (VI. rész: Lecce és a rocker)


Annyira szép a Santa Croce templom, hogy másnap még egyszer visszatértem megnézni (Saját felvételek)

Hosszú évekig az volt a taktika:

télen délre, nyáron északra. Amikor Kolozsváron mínusz 15 vagy mínusz 20 Celsius fokot mutatott a hőmérséklet, akkor rendszerint Spanyolország vagy Olaszország déli részére utaztunk.

Nyáron pedig, amikor itt kánikula volt, akkor általában a skandináv országok valamelyike volt a célpont…

Természetesen, alacsony költségvetésű utakról beszélünk…

A Wizz Air kérésére valamikor január végén kérdőívet töltöttem ki: néhány nappal később 10 eurós utalvánnyal leptek meg. Az egyetlen feltétel: február 15-ig foglalni.

PÁNIK.

Hová lehet menni, melyik járat a legolcsóbb. S meleg is legyen. Barira esett a választás, a legolcsóbb időszak pedig március 8-12. volt. Azonnal lefoglaltam az 87 lejes retúr repülőjegyet. A teljes ár 138 lej volt, ebből levonták az 51 lejt.

Szálláskeresés. Bariban és környékén már voltam, most délebbi célállomást szemeltem ki: Brindisi és Lecce. Előbbiben egy banki alkalmazottnál, utóbbiban pedig egy számítástechnikusnál szálltam meg.

Ingyen.

Az olcsó vonatjegyekkel, az ételvásárlással együtt a négynapos dél-olaszországi összköltségvetése 160 euróra rúgott…

A második csodaszép hely, amit meg látogattam: Lecce.

Kattints az első fotóra, vannak képaláírások is. Az i betűre kattintva megjelenik a teljes szöveg.

FOTÓRIPORT – Egy kis Mezzogiorno Olaszország… télen (III. rész: La Città Bianca)


Üres a katedrális előtti tér, csodálni lehet az épületeket (Saját felvételek)

Hosszú évekig az volt a taktika:

télen délre, nyáron északra. Amikor Kolozsváron mínusz 15 vagy mínusz 20 Celsius fokot mutatott a hőmérséklet, akkor rendszerint Spanyolország vagy Olaszország déli részére utaztunk.

Nyáron pedig, amikor itt kánikula volt, akkor általában a skandináv országok valamelyike volt a célpont…

Természetesen, alacsony költségvetésű utakról beszélünk…

A Wizz Air kérésére valamikor január végén kérdőívet töltöttem ki: néhány nappal később 10 eurós utalvánnyal leptek meg. Az egyetlen feltétel: február 15-ig foglalni.

PÁNIK.

Hová lehet menni, melyik járat a legolcsóbb. S meleg is legyen. Barira esett a választás, a legolcsóbb időszak pedig február 8-12. volt. Azonnal lefoglaltam az 87 lejes retúr repülőjegyet. A teljes ár 138 lej volt, ebből levonták az 51 lejt.

Szálláskeresés. Bariban és környékén már voltam, most délebbi célállomást szemeltem ki: Brindisi és Lecce. Előbbiben egy banki alkalmazottnál, utóbbiban pedig egy számítástechnikusnál szálltam meg.

Ingyen. A hőmérséklet 8-10 fok között ingadozott..

Az olcsó vonatjegyekkel, az ételvásárlással együtt a négynapos dél-olaszországi összköltségvetése 160 euróra rúgott…

A második csodaszép hely, amit meg látogattam: Ostuni, Dario, a házigazdám javaslatára.

Kattints az első fotóra, vannak képaláírások is. Az i betűre kattintva megjelenik a teljes szöveg.

FOTÓRIPORT – Egy kis Mezzogiorno Olaszország… télen (II. rész: Brindisi)


A kikötő (Saját felvételek)

Hosszú évekig az volt a taktika:

télen délre, nyáron északra. Amikor Kolozsváron mínusz 15 vagy mínusz 20 Celsius fokot mutatott a hőmérséklet, akkor rendszerint Spanyolország vagy Olaszország déli részére utaztunk.

Nyáron pedig, amikor itt kánikula volt, akkor általában a skandináv országok valamelyike volt a célpont…

Természetesen, alacsony költségvetésű utakról beszélünk…

A Wizz Air kérésére valamikor január végén kérdőívet töltöttem ki: néhány nappal később 10 eurós utalvánnyal leptek meg. Az egyetlen feltétel: február 15-ig foglalni.

PÁNIK.

Hová lehet menni, melyik járat a legolcsóbb. S meleg is legyen. Barira esett a választás, a legolcsóbb időszak pedig február 8-12. volt. Azonnal lefoglaltam az 87 lejes retúr repülőjegyet. A teljes ár 138 lej volt, ebből levonták az 51 lejt.

Szálláskeresés. Bariban és környékén már voltam, most délebbi célállomást szemeltem ki: Brindisi és Lecce. Előbbiben egy banki alkalmazottnál, utóbbiban pedig egy számítástechnikusnál szálltam meg.

Ingyen. A hőmérséklet 8-10 fok között ingadozott..

Az olcsó vonatjegyekkel, az ételvásárlással együtt a négynapos dél-olaszországi összköltségvetése 160 euróra rúgott…

A második csodaszép hely, amit meg látogattam: Brindisi, Dario, a házigazdám szülővárosa és lakhelye.

Kattints az első fotóra, vannak képaláírások is. Az i betűre kattintva megjelenik a teljes szöveg.

 

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ, FOTÓK – Tizenhárom év után ismét Belgrádban, Újvidéken és Szabadkán…


Szabadka csodálatos főtere (Saját felvétel)

Belgrádban jártam ismét tizenhárom év után, szintén a román „nemzeti büszkeséggel”, egy Dacia típusú személygépkocsival – ezúttal viszont nem a 2004-ben gyártott Solenza típussal, hanem a piteşti-i gyár kapuját 2006-ban elhagyó, 300 ezer kilométert gurult és Csoma Botond barátomtól ajándékba kapott Logannal.

A fotókkal ellátott élménybeszámoló ide kattintva érhető el.

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Szicília: hol van a maffia és a kitört-e az Etna?


Merengő a Scala dei Turchin (Saját felvétel Bibi telefonjával)

Körülbelül 10 éves terv vált valóra: elutaztam a mediterrán szigetre. Az egyhetes utazás összköltségvetése (repülőjegy, autóbérlés, üzemanyag, szállás, étkezés, egyebek) 1500 lej volt fejenként, szép élményekkel és kalandokkal tértünk haza.

Az élménybeszámoló a Szabadság mai számában olvasható, a WebSzabadságra feltöltött anyag ide kattintva érhető el.

FOTÓK – Utazás világjárvány idején: körút Szlovéniában, a balkáni olasz Svájcban


Ahonnan bemegy, oda folyik vissza: pisszoár Ljubljana egyib belvárosi bárjában (Saját felvétel)

A rendelkezésünkre álló lehetőségeket figyelembe véve úgy döntöttünk: rendkívül alacsony költségvetésű utazást tervezünk, és Szlovéniában töltjük a szilvesztert.

Hosszas keresés után, a Kanapészörfölők (CouchSurfing) segítségével sikerült ingyenes szállást találnunk Celje városában és Ljubljanában, a Bla-bla-car elnevezésű telekocsi platform segítségével egy-egy útszakaszra fuvart hirdettünk, így az üzemanyag egy része is megtérült, parkolási díjat csupán egyszer fizettünk (négy lejt ketten), csupa olcsó, ám ízletes (helyi) ételeket kínáló helyeken étkeztünk, szilveszterkor pedig a járványügyi és az anyagi helyzetünkre való tekintettel a fővárosi házigazdánk, Andy konyhájában ünnepeltünk.

A 2700 kilométeres út folyamán a házigazdáinkon kívül több helybélivel találkoztunk, meglátogattuk Muravidék két emblematikus (magyar) települését is.

Folytatás a Szabadság online változatában.

Mégis, hányszor tervezzük újra?! (Körút indul!)


Jocó és Ákos barátom születésnapom alkalmából sok kemény (esztétikai, gasztronómiai, lelki, szellemi, szakmai) orgazmust kívánt

Eléggé gyakran utazom, meg vagyok szokva a tervek gyakori változtatásával, a világjárvány kezdete óta viszont sokkal rugalmasabbnak, alkalmazkodóbbnak kell lennem.

A tervek már lassan két éve nem hétről hétre vagy napról napra, hanem óráról órára és percről percre változtak. Ma már eljutottunk oda, hogy a terv másodpercről másodpercre változik…

Kilenc nap áll rendelkezésünkre a román nemzeti ünnepet övező “két hosszú hétvége” alatt,. így közös tervet szőttünk barátainkkal: Kolozsvár-Pozsony-Brno-Prága-Drezda-Wroclaw-Katowice-Krakkó-Kassa-Miskolc-Debrecen-Kolozsvár körút. Aztán Szlovákiában kijárási tilalmat rendeltek el, Csehországban pedig szükségállapotot hirdettek…

Ebben a pillanatban a terv: szombaton, november 27-én reggel elindulni Krakkóba.

Hallám… 😎

Arábia Európában: egy hét a napsütötte Máltán… meglepetésekkel


Többnyire csak a helyiek által ismert strandolóhely Gozó szigetén (Saját felvételek)

Egyszerű utóvakációs és elő-születésnapos útnak indult

a szeptember végi egyhetes máltai kiruccanás, ám Pécsi Balázs bárzongoristának, a Három Város egyikében lakó házigazdámnak köszönhetően sokkal több lett belőle: a 3 éve a szigeten élő kultúrember a helyi szemével láttatta velem a Mediterrán-térség eme különleges országának sajátosságait.

A Balázs által készségesen rendelkezésemre bocsátott elektromos biciklinek köszönhetően a szigetek szinte valamennyi szegletét bejártam… (A háttérben Gozo sziget kikötője látszik, ahogy katamaránnal keltem át)

Úgy vélem, főszezonban vétek elutazni egy ennyire felkapott helyre,

még a világjárvány okozta jelentős visszaesés ellenére is tömegesen érkező beoltott, az elsősorban a tengerparti fürdőzésre összpontosító turista csorbíthatja a kulturális, társadalmi, politikai, szociális vonatkozások iránt érdeklődő, előre felkészült utazó élményeit.

Ilyen helyre is rendszerint jóval szezon után ildomos utazni, ám a jelenlegi egészségügyi helyzet előreláthatatlansága miatt rizikós lett volna halasztani, főleg, ha az egyik diszkont légitársaság 50 százalékos árkedvezményt ajánlott, így a menettérti (!) repülőjegy csupán 36 euróba (!) került Budapestről.

A magyar fővárosig és vissza személygépkocsival utaztam, az üzemanyag ára a Bla-bla car telekocsi-rendszer segítségével szerzett utasoknak köszönhetően teljes egészében megtérült, Balázs pedig ingyen szállásolt el a fővároshoz, Valettához nagyon közel lévő csodás lakásában, így az ötnapos máltai tartózkodásra (repülőjegy, budapesti buszjegyek, máltai étkezés-italozás stb.) csupán 150 eurót költöttem. A szerény újságírói fizetésből nem is futotta volna többre…

*** Köszönöm ugyanakkor Étienne Desbordes barátomnak a budapesti szállásokat. Arrafelé két, visszafelé pedig egy éjszakát töltöttem el a barátomnak a magyar fővárosban lévő lakásában. ***

A többiről hadd meséljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre!

S Z A B A D U L Á S


Fontos kérdés: ezután milyen ismerkedési, párkapcsolat-létesítési lehetőségek lesznek? (Saját felvétel)

Nehogy azt képzeljük, hogy május 15-e után

életünk hirtelen teljes mértékben visszatér a régi mederbe: család- és rokonlátogatás, a szeretteink ölelgetése, dumaparti, kulturális események és szabadidős tevékenységek sokasága, teljesen szabad mozgás. Lehet, a hatóságok (lényegesen) könnyítnek a személyek szabad mozgására vonatkozó korlátozásokon, ám valószínűleg a koronavírus-járvány következtében bevezetett szükségállapot miatt kiadott katonai rendeletekben foglalt valamennyi előírás nem szűnik meg azonnal.

A korlátozások feloldását követően a józan ész, a polgári felelősség kerül előtérbe

Eddig a személyi szabadságunkat és mozgásunkat lényegesen korlátozó politikusokra haragudtunk, most viszont azokra kell majd orrolnunk, akik megszegik a távolságtartásra és a higiéniai szabályokra vonatkozó előírásokat, ők ugyanis nem csak magukat, hanem minket is veszélyeztetnek.

Két hónap bezártság után mindenki arra számít,

robbanásszerűen megnő a közúti forgalom, tömve lesznek a közszállítási járművek, beindul a társadalmi lavina. Ez részben így is lesz, ám szerencsére továbbra is sokan otthon maradnak – félelemből.

Két hónapig valahogy így éltünk. (Saját felvétel)

Az elmúlt 60 nap megtanított mindenkit arra, hogy részben vagy teljes egészében igazat adjon a korlátozásokat bevezető hatóságoknak: a veszély reális, empirikus és egyhamar nem tűnik el.

Ugyanakkor sokakat gondolkodóba ejtett az,

hogy szinte senkinek a rokona, ismerőse, barátja nem fertőződött meg az utóbbi hetekben, hónapokban. Amennyiben valaki a számarányokat veszi alapul azt mondhatja, a város, a megye, az ország vagy akár a régió nagyon kevés lakója fertőződött és betegedett meg. Reális számadatok, ám a villámgyorsan terjedő, láthatatlan vírus senkit sem kerül el – még a brit miniszterelnök is megbetegedett.

Az én “gyermekem” a Természet

Természetesen, hogy én is már azt tervezem, hova utazom a jövő hétvégén. A szabadidejüknek, a kirándulásoknak és utazásoknak élők számára különösképpen fájdalmas volt az elmúlt két hónap: a szabadulás perspektívája annál jobban motivál. A szedentáris életmódot választottak majdhogynem örvendtek ennek az időszaknak, nekik talán paradicsomi hetek múltak el.

Előbb azt fedezzük majd fel, ami közvetlen környezetünből kimaradt. Aztán távolabbra megyünk, de még mindig az országban maradunk. Hány olyan hely van Erdélyben, ahova még nem jutottunk el?

Alapvető fontosságú a bizalom, az egészségügyi biztonságérzet visszaállítása,

a konkrét és minden bizonnyal rendkívül szigorúan betartott higiéniai szabályok mellett az emberek percepciójának alakítása. Úgy érzem, a helyzet továbbra is képlékeny marad, az emberek sok ideig aggódni, mi több, félni fognak egymástól, az utazástól, a vendéglátó egységektől és azok szolgáltatásainak a használatától.

Úgy érzem, 2008-ban csak a pénztárcánkat “zsebelte meg” a gazdasági válság, a mostani a legértékesebb kincsünket, az egészségi biztonságunkat és állapotunkat, a bezártság miatt pedig mentálhigiéniánkat sebezte meg.

Megbántunk mindent, amit halasztottunk, elnapoltunk, elhanyagoltunk, ugye?

Minden át- vagy felértékelődik. Visszagondolva: a rossz is jó, a nehéz is könnyű volt a régi életünkben…

Nos, hová pörgünk jövő péntektől minden hétvégén?