Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Csoma Botond’


siker hegycsucson

Siker. Kakasy Botival a marokkói Toubkal csúcson, 2012-ben (4167 méter)

A politikus és az újságíró csak akkor lehet barát, ha már azelőtt ismerték egymást, hogy előbbi ebbe a státusba került. Csoma Botit 1998 óta ismerem, azaz közel 20 éve – ismerkedésünk szokatlan sztorijáról is fogok ma este beszélni…

Boti néhány éve politikai pályára lépett, most pedig meghívott, tartsak előadást a fiataloknak arról, hogyan lehet olcsón, hatékonyan utazni Nyugat-Európába, de más, egzotikus, szokatlan, váratlan helyekre is. Köszönöm a meghívást, szívesen elfogadtam, amikor megbizonyosodott, nem kampányrendezvényről van szó.

kicsi

Nawwaf bediun házigazdánk vacsorát készít a Wadi Rum sivatagban (Jordánia, 2013)

Ma este szó lesz az utazási technikákról, ezek segítségével jutottam el 45 országba. Nem ám a luxusutazásokról, hanem az alig minimálbér fölötti erdélyi magyar újságírói fizetésből összehozott például tunéziai, két ízben amerikai, marokkói, izraeli, jordániai és mondjuk a Dubaiban megejtett kiruccanásról. De volt még Norvégia, Balkán és Kárpátalja-körút, Spanyolország, legutóbb pedig Tenerife, Genf, s júniusban jön Izland, s remélhetőleg Irán…

A Facebook-esemény itt.

Reklámok

Read Full Post »


kripta hazsongardi temeto

Nekik szabad… (Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

Két ügyben készítettem ankétot a Szabadságnak: az egyik a Házsongárdi temetőben állítólag illegálisan felépített kripta ügye, a másik pedig az ügyészség által a Mátyás szoborcsoport talapzata előtti gyepre törvénytelenül elhelyezett Iorga-tábla ügyében tett büntető vizsgálat kérdésköre.

A kripta ügyében a Horváth Anna alpolgármester, Oláh Emese, Geréd Imre és Csoma Botond városi tanácsosok által benyújtott büntető feljelentés kapcsán egy éve vizsgálódik az ügyészség. A Iorga-tábla esetében több időre volt szükség: Kelemen Hunor volt művelődési miniszter és Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület volt a alelnöke 4 (négy) éve próbálja azonosítani és megbüntetni a tettest vagy a tetteseket a rendőrség és az ügyészség.

Jó munkához idő kell, így a közmondás. Abban reménykedem csupán, hogy amíg nyugdíjba vonulok, addig mindkét ügyben lesz valami eredmény.

Nyilvánvaló, hogy úgy a kripta, mint a tábla ügyében szimbolikus térfoglalásról van szó. Sajnos túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy ellenszegüljünk ezeknek a folyamatoknak…

*********************************************************************

Illegális kripta-ügy: folyamatban a büntetőeljárás… egy éve

Iorga-tábla: négy éve tart a feljelentések kivizsgálása

*********************************************************************

Read Full Post »


budapest klezmer band KMN6

Elkápráztatott. S nem csak engem (Fotó: Fall Sándor, http://www.foter.ro)

Csoma Boti barátom CD-je ismertette meg velem még jobban a hagyományos zsidó zenét játszó együttest. Korábban is hallottam róluk, alkalomadtán hallgattam a zenéjüket, de a CD-t kopásig újra, s újra játszottam.

Alig vártam a péntek estét. Összegyűlt a baráti társaság, együtt élveztük a tiszta zenét játszó együttest. Kiváló élmény volt!

Remélhetőleg 2016-ban is lesz a közép-kelet-európai zsidó népzenei együttes! Hátha ismét a Budapest Klezmer Band… 🙂

Read Full Post »


jokai2015 008

Idén is kellemes volt a gyaloglás (Saját felvételek)

Még a legelején leírom, nehogy elfelejtsem: a május 9-én szervezett XVIII. Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán rekordok dőltek meg: egyrészt rekord számú résztvevőt regisztráltak, a 30 kilométeres távot a Titán Erdélyi Túrázók (TETú) csapatának két illusztris tagja nyerte: első helyen Biró Jocó, a másodikon pedig Csoma Botond.

Vandával is rekordot döntöttünk, ugyanis idén a tíz és fél óra helyett nyolc és fél óra alatt teljesítettük a távot.

A Tordai-hasadék utáni döglesztő előtt gondoltam egyet, s belehúztam, így a Monasztária-tetőn 25 percet vártam Lenkére (nem az unokatestvérem, ő sajnos csak a legelsőn volt 2011-ben Trombitás Enikővel, Biró Jocóval és velem). Várfalván ettem egy zsíros kenyeret hagymával, haraptam kettőt egy szendvicsből, s a profi pókeres Botival ittam volna egy sört, de a lányok siettek. Számomra a túra elsősorban a társaságról, a hangulatról, a közös élményről szól, ezért igyekszem igazodni a többiekhez. A lányok leszavazták a sörözést, sietni akartak. A sörről nehezen mondtam le, ezért szándékosan belehúztam. Vandát még megvártam, de voltak szakaszok, ahol szaladtam – ha már nincs kohézió, összetartás, közös élmény, akkor legyen egy kis teljesítmény.

jokai2015 002

Nem volt türelmünk sorban állni

Meglepett, hogy a Székely-kő környékén sok helyen piros-sárga kékre festettek több sziklát. Ez mintha nem így lett volna eddig.

jokai2015 054

Tavaly mintha ez nem így lett volna…

Torockón találkoztunk Csoma Botival és Jocóval, azonnal buszra pattantunk, s irány Várfalva. Eredetileg nem akartunk elmenni, mert gondoltuk, hogy későn érünk Torockóra, s vasárnap keresztelőre voltunk hivatalosak. De így más volt a helyzet, s korántsem bántuk meg. Elsőre rendkívül körülményesnek tűnt a Torockóra érkezés, majd buszra várás, Várfalvára szállítás, s csak itt evés. Így, hogy a busz azonnal indult, másabb volt. Az ember, ugye, érkezés után azonnal szeretne enni-inni, nem buszra várni, utazni, s csak aztán enni.

Nagyon jól esett a finom, meleg gulyás! Köszönöm, Ági és Tibi! Kár, hogy a közeli üzlet/kocsma nyolckor bezárt. Amennyiben ez nem történik meg, még ittam volna egy sört… 🙂

Idén minden időket felülmúló logisztikával próbáltuk elkerülni a korai ébredés, a buszozást, így pénteken három kocsi ment Torockóra, kettő ott maradt, s időközben is voltak még zsonglőrködések… Minket végül nem Szami, hanem póker Boti kedves felesége, Csilla hozott haza: helyszínre jött, jéghideg sört is hozott, mindenkit hazavitt. Nősülni kellene?! 🙂

jokai2015 048

A legidősebb résztvevő: Ruzsa István, 81 éves… Szeretném, ha az ő korában én is így tudnék majd gyalogtúrázni…

Gratula Branea Róbertnek, aki biciklivel tette meg a Jókai 55-ös túrát. És a Nagy-Árkon jött le… Jövőre kellene egy biciklis futamot is szervezni, s az érdekeltek a Székely-kőnek a Torockószentgyörgy felőli részén jönnének le bringával. Nos?

Gyerekszáj a Jókai-túrán:

Elegem van!

Eleged van, vagy meleged van?

Jövőre az egyesre megyek!

Remélem, jövőre a szervezők elkerülik a Jókai 30-as indulásánál levő tumultust (a hosszú sor miatt nem is regisztráltunk), s a gulyás ismét Torockón lesz…

Köszönöm a szervezést, a sok-sok időt és energiát, amelyet belefektettek. Tisztelet érte!

Most hétvégén Erőss Zsolt Teljesítménytúra. Vandának és nekem a 30-as táv. Számomra ismét, számára első ízben.

**********************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg

A legidősebb résztvevővel, Ruzsa Istvánnal készített videóinterjú itt található.

VIDEÓ – Eredeti átkelés a Hesdát-patakon

**********************************************************

Read Full Post »


musai-muszaj

Előbb-utóbb muszáj lesz

Remélem, sem Freiburgban, sem Mulhouseban, sem Colmarban, de még Bázelben sem jut eszembe a kolozsvári multikulti és multilingvi mizéria. Az imént néztem meg a Kolozsvári Városi Tanács tegnapi ülésének videófelvételét, s szinte összehánytam magam.

Csoma Boti jól állta a sarat, elmondta, amit el kellett mondani, szót adott a muszájosoknak, védte a mundér becsületét. Ugyanígy Horváth Anna. De vajon elég ennyi? Vajon így kell? Nem jött vajon el az idő a határozottabb, élesebb konfrontációra?

Lehet, naiv voltam, de még hittem, hogy valamilyen szinten Emil Boc européer, toleráns, felvilágosult, sok országban járt, az Egyesült Államokban is tanult. A multikulturalizmus és a többnyelvűség eszméje vonatkozásában sajnos nem sokban különbözik Funartól.

Leírtuk a Szabadságban is: Boc azt ígérte, a Nagyvárad felőli bejáratnál levő óriásplakátot többnyelvűre cseréli. Nem tette meg. Vajon nem eléggé világos, hogy az orrunknál fogva vezet? Meddig tűrjük?

Még mindig ott van a Iorga-tábla, a sértő felirat a Baba Novac-szobron.

Jövőre helyhatósági választások lesznek. Szerintem az RMDSZ-nek be kellene durvulnia, de ugyanakkor a civil szervezetekkel és az egyházakkal egyeztetve mindenkinek fel kell vállalnia, hogy a helyi ellenzékiség sokba kerül majd, azaz 100-150 vagy akár 200 ezer eurós veszteséggel jár a magyar közösségnek. Vagy lenyeljük a békát, vagy az RMDSZ ellenzékbe vonul, s ennek következtében pénzt vesztenek a civil szervezeteink, egyházaink stb. A szerencse az, hogy egyelőre az egyesült Nemzeti Liberális Párt és Demokrata-Liberális Párt (PDL) képtelen megegyezni egy közös jelöltben (ez van a Kolozs Megyei Tanácsnál is), ezért még a helyén marad Horváth Anna, de lehet, nem sokáig.

Amennyiben bevállalják az éles konfrontációt, a helyi koalícióból való távozást (vagy kirúgást), a tanácsülésről történő távozással, más tiltakozási formák bevetésével követelik a magyarság által megfogalmazott kérések mihamarabbi, határidős teljesítését, akkor emelt fővel mehetnek előre, de közösségként sokat vesztünk.

Sajnos lapzárta van, nincs több idő írni erről, pedig sokat lehetne Inkább elmegyek egy kicsit külföldre, kitisztítom a fejem, s mire visszajövünk, hátha más lesz a légkör. Hiú ábránd, ugye?

Read Full Post »


157-Jepii Mici

Családom tagjai: hegy, felhő, köd (Hám Péter felvétele)

Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá Hám Péternek a Facebookon futó Túrázás/Excursii oldalára. Tény, hogy már régen terveztem túrázni társaságával. Múlt hétvégén összejött.

Nehezen, de összeállt a nyolc fős csapat (váratlan fordulatok, visszamondások, győzködések), két kocsival indultunk útnak pénteken, szeptember 27-én késő este.

Szombaton hajnali két óra tájt érkeztünk Bușteni városába, szerencsére a székelyföldi „felfedező csapat” már foglalt szálláshelyet egy panzióban, de sajnos az eredeti elképzeléssel ellentétben nem volt mellette hely felhúzni két sátrat. Sőt, sajnos egyet sem, így a rövid szervezkedési intermezzo után a sípálya alatt aludtunk Vandával, Lindával és Jocóval. Egyáltalán nem volt hideg, a születésnapunkra kapott téli hálózsákok ismét állták a sarat. Izé, a hideget.

vandaval1

Ég és föld között (Hám Péter fotója)

Potom 5 órát aludtunk, reggel indult a túra. Nyolcan vágtunk neki a Bușteni –  Jepii Mari – Piatra Arsă menedékház (kiváló volt a forralt bor és a kiszolgálás!) – Jepii Mici csúcs (2150 méter) – Caraiman menedékház – Jepii Mici – Bușteni útvonalnak.  Pozitív szintkülönbség: 1200 méter.

Álomi volt a kilátás, ismét eszembe jutottak a csodaszép Dolomitok.

S mivel ez nem volt elég, vasárnap megérkezett Bereczki Barna hegyi túravezető, s a légi párkány volt műsoron. Szombatról vasárnapra a fáradtság miatt mi is a menedékházban aludtunk, nem volt erőnk ismét felhúzni a sátrat, majd reggel leszedni. Ébresztő hajnali hatkor, indulás egy órával később.

16

A túra egyik legszebb pillanata volt: a völgyben a Bucsecs-platóról is látható szivárvány keletkezett, s árnyékunk valahogy éppen a közepére vetítődött ki… (Hám Péter felvétele)

Bușteniből felmentünk a Fehér-völgy aljában található forráshoz, jelzetlen ösvényeken. Innen döglesztő, tüdőrepesztő volt a mászás az erdőben a Costila menedékházig. Itt rövid reggeli, majd a Barni leírása szerint

A Sasok fala alsó, még erdős, de meredek szakaszain haladtunk, sorra kereszteztük a Policcandru és Stâncos szakadékvölgyeket, majd pár láncos szakaszt követően feljutottunk a Légi párkány előtti kiszögellésre. Innen láthattunk le a Fehér-völgy aljára, illetve a nagy Fehér falra amelyen a híres/hírhedt Kék-Repedés mászóút is van.

A híres Légi párkány után a Fehér-fal gerincén másztunk fel a Costila Nagy Párkányára. majd a Gelepeanu-kéményen ki a Bucsecsi-platóra. Itt a sűrű köd miatt elmentünk a Hősök-keresztjéig, majd megtaláltuk a Fehér-völgy felső bejáratát. Ez is jelzetlen út. Itt ereszkedtünk vissza (a kötélbiztosítást igénylő Săritoarea Cârnului és a hófoltok mentén) az erdőbe, majd vissza a kocsikhoz.

Vasárnap tizen indultunk el, s négyen mentünk végig a teljes szakaszon. Tulajdonképpen ötön, ugyanis valaki önzetlenül visszafordult tériszonyos barátunkkal, de kétségtelen, hogy ő is végigjött volt velünk!

5

A kolozsvári csapat szombaton a Bucsecs-platón (balról jobbra): Bíró Jocó, Ambrus Krisztina, Popovics Linda, Hám Péter (guggol) jómagam, Vadas Vanda, Csoma Botond és a litvániai Iveta Butkevičiūtė (A fényképezőgépem automata felvétele 🙂

Szintkülönbség: sok.

Ez így leírva egyszerű, de egyben életem egyik legnehezebb túrázós hétvégéjének az utolsó mozzanatait jelentette. Bár számomra nem ért véget a megpróbáltatás: több mint 4 órát kellett vezetnem hazáig, hétfő hajnali 2 óra tájt érkeztünk Kolozsvárra.

Szerintem a vasárnapi túra legkönnyebb szakaszát a légi párkány jelentette. Túravezetőnk, Barni szakszerű vezetése, a Péter biztosította profi via ferrata szerkó eredményezte biztonságérzet hozzásegített ahhoz, hogy az élményre összpontosítsunk, s ne stresszeljük magunkat.

031

A Costila menedékház közvetlen közelében

Sajnos a kilátás nulla volt a ködfelhő miatt. Mosollyal arcunkon, derűsen, kiváló hangulatban keltünk át ezen a szakaszon.

Az utólagos elemzést követően számomra valóban a légi párkány volt a legkönnyebb szakasz. Mire felocsúdtunk, már vége volt. Amikor a pozitív élménylavina elmúlt, Barni már mondta, hogy

na, itt vége.

Sokat „segített” az is, hogy nem érzékelhettük a tátongó mélységet. Lehet, akkor nem lett volna annyira funny…

A légi párkány viszont nehezebb volt, mint bármelyik, általunk a Dolomitokban kipróbált via ferrata. Ehhez képest azok valóságos autópályák.

A saját, érzelmek és érzések által befolyásolt, azaz szubjektív elemzésem szerint a vasárnapi túrának három fő összetevője volt: fizikai és erőnléti szempontból a legnehezebb szakaszt a légi párkányig történő mászás jelentette. Utóbbi helyről már írtam.

Photo0023

Légi párkány. Egy rossz lépés, és…

Ezt követően a white out (fehér tenger, ködlecsó, páraóceán), az éhség és a mászás miatt a második legnehezebb szakasz következett a Gelepeanu-kéményig. Pszichés szempontból a legjobban a Fehér-völgyön történő ereszkedés „viselt meg”: Vandával nagyon fáradtak (pénteken éjjel 5, szombaton pedig alig 6 órát aludtunk) voltunk, gyötört az éhség, vizesek voltak a sziklák stb. Mindezekhez hozzáadódott az, hogy egy szakaszon a kötelet is be kellett vetni, az ujjam begyét nem éreztem a hideg miatt, ugyanígy járt Barni is. Ő egyébként mindvégig vérprofi túravezetőként viselkedett. Ő biztosított ugyan bennünket, de a kötél rövidsége miatt mi csak részben tehettük ezt meg vele.

Nehézséget jelentett a Bucsecs-platón a sűrű köd.

A vasárnap esti, fejlámpás érkezés csak hab volt a tortán…

Hangsúlyozni szeretném, hogy vasárnap egy fél órás szakasz kivételével jelzetlen utakon haladtunk – a Bucsecs-platón „belebotlottunk” a piros keresztbe, amely a Hősök-keresztjének közelébe vitt, itt pedig megtaláltuk a Fehér-völgy felső bejáratát.

IMG_1552

Csúszós, vizes sziklatömbökön ereszkedtünk le a Fehér-völgyben. Egy helyen alpinista kötélbiztosításra volt szükség (Bereczki Barna fotója)

Elismerésem és tiszteletem Jocónak, aki bár nagyon szerette volna folytatni az utat, visszafordult Botonddal. Barátomnak tériszonya volt. Lelkiismeret furdalás emésztett mindvégig, mert abban a csoportban én voltam Boti legrégibb barátja, s nekem kellett volna megtennem ezt a lépést, de mindvégig arra összpontosítottam, hogy mindannyian visszafordulunk vagy Barni leviszi a Costila-menedékházig, s visszajön hozzánk. Utólag következtettem ki, hogy minden valószínűség szerint amennyiben én lemegyek Botival, akkor Vanda is velem tart, s akkor talán valamennyien visszafordulunk.

IMG_1549

Derűs volt a csapat a légi párkányon. Talán azért, mert a ködfelhő miatt nem láttuk a mélységet… 🙂 (Bereczki Barna fotója)

Csak tapasztalt, teherbíró túrázóknak ajánlom a Bușteni-Costila menedékház-légi párkány-Bucsecs-plató-Fehér-völgy-Bușteni túraszakaszt. Nekünk is első nap, azaz szombaton kellett volna bevállalnunk, vasárnap már eléggé fáradtak, kimerültek voltunk, a végén már nem tudtuk annyira élvezni az élményt. Mindenképpen életre szóló élmény volt.

A Bucsecs-hegységben valamikor nagyon régen jártam, a távolság miatt itt nem túrázunk, bár csodaszép. Ez látszik a Hám Péter, Bereczki Barna, Iveta Butkevičiūtė és az általam készített felvételekből.

****************************************************************************

Read Full Post »


lovaglas lajcsinal 031

A csikók is elkísértek a Riszeg-tetőre (Saját felvételek)

Új világ, új hobbi, amely szintén szorosan összefügg a természettel: lovaglás.

Amikor az 50 kilométeres gyalogtúránk másnapján Sztánán véletlenszerűen találkoztam De Martin Lajossal (sok helyen dr. Demartini Lajosként jelenik meg), a sztánai hagyományőrző lovascsapat vezetőjével, hamar rájöttem, hogy a természetjárással kapcsolatos dolgokban ugyanúgy gondolkozunk. Ismeretségünk a Bonchida-Sztána 72 kilométeres lovastúrán teljesedett ki: rájöttem, hogy vérprofi. Olyan tárgyi tudása (állatorvos), gyakorlati tapasztalata (évtizedek óta lovagol), s erkölcsi tartása és személyisége van, amely kiváló vezetővé teszi. Olyanná, akire hallgatsz, mert tudod, hogy uralja a helyzetet, s biztonságot, nyugalmat sugároz. Az erkölcsi tartáshoz az is hozzájárul, hogy (akadémiai kifejezéssel élve) a soft dimplomacy segítségével oldja meg az esetleges feszült vagy nehéz helyzeteket.

Úgy döntöttünk, nem hallgatunk az esőt előrejelző meteorológusokra, s Vandával elmegyünk lovagolni Sztánára Lajcsihoz. P:)énteken este a francia Anne-val (néhány nappal ezelőtt ismertük meg Lórinál) és a lett Ivetával (a CouchSurfing társalgójára írt üzenetemre válaszolt) ültünk fel a vonatra. Este kaja, néhány korty sör és pálinka, kellemes hangulat és jó társalgást követően a pajta fölötti helyiségben aludtunk. Szombaton reggel megérkezett Csoma Boti és Kudor Emese, elmentünk a lovakért a legelőre, lehoztuk őket a pajtába, reggeliztünk, majd nekivágtunk az útnak. Előbb viszont Mihaela, Lajcsi felesége elindult egy csapattal Magyarvalkóra, a kétnapos túrára.

lovaglas lajcsinal 032

Fáradtan

Borús volt az idő, a Riszeg-tető előtt még csepergett is, a csúcson viszont már nem. Csodálatos kilátás volt: míg Bánffyhunyad fölött borús volt az ég, Magyarvalkó irányába a páragomolyagok közül áttörtek a napsugarak, s a hatalmas pillérekként tartották a csapadékkal teli felhőket. Visszafele sajnos egy kisebb incidens történt, ez viszont nem árnyékolta be a lovaglást.

Bár vasárnap Anne és Boti egy két fős csoporttal újból lovagolni ment, Vandával az Almási vár gyalogtúra mellett döntöttünk. A dióevéssel eltelt az idő, s még a Szentimrei villánál az 50 kilométeres gyalogtúrán elrejtett geodobozt is meg akartam látogatni. Betértünk Török Bélához is, a Szentimrei villa gondnokához, s kisütött a nap is. Ámen túrázás… 🙂

Csodálatosan telt Sztánán: lovaglás, természetjárás, friss levegő, pajtahíján alvás, kiváló társaság és hangulat. A betondzsungelből való menekülésnek, a többnapos természetjárásnak vagyok a híve. Amikor pedig lovaglásról van szó, annak adjuk meg a módját: elmegyünk a városból, s a paripák természetes környezetében, tisztáson, mezőn, erdőben lovagolunk. Feladunk ugyan a városi kényelemből, de jaj, mennyi mást kapunk cserébe. A ló nem csak néhány órás eszköz, amelytől hirtelen megválunk, beülünk a kocsiba, s hazamegyünk, hanem a társunk, akitől testi épségünk függ, ezért figyelnünk kell rá, tisztelnünk kell az állatot, meg kell becsülnünk őt. Nem gépkocsi, amelynek ha leégetjük a kuplungtárcsáját, sebaj, kicseréljük. A lovat pénzzel nem lehet barátunkká tenni. Kezdő lovas vagyok, de így érzem, gondolom.

Lajcsi, köszönjük a lehetőséget, innen folytatjuk! (Aki részesülni akar egy ilyen élményben hívja De Martin Lajost a következő mobilszámon: 0755-622868. Kérlek, hivatkozz a blogomra… 🙂 )

Read Full Post »

Older Posts »