Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Branea Róbert’


Köszönjük a lehetőséget, Branea Róbert és Kismihály Boglárka!

Az EKE Kolozsvár Facebook-oldaláról:

Nomád világjátékok bizarr versenyszámai, kifogástalan vendégszeretet, egyezkedés a “cápákkal”, lélegzetelállító hegyi tavak, felcsillanó szempárok Magyarország hallatán, és 1000 km kerülő egy elektronikus vízum miatt: talán így lehetne röviden összefoglalni Olivér Kiss és társai kalandos útjának legemlékezetesebb pillanatait. A mintegy 80 kíváncsi tekintet figyelemmel kísérte végig az izgalmas, néha humoros, de annál inkább tanulságos élménybeszámolót. Köszönet a négy kalandor utazónak, hogy megmutatták Kazahsztán és Kirgizisztán igazi arcát.

 

Reklámok

Read Full Post »


A három és fél éves Varga Zoé Anna édesapjával

Nem számoltam, az évek során összesen hány Jókai teljesítménytúrán vettem részt, de nincs tíz. Arra viszont eléggé pontosan emlékszem, hogy Várfalva után vagy a Székelykő környékén szinte mindig utolért a nagyidő: nyári zápor, zivatar, erőteljes esőzés, néhányszor jégeső. Idén kimaradt ez az élmény (készültem: esőkabát is volt nálam), bár valamilyen szinten mégis a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúra része…

Egy nappal a számomra hagyományos 30 kilométeres táv legyalogolása után elmondhatom: nincs izomhúzódás, izomláz, nincsenek vízhólyagok  a lábujjaimon, nem fáj a forgócsontom, a bokám, a talpam, a térdem. Még a bal sem, amelyet részleges meniszkusz szakadás miatt tavaly májusban műtöttek meg – így a tavalyi élménytúra kimaradt.

Bele sem fért a képbe… 🙂

Mindez valószínűleg annak is köszönhetően, hogy a Munka Nemzetközi Napja alkalmából körbebicikliztem a Balatont, a Jókai TT előtt három nappal pedig felajánlottam Branea Róbert felelős szervezőnek, hogy segédkezem a Várfalva utáni útszakasz megtisztításában és kijelzésében. Nem mértem, de körülbelül 10-15 kilométert gyalogolhattunk.

Reveláció volt látni, ahogy édesapja (akinek a nevét sajnos a meghatódottság miatt nem kértem el, s nem jegyeztem le) kíséretében a három és fél éves Varga Zoé Anna túrázok a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán. Az is motivált, hogy a tizennégy éves Szélyes Nóra, akit csecsemő kora óta ismerek :), szintén nekivágott a 17 kilométeres távnak.

Idén ismét a 30 kilométeres távot vállaltam be, kifutottunk a szintidőből, de jól telt. Nem volt eső, de annál több élmény és kaland: nézd meg a fotók között az előttünk átkúszott másfél méteres siklót, amelyet aztán csak a fára mászása után sikerült lencsevégre kapnom.

Szívből-lélekből köszönöm a szervezőknek az időt, energiát és türelmet: kiemelném Venczel Enikőt, Branea Róbertet és Lixandru Róbertet. Természetesen, sokan mások hozzájárultak a feledhetetlen élményhez, de ezek nevét majd írják le ők… 🙂

Hadd beszéljenek a fotók:

 

 

Read Full Post »


kicsi

Vajon most is annyi gumidefekt lesz, mint a tavalyi Kós Károly Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrán? 🙂 (Saját felvétel)

Holnap hajnali hétkor a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) székházánál kell lennem – indul a Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra…!

Ma biciklivel jöttem a szerkesztőségbe, nem mintha ez edzést jelentene, de látnom kellett, hogy a bringa tűrhető állapotban van, nem is emlékszem, mikor használtam utoljára. Szerencsére a gumiabroncsok éppen csak annyira ereszkedtek le, hogy túrabiciklizni lehessen velük… 🙂

Szeretem a változatosságot, a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra „bringásítása” után Branea Róbert barátom szerencsére megszervezte a Jókai Emlék- és Teljesítménytúra biciklis változatát. Csak ő és Lixandru Róbert tudja igazán, mit jelentett ez a szervezés. Ezalatt az idő alatt én inkább hölggyel foglalkoztam volna, no, de mi lenne, ha mindenki így gondolkodna… Ebben az esetben nem lenne holnap bringázás, hanem ismét végiggyalogolnánk a Jókai TT 30 kilométeres távját.

Számomra ebben az esetben is nem a teljesítmény, hanem az élmény az elsődleges, így lementem a GPS készülékemre az útvonalat, s a saját tempómban haladok.

Nem szabad elfelejtenem helyettesíteni a Hordos-kútnál elhelyezett, s sajnos időközben eltűnt geodobozomat.

A kerékpártúra útvonala vázlatosan: Kolozsvár / KMDSZ-székház (RAJT) – Monostor / Egyesülés (Unirea) Sporttelep (1. EP) – Bükki Silva Kemping (2. EP) – Sáros-bükk – Adrenalin Park / Mikesi házak (3. EP) – Hordós-kút (4. EP) – Túri-hasadék (5. EP) – Szind (Săndulești) / Unitárius Paplak (6. EP) – Tordai-hasadék (7. EP) – Curmătura-nyereg (8. EP) – Várfalva (Moldovenești) / Községháza (9. EP) – Csegez (Pietroasa) – Székelykő-nyereg (10. EP) – Torockószentgyörgy (Colțești) / Unitárius Lelkészi Hivatal (11. EP) – Torockó (Rimetea) / Koccintó Bár (CÉL).

Nem lesz ám semmi, a 80 (igen, nyolcban) kilométeres terepbiciklizés, hátha kibírom… Kiderül…!

Read Full Post »


vegyes 045

Gumidefektem az Ordományos-dombon

Nem mondhatnám, hogy fizikai erőnlétem a csúcspontján volt, túlzottan kipihent sem voltam, amikor augusztus 15-én hajnali hét órakor lebringáztam a Kós Károly tervezte Kakasos templomhoz. A 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) után másfél hétig gyomorrontásom volt, életemben először epés problémák jelentkeztek, négy napig betegszabadságon voltam, s közel 5 kilogrammot fogytam.

Mindezek ellenére úgy döntöttem, bevállalom a Branea Róbert kolozsvári vállalkozó, túrázó és bringás által innovációként bejelentett, az EKE Kolozsvár 1891 által hagyományosan szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra biciklis változatát. Korábban két alkalommal gyalogosan már megtettem (2013-ban többedmagammal a rendezvény után magánúton, 2014-ben pedig „teljes jogú” résztvevőként) az 50 kilométeres távot gyalog, most ideje volt bevállalni az első alkalommal szervezett túrabiciklis változatot.

Áprilisban műtötték ki a kulcscsontomból a tavalyi terepkerékpáros balesetemet követően behelyezett rögzítő lemezt és a hét csavart, azóta viszont eltelt már négy hónap, időközben részt vettem a szintén EKE szervezésben megvalósult Vasvári Pál Emlék- és Teljesítménytúrán (ugyancsak 50 kilométer, de aszfalton), így minden jel arra mutatott, hogy ezzel a fizikai megterheléssel sem lesz baj.

Mivel csak férfiak vállalták be a bringás túrát, elneveztem magunkat Bringázó Tesztoszteron Klubnak… 🙂

A Szabadság mai számában közölt élménybeszámoló ide kattintva olvasható.

Read Full Post »


vegyes 043

Kánikulában mindenki szomjas… 🙂 Ki vályúban levő, ki pedig a csőbő folyó vizet issza…

Megígértem magamnak: jövőre a teljesítménytúra helyett élménytúra lesz az 50 kilométeres túrabringás tekerés. Hátha így jönnek a csinos hölgyek is. Idén hát más férfival tettem meg a távot, el is neveztem magunkat: a Bringás Tesztoszteron Klub. Hölgyek nélkül mit ér az egész? 🙂

Jövőre lazán, nyugodtan, komótosan, akár 12 óra alatt tesszük majd meg a távot. Esetleg Sztánán alvással. Miért ne?

No, most sajnos nincs időm (zajlanak a Kolozsvári Magyar Napok), holnap oldalas élménybeszámoló jelenik meg, addig élvezzétek a fotóriportot és a videóriportot

Read Full Post »


document

Kibírod!

Ügyes ez a Branea Róbert. Szeretem, mert szereti az új, innovatív dolgokat, friss leheletet igyekszik vinni a hagyományos rendezvényekbe. Innovál. S ezen kívül igen teherbíró, alapos munkát végez. Szerintem enyhén perfekcionista, alkalomadtán vehetné lazábban a dolgokat. Ez – természetesen – magánvélemény, ne kövezzetek meg miatta.

A Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrát mittomhányadik alkalommal szervezte az EKE Kolozsvár 1891. Gyalog. No, Robi lebringázta a távot. Ugyanezt tette Erdély legnagyobb természetjáró egyesülete által idén tizenkettedik alkalommal szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra nyomvonalával. Lebiciklizte. S azt mondta: miért ne lehetne kerékpárral megtenni a távot: új élmény, más társaság, más hangulat.

Reméljük, nem esik az eső. Ha igen, akkor miénk az aszfalt. Hátha nem lesz (túl) sok gumidefekt… 🙂 Robi szerint mindenki kibírja. Szerintem is. Az egyetlen nehéz szakasz a Kakasos templomtól a Törökvágáson át kimászni a Hója-erdő tetejére, Szászfenes és Gyalu magasságába. Azután piece of cake. Igaz, van még egy-két szakasz, ahol tolni kell majd a bringát (megnézem, ki az, aki azokon kitekeri…), de rövid.

Bringára fel!

**********************************************************************************************

A Branea Robival készített videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.

A WebSzabadságon itt elérhető cikkben minden infót megtalálsz.

**********************************************************************************************

Read Full Post »


1

Érkezés utáni hőségben a hősért

Korántsem túlzás: akárcsak a Transzfogaras (2011), illetve a Traszalpina (2012) biciklis „megmászása”, az EKE Kolozsvár 1891 által immár tizenötödik alkalommal szervezett Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra is életre szóló élmény marad. Sok éve hallom, ahogy a kemény fiúk végigtekerték a 150 kilométeres távot, a pozitív szintkülönbség közel 1000 méter. Tudtam, hogy a Kolozsvár, azaz Gyalu-Havasnagyfalu (Mărişel)-Funtineli-tető szakasz ugyanaz, mint a Vuelta Sportiroda által 2011-ben szervezett Határon Túra útvonala – akkor is nehéz volt, most is.

Amikor Branea Róbert vállalkozó, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) volt elnöke – ő hosszú évek óta részt vesz a bringázáson – jelezte, hogy segít a népszerűsítésben, s autóbuszt intéz annak érdekében, hogy a résztvevőknek szombaton hajnalban ne kelljen elbringázniuk Kolozsvárról Gyaluig, majd este az ünnepség és a vacsora után Körösfőről vissza, akkor tudtam: bárki teljesíteni tudja a távot. Szervezni kezdtem a társaságot, igyekeztem motiválni az embereket. Kis rámenősséggel, sikerült… 🙂

4

Funtineli-tető. Eléggé ki vagyok merülve. Boti sokkal jobban bírta – mint mindig. (Fotó: Csép Réka)

Szerencséje volt Vandának: Lóri barátunk kölcsön adta neki a szuper jó Cannondale típusú kétkerekűjét, mi több, megkért, az ő költségén vigyem el a Puremotion bicikliszervizbe (erről az élményről egy későbbi blogbejegyzésben), mert régen nem volt ránézve: fékpofákat cseréltek, megtisztították, majd megolajozták a láncot, felfújták a kerekeket, igyekeztek kiiktatni a nyolcast, a tojást stb.

Szóval felkészülve indultunk útnak – pénteken még én is megnéztem, hogy a pincében tárolt (le merem írni, mert amilyen ócska senkinek sem kell, nem érdemes ellopni) bringámnak le legyen lefújódva a kereke… 🙂

A szombat hajnali 5 óra 50 perckor történt ébredés kriminális volt. Bár hétkor már a Fenesi úton levő Billa előtt voltunk, Gyaluból effektív 8 óra 50 perckor indultunk útnak. Ezért javasoltuk Branea Robinak: az idő megtakarítása érdekében jövőre mindenképpen célszerű lenne a határidőhöz kötött internetes előjegyzés és a világhálón történő opcionális fizetés. Ily módon számottevően lerövidülne az indulás előtti ügyintézés, s a résztvevők sorban állás helyett a kerékpározás élményére és a tájak szépségére összpontosíthatnának. Ugyanakkor pontos nyilvántartás készülne arról, hány résztvevő nevezett be, ki, milyen méretű pólót igényel, hány biciklit kell szállítani, valamint hány férőhelyre van igény. Ennek függvényében pedig egy vagy két kisbuszra van szükség – utóbbi helyzetet Robi szerencsére gyorsan és sikeresen áthidalta Körösfőn! Elismerés és dicséret érte!

15

Juhász Péter és 11 (!) éves fia, Ákos. Apa nyomdokában…

A legnehezebb szakasznak a Határon Túrán is tapasztalt rész volt a legnehezebb: Gyalu-Havasnagyfalu. Álljunk meg egy pillanatra: fizikailag talán valóban az volt a legnehezebb, de pszichikailag a Jósikafalva (Beliş) előtti domb. Valamennyi alkalommal bevártam Vandát – ebben egyeztünk. Bár nagyon régen bringáztunk utoljára, kiválóan bírta. Mi több, Bánffyhunyad előtt, illetve innen Körösfőig jól megmocskolt… 🙂 Az utolsó szakaszt nehezen bírtam. Hát ha még haza kellett volna bringázni 40-50 kilométert… Horror!

Tetszett a bringatúra hangulata, a társaság (az Unicum Lovagok külön színfoltot jelenteken, bár nem tetszik a vaskeresztre hasonlító jelvényük!), az ünnepség. Azon morfondírozom már egy ideje, hogyan lehetne megreformálni ezeket a megemlékezéseket, mi mást lehetne kitalálni, ez így ugyanis szép és helyénvaló, de ismétlődő, rutinos.

16

Tóthpál Tamás háromkerekű bringával akart útnak indulni az E60-as főuton Kolozsvártól Körösfőig, de azt hiszem, lemondott róla…

Most jut eszembe a Bélesi-tó partján történt incidens: a belügyminisztérium (MAI rendszám) Dacia Duster típusú kocsijából egy rendőr egyenruhába öltözött férfi minden kocsi rendszámát lejegyezte. Valaki mondta, hogy egy másik mindenkit lefényképezett. Ez nem láttam, ezt nem tanúsíthatom. Felháborított az attitűd: egy kulturális rendezvényen (még akkor is, ha Vasvári Pálról emlékeztünk meg) mindenki kocsijának rendszámát lejegyzik? Ruandában élünk?!

A Szabadságban megjelent cikkemben azt hiszem túlzás csúszott: az egyik résztvevő mondta, hogy a GPS adatai szerint teljes pozitív szintkülönbség 2500 méter. A szerkentyű azt is számítja, amikor három-négy lépcsőt felviszed a bringát, érzékeli a szintkülönbséget. No, de „szakemberekkel” konzultálva arra a következtetésre jutottunk, hogy ez túlzás. Branea Robi kiszámolja majd a pontos szintkülönbséget.

17

Induláskor hosszú sort kellett kiállni. A Jókai Mór Teljesítménytúrán emiatt nem is regisztráltam

Vanda és Réka kiválóan bringázott. Vanda alig tolta egy-kétszer néhány métert. Gratulálunk neki! S Ákosnak is, Juhász Péter volt KMDSZ-es fiának, aki szintén végigtekerte az egész távot. Erről a hétfői Szabadságban megjelent főcikkemben

Érdemes és érdekes ugyanakkor megjegyezni azt is, hogy a bringatúra vonatkozásában is bekövetkezett a generációváltás – a közismert Juhász Péter, volt KMDSZ-es tisztségviselő több társával együtt 1995-ben, azaz kereken 20 évvel ezelőtt az erdélyi magyarság anyanyelvi oktatásának és közösségi jogainak szavatolásáért Strasbourgba bringázott. Most még a felnőttek számára is alkalomadtán komoly megpróbáltatást jelentő körülmények között a 11 éves fia biciklizett közel 100 kilométert a Rákóczi Szabadcsapat vezetőjéről, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőséről elnevezett és az ő emlékére létrehozott kerékpáros teljesítménytúrán… Gratulálunk, Ákos!

No, de hadd meséljenek a fotók (Forrás: Unicum Lovagok, EKE Kolozsvár 1891 Facebook oldal, Csép Réka, Faceook). Kattints, kérlek, az elsőre… 🙂

Read Full Post »

Older Posts »