A függetleneket (se feleség, se gyerek) és a nyugodt, kiegyensúlyozott, problémamentes, változatos életet élőket és szabadokat, azaz család nélkülieket magába foglaló Szerda csoport egyes lányai kissé tartanak az EKE Kolozsvár 1891 által immár tizenötödik alkalommal meghirdetett Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrától.
Szerintem alaptalanul.
Az elmúlt években egyre gyérebb lett az érdeklődés az EKE eme történelmi töltettel rendelkező rendezvénye iránt. Sokan, akárcsak egyes Szerda lányok, félnek bevállalni a közel 100 kilométeres távot, de a szintkülönbség talán még jobban aggasztja őket. Való igaz: többnyire irodai munkát végző, nem eléggé edzett hölgyekről van szó. Szerintem a táv még ilyen körülmények között is teljesíthető. Kalandvágyra, bevállalós szellemre és a kihívás vállalására, no meg bátorításra és elsősorban a szellemi erőnlét turbózására van szükség. Emlékszem, milyen testlakatú személyek jöttek a néhány évvel ezelőtt tartott Határon Túrára: azt hittem, Gyaluig sem mennek el. S kibírták.
A szívük hajtja őket
mondta akkor a főszervező, nem felejtettem el, s igaza volt.
Most is erre van szükség, lányok!
Külön említésre méltó Branea Róbert szerepe (tudom, be fog perelni, hogy leírtam a nevét, ő sokszor túlzottan szerény), aki Ambrus Tiborral, az EKE Kolozsvár 1891 elnökével egyeztetve úgy döntött, komolyabb népszerűsítésre van szükség. Hadd jöjjenek el olyanok is, akik eddig nem voltak, egyébként belterjes lesz az egész túra. Szerintem az egész Vasvári rendezvénysorozat, a megemlékezés is egyhangúvá válik, ha minden évben többnyire ugyanazok az emberek vesznek részt. Mi több, monotonná, más szóval unalmassá válhat. Robi felturbózta az egészet, buszt intézett stb.
No, de részletezzük a túrát: idén a szervezők elszállítják a bicikliket Gyaluig, mi több, szombaton este hazaszállítják azokat Körösfőről. Mennyiért?! Nem lehet igaz: 5 (öt) lejért. Ezt még én is ki tudom fizetni.
Számoljunk távot, szintkülönbséget
A szintkülönbség: Gyalutól (410 méter) a Huntineli tetőig (1341 méter) körülbelül 50 kilométer a táv. Az út enyhén emelkedik, a kiindulóponttól a 35. kilométerig. Itt 600 méteren leszünk, azaz potom 210 méter a szintkülönbség. Egy tíz emeletes tömbház magassága 35 méter, tehát 35 kilométer, azaz mondjuk két óra biciklizés alatt csupán 6 tömbháznyi szintet kell emelkedned. Azaz egy perc alatt 57 centimétert kell emelkedned. Vajon annyira kimerítő?
A nehéz szakasz a 35. kilométer után következik: itt 600 méterről közel 1400-ra kell felemelkedned. Ahogy mondtam a lányoknak: ha akarják, 15 kilométert toljuk a biciklit, s erre 3 órát szánunk. Jó, na 3,5 órát.
Számoljunk: mondjuk 2,5 órát bringázunk az indulástól a totál-fatál-generál-brutál-horror-terror-kamikaze-harakiri szakaszig, azaz a 35. kilométerig, innen az 50. kilométerig (azaz a túra legmagasabb pontjáig) még 3,5 óra. Innen pedig a fennmaradt 40 kilométer ereszkedőt (!!!) szintén 3,5 óra alatt tesszük meg a célig.
Tehát: 2,5+3,5+3,5 = 9,5 óra. Reggel 8 órakor indulunk Gyaluból és 18 óra 30 perckor Körösfőn vagyunk. Jó, tegyük hozzá azt is, hogy mondjuk összesen 3 órát (!) pihenünk, azaz minden településen iszunk egy sört. Akkor is legkésőbb este fél tízkor célba érünk, beesünk a kisbuszba, s hazaérünk. Ebben az esetben sajnos a Vasvári-ünnepség számunkra teljesen kimarad. De legalább bicikliztünk.
Ne feledjétek: az egész távot aszfaltozott úton kell lebringázni!
Bevállaljátok?
Nos, bevállaljátok? Nehogy már a szedentáris életmódot folytató családosok kibírják, s mi ne tudjuk teljesíteni a távot…! 🙂 Branea Robi tanácsa: az agyatokban dől el minden! Hozzatok magatokkal zenét! Ennyi!
Kiss Olivér blogja 