Koronavírus-(bűn)ügy az operánál: pozitív a Varázsfuvolában fellépő egyik gyermek? (FRISSÍTVE)

A Tompa Gábor vezette próbákon (ő a Varázsfuvola rendezője) készített fotókon nem jelennek meg a gyermekek (Fotó: http://www.magyaropera.ro)

Egyre gyakrabban érkeznek a szomorúbbnál-szomorúbb hírek (a prefektus szerint minden bizonnyal hanyagság miatt bekövetkezett) koronavírus-fertőzések kapcsán a Kolozsvári Magyar Operából.

Forrásom szerint

ma, október 16-án kapta meg pozitív eredményét egy gyerek, aki a kórusban énekelt. A héten és a múlt héten is volt iskolában. Azt még nem tudom, hogy a szülők szóltak-e az igazgatónak, az oszinak. (Lásd az Apáczai-líceum igazgatjának cáfolatát lent)

Forrásom szerint Kolozsvár Magyar Gyermekkórus tagja az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanul. Vajon kik a szülei, s mit szándékoznak tenni? Kérem, aki tud információkat, közölje, tudjak cikket összeállítani a Szabadság számára.

Az eset annál felháborítóbb, hogy gyermekek egészségét sodorták veszélybe…

Más: a színháznál síri csend honol. A Tompa Gábor vezette intézmény legutoljára október 8-án kommunikált az alkalmazottakkal. Mint ismeretes, itt is többen megfertőződtek. Azon a napon Viola Andrea szűkszavú üzenetben közölte, hogy

A jelenlegi helyzetre való tekintettel a színpadi tevékenység október 8-21. között szünetel.

Ugyanakkor tájékoztatott, hogy

Az október 25-re tervezett Hegedűs a háztetőn című előadással és az azt megelőző színpadi próbákkal folytatjuk a tevékenységet.

Kérdés, változik-e valami. Lehet, addig bűnvádi eljárás indul…

***

FRISSÍTÉS (1), 2020. október 17., 12:00 – Forrás szerint a fertőzőtt gyermek ezen a héten nem járt iskolába. Múlt héten is csupán csütörtökig ment az Apáczaiba.

FRISSÍTÉS (2), 2020. október 17., 12:07 – Vörös Alpár, az Apáczai igazgatója szerint a fertőzött gyermek szülei múlt péntektől, tehát október 9-től kezdődően nem engedték a gyermeket iskolába, pedig nem voltak tünetei. Október 16-án a szülők értesítették az iskolát a pozitív teszteredményről, a tanintézmény pedig azonnali intézkedéseket foganatosított: hétfőtől a 7. osztálynak (pontosítva 15 óra 31 perckor) on-line oktatás lesz.

FRISSÍTÉS (3), 2020. október 17., 14:02 – Forrásom szerint az opera már szeptember 30-án tudta, hogy az egyik személlyel baj van.

Tompa nem engedte, hogy a próbákat maszkban tartsák. Az a gond, hogy a gyermekek szüleivel valami nyilatkozatot írtak alá, amelyben vállalják a rizikót, merthogy elkaphatják a vírust. Ennek alapján, szerintem, ezen a szálon nem nagyon lehet tovább menni. Azt nem tudom, hogy az operásokkal írattak-e alá valami ilyesmit.

Csabai Csaba tanár úr vidám asztala

Csütörtökön már nem várt… 😦

A szükségállapot alatt csupán találkozásaink elején jött ki a bejárati kapuhoz. Emlékszem, első alkalommal nem találtam a címet, felhívtam, kijött oda, ahol a Juhar/Arțarului utca a Bună Ziua úttal/Békási utcával kereszteződik.

Volt, amikor kijött a kapuhoz,

de legtöbbször az „asztalunknál” várt, tudta, hogy a Bónis Endrétől az idősek megsegítésére kölcsönkapott robogóval percek alatt felérek hozzá.

Mindig mindent előkészített,

mondta, mire lenne szüksége, pontos jegyzéket állított össze a Compart számára a táblagépe újrainstallálása érdekében. Nem bevásárlásra volt szüksége (közel volt a Lidl), hanem specifikus dolgokra: permetezőszerekre, az ágvágó gép magyar nyelvű használati utasítására, „egy szép hölgy” által kötött, talán nem annyira előnyös Orange-szerződés esetleges módosításával kapcsolatos tanácsokra, legutóbb, azaz június másodikán pedig

a farontók és társaik tanárszomorító szexügyeinek

kezelésére kért fel.

Bevallom, lemeredve olvastam az SMS üzenetet,

kitérő választ adtam, nem értettem a poént, írtam neki, inkább felviszem a táblagépét, sajnos mégsem sikerült akkumulátort találni hozzá.

Kiderült, a Palocsay-kertből alászálló valamiféle röpködő kártevők „szexpartijától”

tartott a tanár úr és a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Intézetétől hormoncsapdákat rendelt volna, de számítástechnikai gikszer lépett közbe, ezzel kapcsolatban kérte a segítségemet.

Június másodikán láttam utoljára,

amikor 19 óra körül elmagyarázta a kártevőknek valamiféle hormon segítségével törtébő tőrbe csalását. Nevettünk, hogy a nőstények által kibocsátott hormonok szagát a hímek (vagy fordítva?) akár 10 kilométer távolságból megérzik, elbódulnak, s a csapdába röpülnek, megkímélve a fákat a szenvedéstől. Nevettem. Nevetett, hogy nevettem. Nevetett, mert látta, hogy nemigen értem az egész biokémiai folyamatot. Jót szórakoztunk.

Érdekes, mennyi minden eszembe jut az utolsó találkozásunkról.

Talán azért, mert csütörtökön késő este – hagyományos módon szintén robogóval – elmentem oda, ahol utoljára találkoztunk. Felbolydult lelkiállapotomban nem találtam a sikátort, ahol mindig bementem a fák lombja alá a “vidám asztalhoz“, ahol sokszor várt és ahol megnevettetett.

A frissen levágott fűben találtam viszont egy földön heverő rózsaszálat. Az „asztalunkra” helyeztem.

ISTEN NYUGTASSA, TANÁR ÚR!

(Korábbi blogbejegyzésem itt)

Isten nyugtassa, Csabai Csaba tanár úr!

A felvétel április 24-én délelőtt készült. A permetezőszerken kívül a tanár úr Smectát is kért, mert “még nem sikerült 100%-ban helyrepofozni magam”…

Sokkolt a hír, hogy elhunyt Csabai Csaba, a volt kémia tanárom.

A szükségállapot elején találkoztam vele a Széchenyi téren,

amikor egy idős személynek vásároltam élelmet, felajánlottam, neki is segítek. Az elején számlákat fizettünk együtt a Főtéren, aztán a Békás-telepről már nem jött le gyakran a belvárosba, többek között ügyintézésre, permetezőszerek vásárlására és szállítására kért meg.

Mindig víg kedélyű, mosolygós, szellemes volt! Újraolvastam az utóbbi két hónapban küldött SMS üzeneteit, szinte mindenikben volt humor, még abban is, amelyikben az ágvágó szerszám használati utasításának magyar nyelvű változatának internetes fellelésére kért meg.

Aztán az Orange szerződés megújítása után adtunk neki tanácsokat, majd a táblagépét installálta újra önként a Compart.

Az utolsó találkozásunk június másodikán volt, akkor írtunk egymásnak utoljára SMS üzenetet: nem tudtam megoldani a táblagép akkumulátorának cseréjét, felvittem neki, s azt tanácsoltam, használja úgy, hogy áram alatt van.

Mindig a ház bejárati ajtaja előtt lévő asztalnál társalogtunk. Sokat nevetett, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bántja, aggasztja valami, esetleg szorong, sőt!

Mutatta a fáit, bosszantotta, hogy a szomszéd egy fehér színű kábelt vezetett át azokon, megjelölte a telekhatárt, picit aggódott, mikor fog esni az eső vagy fújni a szél, ne permetezzen hiába. Neki köszönhetően megtudtam, hol van gazdabolt a belvárosban, milyen szerek kellenek az ilyen kerti munka elvégzéséhez.

A helyi rendőrség által a szükségállapot idején kirótt büntetés ügye is rendeződött, válaszolt az email üzenetre a helyi rendőrség, Bányai József ügyvéd pro bono vállalta a fellebbezést, két másik ügyvéd/jogász is arról biztosított, nyert ügye lesz. Cikket akartam írni az ügyről, ezért is fényképeztem le, amint éppen veszi le a postaládájára ragasztott jegyzőkönyvet…

A helyi rendőrség a tanár úr postaládájára ragasztotta a büntetési jegyzőkönyvet…

Június másodikán találkoztunk utoljára,

akkor vittem fel neki a táblagépet, amelyhez sajnos új akkumulátort nem sikerült beszerezni és behelyezni. Abban maradtunk, együtt felinstalláljuk a WhatsApp, a Facebook és a Skype applikációkat. Az újratalálkozásig ő más csatornákon kommunikál velünk…

ISTEN NYUGTASSA, TANÁR ÚR!

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Belarusz: Sztálin-dekorációs Patyomkin-falu szürreális elemekkel

Előadást, élménybeszámolót tartunk ma 19 órától az Apáczai-líceum dísztermében augusztus végén – szeptember elején megejtett kéthetes fehéroroszországi utunkról…

Mit tudsz Belaruszról?

– kérdeztem ismerőseimet, barátaimat, amikor februárban lefoglaltam az augusztus végi szeptember eleji olcsó repülőjegyet abba az országba, amelyet a kontinens Észak-Koreájának, Európa utolsó diktatúrájának tartanak.

Hebegtek-habogtak.

Akárcsak én, mielőtt a megcélzott országnak és rendszerének alaposabban utána nem néztem.

Amennyiben valaki a nemzetközi hírügynökségek honlapjának keresőjébe

azt írja, Belarus, alig-alig olvashat híreket erről a titokzatos, bizonyos nemzetközi szervezetektől is távol tartott országról.

Annál inkább jelen van viszont az emberjogi és a sajtószabadsággal foglalkozó nemzetközi intézmények, valamint az újságírók érdekvédelmi szervezeteinek híreiben. Milyen a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai berendezkedés Fehéroroszországban, ki fizet, ha valaki munkanélküli, hány személyt tartóztatnak le egy esetleges kormányellenes tüntetéskor, és legfőképpen: mire szolgál a Nagy Kék Furgon?