Patyolat tisztának kell itt mindennek lennie ma estére…
Filozófiai gondolat is megfogalmazódott bennem, miközben tegnap sikáltam a padlót egy kolozsvári cég székhelyén: mi történik a takarítókkal, ha egy vegyészmérnök végzettségű, jelenleg mesteri képzését végző fiatal hölgy és egy 17 éves szakmai tapasztalattal rendelkező újságíró végzi el a munkát? Balázs Bence kollégám, a Szabadság helyi hírek rovatvezetője adta meg erre a választ:
elmennek Spanyolországba epret szedni.
Kis-pénzért-mit-nem-csinál-meg-az ember alapon vágtunk bele. Lehet, ma be is fejezzük.
Ugyanakkor kevésbé filozofikus tanácsot adok azoknak, akik fitness terembe, tae bo mittomén mire járnak vagy erőgépeken égetik a kalóriát: próbálják ki a frissen festett lakás takarítását, rendbetételét. Még pénzt is hoz a házhoz.
Ha nem derogál, persze.
Garantáltan egyedi élmény, s a kalóriákat is égeti rendesen.
(A tulajdonos kérésére nem mondhatjuk el, hol zajlott a takarítás. Mindenképpen köszönjük a pénzszerzési lehetőséget!)
Dutyiban van Toader Cernean. Vajon mikor szabadul? (Saját felvétel)
16 éves újságírói tevékenységem során még sohasem volt ennyi, és főleg nem ennyire drámai helyzetekben és váratlan fordulatokban részem, mint Jancsó Noémi halálra gázolása kapcsán. Pedig foglalkoztam még ilyen jellegű esetekkel, ügyekkel, 10 évvel ezelőtt például Balázs Bence kollégámmal együtt írtunk tényfeltáró riportot, amikor volt iskolatársunk, Kilin Miklós 3 vagy 4 személyt halálra gázolt, s még körülbelül ugyanennyit súlyosan megsebesített.
Múltkor már majdnem a cikk felénél tartottam
(gondoltam, előre megírom az anyagot, ne kelljen miattam késsen a lap), amikor hívott Noémi édesapja, s közölte, hogy az Ítélőtábla mégis megőrizte az alapfokon hozott ítéletet, s nem függesztette fel a börtönbüntetést, hanem két év letöltendő fegyházra ítélte Toader Cerneant. Az intézmény szóvivője, akit egy órával Jancsó Miklós közlése előtt hívtam, azt mondta, csak akkor tud választ adni, amikor a bíró kijön a teremből, s ítéletet hoz.
Múlt héten folyamatosan hívtam az Ítélőtábla,
a Kolozsvári bíróság szóvivőjét, s érdeklődtem, mikor viszik be a börtönbe az elítéltet. Lucian Marian, az utóbbi intézmény szóvivője közölte 7 év (igen, şapte ani, azaz 7 years) áll a rendőrség rendelkezésére, hogy érvényt szerezzen az általa október 3-án aláírt ítélet-végrehajtási parancsnak, amely az Ítélőtábla szeptember 29-én hozott végleges és visszavonhatatlan ítéletre alapozódik.
Tegnap felhívtam a Kolozs Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjét,
akitől afelől érdeklődtem, mit tett a rendőrség a bírói parancs érvényesítésére, hányszor keresték (s nem találták) otthon Toader Cerneant. Arra kért, újságírói minőségben emailban a 2001-ben elfogadott 544-es törvény (közérdekű információkhoz való hozzáférésre vonatkozó jogszabály) alapján kérjek tájékoztatást. a fenébe, gondoltam, ebből egyhamar nem lesz válasz, pontosabban 30 nap áll Brehariu-Bruja Alma felügyelő rendelkezésére, hogy válaszoljon.
Subject: intrebari mandat de exacutare in partea cotidianului Szabadság
Buna ziua!
Va scriu ca urmare urma convorbirii telefonice avute azi cu inspector de politie Brehariu-Bruja AlmaIn data de 29 septembrie a.c. numitul Cernean Toader, 65 de ani, a fost condamnat definitiv si irevocabil de catre Curtea de Apel Cluj in dosarul 770/211/2011, care a fost trimis la instanta de fond. Judecatorul Lucian Marian de la Judecatoria Cluj emis un mandat de executare a pedepsei nr. 937 din 2011, care a fost trimis IPJ Cluj.
Am urmatoarele intrebari:
1. Ce masuri a intreprins politia pentru a da curs mandatului de executie al pedepsei?
2. De cate ori a fost cautat la domicilui condamnatul?
3. Cat timp trebuie sa treaca pana cand condamnatul este dat in urmarire locala sau generala?
4. Pana cand poate politia/care este data limita pana cand politia poate pune in aplicare mandatului de executare emis de un judecator, iar condamnatul ajunge in arestul IPJ si dupa accea in penitenciar?
Astept raspunsurile Dvs.
Cu prietenie,
Olivér KISS redactor print/sef departament on-line si portal video
Szabadság – Cotidian Regional de Limba Maghiara
Judetele: Cluj, Alba, Bistrita-Nasaud, Sibiu si Salaj
Ma meg akartam írni a holnapi Szabadságba a cikket,
hogy na, eddig még semmi, a tettes még mindig nincs börtönbe, pedig a Jancsó család látta Cerneant a városba, s akár 7 év is eltelhet, amíg az elkövető börtönbe kerül. Már a közepe fele jártam, amikor az egyik kollégám, aki a rendőrségi ügyekkel is foglalkozik szólt: ügyelj, mert most olvasom az imént érkezett közleményben, hogy Cernean a szamosújvári börtönben van.
A közlemény szövege:
BULETIN DE PRESĂ
Nr. 171 din 11 octombrie 2011
Mandat de executare a pedepsei cu închisoarea pus în aplicare de poliţiştii clujeni
Ieri, 10 octombrie a.c., poliţiştii Serviciul de Investigaţii Criminale au depistat pe C. Toader de 65 ani, din Cluj-Napoca pe numele căruia instanţa de judecată a emis mandat de executare a pedepsei închisorii de 2 ani pentru săvârşirea infracţiunii de ucidere din culpă.
Bărbatul a fost depus în Centrul de Reţinere şi Arest Preventiv al IPJ Cluj şi ulterior a fost transferat la Penitenciarul de Maximă Siguranţă Gherla.
Na, de még ma többször beszéltem telefonon Jancsó Miklóssal, aki azt mondta, holnap elmegy ahhoz a rendőrőrshöz, amelyikhez tartozik a Horea út 11. szám ahol Cernean lakik, s megkérdezi, mégis mikor akarják előállítani, s bekísérni a börtönbe a tettest.
Közben Brehariu-Bruja Alma válaszolt az emailomra:
RĂSPUNS LA CERERE
De la:
Inspectoratul de Poliţie Judeţean Cluj
mun. Cluj-Napoca, str. Traian, nr. 27
Persoana de contact: Inspector de poliţie Brehariu-Bruja Alma
Data 11 octombrie 2011
Stimate domnule Oliver Kiss,
La cererea dumneavoastră, înregistrată cu numărul 501163/11.10.2011, prin care solicitaţi informaţii conform Legii nr. 544/2001, vă comunicăm următoarele:
Poliţiştii Serviciului Investigaţii Criminale au pus în aplicare mandatul de executare a pedepsei închisorii emis de instanţă pe numele persoanei menţionate de dumneavoastră în cursul zilei de ieri.
Acesta a fost depus la Centrul de Reţinere şi Arest Preventiv al IPJ Cluj, urmând să fie transferat la Penitenciarul de Maximă Siguranţă Gherla.
Potrivit prevederilor art. 4931 Cod de procedură penală darea în urmărire se solicită de îndată ce nu s-a putut pune în aplicare un mandat de arestare preventivă, mandat de executare a unei pedepse privative de libertate, măsura educativă a internării într-un centru de reeducare, măsura internării medicale sau măsura expulzării, întrucât persoana faţă de care a fost luată una dintre aceste măsuri nu a fost găsită.
Mandatul de executare a unei pedepse privative de libertate poate fi pus în aplicare până în momentul în care a intervenit prescripţia executării pedepsei.
Totodată urmărirea se revocă în momentul prinderii persoanei urmărite sau atunci când au dispărut temeiurile care au justificat darea în urmărire.
Cu stimă,
Responsabil Legea nr.544/2001
Inspector de poliţie,
Brehariu-Bruja Alma
Hiányos válasz, de a lényeg benne van.
Itt most leállok, rengeteg más ilyen érdekes infó van, amivel nem untatlak benneteket.
A lényeg: dutyiba került a tettes, de azt még pontosan nem tudni, pontosan mennyi időt ül börtönben, ugyanis jó magaviseletért vagy krónikus, a fegyház-rendszerben nem kezelhető betegségek miatt hamarabb szabadlábra helyezhetik.
Úgy gondolta, minden rendben lesz. Meg is ígérte...
Eddig csupán két filmet sikerült megnéznem a TIFF-en. A korábbi években készültem, elolvastam az előzetest, kijelöltem, mikor, hol vetítik a produkciót. Ez most elmaradt, így szinte véletlenszerűen megyek moziba.
Tetszett az Everything will be fine (Minden rendben lesz. Dánia, rendező: Christoffer Boe). Jakob Falknak forgatókönyvet kell leadnia, s túl beleéli magát a dologba. Annyira, hogy az élet vélt és a valós rétege összemosódik. Dráma, tehát ezért (is) jó.
Sin retorno (Argentin-spanyol koprodukció, rendező: Miguel Cohan). Cserbenhagyásos közúti baleset, a média szerepe – ezek miatt mentem el. Érdekelt a téma, kíváncsi voltak, a rendező hogyan dolog fel egy potenciálisan reális esetet. Aztán természetesen más is lett a dologból: Argentínában (nálunk se sokkal másképp) hogyan zajlanak az ügyészségi kivizsgálások, a bírók milyen módon kezelik a cserbenhagyásos balesetekkel kapcsolatos eseteket. Kíváncsi voltam, mert a 2001-ben Balázs Bence kollégámmal tényfeltáró riportot írtam arról a Heltai utca elején bekövetkezett cserbenhagyásos balesetről, amely során több személy életét vesztette. Ezen kívül a Jancsó Noémi-eset kapcsán is mérvadó volt a téma. Ebben az esetben ugyan nem cserbenhagyásos balesetről volt szó, de a téma szinte ugyanaz.
Mindketten éppen a tettesre néznek
A vetítés végén arról kérdeztem a rendezőt, hogy valós vagy kitalált esetről van szó. Miguel Cohan elmondása szerint feltétlenül egy cserbenhagyásos balesetről akart filmet készíteni, ugyanis Argentínában rendkívül gyakoriak az ilyen esetek. Ugyanakkor arra voltam kíváncsi, hogyan vélekedik a média szerepéről az ilyen esetekben. Akárcsak a Jancsó Noémi halálra gázolása esetében a sajtónak egyértelműen pozitív volt a szerepe, a filmben például a média túllihegte a sztorit, s egy tanú mást jelölt meg gyanúsítottnak.
Cohan elmondta: hazájában több olyan tévéműsor létezik, amely folytonosan közvetít híreket, s sokszor, főleg nyáron, nincs mivel kitölteniük a műsoridőt, s emiatt minden témával foglalkoznak. Ebben az esetben például a média túlzott, negatív szerepe domborodott ki.
Ma még nem tudom pontosan, melyik filmet nézem meg. Lehet, mégis pókerezés lesz belőle… 🙂
Már nagyon régen terveztem, hogy valahányszor tragikomikus esetek történnek a Dacia Grand Cherokee Pathmaker (nem ám kispályás Pathfinder, az enyém nem megtalálja, hanem létrehozza az ösvényeket – bárhol!) személygépkocsimmal (és, persze, velem, de vele kapcsolatosan), akkor írok egy-egy blogbejegyzést.
Nem tudtam ehhez tartani magam, mert ha igen, akkor internetes naplóm szinte csak ezzel lenne tele.
Nos, korántsem olyan vészes a helyzet.
(Előzmények: a Dacia Solenza típusú személygépkocsimat 2006 júliusában vásároltam Nagy Mártától. Akkor 18500 km volt rajta, most 63 ezer. Gyártási év: 2004 február. Évente alig több mint 10 ezer kilométert vezetek. A gépkocsinak ki kell tartania amíg élek, sohasem lesz pénzem másra, ennek is egy részét a holland barátaim fizették.)
Ma reggel, gondoltam egyet, s magamhoz tettem a kulcsot: beindítom, ugyanis néhány napja fagyok voltak. (Előzmények: tavaly nyáron cseréltem le a 6 éves Rombat akkumulátoromat, ugyanis már folyamatosan gondok voltak indításnál. Érvágás volt, mintegy 2,5 millió lejt adtam az újra. Többször indítottál el a régit taxisok, barátok, illetve a RATUC munkatársai, stb. Nem folytatom, mert akkor külön bejegyzés lesz belőle. Még csak annyit, hogy egyszer szinte tüzet kellett a motor alá gyújtanom Pádis közelében, ugyanis mínusz 17 fokot mutatott a hőmérő higanyszála.) Zárójel bezárva.
Szóval, be akartam indítani a motort.
Az ablak befagyott, meg sem mozdult, így a kar nyaka köré tekertem a biztonsági övet, s úgy mentem a szervizbe...
Lévén, hogy tavaly vásároltam az akkumulátort, s Szolikám nemrég esett át a 60 ezer kilométernél esedékes általános műszaki vizsgálaton (könyörgöm, ne érdeklődjetek a részletek felől, mert sohasem lesz vége ennek a bejegyzésnek! De annyit elárulok, hogy például a két hátsó kerekemnél nem működött a fékrendszer, ripityás állapotban volt a lengéscsillapító, a fék, a féktárcsa. Mindez amiatt, mert nincs pénzem rá. Habár ügyelek rá, elmondhatói azok, akik velem utaztak eddig a csodajárgányban. Na, mégis újabb történetnek kezdtem neki, a fenébe!).
Szóval, be akartam indítani a motort.
De nem nyílt a bal első ajtó, s ugye így nem lehet autót indítani. Sebaj, kinyitottam a bal hátsó ajtót (nehezen!), s a hátsó ülésről előrehajoltam, megrántottam a kart, s kinyílt a bal első ajtó. Csakhogy aztán egyik sem záródott már be. Löktem, toltam, piszkáltam, nyomtam nekik a fagyelleni sprayt. Gőzfelhő volt körülöttem. Nem engedelmeskedett egyik sem. Gondoltam, kinyitom a jobb első ajtót, s megpróbálok úgy boldogulni, a bal elsővel. Error! Az sem záródott már be. Egyáltalán. Egyik sem. Már három ajtóm tátotta a száját, s velük együtt a szomszédos tömbházak ablakából kíváncsiskodó polgárok. Általános derültség, ketten drukkoltak is nekem.
Ezek után a jobb hátsót ki sem mertem nyitni.
Dudakoncert volt a Mehedinţi (rămâi fără dinţi) utcában, ugyanis a sofőrök a nyitva levő a bal oldali első és hátsó ajtók miatt nem fértek el. Mintegy 12 perc után nagy nehezen sikerült becsuknom a bal oldali elsőt. Apró, de jelentős győzelem! Majd a bal oldali hátsót.
A jobb oldali elsőt nem sikerült, megmakacsolta magát!
Eldöntöttem, lemegyek a Honvéd/Budai Nagy Antal (Dorobanţilor) utcában levő Dacia szervizhez, leckéztessék meg a makrancosokat. Indultam volna, de a bal első ajtó nem nyílt. Deduktív logikát használva arra következtettem, hogy amennyiben ismét kinyitom a bal hátsót, hogy a hátsó ülésekről előrehajolva kipöccintsem a kart, akkor ismét nem fogom tudni bezárni a bal hátsót. Dilemma. Próbára tettem a szerencsémet: összejött!
No, de a jobb első továbbra sem adta meg magát. Megbosszultam magam: a nyakára (pontosabban az ablaknyitó karra) kötöttem a biztonsági övet, s indulás a szervizbe.
Itt elmondtam a kulcsszavakat, azonnal rendelkezésemre álltak, meg is javították volna, de… Hoppá! Nem volt nálam a gépkocsi forgalmi engedélye. Hogy is lett volna, ugyanis csak be akartam melegíteni a motort.
Jó, hogy nem csípte nyakon magát a rendőrség – élcelődött a bádogos műhely főnöke.
Gondolkoztam: még csak tényleg ez hiányzik mára. De mégis kocsival indultam el érte haza. Meggondoltam magam: mégsem megyek érte, lévén, hogy az ajtók zárai bemelegedtek, s működni kezdtek, így a kocsim most a szerkesztőség udvarán rostokol Balázs Bence kollégám 17 éves Ford Mondeo típusú személygépkocsija mögött. Igaz ugyan, hogy kora miatt a Gépkocsibeolvasztó Vállalat az övét már körözi, de az én 7 évesemnek hidegben kikészülnek az ajtó zárai…
Gizi néni, a 65 éves cigányasszony „menetrendszerűen” jár be szerkeszkesztőségünkbe, ahogy azt nemrég megjelent cikkében írta Tibori Szabó Zoltán kollégám. Néhány ide vágó izédet a cikkből:
Gizit nehéz leírni, képességeit, tulajdonságait még nehezebb meghatározni. Elsősorban filozófus, mondanám, hiszen mindig azonnal megtalálja a dolgok lényegének szavakba öntési módját, s remekül tudja fűzni a szavakat egymáshoz. Vág az esze, ahogyan ő maga mondaná. Nagy kár, hogy iskolába soha nem járhatott, analfabéta maradt, csak a nevének a kezdőbetűjét tanulta meg leírni, hogy ha muszáj, aláírhasson.
Tegnap Gizi telefonálni jött a szerkesztőségbe. Papírra írt mobilszámot mutatott kollégámnak, Balázs Bencének, aki kitartóan adagolta a számokat a telefonkészüléknek. Valami pénz átutalásról beszélt a férfival. Annyira emlékeszem a beszélgetésből, hogy valaki még mindig nem utalta át neki a sürgősen szükséges anyagiakat.
Miután letette a kagylót, felsóhajtott:
– Köszönöm a segítséget. Meg kellett kérdezzem tőle, hogy mikor küldi on-line a pénzt.
Azt hittem, rosszul hallok.
– Hogy küldi a pénzt? – kérdezte vissza.
– Há’ mondom, hogy on-line. Maga nem érti? Pedig nem cigányul mondtam – jött a frappáns válasz. 🙂
Kiss Olivér blogja 