Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Bucsecs-hegység’


157-Jepii Mici

Családom tagjai: hegy, felhő, köd (Hám Péter felvétele)

Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá Hám Péternek a Facebookon futó Túrázás/Excursii oldalára. Tény, hogy már régen terveztem túrázni társaságával. Múlt hétvégén összejött.

Nehezen, de összeállt a nyolc fős csapat (váratlan fordulatok, visszamondások, győzködések), két kocsival indultunk útnak pénteken, szeptember 27-én késő este.

Szombaton hajnali két óra tájt érkeztünk Bușteni városába, szerencsére a székelyföldi „felfedező csapat” már foglalt szálláshelyet egy panzióban, de sajnos az eredeti elképzeléssel ellentétben nem volt mellette hely felhúzni két sátrat. Sőt, sajnos egyet sem, így a rövid szervezkedési intermezzo után a sípálya alatt aludtunk Vandával, Lindával és Jocóval. Egyáltalán nem volt hideg, a születésnapunkra kapott téli hálózsákok ismét állták a sarat. Izé, a hideget.

vandaval1

Ég és föld között (Hám Péter fotója)

Potom 5 órát aludtunk, reggel indult a túra. Nyolcan vágtunk neki a Bușteni –  Jepii Mari – Piatra Arsă menedékház (kiváló volt a forralt bor és a kiszolgálás!) – Jepii Mici csúcs (2150 méter) – Caraiman menedékház – Jepii Mici – Bușteni útvonalnak.  Pozitív szintkülönbség: 1200 méter.

Álomi volt a kilátás, ismét eszembe jutottak a csodaszép Dolomitok.

S mivel ez nem volt elég, vasárnap megérkezett Bereczki Barna hegyi túravezető, s a légi párkány volt műsoron. Szombatról vasárnapra a fáradtság miatt mi is a menedékházban aludtunk, nem volt erőnk ismét felhúzni a sátrat, majd reggel leszedni. Ébresztő hajnali hatkor, indulás egy órával később.

16

A túra egyik legszebb pillanata volt: a völgyben a Bucsecs-platóról is látható szivárvány keletkezett, s árnyékunk valahogy éppen a közepére vetítődött ki… (Hám Péter felvétele)

Bușteniből felmentünk a Fehér-völgy aljában található forráshoz, jelzetlen ösvényeken. Innen döglesztő, tüdőrepesztő volt a mászás az erdőben a Costila menedékházig. Itt rövid reggeli, majd a Barni leírása szerint

A Sasok fala alsó, még erdős, de meredek szakaszain haladtunk, sorra kereszteztük a Policcandru és Stâncos szakadékvölgyeket, majd pár láncos szakaszt követően feljutottunk a Légi párkány előtti kiszögellésre. Innen láthattunk le a Fehér-völgy aljára, illetve a nagy Fehér falra amelyen a híres/hírhedt Kék-Repedés mászóút is van.

A híres Légi párkány után a Fehér-fal gerincén másztunk fel a Costila Nagy Párkányára. majd a Gelepeanu-kéményen ki a Bucsecsi-platóra. Itt a sűrű köd miatt elmentünk a Hősök-keresztjéig, majd megtaláltuk a Fehér-völgy felső bejáratát. Ez is jelzetlen út. Itt ereszkedtünk vissza (a kötélbiztosítást igénylő Săritoarea Cârnului és a hófoltok mentén) az erdőbe, majd vissza a kocsikhoz.

Vasárnap tizen indultunk el, s négyen mentünk végig a teljes szakaszon. Tulajdonképpen ötön, ugyanis valaki önzetlenül visszafordult tériszonyos barátunkkal, de kétségtelen, hogy ő is végigjött volt velünk!

5

A kolozsvári csapat szombaton a Bucsecs-platón (balról jobbra): Bíró Jocó, Ambrus Krisztina, Popovics Linda, Hám Péter (guggol) jómagam, Vadas Vanda, Csoma Botond és a litvániai Iveta Butkevičiūtė (A fényképezőgépem automata felvétele 🙂

Szintkülönbség: sok.

Ez így leírva egyszerű, de egyben életem egyik legnehezebb túrázós hétvégéjének az utolsó mozzanatait jelentette. Bár számomra nem ért véget a megpróbáltatás: több mint 4 órát kellett vezetnem hazáig, hétfő hajnali 2 óra tájt érkeztünk Kolozsvárra.

Szerintem a vasárnapi túra legkönnyebb szakaszát a légi párkány jelentette. Túravezetőnk, Barni szakszerű vezetése, a Péter biztosította profi via ferrata szerkó eredményezte biztonságérzet hozzásegített ahhoz, hogy az élményre összpontosítsunk, s ne stresszeljük magunkat.

031

A Costila menedékház közvetlen közelében

Sajnos a kilátás nulla volt a ködfelhő miatt. Mosollyal arcunkon, derűsen, kiváló hangulatban keltünk át ezen a szakaszon.

Az utólagos elemzést követően számomra valóban a légi párkány volt a legkönnyebb szakasz. Mire felocsúdtunk, már vége volt. Amikor a pozitív élménylavina elmúlt, Barni már mondta, hogy

na, itt vége.

Sokat „segített” az is, hogy nem érzékelhettük a tátongó mélységet. Lehet, akkor nem lett volna annyira funny…

A légi párkány viszont nehezebb volt, mint bármelyik, általunk a Dolomitokban kipróbált via ferrata. Ehhez képest azok valóságos autópályák.

A saját, érzelmek és érzések által befolyásolt, azaz szubjektív elemzésem szerint a vasárnapi túrának három fő összetevője volt: fizikai és erőnléti szempontból a legnehezebb szakaszt a légi párkányig történő mászás jelentette. Utóbbi helyről már írtam.

Photo0023

Légi párkány. Egy rossz lépés, és…

Ezt követően a white out (fehér tenger, ködlecsó, páraóceán), az éhség és a mászás miatt a második legnehezebb szakasz következett a Gelepeanu-kéményig. Pszichés szempontból a legjobban a Fehér-völgyön történő ereszkedés „viselt meg”: Vandával nagyon fáradtak (pénteken éjjel 5, szombaton pedig alig 6 órát aludtunk) voltunk, gyötört az éhség, vizesek voltak a sziklák stb. Mindezekhez hozzáadódott az, hogy egy szakaszon a kötelet is be kellett vetni, az ujjam begyét nem éreztem a hideg miatt, ugyanígy járt Barni is. Ő egyébként mindvégig vérprofi túravezetőként viselkedett. Ő biztosított ugyan bennünket, de a kötél rövidsége miatt mi csak részben tehettük ezt meg vele.

Nehézséget jelentett a Bucsecs-platón a sűrű köd.

A vasárnap esti, fejlámpás érkezés csak hab volt a tortán…

Hangsúlyozni szeretném, hogy vasárnap egy fél órás szakasz kivételével jelzetlen utakon haladtunk – a Bucsecs-platón „belebotlottunk” a piros keresztbe, amely a Hősök-keresztjének közelébe vitt, itt pedig megtaláltuk a Fehér-völgy felső bejáratát.

IMG_1552

Csúszós, vizes sziklatömbökön ereszkedtünk le a Fehér-völgyben. Egy helyen alpinista kötélbiztosításra volt szükség (Bereczki Barna fotója)

Elismerésem és tiszteletem Jocónak, aki bár nagyon szerette volna folytatni az utat, visszafordult Botonddal. Barátomnak tériszonya volt. Lelkiismeret furdalás emésztett mindvégig, mert abban a csoportban én voltam Boti legrégibb barátja, s nekem kellett volna megtennem ezt a lépést, de mindvégig arra összpontosítottam, hogy mindannyian visszafordulunk vagy Barni leviszi a Costila-menedékházig, s visszajön hozzánk. Utólag következtettem ki, hogy minden valószínűség szerint amennyiben én lemegyek Botival, akkor Vanda is velem tart, s akkor talán valamennyien visszafordulunk.

IMG_1549

Derűs volt a csapat a légi párkányon. Talán azért, mert a ködfelhő miatt nem láttuk a mélységet… 🙂 (Bereczki Barna fotója)

Csak tapasztalt, teherbíró túrázóknak ajánlom a Bușteni-Costila menedékház-légi párkány-Bucsecs-plató-Fehér-völgy-Bușteni túraszakaszt. Nekünk is első nap, azaz szombaton kellett volna bevállalnunk, vasárnap már eléggé fáradtak, kimerültek voltunk, a végén már nem tudtuk annyira élvezni az élményt. Mindenképpen életre szóló élmény volt.

A Bucsecs-hegységben valamikor nagyon régen jártam, a távolság miatt itt nem túrázunk, bár csodaszép. Ez látszik a Hám Péter, Bereczki Barna, Iveta Butkevičiūtė és az általam készített felvételekből.

****************************************************************************

Reklámok

Read Full Post »


legi parkany

Bucsecs, légi párkány. Túra indul! (Köszönet Hám Péternek a kezdeményezésért, szervezésért, ötletért! Bármire képes vagyok, hogy szabad lehessek. A szabadság a legfontosabb emberi érték, nemde? (Fotó: Irina Cristian)

Read Full Post »