FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Tavaszi séta, bikatámadással…

Sajátos kisugárzása van a Torockói-hegyeknek (A Csáklya-kő nyáron… Most nem tudtam fotót feltölteni, mert nem fizettem a tárhelyért… 🙂 )

Jó útvonalakon tervez túrákat Kertész Levente barátom. Azaz jó túrákat tervez, jó útvonalakon. Tulajdonképpen mindkét állítás érvényes.

A Torockói-hegység csodaszép tájaira Mircea Coman, a Román Alpin Klub kolozsvári egyetemi részlegének alaptagja „szoktatott rá”. Sajnos, mihelyt gyermeket vállalt, a túrák abbamaradtak. Ők néhány év múlva újrakezdték ugyan a természetjárást, de a többi gyermekes családosokkal, így sajnos megszakadt közöttünk a kapcsolat.

Ma Levi véletlenül megtalálta a Csáklyakőn 2015 novemberében elrejtett geoládámat, így eszembe jutott, hogy anno már jártam ezeken a különleges helyeken.

Ma 23 kilométeres túrát tettünk, a teljes szintkülönbség 1023 méter volt. Felemelő élmény volt ismét a Torockói-hegyekben lenni! Van bennük valami különleges lélekbalzsam…

Köszönöm szépen a túrát, Kertész Levente!

A fotók ide kattintva tekinthetők meg.

FOTÓK – Köszönöm szépen, kolozsvári barlangászok!

Idén is emlékezetes volt a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (CSA – KABK) alaptagjai által szervezett, de a civil szervezet programjegyzékében nem szereplő, tehát nem hivatalos Nyuszitúra.

Idén a Torockói-hegység volt a célpontja a hagyományos gyalogtúrának (bár egyik évben személygépkocsikkal vágtunk neki az útnak): szombaton Remetei kolostor – Faţa Pietrii – Csáklyakő – Nárciszmező – Gáldközi-szoros (fent) – Modoleşti volt az útvonal, vasárnap kipihentük az előző nap fáradalmait, hétfőn pedig úttalan utakon tértünk vissza a személygépkocsikhoz (lásd, Szülüke, hogy mégsem kérdezem a pontos útvonalat?!).

Köszönöm, Száddámnak (Szeles Ádám), Mózesnek és Andrisnak, hogy cipelték a sátramat, hálózsákomat és a hőszigetelő habszőnyegemet. Köszönöm a kiváló társaságot, a jó túrát!

Adris fotói: