FOTÓRIPORT – Belarusz, ötödik nap: piac, kastélyok, hátborzongató, nehezen megtalált Holokauszt-helyszín

Fehéroroszországban mindenkinek KELL LEGYEN munkahelye. Diktatúra van, nincs apelláta. Aki nem megy dolgozni valahova, az fizet az államnak! A közszféra túlméretezett, a minszki piacot is például egy állami vállalat működteti. Ezért is van négyzetméterenként két-három alkalmazott, amelyik szinte ugyanazt árulja, mint 10 méterrel odébb négy dolgozó… 🙂 (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)

Augusztus 29-én, fehéroroszországi tartózkodásunk ötödik napján

egy mindennapi, de a társadalmi állapotok szempontjából annál inkább sokatmondó hellyel indítottunk: ellátogattunk a minszki nagypiacra.

Hiszem és vallom,

hogy a társadalmi, szociális, gazdasági berendezkedésre vonatkozóan egy tárgyalóterem, egy szerkesztőség és egy piac a legmérvadóbb. A bíróságra nem sikerült bejutni, az esetleges retorzió miatt nem akartam elárulni, hogy újságíró vagyok, így maradt a piac.

A Minszk környékén, útban Bresztbe

még (eléggé kétes ízléssel és műemlékvédelmi eszközökkel és módszerekkel rehabilitált) műemlékeket, kastélyokat is megtekintettünk.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások!

A miri kastély három évszázadon át a Radziwiłł-család birtokában volt. A jellegzetes vörös téglából épült vár és a mellette levő kisebb park napjainkig megmaradt. A kulturális Világörökség rangjának elnyerése óta folyamatos rekonstrukció folyik. A négy, egyenként 25 méter magas sarokbástyával védett várudvar mintegy 75 méter átmérőjű, a bejárat felett egy ötödik bástya magasodik. A várfal magassága 13 méter, vastagsága mintegy 3 méter

Impozáns, kívülről is mesebelinek tűnő: Nyaszvizsi vár. A Világörökség részének nyilvánított vár szintén a Radziwiłł család birtokában volt. 1939 szeptemberében Nyaszvizs a Szovjetunió része lett, az arisztokrata családok minden birtokát államosították. A nyaszvizsi kastélyban szanatóriumot rendeztek be, ezt a célt szolgálta egészen 1994-ig, amikor a Belarusz Köztársaság Kulturális Minisztériumának kezelésébe került. A várkertben geoládát is találtam… 🙂

Neogótikus kastély is utunkba került: Kosava. Jelenleg az utolsó simításokat végzik a kétes esztétikai érzékkel és műemlékvédelmi szakértelemmel felújított várkastélyon

Útban Bresztbe újabb Holokauszt-emlékhelyet látogattunk meg: Bronnaya Gora / Bronna Góra. Még az útikalauzok leírása alapján is körülményes volt megtalálnunk vasúti sínek mellett levő szerény emlékművet

Hátborzongatóak a közelében levő vasúti sínek: ezeken hozták a helyszínen főbelőtt és tömegsírokba helyezett lengyelországi zsidókat. 1942 májusától novemberig körülbelül 50 ezer (!) zsidót mészároltak itt le, a hullákat 4 méter mély, 60 méter hosszú tömegsírokba helyezték el

A háború végén a közeledő szovjet csapatok miatt a nácik próbálták eltörölni a tömeggyilkosságok és a tömegsírok nyomait: két hét alatt kiásatták és elégették a hullák egy részét. A helyszínre fákat ültettek