Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Csoma Botond’


Sátorozni kellett volna (Boti felvételei)

Bár sokkal szívesebben tekertem volna az erdőben, de későn indultunk el. Olyan délután háromkor. Vagy még később. Emlékszem, 14:30-kor indult a 37-es busz a Széchenyi (Mihai Viteazu térről), s olyan 14:48-kor voltam Botinál a Szél utcában. Tegnap is laza nap lett volna, akárcsak szombaton (keresztlányozás Glytzéknél), hacsak Botinak nem jön az ötlete: bringázzunk ki Magyarvistára, s onnan Emőkével, Gorbó község alpolgármesterével tekerjünk tovább valamerre.

Done deal.

Valamikor odáig ért a víz? 🙂

Azt hittem, negyven-ötven év körüli asszonyról van szó. Csodálkoztam is, egy családos, gyerekes nő hogyan fog a mi tempónkban tekerni. (Nehogy valaki diszkriminációt kiáltson, mert elmegyek búvárnak…) Kiderült, egy igen fiatal és alig néhány évvel ezelőtt a Solymosi és JZSUK-féle biciklitúrákon részt vevő hölgyről van szó, aki egyre többet szándékozik sportolni.

Apropó, Boti: nemrég ocsúdtam fel: 20 (húsz) éve barátok vagyunk… With ups and downs. Megtaláltam azt a fotót is, amelyet a dániai utunk során készítettünk Świnoujście kikötőjében. Mi a fogkefét kerestünk mi ott? Dániába igyekeztünk egy nyári egyetemre. S miért onnan? Na, ez már hosszabb, személyesen szívesen elmesélem…

S a kaolin miatti kék szín?

Aztán Magyarvistáról Egeres gyártelep, majd felmentünk a Kék Lagunához. Emlékeszem, Márkékkal és a tanc.ro csapatával voltunk itt utoljára: a bogártelki tánctáborból jöttünk át valami dombra felmenő futószalagon, s aztán le a tóhoz. Akkor még valóban szép smaragdzöld volt a színe… Most már… víz is alig van benne.

Tény: éjfél tájt érkeztünk Kolozsvárra. Persze, a Boti fejlámpája lemerült, én elfelejtettem betenni. Szerencsére volt fényvisszaverő mellényünk, hátul piros villogónk… 🙂 Sajnos lemerült a GPS készülékem akkuja, de ha jól számolom összesen 80-85 kilométer közötti távot tettünk meg.

Hajdanán a Kék Laguna színe is kék volt, a sör is ilyen volt…

Reklámok

Read Full Post »


Trăim împreună, dar totuşi separat…

Am primit două critici din partea unor prieteni în legătură cu articolul intitulat Maghiari şi români în Transilvania: două lumi (aproape) complet paralele – e bine, înseamnă că aceste materiale sunt citite. Unul a venit din partea prietenului meu Csoma Botond, deputat UDMR de Cluj. Să fie clar: el îmi este prieten din anul 1998, deci cu mult înainte de a deveni parlamentar, căci un ziarist şi un politician pot fi prieteni doar în această situaţie… 🙂

Cealaltă critică, un fel de drept la replică, de fapt, a venit din partea lui Szász Péter, membru de bază al Clubului Speologilor Amatori (Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub – CSA/KABK)

Articolul poate fi citit aici.

Read Full Post »


siker hegycsucson

Siker. Kakasy Botival a marokkói Toubkal csúcson, 2012-ben (4167 méter)

A politikus és az újságíró csak akkor lehet barát, ha már azelőtt ismerték egymást, hogy előbbi ebbe a státusba került. Csoma Botit 1998 óta ismerem, azaz közel 20 éve – ismerkedésünk szokatlan sztorijáról is fogok ma este beszélni…

Boti néhány éve politikai pályára lépett, most pedig meghívott, tartsak előadást a fiataloknak arról, hogyan lehet olcsón, hatékonyan utazni Nyugat-Európába, de más, egzotikus, szokatlan, váratlan helyekre is. Köszönöm a meghívást, szívesen elfogadtam, amikor megbizonyosodott, nem kampányrendezvényről van szó.

kicsi

Nawwaf bediun házigazdánk vacsorát készít a Wadi Rum sivatagban (Jordánia, 2013)

Ma este szó lesz az utazási technikákról, ezek segítségével jutottam el 45 országba. Nem ám a luxusutazásokról, hanem az alig minimálbér fölötti erdélyi magyar újságírói fizetésből összehozott például tunéziai, két ízben amerikai, marokkói, izraeli, jordániai és mondjuk a Dubaiban megejtett kiruccanásról. De volt még Norvégia, Balkán és Kárpátalja-körút, Spanyolország, legutóbb pedig Tenerife, Genf, s júniusban jön Izland, s remélhetőleg Irán…

A Facebook-esemény itt.

Read Full Post »


kripta hazsongardi temeto

Nekik szabad… (Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

Két ügyben készítettem ankétot a Szabadságnak: az egyik a Házsongárdi temetőben állítólag illegálisan felépített kripta ügye, a másik pedig az ügyészség által a Mátyás szoborcsoport talapzata előtti gyepre törvénytelenül elhelyezett Iorga-tábla ügyében tett büntető vizsgálat kérdésköre.

A kripta ügyében a Horváth Anna alpolgármester, Oláh Emese, Geréd Imre és Csoma Botond városi tanácsosok által benyújtott büntető feljelentés kapcsán egy éve vizsgálódik az ügyészség. A Iorga-tábla esetében több időre volt szükség: Kelemen Hunor volt művelődési miniszter és Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület volt a alelnöke 4 (négy) éve próbálja azonosítani és megbüntetni a tettest vagy a tetteseket a rendőrség és az ügyészség.

Jó munkához idő kell, így a közmondás. Abban reménykedem csupán, hogy amíg nyugdíjba vonulok, addig mindkét ügyben lesz valami eredmény.

Nyilvánvaló, hogy úgy a kripta, mint a tábla ügyében szimbolikus térfoglalásról van szó. Sajnos túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy ellenszegüljünk ezeknek a folyamatoknak…

*********************************************************************

Illegális kripta-ügy: folyamatban a büntetőeljárás… egy éve

Iorga-tábla: négy éve tart a feljelentések kivizsgálása

*********************************************************************

Read Full Post »


budapest klezmer band KMN6

Elkápráztatott. S nem csak engem (Fotó: Fall Sándor, http://www.foter.ro)

Csoma Boti barátom CD-je ismertette meg velem még jobban a hagyományos zsidó zenét játszó együttest. Korábban is hallottam róluk, alkalomadtán hallgattam a zenéjüket, de a CD-t kopásig újra, s újra játszottam.

Alig vártam a péntek estét. Összegyűlt a baráti társaság, együtt élveztük a tiszta zenét játszó együttest. Kiváló élmény volt!

Remélhetőleg 2016-ban is lesz a közép-kelet-európai zsidó népzenei együttes! Hátha ismét a Budapest Klezmer Band… 🙂

Read Full Post »


jokai2015 008

Idén is kellemes volt a gyaloglás (Saját felvételek)

Még a legelején leírom, nehogy elfelejtsem: a május 9-én szervezett XVIII. Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán rekordok dőltek meg: egyrészt rekord számú résztvevőt regisztráltak, a 30 kilométeres távot a Titán Erdélyi Túrázók (TETú) csapatának két illusztris tagja nyerte: első helyen Biró Jocó, a másodikon pedig Csoma Botond.

Vandával is rekordot döntöttünk, ugyanis idén a tíz és fél óra helyett nyolc és fél óra alatt teljesítettük a távot.

A Tordai-hasadék utáni döglesztő előtt gondoltam egyet, s belehúztam, így a Monasztária-tetőn 25 percet vártam Lenkére (nem az unokatestvérem, ő sajnos csak a legelsőn volt 2011-ben Trombitás Enikővel, Biró Jocóval és velem). Várfalván ettem egy zsíros kenyeret hagymával, haraptam kettőt egy szendvicsből, s a profi pókeres Botival ittam volna egy sört, de a lányok siettek. Számomra a túra elsősorban a társaságról, a hangulatról, a közös élményről szól, ezért igyekszem igazodni a többiekhez. A lányok leszavazták a sörözést, sietni akartak. A sörről nehezen mondtam le, ezért szándékosan belehúztam. Vandát még megvártam, de voltak szakaszok, ahol szaladtam – ha már nincs kohézió, összetartás, közös élmény, akkor legyen egy kis teljesítmény.

jokai2015 002

Nem volt türelmünk sorban állni

Meglepett, hogy a Székely-kő környékén sok helyen piros-sárga kékre festettek több sziklát. Ez mintha nem így lett volna eddig.

jokai2015 054

Tavaly mintha ez nem így lett volna…

Torockón találkoztunk Csoma Botival és Jocóval, azonnal buszra pattantunk, s irány Várfalva. Eredetileg nem akartunk elmenni, mert gondoltuk, hogy későn érünk Torockóra, s vasárnap keresztelőre voltunk hivatalosak. De így más volt a helyzet, s korántsem bántuk meg. Elsőre rendkívül körülményesnek tűnt a Torockóra érkezés, majd buszra várás, Várfalvára szállítás, s csak itt evés. Így, hogy a busz azonnal indult, másabb volt. Az ember, ugye, érkezés után azonnal szeretne enni-inni, nem buszra várni, utazni, s csak aztán enni.

Nagyon jól esett a finom, meleg gulyás! Köszönöm, Ági és Tibi! Kár, hogy a közeli üzlet/kocsma nyolckor bezárt. Amennyiben ez nem történik meg, még ittam volna egy sört… 🙂

Idén minden időket felülmúló logisztikával próbáltuk elkerülni a korai ébredés, a buszozást, így pénteken három kocsi ment Torockóra, kettő ott maradt, s időközben is voltak még zsonglőrködések… Minket végül nem Szami, hanem póker Boti kedves felesége, Csilla hozott haza: helyszínre jött, jéghideg sört is hozott, mindenkit hazavitt. Nősülni kellene?! 🙂

jokai2015 048

A legidősebb résztvevő: Ruzsa István, 81 éves… Szeretném, ha az ő korában én is így tudnék majd gyalogtúrázni…

Gratula Branea Róbertnek, aki biciklivel tette meg a Jókai 55-ös túrát. És a Nagy-Árkon jött le… Jövőre kellene egy biciklis futamot is szervezni, s az érdekeltek a Székely-kőnek a Torockószentgyörgy felőli részén jönnének le bringával. Nos?

Gyerekszáj a Jókai-túrán:

Elegem van!

Eleged van, vagy meleged van?

Jövőre az egyesre megyek!

Remélem, jövőre a szervezők elkerülik a Jókai 30-as indulásánál levő tumultust (a hosszú sor miatt nem is regisztráltunk), s a gulyás ismét Torockón lesz…

Köszönöm a szervezést, a sok-sok időt és energiát, amelyet belefektettek. Tisztelet érte!

Most hétvégén Erőss Zsolt Teljesítménytúra. Vandának és nekem a 30-as táv. Számomra ismét, számára első ízben.

**********************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg

A legidősebb résztvevővel, Ruzsa Istvánnal készített videóinterjú itt található.

VIDEÓ – Eredeti átkelés a Hesdát-patakon

**********************************************************

Read Full Post »


musai-muszaj

Előbb-utóbb muszáj lesz

Remélem, sem Freiburgban, sem Mulhouseban, sem Colmarban, de még Bázelben sem jut eszembe a kolozsvári multikulti és multilingvi mizéria. Az imént néztem meg a Kolozsvári Városi Tanács tegnapi ülésének videófelvételét, s szinte összehánytam magam.

Csoma Boti jól állta a sarat, elmondta, amit el kellett mondani, szót adott a muszájosoknak, védte a mundér becsületét. Ugyanígy Horváth Anna. De vajon elég ennyi? Vajon így kell? Nem jött vajon el az idő a határozottabb, élesebb konfrontációra?

Lehet, naiv voltam, de még hittem, hogy valamilyen szinten Emil Boc européer, toleráns, felvilágosult, sok országban járt, az Egyesült Államokban is tanult. A multikulturalizmus és a többnyelvűség eszméje vonatkozásában sajnos nem sokban különbözik Funartól.

Leírtuk a Szabadságban is: Boc azt ígérte, a Nagyvárad felőli bejáratnál levő óriásplakátot többnyelvűre cseréli. Nem tette meg. Vajon nem eléggé világos, hogy az orrunknál fogva vezet? Meddig tűrjük?

Még mindig ott van a Iorga-tábla, a sértő felirat a Baba Novac-szobron.

Jövőre helyhatósági választások lesznek. Szerintem az RMDSZ-nek be kellene durvulnia, de ugyanakkor a civil szervezetekkel és az egyházakkal egyeztetve mindenkinek fel kell vállalnia, hogy a helyi ellenzékiség sokba kerül majd, azaz 100-150 vagy akár 200 ezer eurós veszteséggel jár a magyar közösségnek. Vagy lenyeljük a békát, vagy az RMDSZ ellenzékbe vonul, s ennek következtében pénzt vesztenek a civil szervezeteink, egyházaink stb. A szerencse az, hogy egyelőre az egyesült Nemzeti Liberális Párt és Demokrata-Liberális Párt (PDL) képtelen megegyezni egy közös jelöltben (ez van a Kolozs Megyei Tanácsnál is), ezért még a helyén marad Horváth Anna, de lehet, nem sokáig.

Amennyiben bevállalják az éles konfrontációt, a helyi koalícióból való távozást (vagy kirúgást), a tanácsülésről történő távozással, más tiltakozási formák bevetésével követelik a magyarság által megfogalmazott kérések mihamarabbi, határidős teljesítését, akkor emelt fővel mehetnek előre, de közösségként sokat vesztünk.

Sajnos lapzárta van, nincs több idő írni erről, pedig sokat lehetne Inkább elmegyek egy kicsit külföldre, kitisztítom a fejem, s mire visszajövünk, hátha más lesz a légkör. Hiú ábránd, ugye?

Read Full Post »

Older Posts »