Idén sajnos balesetek is történtek: egy nő eltörte a bokáját, egy másiknak pedig az orra sérült meg. Ezekről tudok.
Szerencsére a malőrök nem árnyékolták be
a Branea Robi által főszervezett rendezvényt, ám – számomra – tanulsággal jártak: a Kolozs megyei terepjárós csapatot (CERT Transilvania), ildomos bevonni, egy-két önkéntesük esetleg legyen jelen Torockón, Várfalván és/vagy Székelyhidason, s amennyiben a szombatihoz hasonló balesetek történnek, segítsen.
Ugyanakkor hivatalos kérvény alapján,
magas rizikófaktoros tömegrendezvény lévén, Szinden, Várfalván és Torockón legyenek folyamatosan jelen a hegyimentő/mentő/rohammentő szolgálat munkatársai. Utolsó helyszínen 23 óráig, hisz Siményi Miklós például 22 óra 36 perckor ért célba… Ezek még azelőtt fogalmazódtak meg bennem, hogy ma beszéltem a témáról Branea Robival.
Összeverődött a társaság, kiválóan éreztem magam, a sörözések ellenére messze nem fáradtam annyira, mint más években. Vajon amiatt,mert március 18-ától vegetáriánus vagyok? 🙂
Köszönet Bibinek,
hogy bevállalta a helper szerepét, tudtunk mindannyian cserecipőt, -zoknit, – fehérneműt, -polót, – polárt csomagolni. S azért is köszönet jár, hogy vezetett hazafele, a fiúk ugyanis, na, hát söröztek, s picikét pálinkáztak is… 🙂
Branea Robi értesített, hogy a rendezvény előtt átiratban értesítette a Kolozs és Fehér megyei hegyimentőket a rendezvényről. Jövőre expressis verbis felkéri őket, hogy legyenek jelen például a Székelykő-nyeregben.
*****
A Szabadságban megjelent élménybeszámoló ide kattintva olvasható.
Mire van szükség ahhoz, hogy az ember szedje a lábát? Május 12-én, a 21. Jókai Emlék- és Teljesítménytúra 30 kilométeres távjának néhány gyalogos résztvevőjét például egy – nem túlzás – másfél méteres óriássikló motiválta, hogy gyorsabban haladjon. Egy másik résztvevő pedig bevallása szerint egy viperát látott, úgyhogy akik félnek vagy irtóznak az efféle „csúszómászóktól”, azok egy ideig mindenképpen gyorsabban szedték a lábukat…
A gomolygó esőfelhők viszont ezúttal nem siettették a résztvevőket, mint más években: a verőfényes napsütés a túra végéig kitartott, ahol a szervezők gulyással várták az érkezőket.
Nem számoltam, az évek során összesen hány Jókai teljesítménytúrán vettem részt, de nincs tíz. Arra viszont eléggé pontosan emlékszem, hogy Várfalva után vagy a Székelykő környékén szinte mindig utolért a nagyidő: nyári zápor, zivatar, erőteljes esőzés, néhányszor jégeső. Idén kimaradt ez az élmény (készültem: esőkabát is volt nálam), bár valamilyen szinten mégis a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúra része…
Egy nappal a számomra hagyományos 30 kilométeres táv legyalogolása után elmondhatom: nincs izomhúzódás, izomláz, nincsenek vízhólyagok a lábujjaimon, nem fáj a forgócsontom, a bokám, a talpam, a térdem. Még a bal sem, amelyet részleges meniszkusz szakadás miatt tavaly májusban műtöttek meg – így a tavalyi élménytúra kimaradt.
Reveláció volt látni, ahogy édesapja (akinek a nevét sajnos a meghatódottság miatt nem kértem el, s nem jegyeztem le) kíséretében a három és fél éves Varga Zoé Anna túrázok a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán. Az is motivált, hogy a tizennégy éves Szélyes Nóra, akit csecsemő kora óta ismerek :), szintén nekivágott a 17 kilométeres távnak.
Idén ismét a 30 kilométeres távot vállaltam be, kifutottunk a szintidőből, de jól telt. Nem volt eső, de annál több élmény és kaland: nézd meg a fotók között az előttünk átkúszott másfél méteres siklót, amelyet aztán csak a fára mászása után sikerült lencsevégre kapnom.
Szívből-lélekből köszönöm a szervezőknek az időt, energiát és türelmet: kiemelném Venczel Enikőt, Branea Róbertet és Lixandru Róbertet. Természetesen, sokan mások hozzájárultak a feledhetetlen élményhez, de ezek nevét majd írják le ők… 🙂
Hadd beszéljenek a fotók:
Szind, paplak, indul a Jókai 30
Ezek mégis hova mennek ennyien?
Kötelező fotó a Tordai-hasadékkal
Idáig könnyű volt ám
Mindenki sorra kerül
Tavaly itt beestek
A biciklisekkel is találkoztunk
A három és fél éves Varga Zoé Anna édesapjával
Varga Zoé Anna: kérem a lehúzóst! 🙂
Merengők
Bele sem fért a képbe… 🙂
Munka
Már nincsenek messze a zsíros kenyerek
Látjuk a célt
LED-ek segítségével kivilágított kereszt a Székelykő nyergében
A XXI. Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrák Várfalva utáni gyalogos és részben a biciklis szakaszának kijelzésére és az útvonal tisztítására került sor ma. A szintkülönbség, a technikai nehézségek, illetve a terep sajátosságai miatt igen nehezen és körülményesen haladt a munka…
A videóriportból az is kiderül, hányan iratkoztak a különböző távokra, illetve a biciklis megmérettetésre, valamint az, mire számíthatnak azok, akik nem iratkoztak be a határidőig, de mégsem hagynák ki ezt az életre szóló élményt…
Ember legyen a talpán, aki annyit kibír, mint Venczel Enikő, Lixandru Róbert (Stockholmból segédkezett ma) és természetesen Branea Róbert. Ma hajnali hattól este hatig terepen voltunk…
***** A videó- és fotóriport ide kattintvatekinthető meg. *****
Még a legelején leírom, nehogy elfelejtsem: a május 9-én szervezett XVIII. Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúránrekordok dőltek meg: egyrészt rekord számú résztvevőt regisztráltak, a 30 kilométeres távot a Titán Erdélyi Túrázók (TETú) csapatának két illusztris tagja nyerte: első helyen Biró Jocó, a másodikon pedig Csoma Botond.
Vandával is rekordot döntöttünk, ugyanis idén a tíz és fél óra helyett nyolc és fél óra alatt teljesítettük a távot.
A Tordai-hasadék utáni döglesztő előtt gondoltam egyet, s belehúztam, így a Monasztária-tetőn 25 percet vártam Lenkére (nem az unokatestvérem, ő sajnos csak a legelsőn volt 2011-benTrombitás Enikővel, Biró Jocóval és velem). Várfalván ettem egy zsíros kenyeret hagymával, haraptam kettőt egy szendvicsből, s a profi pókeres Botival ittam volna egy sört, de a lányok siettek. Számomra a túra elsősorban a társaságról, a hangulatról, a közös élményről szól, ezért igyekszem igazodni a többiekhez. A lányok leszavazták a sörözést, sietni akartak. A sörről nehezen mondtam le, ezért szándékosan belehúztam. Vandát még megvártam, de voltak szakaszok, ahol szaladtam – ha már nincs kohézió, összetartás, közös élmény, akkor legyen egy kis teljesítmény.
Meglepett, hogy a Székely-kő környékén sok helyen piros-sárga kékre festettek több sziklát. Ez mintha nem így lett volna eddig.
Torockón találkoztunk Csoma Botival és Jocóval, azonnal buszra pattantunk, s irány Várfalva. Eredetileg nem akartunk elmenni, mert gondoltuk, hogy későn érünk Torockóra, s vasárnap keresztelőre voltunk hivatalosak. De így más volt a helyzet, s korántsem bántuk meg. Elsőre rendkívül körülményesnek tűnt a Torockóra érkezés, majd buszra várás, Várfalvára szállítás, s csak itt evés. Így, hogy a busz azonnal indult, másabb volt. Az ember, ugye, érkezés után azonnal szeretne enni-inni, nem buszra várni, utazni, s csak aztán enni.
Nagyon jól esett a finom, meleg gulyás! Köszönöm, Ági és Tibi! Kár, hogy a közeli üzlet/kocsma nyolckor bezárt. Amennyiben ez nem történik meg, még ittam volna egy sört… 🙂
Idén minden időket felülmúló logisztikával próbáltuk elkerülni a korai ébredés, a buszozást, így pénteken három kocsi ment Torockóra, kettő ott maradt, s időközben is voltak még zsonglőrködések… Minket végül nem Szami, hanem póker Boti kedves felesége, Csilla hozott haza: helyszínre jött, jéghideg sört is hozott, mindenkit hazavitt. Nősülni kellene?! 🙂
Gratula Branea Róbertnek, aki biciklivel tette meg a Jókai 55-ös túrát. És a Nagy-Árkon jött le… Jövőre kellene egy biciklis futamot is szervezni, s az érdekeltek a Székely-kőnek a Torockószentgyörgy felőli részén jönnének le bringával. Nos?
Gyerekszáj a Jókai-túrán:
Elegem van!
Eleged van, vagy meleged van?
Jövőre az egyesre megyek!
Remélem, jövőre a szervezők elkerülik a Jókai 30-as indulásánál levő tumultust (a hosszú sor miatt nem is regisztráltunk), s a gulyás ismét Torockón lesz…
Köszönöm a szervezést, a sok-sok időt és energiát, amelyet belefektettek. Tisztelet érte!
Most hétvégén Erőss Zsolt Teljesítménytúra. Vandának és nekem a 30-as táv. Számomra ismét, számára első ízben.