A tömegtájékoztatási eszközök hitelességi indexének zuhanása
akkor kezdődött, amikor az ingyenességre szoktatott polgárok nem voltak többé hajlandók fizetni a nyomtatott és on-line sajtó által szolgáltatott tartalomra, a médiaorgánumoknak pedig tulajdonos után kellett nézniük.
Kihasználva a lehetőséget,
a médiapiacra betörtek a politikusok és a sok esetben hozzájuk közel álló üzletemberek, akik fokozatosan meghatározták a szerkesztőségi politikát, jóváhagyva vagy tiltva bizonyos témákat. A médiaintézmények tulajdonképpen a túlélésért harcoltak, s megfeledkeztek arról, hogy az átállás milyen következményekkel járhat. Az sem fordult meg a sajtót irányító és a benne dolgozók fejében, hogy elindultak a lejtőn, a médiafogyasztók ugyanis ráéreztek az irányítottságra és elfordultak az újságíróktól.
Az üzletembereknek fontosabb a nyereség,
mint a szerkesztőségi függetlenség. Nyereség, persze, az is, ha jó pontot szereznek a hatalmon levő politikusoknál, az ászt a legközelebbi versenytárgyaláson akár ki is lehet játszani.
A polgárok nem fizetnek a hírekért, mégis, hogyan várhatják el, hogy a politikusok vagy üzletemberek által birtokolt vagy ellenőrzött sajtóorgánumok, közösségi platformok következmények nélkül szolgáltassák nekik a tartalmat?! Ilyen értelemben a Facebook számára éppen te vagy az érték, a termék.
Kisebbségi helyzetben még számkivetettebb állapotok uralkodnak, de ez már más téma.
A fentiekről és sok más, az újságírók számára érdekfeszítő témákról volt szó a ma zárult Világfórum a Demokrációért rendezvénysorozatán, amely szerda óta tart Strasbourgban.
Kiss Olivér blogja 